Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-04 / 206. szám
Rendőrkézen a gépkocsi-fosztogatók Románc a busz mögött... Szó van a gimnáziumról is Iskola a gyárban — Szerintem a gyárnak kellene gondoskodnia arról, hogy biztonsági zárakat szereljenek a gépkocsikra. Aztán itt vannak ezek a kis szellőztető ablakok: egy gyerek is könnyen kinyithatja őket. Ami a gyújtáska ocsolókat illeti... aki tanult erről valamit, játszva beindíthatja a motort. De elsősorban azt javaslom a gépkocsi-tulajdonosoknak, hogy ne legyenek felelőtlenek. Tolvajra mindig lehet számítani. Ne hagyják nyitva a kocsit... A szakember Aki ezt a sok jó tanácsot hirtelenjében felsorolta, szakember. Kétszeresen is az. Egyrészt eddig mint hivatásos gépkocsivezető kereste a kenyerét, másrészt pedig, mint gépkocsi-fosztogató, már elég régóta tevékenykedik többedmagával szabad idejében. A neve Király László, 23 esztendős egri lakos, aki a haveri kereszt- ségben a Cola (C-vel ejtjük!) becenevet kapta barátaitól. Állandó szórakozóhelyük az egri Népkert söröző és a Taverna volt. Király 1970 óta érdeklődik részletesebben az idegen gépkocsik iránt, s az évek során többen is bekapcsolódtak e foglalatoskodásba. Eleddig 18 esetet derített ki a rendőrség, amelyben ők működtek közre. Például: eltűnt az öntöde Vállalat gépkocsija. Ellopták. Később Andomaktá- lya mellett találtak rá, ott feküdt a hátán, az út szélén felborulva. Csak most derült ki, hogy egy kiadós italozás után ők „kötötték el”. Király vezetett, de elég gyorsan, s így felborultak. Eltűnt egy Volán tehergépkocsi is a telepről. Király vitte el, de Egerbaktán elfogyott az üzemanyag, így ellopott egy motort, s azzal tért vissza Egerbe. Itt letette és távozott. A TIGÁZ egyik gépkocsija ugyancsak eltűnt s ez a tény szintén az ő „bűvészmutatványukat” dicséri. Ha nem iszom... Király így jellemzi saját magát: — Ha nem iszom, bárki leköptoet.. „ Viszont ivott, s így jő néhány verekedésben részt vett már. —’Jól kerestem, nem volt szükségem arra, hogy lopjak, de ha ittam, akkor minden mindegy volt. ,. Néhányan a társak közül: Lőrincz Imre poroszló) fiatalember, aki már két éve nem dolgozik sehol, aztán Dávid László („Coca”), Farkas Ferenc („Frecsó”) és Magvasi Flórián egri fiatalemberek. Egyikük sem ismeretlen a rendőrség előtt. Kíváncsiságukat külföldi buszok és személygépkocsik sem kerülték el. Így tettek szert például grúz borokra, valamint cseh ruhaneműkre. A lakásukon talált és lefoglalt tárgyak sokfélék, látszik, hogy a társaság „nem specializálta” magát egyfélére. Egy lakodalmas buszból például a nászajándéknak szánt falióra és pohárkészlet, egyéb más tárgyak mellett, még mindig várja, hogy jelentkezzenek a károsultak. Iffy buktak le A gépkocsi-tulajdonosok érthetően sokáig bosszankodtak, amíg kézre került a társaság. Lebukásuk kabaréba illik, amelyből egyébként millió tanulságot is le lehet vonni. .. Magvasi és Dávid az egri nagytemplom mellett ácsorgóit, amikor két lány közeledett arrafelé. A fiúk tudták, hogy valamilyen okból az olasz szó a „Szézám tárulj” varázserejével ér fel. Magvasi olaszul szólította meg a lányokat (Milánó, Quattrocento stb.) Dávid László pedig „tolmácsolt”. A lányok megörültek. Mivel azonban az egyiküket túl molettnek találták, útjaik a turistaszállónál elváltak. Hála Magvasi olasz tudásának (makaróni, spagetti stb.), újabb lány állt le velük csevegni. Az eredmény: betértek két autóbusz takarásába, folytatni az ismerkedést. Este volt. És itt történt a baj. Ugyanis a rossz kooperáció eredménye kép pen Király és Farkas ugyancsak ezeknél a buszoknál tartózkodott. Király bakot állt, Farkas mászott befelé... így meredtek egymásra ők négyen: a három fiú és a lány. Aztán a lány felismerte a helyzetet, kiáltott, s a társaságot a kiözönlő turisták közrefogták. Hamarosan ott volt a rendőrség is. A fogdában Király László így vonta le a következtetést: — Sokkal jobb félelem és lelkiismeret-furdalás nélkül elmenni az utcán egy rendőr mellett... ★ A gépkocsi-fosztogatók ügyét vádemelési javaslattal átadták az ügyészségnek, s rövidesen Király László és társai a bíróság előtt adnak számot viselt dolgaikról. Kátai Gábor Abban ugyan még nincs döntés, hogy pontosan mikor kerül sor az ünnepélyes tanévnyitásra, de az már egészen biztos: az ősz folyamán általános iskola nyílik a Mátravidéki Fémművekben. Az előzményekről, a teivekről Földi Gyulától, a vállalat oktatási csoportjának vezetőjétől kértünk tájékoztatást ... — Sajnos, nálunk is az a helyzet, hogy igen sokan nem végezték el az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát. — Mennyi az az igen sok? ! — A vállalati kollektíva 35,3 százaléka csak hat osztállyal rendelkezik. Ez körülbelül fele-fele arányban oszlik meg a nők és a férfiak' között. Szép számmal vannak ugyanakkor közöttük harminc éven aluliak is. Azt hiszem, nem szükséges különösképpen bizonygatni: ma már Csak azok tudnak lépést tartani az egyre korszerűbbé váló technikai, technológiai követelményekkel, akik megfelelő általános műveltséggel és egyre gyarapodó szakmai és politikai ismeretekkel rendelkeznek. Ügy is mondhatjuk tehát: parancsoló követelmény lett a tanulás, amelyhez a szükséges feltételeket vállalatunk is biztosítja. — Hogyan fogadták az iskola megszervezésének hírét az érintett dolgozók? — A vállalati pái-t- és politikai szervezetek valameny- nyiöknek feltették a kérdést: vállalják-e munkaidő alatt, itt bent a gyárban, s a felmerült költségek vállalati fedezése mellett az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályának az elvégzését? Negyvenketten válaszoltak igennel. Ez alapján döntött úgy a vállalati vezetés: ősZ- szel két osztályt indítunk. Még egyszer hagsúlyozni szeretném: a siroki pedagógusok közreműködésével a tanításra bent, a gyárban, és munkaidő alatt kerül sor. Megveszi a vállalat a szükséges füzeteket, könyveket, szemléltető eszközöket, még az utolsó radírgumit is. Egyetlen fillérükbe se került tehát a dolgozóknak a tanulás. Mindössze annyit kérünk tőlük: járjanak rendszeresen a foglalkozásokra, igyekezzenek minél többet elsajátítani a tananyagból. Az oktatási idő 32 hétből áll majd, s akik rendszeresen látogatják a hetente két alkalommal tartandó előadásokat, azoknak vizsgát sem kell tenniük. A feltételek, a körülmények igen kedvezőek tehát. — Mégis csak 42-en jelentkeztek... — Ennek igen sok oka van. Család, a bejárás, az otthoni munka, no és persze a kényelem is. Arról nem is szólva, hogy ma még hat elemivel is igen jól keresnek az emberek. Talán ezen is érdemes lenne elgondolkodni. Az utcák színészei Végy egy-két ruhadarabot öreganyád, öregapád sublótjából, néhány embert nézőnek, egy kis tehetséget, és máris kész az utcaszínház. A képen: a csepeli utcaszínház játék közben. (Foto: Szabó Sándor) Ray Brandburyt Robot részvénytársaság Este 10 óra volt. Két harminc év körüli férfi sétált az utcán. Halkan beszélgettek. — Miért sietsz ennyire haza? — kérdezte Smith a barátjától. — Evek óta nem találkoztunk, te meg csak rohansz. — Ideges vagyok, ez az egész. — Egyáltalán, hogy sikerült elszöknöd otthonról? Elaltattad a feleséged? — Nem, ez nem lett volna szép. — Bocsáss meg, de úgy tűnik, hogy nem valami boldog a házasságod. Amikor 1979-ben megnősültél azt mondtad, Rióba fogsz utazni. — Igen, nagyon szerettem volna látni Riót, de nem teljesült a vágyam. — Azt rebesgetik, hogy a feleséged csak botrány árán vetette el magát veled. Ha jól tudom, nem is voltál bele szerelmes. — Hát nem, de gondolnom kellett a karrieremre, szüléimre, az ismerősökre. Most azonban remélem, megváltozik a helyzet. Ide nézz! — Ni csak, repülőjegy Rióba. Lám, teljesül a vágyad. Meg is érdemelted. De mondd, elenged a feleséged? ClrHmisU 1974. szeptember 4. szerda — Nem is fogja tudni, hogy nem vagyok itt — nevetett Bralling. — Egy hónapig ott maradok, és rajtad kívül senki nem fogja tudni, hogy elutaztam. De tulajdonképpen én itthon is vagyok. Most már elárulhatom a titkot, hogyan szöktem ki a házból. Nézz csak az ablakra. Mit látsz? — Ni csak, egy férfi! De hiszen ez te vagy! — Csendesebben! A férfi közben eltűnt az ablakból, és nemsokára közelgő léptek hallatszottak. Feltárult a bejárati ajtó, és megjelent Bralling hasonmása. — Ikertestvéred van? — csodálkozott Smith. — Nem- Hallgasd csak meg a mellkasát! Smith közelebb hajolt, és egyenletes tiktakolás ütötte meg a fülét. — Hát ezt hol szerezted? — kérdezte. — Olvasd el a hirdetést: „Robot részvénytársaság. Készíttesse el hasonmását vagy bárkinek a pontos mását. Legújabb modellek. Hasonlatosság és anyagminőség szavatolva. Ara 7600-tól 15 000 dollárig.” Már több mint egy hónapja megvan. A pincében a szerszámosládában tartom, a feleségem oda nem jár le, a láda kulcsa egyébként is nálam van. Ma este is azt mondtam, hogy leugrok cigarettáért. Leosontam a pincébe, elővettem a robotot, és felküldtem, hogy üldögéljen, beszélgessen a feleségemmel. Végeredményben semmi rosszat nem teszek. Feleségemnek az a kívánsága, hogy éjjel-nappal a szoknyája mellett üljek. Hát teljesítettem. Robotmásom szorgalmasan ül vele estéről estére, én meg ked-em szerint kóborolhatok. Most elmegyek Rióba juk van a bankban. Tízezret elvesz és vásárol rajta egy robotot. Elmegy barátja után Rióba, és a dolog nem fog kitudódni. Hazaérve benyitott Bettle szobájába. Az asszony édes- deden aludt. Szép arcát megvilágította az utcai lámpa. Smith a dolgozószobába ment, elővett“ a takarékegy hónapra. a felesegem meg azt hiszi, ki sem tettem a lábam hazulról. Gondját viseled majd, ugye, robot? — Persze, hogy a gondját viselem, hiszen olyan aranyos — válaszolta a robot. — Nagyon tetszik nekem. — Na, ilyen robotot én is vásárolok — mondta Smith.-áÜtban hazafelé Smith mar szövögette is a tervét. Neki es feleségének 15 000 dollárkönyvét, és meglepetten konstatálta, hogy 10 000 dollár hiányzik belőle. — De hisz ez lehetetlen — hökkent meg. — Mit csinálhatott Bettie ennyi pénzzel? Ruhára. kalapra költötte? Villát vásárolt a tengeren? Berohant a hálószobába. Dúl-fúlt mérgében. Mit gondol magában ez az asszony? Csak úgy fogja, és elherdálja. a pénzt! Rázni kezdte, — Bettie! Bettie! Ébredj fel! Az asszony nem mozdult. — Mit csináltál a pénzzel? Bettie megmoccant az ágyban. Smith hirtelen jeges félelmet érzett. Fülét az asz- szony mellkasára tette. Egyenletes tiktakolást hallott. ★ Bralling és a robotja bementek a házba. — Na, öreg, gyerünk a pincébe — mondta a férfi a robotnak. — Már éppen beszélni szerettem volna erről veled — mondta elgondolkodva hasonmása. — Nem szeretek abban az átkozott ládában lenni. — Majd csinálok kényelmesebb fekhelyet. — Bennünket robotokat úgy alkottak meg, hogy állandóan mozogjunk. Neked sem tetszene, ha egész idő alatt mozdulatlanul kellene feküdnöd. Ugye, nem? Nekem is vannak érzéseim! — Tűrj még néhány napig, akkor elmegyek Rióba, és azt csinálsz, amit akarsz. — És ha visszajössz? — Amikor megvásároltalak, azt mondták, nem fogsz akadékoskodni. — Mit tudnak ők! Űj találmány vagyok, nagyon is érző lélek. Ezenkívül el kell árulnom, hogy beleszerettem a feleségedbe. Azt hiszem ő is nagyon örülne, ha elmehetne Rióba. Az lesz a legjobb, ha én most szépen téged teszlek beje a ládába, bezárlak és itthagylak. Aztán veszek még egy jegyet R:óba. — Várj... várj! Egyezzünk meg! — Nincs rá szükség. A viszontlátásra. — Az idén két osztályt indítanak tehát. Bs mi lesz azokkal, akik most nem jelentkeztek? — A lehetőségeket természetesen az elkövetkezendő években' is biztosítjuk a tanuláshoz. Ugyanakkor az sem titok: a különböző erkölcsi javak elosztásakor ezután az eddigieknél is jobban figyelembe vesszük majd az iskolai végzettséget. — Nem is olyan régen jó nevű technikum is működött a gyárban. — Technikumot nem, de gimnáziumot mi is szeretnénk. Már el is küldtük kérvényünket a Kohó- és Gépipari Minisztériumba. Csepelen már működik egy olyan középiskola, ahol a vállalat dolgozói tanulhatnak, s tehetnek érettségi vizsgát. Mi is ezt szeretnénk. Hogy sikerül-e, vagy sem, az nem a vállalaton múlik. Ha zöld utat kapunk, a középfokú oktatás feltételeit is megteremtjük ... Visonta, a Mátraatji Szénbányák, az Egri Dohánygyár után a Mátravidéki Fémmű- vekben is iskolát nyitnak a továbbtanulni vágyó dolgozóknak. Jó, örömteli hírek, nemes célt szolgáló kezdeményezés valamennyi. Mert valóban úgy van, ahogyan a csoportvezető mondotta: parancsoló követelmény lett a tanulás, a tudás. Ezért is érthetetlen, Begyben lehangoló is, hogy a tetemes vállalati költséggel biztosított lehetőségekkel mégis jóval kevesebben élnek a szükségesnél, a kívánatosnál. Mert, ahogyan az országban, így megyénkben is igen gyakran előfordul: a tanulásra felkért, vagy javasolt dolgozók egy része szívességtételnek érzi a hiányzó osztályok pótlását, mások hangzatos frázisokat, kifogásokat mellékelnek a visszaadott, s ki nem töltött jelentkezési lapokhoz. Eddig az volt a fő kifogás, a fő érv: nincs hol tanulniuk. Most végre van. Nincs hiány mecénásból sem, hiszen a tanulás, az oktatás költségeit a vállalatok fizetik. Mégis kevesen, s nehezen jfelentkeznek. Igaz: ma még valóban lehet hat elemivel is jól keresni. A kezükben, az erejükben bízók azonban rövidesen behozhatatlan hátrányba kerülnek azokkal szemben, akik nemcsak a bizonyítványokban pótolták a hiányzó osztályokat, ismereteket, hanem a fejekben is. — fcoós — 21.25: Családi kör Szülők, nevelők magazinja. Ezúttal ismét beleshetünk a Kovács család otthonába; a testvérkapcsolat jó és rossz példáit mutatják be, a testvérek féltékenykedésének kialakulását, az okokat — és a lehetséges „gyógymódokat” is. A szokásos Nyitott ajtó című blokk orvosi tanácsai a gerincferdülésre vonatkoznak. Káros, ha a gyerek az iskolában évekig egyfolytában a jobb vagy a bal oldalon ül, s mindig azonos irányba fordulva kénytelen figyelni a tanárt. Éppen ezért helyes lenné felváltva a jobb és a bal oldalra ültem a gyerekeket. Végül egy kelenföldi családnál tett látogatásról készült részre hívnánk fel a figyelmet: saját erőből készíthető térelválasa.. tokhoz kapunk ötletekét,
