Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-09 / 185. szám
CJjabb bemutató fezegeden Több mint negyvenezren látták az eddigi előadásokat Második félidejéhez érkezett a Szegedi Szabadtéri Játékok idei programja Az eddigi nyolc előadást több mint negyvenezer ember tekintette már meg. Ma az évad újabb premierjére, Puccini Turan dot című operájának előadására kerül sor. Csakúgy mint az 1938-as és 1965-ös szegedi Turandot előadásokon, most is néhány külföldi énekes mutatkozik be a főbb szerepekben. Turandot hercegnő szerepét Maria Angela Rosatti énekli, aki az elmúlt napokban még Róma legnagyobb szabadtéri színpadán lépett íeL A művésznő. most jár először hazánkban. Kalafként ugyancsak olasz énekes, Geatano Bardini vendégszerepel. Lengyel művész, Delfina Ambróziák formálja meg Liu szerepét. A lodzi nagyszínház kiváló énekese Szegedre az NDK- böl, Berlinből érkezett, ahol a mostani szegedi Turandot Timurjával, Gregor Józseffel egy műsorban énekelt. A mai prerrtieren az említetteken kívül Réti Csabát, Radnai Györgyöt, Külkei Lászlót, Palcsó Sándort és Böl csök, Istvánt hallhatja majd a közönség. A darab rendezője, csakúgy mint 1965-ben, Szánetár Miklós. A mai premieren a játékok zenekarát Vaszy Viktor ve- zényli.A díszletek Fülöp Zoltán, a jelmezek Márk Tivadar tervei alapján készültek. A karigazgató Szalay Miklós és Makiári László, a koreográfus Barkóczy Sándor. Több mint másfél millió diák az új tanévben Legfőbb feladat: a nevelés javítása Országszerte megkezdték az előkészületeket a néhány hét múlva kezdődő új tanév megnyitására. Az óvodáktól az egyetemekig együttvéve több mint másfél millió kis- és nagydiák kezdi meg a munkát. Az alsófokú oktatási intézményekben, a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban a tanév szeptember 2-án, a tanévnyitó ünnepséggel kezdődik. Az első tanítási nap szeptember 3-án lesz. A középiskolák IV. osztályában az utolsó tanítási nap május 10-e. Az írásbeli érettségi, képesítő vizsgák időpontját az érvényben levő szabályzatok alapján külön rendelkezésben később jelölik ki. Az egyetemek és főiskolák többsége szeptember első heteiben nyitja meg kapuját. örvendetes, hogy minden eddiginél több — szám szerint 274 000 — óvodai hely várja a kicsinyeket, csaknem 20 000-rel több, mint tavaly ilyenkor. Tekintve, hogy az óvodai ellátás még mindig nem kielégítő, az idén is vár ható, hogy az óvodai helyek kihasználtsága lényegesen meghaladja a 100 százalékot, így hazánk neveléstörténetében először az óvodába járó gyerekek száma jóval több lesz, mint 300 000. Az általános iskolák együttvéve 1 034 000 — köztük 156 000 első osztályos — diák oktatását kezdik meg. A demográfiai helyzetnek megfelelően csaknem tízezerrel lesznek többen a kis elsősök, mint tavaly. A gimnáziumokban és a szakközépiskolákban 210 000-en tanulnak, közöttük 56 000 elsős. Ugyancsak hazai „csúcsot döntenek meg a felsőoktatás ban: a nappali, az esti és a levelező tagozatokon tanuló fiatalok együttes száma várhatóan a következő tanévben haladja meg először a százezret. Közöttük minden ed diginél többen, mintegy 16 000-en kezdhetik meg egyetemi-főiskolai tanulmányaikat a nappali tagozatokon. A most kezdődő tanévre nem adnak ki új, valamennyi iskolatípus, valamennyi tanulót érintő intézkedést. Két hét előleg az egri főiskolából 20.00: Kísértetkastély Spessartban Az egri tanárképző hűvös olyosóján szeptembert idéző diakzsivaj fogad. Farme- ros, fapapucsos, pólóinges fiúk, lányok sietnek egyik teremből a másikba, kezükben jegyzettömb, toll, könyvek. A diákok arra a kéthetes, főiskolai felvételit ■ előkészítő tanfolyamra jöttek, amelyet az idén már har- nadszor rendez a főiskola a i/.ikai dolgozók gyermekeitek, A harmadikos glmna- i sták tavaly szeptembertől asztl apókat, oldottak meg, ' olgozatofct írtak, kérdőívest töltöttek ki, ezeket érlelték, s most Egerbe csak legjobbak jöhettek — száz- armincan. Az iskola majd ninden tanszékén foglalt iiy-két tanterem, ahol dél- lőtt, délután szemináriu- lőkat, előadásokat hallgatok a hat megyéből összefut gimnazisták. A magyar tanszékre éppen ühet elején érkeztünk. Két leves megyei diákkal, /ilcsek Zsuzsával, a Gyöngyösi Berze Nagy Gimnázium, és Lukács Mártával, a • latvani Bajza Gimnázium anulóival beszélgetek. A két úslány szinte egymás szazába vágva sorolja a friss élményeit. — Nagy izgalommal jöttünk Egerbe. Nemcsak a tananyag érdekelt, hanem a főiskola, s a főiskolás diákélet is. Így első látásra igazán tetszik minden. A modern, kényelmes kollégium, a líceum, a város, azután a főiskolások és a tanárok kedvessége. Szép két hetünk lesz itt. — Nem esett nehezetekre nyár derekán iskolába jönni? — Nem, egyáltalán nem. A fölvételin igen magasak a követelmények, ugyancsak megforgatják az embert. A nehéz vizsgára pedig jó előre Oiü 1914. augusztus péntek fölkészülni. En akkor is ismételgettem volna, ha nem szerveznek tanfolyamot — válaszol Zsuzsa. — En is így voltam vele — folytatja Márta — egész júniusban és júliusban szavakat, kifejezéseket tanultam, mert a magyar mellé az oroszt választottam. — Az előadásokon mivel foglalkoztok? — Elsősorban egy bő ösz- szefoglalót hallunk irodalom- történetből, hiszen az Irodalmat nem elég lexikálisán ismerni, látnt kell az egyes irányzatok, törekvések közötti összefüggéseket is. Másrészt pedig olyan új, és lényeges dolgokról hallunk, amelyek nem szerepelnek a mi tankönyveinkben. A szemináriumok témáját még nem ismerjük, annyit hallottunk, hogy főiskolások vezetik. — Az irodalomnak melyik területe érdekel legjobban? — A huszadik század — válaszolnak szinte egyszerre. — Adyt és korát szeretném alaposabban megismerni— rqondja a Bajza-diák. — En pedig a ma élő írók, költők műveiről szeretnék hallani — hangzik gyorsan a másik kívánság. — Mit vártok a tanfolyamtól? — A legfontosabb talán az lenne, hogy tisztába legyünk a követelményekkel és azzal, milyen hiányosságaink vannak. mit kell még pótolni. Megismerkedünk a főiskolával, a tanárokkal, így otthonosabban mozgunk majd a jövő évi felvételin. De még addig van egy nehéz esztendő — sóhajt Márta. — És egy kis darab nyár — vigasztalom. — Milyen terveitek vannak még ' szeptemberig? — Talán, még Keszthelyre megyek a nagymamához — csillan föl Zsuzsa szeme, de azután rögtön el is komolyodik. Indulni kell a terembe, vége a szünetnek, folytatódik az előadás. , Németi Zt. Magyarul beszélő NSZK- filmvígjáték. Az 1960-ban készült és a moszkvai filmfesztiválon díjat nyert szatírát 12 évvel ezelőtt játszották nálunk a mozik. A történet a meséből indul: Hauff mesélt a hírhedt spessarti betyárokról, akiket vagy másfél évszázada falaz- tattak be a vendégfogadó pincéjébe — vezekelni bűneikért. S ma, amikor a fogadó romjait gépek markolják fel, hogy egy autópálya alapjait készítsék elő — a betyárok kiszabadulnak börtönükből. S hol láthatatlanul, hol láthatóan avatkoznak be a mai emberek életébe. Például , a betyárok okozta, bonyodalmak, csínyek olymértékben háborítják fel az egyik nyugatnémet szövetségi -bírát, hogy az asztalra csapva kiáltja: Bonnban nincsenek kísértetek. Ekkor hullik le a falról az NSZK címer- madara, s tűnik elő alóla az óvatosan betapasztott horog- kereszt ... A főszerepben Liselotte Pulvert (magyar hangja: Halasz Judit) láthatJ..1» ■ 1 Óvodások — a bölcsődében Még erőteljesebben kell fejleszteni a megyei gyermekintézményeket! Aktuális témáról, gyermekintézményeink helyzet.é- rölt tájékoztatták a közelmúltban a Szakszervezetek Heves megyei Tanacsa Elnökségét. A jelentés meglepő számok egész sorával keresett és adott választ napjaink kérdéseire. Mindazokra, amelyek a szülőket, a vállalatokat. a tanácsokat foglalkoztatják. örvendetes a tapasztalatokból, hogy bölcsődéből és óvodából is egyaránt jóval többet létesítettek a IV. ötéves terv időszakában, mint amennyi az eredeti programban szerepelt. Mégis egyre zsúfoltabbak, sokan ma is kiszorulnak belőlük. Jellemző, hogy jelenleg kétszáz bölcsődébe kívánkozó gyermek vár felvételre megyénkben; s 180 óvodáskorút kell férőhely hiányában a kisebbek között tartani.» Ha csak eggyel-eggyel is, de a korábbi évekhez képest csökkent a vállalati intézmények száma, s például nem szaporodtak az idénybölcsődék. Különösen rossz-az óvodai ellátottság az egri és a hevesi járások területén: az előbbiben a községek 60, az utóbbiban 58 százaléka nem rendelkezik az említett gyermekintézménnyel. A megyét tekintve 46 település ellátatlan. Kevés a felügyelő, különösen az olyan, amelyiknek szakképesítése is van. A bölcsődékben 10 gyermekre jut egy-egy gondozónő, s 178 közül 24-nek nincs meg az előírt vizsgája. Az óvodákban több mint 20 gyermekkel foglalkozik egy-egy óvónő, ami szintén nem nevezhető ideálisnak. Ráadásul 67-nek ugyancsak hiányzik a bizonyítványa, ami tovább rontja a helyzetet. Átlagosan, minden gyermekcsoporthoz biztosítják a gondozónőt, de ezeknek — bizonyára anyagi meggondolásból — takarítania is kell. megy máról holnapra. Kétségtelenül nagy segítség az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Szakközépiskolában tavaly megindult képzés, de az utánpótlásra, az új óvónőkre egyelőre várni kell. Az óvodákból az iskolákba kerülő gyermekek elhelyezésére, ellátására hivatott napközi otthonok is képtelenek a jelentkező, a szüntelenül növekvő igények kielégítésére. A harmadik ötéves terv végétől napjainkig több mint ezer tanulóval növekedett az intézeti csoportok létszáma, ezalatt viszont csupán kettővel lett több napközis szoba. Hiányosság, hogy a helyiségek kétharmad része nem kimondottan ilyen célra épült, többnyire tantermekből, lakószobákból, szükségtermekből alakították ki azokat. A termek mintegy fele korszerűtlen, zsúfolt. Megoldatlan a 6—7 éves kicsinyek pihentetése. Több helyütt hiányzik a fekvőhely és a takaró, nem beszélve a különböző játékokról, sportfelszerelésekről. Sajnos, a napközi otthonokon sem segített a legutóbbi fejlesztés, ezért jövőre is folytatják a törekvéseket Gyöngyös, Hatvan, Kát Kompolt, Poroszló, Sarud Szihalom és Vámosgyörk lé % ismét előbbre. Annak ellenére, hogy a ko rabbi tervidőszak óta csők kent a vállalati bölcsődék óvodák száma — a vállalatok, intézmények az utóbb években számottevően támo gatták, segítették a gyermek- intézményeket. A munkahe lyeknek nagy részük van abban, hogy a további progra mot sikerült teljesíteni, túlteljesíteni. Különösen Egerben és Gyöngyösön mondható eredményesnek a társa dalmi gondoskodás, ami — remélhetően — mielőbb más helyekén is , követésre talál. Ahogyan az idézett számok tapasztalatok, vélemények is> mutatják: sok még a tennivaló megyeszerte. Még szélesebb körű összefogásra, mén nagyobb áldozatvállalásokra van szükség, hogy a gyermekintézményekkel Hevesben is teljesen elégedettek lehessünk. (Gy. Gy.) juk. <KS) Heves megyében jelenleg legalább 50 óvónőre lenne ■még szükség — munkába állításuk azonban sajnos nem Barokk és vasbeton... (Foto: Perl Márton) Kolozsvári Grandpierre Emil: Anya órabére (Befejező rész.) — Próbáljuk meg, mondta nagyvonalúan. . . — De ha nem költöztök el, akkor úgy hiszem a közös költségeket igazságos volna megosztani. _Az természetes. — h angzott a lovagias válasz. — Törlesztés a lakásra, havi ötszáz, aztán ott van a telefon, a tévé, a rádió, a gáz, a villany, a Patyolat. A számlák összegét négyfelé osztjuk. Helyes? — Hogyne, anyu. — A soron kívüli bevételeket tartalékoljuk a soron kívüli kiadásokra. Az anyagi ügyeket mi ketten tárgyaljuk meg, Tamás. Most bonyolult volna, elsején kezdjük az új életet. Jó? Tamás sugárzó arccal csókolta meg az anyját: — Nem tudtam, hogy ilyen remek fej vagy, anyu. — Hízelkedni azért nem kell, — tréfálkozott. — De valamiről megfeledkeztél. Az én gyerektartásomról. Én ehhez nem értek, — mondta, holott dehogyis nem értett, tudta, hogy rá többet havi hatszáznál nem róhatnak. —■ Szóval legokosabb, ha elmégy Józsi bácsihoz, ő ügyvéd, megmondod, mennyi a fizetésem, ő pedig megmondja, mennyi illet meg benneteket. Tamás elpirult: — Apu is ezt mondta. Ugyan mi mást mondhatott volna? — gondolta Téglásáé. — Megegyeztünk, most induljatok tanulni. Tamás szeme megakadt a fotel sarkába rakott zoknin: — Ha nem haragszol, anyu, ezt kidobom. Hidd el, a jövőben az efféle kispolgári spórolgatásra nem lesz szükség. Ha megstoppolom, még fél évig elhordhatod; — ez a vészkiáltás rekedt meg Tég- lásnéban. Ehelyett így szólt: — Lehet, hogy igazad van, Tamás. Ha ők új életet kezdenek, miért strapálnám magam? — gondolta és aznap este hozzá sem nyúlt a maszek munkához. Hónapok, nem is, évek óta először kedvére aludt, dudolgatva főzte meg a reggelit és azon kapta rajta magát, hogy éppoly türelmetlenül várja az új gazdasági rendszert, mint a gyerekei. Elkövetkezett az elseje. Erzsiké állta a szavát, gondoskodott Reggeliről, tízórairól, hazajövet az iskolából bevásárolt: — csupa finom dolgot, sonkát, szardíniát, szalámit. Eleinte csak aznapra, később nagyobb mennyiséget vett, hogy ne vásároljon annyiszor. Téglásné visszahúzódott, parizert meg túrót vacsorázott a konyhában, de pompásan érezte magát. Már az első hét végén meghízott, az arca kikerekedett, kisimult, a férfiak ismét megfordultak utána az utcán. A gyerekek néha meghívták, hogy tartson velük, Azzal hárította el őket, hogy majd ha belejöttek a kerékvágásba. Közös vacsora helyeit moziba ment. > A tizedik nap körül Cicu- ka könnyes szemmel szaladt hozzá. Így értesült arról, hogy Tamás és Erzsiké ösz- szeveszett. A kislány nem tudott felvilágosítást adni az összeütközés okáról. Téglásné mosolyogva simogatta és vigasztalta. A vacsoramenű ekkortájt, egyszerűsödött. Rövid pari- zer-korszak után hosszabb zsíroskenyér-korszak következett. Aztán megérkezett a gáz- és villanyszámla hat- százötvenhét forint ötvenkilenc fillérről. A fiú úgy révedt a számlára, mint aki kísértetet lát. — Fejenkint több mint százötven, forint, — nyögte ki végre rémülten. — Szívesen kisegítlek, — simított végig a fiú borzas haján az anyja, — majd a jövő hónapban megadod. Elfogadod? — El, — suttogta szégyenlősen. — Ne légy zavarban. Hozzám mindig bizalommal fordulhatsz. De most ne haragudj, színházba megyek Katus nénivel. Telefonszámla, utána mindjárt a Patyolaté. Tamás úgy tántorgott mint a megszédült öklöző, akinek már védekezni sem fut az erejéből. Ráadásul kilyukadt a cipője talpa. Erzsikének iskolai kirándulásra kellett pénz, Ci- cuka a hátát fájlalta, az orvos tüdőgyulladást auajniott meg. Téglásné Erzsikét s sorsára hagyta, kérjen pénzt az apjától. Cícukához orvost hívott, Tamást elvitte új cii pőt venni a boltba. — Ezt ajándékba kaptad, — mondta s úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy fia arca lángba borul. Még három hétig kitartottak a gyerekek, konokul, de keservesen. Aztán eljött a régen esedékes nap. Tamás szinte lábujjhegyen settenkedett anyjához, aki ezúttal nem stoppolt, hanem egy képes lapban gyönyörködött. — Anyu... — szólalt nfeg a fiú halkan, bűntudatosan. Nem nézett föl a lapból, úgy kérdezte, színlelt közönnyel: Törleszteni akarsz fiacskám? — Hogy válasz nem érkezett, tovább lapozott! — Nem mintha sürgetni akarnálak. Még várhatok... — Anyu! Ez már úgy hangzott, mint a segélykiáltás. Ismét csend, majd a megtört vallomás: — Nem sikerült... Téglásné nem diadalmaskodott, sőt elmagyarázta, hogy nem szabad könnyen feladni a harcot. Es csak nehezen hagyta meggyőzni magát, hogy térjenek vissza a régi rendhez: — Hátha olyan nagyon akarod. Boldog volt, régóta nem feszítette ennyire a boldogság. Mit számított ehhez képest az a néhány száz forint, amibe a kísérlet került. Aznap este nem feküdt le korán. Mielőtt folytatta a félbeszakított maszek munkát, hosszan elnézte magát a tükörben. Búcsúzott a szabad; estéktől, a mozitól, a baráti társaságtól, megfiatalodott, megszépült arcától. /
