Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-13 / 188. szám
Vásárról vásárra Gyárt is, kereskedik is az Agria A számok kétségtelen fejlődést mutatnak. Az Agria Bútorgyár, amely még néhány esztendővel ezelőtt is tossz műhelyekben dolgozó kis tanácsi vállalat volt, felnőtt az ország legnagyobb bútorgyárai közé. Ha nem is méreteibe!!, de jelentőségét tekintve mindenképpen. Az idei terv 135 millió, nyereségük csaknem kétszerese a tavalyi hasonló időszakénak, termékeiknek Európa-szerte hírük van. Hírük? A kedvező profil kialakítása után most az a legfőbb törekvés a vállalatnál, hogy minél szélesebb körben megismertessék magukat; nagy lendülettel fogtak a piackutatáshoz. Egyetlen példa: az idén hat különböző hazai és nemzetközi bemutatón szerepeltek, illetne szerepelnek a következő hónapokban. — Januárban a kölni világkiállítással kezdődött az idei sorozatunk — mondta Kormos Pál igazgató. — Nekünk ez elsősorban tapasztalatszerzés volt, bár a mintegy 70 kilométer hosszú esamokrendszert végignézni is szinte lehetetlen feladatot jelentett. Itt aztán megjelent minden cég, amely a bútoriparban valamennyire is számottevő; szocialista és tőkés országok vegyesen. A külkereskedelmi vállalat a „Terézia” modern garnitúránkat vitte ki erre a kiállításra. A sikert ott üzleti megrendelésekben mérik, s nekünk is sikerült üzletet kötni. Találkoztunk más termékeinkkel is: a holland nagykereskedők kiállították a nálunk vásárolt komódokat és a barokk garnitúránkat. =» Milyen stílusok uralkodnak most a bútoriparban? — Örömmel mondhatom, a mi évekkel ezelőtt elkezdett törekvésünk helyessége beigazolódott. A stilizált, rusztikus bútor lett a divat, eredeti színekkel, vaskos formákkal. Nem különleges fákat, hanem fenyőt, tölgyet használnak. Mi hasonló irányt képviselünk, így nem lehet gond többé, hogy a stilizált bútorok gyártásának van-e jövője. — A hazai értékesítésben hogyan változtak az igények? T- A bútoripari rekonstrukció, új gyárak belépése — már ismert dolog —< telíti a piacot, s már nem is olyan hihetetlen dolog; a bútorgyártóknak meg kell küzdeniük majd a vásárlókért. Természetesen nagyobb választékkal. jobb minőséggel. Ennek jelei inár mutatkoznak. igaz, egyelőre főleg a külföldi kereskedelemben. A hazai kereskedelemnek is meg kell szoknia az új helyzetet. — Az említett kiállításon kívül hol mutatkoztak meg be a vallalat termelcei? — A következő állomás a rigai vásár volt. A Szovjetunióban rendezett vásárokon minden évben részt veszünk általában más-mas városban rendezik minden alka lommal. Csak stílbútorokkal jelentkezett ezúttal a magyar bútoripar, de mindegyik vállalat, szövetkezet ott volt, amelyik nálunk ezzel foglalkozik. Minőségben a mi termékeink az elsők közé kerültek és ott is sikerült jó vásárló partnerekre szert tennünk. Nemrég zárta kapuit a Szegedi Ipari Vásár; ezen az évről évre mind rangosabb nemzetközi bemutatón új garnitúránk, az „Agria extra” a bútorok közt elnyerte a vásár díját. Bemutatkoztunk egy új gyermek- bútor-összeállítással is, a „Tádé”-nak nagy sikere volt s azt hiszem, beválik majd. ősszel kezdjük a sorozat- gyártását. — Részt veszünk a most nyíló miskolci helyiipari kiállításon, s már készülünk az őszi BNV-re, illetve a vele csaknem egyidőben nyíló lipcsei őszi vásárra. Mindent be akarunk mutatni, s a lipcsei vásártól azt várjuk, hogy helyet kapunk az NDK-ba irányuló exportban. Ha csak egy kis megrendelést szerzünk, akkor már nyeli ügyünk van. — Egy ilyen kisebb ipar■ vállalatnál mindenképpen új szemleletre utal ez a nagy joku propagandatevékenység A jelenlegi viszonyok között, amikor a piacon meg más • hatások is érvényesül nek, megéri-e? — Még nem látványos t 'ermelők közötti vetélkedés ; piacon, de a fejlődés törvényszerűen odavezet: egymást túl kell licitálnunk jobb termékekkel. Csak termelni és csak kereskedni nem lehet. Ismerni kell a vevő ízlését, sót, azt is Iá kell találni, amire most még nem gondol, csak esetleg egy év múlva. Százezreket költünk erre, sokat utazunk külföldre, most meg éppen reklámfilmet készítünk a gyár termékeiről. A propagandaköltségekből azonban, úgy érzem, már eddig is sok megtérült nekünk. — A megyében természetesen soron kívül teljesítünk megrendeléseket. Emellett a központi telepünkön minta- termet hozunk létre, ahol majd vásárolni is lehet. Régóta szeretnénk már egy reprezentatív bemutatótermet nyitni Eger belvárosában, azt hiszem, ez sokat jelentene idegenforgalmi szempontból is; eddig még nem nyílt rá lehetőség. — Még egy példát hadd mondjak el: a Bútoripari Egyesülés gyáraiban a korábbi esztendőkben az volt. a felfogás, hogy minek menjünk a vásárokra, hiszen előre lekötöttek minden kapacitásunkat, nem. győzünk termelni. Mi akkor is mentünk. Sok pénzt emésztett fel, de mindenütt ott voltunk, tájékozódtunk, tapasztalatokat szereztünk. Most, amikor együtt kiállítunk, azt mondják, nekünk mennyivel köny- nyebb a dolgunk, tudunk bánni a partnerekkel, mindent elérünk, nagy rutinunk van. Ezt a magatartást is tanulni kell és nem árt időben elkezdeni... Hefeeli Sándos A Hatvani Konzervgyár szerelői az előmosó berendezést szerelik a csányi telepen. (Foto; Perl Márton) Ezután pedig külön választ• szedést és a szállítást hétszáz munkás végezte... Ami tehát nem is oly régen még elképzelhetetlen volt, az ma valóság. A gépsorok az emberi kezek százait helyettesítik. A gazdasággal együtt a konzervgyár is felkészült u gépi szedésú paradicsom fogadására. Ez nem volt könnyű feladat, hiszen korszerűsíteniük kellett a betakarított termés előfeldolgozását. Tavaly nyáron négymillió forintos költséggel vásároltál: egy modem paradicsomiéi- dolgozó gépet, amelyet a Mezögazdaságfejlesztési Intézetben terveztek és a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárban készítettek. Ezzel a berendezéssel, amelyet Csányban szereltek fel, az elmúlt évben 470 vagon, ipar- szerűen termelt paradicsomot készítettek elő a kon- aarvgyáriáshpz. Az élőiéi* jak magjától és héjától és az összegyűjtött paradicsom- levei — mint félkész terméket —, tartálykocsikkal a konzervgyárba viszik■ Ott kerül majd a végső feldolgozásra és csomagolásra. A gazdaságban és a konzervgyárban tehát megteremtették a zavartalan paradi • csombetakaritás és -szállítás feltételeit. Bizakodással tekintenek a következő hónap nagy munkája elé, amely további tapasztalatszerzésre nyújt lehetőséget, s melyekkel tovább tökéletesíthetik a termelés és a feldolgozás egységét. Mentusz Károly Atßniijf Sff 1934, augusztus 13., kedd Rang és íróasztal ? j Betakarítás augusztus 20« után Jó termést ígér a csányi paradicsom Utolsó igazítások a betakarítás előtt az amerikai gyártmányú paradicsom kom bájmrn. MAGTÁRAKBA, MALMOKBA kerül lassan az utolsó szem gabona, befejeződik az idei aratás. Fontos és eredményes munkát hagy maga mögött megyénk parasztsága, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok több ezernyi tagja, dolgozója. De ahogyan a természetben nincs pillanatnyi megtorpanás, úgy látnak új és új feladatokhoz kint a földeken. Megkezdődött a tarlóhántás, mélyszántás, szóval a talaj előkészítése az elkövetkező gazdasági esztendőre. Sokfelé azonban egyéb gondok, tervek is vegyülnek a termelés szorosan vett kérdéseihez. Tudjuk, az utóbbi egy-két évben több közös gazdaság egyesült, s példájuk terjed, széthullámzik. No nem ■ üres másolás ez! Nem tartalmatlan divat, ami _ ennyire előtérbe került, s mára szinte egesz földművelő parasztságunkat lázba hozta. A tar• sulasi, szövetségi, egyesülési törekvések mögött nagyon józan, megfontolt elgondolások húzódnak meg. Leginkább, legelső helyen pedig az a felismerés, hogy az idő túllép mindazokon, akik nem látják be a zárt rendszerű, nagyüzemi mezőgazdaság fölényét, a benne rejlő lehetőségeket. A gépek jobb kihasználását, az emberi erő kímélését, az olcsóbban előállított és több termést. ’ EZ A MOZGOLÓDÁS, föl Önkéntes szövetkezésnek ilyesféle gondolata nem mentes azonban bizonyos fékező erőktől. Ami érthető ugyan, liisaen a kisebb termelőszövetkezetek tömörülése megint történelmi lépés, de legalábbis új vonás, döntő szerkezeti változás a magyar mezőgazdaságban. S az újtól, a forradalmitól többen megijednek. Jelen esetben azonban nem wa. ösztönös húzódozásrol van msó. Egészen másról! Járva a megyét, szám tál ad közös gazdaság háza táján megfordultunk, 6 igen sok helyen szoba került az egyesülés, az újabb lépés gondolatköre. Mit kellett erre-arra hallanunk? Milyen kérdés foglalkoztatott némely szövetkezeti vezetőket? A rang és íróasztal! Vezetőség és tagság foglalt már állást a társulás kérdéseben, az elnök és közvetlen munkatársai azonban egy dolgon gyötrődtek: hogyan alakul majd az új, megnőtt gazdaság irányító csoportja, jut-e nekik az a rang, az a szépen berendezett hivatali szoba, amit eddig reszeltek ? Vagyis saját, egyéni szemszögükből vizsgálták az egész törekvést, ahelyett, hogy a társulni kívánó parasztok jóval nagyobb közösségének érdekeit, boldogulásának jövőjét tekintették vpl- na. Akadt példa arra is, hogy előbb a vezetőség, majd a falusi termelőszövetkezet szinte valamennyi tagja két-há- rom gazdaság egyesülésére adta szavát, a helyi vezető emberek kézjegyüket is odatették a szövetkezést vállaló hivatalos iratra, fél órával később pedig már az ügy ellen érveltek, mozgósítottak tagtársaik körében. Nem kell külön kifejtenünk, mennyire káros ez a kétarcú magatartás. Zűrzavart okoz a rendezett sorokban, kétséget a kezdeményezés tisztaságában, célszerűségében. De ugyanekkor erősen kérdésessé teszi az ilyen vezetők hitelét, szakmai rátermettségét és emberi hovatartozását. Mert elképzelhető egyazon szájból hide-; get és meleget fújni ..„? A NAGY ÁTALAKULÁS NAK mezőgazdaságunk újabb forradalmi előrelépésének hasonlóan veszedelmes gátja a rosszul értelmezett hivatali önzés, szűklátókörűség, amely elsősorban a tanácsiházak hűvös falai között ütötte fel a fejét. Nemcsak Heves megyei, hanem országos jelenség egyes járási hivatalok merevsége, a közigazgatási határokhoz való csökönyös ragaszkodása az egyesületi szándék megítélésében Pontosan mire gondoluhU e kérdésnél? Adott két termelőezövetke; aet, amelyeknek földje úgy találkozik, hogy a mezsgye azonos két járás határvonalával. Ez a két gazdaság hasonló termelést szerkezetet alakított ki hosszú évek folyamán, de amíg az egyik magasabb gepesítesi szinttel és nagyobb taglétszámmal rendelkezik, azonos földterületen, a másiknak kevés az emberi ereje, s gepe a korszerű műveléshez. Nos, a két szövetkezeti vezetői előbb kűlön-külöm, majd együttesen — jól felfogott érdekből! — a szövetség mellett döntenek. A gondolatot elhintik a tagok soraiban, ahonnan rendre támogató, egyetértő vélemények érkeznek. Igen ám! De neszét veszi mindennek a járási hivataL S úgy ítélvén, hogy a közigazgatási határ olyan szentség, amit népgazdasági érdekből sem lehet megsérteni, leteremti a szövetkezés, az egyesülés útjának keresgélőit. Vagy másként fogalmazva: beletapos a szövetkezeti ön- rendelkezés immár törvénnyé vált jogaiba, béklyót próbál dobni arra az önállóságra, ami száz és száz parasztember közösen vállalt önállósága, közösen vállalt teherviselése és boldogulási lehetősége. Kérdezzük: az ilyen egyesülés kivonja mindjárt a községet is abból a közigazgatási egységből, amelynek mindmáig alkotóeleme? Megbomlik a tanácsi szervek, hivatalok alárendeltségi viszonya? Netán kevesebbet adóznak egy-egy falu polgárai? Dőreség ilyet feltételezni. Viszont az összefogásból, a szomszédi kapcsolatból nyert javák az egész település életét befolyásolják. A hazaszállított természetbeni juttatások, a zárszámadás 20—30 ezer forintjai, az év közben kapott tisztes jövedelem öszegei tehát az anyajárás gazdagodását is szolgálják, illetve annak általános életszínvonalát emelik elsősorban. A forint ott hat, ott gyümölcsözik, ott formál áttételesen tudatot is, ahová gurul, ahol elköltik, esetleg takarékba rakják. Erre kell figyelni tehát, s nem a vélt csorbára, amely egy-egy kis gazdaság látszólagos kiszakadásával a hivatal tekintélyén esik! PERSER MEG mondanunk, pillanatig sem általános érvényűek a vázolt visszásságok. De léteznek. S nekünk minden olyan veszélyre figyelmeztetnünk kell, amely gátolja a párt és kormány által meghatározott népgazdasági elvek érvényesülését, jelen kérdés kapcsán pedig a széles alapokon nyugvó termelőszövetkezeti mozgalom önrendelkezési jogának kibontakozását. Moldvay GyözS Országos híre lett: a csányi paradicsominak. Noha nem azért, mert újdonság, hiszen a' paradicsom évtizedek óta honos terméke a Hatvan környéki tájnak. Egyszerűen azért, mert a Csányi Állami Gazdaságban felhagyták a regi agrotechnikával és elsők között Magyarországon, iparszerűén; gépekkel termelik a paradicsomot. üpnmar öt esztendeje, hogy megérkeztek az Egyesült Államokból az első gépsorok, mégis a keödeti próbálkozások után. csak az idei év volt* az első, amikor több mint 250 hektáron vetettek a közkedvelt zöldségféléből. Három fajta bizonyult a legjobbnak. Mind a három amerikai, amelyek a csányi talaj- és éghajlati viszonyok között a legjobban alkalmasabb az iparszerű termelésre. Egyszerre érnek, nagy a termőképességük, kemény a héjúik, tehát géppel szedhetők. A gazdaság vezetői nap mint nap elégedetten szemlélik a szépen viruló paradi- csomtáblókat. Ügy mondják, ha nem jön közibe semmi, akkor augusztus 20-a után megkezdik a jónál: ígérkező termés betakarítását. Az előzetes becslések szerint hektáronként 350 mázsa paradicsomot gyűjtenek be, amely a gazdaság történetében eddig a legkiemelkedőbb. Várhatóan kilencszáz vagon paradicsomot takarítanak majd be nem egészen egy hónap alatt. Ennek a hatalmas mennyiségnek a zökkenőmentes szedése és szállítása komoly munkaszervezést követel a gazdaságtól és a Hatvani Konzervgyártól is, amely szerződés alapján felvásárolja a paradicsomot. Az előkészületeket már befejezték. Négy amerikai kombájn kijavítva várja a munka kezdetét, amelyhez nagy számú szállítójármű kapcso-' lódik. Naponta harminc vagon paradicsomot takarítanak be a földekről, s ebben százan vesznek részt, akik elsősorban a gépeket szolgálják ki. Korábban a hagyományos agrotechnikával a dolgozó rendszert az Idén tovább tökéletesítették, és egy mosógépet szereltek hozzá. Ezzel a teljes gépsor szerkezetében a legkorszerűbb Magyarországon, amelyet jelenleg alkalmaznak. Működéséhez nagy reményeket fűznek a szakemberek. A betakarítástól a feldolgozásig a technológia egyes folyamatai láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz. A földekről begyűjtött paradicsomot a kombájn közvetlenül konténerekbe üríti, amelyet traktor vontatású pótkocsikkal az állami g^jda- ság tanyáján levő gépesített előfeldolgozóba szállítanak. A paradicsomot ott folyamatosan a mosógépbe ön- tik és vízsugárrul öblítik.
