Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-11 / 187. szám
Újdonságok - kísérletek ü világ első közvilágítási társasaga 1810-ben alakult. ötvenezer tont alaptőkével. A London Westminster Gascompagnie ötmillió fontot, alaptőkéje százszorosát költötte a kísérletekre, míg végül is, 1814 ben fényleni kezdtek az utcai lámpaíüzérek. A ráfordítás hat év alatt megtérült... Ritka kivételtől eltekintve, minden újdonság kísérletezéssel jár. A kísérletezés kockázattal. Ne vállaljuk? Vannak, akik elhárítják. Az igények sürgette vállalkozásiak útját állja az óvatoskodás. Mi lesz, ha; nem látszik biztosnak; kétséges a haszna — így kezdődnek a magyarázatok. A mai érdekek túlzott súlya hamis irányba billenti a mérleg nyelvét, s az a látszat, mintha fölösen fogyasztaná a forintokat a kísérleti üzem, a kutatólaboratórium. Az viszont, hogy a terkintélyes a sereg. Csakhogy a majd harmincezer főnyi gárda idejének csupán egyharma- da jut tényleges kutató-, fejlesztőmunkára. A szegényes felszereltség miatt, a szükségesnél jóval tovább tart egy- egy vizsgálat, elemzés, mérés. Pocsékolódik az idő, az éner- gia. S vele füstté válhatnak a holnapra, holnaputánra remélt többletforintok. Ez az a „takarékosság”, mely tíz forint fejében ötvenről mond le. Vizsgálatok szerint ugyanis, a jól működő vállalati kutatóhelyek, kísérleti üzemek ilyen arányban gyarapítják a befektetett forintokat. Igaz, ma még nem alakult ki olyan — ahogy ezt szakmai tolvajnyelven mondják — kényszerpálya, mely a kívánatos irányba, a kutatóhelyek, a kísérleti üzemek, fejlesztésére sarkallná a termelőket. Elboldogulnak anélkül is. Ám véegyik alappillére az Időbeni fölismerés, akár termék- vagy gyártásfejlesztésben, akár kutatási irányokban, kísérletekben. Nem különálló dolgok ezek. Egyik sem lehet meg hosszabb ideig a másik nélkül. A kutatások eredményeinek alkalmazását meggyorsítja a kísérleti üzem, s az ott született eredmények már nagyobb kockázat nélkül ültethetek át a napi termelésbe. Egyszerű igazságok a fentiek. Talán éppen ezért nehéz elfogadni, s tudatukban cselekedni? Világos képet adott a gondokról a párt Központi Bizottsága a tudomány politi kai irányelvekben, amikor egyebek között megállapította: „Nem fejlődtek eléggé az üzemi kutató-fejlesztő helyek. A termelésben alkalmazható kutatási eredmények realizálását hátráltatja, hogy hazánkban nem melőrésziegekben végzett, kísérletezgetés. mennyibe kerül — milyen sokba! — nem lényeges, hiszen egybemosódik a különböző költségnemekkel, áthárítható a felhasználóra, a fogyasztóra. Ám mi lesz holnap, holnapután? Hazánk nemzeti jövedelmének három százalékát költi tudományos kutatásra, ami nemzetközi összehasonlításban sem rossz arány, összegszerűen ez tavaly több mint tízmilliárd forint volt. Nagy summa. Sajnos azonban, legésszerűbb fel- használásának láncolatában itt-ott gyengék a szemek. Kedvezőtlen az élő- és a holt- munka aránya a kutatásban és kísérletezésben, szegényes az eszközellátottság. A tudományos intézetekben is, s az Üzemekben még inkább. Némelyik üzemi kísérleti műhely a század elejéről itt felejtett, ipartörténeti emléknek nevezhető csak, s nem korszerű kutatóhelynek. ' Olykor a legegyszerűbb eszközök pótlására is kunyerálni, kérincsélni kell a pénzt. Mintha szegény rokonként Ropogtatnának érte, úgy kezelik őket. Holott ök a bábái a holnapi többnek. Persze, ha értelmét látják igyekezetüknek; ha a vállalati szervezetben érvényesül a logikus rend, rendszeresség. S ha nem akkor rángatják elő a kísérleti üzemieket, amikor a munkahelyi próbálkozások csődbe mentek. Mert ez sem ritkaság. letlennek tartsuk, hogy a legdinamikusabban fejlődő iparágaknál leljük a legtöbb üzemi kutatóhelyet, kísérleti üzemet? S ott, ahol az erős exportérdekeltség, a nemzetközi piacokon tapasztalható, éles verseny ezt kikövetelte? Amikor valami már égető szükség, azt a cselekvés késedelmességének rovására kell írnunk. A hatékony vállalati gazdálkodás létesültek megfelelő számban kísérleti jellegű gyártásra alkalmas, félüzemi részlegeit..." B Központi Bizottság fentieket 1969. június 26— 27-i ülésén szögezte le. öt év telt el azóta. Az akkor megrajzolt képet lényegesen módosító változások csak lassan érlelődnek. Pedig e változások gyümölcseinek közös tálunkon nagyon is lenne helye. Mészáros Ottó Műszerfalak a kis Polsky Fiatokba A Ganz Műszer Művek Közlekedési Műszergyárában elkészült a Fiat 126p személygépkocsi műszerfalának nullszériája. A sebességmérőt, kilométerszámlálót és különböző jelzőműszereket és lámpákat tartalmazó műszerfalból az év végéig 12 000 darabot gyártanak, 1978-ban pedig már 150 000 készül majd. Kétszázötven körül van a Vállalati, gyári kutatóhelyek száma, s majdnem harmincezer ember tevékenykedik ott. Esztendőnként 13—14 ezer témával foglalkoznak. Az ezen a területen dolgozók egyhar- moda rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Ügy tűnik, te(MTl-foto — Erezi K. Gyula) Muszoki feile sites a termelőszövetkezetekben A fejlődés újabb igényeket szül Az ország, s ezen belül megyénk mezőgazdasága is az utóbbi években rendkívül dinamikusan fejlődik. A termelőszövetkezeti gazdák szorgalmán, az egyre színvonalasabb vezetésen, a jobb munka- és üzemszervezésen kívül ez nem utolsósorban annak is köszönhető, hogy nagyobb teljesítményű, korszerűbb gépek, eszközök kezűinek szinte napról napra a szövetkezetekbe, s ami tíz. évvel ezelőtt még majdnem utópiának tűnt, az ma mindennapos valóság. Farkasdi Gyulával, az Eger—Gyöngyös vidéki Tsz-szövetség titkárával, a műszaki fejlesztés jelenlegi helyzetéről és jövőjéről beszélgettünk. —‘ A gazdaságirányítási rendszerünkből fakadó köz- gazdasági környezet állandó versenyre készteti mezőgazdasági üzemeinket. A ma eredményei holnap már nem elégségesek, . ezért minden üzem törekszik a termelés bővítésére, a produktumok fokozására. Ilyen környezetben érthető, hogy egyik kuLcsponti kérdés az állandó es fokozott műszaki fejlesztés. Másrészt pedig az újfajták, az új gépek alkalmazása olyan újabb igényt vet fel, melyet feltétlenül fontos kielégíteni. A műszaki fejlesztés tehát egy olyan láncreakciót szül, amely biztosítja a további állandó fejlődést is. — Lehetne talán egy konkrét példát? *— Nézzük először a nő- Vénytermésztéit. A komplex gépesítés először a gabona- termesztésnél valósult meg. A vetéstől a betakarításig szinte minden műveletet gép végez. Az újabb, nagyobb hozamú búzafajták alkalmazása következtében azonban az utóbbi időben annyira megnövekedtek a terméshozamok, hogy a hagyományos kombájnok már nem tudták és tudják biztonságosan és rövid idő alatt betakarítani a termést. Éppen ezért vált szükségessé a nagyobb teljesítményű kombájnok, mint például az E 512-es NDK, az SZK 6-os szovjet, vagy az amerikai John Deere gép munkába állítása. Ezek a gépek rövid idő alatt igen nagy mennyiségű gabonát képesek learatni. Ez viszont újabb igényt vetett fel: a nagy termés biztonságos learatása és elhelyezése szárítóberendezések nélkül r— lehetséges. Nem csupán esős idő eseten, de száraz aratási időszakban sem. A megyében az idén — eppen ezért — tizenöt termelőszövetkezet vásárolt szárítót, s ezek a ‘berendezések vagy munkába álltak, vagy rövidesen munkába állnak. Jövőre viszont további berendezések szükségesek, hogy az egész megtermelt gabona- mennyiséget le lehessen szárítani. A megnövekedetl műszaki színvonal következtében viszont az is világossá vált, hogy a jövőben már csupán olyan búzafajtákat érdemes termelni, melyek hektáronkénti hozama meghaladja a 40 mázsát. Hasonló a helyzet a kukoricánál is. Az utóbbi időben a kukorica terméshozama is lényegesen nőtt — különösen a termelési rendszerek alkalmazásával — s a növekvő termés- mennyiséget mindenkeppen le kell szárítani. A szárítók tehát mind a gabona-, mind a kukoricatermelésnél nélkülözhetetlenek. — A megnövekedett fejlesztési tempó nem jelent-e gondot a gazdaságoknak? — Természetesen jelent. De nem elsősorban azért, mert nincs pénzük a modernebb gépek megvásárlására, hanem inkább azért, mert a gépek beszerzése sok esetben elég nehéz A szarvasmarhaprogram megvalósításának egyik lényeges kérdése a kellő takarmány biztosítása. A termelőszövetkezetek növelik a szálas lak^armany - termő területet, másreszt pedig a hozamokat is fokozzák. A több termést viszont hagyományos módon szinte lehetetlen betakarítani. A termelőszövetkezetek zöme éppen ezért igyekszik, vagy igyekeznek megvásárolni a korszerű, NDK-gyártmányú betakarító gépeket, csakhogy nincs elég belőlük. Ez sajnos még jövőre is probléma lesz. A gépeket elsősorban ezért azok a gazdaságok kapják, melyeknek szakosított telepük van, vagy pedig rendkívül nagy takarm án ytermő területtel rendelkeznek. — A mezőgazdasági termelést szinte forradalmasították az úgynevezett termesztési rendszerek. A szövetkezetek érdeklődnek-e irántuk? — Megyénk nagyüzemei közül már több, mint tíz gazdaság tagja a bábolnai és nádudvari kukoricatermesztési rendszernek. Zömüknél az idén ősszel vonják meg először az új rendszer mérlegét. Az eddigi kilátások biztatóak. S az idén újabb hat gazdaság jelentette be igényét a rendszerhez való csatlakozásra. Ezenkívül eredményesen működik megyénkbe» a' cukorrépatermelésd rendszer, s nem is olyan régen megalakult a burgomyater- xnesztési társulás. A társulás alapvető célja a megye burgonyaellátásának biztosítása. A rendszerek tehát fokozatosan terjednek s valószínűleg be is váltják a hozzájuk fűzött reményeket. — Melyik területen boro ít Icgkiugróbb sikert a modern technika? — Talán a növényvédelmet említeném Megyénkben két légi Aövényvédelmi társulás működik, az idén mintegy kétszázezer hektár terület növényvédelmét biztosították, illetve biztosítják. A repülőgép és a helikopter tehát megszokott „vendég” megyénk mezőgazdasági üzemeiben. — Milyen fejlesztési elképzelések vannak az állattenyésztésben? — Megyénkben az elmúlt években sok helyen épült szakosított sertés- és szarvasmarhatelep. A sertéstelepek a kezdeti nehézségek után egyre inkább „hozzák” az elvárt eredményeket. Ennek ellenére a legnagyobb feladatot jelenleg a meglévő telepek korszerűsítése, rekonstrukciója jelenti, hiszen a rohamos fejlődés következtében állandóan modernizálni kell a meglévő technológiát. A következő években pedig tovább folytatódik az állat- tenyésztésben a koncentráció. —- A területi szövetség milyen eszközökkel segíti a szövetkezetekben a műszaki fejlesztést? — Az írásos és a szóbeli propagandán kívül minden alkalmat megragadunk a tapasztalatszerzésre. Tagszövetkezeteink dolgozói, vezetői számtalan tapasztalatcserén vettek részt az elmúlt időszakban, ahol megismerkedtek az iparszerű termelési rendszerekkel, állattenyésztő- telepekkel, a modern gépekkel, eljárásokkal. Az idén ősszel például megyénkben a szőlőbetakarító kombájnok bemutatására is sor kerül, ami nyilván nagy érdeklődést vált ki. A szakmai be- mutatók, tapasztalatcserék igen hasznosnak bizonyultak s feltétlenül előre lendítik a műszaki fejlesztés ügyét. — Mi várható a jövőben? A munkások — önmagukról A Mátraalji Szénbányák pártbizottsága a legutóbbi ülésén nagyon fontos napirendet tárgyalt. Megvitatta és elfogadta azt a vállalati feladattervet, amelynek végrehajtása megfelel a Központi Bizottságnak a munkásosztály szerepét elemző irányéig yeiveL N Ezt a nagyon bonyolult,' szerteágazó kérdést így lehetne röviden összegezni. Hogy a kissé általánosan hangzó megfogalmazás mit is takar, azt megkísérelhetjük kifejteni. Alapozvá a szénbányák pártbizottsága állásfoglalására. ★ í A feladatterv megállapítja; hogy kiemelten kell kezelni a jövőben a Thorez Külfejtése® Bányaüzem, a Gáz- és Olajvezetéképítői Üzem1 tevékenységét, valamint a bükkábrányi beruházás előkészítését. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a már elért fejlődés ellenére sem mégfelelő a nők, különösen a fizikai munkát végző nők bérezése. Gondolni kell a fiatalokra Ss, méghozzá nemcsak a szakmai ismereteiknek, hanem az általános műveltségüknek a szintjét is növelni kell. 1980-ig el kell érni, hogy minden harminc éven aluli dolgozó elvégezze az általános iskola nyolc osztályát. Nagy gond, a bejáró dolgozókkal való foglalkozás. A megoldás lehetőségét az adja, ha a községi szervekkel tudnak jobban és hatékonyabban együttműködni az üzemi munkások politikai, ideológiai képzésében. Nem lehet soha megelégedni azokkal az eredményekkel, amelyek az üzemi demokrácia szélesítésében, elmélyítésében megmutatkoznak. Elő kell segíteni a munkások bevonását a vállalati, üzemi döntésekbe. A dolgozók tájékoztatását is fokozni kell. Ezen kívül még egy sor feladatot határozott meg a pártbizottság a Központi Bizottság irányelveinek a szellemében. AHa „közérdekű” a téma, a hozzászólásra sem kell biztatni az embereket. Most is ez történt, összesen tizenhármán kértek és kaptak szót a vitában. Azt sem lehet mondani, hogy körüljárták volna bátortalanul a témát. Igaz, nem valamiféle oldalcsapkodással vagdalkóztak, hanem nagy felelősséggel, átgondoltan hangoztatták véleményüket. tapasztalataikat. Érdekes volt megfigyelni, hogy főként az üzemi demokrácia kérdésében hangzott el a legtöbb gondolat. Mintegy igazolva azt, hogy ebben a fejlődésben soha nincs valamiféle „csúcs”. Többen szóvá tették, hogy a termelési tanácskozások szokásos formája nem eléggé hatékony. Ha a legfelsőbb vezetők valamelyike odaáll egy üzem dolgozóinak egésze elé, és ott „mindenről” akar beszélni, csak kevesen figyelnek a mo-. noton szavakra. Sokkal célravezetőbb a műhelyek munkásaival leülni és vitatkozni a napi gondokról és feladatokról. Ilyenkor megnyílnak az ötletek csatornái is, hiszen „egy nyelven” beszélnek, a téma mindenkit a legközelebbről érint, a bőrére megy minden résztvevőnek. ★ Egyenlősdi, kiemelt elismerés: az ellentétpár nagyon is szoros kapcsolatban áll egymással. Ahogy nern tetszik senkinek sem, ha mindenkit egy kalap alá vesznek, ugyanúgy az is visszás a munkások szemében, ha valakit „futtatnak”. Mindig ő kapja a legtöbb túlórát, az, aki nélkülözhetetlen, ő az. akit mindig dicsérnek, pedig van mellette más is, aki ugyanazt a feladatot el tudná látni. Legyen-e kiemelt bére valakinek? tgy nem jó a kérdés, szólt az érvelés. Az sem egyértelműen állapítható meg, hogy ki a kiemelkedően jó munkás. Nemegyszer megtörténik, hogy az, aki korábban ugyancsak igyekezett, „hajtott”, amikor megkapta végre a jelentősebb mennyiségű béremelést, egyszerre „nyugisán” kezdett el tempózni. Ha valaki megérdemli csakugyan, akkor annak legyen is a többitől nagyobb a bére, mondták ki végül. Ar Eltörölték a származási kategóriákat, nem aszerint ítélnek meg valakit, hogy kik voltak a szülei, de azért az iskolákban és máshol is számon tártják ezeket. Nem is mindig megfelelő módon. A vitában többen beszéltek arról, hogy ma még szinte büntetésnek számít valakit „kiemelni”. Ha a fizikai dolgozót műszaki állományba helyezik, megtörténik nemegyszer, hogy visszakéri magát. Elmondja, hátrányba kerül akkor is, ha az OTP-nél kér kölcsönt, mondjuk házépítésre, a fizetése is általában kevesebb lesz, de a gyermekeinek a továbbtanulása is simábbnak tűnik, ha az api munkás-kategóriába tartozik A közvélemény, de néhány szerv szerint is a „munkás” csak az lehet, aki két kézzel keresi meg a kenyerét. Tehát az alsóbb szintű, úgy nevezett „kiemelt” műszaki állományba tartozó már valóságos „renegátnak” számít. ★ Még két dolgot a tanácskozásról. Az egyik: arra hívták fel a figyelmet, hogy nem elég csupán a lehetőségeket megteremteni, az igényeket is növelni kell. Ilyen eset, ha valakinek van módja művelődni, kulturáltan szórakozni, korszerűen élni, de nem hasznosítja ezeket a lehetőségeket. Nincs még ezen a szinten az igénye. A másik: könnyebb „elméletben” hangoztatni, hogy a bírálat a továbbhaladásunk egyik fontos eszköze. Elég sok azonban az emberek előtt a „rossz példa”. Ha valaki megmondja a véleményét, azt ma már nemigen meri senki ledorongolni. De előbb vagy útőbb. valamilyen formában ..visszakapla” az árát. Amíg ez a fékező erőként létező tapasztalat ennyire széles körben él, addig a bírálattal csínján bánnak az emberek. ★ A Mátraalji Szénbányák pártbizottsága őszinte hangú vitában mondta ki a véleményét a feladatokról, a teendők meghatározásáról. Ki- rsendült a végső cél: haladni tovább a munkásosztály helyzetének javításában, társadalmi szerepének fejlesztésében. G. Molnár Ferenc _ Szövetkezeteinkben ma m ór mindennapos a modem technika. Az iparszerű termelés számos területen megvalósult, s egyre inkább terjedőben van. A termelőszövetkezeti tagok, vezetők érzik a műszaki fejlesztés jelentőségét, tudják, hogy korszerűbben termelni csakis korszerűbb gépekkel, jobb fajtákkal, több műtrágyával lehet. Különösebben tehát nem kell senkit sem „agitálni”. Mégis azt tudnám elmondaná, hogy a szövetkezetek — felismerve a fejlődés útját — egyre inkább törekszenek az egyesülésre, a nagyobb gazdasági keretele ki- alakitására. Az egyesülések következtében pedig tovább halmozódik az a szellemi tőke s nem utolsósorban pénzeszköz, amely újabb lehetőségeket nyit a műszaki fejlesztés előtt is. Kaposi Levente 1974. augusztus 11-, vásárnál»
