Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
Ríüieli - cgv öreg Sfnyäan Vége a műszaknak. Mezei István, Gál József, Birgenstock Ernő, és Szőke István az erdő övezte akna lejáratánál. Ez is elég öreg már, nemFőváros a félszigeten 2. A fogalommá lett Tapiola Azt a panteista gondolatot ébresztve — isten a természetben van. Ugyanilyen pazar a kilátás Helsinki repülőterén, ahol vagy öt emelet magasságú üvegfal borítja a kifutópályára néző homlokzatot. Kertek, erdők, fák, növények közelsége mindenütt; Már a repülőgépről leereszkedve feltűnik — mennyi a zöld, a házak közé telepített park. S mégis, amikor a parlament bővítését tervezték úgy vezették az új oldalszárnyat, hogy ne kelljen kivágni egy ott álló fát. Inkább körbeépítették, belső teret alakítottak ki, egyetlen fa kedvéért. Építkezéskor a fákat védőburokkal veszik körül, egyetlen növényt sem pusztítanak el ok nélkül. Még akkor sem, amikor az erdő kellős közepére emeltek várost — a fogalommá lett Tapiolát. ■ vol egymástól, a természet, ölén. Uszodák, szabadtéri színpadok, üzletházak állnak a központban. A levegő tiszta, csak a kiránduló turisták buszaitól hangos a környezet, a virágos, füves parkok. Utak vannak, de nem házsorok épültek — az emberek ' egymáshoz közel, mégis elszigetelve élnek, laknak itt Tapio- lában — Tapiónak, az erdő istenének lakhelyén. Helsinki legszebb épületei sziklákra, sziklák közé —• á természetes építőanyagot felhasználva — épültek. Elragadó a Taivallahti sziklatemplom, melynek natúr köveit rézfonatú borítás fedi. Magasan körbefutó ablakain a szabadba látni. A templomban nem csak istentiszteletet tartanak — gyakran rendeznek kamarahangversenyeket, koncerteket — amelyekre szívesen zarándokol Helsinki zeneértő közönsége. BeethoSibelius-emlékmü. Százötven éves a ma is üzemelő öreg bánya Recsk határában. Ércek után kutatva persze .már sokkal korábban is túrták itt á földet. Lenyűgöző környezet a Mátra, idegenforgalmi nevezetesség, s ugyanakkor — ki tudja mióta —• bányászvi- dék. Sok itt lakónak jelentett már munkát, kenyeret, s közülük nem egynek — temetőt... — Mezei István vagyok, vájár csapatvezető. 1953-ban, amikor idekerültem, a vit- lákon kívül semmi gép nem volt a bányában. A 60-as évek első felétől kezdődött a korszerűsítés, s az utóbbi négy-öt évben már megszűnt a kézi rakodás is. Én asztalos voltam korábban, ugyancsak itt, a külszínen dolgoztam. Háromszor annyi fizetést adtak akkor lenn a föld alatt, hát lementem csillésnek. Inkább, minthogy itt fenn segéd úrnak szólítsanak. A családomban szintén voltak bányászok; a nagybátyám akkor halt meg az aknában, amikor én születtem. Nem volt ez veszélytelen munka, s ami még rosszabb, a szilikózis előbb- utóbb elővette a bányászokat. A szállongó kvarcpor ráült a tüdőre, s akkoriban, amikor idekerültem, bizony még sok port nyeltünk a száraz fúrásoknál. Ma már állandóan permetezünk, szárazon pedig nem lehet fúrni, és könnyebb is a munka, ezt én tudom a legjobban, hiszen 21 esztendőt letöltöttem itt. Le akarom tenni a bányamentő vizsgát, jó az egészségem, de azt hiszem, ha az első itt töltött évek után nem változnak a körülmények, biztosan én sem beszélek ilyen vidáman. — A fiam is idejön. Lakatosnak tanul. Persze, köny- nyen lehet, hogy ő szintén bányász lesz, hiszen annyi gépet leviszünk már, oda is kellenek szerelők a felszín alá. Erős emberek. Dagadó karjukon feszül az ing. Kifelé igyekeznek a bányából, az akna szájánál találkozunk. — Busszal járunk be né- hánvan Bodonyból — mondja Szőke István, ö is vájár, csapatvezető. Tizennyolc éve keresi a kenyerét a föld alatt. — Elmenni innen? Először is, a bányász csak bányában dolgozhat. Máshol senkinek sem hívják. Nem is találja a helyét, nem tud megszokni más munkát. Különösen - az, aki tíz esztendőt ledolgozott már itt, nem mozdul sehova. Volt aki megpróbálkozott más üzemmel, de végül aztán csak visszajött. Persze, újak nem nagyon jelentkeznek. Mi, akik 15—20 éve már idejárunk, még bírjuk erővel, most megy talán a legjobban. De utánunk... hát bizony kellenek a gépek. Az én fiam 12 éves. Nőm tudom, mi akar lenni, egyszer már elhoztam a bányába, akkor azt mondta, ő ide nem jön.., — Én azelőtt állami gazdaságban dolgoztam — folytatja a társa Gál K. József. A „Kaz ő nevében, mint az a bányászoknál szokás.* megkülönböztető jel, hiszen többen is vannak azonos ne- vűek. — Nagyon kevés volt a pénz, azért jöttem át Ez volt itt akkor a legjobb kereseti lehetőség. Csillésként kezdtem én is, aztán kijártam a tanfolyamokat, elvégeztem a vájáriskolát ötévenként továbbképzés, jövőre kerülök én is sorra. Itt mindent tudni kell: a jó bányász az lakatos is, ács is, most meg már a gépkezelését is tudni kell. Nemrég építettem házat, a hánya 20 ezer forint kölcsönt adott hozzá. Kölcsönt, úgy tudom, adnak szinte mindenkinek, aki kér, persze nem olyan nagy összegeket, de az is jól jön és ráadásul kamatmentes. Presze, a vezetők tudják, nem hagyom itt ezt az öreg bányát Régi vagyok én is, most 8830 forint lesz a hűségjutalmam. Szeretnék még lemenni majd az újba, ha megnyílik. Birgenstock Ernő szénbányász volt. Amikor Mizser- fán becsukták a bányát, akkor jelentkezett ide, s azóta vonattal jár be Aldeb- rőről. Szenesnek jobb volt lenni — mondja —, köny- nyebb is, meg több volt a pénz. De hát a szénbányák sorra bezártak a környéken. Mi az a Benehát? Valószínűleg a Gyöngyösön lakók közül sem tudja mindenki, hogy a Mátrafüredhez tartozó domboldalt, amely az úttörővasút és a patak túlsó oldalán emelkedik, Benehát- nak hívják. A néhány méteres kaptató után a kíváncsi ember itt egy széles és elég hosszan elnyúló térségre ér ki, amelyen ritkás erdő, bokros rét váltja egymást. Imitt-amott szürke sziklák dugják ki fejüket a földből. Ez a Benehát. ★ A Gyöngyösi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága már elfogadta azt a beépítési tervet, ami körvonalazza a majdani hét végi pihenőhely vonásait. Nézzünk néhány adatot ebből a tervből. Szabadon álló beépítésre rendelkezésre áll 114 telek, amely több mint 450 személy elhelyezését teszi lehetővé. A csoportos beépítésre kijelölt 96 telek közel négyszáz személyt fogadhat magába, míg a tömbépületek telkei közel ezer pihenni vágyónak biztosítanak kényelmet. Nagyvonalúan azt mondhatjuk tehát, hogy kétezer ember lelhet itt nyugalmat, felfrissülést, csendet, üdülést. Ennyi ember egy kis községben sem található mindenütt. Ez a lélekszám azt is megköveteli, hogy gondoskodjanak az ellátásukról, civilizált körülményeikről, a kor követelményeinek megfelelően. Ez pedig óriási összegeket kíván még. csak a kora miatt, fokozatosan gyérül az ércvagyon, de amíg megéri, mindent ki kell hozni belőle. Ritka látvány ma már, múlt századbeli tüneménynek hihet- nők, de így igaz: a csilléket itt loxxLk húzzák. Elsősor1 ban a keskeny vágatok miatt. De gazdaságosabb is — magyarázzák kedélyesen, látva a meglepetésemet — ennek a „járműnek” nincs amortizációja, a .karbantartás” is könnyebb. Olyan mint az ember: amíg nem szokj a meg á sötétet, a veszélyesen pattogó követ, a szűk járatokat, addig fél és mindig siet. De később aztán, ha tudna érezni, biztosan büszke is lenne a hivatalára. Mert ők is büszkék rá, az emberek. Nemcsak a házra, az autóra — kettőnek is van azok közül, akikkel beszélgettünk —a kertre, amely otthon vár. Ha más munkát vállalnak szabad idejükben, örömmel fogadják fel őket. mert ismerik a munkabírásukat. Ha inni kell — hát azt is megnézheti bárki. Kevesen vannak a régi bányászok. Az igaziak. Hekeli Sándor Kell ide élelmiszerüzlet, bisztró, eszpresszó, ÁBC- áruház, könyvtár, játszótér és különböző kispálya, ezekhez öltözők kellenek, és garázsok az autók számára. Aztán a legfontosabbak: víz, villany, csatorna, út és járda. ★ A beépítési' terv mindennel számolt. Pontosan meghatározza, hová kerüljenek az üzletek, a bazársor, a száz személy befogadására alkalmas klub, a játékszobával. Azt is meghatározza, hogy egy személyre 80 négyzetméternyi védőerdőt kell meghagyni, ami összesen mintegy hat hektárt tesz ki itt. A védőerdőt művelni — természetesen — nem szabad. Ebben az erdőgazdaság tehát kivágást nem rendelhet el. A városi tanács vb is előírt néhány dolgot. Ilyen: az üdülők kertjében szőlőt, gyümölcsfát telepíteni nem szabad. Az utcai fronton csak áttört kerítést lehet építeni. A hétvégi, házak külső megjelenését . néhány típus szerint kell biztosítani, ezeket a típusokat az építésügyi hatóság bemutatja majd. A felsoroltak bizonyítják, hogy a város vezetői alaposan előkészítik a Benehát kialakítását, gondolnak az esztétikai követelményekre is, hogy senkinek se kelljen szégyenkeznie a terület megjelenési formája miatt. ★ Néhány kérdést megfogalmaztunk Szabó Bélának, a városi tanács elnökhelyettesének, az építési és kozleA Hotel Academica — ahová Expressz csoportunkat a vendéglátó finn ifjúsági utazási iroda Helsinkiben elszállásolta — a tanévben diákszálló. De ilyenkor nyáron elegánsan berendezett, luxus kellékekkel felszerelt — s ehhez mérten drága — szálloda. Hatodik emeleti szobám berendezése egyszerű, de rendkívül esztétikus. Sötétzöldre festett íróasztalok, szépen formatervezett könyvespolcok, ágyak — durvaszövésű textilborítás a fotelokon — az előtérben szekrények, mosdó. A folyosón tus, fürdőszoba. Ablakomból Helsinki egyik dúslombú parkjára nézek. A folyosón már kora reggel ott serénykednek az egyen- trikós, farmemadrágos ifjú takarítónők — eldobható vödrükbe gyűjtve a szemetet. A portén, az étteremben fiatal fiúk, lányok dolgoznak. Egyetemisták a kollégium lakói — akik nyáron munkát vállaltak — pénzkeresésben és idegen nyelvekben, szállodai ismeretekben gyakorolva magukat. Valamennyien rendkívül kedvesek, szolgálatkészek, udvariasak. Félúton Tapiola és Helsini- ki között, a műszaki, az orvostudományi egyetem és kollégiumokkal, diáklétesit- ményékkel teli városrész. Szobor, amely a diákváros jelképe. Ovális, középen lyukas, lapos szikladarab. Azt szimbolizálja — hogy itt is — mint a világon mindenütt, — üres a diákok zsebe. De azért építettek ide kacsalábon forgó diszkotékot, bárt, éjszakai mulatót — amit praktikusan nappal is használnak — étteremnek, hobby- ' szobának. Csak a falak, lépcsőházak alumíniumfólia borítása sejteti az esti hang- gulatot. » Az egyetem aulájában kongresszusokat, konferenciákat tartatlak nyáron. A diákok helyét most a világ minden tájáról érkező tudós professzorok foglalják el. A diákváros temploma is idegenforgalmi nevezetesség. A rendkívül egyszerű fa épület egyik oldala — az oltár áttetsző üvegből készült. kedési osztály vezetőjének. — Milyen módon alakítják ki a telekárakat? — Közművesített telkeket kell biztosítanunk. Kérdés: a vételárba azonnal belekalkuláljuk-e a közművesítés költségeit is,- vagy ezeket az összegeket a közművesítés ütemének megfelelően vessük ki? Még nincs végleges javaslatunk, amit a végrehajtó bizottság elé terjeszthetnénk. Egy szempontot csak: melyik a kedvezőbb, a telektulajdonosoknak, ha a mostani áron kérjük a közművesítés költségeit, vagy az évek múlva jelentkező napi áron? — Ad-e valamiféle garanciát a közművesítés elvégzésének határidejére a tanács? — Természetesen ad, hiszen a telektulajdonosok ezt el is várhatják, ha a közművesítés költségeit a telek eladásakor már felszámoljuk. Az is természetes, hogy a tanács igyekszik majd a közművesítéshez a támogatását a lehető legnagyobb mértékben biztosítani. — Gondol-e arra a tanács, hogy a beneháti üdülőterületből megfelelő arányban jusson a gyöngyösieknek is? — Ezt mindenképpen el akarjuk érni. Hogy jogilag milyen lehetőségeink vannak, akár százalékos arányt is kiköthetünk-e, még nem tudok rá válaszolni. Meg kell vizsgálnunk ezt a kérdést, ahogy azt is, hogy a kisebb jövedelmű családok is telekhez juthassanak. De ennek a módja sem tisztázott még. ★ Van egy elfogadott beépítési terv, van megfelelő e±Az orgonasípokat idéző Kilenc kilométerre Helsinki központjától 1958-tól 61-ig építették fel a 270 hektárnyi erdős-sziklás vidéken Tapiolát. Hat társadalmi egyesület és szakszervezet lakásalapítványaként 20 ezer lakosú városrészt teremtettek. Változatos — emeletes és vár képzelese ennek végrehajtására a városi tanácsnak, a végrehajtó bizottság majd dönt is, de — mikor lehet az első kapavágást megtenni a Beneháton? Ennek időpontja attól függ, hogy a közművesítés költségeit a különböző üzemek: Vízmű, ÉMASZ, útépítők mikorra tudják elkészíteni a tanács kérésére. Hiszen a telekár kialakítása ettől jelentős mértékben függ. De el kell intézni azt is, hogy a területet az erdőgazdaság tanácsi kezelésbe adja. 'Mind a két feladatnak a végrehajtása folyik. A városi szakigazgatási szervek kiépítették a kapcsolatokat, előkészítő tárgyalásokat folytattak és ennek befejezését, az eredmény produkálását a következő egy-két hónaptól várják. Ha tehát ezeket a kérdéseket tisztázzák, akkor a javaslatot a'végrehajtó bizottság elé terjesztik. Amennyiben azzal a testület egyetért, akkor már a jövő év elején hozzáfoghatnak a telkek értékesítéséhez. így mondta ezt Szabó Béla, a városi tanács elnökhelyettese. ★ Az eredeti kérdésünk így hangzott: Mi lesz a Bene- háttal? Hadd módosítsuk e2t a kérdést a végén ilyenformára: Mikor vehetik birtokba az új tulajdonosok a Be- nehátat? Jó volna a végső időpontot mielőbb kitűzni, hiszen nagyon sokan várnak érre Gyöngyösön és a környéken1. G. Molnár Ferenc ven, Schubert műveinek es a finn Michael Tippet quar- tett jenek, hangjai gyakran felcsendülnek a templomban Finnországban szeretik a zenét — számtalan amatőr kórus, zenekar, énekes lép fel országszerte. Finn otthonokban ma is gyakran megszólal a kantele — a jellegzetes pengetés hangszer. S nagy kultusza van az európai zenének és a finn nemzeti romantikus zene óriásának, Sibeliusnak. Ezért is emeltek páratlanul szép emlékművet a zeneszerzőnek, a róla elnevezett parkban. Az ezüstösen csillogó orgonasí- pókat idéző hegesztett acélcsövek és a zeneszerző arcvonásait megörökítő szoborfej kompozíciót. Az emlékművet esténként kivilágítják — s a rögzítetten acélcsövekben sejtelmes, titokzatos zenét fúj a széL Kádár Márta Szülők az óvodáért (Tud 6 sítónktól): A közlekedési ismeretek hiánya és a közlekedési fegyelem be nem tartása gyakran gyermekéletet is követel. A gyermekeknek a közlekedésben való részvétele gyalogosan és kerékpárral számos ismeret megszerzését követeli. A szihalmi óvónők felismerték a közlekedés veszélyét és elhárításának szükségességét, s vállalták az alapfokú ismeretek megtanítását. Munkájukat nehezítette az a körülmény, hogy az elmondottakat nem tudták a gyakorlatban bemutatni. Az óvoda vezetői a szülőkhöz fordultak segítségért. Az apukák nagy része vállalta, hogy vasárnaponként társadalmi munkával közlekedési parkot létesít, az iparban dolgozó szülők pedig mászókát, hintát, csúszdát készítettek, s a foglalkozótermeken is meglátszik a szülők munkája. Joó Sándor Hlpnííiffítn A j tfE/UijJ iílj |»J| 1974, szeptember 1« vasárnap kertes házak — szellősen táMi lesz a Beneháttal? Egy terv, amely megvalósításra
