Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-25 / 224. szám
Kesergő köszöntő Egyelőre nem enyhültek az autóalkatrész-ellátás gondjai KÖSZÖNTŐ, VAGY KE- SEEGÖ legyen-e inkább ez az írás ? Mert kétségtelen, hogy a 25. születésnapját most ünneplő AUTÓKER köszöntőt érdemel szép jubileumán, bizonyos azonban az is, hogy szerte az országban számos helyen beszélnek eltnarasztalóan erről a vállalatról, mert nem kapható ez sem, nem kapható az sem. Köszönísük tehát negyed- százados évfordulóján az AUTÓKER-t, vagy keseregjünk? Egy biztos: az utóbbinak nem sok értelme lenne, hiszen semmit sem oldhatunk meg vele. Maradna tehát a köszöntés — ha nem is teljes meggyőződéssel... — Persze, kérdés az is — és nem is az utolsók közül való —hogy kiktől vár, kiktől remél köszöntő szavakat az AUTÓKER. A „felsőbb” szervektől? Talán... A társcégektől? Meglehet... Netalán: ügyfeleitől? Igen, biztosan. ’Még akkor is, ha . tudják.. nem egyértelműen lelkes ez a köszöntő. Mert ebben az esetben is érvényes az a nagyon egyszerű tétel, hogy a fogyasztók igényeik teljes, gyors és udvarias kielégítését várják a kereskedelemtől. Ha megkapják, azt természetesnek tekintik, és — mondjuk — elégedettek lesznek. Ha nem kapják meg, morognak, zúgolódnak és természetesen nagyon elégedetlenek. Milyen legyen akkor ez a köszöntő? A VALASZ megfogalmazásához számomra igen sok segítséget adott az AUTÓKER vezetőinek a minap tartott sajtótájékoztatója Budapesten. A meghívott újságírókat Breniczki Miklós igazgató igyekezett elkalauzolni ebből a korántsem egyszerű, ellentmondásos és mind több embert érintő kérdésben. Őszinte helyzetismertetésének köszönhető, hogy a valóság meglehetősen alapos ismeretében távozhattunk a tájékoztatóról, és lehetőségünk nyüt arra, hogy olvasóinkat tájékoztathassuk a tényleges helyzetről. Hogyan fs értékelhetjük tehát az AUTÓKER negyedszázados tevékenységét? A válaszadáshoz mindenekelőtt tudni kell, hogy a vállalat 1949-ben, megalakulása évében százmilliós kereskedelmi forgalmat bo- nyolított le, jelenleg pedig már 11 milliárd forint felett van az éves forgalma. Nem kell hozzá matematikusnak lenni, hogy_ nyugtázzuk az óriási növekedést, s nem kívántatik különösebb képzelőerő alihoz sem, hogy a számok mögött meglássuk a munkát, a vállalat szinte aránytalanul megnövekedett feladatát az ország lakosságának autókkal és autóalkatrészekkel való ellátásában. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen napjainkban nem kevesebb, mint százezer tehergépkocsi, 400 ezer személygépkocsi és tízezer autóbusz közlekedik országútjainkon. Mindez konkrétan megjelöli az AUTÓKER feladatát: ahonnan csak lehet — tehát belföldről, valamint szocialista és kapitalista országokból — alkatrészeket rendelni és értékesíteni. Arról van szó, hogy meg kell teremteni az alkatrészkereskedelem korszerű, úgymond nagyüzemi technológiáját. A megnövekedett követelmények sürgetik ezt mindenekelőtt, az is bizonyos azonban — és ezt nem is tagadják —, hogy a vállalat a jelenlegi körülmények között nem tudja ezeket az igényeket kielégíteni. NEM TUDJA, legalábbis nem minden gépkocsitípusnál. Mert a kis — 1—1,5 tonnás — gépjárművek alkatrésszel való ellátásával lényegében nincs gondjuk, de a kapacitás tonnáinak növekedésével jelentősen növekednek a gondok is. A sajtótájékoztatón- nyíltan elmondták: jelenleg kedvezőt- lett a helyzet, és a közeljövőben nem is várható a feseüitseg gyors feloldása. így például 1975-ben feltehetően megmarad a jelenlegi vásárlóerő, és a feszültség valamelyest csökken ugyan, de sajnos, nem szűnik meg — főleg a nehéz kategóriájú gépkocsiknál. Ami a konkrét alkatrész- kérdést illeti: hiánygazdálkodással kell számolni. Megfelelő mennyiségű alkatrészt még tőkés országokból sem sikerül beszerezni. Az olasz helyzetet például részben áremelkedések jellemzik, valamint az, hogy — egyebek közt az ottani sztrájkok miatt — a kellő időben megrendelt árut is sok esetben csak nagy késésekkel szállítják. Mint a sajtótájékoztatón megtudtuk: a külföldi partnerek az AUTÓKER igényeinek csak mintegy 80 — 85 százalékát tudják „visszaigazolni”, de még a visszaigazoltakból is nagyon sokat egyáltalán mm, vagy csak késve szállítanak. Állandó problémát okoz a szállítási kapacitás elégtelen volta és az is, hogy például a Szovjetunió fokozza ugyan a Zsiguli gépkocsik alkatrészszel történő ellátását, de többre lenne szükség. A tőkés importtal pedig nagyon sok probléma van, és sajnos a szűk gyártási kapacitás miatt szocialista relációban sem zökkenőmentes az alkatrészellátás. A FOGYASZTOK itt reklamálnak, minket tesznek felelőssé —• mondta tájékoztatójában az AUTÓKER igazgatója, s kesernyés mo- sölíyal hozzátette: — Demi is csak abból tudunk adni, ami van. Márpedig: ami van, az kevés, sok esetben nagyon loevés! A vállalatnak lényegében kötelessége lenne az egész országot ellátni autóalkatrészekkel, mindenekelőtt a nagy javítóipart,’ de természetesen minden más fogyasztót is. Ez nem megy. És kialakult az a képtelen helyzet, hogy a nagyfogyasztóit azt gondolják: az AUTÓKER akiskereskedelemnek adja. A kiskereskedelem pedig: persze, mindent a nagyoknak... Ennyit az általános helyzetről, mert elég is erről ennyi. Igaz, ha konkrétumokat keresünk, akkor sem kapunk kedvezőbb képet. Mert például az NDK gyártotta gépkocsiknál sok a gond az elektromos cikkekkel, a dugattyúhengerrel és a csapágyakkal való ellátás területén. Egyébként minden rendben — csak éppen az alkatrészellátást nem tudták megoldani... Szinte elképesztő a csehszlovák gyártmányú gépkocsik alkatrészellátásának sok gondja, bár a Skoda személyautónál valamivel kedvezőbb a helyzet. És sajnos sorolhatnánk tovább, legyen szó a lengyel Polskiról vagy a román Carpati- ról... Egyszóval: kilátástalahság? — kérdezheti ezek után az olvasó. De ez legalább olyan túlzás, mint az, hogy ilyen * nemzetközi szintű gondjaink lehetnek az autóalkatrész-ellátás területén. Mert egy bizonyos: azok, akiknek ez a feladatuk, azok enyhíteni igyekeznek a gondokon. így például rövidesen koordinációs irodát hoz létre négy érdekelt vállalat — köztük az AFIT és a VOLÁN — az alkatrész- ellátás javítására, a hiányok csökkentésére. És — mert tervek szép számmal vannak — sorolhatnánk tovább. Ezeket azonban természetesen csak akkor értékelhetjük, ha majd tapasztaljuk: valóban érdemes volt létrehozni, megvalósítani őket — mert csökkentek az alkatrészellátás gondjai. S addig? ADDIG NEM TEHETÜNK mást, mint hogy reménykedünk, bízunk a javulásban, így kívánunk újabb sikeres éveket, évtizedeket a nehéz gondokkal küszködő, fennállásának negyedszázados jubileumét ünneplő AUTÓ- KER-nek. Becky Tibor Se tégla, se habarcs. Szereli Hasonlít egy kicsit ahhoz az esethez, mint amikor valaki megveszi a gombot, majd ehhez a ruhát választja ki. Már neve van a szállodának, csak éppen a szálloda várat még magára. De ha három évtizedet tudtunk várni, most ne legyünk türelmetlenek. Ugyanis éppen harminc évnek kell eltelnie ahhoz a felszabadulás után, hogy a Máira első szállodája elkészüljön. Ennek a sok tekintetben első szállodának a nevét pályázat segítségével határozták meg. Ahogy azt annak idején közöltük, egy alföldi fiatalasszony érdemelte ki az ötezer forintos pályadíjat a Hotel Avar névvel. Lassan egy éve miár am nak is, hogy a szálloda alapkövét ünnepélyes körülmények között elhelyezték. Ezek után érthető, ha kíváncsiak voltmik rá: hol tartanak~ az építkezéssel? ★ Ahogy haladunk Mátrafü- reden felfelé a fő úton, nem Pártmunkások A kis Kalmár A z éiéte —•’ minit szí- ** nes, fordulatokban gazdag kalandregény. Igaz, hogy ezek a színek többnyire komor, sötét tónusúnk, 3 a .kalandokra” sem nyughatatlan természete, hanem a szegénység és a nyomor kényszerítette. Hatéves korában már cselédnek kényszerült, tizenegy évig dolgozott a másén. Aztán — már kamaszként — Budapesten szeneslegény, később cukrászinas, kőművesinas, majd, amiko# testvérét egy *bika megtaposta, neki kellett „helyettesíteni”, hogy a család megkapja a néhány mázsa búzát. A háború forgatagában Erdélyben vasútépítésnél kubikos, aztán rövid időre visszakerül szülőfalujába, Pélyre, de majdnem csak azért, hogy rövid idő múlva 1944. őszén behívják katonának. Néhány hónap múlva München alatt hadifogságba esik, egy ideig a stefankircheni láger „lakója”, majd Hollandia, Franciaország és Belgium után 1945. novemberében újra hazakerül Pélyre. Még ebben az évben, decemberben belép a kommunista pártba, s megválasztják a helyi MA- DTSZ elnökének is. 1946-ban apja 8 hold földet kapott, egy darabig otthon dolgozott, de 1947 ben már Budapesten bolgárkesztészkedik. A sok kényszerű kitérő után aztán 1949-ben végleg megtelepszik otthon, a szülőfaluban, har- minchatodmagával megalapítja a Rákosi Termelőszövetkezetet. Elérkezett tehat a megnyugvás időszaka. — Megnyugvás? — kérdezi vissza Kalmar István, a pelyi Tiszamente Termelő- szövetkezet parttitkára és egyben elnökhelyettese. — Meg tréfának is rossz. Gondolhatja, hogy mi volt itt Se gép, se épület, se pillát. S akkoriban gazdálkodni a szikes, néhány arany koronás pélyi határban — szinte emberfeletti vállalkozás volt. De mégiscsak helyrejöttünk. A kezdeti hat tsz-bŐl később három lett, majd a háromból 1967-ben egy, a mostani Tiszamente. Bátran mondhatom, az igazi fejlődés a mostani nagy tsz-szel kezdődött el. Igaz, hogy az utóbbi évék sem teltek el kisebb-nagyobb zökkenők nélkül, mert az 1970-esnagy tiszai árvíz minket is majdnem megsemmisített. Csak annyi különbség volt akkor Szabolcs meg köztünk, hogy azokat kitelepítették, mi meg maradtunk. De meg is érdemeltük a „maradást”.- Tudja milyen termést takarítottunk be az idén? Búzából majdnem harminc mázsát, őszi árpából meg 35 mázsát hektáronként. Egyébként a pártvezetőségünk megkezdte az év végi beszámoló taggyűlés anyagának összeállítását, s felmérjük, hogy mire haladtunk a X. párt- kongresszus óta. Csak egykét adat. Az elmúlt időszakban a szövetkezetben 54 forint volt az egy tízórás munkanapra jutó kereset, most éppen a duplája. S ez meg is látszik. Korábban szinte alig épült új ház a faluban, most évente tíz-tizenöl. A tsz-ben pedig az elmúlt években új szarvasmarha- telepet építettünk, új gépműhelyt. gyarapodtunk egy sütőüzemmel, s csupán, h géppark felújítására több mint hétmillió forintot költöttünk. De nem is ez a legnagyobb eredmény, hanem az, hogy most már tartalékkal is rendelkezik a szövetkezet. Tudja, hogy mit jelent ez Pélyen? Amikor jóformán éveken át máról holnapra éltünk... AI párttitkár sorolja aa eredményeket Az anyagi, a szellemi gyarapodás szép példáit Mindazt, árrá az ő Hiszen nem Kis részt vállait az elmúlt évtizedek során. Magáról, munkájáról mégsem szívesen beszél. Inkább elmondja, hogy mi kellene még a faluban, a tsz- ben. hogy sokszor bosszantja, hogy Pélyt, a megye, de még inkább a világ szélének tekintik. Lelkesedik a kiskörei vízlépcsőért, hogy lassan-lassan megszelídítik a Tiszát, vagy azért, hogy természetvédelmi körzet alakult ki a folyó mentén. —^ Szabad időmben mit csinálok ? Régebben vadász- , gattam, de most már szívesebben játszom a kisuno- kámmai. Meg aztán tanulok is. Elmúltam ötvenéves, ilyenkor már megcsendesül’ nyugodtabb életre vágyik az; ember. A nyugodtabb etetne «aló vágyakozás azonban ne tévesszen meg senkit. Mert a szavak és a tettek egysége talán ebben az egy esetben nem valósul meg a pélyi , párt titkárnál. Fiatalokat megszégyenítő lendülettel járja ma is a határt, tárgyal, intézkedik, rendezgeti a közösség ügyes-bajos dolgait. Éppen ezért is ismerik any- nyian, nemcsak a faluban, ói'/ máshol is. Alacsony termete miatt, meg azért is, hogy a másik Kalmártól, a szövetkezet elnökétől megkülönböztessek, szinte mindenki. Ms Kalmárnak hívja. A jelző és a családnév az évek sarán egybeolvadt, egy fogalom lett, hogy Kishal - mar. így asmerik, így szeretik, IJ ogy Kaerefcéfc-e; nem ~ " tudom. Annyi tény, hogy engem, mint párttit- kárt, valahogy nem éreznek annyira „hivatalosnak” az emberek, s ezért sokan fordulnak hozzám. S ha tehetek valamit* mié# ns tenném j meg» Ka»2öí feasante a Danyi ácsbrigád (Foto: Dózsa Balázs) sokkal a Benevár étterén! után meglátjuk a kerítést, amit hevenyészve állítottak össze a cél érdekében: védeni a munkahelyet az illetéktelenektől, az esetleges dézsmálóktól is. Aztán rajta a nagykapu, mellette a tábla, amiről a legfontosabb adatokat olvashatjuk le. így: a beruházó a GYÖNGY- SZÖV, a kivitelező a megyei tanácsi építőipar, a munkák helybéli legfőbb irányítója Ferencz Béla építésvezető, a műszaki ellenőr Szabó József, a művezető Liktor Bálint. A munkát elkezdték ennek az évnek a legelején, A befejezés határideje pedig 1975. Így, ilyen puritán egyszerűséggel, minden rigolózus aprólékosság nélkül. Se hónap, se nap az évszám után. Hogy miért? Mert még mindig nincs végleges szerződés, még csak „keretet” állapítottak meg. Igaz, ennek is története van, nem is akármilyen. ~k Nehéz dolog manapság építeni. Az árak mennek felfelé, a megrendelő pedig azt szei'etné, ha a vállalkozó mindezzel nem törődne. Aztán az is előfordul, hogy más összeget jelöl meg a tervező és ettől ugyancsak sokkal eltérőbbet a kivitelező. Ha csak a mátrafüre- di szállónál maradunk, az eltérés kilencmilliót tett ki. Ekkor jött az alkudozás. Mit vegyünk le? Amíg a tervezői községeket a vállalkozó átbogarássza, áz is idő, nem is csekély mennyiségű. Aztán az alku. Közben vészesen közeledik a munka megkezdésének , az időpontja. Várjanak-e a szerződés megkötéséig vele, vagy már most lássanak hozzá az-alapozáshoz, a földmunkákhoz? Hogy történik? Szerződés még nincs, a vita még javában tart, de a vállalat enged a beruházó kérésének és hozzákezd a munkákhoz. Ez történt most is. Az alku vége az lett, hogy csupán másfél millióiban, nem tudtak megegyezni. Elhagytak ilyen és olyan anyagokat, másokkal helyettesített ték, hogy olcsóbbá tegyék az építkezést, de a szerkezeti részekhez csali nem nyúlhattak. így szűkült le más? fél millióra az eltérés; * - ■ Közben hónapok ds Áz építők kénytelenek voltak khnondani, bármennyid re is sajnálják, megegyezés nincs, a munkát nem tudják folytatná, kényteto; nefc ^levonutoS?’, A tényleges épfiSaeaSsbSt így esett tó egy teljes hónap, amisek minden hátránya már most érezhető, de kihatása meg jó adag megmarad. — Úgy számítja)S; Hagy október 15—30L kozott befejezzük a földszinti szerkezetek kiépítését —» mondja Ferenc Béla. Aztán folytatjuk az erre ráépülő sze- Tetőszinttel, de ezzel is végezni , akarunk a hónai utolsó napjáig, mert es égi alacsonyabb szint Követi Heti] Avar, Máiraíiired ezt a szállodai résznek ala» gútzsaluzásos kialakítása, terveink szerint az óv végeid kellene ezzel elkészülnünk. Most a Buta-táblák segítségével zsaluznak. Ezek a magyar ötletből, itthon gyártott elemek alkalmasak arra, hogy vakolást i/em igénylő felületet biztosítsanak betonból. Egy' táblát legalább ötvenszer lehet felhasználni. Csupán olajjal kell kezelni, hogy csússzon. Sokkal gyorsabb a munka Bufa-leme- zekkel, mintha deszkából kellene kialakítani az ácso- latot. A PEV A-elemek a szállodai lakórész megépítésénél lépnek be. A darut ehhez még csak most kezdik el szerelni, mert a miatt a leállás miatt az ide tervezett darut máshová telepítették akkor. Pedig milyen jól jött volna a daru már a monolit-szerkezetek kialakításához is. Nem kellett volna kisipari módszerekkel, emberi erővel kínlódni az anyag szállításával, a mozgatással. Ha a tetőig eljutnak az év végérái akkor a télies í- tésnek semmi akadálya nem lesz. Dolgozhatnak a szakipar munkásai, végezhetik a belső szerelést. Igaz, az elválasztó falak építéséhez már korábban hozzákezdenek. Az ácsok kilencfőnyi csal patát Danyi József, a 11 tagú kubikosbrigádot pedig Tóth László irányítja. Rajtuk kívül még négy vas- és két villanyszerelő tevékenykedik. — Kellene még tizenöt ember később —• mondja Ferencz Béla — ahhoz, hogy a munkák megfelelő ütemét tartani tudjuk. Ha a PEVA megjön, azzal a kezelőbrigád is megérkezik. De ha az év végéig fel akarunk jutni a tetőig, akkor nemcsak a mostani nyújtott műszakokat kell tartanunk, szabad szombatok nélkül, hanem később a délutáni műszakot is meg kell szerveznünk. ★ A műszaki ellenőr, Szabó József semmi kifogást nem tud felhozni a jelenlegi körülményekre. Azt a bizonyos egyhónapos kiesést emlegeti. amelyre szerintenem lett volna feltétlenül szükség. De az új helyzetben kénytelen megérteni az építők álláspontját is. Látja az igyekezetét, azí ís, hogy a munkák rendben folynak egymás után. Egyedül az új darutól fél, mert ez most került ki a gyártó cég műhelyéből, vadonatúj, nem lehet tudni, hogyan viselkedik v majd. Az ehhez hasonló darukra is elég sok rosszat hallott. Sok a hibalehetőségük. ~k Márpedig nagyon sok műik a darun, azon, hogy mikor tud dolgozni kezdeni. * Mit Jelet látra t pillanatnyilag az építkezésnél? Nem sokat. Egy hűlsz méter széles homlokzatú épületrész alagsora készült eL Emellé jön a lépcsőház, majd egy újabb húsz méter széles homlokzatú szárny, ami már majdnem kiér a járdáig. Arra bentebb, a most látható rész túlsó oldalán alakítják ki a gazdasági szárnyat. Ebből még alig Játszik valami. Az év még hátra levő részében kialakul a teljes épület, ahogy mondták, és akkor mér mindenki , maga. is megallapíthatjas szemre is mutatós lesz-e a Mátra első szállodája, amire a fel- szabadulást követően harminc évét kaH. vámunk, illetve« azon túl is még egy kicsit, mert legfeljebb a Jövő év vegére készülhet el. Hiába: az a kiesett egy hónap nagyon hiányzik, G. Molnár Ferenc Vm. szerda» I
