Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-22 / 222. szám

Valahol „lent' van a baj? Jó határozatok, — rossz végrehajtás? I A KÜLÖNBÖZŐ viták so­rán — különösen, amikor gazdasági életünk kulcsponti kérdései, s az időnkénti gon­dok, bajok kerülnek teríték­re — hányszor elhangzik a megfogalmazás: valahol „lent” van baj, valahol „lent” sikkad el a lényeg. Hiszen a felsőbb határozatok jók — s a vitapartnerek többnyire a X. pártkongresz- szus, valami ut a Központi Bizottság határozataira utal­nak —, de a végrehajtás már korántsem olyan magas szin­tű, mint kellene, s ebből fa­kadnak a kisebb-nagyobb ba­jok, döccenők. S általában még azt is hozzáteszik, hogy minél „lejjebb” vizsgálja va­laki a határozatok megvalósí­tását, megvalósulását, annál szomorúbb a kép. Az érvelés, első pillantásra égy tűnik, hogy hordoz né­mi logikai elemeket, hiszen aligha akad valaki, aki sző­kébb környezetéből néhány perc alatt ne tudna összeál­lítani valamilyen hiány-vagy panaszlistát. De csupán az el­ső pillantásra tűnhet az ér­velés többé vagy kevésbé el­fogadhatónak, ugyanis alap­vetően ellentmond a reális valóságnak. Néhány hónap múlva összeül pártunk XI. kongresszusa, s éppen ezért most szerte az országban — s így természetesen megyénk­ben is — a különböző párt­szerveknél, pártalapszerveze- teknél, gazdasági egységek­nél, intézményeknél azt vizs­gálják, miként sikerült a X. kongresszus határozatait va­lóra váltani, alkotó módon kibontakoztatni. De nem csu­pán most kerül sor az össze­gezésre, mind a Központi Bi­zottság, mind a területi párt­szervek, gazdálkodó egysé­gek, intézmények időszakon­ként is értékelték az elvég­zett munkát. S éppen ezek az elemző felmérések bizo­nyították és bizonyítják, hogy a határozatok végrehajtása jól halad, az alapvető célki­tűzések megvalósulnak. S EZ ORSZÁGOSAN, de megyénkben is így van. Alig­ha kell különösebben bizo­nyítani például, hogy me­gyénk ipari fejlődése igen lendületesen haladt előre az elmúlt években, ahhoz sem kell különösebb kommentár, hogy a megye mezőgazdasági üzemei az idén rekordter­mést takarítottak be a kalá­szosokból. Azt is tudja min­denki, hogy ebben a kong­resszusi időszakban készült el és kezdte meg munkáját a megye két „óriása”, Vison- ta és Kisköre, s bőségesen lehetne sorolni, hogy hol, hány lakás, iskola, orvosi rendeld \ , y könyvtár épült fel. S amic már nem lehet csupán számokkal kifejezni: miként lett gazdagabb és tár­ta'masabb életünk, miként változott az eszmei, politikai tisztánlátás, a közművelő­dés, a kultúra — és még so­rolhatnánk bőven. E néhány kiragadott példa csupán annak illusztrálására szolgál, hogy nincs tehát alapvető baj a végrehajtás­sal, a határozatok megvaló­sulásával Sőt. Jogosan lehe­tünk büszkék az eredmények­re és saját munkánkra is. Hiszen ahogy egy nagy gép több ezernyi olyan alkat­részből épül össze, melyre mindre szükség van, úgy a kollektív munka Is az egyé­nek munkájából tevődik ösz- sze. S ha minden ennyire Jdi megy — kérdezheti bárki —, hogyan lehetséges, hogy még­is naponta találkozunk a kü­lönböző problémákkal, nehéz­ségekkel? Nos, a kettő nem zárjaid egymást. Annak ellenére, hogy a határozatok végrehaj­tása kellő ütemben és módon történik, olyan eset is elő­fordul, hogy egy-egy terme­lőüzemben vagy intézmény­nél nem mindig állnak a „helyzet magaslatán”, s en­nek következtében hibák is előfordulnak. Aztán olyan eset is adódik, hogy a pénz­ügyi lehetőségek határt szab­nak az elképzeléseknek, s hiába lenne égetően szükség valamelyik faluban egy orvo­si rendelőre, a pénzt óvoda építésére költik — mert ar­ra is égetően szükség van. Az elmúlt hónapokban — a világpiacon lejátszódó ener­giaválság következtében — például néhány gyógyszer alapanyagát egyszerűen nem lehetett beszerezni, s emiatt — érthetően — . néhány gyógyszer időlegesen hiány­cikk volt. Ilyen esetben in­dokolatlanul és jogtalanul marasztalnák el a gyógyszer- gyárat, hogy nem tesz meg mindent a kellő egészségügyi ellátottságért. S talán, ami a leglényege­sebb: nyilván fordulnak elő olyan esetek is, amelyek va­lóban hátráltatják egy-egy határozat kellő végrehajtását. Némely esetben a csoport­érdek erősebbnek bizonyul az össztársadalmi érdeknél, s nyilván ennek megvan a ma­ga negatív hatása. AZONBAN ÜGY általáno­sítani, hogy vannak jó hatá­rozatok és ezt többnyire rosz- szul hajtják végre, különösen lent és még lentebb — ez mindenképpen felületes, ha­mis és a valóságot torzító álláspont. Ellentétben áll je­lenünkkel, eredményeinkkel. S mindenképpen célraveze­tőbb, ha nem nagy általá­nosságban, hanem konkrétan mérlegeljük, hogy melyik ha­tározatot akarjuk elemezni, s konkrétan vizsgáljuk azt Is, hogy kik és mennyit tettek a határozat végrehajtásáért. Így kapunk helyes képet — mérlegre téve a valós érve­ket. Kaposi Levente Lőrinci nyűjtfa: Ékszíj minden mérőiben Nem tartozik a legillato­sabb munkahelyek közé a Budapesti Gumiipari Ktsz Lő­rinci mellé telepített fióküze­me, amely ma már kétszáz­nál több embernek nyújt megélhetést. Mint a cég ne­véből is kiderül, ezekben a műhelyekben gumit dolgoz­nak fel, s a nyersanyag ke­zelése, hegesztése olykor igen kellemetlen szaggal jár. Per­sze, akinek az orra hozzá­szokott, fel sem veszj a dói­ra szorítkozott cikkeik jegy­zéke, s mindezt a Taurus Gumigyárral együttműködve, annak megbízásából és alap­anyagából állították elő. En­nél az árunál természetesen mostanáig megmaradtak, idei tervük például 320 ezer pár gumicsizma. Meghonosodott azonban nemrég a csigás szi­vattyútömlők gyártása, ez év tavaszán pedig már ékszíj k£ft7.ftPft£r*» kaot.ak nagy Felvételünk az üzem egyik kelendő terméke, a gumicsiz­mák csomagolásáról készült. Nagy Ferencné gyakorlott moz­dulatokkal végzi ezt a munkát got Inkább az alkalmi ven­dég szeretne mielőbb kívül jutni a falakon. Hogy pontosan mit gyárt a kis üzem? Az 1960-as évek­ben női és férfigumicsizmák­mennyiségű rendelést. — Különböző márkájú gép­kocsik ékszíjait gyártjuk, ter­igényes, s ugyanakkor erő* sery próbára teszi az ott dol­gozók szervezetét, erejét... Kaszás Lászlóné pártalap- szervezeti titkártól azt hal­lottuk látogatásunk alkalmá­val, hogy mind neki, mind pedig a szocialista brigád­mozgalom szervezőjének, irá­nyítójának, igen nehéz dol­ga van a gumiüzemben. Mert igaz ugyan, hogy a kéz- deti három taggal szemben ma már negyvenet tart nyilván az alapszervezet, de a mozgalmi élet kibontako­zását, eredményességét hát­ráltatja az állandó munka­erő-vándorlás. Ecsédről, He­rédről, N agy kökényesről, Pe- tőfibányárói, Selypről, Hat­vanból toborzódik a telep munkásközössége, s ha közü­lük valaki a lakhelyén jut kereseti lehetőséghez, rögtön itthagyja a szakmát. Ezzel magyarázható a szo­cialista brigádmozgalom vál­ságos helyzete is! — Amikor kibontakozóban volt a mozgalom, tizennégy munkáscsoportot tartottunk számon, amelyek meg akar­ták szerezni a szocialista brigád címet — mondja Ka- szásné. De rögtön keserűre fordul a hangja: — S ml lett belőlük! Havonta válto­zott a csoportok összetétele, emiatt jóformán semmi kö­zösségi célkitűzést sem való­síthattak meg. El is ment a kedvük az egésztől. A telephely vezetőit sokat fcyglalkoztatják a felmerült gondok, nehézségek. S ha ed­dig nem sikerült kiküszöböl­ni a gátló tényezőket, men­ni fog az elkövetkezendő időkben. Bizakodásuk leg­alábbis töretlen. Hogyan tovább, egri olaj mező? — Az év elején ezt írta ró­lunk egy újságcikk: „köiny- nyebb lesz az 1974-es eszten­dő, mint a tavalyi. Hát, mindjárt az elején el kell mondanom; nem lett köny- nyebb... Dienes Mihály, a Nagyal­földi Kőolaj- és Földgázter­melő Vállalat Egri Üzemé­nek igazgatója kezdte így a beszélgetésünket De aztán mindjárt hozzátette: — A ne­hézségek, amelyek főleg a létszámgondok miatt adód­tak, a termelésben nem lát­szanak, sőt a tervezett meny- nyiséget földgázból és olaj­ból egyaránt túlteljesítettük az első félévben... A tervek a csaknem húsz­esztendős üzemnél persze mindig csökkennek, hiszen az nem vitás: a jelenleg fel­tárt területen, az Eger kör­nyéki mezőn fogyóban a földnek e folyékony kincse. Vannak még reményt keltő 1 mezők a begyek lábánál, s valószínű, néhány esztendő múltán fel is kutatják majd ezeket, de addig... Addig is dolgozni kell, s a nehézsége­ket leleményességgel ellensú­ly ózni. Műszak: csak délelőtt — Nem sokan jelentkez­nek ide dolgozni — mondja az Igazgató. — A régi körül­mények, a nehéz munka riasztja talán még ma is az embereket. Pedig hát annak már vége, hiszen elsőrendű érdekünk a munkakörülmé­nyek folytonos javítása, s eszerint is cselekszünk. Sok pénzt áldozunk korszerűsítés­re: mozgó kocsikkal fürdés- mosdás lehetőségét biztosítot­tuk kinn a terepen, feonzer- véket adunk ki, s ezeket szintén kint a munkahelyen melegíteni is tudják. Most még tovább újítunk a munka megkönnyítésére. A demjéni területen automatizált tank- állomások lesznek, már két állomáson ki is próbáltuk a pneumatikus automata kap­csolókat. Kevesebb kútkeze­lőre lesz szükség: ha a fej­lesztés megvalósul, nem kell többé délutáno6 és éjszakai műszakokat szerveznünk. Elég lesz egy műszak dél­előtt, azután pedig egy ügye­letes brigád járja majd mik- robusszal a mezőt és tart ellenőrzéseket. A nyílt s emiatt veszélyes tartályok helyett zárt tartályokat alkal­mazunk majd, s megfelelő jelzésekkel ellátva ezeket is magukra hagyhatjuk. Ila iw- dig már ügyeleti „járőrről” ' beszélünk, hogy az gyorsan mozoghasson, fel kell újíta­nunk az üzemi utakat. Mar el is küldtük a megrendelést az Egri Közúti Építő Vállalat­nak, s ahogy ígértek, még az idén elkészülnek a munká­val. Hogy még vonzóbb le­gyen az üzem: a 44 órás mun­kahétről szeptembertől áttér­tünk a három szabadi szom­batos rendszerre. Több lesz a szabad idő is. Változik a szervezet A vállalat igazgatójának utasítására októoertől ketté­válik az üzem szervezete. A kútjavítók mintegy százan, külön részleget alakítanak, s a jövőben a Nagyalföldi Ku­tató és Feltáró Üzemhez tartoznak. Tulajdonképpen a munkájuk ugyanaz lesz ez­után is, csupán a tisztább profil érdekében volt szük­ség a szétválasztásra; a javí­tók a leltárokéhoz hasonló feladatot látnak el. Az át­szervezés megtörtént, a ter­melőüzemben a fokoza­tos létszámcsökkenést is fi­gyelembe véve körülbelül négyszázan maradnak. A kutak száma tavaly is és az idén is tovább fogy. Az első félévben 12 olajkutat számoltak fel, s adtak visz- sza a mezőgazdaságnak. Per­sze nem csupán annyit jelent ez, hogy otthagyják a korábbi kitermelőhelyeket; igen fá­radságos munka a tömítés, a talaj rekultivációja. Ugyan­akkor pedig ott a mindent pótló lelemény, s amit elve­szítenek, azt egyelőre meg­nyerik másutt: az országban egyedül itt gyújtottak tartós tüzet a föld alatt, s égetéses eljárással a különben ki nem termel liető olaj 85—90 szá­zalékát kihozzák a föld alól. Négyszáz napra szólt az ere­deti terv, ez már régen le­iért, de azóta is terjed a tűz, s ég amíg csak győzik kintről levegővel. Tervezik egy újabb kút, s az elsőnél egy mé­lyebb réteg begyújtását is. Ezemégyszáz köbméter ola­jat hoztak már ki ezzel a módszerrel. A másik, nem hagyományos eljárás itt a vízvisszanyomás. Sikerét elég egy számmal illusztrálni: el­ső félévi tervét erre a mód­szerre, egy hónapig tartó leállás ellenére hat százalék­kal túlteljesítette az üzem. A jövőre gondolnak — Hogyan alakultak a bé­rek? — A munkásállományból 376-an kaptak béremelést márciusban, áprilistól a kise­gítők, majd júliustól ezekre a differenciált bérjavítások­ra újabb két százalékot tet­tünk. A bérrendezéseket az üzemegységek hajtották vég­re, központilag csak az ará­nyokat határoztuk meg. A jövőben egyébként minden hasonló döntést így, decentralizáltan hajtunk végre. Ezek a bérek azt is jelentik, hogy szeretnénk megtartani a törzsgárdát, s pótolni akarjuk az egyre na­gyobb számban nyugdíjba ' vonulókat. Persze, a jövőre gondolt elekor is az üzem, amikor pél­dául szocialista szerződést kötött a munkaterületének nagy részét birtokló demjéni Haladás Termelőszövetkezet­tel. Az üzem különböző mó­don segíti a közös gazdasá­got: a nyáron segítettek a gépek javításánál, karbantar­tásoknál, az ősrí szántás jó részét az olajosok egyik erő­gépével végezték, s csúcsidő­ben szállítási munkákkal is segítenek. A napokban több tsz-tag pihen a vállalat haj- dúszobosríól üdülőjében, s a megállapodás alapján ez a támogatás még szélesebb kö­rű lesz. Nem kell feladni a reményt a bólogató olajkutak munká­sainak. A környéken még sokáig szükség lesz két kezük erejére, s húsz esztendő után is akad még tennivaló. Leg­feljebb könnyebb lesz a dol­guk; a könnyítés pedig min­dig jól jön a bányászoknak... Hekeli Sándor A nyersgumi ragasztásával kezdődik a csizmakészítét. (Foto: Szabó Sándor.) mészetesen többféle méret­ben. Idei tervünk 80 ezer mé­ter. S újdonság’ a Zsiguli, Polski Fiat, Wartburg, Dacia, Trabant alkatrész mellett, a Diesel-kamionokhoz készülő ékszíj, amely német szabada­lom, s a Győrben gyártan­dó Rába—Mann kocsikba ke­rül — mondja Csorna László üzemvezető-helyettes. — Mind e szép feladatok, ko­moly tervek teljesítése azon­ban igen megnehezült az utóbbi hónapokban. Lénye­gesen drágább az alapanyag világpiaci ára, s emiatt évi költségünk nyolcmillió fo­rinttal a tervezett fölé emel­kedett A munkások nagyobb há­nyadának havi átlagkeresete 1500 forint körül mozog, s csak azok kapják ennek a kétszeresét, akik a csigás tömlőt gyártó részlegben dol­goznak. Ez a srívattyúalkat- rész ugyanis nagyon munka­— Miként változhat meg gyökeréig ~a helyzet ebben a kétszáz fős üzemben? Fontos lenne megszüntetni a piac ingadozását. Gyakran változik ugyanis a megren­delt gumiáru, ami mindany- nyiszor a termelőmunka át­szervezését vonja maga után. Ennél sürgetőbb szükség, hogy a szövetkezet budapes­ti központja mihamar fel­újítsa a kézi felépítésű gép­állományt! A meglevő beren­dezésekkel ugyanis nemcsak nehezebben megy a munka, hanem szükségszerűen ala­csonyabb a dolgozók bérezé­se. Legtöbbjüket ez készteti távozásra. S emiatt nehéz a hatékony pártélet, a terme­lési sikereket segítő brigád­mozgalom kibontakozása. (moldvay) Jlmmä£ Q 1974, szeptember 22., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents