Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-25 / 224. szám

I Közművelődési vetélkedő Brigádok - sorompóban Zircen az országos hírű műemlékben — a volt apát­sági épületben — az aktív házigomba halaszthatatlanná tette a felújítási és állagmegóvási munkálatokat. Jelenleg a főhomlokzati részen cserélik a külső vakolatot a Zirci Ve­gyesipari Ktsz szakemberét \ (MTI-foto - KS) A szocialista brigádok szakmai és általános mű­veltségének, tájékozottságá­nak fejlesztése elsőrendű közművelődési feladat. Sok helyütt a művelődési intéz­mények példásan törődnek az üzemekben és más mun­kahelyeken dolgozó kollektí­vák kulturális szolgálatával. Újabb lehetőségek sorát kí­nálja a kulturális felkészült­ség fokozására az a közmű­velődési vetélkedő is. ame­lyet az MSZMP Heves me­gyei Bizottsága, Heves me­gye Tanácsa, a Szakszerve­zetek Heves megyei Taná­csa és a megyei KISZ-bi­zottság hirdetett meg —fel- szabadulásunk 30. évfordu­lója tiszteletére — a megye valamennyi szocialista bri­gádja számára. A vetélkedő fontos felté­tele, hogy a brigádok rend­szeresen vegyék igénybe a művelődési intézmények szolgáltatásait. A könyvtá­rak, múzeumok, kiállítások, mozik, művelődési otthonok rendszeres látogatásával a brigádok értékes pontokat gyűjthetnek. És nem köve­telmény a kollektív részvé­tel, a brigádtagok külön- külön is pontokat szerezhet­nek csapatuknak. Az intéz­mények látogatását a vetél­kedő naplóban igazolják, jegyzik, s ez dokumentálja majd, hogy melyik brigád hány pontot, gyűjtött. A pontgyűjtéshez egy év áll a szellemi torna együtteseinek rendelkezésére > A közművelődési vetélke­dő meghirdetése óta immár fél esztendő eltelt. Hogyan szorgoskodtak eddig a pont­gyűjtésben. milyen segítséget kapnak felkészülésükhöz a művelődési intézményektől, milyen gondokkal, problé­mákkal küzdenek? Ezekre a kérdésekre kerestünk vá­laszt a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyártó Üzemi Válla­lat, valamint a visontai Tho- rez Külfejtéses Bányaüzem szocialista brigádjainál. A váltógyórból hét szocia­lista brigád nevezett be a közművelődési vetélkedőre. Ez az , üzemi létszám 10 szá­zalékát jelenti. A „Rakéta” brigád 11 ta­got számlál, öten bejáró munkások. Jól összeková- csolódótt közösség, tíz éve dolgoznak együtt, szocialis­ta brigádként. Nagy tapasz­talatuk van a vetélkedők­ben, nemrég a minisztériu­mi szinten megrendezett döntőben is ott voltak. A kollektíva nevében Rácz Ist­ván, művezető válaszol a kérdésekre, a brigádnak ed­dig ő gyűjtötte a legtöbb pontot. — A művelődési központ­tól rendszeresen megkapjuk a nyomtatott programokat, a könyvtár is elkészítette az ajánló bibliográfiát. Én ma­gam az ajánlott irodalom egyharmadát már elolvas­tam. Különben is nagyon szeretek olvasni, két-három A lengyel filmhét kereté­ben mutatták be ezt az ér­dekes atmoszférát hozó, nem valami szerencsés címet vi­selő filmet. Michael Cho- romanski regényét — ebből készült a film —, a harmin­cas években méltán lehetett nagy 6iker Lengyelország­ban. Á párbeszédek, a jel­lemzések egyaránt arra utal­nak, hogy vérbeli író örökí­tett meg valóban reális ese­ményt: egy gazdag ember féltékenységét és azt a sze­rűmet, amely nem esik ál­dozatul ennek a féltékeny­ségnek. Azt hinnénk, hogy egy i'yen nehezen megfogható témát, a féltékenységet nem is lehet jól megjeleníteni Betegség ez, amelynek tüne­tei kitörésekben, lázálmok­ban és alattomos utánajá­rásokban fellelhető nyomai csak akkor érdekesek, ha a dráma, vagy a drámához ve­zető út egyes kritikus sza­kaszai, állomásai riasztó je­lekkel, esetleg vérfoltokkal mutogatják magukat — gon­dolná az ember. Itt is van­nak ilyen utalások, hiszen a lélek bizonytalanságát, a be­teges megrendülést és a ret­tegést nagy részében benn, OJilWISM 3974. szeptember 2&» szerda könyv a heti „normám”. Legutóbb Fejes Endrétől a Jó estét nyár, jó estét sze­relem, Németh Lászlótól az Irgalom, Veres Pétertől pe­dig a Jelen időben című kö­tetet olvastam el. Részt vett brigádunk egy ismeretter­jesztő előadássorozaton és jártunk a Közlekedési meg a Szépművészeti Múzeum­ban Budapesten. Hadd mond­jam még el azt is, hogy a művelődési ház megszervez­te a brigádvezetők klubját, amely a vetélkedőben részt vevő kollektívák vezetőit fogja össze. A klubfoglal­kozások itt rendszeresek. Sor került már közös tv- nézésre is, amelyet közös beszélgetés követett, vitave­zetővel. Szontágh András, a „Sport” brigádból: — Nyolctagú brigádunk­ból csak ketten vagyunk gyöngyösiek. Érzékenyen érintett bennünket, hogy az utóbbi időben, két hét so­rán, hárman váltak ki kö­zülünk. Azért így is re­ménykedünk abban, hogy minél több pontot össze- gyűjthetünk a jövő év feb­ruárjáig. Nyolcunk közül hatnak megvan az érettségi­je, ketten a gimnázium har­madik, illetve a negyedik osztályát végzik. Négyezer forint értékű könyvtáram van, így szívesebben válo­gatok otthon a saját köny­vek közül. Szeretek moziba járni. Szívesen mennénk va­lamennyien színházba is, sajnos, ez igen körülményes az utazgatások miatt. Azért amint mondtam, mégis re­ménykedünk ... Binder Tibor, a „Május 1” brigád tagja: — Tizenhármán vagyunk, zömében vidékiek, ami ná­lunk is megnehezíti a kol­lektív életet. A brigád tag­jai közül sokan tanulnak. Rendszeresen eljárunk kü­lönböző rendezvényekre, de valahogy nem akarózik ci­pelni a vetélkedő naplót. Ménkő nagy ez a napló, he­lyesebb lett volna, ha olyat találnak ki, amelyik a ka­bátzsebben is elfér. És ha visszük magunkkal, akkor is legtöbbször felesleges. El­megyünk például moziba, előadás után keressük a ve­zetőt, jegyezze be a látoga­tást és pecsételjen. A veze­tő azonban sehol, várakozni kell feleslegesen a pecsétre. Az ilyesmi roppant bosszan­tó. Sipos András, a „Szema­for” brigád gondjairól: — őszintén megmondom, a mi felkészülésünk belső nehézségekkel terhes. Tizen­nyolcán vagyunk, de csak ennek a fele veszi komo­lyan ezt a vetélkedőt. Ez azért problémás, mert az egy brigádtagra jutó pon­Féltékenység és orvostudomány J Lengyel tilm az idegeiben elzártan viseli el a beteg, a szerencsétlen. Itt azonban a véletlen foly­tán a féltékeny gyáros szövetkezik a szánalmasan megszorult szabóval, a két­gyermekes aszott és töksze­gény Goiddal „a bűnösök” megölésére. Janusz Majevski, a film rendezője harsogó zenével, a nyitott ablakon betörő, meg­megújuló őszi széllel, lobogó pasztellszínekkel veszi kórul ezt a szatírától sem mentes játékot. Az úgynevezett úri társaság egykor volt \ stílu­sát, öltözködését, kénvszerű és kényszeredett viselkedési normáit a rendező szerint is a pénz határozza meg. Felerősíti a társadalomkrí- tikát a rendező nem egy je­lenetnél. És mégsem harsog, nem teszi anakronisztikussá állásfoglalását: amikor Gold megjelenik az előkelő étte­remben és nem akarják be­engedni, ahogyan a gazdag Widmar fogadja és leülteti út, ez £ ki szol ga 1 ta mtteág és tok számítanak a továbbju­tásnál. Így dupla erővel kell hajtani, hogy szégyent ne vallj unk. A visszalépés szé­gyen lenne... Varga Gáborné a „Már­cius 8” brigád eredményeit összegzi: — Amint a nevünk is mutatja, női brigád va­gyunk. Sok rajtunk a teher: család, otthoni munka. Azért széjoen gyűlnek a pontja­inké Főleg a mozi-, a könyv­tárlátogatás hozza a ponto­kat. Operabérletet is vet­tünk. Egy dolgot furcsáitok: előfordul, hogy „elhíreszte­lik”, ennek meg ennek a filmnek; a megtekintéséért több pontot adnak. Így tör­tént ez „A vizsgálat lezá­rult, felejtse el” című olasz filmnél például. A mozi ve­zetője azt mondta, ha ezt megnézzük, öt pontot je­lent. Persze, kiderült, hogy nem igaz. Az ilyenfajta rek­lámfogások rontják a vetél­kedő hitelét. Úgy hallottam, több pont ígérgetés történt „Az év legszebb napja” c. amerikai film esetében is. — A visontai Thorez Külfej­téses Bányaüzemben két bri­gádot kerestünk meg kér­déseinkkel. Feke Sándor né, ser. aranyjelvényes „Zója” bri­gád vezetője: — Huszonhárom fős a brigádunk, csupa laboráns. Váltott műszakban dolgo­zunk, sok közöttünk a be­járó, a délutánosok éjfélre juthatnak haza. Az érdek­lődés felkeltése nehéz, de izgalmas is. Belekóstolni ab­ba, milyen érzés egy-egy produkciónál közönségnek lenni! Több filmet is meg­néztünk már közösen. Az­tán tervezzük azt is, hogy házii rendezvényeket szerve­zünk, egy-egy író, költő munkásságának bemutatásá­ra. Ha nem is érünk el a pontgyűjtésben kiugró ered­ményt, ez nem keserít el bennünket, mert a vetélke­dőre való felkészülés azért sok mindent megmozgatott már az emberekben, és ered­ménynek ez is jó. (Bár nem a közművelődé­si vetélkedőhöz tartozik, hadd jegyezze meg itt a krónikás, hogy a „Zója” bri­gád tagjai 500 kötet köny­vet gyűjtöttek össze, s ezt a mini könyvtárat egy alföl­di tanyai iskolának ajándé­kozták, a Görögszálláshoz tartozó* Nyírtelekre.) Dallos András az „Üj mechanizmus” szocialista brigád vezetője: — Huszonhét tagú a bri­gádunk, valamennyien fi­zikai munkások vagyunk. Három műszakban dolgo­zunk. Nagyon jónak tartom, hogy a közművelődési ve­a személyzet bántó viselke­dése így, együttesen, „zsvak nélkül is az ember megalá­zásáig vezet. Maga a kis történet talán nem érdemelte volna meg a megfilmesítést. A regény jel­lemrajzát és az író humor­ral is elegyített stílusát azon­ban élvezzük. Amit a zene néhol túlharsog, amit a női test szépségének feltárása néhol fülledtté tesz, az a ta­nulság: a beteget csali jóin­dulatú és megbocsátó hazug­sággal lehet gyógyítani, vagy elaltatni. Az más kér­dés, hogy ez az elaltatás és gyógyítás elvezethet-e ah­hoz a mély és tiszta szere­lemhez, amelynek vázlatos rajzát és bujkálását kapjuk ebben a filmben, plasztikus ábrázolásban.­Ewa Krzyzewska Rebekája érdekes jelenség, de a ren­dező nem hagyott számára komolyabb jellemalakításra alkalmat. Andrzej Lapicki dr. Tamtene nekünk is is­merős magatartás, hiszen a kitűnő színész majdnem minden lengyel filmsikerben látható. A féltékeny férjet Máriusz Dmechowski ját­szotta, szerintünk szer-posz- tási tévedés miatt. Viszont kiváló jellemszínész Wlod- zimierz Borunski. aki az esett szabó figurájában sok mindent érzékeltetett. Farkas András télkedőben nem követel­mény a kollektív részvétel a pontgyűjtósben, hogy egyé­nileg is gyűjthetők pontok. Többen vannak közöttünk, akik már eddig 20 könyvet elolvastak, akik huszonöt­ször voltak moziban. A gyöngyösi szabadtéri színpa­don megnéztük a debreceni színház előadásában az V. László c. darabot. Egy egri utat is tervezünk, külön autóbusszal. Megtekintjük a várat, a képtárat, a Gárdo­nyi-házat és színházba is elmegyünk. És természetesen meglátogatjuk a brigád gyermekeit a gyermekváros­ban. A Dobó brigáddal kö­zösen gondoskodunk egy testvérpárról. A kislány ne­gyedik osztályos, a fiú má­sodéves a mezőgazdasági szakiskolában. Idén is itt töltötték a nyarat a brigád tagjainál. A fiú egy hóna­pot velünk együtt dolgozott a raktárban, ahol 1500 fo­rintot keresett. Még hor­gászengedélyt is szereztünk neki az erőmű tavára.« Heves megyében 256 bri­gád nevezett be a közműve­lődési vetélkedőre. Három­ezer ember, üzemi, vállala­ti és szövetkezeti doLgozó gyűjti az értékes pontokat, látogatja rendszeresen a mű­velődési intézményeket. Három fordulóban bo­nyolítják majd le a vetél­kedőket. s ezeken a brigá­dok 3 fős „delegációja” sze­repel. Szakmai, politikai fel- készültségüket mérik össze, de számot adnak a helyi te­lepüléspolitikai, gazdaságpo­litikai tájékozottságukról, valamint természettudomá­nyi, irodalmi és művészeti ismereteikről is. A közművelődési vetélke­dő megyei döntőjét felsza­badulásunk 30. évfordulóján, 1975. április 4-én tartják az egri Gárdonyi Géza Szín­házban. A megyei döntő győztes brigádja 20 ezerfo­rintos nagydíjat nyer, míg a további díjak 15. illetve 10 ezer forint. A különdíjak között külföldi utazás, csa­ládi könyvtár és más érté­kes jutalmak szerepelnek. Érdemes tehát szorgosan gyűjteni a pontokat, s helyt­állni a közhasznú szellemi tómén. Pataky Dezső VARGA DOMOKOS: 21.00: Budapesti zenei hetek A budapesti művészeti he­tek keretében az idén is gaz­dag' eseménysorozatnak le­hetünk tanúi. A zenei prog­ramsorozatot az Erkel szín­házi közvetítés nyitja meg — a televízió a nyitóhang­versenyt közvetíti. Műsoron a XX. századi zene legna­gyobb alakjának, Bartók Bélának két műve szerepel: a Két kép és a III. zongora- verseny. A Két kép Bartók korabeli műve — 1910-ben, A kékszakállú herceg vára előtt egy évvel született. Bartókot akkoriban sokat foglalkoztatták a zenei meg­oldások új lehetőségei, s er­re jó példa a Két kép (az első a Virágzás, a második A falu tánca), ellentétes fel­fogású két darabja. A Virág­zás a mozdulatlan természet költészetét sugározza. A falu lánca táncfantázia meglepő ritmusai pedig a mulatozók vidám kavargását köz­vetíti. A művet 1913- ban mutatták be elő­ször. A másik műsorra kerülő mű — a III. zongo­raverseny — bemutatóját Bartók már nem érhette meg, az 1945-ben készült versenydarabot be sem fe­jezhette, az utolsó 17 ütem hangszerelését Serly T. vé­gezte el. Először 1946. feb­ruár 8-án játszották. A nyi­tóhangversenyen Ránki De­zső zongoraművész játszik, közreműködik a Budapesti Filharmóniai Társaság zene­kara, Kórodi András vezény­letével. (KS) tak félelmeik. Hittek a csa­lád, az otthon határtalansá­gában: bíztak az emberiség­ben. ők fészekhagyó természe­tű fiókák voltak. Bubu fé­szekőrző, mindhalálig. Nagyon megrendült, mi- * kor nemrégen férjhez ment az idősebbik nénje. — Elmegy a Panni? Bs többet nem jön vissza? — De visszajön. Látogató­ba. — De nem lakik itt? — Nem, ő mér a férjével lakik. — Mért a férjével? — Mert 6 már asszony. Az asszonyok a férjükkel laknak. — Én nem is akarok férj­hez menni! j Később aztán megegyez­tünk, hogy ha mégis férj­hez menne a Pócs Gergő­höz — óvodai szerelméhez —, akkor ők itt lakhatnak nálunk. De kikötötte, hogy nem a kisszobéban, hanem a lányokéban, mert ott mind elférünk. Mi fekszünk Any­jával a Panni ágyán, 6 a Pócs Gergővel a fejünknél, a piros rekamáén, és én ugyanúgy fogom a kezét, mint most, minden este. Csak azt nem ígértette meg, hogy mesélek is neki. Gon­dolta tán, hogy mesélni a férjek is tudnak. Neki az otthon, a család: a hetedik mennyország. Egy­szer már azt hitte, kirekesz­tik belőle, s azóta szinte be­tegesen ragaszkodik hozzá.» Ragaszkodott már azelőtt is, hogy Anyja félbeszakítot­ta gyermekgondozási szabad­ságát, s őt kétéves, kéthóna­pos korában bölcsődébe ad­tuk. De a nagy sokkot ak­kor kapta, s ez azóta is bő­ven meglátszik rajta. (Fftíutul ink) TX BE lesz belőle 1 később, nem tudom. Az első fiunk, Andris, épp az ellenkezője volt. Csupa kihívás, csupa dac, csupa ellenünk szegülő akarat. Igaz. hogy ő ride­gebb nevelést kapott. Fiú volt, és annak is szilaj, vad természetű. Mi pedig — ak­kor még — kevésbé tapasz­talt szülők. Idő múltán azonban ő is megtelt jó szándékkal. Pusz­tító, romboló, a nála gyen­gébbeket gyötrő hajlamai épp az ellenkezőjükre vál­tottak át. Ezért is mondom: előttem is titok, ml lesz a mi egé­szen másféle, talán már túl­ságosan is jó, túlságosan is védett, túlságosan is szere­tett kicsilánvunkból. mire felnő. A végeredmény min­dig kiszámíthatatlan. De hát hisz az ember, mert mit is tehetne, és re­mél. . De én csak bt'ion szeretek !** Hamar rájött Bubu: neki idehaza van a legjobb dol­ga, ebben az izgalmas-moz­galmas családban, ahol ha akar. egyedül te játszhat, de ha akarja, mindig akad tár­sa bármilyen mulatságra, a szappanhab-fújkálástól a do- minóállitgatásig és -döntö- getésig. Nagyobb testvérei annak idején nem egészen így voltak. Sokat játszottak pedig egymással — sokat veszekedtek is —, de mind­egyikben ott fészkelt vala­mi örök kielégítetlenség, hogy neki nem jut annyi apjából-anyjából s az élet egyéb javaiból, mint ameny- nyire vágyik. Ők soha nem ragaszkodtak olyan rettene­tesen a családhoz, de sze­mély szerint hozzánk, édes- szüleikhez sem, mint Bubu. Nem volt szüntelen gond­juk, félelmük, hogy jaj, csak innen ki ne szakadja­nak, minket el ne veszítse­nek. Rájuk jött néha a ve­szett nagy apás-anyásság, bújtak is hozzánk, másztak be az ágyunkba, furakod- tak az ölünkbe, kapaszkod­tak a nyakunkba, de éppígy birtokba vették a hozzánk járó barátokat, ismerősöket is. Ragadtak rá mindenkire. Fogták meg a kezüket, mi­kor indultak el, hogy men­nek ók is, mennek, mennek. Azt se kérdezték, hova, kö­zel-e vagy messze, hosszú vagy rövid időre. Nem vol-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents