Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-15 / 216. szám

OÜMuiak A GYŰJTŐ- SZENVEDÉLYRŐL Szerintem. értelmetlen dolog bármit is gyűjteni. A dolgok maguktól is összegyűlnek. (Parade) ANTIREKLÄM Előre nem látott körül­mények miatt a jósok má­ra tervezett értekezlee el­marad. (Reader’s Digest) AZ EREM KÉT OLDALA A gép áldás, mivel fe­leslegessé teszi a nehéz fi­zikai munkát, de csapás is, mivel feleslegessé teszi az ügyességet. (W. H. Auden) EGY ÍRÓRÓL Annyi képzelete sincs, mint a tükörnek. (Reader’s Digest) FELOSZTÁS Ez a világ csupa hajlan­dóság. Egyesek hajlandóak dolgozni, a többség pedig hajlandó ezt megengedni neki. (Reader’s Digest) ŰJSAGClM A születésszabályozás már meghozta első gyü­mölcseit. (Brazil Herald) X ŐRRŐL Igazi entellektüeL Csak a nyilvánvaló dolgokat nem érti. (Reader’s Digest) EMLEK Olyan éjszaka volt, ami­kor a hold megállítja az úton az autókat. (Fanrily Life) Csehov hősei filmvásznon A Lenfilm stúdióban elkészült Csehov „A párbaj"” cí­mű elbeszélésének filmváltozata. A film címe: „Az a rossz jóember”. Joszip Hejfic, a rendező mondja: — Harmadszor viszek vászonra Csehov-figurákat. Elő­ször „A kutyás hölgy” című filmben, aztán a „C”-városban. A „Párbaj”-t akkor írta Csehov, amikor szakított a tolsztojánus filozófiával. At hiszem, a párbaj, amely fil­memben a hősök és az eszmék között folyik, érdekelni fogja a nézőket A csehovi történet tiltakozás a merev gondolkodásmód, a közhelyek és a megszokás ellen. Noha ez a párbaj nem dől el, főszereplőimet morális zsákutcá­ba viszi: vitájukat nem viheti dűlőre a pisztolygolyó sem ... Évekkel műve befejezése után Csehov egyszer megje­gyezte, hogy írásával gondolkodásra akarta serkenteni az embereket. Ez a szándék állott a rendező figyelmének kö­zéppontjában is. A főszerepeket Oleg Dal, Vlagyimir Viszockij, Ludmil­la Maksakova és Anatolij Papanov játssza. A felvételek java részét a Krímben forgatták. — Indián síremlék A Kanada nyugati part­vidékén élő indiánok régi hagyománya, hogy magas cédrusokból állítottak sírem­lékeket maguknak, melyeket érdekes faragásokkal díszítet­tek és különböző színűre fes­tőitek. Ma ezeket a síremlé- k'ket rendkívül értékes mű­vészeti alkotásoknak tartják, s a világ legnagyobb múze­umai vetekszenek értük. Az oszlopokon a régi faragók a megboldogult életének és a törzs történetének fontosabb eseményeit ábrázolják, de a szakemberek feltételezik, hogy az indián mesterek használtak valamiféle „fara­gott rövidítéseket” is, ame­lyeket csak ők értettek. Nem­régiben társaság alakult, melynek célja elősegíteni az oszlopok restaurálását, illet­ve az indiánokat ösztönözni, hogy folytassák tovább ezt a hagyományt. Moldva krónikása Dimitrie Cantemir: Moldva leírása Vozó kiállítású, érdekes könyv a Kriterion Kiadó egyik legújabb kötete, amely Dimitrie Cantemir Moldva leírása c. munkájának fogla­lata. Ki is volt Dimitrie Can­temir? Joggal kérdezheti a kelet-európai, közelebbről a román irodalomban járatlan olvasó. Belinszkijt idézzük, aki így fogalmazott a nagy tudóst és államférfit mélta­tó írásában: „Cantemir feje­delem, tudós férfi volt, kü­lönös élvezettel foglalkozott történelemmel, jártas volt a filozófiában és matematiká­ban s alapos építészeti is­meretekkel rendelkezett; tag­ja volt a berlini Akadémiá­nak; törökül, perzsául, görö­gül, latinul, románul beszélt, elég jól tudott franciául, s néhány görög, román és orosz nyelvű művet hagyott ránk.” Egyszóval enciklopé­dikus műveltségű tudós volt, aki a filozófiától a török ze­néig, a matematikától az építészetig mindenféle tudo­mányban jártasságot szerzett s aki sokágú ismeretanyagát előbb a jeles görög huma­nista, Kakavelasz mellett, majd a konstantinápolyi csá­szári udvarban szerezte. Mint államférfi is sokra hi­vatott személyiség a maga korában, a török porta épp­úgy méltányolja képességeit (a szultán udvarában élő be­folyásos személyiségek se­gítségével lett Moldva feje­delme), mint Nagy Péter cár, akivel rövid moldvai feje­delemsége alatt majd a tö­rök birodalom ellen szövet­kezik, s aki — a vállalkozás sikertelenségét követően — országába fogadta s biztosí­totta számára a tudományos munka végzéséhez szükséges nyugalmat és anyagi feltéte­leket. .. Most, amikor Cantemir születésének háromszázadik és halálának kétszázötvene­dik évfordulóját ünnepli a világ — mégpedig az UNESCO védnöksége alatt — elsősorban a tudósra, Moldva történetírójára, a nagy humanistára emlékez­nek a tudomány s a kultúra munkásai... Cantemir legjelentősebb műveinek egyike a magyarul most megjelent Descriptio Moldáviáé, azaz Moldva le­írása c. történeti munka, amelyben „a külföldre sza­kadt szerző a rendelkezésére álló kevés otthoni történeti írásra s főleg a maga és menekült honfitársai emlé­kezetére támaszkodva visz- szaálmodja benne a hazai tá­jakat, társadalmat, .udvari és népi szokásokat, egyszóval az általa ismert egész moldvai életet.” (Cselényi Béla) Ír Moldva földrajzáról, folyói- ról, tavairól, hegyeinek szép­ségéről, az erdők és mezők gazdagságáról, a természeti, elsősorban is az ásványi kin­csekről, aztán elmeséli a moldvai fejedelem beiktatá­sakor divatos szokásokat, de szól az egyéb udvari szoká­sokról éppúgy, mint a feje­delemnek halálakor járó végtisztességről. S ami még fontosabb: érdekfeszítő és szép leírását adja a moldvai népéletnek is. Ízelítő gyanánt ebből idézzünk egy kis részletet: lakodalom idején „ ... a szakácsok az asztalra tesznek egy tollában sütött kakast; egyik közülük elbú­jik az asztalaié, és a kakas kukorékolását utánozva hí­rül adja, hogy megvirradt. Miután a szakácsokat meg­ajándékozzák, mindnyájan felkelnek az asztaltól, a vő­legény pedig a menyasszony kezét fogva a szoba közepé­re áll. Az íródeák ekkor hangosan felolvassa a hozo­mánylevelet. A lajstromba foglaltakat... egy szekérre rakják és elviszik a vőle­gény házához. Ezek után a menyasszony szóvivője szól a szülőkhöz. Megemlékezik arról, hogy világra hozták, táplálták, és egyéb tőlük kapott jótéteményekről, kö­szönetét mond érettük és áldásukat kéri... ” Népszokásról lévén szó, nem nehéz felismerni ezek hasonlóságát a Dunatáj más népeinél divatos hagyomá­nyokkal. Ez is az olvasásra serkentés motívuma lehet mindazoknak, akik kézbe veszik majd Dimitrie Cante­mir szép munkáját... .ne Lőkős István A zt mondja Lőcs Elemér ba­rátom a minap, hogy ez a vad augusztusi hőség elbutítja az embert. S ezért, aki teheti, húzód­jon a hűvösre, üljön nyakig a strand vizébe, vagy legalábbis fo­gyasszon naponta két duplát, mert a forró kávénak az a jó tulajdon­sága, hogy télen melegít, nyáron pedig hűt. No, ami azt illeti, munka köz­ben nem süt a nyakamba a nap és este is módomban van a fürdő­kádba beülni, s mégis: napközben úgy meggyötör a meleg hogy ilyenkor legszívesebben az Északi - sarkon szeretnék élni, ahol a mí­nusz tízfokos hőmérséklet kániku­laszámba megy az eszkimó szá­mára. Megfogadva ismerősöm tanácsát, gyakorta átruccanok a bolttal szemközt levő kávéfőző szentély­be. És amikor ceremóniás áhítattal magamhoz veszem a forró égöv ajándékát jelképező ^kávéitalt, ak­kor mindig kénytelen vagyok iga­zat adni nyugalmazott piaci árus barátomnak* a jó forró kávé való­ban hűtő hatással van az emberi szervezetre. Valamelyik nap kora délután is hasonlóképpen cselekedtem. Éppen a felhalmozódott hőmennyiségnek szándékoztam hadat üzenni a presszóasztalka mellett, amikor az ajtón belibegett — inkább betá- molygott — rég látott ismerő­söm, Kunéros Szidónia, bebugyo­lálva a legeslegutolsó divat nem éppen leglevegősebb öltözékébe. (Kunéros Szidóniáról még el kell mondanom tájékoztatásul: ő a vá­rosunkban az Első számú divat- inspirátor rangos címét viseli, fő­leg a Kakas utca környékén, mely címtől semmiképpen nem hajlan­dó megválni. Éveinek számáról, sajnos, már korántsem tudok ily határozottsággal szolgálni, mint ta­lán csak annyival, hogy ő maga sem tudja pontosan. Erre tavaly jöttem rá, amikor — egy beszélge­tés alkalmával — hét évvel szá­Püspöki Mihály: Pang a banán • • • T molt visszafelé, a hat esztendővel azelőtt közölt adatokhoz viszonyít­va.) Asztalomhoz érve, szinte aléltan rogyott le mellém a székre. S míg a népiesnek fundált vászonszatyor- ját maga mögé lódította mérhetet­len Undorral, addig a következő szavakat hörögte az arcomba: — Van magának fogalma arról, hogy mily közömbösek az embe­rek? anácstalanul húztam be nya kamat a vállaim közé. — Eh! 7^- legyintett dühösen. — Maga is olyan pancser, mint azok a lányok, akik ódivatú miniben és özönvíz előtti forrónadrágban flan­gálnak az utcán. A divat ilyentén emlegetése egy­szeriben megértette velem a fel­zaklatott lelkiállapot okát. Bár, ahogy visszaemlékeztem a néhány év előtti, ugyanilyen feszült han­gulatú beszélgetésünkre, akkor ép­pen ő küzdött legelszántabban a most lecsepült rövid szoknya győ­zelemre viteléért, továbbfejleszté­séért. S még az is eszembe vágó­dott, hogy én voltam az a zseniá­lis újító, aki Kunéros Szidóniának a továbbminizálás érdekében, a gatyamadzagnak' nevezett alap­anyagból egy szoknya-lengeséget álmodtam meg, viteleztem ki, ami­vel aztán Szidónia minden divat- hajhászt maga mögé utasított a Kakas utcában. Kunéros Szidónia, mintha csak a vesémbe látott volna nekibúsul­va dünnyögte: — Általános a pangas a banán­szoknya körül! — Az meglehet! — sóhajtottam divatja hozzá a magam észrevételét. — Ámbár az az érzésem. a banán­szoknyán belül is panganak a dol­gok. Töredelmesen bevallom: célzás­nak szántam a megjegyzést. Ugyan­is, a kérdéses banánszoknya láttán, ami hurka gyanánt burkolta be Szidóniának a testét, deréktól le­felé a lába fejéig, semmi kétséget nem hagyott bennem: igen fülledt lehet benne a helyzet. Ezt még az is bizonyította, hogy a barátnőm­nek az arca olyan állapotban volt. minden kendőzés és sminkelés el­lenére, mint amikor egy tehénpacal tikkad a zárlatos hűtőgépben. O azonban a harcedzett hódítók ko- nokságával fordult hozzám. — Magyarázza meg nékem: miért nem „csípik” a banánszok­nyát? Talán azért, mert harminc­fokos melegben kibírhatatlan ben­ne a hőség? Avagy talán azért, mert egyesek, akikből hiányzik a grácia, úgy járnak ebben a min­den idők legelegánsabb öltözéké­ben, mint a bágyadt öreg tehén a csorda végén? Dühösen hörpintette fel a mele­gen gőzölgő feketéjét. — De hát ez, kérem, abszurdum! — csapott indulatosan a térdemre. — Kiveszőben lenne a mai tinéd­zserekben a harci szellem? A déd­anyáink szívóssága, akik még a drótbordás krino]int is vállalták?! Hogy a férfit meghódítsák, a há­zasság szent igájába betörjék, s használható házijószágot szelídít­hessenek belőle?! Hogy... I tt elakadt a számára oly tra­gikus közöny feletti kitö­rés, majd könnybe úszó, segítség- kérő szemekkel nézett mélyen a szemembe, j? én, viharedzettségem­től eltekintve (sosem bírtam elvi­selni a női könnyeket), hogy ki­juthassunk a reménytelenség hul­lámvölgyéből, gyorsan elékotortam zsebnoteszemet nadrágom hátsó zsebéből, amelyből a kérdéshez „vágó” feljegyzett aforizmákból a választ, magyarázatot megadhas­sam. Hosszas bolhászás után az alábbi három „aranyköpésre” bukkan­tam: „Szerelem nem születik re­ménység nélkül”, „Vegyük el a nő­től a tükröt, akkor az árnyékával kacérkodik”, „Az okos nő nem okoskodik”. A fenti három axióma újbóli át- emésztése nyomán, elegendő erőt éreztem magamban, hogy a két­ségbeesett kérdésekre a magyará­zatot elindíthassam. Míg azonban a mondandóm lényegére tértem volna, tüzetesen elmagyaráztam, hogy még az állatok világában is a párválasztás mindenféle szem­pontot megelőz. Ne mondjak mást, csak azt, például a méh-anyaki- rálynő csak azzal a herével haj­landó párosodni, amelyik legto­vább, legkitartóbban követi a nászrepülésben. Tehát, ha nőnemű leányzó párt keres, akkor az a divatban is azt keresi, az mellett állapodik meg, amelyik meggyőzi arról: megakad rajta a férfi szeme, ami azt jelenti: az illető lógós sza­márként is követni fogja — Hat­vantól Salgótarjánig — gyalog. — Ohó! — vágott szavaimba Kunéros Szidónia. — Azt még megértem, hogy a miniszoknya a legmesszebbmenőkig érvényesíti a gömbölyűséget, az idomokat. s mindazt a frisseséget-egészséget. amit a fiatal test mutatni tud, de ott van például a hosszú női nad­rág, amely takar, leplez, mint mondjuk a banánszoknya! — Ez az. amiben téved Szidónia! — hárítottam el egy kézlegyintés­sel a hamis érvelést. — Mert tes­sék csak megfigyelni: a hosszú női nadrágnak a szabása, szabásá­nak feszessége éppen ott érvénye­sül, ahol annak érvényesülnie kell. Tehát annyit mutat-sejtet, ameny- nyi ott éppen van. És ez döntő szempont a férfi meghódításánál. mert így legalább még a házasság után sem kifogásolhatja a férj. hogy többet vagy kevesebbet ka­pott, mint amennyit keresett. S zabatosan kifejtett vélemé­nyem hatásaként azt ta­pasztaltam, hogy Kunéros Szidó­niában megtorpant, kettétört a harcikedv. Magyarázataim nyomán szinte magába süppedve darvado- zott az üres kávéscsésze fölött, majd hosszas hallgatás után így szólt: — Belátom, a banánszoknya zsákutcába jutott, vagy legalábbis keserves nehezen fog terjedni, hó­di tani. S ezért, őszintén bevallva, már azon is "kezdtem tűnődni, hogy kinyomozom, felkutatom szü­lőfalumban a néhai szépanyám valamikori, műfarral ellátott, ti­zenkét méter slingelt anyagból ké­szített ezerráncú szoknyáit, ame­lyekből, ahogy visszaemlékszem gyermekkoromra, hat rakott szok­nyát vettek magukra akkoriban az eladólányok, a farsangon fölkon- tyolt menyecskék, tetejébe a pa­tak vizében fehérített vászonpen- delnek, hogy amikor vasárnap a szagos misére mentem, csak „lap­jával”, féloldalt fértek be a temp­lom szélesre tárt ajtaján. Ezeknél a szavaknál körülnézett magán, s némi rezignáltsággal a következő megjegyzést tette- — Csak az a baj, hogy a mai férfiak nem bírják elviselni a túl­zásokat. Mert nézzen meg enge- met: éppenhogy meg tudok ülni ezen a nyavalyás gombócszéken, amelynek a felülete a pacsintasü- tő körméretét sem éri el. Bosszúsan legyintett. — Abbahagyom a divat önzet­len szolgálatát. Ekkora fenékkel — nézett körül ismét önmagán, mélabúsan, hogy a divatot a Ka­kas utcában továbbra is kézben tartsam. F enti beszélgetés óta bizonyos bűntudat üldöz. Lelki de­fektusom támadt amiatt, hogy a legeslegújabb divat kérdésében nem kellő óvatossággal nyilatkoz­tam. Ez pedig végzetes hiba volt tőlem, mert a véleményemmel egy olyan önfeláldozó hölgy harciked­vét törtem össze, aki fáradhatatla­nul szolgálta a mindenkori sze­szélyes divathóbortokat. wwwvw^w*M»>AAw>wwA*wA««iw«AA««**»*tA««A»«««»«««.«AAAA^AAA.,.A...............----.-„-I- -inni-ini-inn/wüi 1 Végre békéi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents