Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
Korláta in kai döntögetve gi javakkal jól ellátott tárA munka robot. Azért hogy élhessek, le keli rónom a kötelező adót: a munkát. Vajon hányám varrnak, akik ezt vallják az élet egyik központi kérdéséről, a munkáról ? Hányám vannak, akik ebből a szemszögből és csupán így tudják megítélni az élet legnagyobb részét kitöltő emberi tevékenységet. Sokan vannak. 1 tt nálunk, a szocialista társadalmon belül is sokan vannak, s legtöbben nem is érzik, hogy egyfajta ősi biológiai szabadságot követelnek egy olyan berendezkedésben, ahol már nem a biológiai törvények uralkodnak. Az ember, aki biológiailag meghatározott lény és a szabadságra van determinálva, mindem porcikájával ösztönösen tiltakozik az ellen, hogy egy taposómalom kiszolgálója legyen. Nevezzék ezt a taposómalmot mammutagyar-feldaraboiás- nak, vagy gépírásnak. Az ember azonban ki, akart lépni biológiád korlátáiból és hozzákezdett ennek a tervnek a megvalósításához. „Egyik ember az egyik, másik meg a másik szerszám készítésére vagy használatára specializálódik, s létrejön a társadalom, mint az egymást kiegészítő speciális funkciók együttese." (Engels) Az emberi társadalom ezzel megkezdte egyeduralmának kiépítését a földön! Tagjait azonban hosszú időre odabéklyózza egy szerepé körhöz, egyetlen munkafolyamathoz, s míg az emberek szervezett társadalma egyre jobban közeledik céljához, hogy uralkodjon a környezet felett, addig emberei felett egyre inkább eluralkodik a munka eszköze és tárgya, amely egy-egy életút során hozzájuk kötődik. Társadalmi forma és közérzet Alkotóvá kell tenrrf a munkát, hogy minden ember érezze az alkotó, teremtő munka örömét. Sok egyéb között ezért mondta ki Lusadalmat. A gazdaság filozófiája A nyugati fogyasztod társadalmak legfőbb érve az, hogy minden eddigi társadalomnál nagyobb ütemben biztosítják a szükségletek kielégítését, s ez az állandó növekedés az egyenlőtlenségek megszüntetéséhez vezet. Nos, Franciaországban 1962-ben a leggazdagabb rétegnek 7 6-szar annyi volt a jövedelme, .mint a legszegényebbnek. A francia ipar termelése, az anyagi javakkal való ellátottság azóta megkétszereződött. A hetvenhatszaros különbség maradt. Ezt a példát csak azért volt érdemes idézni, hogy egyrészt rávilágítson a magántulajdonra berendezkedett társadalmak hamis kiegyenlítődési mítoszára, máJ sodszor azért, mert megmutatja, hogy az anyagi ja- vakkal való ellátás —, ha ezt lebecsülnénk, nem volnánk marxisták —nem minden. A társadalmat úgy kell berendezni, hogy abban biztosítva legyen a gazdasági és közéleti felemelkedés egyaránt. M indkettő szorosan kapcsolódik a munkához. Ezért fontos, hogy brigádértekezleten a munkás hozzá tudjon szólni és beíe tudjon szólni saját életkörülményeibe, hogy a termelőszövetkezeti tag igent, vagy nemet mondhasson az egész gazdaságot és az őt érintő kérdésre. Korlátáinkat döntögetve Még 1964-ben végeztek egy felmérést, amely szerint a dolgozó lakosság 60 százalékának még a nyolc általános iskolát sem kellett elvégeznie ahhoz, hogy megfeleljen a rábízott munkának. Ma az aktív keresőknek 27 százaléka szellemi munkát végez. A rábízott feladatoknak csak egyre magasabb képzettséggel, tud megfelelni az ember. Már olyán hely is van — például a V1LATI egri gyára —■, ahol fizikai munkás állományban mérnöki diplomával rendelkező dolgozók végzik a rajuk bízott munkát. Ez a munka nem azt kívánja végzőjétől, hogy egy-egy speciális részfeladatot lásson el, hanem azt, hogy áttekintsen egy egész folyamatot. (Gyakorlatilag arról van szó, hogy az összeszerelt gyengeáramú vezérlő egységeket működőképes állapotba hozzák.) Ezt a munkát csak úgy lehet elvégezni, ha a dolgozó pontosan tudja a részeknek az egészhez való viszonyát, tehát ismét ott áll szabadságának tudatában. Nem kiszolgál valamit, hanem ő dönt felette. A példa tehát már itt van mindennapjaink egyik munkahelyén. Az utat — amelyet megtettünk az egyik szerszámra való specializálódástól az áttekintésig — azonban még nem koronázta teljes siker. . A munlai alkotó módon való gyakorlásához ugyanis nem csupán a társadalomnak kell megteremtenie a külső lehetőségeket, hanem nekünk ' is a belsőt. Nem kevesebbről van ugyanis 6zó, mint arról, hogy az embert rá lehessen bírni a sokkal nagyobb fokú és intenzívebb tanulékonyságra, rá lehessen szoktatni az eddiginél mérhetetlenebb arányokban nagyobb önzetlenségre. Arról van szó, hogy idegrendszerünket át tudjuk programozni sokkal nagyobb fokú. racionalitásra, önfegyelemre, reakciógyor- sasagra és tárgyilagosságra, hogy alkalmasak vagyunk-e egy magasabbrendű társadalom, a szocialista társadalom benépesítésére. Az emberi társadalom át tudta lépni régi korlátáit, képes volt egy hatalmas kataklizmában új berendezkedést te-1 remteni. A XX. század utolsó harmadában most már rajtunk, embereken a sor. Szigethy András Vörösborok országos Ycrscnyc Szekszardon immár harmadszor rendezik meg, szép tember 19-én és 20-án, a vörösborok országos versenyéi és a borászati szakemberek tanácskozását. A versenyre az ország valamennyi vörösbor vidékéről mintegy T>0 bormintát küldenek. A zsűri először ítéli oda a Tolna megyei Tanács és a szekszárdi városi tanács által alapított vándorserleget. Ezenkívül arany, ezüst és bronzplakettet, illetve oklevelet kapnak a díjnyertes vörösborok. r \ Búcsúzik g nyár a Balatontól A szeptember 15-i rendezvény újdonsága lesz a kere- csendi, az ostorosi, az andc >•- naktályai, a novaji és az egri csoportokból alkotott kórus műsora, az a szüreti népdal - csokor, amely minden bizonnyal kellemes perceket szerez a kisterenyei közönségnek. A vasárnapi program zenés ébresztővel kezdődik, majd tánclépéseket bemutatva felvonulnak a népi együttesek. Az ünnepi köszöntő után kezdődik a két megye folklór csoportjainak műsora. A hevesi színekben színpadra lépő együttesek: a bükk- ssertmártoni művelődési otthon nepdalkórusa, a felnémeti citerazenekar, a kerecsenén vegyeskórus és a citerazenekar, a terpesi művelődési ház menyecskekórusa, a Parádi ÁFÉSZ és a bodo- nyi művelődési ház tánccsoportja, az egerbocsi művelődési otthon asszonykórusa, az ostorosi termelőszövetkezet vegyeskórusa, a bodonyi művelődési ház • vegyeskórusa, a mikófalvi művelődési otthon tánckara és vegyeskórusa, az andornaktályai művelődési ház népdalkórusa és citera- zenekara, a mátraballai művelődési otthon asszonykórusa. a szederkénypusztai termelőszövetkezetek vegyeskórusa, a fedemesi művelődési otthon asszonykor,usa. a nova ji asszonykorus, kz Egri Csillagok Termelőszövetkezet vegyeskórusa (szólót énekel Nagy Istvánná es Czibere Jo- zsefné, szólót táncol Fiser Tivadar), az egerbaktai művelődési ház népi együttese. A nagyvisnyői Sütő Gyula furulyaszólót, az andornaktályai Kovács András kanász- táncot.ad elő. Az istenmezeje! Bíró d. Jánosné szólót énekel, citerán kiséri Biró k. Lajos. A palócnapon nyitják meg id. Szabó István szobrászművész néprajzi jellegű alkotásainak kiállítását, s felavatják a palócházat is. A változatos pr-ogram mű* soros bállal zárul. kacs György a XX. század utolsó harmadának emberi lehetőségeit kutatva, a filozófusi paradoxont: „A legrosszabb szocializmus is jobb mint a legjobb kapitalizmus.’” A teremtő, gondolkodó, tevékenységét értő és élvező embert állította akö- középpontba és hozzá mérte a társadalmat. Alkotóvá kell tenni tehát a munkát. Vigyázzunk, nem könnyebbé, hanem alkotóvá. Senkit ne tévesszen meg a technikai haladás bűvölete. Attól, hogy olyan gépeket szerkesztünk, amelyeknek gombjait csak nyomogatni kell egész nap, nem válik teremtővé a munka. A köny- nyű, tiszta munka lehet éppen olyan robot, mint bármelyik nehéz fizikai munka, de megfordítva is igaza tétel. Van-e közülünk olyan, aki ne érezte volna már életében a két kézzel végzett, nagyon nehéz és fárasztó fizikai munka örömét, ha pontosan tudta, hogy cselekvésével milyen hasznos dolgot végzett el? A társadalom formája éppen arra jó, hogy visszájára fordítsa és ismét helyesen állítsa fel a tételt; a termelésnek az embert keli szolgálnia, s ennek érdekében a szocialista társadalom először teremtett lehetőséget arra, hogy gazdasági döntésekben nem egyedül és kizárólag az a szempont érvényesült, hogyan gazdaságosabb, hanem az is, hogyan emberségesebb. Gigantikus egyenlet megoldásán dolgozunk. Hogyan lehet olyan szintre jutni, ahol hatékony, termelékeny munkával, alkotó módon végzett tevékenységgel lehet megteremteni egy anya?82i. sggj)jtfi«|hfy jij» vasarnap Nemrég egy baráti társaságban a környezeti problémákról beszélgettünk hosszasan. Tudós biológus barátunk a fenyegető távlati veszélyekről magyarázott. Rendkívül élénk színekkel ecsetelte, hová jutunk, ha nem szabunk gátat a világban a nagymérvű környezetrombolásnak. Éjjel álmomban nyomasztó rémképek rohantak meg: fiatal szerelmeseket láttam szorosan összesimulva, csókolni akarták egymást, de csak a fejüket borító gázálarc szűrő dobozát tudták egymáshoz érinteni. És láttam töredezett tojáshéjak között repdeső, sárga pihés csibét, apró gázálarc borította a fejét s mindenáron visz- sza akart bújni a tojásba ... Valóban rémkép lenne mindez? Korántsem. Tokió központjában a forgalomirányító rendőrök szolgálatuk ideje alatt gázálarcot viselnek, különben mérgezést kapnának a szennyezett levegőtől. De nem is kell példákért menni a messzi Japánba! A szűk egri Jókai utcában is fulladozni lehetett a kipufogó gáztól, amíg a gépkocsikat ki nem tiltották onnét véglegesen. Senki sem kételkedhet abban, hogy a korunkat jellemző óriási tudományos és technikai forradalom a társadalmi haladas alapvető feltétele. Ám azt sem tagadhatjuk, hogy éppen ez a folyamat — az ésszerűtlen irányítás miatt — nagymérvű környezetromboláshoz vezethet. Ma mindenki megegyezik abban, hogy környezetünk védelme — életünk védelme. Egyezők a vélemények abban is, hogy az ember és környezetének viszonya korunk egyik legfontosabb kérdése. Ami a kérdés megoldásának módozatait illeti, itt már igen eltérőek a vélemények. Az egyik legelterjedtebb álláspont — mondhatni, hogy a legrégibb is — a biologuRandevú gázálarcban soké. Ennek az álláspontnak az a lényege, hogy a természet egyensúlya — szűkebb pontosítással: a biológiai egyensúly — megbomlott, s gátat kell emelni a további környezetrombolás elé, visz- szaállítva a századokkal, ez- redekkel előbb létezett helyzetet. A rousseau-i elv felöltöztetése ez modernebb köntösbe: „Térjünk vissza a természethez!” Meglehetősen naivnak hat ez az elképzelés, hiszen a tudományos és technikai haladást megállítani nem lehet. Képtelenség ennél fogva az ismert európai személyiségeket, filozófusokat, közgazdászokat tömörítő ún. Római Klub „tanulmányának” az a passzusa, amely nullával egyenlő gazdasági növekedést (Zero Economic Growth) ajánl „a vesztébe rohanó” civilizációnknak. Ugyancsak elterjedt álláspont a technokratáké. A technokraták tagadják, hogy bármilyen egyensúly is léteznék a természetben. Kizárólag a technikai haladásra esküsznek, s annak hirdetői. hogy a környezet módosulása semmilyen komolyabb veszélyt nem jelent az ember számára. Rendkívül veszélyes álláspontról van szó! Veszélyes azért, mert nem számol az emberi szervezet alkalmazkodó képessegével a környezeti elváltozásokkal szemben, nem számol az alkalmazkodó képesség korlátáival. Nem számol azzal, hogy évezredek során biológiailag keveset változtunk, s hogy még az elkövetkező évezredekben is oxigént fogunk lélegezni és fehérjékkel táplálkozunk. Az oxigénhez és a fehérjékhez pedig a továbbiakban is szükségünk lesz az eddig Maiakul t természetes környezetre. A nagyarányú környezetrombolás éppen azért veszélyes, mert az ember biológiai létét fenyegeti. Az eddigi kutatások is világosan bizonyították azt, hogy igenis létezik egyfajta dinamikus egyensúly a természetben, s ennek megbomlása — ha az egész természeti tájakra kiterjed — veszélyezteti az ember fennmaradását. A környezetrombolás nem a mi korunk jelensége. Rendkívül találó és pontos meghatározást olvastam nemrég egy erdészeti szakkönyvben: „Az emberi kultúra az erdők irtásával kezdődött, és az erdők kiirtásával ér véget.” A környezet rombolásai már attól az időtől kezdődnek, amikor az ember tüzet gyújtott, eszközöket készített és az első fát kidöntötte. A vegyi védekezést is már ősidők óta ismeri az emberiség. Már az egyiptomi papiruszokon leírásokat, recepteket találtak, amelyek különböző vegyi anyagok használatát javasolják különböző betegségek és kártevők ellen. Pliniusz (i. sz. 61—114) római iró említi például azt, hogy a, ként növényvédelmi célokra alkalmaztak. Sok-sok példává! lehetne bizonyítani, hogy a szennyeződés, a szélesebb értelemben vett környezetrombolás mennyire nem újkeletű. De hát akkor miért csak most vetődik fel ilyen élesen a környezetvédelem kérdésé? Mindenekelőtt azért van így, mert az emberiség maholnap a földgolyó minden pontját benépesíti. Az ember környezetátalakító tevékenysége már nem helyi, hanem globális jellegű, kiterjed az egész bioszférára. Földünknek ma már: ssasfgt iparosított tája van, ahol a környezetrombolás annyira mélyreható, hogy szerves- anyag-termelés nem lehetséges. E helyeken a környezeti elváltozások annyira jelentősek, hogy az emberi létet még akkor is veszélyeztetik, ha a létfenntartáshoz szükséges anyagkészletet távolabbi tájakról szállítják oda. * * Két év telt el a stockholmi nemzetközi környezetvédelmi konferencia óta. A két év során számos olyan intézkedés, gyakorlati lépés történt, amely bizonyos fordulatot jelent a környezet- és természetvédelmi mozgalomban. Több országban kidolgozták az ipari melléktermékek és a mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerek környezetbe való juttatásának romáit. Ennek eredménye az, hogy Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország egyes ipari tájain a légkör szeny- nyezettsége 40 százalékkal csökkent. S ugyancsak a gyakorlati lépések eredménye az, hogy a hírhedt londoni smog 80 százalékkal csökkent, minek következtében a verőfényes napok száma megkétszereződött. Újabban erélyesen szorgalmazzák olyan szűrőberendezések alkalmazását, amelyek megakadályozzák a káros ipari termékek környezetbe való jutását és lehetővé teszik az úgynevezett zárt ipari rendszerek megépítését. Olyan intézkedésekről is értesülhetünk, amelyek egy-egy mammut üzem termelésének csökkentéséről, a termelés leállításáról szólnak. Az Egyesült Államokban törvényt hoztak a folyóvizek megtisztítására, fokozatosan megtiltanak minden vízszennyezést, Ám hadd idézzük itt Robert Gillette publicisztikájának néhány mondatát: „Nem elég kijelenteni, hogy napról napra tisztább a levegőnk, felülkerekedünk a vízszennyeződést. problémákon. eUaf&gge nla nmtfb a. jng és a rovarirtók ügyét, növekszik erdőborította vidékeink és védett parkjaink területe, hanem tenni is kell valamit, hogy gyorsabban, kézzelfoghatóbban mutatkozzanak meg az eredmények.” Tenni is kell valamit... Kényszerítő, sürgető okok tették hazánkban is az egész ország közügyévé a környezetvédelem kérdését. Üj törvény készül, amelynek elfogadásáról rövidesen dönt az országgyűlés. Az új törvény védelem és oltalom alá veszi hazánkban a földet, a vizet, az élővilágot, a táj és települési környezetet. Sok olyan természeti tájat kell megvédenünk és megőriznünk, amelyek biztosítják a növény- és állatfajok genetikai alapját, valamint a természeti rendszerek egyensúlyát. Ebben igen nagy szerepe van és lesz a védett területeknek. Befejezésül hangsúlyozni szeretnénk, hogy a környezetvédelem kérdéseit panaszkodással, sopánkodással, de technikai ridegséggel sem lehet megoldani. Komoly és elmélyült kutatásokra van szükség, amelyek feltárják az ember és a természet viszonyának törvényszerűségeit, azért, hogy ezeket a törvényszerűségeket alkalmazni tudjuk. E tekintetben mind hazat, mind nemzetközi viszonylatban komoly haladás észlelhető. Ezt bizonyítják a már más országokban megjelent környezetvédelmi törvények is. A szocialista országok kutatói a KGST komplex kutatási programjának megoldásán dolgoznak, amelyben fontos helyet foglal el a környezetvédelmi kérdés. A különböző programok, amelyekben hazánk kutatói is részt vesznek, magukba foglalják a környezetvédelem alapvető kérdéseit és szervesen kapcsolódnak az UNESCO „Man and biosphere” — Ember éí bioszféra programjába. JJaiafo; Dezső (MTI Foto — Bara István) Először kerül sor arra, hogy a Nógrad és Heves megyei hagyományőrző folklóregyüttesek közös palócnapot rendeznek. Megyénk csoportjai, több mint egy hónapja készülnek a vasárnapi, kisterenyei bemutatkozásra. Az egri járási hivatal művelődésügyi osztályának munkatársai rendszeresen ellenőrizték a próbákat, és ötleteket adtak a műsorok jobbá, színvonalasabbá formálásához. Változatos oromram % a kisterenyei pa.ócnapora
