Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-15 / 216. szám

Két parancsnok — egy űrhajó F 1975. július 15-én a kazah­sztáni Bajkonur űrrepülőtér­ről indul útnak a szovjet Szojuz, majd 7 és íél órával később az amerikai Cape Ca- navaretrői startol a kísérlet másik részvevője, az ame­rikai Apolló űrhajó. Azután Föld körüli pályán közeled­nek egymáshoz, a két űrhajó összekapcsolódik, és két na­pon át így repülnek. Az űr­hajósok átszállnak egymás űrhajóiba, és tudományos kí­sérleteket végeznek. Moszkvában, a Gagarin firhajóskiképző központban a repülés részvevői közösen készültek fel feladataikra. Nem először végeztek közös előkészületeket. A szovjet űrhajósok jártak Houston­ban, az amerikai űrkutatási központban, amerikai kollé­gáik pedig már tavaly is voltak a Gagarin kiképző központban. Képünkön: Leonov, a Szo- Sfuz első legénységének pa­rancsnoka és Stafford, az Apolló legénységének pa­rancsnoka a Szojuz gyakorló űrhajóban. Mwvwvwvyiiwvvrwwwew»» FARKAS ANDRAS: Kánikulai éjszaka Szikraözön zeng Végig az égbolt Ultramarinkék Kráterein■ Reng Végig az égbolt. Mert ami reggel Óta gyüremlett, Pára, a forró Nappali áram, Reszketeg arcok Rút birodalmán, Az, valahol már, Bárki akarta, Vagy nem akarta, Titkot adó drót Messzi hibáján Végre kirobbant, Es csak azóta Tart ez a drága Szikraözön, fenn, Végig az égbolt Ultramarinkék Kráterein, mert Rengeti szellő, és a szemünkben Visszafelel rá Üj ragyogással Reszketeg álmunk. SÁRKÖZI IRMA: Nanám Nagyanyám gondjait bekötötte csokorba nagy csokor lett, alá telepedett a púp beleráncolódott eres kezébe tekintetében a vágyak összetöredeztek. Éveit nem számlálta, szaladt a batyuvr átlátszó bokáit néha megnyomkodta, mohó örömmel mint pólyást... tette tisztába penészedő százasait húsvétonként bútorlakkal kente be hozományát: a nyárfabetétes ágyat, sifont fanyar mosolyra húzta száját ha szidta nagyapám, s éjjel aranyos szegekkel kivert koporsóról álmodott. Szerencsétlenségeit, kínjait befödték: bibliák, imák bor volt a néha jókedvében, lányainak csak ritkán vett egy patentharisnyát. Ö az... a pöttöm Nanám, ki púppal a hátán, pergeltlevesen elfelejtett élni!... öröme nem volt más mosolyogva, rög alatt bízva várta a Feltámadást sírkövére azt íratta: Csapások, átkok, bibliák és imák. tzen \?agy ez alatt? (Foto. J. Szomov felvétele APN—KS) Krokodil a fürdőkádban A napilapok tanúsága sze­rint Milánóban divat eg­zotikus halat tartani a la­kásban. A különböző színű és alakú halak ára 2500 és 20 000 líra között váltakozik. Van, aki havonta 200 000 lí­rát költ arra, hogy akváriu­mát egzotikus állatokkal és növényekkel népesítse be. Az amatőr gyűjtők azt állít­ják, hogy nincs jobb társ a trópusi halaknál: „Megis­mernek és amikor elérkezik az etetés ideje, vidáman csapkodnak a farkukkal. Megsimogathatjuk, olykor kézbe is vehetjük őket. Kis helyet foglalnak el, és sok­szor egy hónapig is kihúz­zák evés nélkül.” Mindenesetre érdekes len­ne, ha egyszer népszámlá­lást tartanának a lakásban tartott trópusi halak köré­ben, majd a számlálást megismételnénk hat hóna­pon — egy éven bélül. Azt tapasztalnánk, hogy az olasz akváriumokban élő halaik gyorsan pusztulnak. Az iparilag fejlett nyugati országokban évek óta elter­jedt az egzotikus állatok di­vatja. Az állattartáson belül azonban változik a különbö­ző.-fajták divatja. New York­ban néhány évvel ezelőtt a krokodilok jöttek divatba. A kubai és az Amazonas men­ti krokodiltenyésztő telepek­ről szerezték be az állatokat, majd a vendégszobákhoz tartozó fürdőszoba kódjában helyezték el, hogy halálra rémítsék a kedves vendéget. Igen ám, csakhogy a kroko­dil gyorsan fejlődik és csak­hamar kinövi a fürdőkádat. Mit lehet vele tenni ilyen­kor? Bedobják a szemétbe. Manapság New York csator­náit felnőtt krokodilok né­pesítik be. Giorgio Busacchi, bolognai állatkereskedő véleménye szerint Olaszországban nem kevesebb, mint ötmillió ál­latbarát van, aki egzotikus állatokat kíván tartani laká­sában. Az igényekét képte­lenség kielégíteni. Mindenfé­le állatra adnak le rendelést: a teknősbékától a sasig, az elefánttól a rigóig, a japán madaraktól a makákó majo­mig. Vannak, akik egyenesen pumát, párducot vagy tevét tartanak lakásukban. Ismét csak Busacchi véleményére hivatkozunk, aki azt állítja, hogy Olaszországban most a legdivatosabb állat a vietna­mi hörcsög. Ö maga évente 40 000 példányt importál. Mi ezeknek az állatoknak a sorsa? A múlt tapasztala­tai alapján nem lehet két­ségünk. Néhány évvel ez­előtt nagy divat volt a csincsilla. De minthogy sen­kinek a leghalványabb sej­telme sem volt arról, hogyan kell a csincsillát felnevelni, valamennyi állat kivétel nélkül elpusztult. Majd jött az óriáskígyó-divat. Olasz­országban az óriáskígyó mé­terét 10 000 líráért „mérték”. A civilizált Nyugat hirte­len fellángolása az egzoti­kus állatok iránt — azt mondják — abból a törek­vésből ered, hogy ismét kap­csolatba akarnak kerülni a természettel. Ha a luxuslakás előszobájában megsimogat­ják az óriáskígyót, a szeny- nyezetlen afrikai erdőben járnak. Hazug magyarázat; ez. Az állatok iránti „szere­tet” a valóságban nem más, mint az exhibicionizmus; egyik formája, amely vég­eredményben az állatok tö­meges kiirtásához, vezet. Idegesítő foglalkozás A sors iróniája: Granger Smithet, a híres ausztráliai betörőt, a páncélszekrények és a bonyolult zárak rémét, az elektronikus jelzőberen­dezések felülmúlhatatlan szakértőjét, közönséges zseb­tolvajláson érték tetten. — Hogyan süllyedhetett idáig, Smith? — kérdezték részvevőén a rendőrségen régi ismerősei, a felügyelők. — Az úgy történt — ma­gyarázkodott Smith —, hogy; a múlt hónapban rendetlen­kedett a szívem. Orvoshoz' mentem, aki azt mondta: „A jelekből ítélve ön olyan munkát végezhet, amely; nagyon komoly idegfeszült-; seggel jár. Ideje lenne, hogy valamilyen csendes, nyugodt foglalkozást válasszon. Ne feledje: minél kevesebbet idegeskedjék... ” Hát így történt... Puritán rézbőrűek Az Észak-Karolina állam­beli cherokee indiánok bap­tista egyesülete hallani sem akar arról, hogy a rezervátu­mot vasárnaponként turisták tömegei keressék fel. Indok­lásuk a következő: távol akarják tartani az indiánok­tól a „bűnre vezető alkal­mat”. Az erkölcs szigorú őrei aaerint a forrónadrágokkal alig-alig fedett női idomok látványa jelentős mértékben veszélyezteti a rézbőrűek vallásos érzületét. Különösen az ifjabb nemzedéket fe­nyegeti ez a veszély- Az idegenforgalmi irodák minden valószínűség szerint teljesítik az indiánok kéré­sét Tükrök az égen Francia kutatók javasolták, hogy kb. 6 kilométer átmérő­jű tükrökből építsenek ki ha­talmas rendszert, s ezeket küldjék Föld körüli pályá­ra. A tükröket alumínium­réteggel fedett műanyagból készítenék és állandóan a Föld egy meghatározott pont­ja fölött lebegve a Holdhoz hasonlóan tükröznék a Nap fényét Kiszámították, hogy egy ilyen tükörrendszer a Föld mintegy 150 kilométer suga­rú területét tudná bevilá- gitani másfélszer nagyobb fényerővel, mint a telihold. így megtakaríthatók lenné­nek az utcai világításra for­dított hatalmas pénzössze­gek, kevesebb lenne a bal­eset, és ami a legfontosabb, az északi körzetekben évente kétszer lehetne aratni. A ye Leeresztettem a ke­zemből a könyvet és megcsóváltam a fe­jem: hogy mik van­nak! Havasi embe­rek vannak. Yetik vannak. Itt maradt, azahogy ott maradt, a Himalája bércei között maradott elő­emberek vannak, s hogy vannak, arra esküdnek a tudósok, s hogy nincsenek, arra is esküdnek. Az egész yeti-ügy egy nagy esküdözés. Már ebből is nyilvánva­ló, hogy ennek a havasi-himalájai ké­sei előembernek em­bernek kellene len­nie, ha van: csak az ember esküdözik az ember miatt állandó­an. Leeresztem a ke­zemből a könyvet és rezignálton csóvá­lom meg a fejem: hja... hja, régi szép idők. A Körösi Csorna csak ment és meg sem állt Netpá- lig, a Gyula barát, vagy ahogyan újab­ban és jobban isme­rik, Juliánus barát, csak ment és meg sem állt addig, amíg meg nem állt, ezt tette Vámbéry Ár­min is, az is csak ment és személyesen látott. Én meg itt ülök a Jó utca 4/b alatt, kezemben a könyv, ormomban a konyhában beföződő paradicsom szaga — a yetik vajon meg­ennék a paradicso­mot, vagy a lecsót? — és arról olvasok, hogy igenis vannak még fel nem fede­zett területeken fel nem fedezett ember- szabású izék: embe­rek, vagy előembe­rek, vagy utóálla­tok, vagy csak egy­szerűen állatok. Amit Körösi Cso­rna személyesen lát­hatott volna, arról én csak olvashatok, mert Vámbéry ide­jén például nem volt IBUSZ, most van és emiatt nem mehetek oda, mert manapság két yeti ára is meg­van egy ilyen út Ne­pálba — mondjuk. Így hát marad a könyv és a meditá­ció: úgy fogok meg­halni, hogy soha, de soha nem fogok sze­mélyesen találkozni egy havasi előem­berrel. Nem lesz mó­dom megkérdezni tő­le, vagy tőlük: ye­tik, vagy nem ye­tik? S nekik sem MICSODA TEJILLAT (Foto: Zeit im Bild) tem erejével lehoz­zam ide, a dinnye­héjas utca házai kö­zé. Ahol nincs jég és hó és barlang, ahol csak urbanizá­ció van, smog van, környezet van és szennyeződés és még sok é s van. — ...Yeti... Yeti! — ordítottam el ma­gam akaratlanul és aztán a rémült bol­dogságtól fuldokolva mutogattam le az ablakon át a szem­közti járdára... — Yeti!... hörögtem... — Yeti...! — tátog- tam a boldogságtól, hogy mégis, szemé­lyesen is láthatok egy előre dőlt tes­tet, a bozontos, sző­rös fejjel, a kacsázó járással... — Yeti a te ko­nyakgőzös fejed! — nézett ki megköny- nyebbülve a rémült ordításomra lihegve berohanó nejem az ablakon... — A Speijzerék fia ... A Lali! Nem vették fel az egyetemre és most egyéniségnek készül — magyaráz­ta és visszavonult a paradicsomhoz a konyhába. Ez az én sorsom: yeti nem, paradi­csomszag és feleség igen. Körösi Csornának biztosan nem volt felesége. (egri) lesz módjuk vála­szolni, hogy ostoba ember maga hallja, ha mi nem vagyunk emberek, akkor nem tudunk beszélni, de ha emberek lennénk, akkor még annyira sem, mert csak elő­emberek vagyunk... Így hát marad az illusztrált könyv a kezemben, benne a képzeletbeli rajz az előre dőlt testről, a bozontos, szőrös fej­ről és a leírás a ka­csázó járásról, amely mind együttesen a yeti legtipikusabb jellemzője. Felálltam és ki­néztem az ablakon, hogy a Himalája csúcsai •között járó fantáziámat tekinte­A címbeli kérdést egy ol­vasónk tette fel nekünk az­zal a kéréssel, hogy adjunk tanácsot, melyik a helyes: a rágós (ezen) vagy a névutós (ez alatt) nyelvi forma. Le­vélírónk arról is szólt, hogy az iskolában pl. az „ez alatt azt értem” névutós határo- zós szerkezetet idegenszerű­ségnek, germanizmusnak ítélték, azzal a megokolással, hogy a német darunter vers­tehen nyelvi forma megfe­lelője, tükörkifejezése. Egyes nyelvművelő, nyelv, védő cikkekben még ma is egyértelműen hibáztatják az alábbi szerkezeteket: kéz alatt vette, álnév alatt irta meg, váltó alatt olyan ok­mányt értünk, ez alatt azt értjük stb; s magyar for­máknak csak ezeket ismerik el: kézből vette, álnéven írta meg, váltón olyan ok­mányt értünk, ezen azt ért­jük stb. Hogy levélírónk kérdésére megnyugtató választ ad­hassunk, vizsgáljuk meg, mi­lyen szerepet vállalnak mai nyelvhasználatunkban a kér­déses nyelvi formák. Először is azt tapasztaljuk, hogy a rágós és a névutós formák egyaránt szerephez jutnak. Az is igaz azonban, hogy az írásos közleményekben in­kább a rágós változat a gyako­ribb, a szóbeli megnyilatko­zásokban pedig a névutós forrna. Az általános nyelv- használat tehát arról vall, hogy ma már nem lehet mereven hibáztat­nunk pl. a valami alatt az értem szerkezetet, és a valamin azt értem formát pedig egyedüli helyes alak­nak tartanunk. A mai nyelv­művelők legtöbbjének az a véleménye, hogy a névutóval alkotott szerkezet ma már „nyelvtény”, s nem hibáztat­ható. Az Egerben tartott or­szágos kiejtési konferencián pl. nyelvész szakemberek előadásaiban is szinte egy­forma arányban jelentkeztek ezek a kifejezések: a jó ki­ejtésen azt értjük; a jó ki­ejtés alatt azt értjük. Miről tanúskodik ebben a kérdésben a régi magyar nyelv és a magyar írók, köl­tők nyelvhasználata? Arról, hogy a hibáztatott névutós alakokat már kétszáz éve használják, s a szépirodalmi nyelvben is igen gyakran nyelvi szerephez jutnak. Ak­kor miért harcoltak ellene a nyelvvédők? Azért, mert egy időben divat volt egyes ma­gyar nyelvi formák megfe­lelőjét keresgetni az idegen nyelvekben. Mivel pl. az álnév alatt nyelvi formához a németben találtak hasonló szerkezetűt (unter falschem Namen), ezért a germaniz- mus címkét ragasztották a magyar kifejezésre. Ma már felesleges az el­lene való harc, s a két nyelvi forma kö^ül bármelyikkel élhetünk. Dr. Bakos József

Next

/
Thumbnails
Contents