Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-15 / 216. szám

Az állampolgári jog a kommunista felelősség

Ezek a vezető beosztásban levő párttagok mindenáron igyekeznek kihasználni olyan lehetőségeket, amelyek — bár olykor talán még a törvényes keretek között mozognak — a kommunista erkölcs szempontjából mindenképpen elítélendő. Tevékenységükkel ezek a vezetők csoportjukat, szövetkezetüket munkanélküli jövedelemhez juttatták, a tisztességes munka helyett spekulációval növelték nyereségüket. A tágabb közösségi érdek, a társadalmi érdek rovására saját és csoportjuk érdekeit hajszolták, s ezek a különféle visszaélések a tisztességtelen haszonszerzések ellentétesek a párt erkölcsi normáival, de az állampolgári etikával is. Még akkor is azok. ha elkövetőiket nem mindenkor vonhatták felelősségre, meglevő jogi törvényeink szerint, ha a jogi ügyeskedésekkel olykor ki is csúszhattak vagy megpróbálnak kicsúszni a jogi felelősségre vonás alól.

MERT MASOK a jog normái és megint mások a kommunista erkölcs normái. Ha valakinél igen. akkor a kommunistánál elsősorban alapvető követelmény, hogv nemcsak mint állampolgár, hanem mint párttag is szigorúan tartsa magát törvényeinkhez. Ezt ne tudnák azok, akiket éppen a párt emelt vezetői, magasabb tisztségbe, bízott meg a közösség javainak védelmével? ök ne tudnák. hogv a párttag magatartásának döntő fokmérője a párthoz, a szocialista rendhez, a munkához, a közösség tulajdonához való viszony?

De ha nem tudják, ha már meg is feledkeztek erről, miért nem figyelmeztették őket a mellettük élő, ott dolgozó kommunisták? Legtöbbször valóban nem tudnak ezekről a manipulációkról, de előfordult olykor, hogy több párttag tudtával, sőt beleegyezésével. sértették meg a társadalmi érdeket, hajszoltak egyéni és csoportérdeket. És anélkül, hogy kisebbíteni akarnánk az egyén felelősségét — akik felnőtt emberek és tudatában kell lenniök a párt erkölcsi normáival — szólnunk kell a kollektíváról is, amely alig tett, vagy semmit nem tett, hogy a nyereség mohóságát ne a nagy- közösség kárára oltsák.

Attól függetlenül, hogy mindenki saját magáért, saját cselekedetéért felelős, olykor bizony a kisebb-nagyobb közösséget is oda lehetne ültetni a felelősségre vontak mellé — a közömbösségért, a figyelmeztetés elmulasztásáért, vagy éppen a cinkos hallgatásáért.

A X. kongresszus jegyzőkönyvében — a Központi Ellenőrző Bizottság jelentésében az áll, hogy a IX. és a X kongresszus között eltelt időszakban a népgazdaságnak okozott kár elkövetése miatt 4100 párttagot kellett felelősségre vonni, pártbüntetéssel sújtani. Ennek ellenére, mint példáink mutatják, vannak, akik nem okultak és legtöbbször a csoportérdek mögé bújva vétenek a pórt normái, követelményei ellen. Ezeknek — még ha a törvény paragrafusai szerint nem vétkesek is — a felelősségrevo- nása éppen a magasabb, a kommunista erkölcs további erősítése és védelme érdekében mégis elkerülhetetlen. A párt nevelőmunkájával és ereiével arra törekszik, hogy elsősorban a párton belül — de azon túl is — megszűnjenek azok a régi hatásokból, szokásokból, emberi gyengeségekből fakadó hibák, tévedések, amelyek ellentétesek a párt erkölcsi normáival. A párt elsősorban neveléssel, meggyőzéssel, példamutatással erősíti, növeli a rendjét és erkölcsét, de amikor szükséges, éppen a párt tisztaságának érdekében és védelmében a felelősségrevonás büntetést is alkalmaz.

És ez a párt önvédelmében, jogos még akkor is, ha más, a „pártonkívüli jog” erre nem is nyújtana, vagy nyújthatnak lehetőséget.

EZEK A JELENSÉGEK bár alárendelt szerepet játszanak és számuk elenyésző, mégis veszélyesek és ártalmasak. Visszatetszést szülnek, egyeseknek alkalmat nyújt az általánosításra, árnyékot vethet az olyanokra is, akik becsületes, áldozatkész harcosai a pártnak, akik odaadással, fáradhatatlanul

munkálkodnak a párt tisztaságáért.

Papp János

Kéte7er •""'»até

A politikai oktaiás műhelyében

A megyei pártbizottság oktatási igazgatósága megyénk egyik legjelentősebb oktatási intézménye- Elég csupán egyetlen példát említeni, 1957 óta több, mint 2600-an végezték el a Marxista—Leninista esti egyetem általános tagozatát, s több, mint 300-an szereztek főiskolai érvényű oklevelet. Bóta Alberttel, az oktatási igazgatóság vezetőjével a most indult tanév feladatairól, céljairól beszélgettünk.

— Az új tanév valóban az elmúlt napokban kezdődött meg. Az esti egyetem általános tagozatán kilenc- száz hallgató tanul a szakosító és kiegészítő tagozatokon pedig közel 300-an folytatják tanulmányaikat. E számok is mutatják, hogy az idén is — hasonlóan a korábbi évekhez — igen sok hallgatónak van lehetősége ideológiai, politikai képzettségének növelésére. Természetesen az esti egyetemen kívül más lehetőségek is vannak a képzettség megszerzésére, illetve a továbbképzésére.

— Például?

—Először talán egy újdonsággal kezdem. Az idén először szervezünk öthetes tanfolyamot olyan fizikai dolgozók részére, akik a pártszervezetekben valamilyen tisztséget töltenek be, vagy a jövőben valamilyen tisztségre javasolják őket. Három turnusunk lesz, egyenként hatvan fővel.

— Milyen lesz a tanfolyam anyaga?

— Speciláís programot állítottunk össze, hiszen viszonylag rövid idő alatt kell a tananyagot elsajátítani. A célunk az, hogy a hallgatók mind elméleti, mind pedig a gyakorlati kérdésekkel foglalkozzanak és elsajátítsák őket. Előadások hangzanak el például a pártélet kérdéseiről, a kis- polgáriság elleni harcról, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus kapcsolatáról. Az elméleti témák mellett aztán olyan kérdések is szerepelnek,, mint a pártszervezetek irányító és ellenőrző munkája. Tehát mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban igyekszünk segítséget adni a tisztségviselőknek.

— Az elmúlt években igen nagy feladatot jelentett az oktatási igazgatóság számára a tömegpropagandisták eszmei, politikai képzése. Az új oktatási évben

milyen lehetőségek vannak erre?

— A megyei, a járási, a városi pártbizottságok agi- tációs-propagandista munkatársai, valamint a közművelődési szakemberek részvételével éppen a napokban kezdődik meg egy tízhónapos közművelődési tanfolyam. A közművelődés, a közművelődés színvonalának emelése napjaink egyik legfontosabb kérdése, s ezért került sor e tanfolyam megrendezésére is. A rendkívül gazdag tematikában —« természetesen csak néhány kérdést lehet most kiemelni — olyan témák szerepelnek, mint a kulturális forradalom alapvető kérdései, a közművelődés jelenlegi helyzete és feladatai, a politikai műveltség szerepe, vagy éppen a sajtó, a rádió, a televízió szerepe a közművelődésben.

— Ezenkívül öthónapos agitációs tanfolyamot is szervezünk — a járási, városi és közbeeső párthizottságok tömegpolitikát irányító vezetői, aktivistái részvételével.

Hevesen és Füzesabonyban pedig azoknak a propagandistáknak, akik pedagógiai, módszertani ismereteik további elmélyítésére szorulnak, kimondottan pedagógiai, módszertani tanfolyamot szervezünk.

— Az új oktatási évben mi az a jellemző vonás, amely más, mint a korábbi években?

— Elsősorban azt említeném, hogy — sajátos eszközeinkkel —• nekünk is segíteni kell a X. pártkongresszus sikeres végrehajtását, valamint a XI. kongresszusra való felkészülést. Ezenkívül készülünk hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára, valamint a testvéri szocialista országok fel- szabadulásának évfordulójára. Hogy konkretizáljam is a dolgot; a XI. pártkongresszus után a pártszervezetek reszortfelelősei részére kéthetes tanfolyamokat rendezünk, a kongresszus határozatainak feldolgozására.

— Az idén az esti egyetemen, valamint a különböző tanfolyamokon több, mint kétezren tanulnak. Az oktatási igazgatóság tanári kara, hogyan bír eleget tenni e nem kis feladatnak?

— A négy tanszékünk filozófia, politikai gazdaságtan, munkásmozgalom, valamint pártépítés — miinkájában a belső tanári gárdán kívül még hetven külső, felkért tanár is résztvesz.

Így eleget tudunk tenni -— az évről évre jelentősen növekvő feladatainknak.

— Az oktatási igazgatóságnak milyen kapcsolata van a megye két főiskolájának marxista—leninista tanszékével, s ha van kapcsolat, segítik-e egymás munkáját?

— Természetesen van kapcsolat. Ismerjük egymás munkáját, résztveszünk egymás rendezvényein, mint például tudományos, vagy emléküléseken, de ami tálán a leglényegesebb: az

egri tanárképző főiskola tanszékéről többen tanítanak nálunk, s az oktatási igazgatóság munkatársai is tartanak előadásokat a főiskolán. Hasonlóan jó a kapcsolatunk a gyöngyösi főiskolai karral is. Kapcsolataink azonban nem csupán a megyére korlátozódnak, igen jó az együttműködésünk a politikai főiskola tanszékeivel, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemmel, a Közgazdaságtudományi Egyetemmel, az Országos Vezetőképző Központtal és más oktatási intézményekkel is. A kapcsolatok lényegét leginkább abban látjuk, hogy az állandó kontaktus hozzájárul az oktatás színvonalának emeléséhez.

— Végezetül még egy kérdést: a pártoktatásban résztvevők között kellő számban vannak-e fizikai munkások?

— Az elmúlt oktatási években mintegy 350-en végezték el az öthónapos pártiskolát, fele fizikai munkás volt. Szeretnénk elérni, hogy egyre több fizikai dolgozó kapcsolódjon be a pártoktatásba, szerezze meg a kellő politikai műveltséget. A megyei pártbizottság ötéves továbbképzési ciklusa most jár le, s készül a következő ciklus. Biztos, hogy a jövőben még harigsúlyozot- tabban szerepel g munkások képzése. A magunk részéről pedig azt szeretném elmondani, hogy továbbra is alapvető célunk a marxizmus—leninizmus. a párt marxista politikájának megismertetése, meggyőződésre épülő elfogadtatása, valamint a meggyőződésre épülő tudatos cselekvés kialakítása.

Kaposi Levente

Egertől — Eoerig

A ki§kaíoiia emlékeit a professzor mondja el...

A X. KONGRESSZUSON

a Központi Ellenőrző Bizottság jelentésében hangzott el: „ ... pártunk eszmeileg, politikailag és szervezetileg egységes, a pártfegyelem szilárd. A párt a lenini elvek szellemében tölti be hivatását, A párttagok betartják a szervezeti szabályzat előírásait, a kom munista erkölcs normáit'’

Ez az utóbbi megállapítás

is jellemző megyénk majd huszonkétezer kommunistájára. Ez az igazság még akkor is, ha a párttagok között akadnak fegyelemsértők és rendbontók. A pártfegyelem megsértésének több módja van, de ezek közül most csak egyről szólunk részletesebben.

Sajnálatos, de tény; az utóbbi hónapokban több olyan párttagot — nem egy közülük húsz-huszonöt évig a párt normáinak megfelelően élt és dolgozott — kellett felelősségre vonni, akik megfeledkeztek arról, hogy a pártfegyelem fogalma minden kommunista számára magában foglalja az állam- polgári kötelességek teljesítését, a törvények tiszteletét, és megtartását is. Megfeledkeztek arról, hogy a rend és a közéleti tisztaság védelme minden kommunista kötelessége. Tevékenységükkel megsértették népköztársaságunk törvényeit, és ezzel természetesen a pártfegyelem normái ellen is vétettek.

íme néhány példa: egyik szövetkezetünk elnöke és főkönyvelője az állam törvényeit és rendeletéit megsért- veN a szövetkezetét és egyes személyeket tisztességtelen haszonhoz juttatott. Egy másik tsz elnöke ugyancsak a törvény kijátszásával szerzett jogtalan anyagi jövedelmet a szövetkezetének. Egy harmadik gazdasági vezető úgy manipulált, hazárdíro- zott a közösség pénzével, hogy az súlyos százezreibe kerülhnPind a kisebb közös- séenels, mind pedig az államnak.

Amikor a párt előtt felel- niök kellett, védekezésül mind azt hajtogatták: „A tsz csak jól járt vele ...” „Igaz, követtünk el szabálytalanságot, de ezt a szövetkezet érdekében tettük ..„Nem vétettem a párt normái, a szocialista erkölcs ellen ...” „Engem üzletelés és erkölcstelen pénzszerzés nem vezetett ..„A bíróság, az ügyészség felfüggesztette büntetésemet ...” „A bíróság nem marasztalt el...” „Ha állami vonalon a törvényeink szerint nem vagyok bűnös, nem lehetek a párt előtt sem ..

MIT MUTATNAK ezek a mentegetőzések, mit nem tudnak, vagy mit akarnak megérteni azok, akik így védekeznek, így próbálják megmagyarázni a bizonyítványt, tevékenységüket ?

Azt elsősorban, hogy az egyik leggyakoribb vétséget — a pártfegyelem szempontjából vizsgálva is — követték el: a népgazdaságnak okoztak kárt, a törvények kijátszásával szereztek anyagi előnyt a kisebb közösségnek.

Brigádvezetöi tanácskozás a megyei húsiparban

(Tudósítónktól):

Huszonhat szocialista brigád vezetője tanácskozott a napokban a Heves megyei Aliatforgalmi és Húsipari Vállalatnál. A résztvevők előbb meghallgatták Molnár Gabor igazgatónak az iparág helyzetéről adott tájékoz-: tatóját. majd a vállalat I. félévi eredményeit értékelték, a brigádteljesítményekről esett szó. A továbbiakban a még hátralevő feladatokra emlékeztették egymást, s számos hasznos javaslatot tettek a munkák sikeréért.

(D. AJ

A protokoll néha a véletlenek forrása is lehet, bár az éppen nem volt véletlen, hogy Igór Mihajlovics Krivo- guz a minap Egerbe látogatott. Ö kérte ezt a lehetőséget, amikor az MSZMP Politikai Főiskolájának jubileumi rendezvényein mint a Szovjetunióból érkezett delegáció tagja, hazánkban járt.

Most volt itt másodszor.

Ami a protokolláris véletlent illeti, az az egri szőlészeti kutatóintézetben zajlott programszerű látogatáson derült ki, amikor a Kőlyukte- tőn széttekintve szőlőtáblák' fölött, egyszercsak ezt mondta a vendég:

— Nini, hiszen arra a kis házra ott lent jól emlékszem!... Ott próbáltunk vizet

szerezni. De csak bor volt — nevette el magát a most negyvennyolc esztendős, mosolygós arcú vendég.

Amikor először járt Egerben, tizennyolc esztendős volt és katona, Tüzés-felderítő- ként vett részt Eger felszabadításában.

— Emlékszem jól a patakra is. A túloldalról, az an- dornaktályai dombok felöl állandóan lőttek a németek, de mi jól válaszoltunk. Nemsokára sikerült őket visszaszorítani a Ceglédi dűlő irányába.

Később, baráti poharazás mellett („Azért most jobban esik az egri bor, mint akkor ...) folyt a beszélgetés, az emlékezés.

— Az én életem nem sokban különbözik a velem egykorúnkétól. Komszomol iskola a szülővárosomban, a kaukázusi Kazányban.., S akkor hirtelen jött a második világháború. 1942-ben jelentkeztem katonának, de nem vettek be. Azonban addig jártam a nyakukra, amíg csak kaptam egyenruhát és fegyvert. S akkor harcoltam, mint a többi fiatal. Egészen Prágáig kergettük egységemmel a németeket. Háborús emlékeim tulajdonképpen egy serdülő fiú, egy egyszerű kiskatona emlékei.

Igor Mihajlovicsék egysége 1944 szeptemberében a második Ukrán Front kötelékeivel lépte át Aradnál a magyar határt. A hadiösvény Szegedtől Debrecenen és Egeren át nyugat felé húzódott. 1944 novemberében az Eger- patak völgyében nyomultak előre.

— A Kőlyuktetöről látható völgyben német páncélosok húzódtak meg, a mi ágyúink pedig a dombon foglaltak el tüzelőállást, a völgyet tartva ellenőrzés alatt. Aztán egy hajnalban, tüzérségi előkészítés után megindultak a mieink a város felé, maguk előtt hajtva a németeket. Elfoglaltuk a várost környező magaslatokat. Egyre világosodott, ahogy behatoltunk az utcákba. Lövöldözés, utcai harcok sokfelé. Fogtunk néhány németet, akik elmondták, hogy több szakaszuk a várban húzódott meg. Rajtuk ütöttünk. Nem sokáig folyt a harc Egerért, hamar kitakarodtak a németek, s mi folytattuk az előnyomulást Egerbakta felé.

A katona emléke Egerből:

— Miután sikerült nehéz harcok során az ellenséget Egerbaktáról is kiűzni, visz- szajöttünk a városba. Egy epizódra emlékszem. Hűvös volt már, így jött a parancs, hogy a nyári öltözéket cseréljük fel télire. Köpenyünk azonoan nem volt. Szabónk

sem, csak jó varrógépünk, és megfelelő mennyiségű anyag. Elindultunk a városba szabót keresni. A lakosság érthetően meg félt, alig láttunk egy-két embert. Hosszas gyaloglás után útbaigazítottak, hol találunk szabót. Jóval feljebb a Széchenyi utcán. „Néhány köpenyt kellene a számunkra varrni” — mondtuk a férfinak. „Rossz a gépem... — felelte ő. — Meg anyagom sincs, aztán mit szólnak majd a németek...?” „Van jó gépünk, anyagunk is elég, és erőnk is elverni a németeket” — nyugtattuk meg. Nehezen csak megegyeztünk, ö varrt, mi elláttuk élelemmel. Es a németeket is elvertük... Aztán neki adtuk a varrógépet. Nem akarta elfogadni, erre két katona kocsira tette a masinát, s egyszerűen elszállították neki. A gép egy jómódú famíliáé volt, a szabón viszont látszott a nélkülözés. Így tettünk igazságot — katonamódra — fejezi be mosolyogva Igor Mihajlovics.

A térkép pontosságával sorolja fel a hajdani egri utcákat, a templomokat („Tüzér voltam, persze, hogy emlékszem a kiemelkedő pontokra. ..”), s lelkesen emlegeti a strand meleg vizét. Csupa mosoly az arca, amiko. most a programba bekerül a strandolás.

— Jól fogadtak az egriek

akkoriban is — mondja. — Két család is meghívott, egy özvegy ápolónő, meg egy idős házaspár. Sajnos, a nevükre már nem emlékszem.

A háború után ismét diák lett a kiskatonából.

— Valamikor matematikát akartam tanulni, a vérfürdő hatása azonban más irányba terelt. Most már azt akartam megtudni, hogy miért van háború, mi történik a világban, melyek azok a törvény- szerűségek, amelyek az ember életét irányítják, s általában: mit akarnak az emberek. ..? Történelemszakos tanár lettem, az SZKP Főiskoláján tanítok. A nemzetközi munkásmozgalom történetével és jelenével foglalkozom. S diák is vagyok, mert a tanulásban nem szabad, sőt: lehetetlen megállni.

— Hogy tetszik most Eger? — kanyarodik a hallgatóság kérdése az emlék-összefoglalóhoz.

— Ez a város él, s nekem ez sokat mond, hiszen abban az időben alig láttunk embereket, csak pusztulással, félelemmel találkozhattunk. Nekem, a volt katonának ez a mostani kép mutatja a legszebb különbséget: Eper él. És fejlődik. Üj házak, új tervek, szép távlatok... S ami olyan jól esik: a mindent átfogó barátság. Köszönet érte.

Kátai Gábor

1974. szeptember 15., vasárnan