Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

A házigazda öntudata

Az egyetemek és a különböző szántű iskolák kapunyitásával egyidőben, jelképes csengőszóval indulnak a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezésében az országszerte népszerű szabadegyetemek, tanfolyamok. A szocialista brigádok és egyéb munkaközösségek, az értelmiségi, alkalmazotti és ifjúsági kollektívák szellemi gyarapodását szolgáló TIT-rendezvények és -sorozatok.

Túlzás nélkül mondhatjuk: ma társadalmunk valamennyi osztályát, csaknem valamennyi rétegét érintő folyamat a rendszeres tájékozódás és tanulás, az osztályok, rétegek közötti szintkülönbségek fokozatos csökkentése. Annak a folyamatnak a kibontakoztatása, amelyet a maga eszközeivel — az MSZMP közművelődési határozatában rögzített módon — a kultúra valamennyi munkása is gyorsítani hivatott. A tudat, az ismeretek világában is fel lehet számolni a régi kiváltságok maradványait. A kívánatos társadalmi, művelődési, tudatbeli integráció azonban — sajátos módon — csak a szociális és szemléleti skála mai realitását jelentő sokféleség tudomásulvételével erősíthető Csupán akkor gyorsítható, ha pillanatra sem felejtjük el, sőt az ismeretterjesztés javára fordítjuk a sajátosságokat és eltéréseket.

Ma talán a legfonotsabb az üzemi ismeretterjeszés demokratizmusának tiszteletben tartása. Senki ne gondolja, hogy a brigádok és műhelyközösségek munkásai nem tudják megmondani: mi érdekli őket, mire kíván csiak? Igényeiket a műszaki és természettudományok, a technikai-termelési műveltség körében fogalmazzák meg a legkönnyebben. A társadalomtudományok és a művészetek választékában nehezebb eligazodniuk, de. ezeken a területeken is jellemezhető az érdeklődésük.

Nyitottabb füllel-szívvel ül a helyére az a munkás, akinek módja volt és van, ebben is véleményt nyilvánítani, kívánságait képviselni. Nem mindenki él majd a lehetőséggel. De még a hallgató dolgozó részvételi kedvét is erősíteni fogja, ha brigádját, műhelyét, üzemét — az ő tudomásával — szóra bírják, megrendelőként is kezelik, ha hangadó társaitól megkérdezik: milyen témakörökben kívánnak tájékozódni, kiket akarnak meghallgatni,, milyen módszerekkel (film, diavetítés, színeszek közreműködése, szemléltető eszözök stb.) szeretnék az előadást színesíteni. A cél az, hogy a munkás ne feszengő vagy unatkozó vendégként, hanem jól esó otthonossággal, a házigazda öntudatával vegyen részt a számára rendezett előadásokon

Azt megmondani, hogy hazánk sok száz üzemének szocialista brigádtagjai, munkásai, alkalmazottai milyen társadalomtudományi — közéleti — művészeti kérdések iránt érdeklődnek 1974 őszén —- nyilvánvaló lehetetlenség. Ahány ház, annyi szokás, és talán ugyanannyi ízlés, vonzás, érdekeltség. Csakhogy a sokféleség mögött felismerhető egy-két — Soprontól ; Békéscsabáig érvényes — közös vonás is. "Bizonyos például, hogy a munkás a versek és regények, filmek és drámák dolgában is elsősorban saját élete felöl tehető érdekeltté. Müveszettörteueti esztétikai, célbeli—szakmai megközeiítes a dolgozók zömét hidegen hagyja, mert közvetlenül nem érinti.

A munkás arra kiváncsi, ami vele és csaladjával, munkatársaival történik. A műveszi alkotásokat is többnyire sorsa tükreként akarja és tudja megismerni, érteni es leikéhez, közei engedni.

Ebben a keretben' azután -— ha létrejött az éhnénysze- rű találkozás ;— sok minden helyet kaphat. Beszélni lehet a történelmi háttérről, tarsadalolm és művészet ösz- szefüggéseiről, az irodalom, a film, a színház műhely- problémáiról. A kiindulópont azonban lehetőleg mindig az élet, a munkások által közvetlenül ismert valóság.

Ilyen módszerrel1 erősíthető a munkások közötti olvasási kedv. A jó könyv sem csak a szűkebben értett irodalmat, az úgynevezett szépirodalmat közvetíti. Dokumentumként is felfogható, Ismertet, közvetít, világképét formál, az ember ízlését, értékrendjét befolyásolja. Erre pedig manapság különösen nagy szükség volna. Hiszen mindenkit eláraszt a sok ismeret és hirdetés, a sajtó, a telvízió, a rádió megannyi műsora. Csak a válogatás képessége szerezhet, könnyebbséget, biztosíthat igazi élményt De erre csak akkor képes az ember, hS sok mindenről — épp a legfontosabb dolgokról — van határozott véleménye, szilárd értékítélete, kiforrott ízlése. Mindez pedig csak a rendszeres olvasás adta műveltség és biztonság alapjan fejlődik.

Régi korokban — émlékeztetnek a művelődéstörténet szakemberei — a kastélyokban, majd a polgári szalonokban és a kávéházakban mindennapi beszédtéma volt a tudomány, az irodalom és a művészet. Hozzátehetjük: a népélet is létrehozta a maga — idő és hely lehetőségei szerint változó — fórumait: a kovácsműhelyt, a malomalját, a kocsmát, a vendéglőt, a szakegyletet. A munkások és parasztok mindig figyeltek-ügyeltek a friss eseményekre. Ma a lehetőség és az igény is százszoros. Műhelyben, irodában, fehér asztal mellett és családi körben gyakori — ha nem napi — téma az, amit a televízióban, a rádióban százezrek, milliók néznek és hallgatnak.

A közéleti-tudományos és művészeti információ túlnyomó része napjainkban a tévé és a rádió közvetítésével jut el az emberekhez. Közismert dolog, vitathatatlan tény ez, mégis igaz, hogy közművelődésünk, ismeretterjesztésünk nem eléggé alkalmazkodik hozzá. Elején vagyunk még csak a tévéhez, rádióhoz kapcsolódó művelődési lehetőségek, formák és módszerek tanulmányozásának, felismerésének. Kísérletekre volna szükség. Arra, hogy országszerte keressék a tömegkommunikációs műsorok visszhangját szolgáló népi fórumok, üzemi és falusi tévékörök változatait. Azt, ami az említett hagyományokhoz is kötődik, mégis merőben új. Hiszen új a technika, és új a táíjsadatom, amelyben létrejött és hatni képes.

Visszatérve a társadalmi rétegek sajátosságaiból adódó változatokhoz: az értelmiségnek szánt' szellemi szolgáltatások is több figyelmet kívánnak, mert eddig ki nem használt lehetőségeket tartogatnak.

A történelmi, közgazdasági, szociológiai, jogi stb. ismeretek körében, a művészet múltjában és jelenében eligazító tájékoztatásra az értelmiségnek azért is szüksége van. mert ez — túl az ismereteken — világnézetet közvetít. Megkönnyíti az eligazodást hazánk és a világ eseményeiben, az aktuális társadalmi-gazdasági folyamatok, a két világrendszer közötti küzdelem értelmezésében.

Ebben pedig nagy szerep jut a humán ismeretek, az ember és közösségei a társadalom anyagi és -szellemi élete témakörében — röviden: a politika tudományos aspektusaiban — nyújtott tájékoztatásnak. Említsük most csupán a közéleti rátermettséghez szinte nélkülözhetetlen | érzelmi-erkölcsi fedezetet. Ennek létrejötte es erősödése

> aligha képzelhető az irodalom, a film, a színház értekei- } hek — jól válogatott, de folyamatos — befogadása • nel- / kül. Itt a figyelemébresztésben, es közérdeklődésre légii tóhb joggal számot tartó értékek bemutatásában lehetne | a TIT-nek többre vállalkoznia. Ki fog derülni, hogy ío> gékony közönségre talál.

> * Dersi Tamás

Tártai on

(MTI Foto — KS) ;

*

erűd sem vitatja, hogy az elmúlt harminc év során igen sokat tettünk a munkásság szakképzettségének, kulturális szintjenek növeléséért Elég csak azokat a százezreket említeni, akik az utóbbi három évtizedben — a dolgozók iskolájának esti vagy levelező tagozatán —- fejezték be általános iskolai tanulmányaikat, majd szakmunkás bizonyítványt szereztek. Közülük igen sokan megbirkóztak a középiskola nehézségeivel is, sőt olyanok is akadtak, akik valamelyik egyetemen vagy főiskolán bővítettek ismereteiket

Rangos eredmények ezek. joggal voltunk, ts lehetünk büszkék rájuk. Akárcsak azokra a, jobbnál jobb mód- szeiekre, amelyek megköny- nyítették a felkészülést, a helytállást ; 1

Sajnos — e ezt is meg kéLt. vallani! —• időközben megfeledkeztünk arról, hogy néha a sok is kevés. Más szóval: százezrek maradtak 3d ebből a kulturális fellendülésből: fiatalok és idősebbek egyaránt. Ők megrekedtek a harminc év előtti szintnél. S azzal se nagyon foglalkoztunk, hogy ez a népes -tábor folyvást gyarapszik, mert a felnövekvő nemzedék tíz-tizenöt százaléka nem végzi el az általános iskolát, nem szerzi, nem sajátítja el azt a minimális ismeretanyagot sem, amely mindenképpen szükséges áz eligazodáshoz. Belőlük nem lehetett, s nem lesz szakmunkás, ők megmaradnak segédmunkásnak. Sorsuk perspektívátlan, jövőjük egyre bizonytalanabb, hiszen a tudományos-technikai forradalom korszakának vívmányai, s az egyre dinamiku- sabbá váló gépesítés idővel kiszorítják a kézi anyagmozgatást, az energiaőrlő fizikai munkát. Egyre több kitűnően képzett, a fejlődésre érzékeny, azzal lépést tartó szakmunkásra lesz szükség. ők viszont megrekedtek, előttük zárva az előrelépés útja.

íme egy arc a sok közűi.

V. Sándor harminchárom éves, s az egri Finomszerel- vénygyárban dolgozik segédmunkásként. ő mindössze négy osztályt végzett, noha általános iskolai tanulmányait 1947-ben kezdte meg a Szabolcs-Szatmár megyei Csengerújfalun. Felesége, áld a hetedik, osztályig jutott el, betanított munkásként tevékenykedik. Összkeresetük épphogy meghaladja a négyezer forintot. Ennek zömét a férj viszi haza, de csak azért, mert a kazánházi munka után különböző pótlékokat fizetnek, s így jön össze a 2740 forintos havi átlag!

Vajon miért nem jutott tovább abban a korban, amikor már rendelkezés írta elő a kötelező nyolc osztályt, amikor az előrelépés, a továbbfejlődés lehetőségét már megteremtette társadalmunk. Ű így fogalmazza válaszát.

A munkás- műveltség fehér

foltjai

jelezve az okokat és az öszsze tevőket:

— A csengemj falui las iskolában nem nagyon törődtek azzál; hogy ki hiányzik. A családban én voltanya hetedik, a legkisebb gyerek, s

( betegeskedő apám se nagyon szorgalmazta a tanulást, mert kellett a munkáskéz otthon. Akkor igen sokan voltunk hasonló helyzetben.

Később sem érezte az alapműveltség hiányát?

—- Két kezemmel mindig megkerestem magam és családom kenyerét. Eljutottunk addig is, hogy egy egyszoba- konyhás lakást vehettünk Felnémeten,

— Most mégis jelentkezett a dolgozók iskolájába.. „

— Itt három műszákban

munkálkodom, s nem is keveset. A jelenlegi fizetésem a felső határ, s az sem titok, hogy több pénz kellene. Ezt csak úgy érhetem el, ha elvégzem az általános iskola hiányzó négy osztályát, s utána jelentkezem valamilyen szakmunkásképző tanfolyamra. Ma már tudom, hogy csak ez.lehet az érvényesülés útja- ,

A számok, a statisztikai adatok beszédesek, s esetünkben sajnos riasztóak.

Az egri Finbmszerélvény- gyár dolgozóinak mintegy húsz százaléka nem rendelkezik általános iskolai .végzettséggel. Közülük harminc év alatti 76, harminc és negyven év közti 370. A Mátjraalji Szénbányák *4356 munkása közül csak 2993-an fejezték be sikeresen a nyolcadik osztályt. Az sem vigasztaló, 1 hogy majd kétszáz fiatal segédmunkás nem jutott el eddig.

Valamivel biztatóbb az Egyesült Izzó Gyöngyösi Gyáregységének helyzete: az itt tevékenykedő munkásoknak „mindössze” 14 százaléka rekedt meg az ötödik, hatodik vagy hetedik osztályban. Igaz viszont, hogy :de elsősorban azok , kerülnek, akik’ úgy érzik, hogy eleget tudnak tenni a félvezető- gyártás egyre bonyolultabb követelményeinék. Ez az Önökön troli eleve meghátrálásra készteti az alacsonyabb iskolai végzettségűeket,

Az is kifejező; hogy az elfelejtett emberek többsége, mintegy hatvan százaléka — ez országszerte így van — nő, hiszen őket leköti az otthoni 'inásodik műszak, a főzés, takarítás, a gyermekneveles.

A felnémeti V. Sándor harminchárom éves, a falu azonban évről évre százalékkal gyarapítja a zsákutcába került sorsokat: tizenöt-tizenhat-tizenhét éves fiatalokkal, akik csak öt-hat vagy hét osztályos végzettséggel rendelkeznek. S bármennyire meglepő, mégis igaz: jelentős részük nem cigány származású. Lemondott róluk az általános iskola? Sajnos, az esetek töboségében így igaz, mert tankötelezettségi törvény ide vagj^ oda: a nemegyszer alapozatlan igazgatói felmentések csak megszületnek.

Beszélgettem falusi pedagógusokká!, alak őszintén megvallottak, hogy akad búj-, tatott gyógypedagógiai létszám is, más szóval vannak olj#m diákok — ha kis százai lékban is, — akik minimális szellemi adottságaik miatt képtelenek a nyolcosztályos végzettség megszerzésére.

Sok kicsi sokra megy. S számítsuk ide még a gyógypedagógiai intézetek tanulóit, a hányatott sorsú állami gondozottak seregét, s mindjárt érthető, hogy honnan, kikből toborzódik az utánpótlás.

V. Sándor — s igen sokan gondolkodnak hozzá hasonlóan — a kiutat, a perspektívái keresi. Vajon társaival együtt megtalálja-e.. ? .

Valljuk meg, hogy a korábbi években nehezen sikerült volna. Egyszerűen azért, mert megfeledkeztünk róluk. Se az iskolák, se az üzemek nem vállalkoztak arra, hogy változatos, mindenképpen ösztönző módszerekkel felkeltsék a tanulási kedvet. Így aztán igen kevés helyen verbuválódott egy osztályra való felnőtt diák. Az sem titok, hogy hétről hétre egyre kevesebben jártak el a foglalkozásokra, s végül csak néhányan tettek sikeres vizsgát.

A Mátraalji Szénbányáknál .az 1972—73-as oktatási evben hatvanhárman iratkoztak be az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályába, s tanulmányaikat mindössze harmincegyen fej'ezték be.

Am a fél siker is előrelépés volt a korábbi évek reménytelen helyzetéhez képest.

Az MSZMP Központi Bizottságának határozata, az egyes szakminisztériumok kedvező lehetőségek sorát kínáló rendelkezései nyomán lenyenes üivulás következett be. Áz Egyesült Izzó Gyöngyösi Gyáregységében ismét indul az összevont ötödikbaíodik-üeteflik & a sy.btef.

dik osztály. Az üzemi párt- bizottság külön foglalkozott azoknak a harminc éven aluli dolgozóknak a helyzetével, akik nem fejezték be általános iskolád tanulmányaikat.

Több éves szünet után hasonló osztályok indulnak azi egri Finomszerelvériygyár ban is, ahol nemcsak az elő-’ írt kedvezményeket biztosítják a továbbtanulni vágyóknak, hanem beszerzik és ingyen adják mindenkinek a tanszereket és a tankönyveket. Az is könnyebbséget jelent, hogy az oktatást a gyárban tartják.

Ugyanilyen lehetőseget ki nál a Matraalji Szénbányák is. ahol egy új, egy rend kiírni életképes elképzelés megvalósításán fáradoznak. Két és fél millió forintos költséggel oktatóbázist építenek Visontan, ahol majd negyvenöt. férőhelyes kollégium, és négy tanterem várja a képzettségüket gyarapítani vágyó dolgozókat. A különböző tanfolyamokat egybekötik az altaianos iskola hiányzó osztályainak pótlásával, s az ide jelentkezők — közben megkapják teljes fizetésüket — kizárólag tanulással foglalkoznak. Olyan kezdeményezés ez, amely valóban rangos eredményeket ígér.

Egy tény - s ez jellemző megyénk majd minden nagyobb üzemére — érdeklődőkben, vállalkozó kedvű munkásokban nincs hiány„„„

Ez a kezdet, a bíztató folytatást ígérő rajt. Ahhoz azonban, hogy ez az egészséges mozgalom terebélyesedjék, feladatok sarát kell minél hamarabb megoldani. Mindenképpen meg kell akadályozni, hogy az utánpótlás gyarapodjék. Ezért igen sokat tehetnek nemcsak az iskolák, hanem az Oktatásügyi Minisztérium illetékesei is, olyan módszerek, pedagógiai fogások kidolgozásával, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyengébb szellemi adottságú fiatalok is megbirkózzanak az általános iskola nehézségeivel.

A gyárakra, az üzemekre te sok tennivaló vár. Elsősorban a meggyőzés, a propaganda terén. El kell érni, hogy a dolgozók lássák a perspektívát, a magasabb iskolai végzettség előnyeit. Jó, az eddigieknél is jobb módszerekre, fogásokra van szükség, a visontaihoz hasonló ötletekre, kezdeményezésekre

Nem var hatunk máról holnapra szenzációs eredményeket, egy azonban bizonyos: az azonos gondolkodás, a közös cselekvés hozzájárul ahhoz, hogy ha fokozatosan is, de csak eltűnnek a mun- JcásmüveUség fehér foltjai.

Pécsi litván

\

l