Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-24 / 223. szám
I 1 és közművelődés zetten fejlett. fzíésrö! tesznek tanúságot. E szélső esetek között azonban felismerhet» egy általános törvényszerűség: a művészeti ízlés meglehetősen konzervatív, maradi természetű, igen nehezen változik, fejlődik. nem ritkán a világnézeti, politikai meggyőződéssel is „felesel”. Vagyis a közéletben, gondolkodásban elöl járó emberek is nem ritkán elutasítják maguktól a leghaladóbb, progresz- szív művészeti alkotásokat! Az ízlés nem tanítható — mint az ismeretek —, de megalapozott munkával fejleszthető, alakítható. Épp«!, ezért várhatunk sokat /a közművelődéstől, amely az iskolán már túljutott — tehát a népesség nagyobb részét képező — emberek között fejtheti ki hatását. Ha sikerül felszámolni az ízlés jelentőségét lebecsülő régebbi nézeteket, s ha nem áltatjuk magunkat azzal, hogy az ízlésállapotok minden mástól —• például az iskolai nevelés korszerűsítésétől, az általános iskolázottsági szárat emelésétől, a szabad idő kulturált fél- használásától és egyéb tényezőktől — függetlenül is fejleszthetők, eredményes lesz ízlésfejlesztő közművelődési munkánk. A hagyományos ízlés A mai rzlésáUaipotok megnyilvánulási területe széles és sokrétű. Köztudottak a felháborodások, amikor a környezet lakossága értékes köztéri szobrokat ellenérzéssel fogad: mert a szobornak „nincs arca” vagy „elfogadható” ruházata, „kicsi” vagy „nagy” a figurák feje, vagy „érthetetlen” a kompozíciója. (Zárójelben megjegyezve: a Horthy-korszakban nagyon sokan hozzászoktak a naturalista első világháborús emlékművekhez, amelyeket máig is normának tekintenek, és amelyek a zászlót emelő vagy a halálos sebet kapva összerogyó figuráikat hatásvadászó „dra- matizalással”, ugyanakkor szinte fényképszerű másolással ábrázolják.) Izlésellentétéket — és az ízlés határain túljuttató tényezőket — jól tetten érhetünk például a magyar filmművészet alkotásainak fogadtatásán is. A Hideg napok annak idején — bár igen sok nézője volt a mozikban — nem elsősorban az ízlésállapoiok miatt váltott ki sokakban ellenérzést, hanem azért, mert egy megszépített nemzeti önismerettel és történelemszemlélettel vállalta a kenyértörést és sokakban a nem szocialista nemzettudatot sértette!, Ugyanebből a korszakból merítette életanyagát a Tűzoltó utca 25. című film — amely viszont azért vonzott kisebb közönséget, mert szaggatott, gyors és váltakozó fílmritmusa, csak képekben gondolkodtató stílusa szokatlan volt, a moziba járók többségének az ízlésével is ellenkezett. Nem egy ' Jancsó-film fogadtatásánál ismét más a képlet: egyesek csak a szokásos, cselekményes ábrázolás hiányát érzékelik, mások világnézetileg, filozófiailag szállnak vitába e filmek mondanivalójával. Merőben más közönségfogadta tásrs találtak a Jókai regényeit megfilmesítő vállalkozások. Ahogyan a romantikus, cselekményben, kalandban gazdag eredeti művek képileg Í6 kibontakoznak, úgy a Jókai-irod a lom — abszolút számokban is első helyet elfoglaló — közönsége filmnézővé is válik: ilyenkor a hagyományos ízlés válik uralkodóvá, mert az eredeti mű kiváltotta élményt szeretné viszontlátni-érezni a filmben. ferdúSt, felé* megnyäafifcaaä- eaikénit sokan előszeretettel hivatkoznak a magúknak „torpekastélyoka't” építő és kertjüket törpékkel agyondíszítő esetekre. Ezek valójában csak másodrendű kuriozitások. Az ízlés elmaradottságát sokkal inkább a filmeken vagy a televízió tévesen megválasztott műsorainak — sorozatainak fogadtatásán lehet tetten árai. Az ízlés fejlesztése — korszerűsítése Mit tehetünk, ha az ízlés nem tanítható ugyan, de fejleszthető ? Sokat remélhetünk — vagy talán a legtöbbet? — az iskolai oktatás-nevelés korszerűsítésétől. Mert nemcsak elgondolkodtatóak, hanem szinte riasztóak is például azok az adatok, amelyek azt bizonyítják: meredeken csökken az ifjúság olvasási kedve, mihelyt befejezte általános vagy középiskolai tanulmányait. (Magyarán szólva: az Irodalomtanítás nem neveli a többséget olvasóvá.) Iskolába mindenki hosz- szabb vagy rövidtetíb ideig jár. Ám televízióit — tartósan, folyamatosan —• iskolás korban és utána is majd mindenki néz. Jogos tehát a következtetés, hogy az ízlés- nevelésben a televíziónak az iskolával legalább egyenrangú szerepe van. Hallatlanul nagy jelentősége van annak, hogy a televízió műsoraiban tudatos, határozott ízlésnevelő koncepció érvényesül-e, amely számol azzal a nehézséggel, hogy csúcsidőben rendkívül vegyes összetételű, ízlésű nézőtömeg ül a készülék elé — zenei nyelven fogalmazva a Csárdáskirálynő és a magyar nóta kedvelőitől egészen Beethovenig, Bartókig, A Központi Bizottság köz- művelődési határozata más vonatkozásban is jó feltételeket teremt az ízlésfejlesztésnek. Az ízlés fejlődése, korszerűsödése elképzelhetetlen a gyakorlat — tehát a műélvezet, az élmények — közbejötté nélkül. Ám az ismereteknek a jelentőségét sem szabad lebecsülni. Aki ismeri a történelmi korszakok művészi önkifejezésének törvényeit, tartalmát és formáit, az mai élményeiben is gazdagabb és tudatosabb. Napjainkban szakemberek tízezrei foglalkoznak az iskola és a közművelődés korszerűsítésével. Okkal bízhatunk a művészeti ízlés gyorsabb fejlődéséiben is — anélkül, hogy légvárakat építenénk, vagy irreálisan túl gyors változásra számítanánk. Fwtefci József ízlés F Mindennapi tapasztala • ♦unk: az egyik műalkotásnak — legyen az film, ívjátok, köztéri szobor, színház előadás, új zenemű, regény vagy barmi más — sikere van — a másakat alig veszik észre, vagy megbukik. Izgalmas kérdés: mi befolyásolta a ' művészet és a. befogadók találkozásának a kimenetelét, mi van a mű• vészi alkotások fogadtatásának hátterében, min múlik a siker vagy a bukás? Milyen egyszerű volna művészeti életünk, ha az értékes alkotások nyernék el a közönség tetszését, és a silányakat vetné el! Am nem ritkán ennek ellenkezője történik. Az MSZMP Központi Bizottságában ez év márciusában megvitatott közművelődési előterjesztésit — és a vita alapján elfogadott há- tározatot — többek között az a felismerés jellemzi, hogy a lakosság, a tömegek művelődését nem elegendő menyiségileg, számadatok alapján értékelni (hányán olvasnak, járnak színházba, moziba, tömegeket ’mozgat-e meg az amatőr művészeti mozgalom, mekkora a különböző szakkörök tábora stb.), hanem elsősorban a művelődési alkalmak és szokások tartalmait kell szemügyre venni. Szakított a határozat azzal a szemlélettel is, amely a régi népművelést csupán, úgy tekintette. mint közvetítő rendszert, amely kultúrát ad, s az emberek ezt a kultúrát mintegy magukba fogadják. A művelődő ember ugyanis nemcsak kulturáltabb lesz (ez sem kevés!), hanem — ha a hangsúly a művelődés szocialista jellegére esik — mássá is lesz: változik az életmódja, a művelődési szokásai, a világnézete, a magatartása, az erkölcsi felfogása, fejlődik az igénye, az ízlése, „magának való” emberből mindinkább közösségi emberré válik. A művelődés lényegéinek az egyik mozzanata az ízlés fejlődése. Ez persze fordítva is igaz: a fejlettebb Ízlés „nyitottabbá” teszi az embert arra, hogy a kortársi művészet javának értőjévé és igazi közönségévé váljék. Az elmúlt évtizedben nem kévés vita folyt — a lapokban és folyóiratokban, kulturális fórumokon és a közélet berkeiben — a művészeti ízlésről, a mai ízlésállapotokról. Ügy is mondhatnánk: az utóbbi időben elég sokat beszélünk az ízlésről. Tudatára ébredtünk annak, hogy műalkotás és befogadás, művészet és közönség viszonyáról csak üres általánosságokig juthatunk, ha nem fordítjuk figyelmünket a művészeti ízlésre. Művészeti és közízlés Joggal merül fel a kér-' dés: mi is valójában a művészeti ízlés? Röviden szólva azt mondhatjuk, hogy az ízlés az ember egyfajta érzelmi készenléti állapota, amely a művészi értékek (vagy értéktelenségek), válogatási képességében és készségében nyilvánul meg, és meglehetősen nagyfokú következetességgel működik. Abban, hogy kinek-kinek milyen az ízlése, rendkívül sok körülmény játszik szerepet (iskolázottság, környezet, világnézet, egyéni érdeklődés és ambíciók, művelődési lehetőségek stb.). Ebből következik, hogy a „közízlés” csak igen nehezen megragadható, hiszen egyénenként nagyon eltérő az ízlés fejlettsége. Szociológiai vizsgálódások különböző társadalmi rétegekre jellemző képet festenek fel, ám ahogyan egyénekre vonatkoztatva az egyetemi diploma birtokosai is olykor igen rosszul „vizsgáznak” ízlésből, úgy az önművelődésben következetesen előrejutó, alacsonyabb iskolai végzettségű emberek is kifejeOJjénmm 1974. szeptember 24» kedd Az eddigi példázatokhoz ellenpontként nem kevés kalandfilmre és „krimire” is hivatkozhatunk, amelyek semmi többre nem vállalkoznak, mint a „művi” eszközökkel kiváltott izgalomra. Az ízlés ilyenkor abból vizsgázik, hogy „teljes műélvezetet" vagv „alkalmi kikap<'se|n- dast” talál-e ezekben. Az élre. — Tudort hol vannak? —» mondom végül Buhunak. — Biztos elmentek Bergengó- ciába. Bergengócia — vagy más néven Kukutyin — az örökre elveszett tárgyaik tartózkodási helye. Ebbe azonban ő nem nyugszik bele. Még vagy három napig kell mímelnem a kitartó keresést- kutatást, valahányszor eszébe jutnak elveszejt kedvencei. — Szívtelen vagy — mondja Anyja, aki már az első percben rájött, hogy csak én lehetek a tettes. Félrevonom, mielőtt Bu- bu felfoghatná, miről van szó. . — Nem érted, hogy neki is jobb így? El tud játszani egyedül!! — Valid be, hogy te dugtad el! — Vallja a halál! De ez már őrület volt! „Bújj be! Bújj be!” Addig-addig, hogy ő is belenyugodott a változtat- hatatlanba. Csak fél év múlva, egy általános szekrényrendezéskor sikerült ráakadnia Bubu bábjaira. — Megvannak! — ujjongott fel hangosan a gyerek füle hallatára. — Ide dugta az Apja! Szerencsére ott téblá holtam a közelben. Siettem felháborodni. i — Én? Ök bújtak el maguktól, a ravaszok, vagy mi Az utolsó játszma Hazai esték Szabó György tv-játékot írt abból a lehetőségből, abból az éppenséggel nem abszurd alapötletből, hogy egy kézeletbeli hazánkfia „anno dacumal” a Kempelen Farkas által feltalált és máig is rejtélyesnek ható sakkszerkezetével odamerészkedik Szent Ilonára, hogy a szabadság, vagy Napóleon rajongójaként a szerkezet segítségével még egyszer megfordíthassa a történelmet. Persze, utólag sok mindent tudva már Szent Ilonáról és Napóleon végső napjairól, a tv-játéknak a második gondolata érdekes, az tudniillik, hogy Roubaud, Napóleon al- teregoja hogyan tudta volna valóban rászedni az angol őrséget, magatartásával, napóleoni allűrjeivel, és hogy ez az esetleges személycsere jelenthetett volna-e bármit is az akkori Európa számára. Vagy Napóleon számára. Mert akkoriban Napóleon az egész kontinens kérdése volt. Szabó György drámai építkezésének egyik alappillére az a korlátolt rövidlátás és feltétlen tekintélytisztelet, amely Mudson személyében testesül meg. Nem könnyelmű ez az ember, de nem is ostoba, csak olyan, aki úgy érzi, hogy Napóleon az 5 foglya, és ő is csak foglya Napóleonnak. S talán ennek a jól fogalmazott alaknak a megrajzolása vitte el Szabó Györgyöt a helyes irányból: a néző számára nem eléggé világosan, nem eléggé meggyőzően, vagy talán túl egyszerűen játszatja el a személycserét ahhoz, hogy hitelesnek tűnhessék. Megvan itt minden a teljes értékű játékhoz. Kabay, Davis hadnagy, Lady Maxvell, akinek mindenről tudnia kell, de elhiszik neki, hogy semmiről sem sejthet semmit; a Napóleonhoz vakon hű Gambart és Marcier, de az angolokkal összejátszó, jéllemtelen Balencet is játssza a napraforgót, hogy a játék nagyobb szikrákat vessen. A krimi meglepetése sokszor egy-egy mozdulatra vagy egy fintorra is összpontosíthat. A kriminek szánt utolsó játszma így, fordulók, útvesztők és kivárások nélkül egy tőrdö- fóssel befejeződött, mielőtt valóban elkezdődhetett volna. A többi: tálalás az angol regények stílusában. Marton László jól mozgatta a színészeket. Sir Kati, Mádi Szabó Gábor és Lukács Sándor viszonylag gazdag lehetőséget kaptak a játékra. Tordy Géza, Somogyvári Rudolf, Tomanek Nándor, Ka- utzky József és Basilides Zoltán a megszokott formájukat hazták. Öze Lajos Napóleonja és Roubaud-ja az írói gondosság hiánya folytán Jelenet „Az utolsó játszma” című tv-filmbőL vázlatosra sikerülhetett csak. A Hazai esték pénteki egri győzelméről — valóban jobbak voltak az egri főiskolások a nyíregyháziaknál — azért kell megemlékeznünk, mert a műsor és szereplői a korábbi esték színvonalához képest fejlődtek. A műsor annyiban, hogy a versengésről inkább a helytörténeti ismeretekre tette át a hangsúlyt. Ezzel a hangsúlyátto- lódással megváltozott a műsorvezető szerepe is: olykor nagyon is tanárosan, fegyelmező gesztussal szólt bele a vetélkedő folyamatába, mert a képernyőn megjelent személyek egynémelyike témája és személye miatt talán önzőbbnek mutatkozott a kelleténél. Sárospatakhoz illett a teológusok tógája, de feszélyezte is őket. Nekünk is anakronisztikusnak tűnt, amikor ezek a tiszteletbeli legátusok a szőlőfürtök és butéliák körül sürögték-forogtak ebben a komoly omátusban. Többször magunk is helyeseltünk, amikor Vitray Tamás fordított képen és szövegen, mert máshol esetleg többet és érdekesebbet remélt. A Hazai esték így is és ezzel együtt nagy-nagy nevelő iskola! Nemcsak azoknak, akik s képernyőn megjelenve méretnek meg értékeikkel és fogyatékosságaikkal. de a közönségnek is, mert látván látja, mekkora különbség van a témát jól feldolgozó és sűrítve előadó fiatal lány és a minden áron riportereskedni akaró fiatalember között. Az izgalom, a lámpaláz és a tanulság megérte! (farkas) 20.00: A fiú, a lány és egy pillanat Lírai vígjáték Gyárfás Miklós írásából. Az 59 éves író egész élete a sokoldalúság példája. A - felszabadulás előtt volt színész és építőmunkás, tisztviselő és újságíró, a felszabadulás után pedig — 1951-től — már több mint két évtizede a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgiatanára. Irt verset és regényt, elbeszélést és tanulmányt és színpadi művek egész sorát, komédiát és tragédiát. Legutóbb nem egészen egy év alatt két kötete Is megjelent — mindkettő színpadi műveket tartalmaz. Ezekben is főszerepet kapott a Gyárfásra jellemző groteszk humor, csakúgy, mint a Zsurzs Éva rendezésében forgatott A fiú, a lány és egy pillanat című lírai vígjátékban. A bolondon történet a szerelemről szói, a főhős az Öbudai Fonógyár üzemi Don Jüanja — Szekeres Laci, akit már réges-régen elkényeztettek a nők, s aki hirtelen, saját maga számára is meglepetésként, fülig szerelmes iesz a szerény, visszahúzódó, egyszerű kislányba, akit eddig észre sem vett. Ekkor azonban akcióba lép a két papa, s elhatározzák, hogy ebből a szerelemből pedig semmi sem lesz... A főszerepeket Szerencsi Éva, Szurdi Miklós, Rátonyi Róbert és Körmendi János alakítják. JABGrA DOMOKOS« am** a szösz? Ti rosszak? Hát szabad így eltűnni? Ilyen disznóságot! Most meg is verem őket! Majd fejhangon folytattam az ő nevükben: — Mi csak bújócskázni akartunk! Igen! Csak bújócskázni. — Jól van, akkor nem verlek meg. De akkor mondjátok szépen a Bubu mamának, hogy: „Kukk! Itt vagyunk!” — Kukk! Itt vagyunk! — Így ni! De most aztán jók legyetek, irgum-burgum, büdös kölykek! Bubu tudta persze, hogyne tudta volna, hogy . én voltam a két bábu eldugója. De egy pillanatra se haragudott érte, mihelyt játéknak vette. ö is szokta velünk játszani. hogy ha rosszat csinál — kilöttyenti a padlóra a teát, vagy kiborítja Anyja varródobozát —, s tettetett méreggel kérdezzük tőle, ki volt az, szemrebbenes nélkül felen-; — A rossz farkas. ő csak jót csinál mindig. A többit a rossz farkasra fogja. Ez te afféle bújócska. Ml is annak vesszük, és nevetünk. — Azt a büdös rpssz far* kasát! Ha egyszer elkapom, úgy eldöngetem! Nem láttad, merre ment? — Nem! — Nem a Bubu bőrébe bújt? Hopp, ittia rossz farkas, itt a rossz farkas, megfogtam. — Nem én vagyok! Én a Bubu vagyok! —• De csak a bőröd! Belül ott a rossz farkas. — Nincs ott' — Nov majd megnézzük. Tátsd ki a szád! De jól tátsd ki! Kukk! Ott a rossz farkasj És így tovább, nincs ennek vége-hossza, ha egyszer belezökkenitünk a hozzá való hangulatba. Mindez persze meg is fordítható. Mi is egyre több mindent fogunk a rossz farkasra. Ha véletlenül — vagy akarattal, játékból «— meg- bökjük-lökjük a Búbut, akkor éppúgy a sossz farkas lesz a bűnbak, mint hogyha eApakkaratjuk a léggömbjét, vagy elveszítjük a felhúzás iaste csat. „•*►. « -é HazugsSgna fatJquB nvunkat? Legzsemgébb '§&> jóságában? Még s-zomdiy " rossz pékk&JtawzntiQbsii&ttok W • bánátiéi. —— —. . —— . . —c — ■ —. WHWS 11 ' TnCHIUI M HUT, Aki mindezt hazugságnak veszi, az úgyis olyan ésszel gondolkodik, ameöyed Baba meg nem érthet, se engem, se egyetlen kisgyereket Talán még a saját szülöttjét se. Búbot éppen ezek a mesés-játékos évődések segítettek eddigelé oly átlátszóan tiszta és őszinte lénnyé nevelnünk. Nem fél tőlünk, mégsem akar úgyszólván semmit ellenünkre tenni, előlünk rejtegetni. Nem a rettegés tartja vissza, nem a büntetés. Ezért nincs benne úgyszólván egy szemernv dac se. Az egész gyerek csupa jó szándék. (Folytatjuk)
