Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-13 / 188. szám
f ßppen egy nappal előbb; iEogy e sorok megielennek. volt ötven esztendeje, hogy i IBródy Sándor. a század magyar irodalmának két- ! Bégkívül egyik legmarkán- ! sabb alakja meghalt. Mi volt ő: drámaíró, vagy regényíró. novellista vagy zsurnaliszta? Bródy Sándor rangját és helvét á magyar ! irodalomban nem e sorok írójának és nem itt kell kijelölnie. A lényeg: azEger- ! bői elszármazott író kereken negyvenesztendős pá- | lyafutása alatt egyetlen pillanatra sem szűnt meg bátran és keményen bírálni minden műfajban kora társadalmát. Üj szerű stüu- ■ ísa, irodalmi világa, polgári radikalizmusa, emberábrázolásának realizmusa nem véletlenül váltotta ki többek között Adv Endre is Móricz Zsigmond elismerését is. Nincs nagyobb drámája egy vígjátékírónak, mintha 17.30: Dzsessz Amerikában A dzsessz a XX. század első felének átütő erejű zenéje. Eredete az észak-amerikai néger lakosság, részben rituális szertartásokhoz kapcsolódó dallamvilágáig vezet visz- sza, de például a blues keletkezése a rabszolgaság koráig nyúlik. Az amerikai film a dzsessz útját, a kialakult' irányzatok meghonosodását, a műfaj történetét kíséri nyomon. QäMkM IS74. augusztus 13., kedd élete első tragédiáját vígjátékként kuncogják végig? De van: ha egy vígiá- tékát ásítással kísérik. Tahi László szombat este bemutatott Családi drámá-ia a képernyőn erőltetettnek hatott és felettébb unalmas is volt. A képernyőre került alapötletből aligha telt volna többre egy ..Ketten beszélnek” karcolatra, s egv ilyen karcolatban még hiteles is lehetett volna a „mindenki mást akar. (Befejező rész) — Hát sehol sincs ennek vége? — Arca kinyílt, az égnek tartotta. — Nem tudom, talán van. A tudósok... — a lány közbevágott. Ö. a tudósok!... Én tőled kérdezem. — Én is azoktól tudom. A könyvekből. És a... — újra közbevágott. A sötétben is látta a lány vállának türelmetlen rándulását. — Könyvek!... Te mit gondolsz erről az egészről? — Körbe fordult feltartott kézzel, mintha csak táncolna. — Én azt gondolom... — elhallgatott. Sokat töprengett ezen. Néha a feje is belefájdult. Már egy éve is lehetett, amikor negyedikes gimnazista koriban megfogalmazta: az emberi képzelet nem végtelen. Hiszen a végtelent sem tudja elképzelni. Megérti-e ezt a lány? — Szóval, én azt gondolom, hogy ezt megismerni teljesen sose lehet. — Sose? — Riadtság vibrált az arcán. — Soha. — Száz év múlva se? — Száz? — Balazs moazokból is ritka siker volt az ilyen nagy sorozat, két íróhoz és két színészhez fűződik: Madách Imréhez, akit csak Az ember tragédiája és Gogolhoz. akit meg viszont csak a Holt lelkek írójaként ismernek jobbára és Sinkovits Imréhez, meg Darvas Ivánhoz. Az a rendkívül szerencsés ötlet — szerencsés? Tudatos szerkesztői —, hogy a két színészt kamera elé ültessék a jubileum alkalmából, s ezzel is ünnepeltessék az országgal két pesti színház immáron hét esztendős szériáját. — valóban egv országos közös megemlékezés volt a 300. előadásról, és tisztelettel a háromszáz előadást végig- iátszó színésznek. Hogy mi a titka ennek a szinte példátlan sorozatnak? A színész, aki elmondta művészi hitvallását, a színész, aki nem tud közönség nélkül lenni és élni. s aki a közönségből éled mindig úiiá és 'újra, mint valami phönixmadár. A művészet és a felelősség- tudat. a szakmai biztonság is persze, de a mindig és megint alkotni akarás — a minden este premier varázsa. S természetesen • két nagy író drámája. Vasárnap esténként a magyar televízió kopott és kikopott filmek helvett immár egv ideie eredeti, izgalmas mai alkotások sorát tűzi műsorára. Felismerve. hogy a vasárnap este talán a legnépszerűbb idő arra, hogy bátran nyúljanak a „nehéz” műfaj alkotásaihoz. , Néhány éve aggódva figyelték a televízió szerkesztői, hogy nem lesz ,.nehéz”-e vasárnap A hét politikai műsora? Ma egyike a legnépszerűbb programoknak. Nem kell sok időt jósolni ahhoz, hogy a vasárnap esti tévéjáték-bemutatók nyomán a hét vége estjei a legnépszerűbb televíziós napokká válnak a nézők milliói számára. Gyarkö Géza solygott. — Ezer meg ezer ev múlva se. — Az nem lehet... — elhallgatott. Balázs halkan folytatta. — Tudod, én azt gondolom, hogy bár mind többet ismerünk meg a világból, a csillagokból, legalább annyi új, ismeretlen dolog is elénk tűnik. És ennek nincs, talán nem is lehet vége. — Üm... — szűrte kis sóhaj után a lány. Mondani is akart valamit, de gépkocsi fényszórójának pásztája közeledett. Félreálltak az út szélére. Balázs rettegett, hogy elviszi magával a varázslatot. Gyorsan mondta. — Gondold csak el, milyen rossz lenne, ha én megismernélek téged Teljesen és véglegesen. Nem maradna egyetlen kis rejtett zúg sem benned?! _ Engem? De hiszen én n em vagyok csillag meg világ. — Dehogynem. — Megőrült a szónak. Beszélnie kell, hogy sose múljon el ez a csillagos este. — Te is vili< vagy. Külön világ. Ilyen több nincs és nem is lesz soha. Minden ember, az... — miSdenet a r„Családi drámá”-bőL A medikus vasárnap esti bemutatójával a televízió a fél évszázada halott író emlékének áldozott, s ez az „emlékest” méltó volt Bró- dyhoz. Ádám Ottó rendezésében a diákélet fel-feltűnő humorán is átizzóan ott feszült az a kor. amelyben áruvá vált az ember, áruvá vált a szerelem, amely rideg volt és embertelen, talán mai szemmel kissé ellentmondásosan, happy-enddel fejezte be drámáját, de a televíziós játékban, éppen a realisztikus játékmód miatt korántsem tűnt ez erőltetettnek. Paudits Béla „a* medikus kissé talán keményebb és ridegebb figurát teremtett, mintsem hogy minden szavát és tettét az érzések hitelével fogadhatnánk eL de medikus társai kivétel nélkül hiteles és élettel teli figurákat varázsoltak a képernyőre. An- dai Kati Rizája. a leányból érzéseiben asszonnyá érett nő alakját formálta meg nagv elhitető erővel. Né- methy Ferenc orvosa és Miklósv György egri szabója, a két apa két megformálása hiteles ellenpont egv volt világ — azonos oldalán. * mint amit tud” emberének nevetséges, de azért min-, dig egy kicsit tragikus volta. Az író fanvar szembenézése, fel-felcsillanó önkritikus bölcsessége, dramaturgiai biztonsága még ígv is felsejdített egv olyan vígiáték-lehet őségét, amelynek sajnos most csak a torzója került a képernyőre. A magvar színházi élet eleddig kellően oda nem figyelt nagv eseménye zajlott le Budapesten. Két prózai mű. két tragédia, amelyből az egyik még ráadásul egvszemélves dráma. — elérte és meghaladta a 300. előadást. Ez a „broodway-i” sorozat, amelyhez foghatót csak zenés daraboknál tapasztalhatott mindeddig a néző. s »fi/ mi A T'irandot Szegeden X közönség érdeklődése kifürkészhetetlen, egy kerek évfordulóval dobravert reklám, de különösebb műsorpolitikai bravúr sem kellett ahhoz, hogy az idei szegedi szabadtéri. játékok már félidejében megdöntsön minden nézőcsúcsot. Minap a jegyirodán lázasan kutattak néhány visszamondott igény után,' hogy az újabbak csekély hányadát — úgy, ahogy, pótszékekkel — ne kelljen visszautasítani. Eddig 73 ezer belépőt adtak el, többet, mint hasonló időszakban bármikor. A szegedi játékokról ismét bebizonyosodott, az ország keresett nyári népszínháza. Hét végén Puccini Turan* dotja került a dómszínpadra a szegedi szabadtéri történetében negyedszer. Még 1938- ban a kor ünnepelt csillagaival, köztük Gina Cígmával és a fiatal Székely Mihállyal — Nádasdy Kálmán rendezéseben. Az 1939-es bemutatói Rubányi Vilmos vezényelte, az 1965-Ö6t és a mostanit Vaszy Viktor, s a két utóbbi tervezői gárdája is azonos Szinetár Miklós a rendező, Fülöp Zoltán a díszletező, Márk Tivadaré a jelmezek. Ezúttal is külföldi vendég- művészek kapták a főszerepeket, két olasz: Maria Angela Rosatti (Turandot) és Gaetano Bardini (Kalaf), valamint a lodzi opera jeles szopránja, Delfina Ambróziák. Semmivel sem maradtak mögöttük magyar partnereik, mindenekelőtt Gregor József (Timur) vagy a három miniszter alakját megformáló Radnai György, Pal- csó Sándor és Külkei László. A rendező Szinetár Miklós remekelt, a 180 tagú statisztéria és a 120-as kórus bravúros mozgatásával, a fényeffektusok * kihasználásával, látványos képek egész sorát varázsolta a dóm elé. A szegedi szabadtéri játékok idei utolsó premierje a Magyar Állami Népi Együttesé. Augusztus 15-én, 18-án és 20-án Táncra, muzsikára címmel mutatják be Rábai Miklóséit legfrissebb összeállításukat. Nikolényi István csoda szamárságokat mondott! Abbahagyta, bár kétségbeesetten akart kapaszkodni az időbe. Ne múljon! Ahhoz el kellene érnie a csillagokat. — Én komolyan a csillagokat kérdeztem az előbb, — mondta a lány. — Csak a csillagokat. — Azt mondják, roppant sebességgel száguldanak és tőlünk is, egymástól is egyre távolodnak, — mondta és arra gondolt, hogy ők ketten sose távolodjanak. — Tőlünk? Hiszen nem látni! —4 Balázs akkor már érettségizett, a lány másodikos gimnazista volt. Mire is gondolt akkor? Igen, szívesen lett volna csillagász. Ezt kellett volna beírni a kérdőívbe: csillagász. E helyett azt írta be: pilóta s otthon maradt szülőfalujában, mert nem indult abban az évben évfolyam. De nem is akart másutt lenni. Állandó repülést jelentettek a napok. — Hát persze, hogy nem látni, mert olyan iszonyúan messze vannak, hogy a távolságot sem tudjuk elképzelni. Gondolnád, hogy az ott, _ mutatott találomra e gy csillagra — sokkal nagyobb, mint a mi napunk? Pedig az is egymilliószor nagyobb, mint a föld!? — Egymilliószor? — Mir örökké látja a lány .csodálkozástól kissé elnyílt száját. Rajza világított arca hátterén. — Igen, kiszámították. — Hogyan? — Kérdene, de Balázs tudta, érezte, h ez nem is érdekli. Az e sem fogta' föl. Csak éppen villant benne valami sejti lem, lélek-, vagy világrészecske, ami elgyöngfS az embert, de egyúttal ki is kapcsolja a feneketlen tűnődésből. Kezdett vége lenni a varázslatnak. Hirtelen jutott eszébe valami. — Hogy hogyan, azt most nem mondom el. Inkább mást mondók, jó? — Jó. — Tudod-e, hogy a palócok minek nevezik a Göncölszekeret? — Miért éppen a palócok? — Ezen nevetni kellett — Jót kérdezel. De ezt se tudják. Csak azt, hogy a Göncöl nagyon régi szó. Talán egy táltos neve volt valaha és ... —< a lány nem győzte kivárni. — Azt mondd, mi a palóc neve. — Kincső. — Kincső? — Megnyalta a sz ja szélet, ujjai a fiúét ta- p1 itották egy pillanatig, rr, i.id féloldalasán elfordult. — De szép! Te honnét tudod? — Olvastam valahol. — Mindig ilyeneket mon> dasz, — szólt durcásan. — Mert mindig ilyeneket kérdezel. — Nevettek. — Igen, nagyon szép. — Lassan, a szóban rejtőzködő dallam szerint mondta: kincső. — Kin-cső, — utánozta á lány is. — Gyönyörű. Én még ilyen szép szót nem hallottam. — Ugye? — Váratlanul suhant át rajta valami. — Igen. — Hát akkor.U — ezt ki is kell mondani azonnal a faluvégi csillagok füle hallatára. — Akkor legyen a tied ez a szó! — Az enyém? — Mosoly-' gott — Igen: Néked adom:".J Nem, nem is. Ez legyen a neved! — A neveméi — Hol bajkál az a nevetési — Igen. Ezután én így szólítalak, ha veled vad gyök. Vagy.., Vagy magamj ban is. Jól\ j *-* jó.:: = & wow dvtjj szett a csillagok között. Arra! nem emlékszik hogyan éri véget az az este. Miről bei szélgettek még?,:. Szélroham suhant végig az utcán! Nem látta Kincsőt Futni kezdett a járókelők között. Embereket lökött meg. Hol van? Zihálva állt meg az aluljárónál. Kigombolta a kabátját, nem bánta a szelet. Az égre nézett, talán a csillagokat kutatta a tekintet Arra gondolt, ma biztosan havazik. Holnapra fehér lesz a város. Pedig a tisztán ragyogó esti eget akarta látni. Azt, amit elhagyott. De hirtelen azt se tudta hol keresné rajta a Goncölszekeretf / V (Foto; Enyedi Zoltán.)
