Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-09 / 185. szám

A mezőgazdasági gépek korfája HA MINDENT egybe ve­szünk, akkor meghökkentő­en nagy számot kapunk: je­lenleg a mezőgazdaság csak­nem negyedmillió gépet használ. Ezek közül mintegy 65 ezer a traktor, 18 ezer a teherautó, 13 ezer a kom­bájn, a többi pedig munka­gép. Mindez nélkülözhetetlen ma már a mezőgazdaságban és óriási érték. Van azonban egy szépséghibája. A gépek egy kicsit öregecskék. A né­pességtudományban szokás úgynevezett „korfát” rajzol­ni. Az egyes évjáratokat a létszámmal azonos hosszú­ságú vonallal ábrázolják és ezeket a vonalakat egymás fölé húzzák. Valóban fához hasonló ábra keletkezik, amely ha a koronája széles, azt jelzi, hogy sok az idős ember, kevés a fiatal. Valami hasonló ábrát mu­tatna a mezőgazdasági gépek korfája is, ha megrajzolnánk. A traktorok átlag életkora meghaladja az öt esztendőt. Ez népességtudományi fogal­makkal számolva körülbelül a „tisztes férfikomak” felel meg. Manapság egy traktor öt év alatt nagyjából már el is avul. Fizikailag esetleg még bírná, de gyorsan jön­nek az újabb típusok, tehát gyors az erkölcsi kopás. Saj­nos a korfa koronájának te­teje is széles, mert 1974 ele­jén a traktorok 16,6 százalé­ka, a teherautók 10,8 százalé­ka, az arató-cséplő gépek 10.9 százaléka a leltárban már nulla értékkel szere­pelt. Egy új traktor árát ál­talában tíz részre osztják és tíz év alatt fokozatosan csökkentik a leltári értéket. A tizenegyedik évben már „nullára írott”, vagyis teljes egészében amortizálódott a gép. Lehet, hogy még dolgo­zik, de egyrészt az állandó javítgatás rengeteg pénzbe kerül, másrészt korszerű fel­adatok megoldására már aligha alkalmas. Egyre sürgetőbb feladat te­hát a mezőgazdasági gép­park modernizálása. Ha a statisztikát nézzük, azt lát­juk, hogy a magyar mező- gazdaságban nem, vagy alig szaporodnak a traktorok. 1968-ban volt 64 300 darab, az idén pedig van 64 800 da­rab. Az állomány összetétele azonban más. Ha a különbö­ző teljesítményű erőgépeket átszámítjuk traktoregységre (ez egyenlő 15 lóerő vonóho­rog teljesítménnyel), akkor 1968-ban 93 700 traktoregy­ségünk volt, most pedig már 120 500 traktoregységünk van. Tehát gépek átlagos teljesí­tőképessége jelentősen meg­nőtt. MIÉRT KELLENEK a na­gyobb gépek? Több szem­pontból. Először, mert erő­sebbek. Egy „klasszikus” MTZ—50-es traktor például három ekefejjel, 6 kilométe­res sebességgel szánt. Ezzel szemben a Kirovec traktor nyolc ekefejjel és 10 kilomé­teres sebességgel tud szánta­ni, tehát ennek a gépnek a nyergében egy ember négy­szer, sőt, négy és félszer any- nyi munkát végez. Vagyis emelkedik a termelékenység. Az új gépek azonban többet is „tudnak”. A régi kombáj­nokon például a szemvesz- teseget Csak meglehetősen bonyolult eljárással, a tarlón lehetett megmérni. A legú­jabb CLAS DOMINATOR kombájnnak viszont a veze­tőfülkében van olyan műsze­rt, amely folyamatosan mu­tatja a szemveszteséget. Nem kell külön magyarázni, hogy korábbinál több vásárló reklamálta az áruk minőségét KERMl-vizsgálatok az első félévben Ez év első felében 14100 vevő árureklamációját vizs­gálta meg a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet, 19 százalékkal több bejelentést, mint a múlt év azonos idő­szakában. Az anyagok minő­sége és gyártástechnológiai hibái miatt emelt kifogások 70 százalékát találták indo- soltnak. Különösen sok volt a jogos panasz a cipők minő­ségére. Összesen 8359 lábbe- i ellen emeltek kifogást a vevők. S az intézet a pana­szok 72 százalékát találta )laposnak. Elsősorban a talp ás a sarok felerősítésének hí­jái okozták a panaszokat, de nég mindig sok kifogásra idott okot a cipő kérgének ieformálódása, a lakkbőr. ki- őredezése, a cipő vízállósá­la. A korábbinál több volt a janasz más ruházati tenné­tek' minőségére is. Sokan ki­fogásolták a jersey kelmék vopásállósását, a férfiingek •s -pizsamák mosás utáni néretváltozását, színtartósá­lat, a fésűs szövetből készült iltönyök gyűrődékenységét. Kz előzőeknél lényegesen öbb reklamáció panaszolta % iötött felsőruházati termékek libáit. Indokoltan kifogásol- ak a vásárlók egyes finom lói harisnyanadrágokat, kü- önbözó méreteltérések, gyar- asi eredetű szempattanások, izálhúzódások miatt. Az intézet egyébként az el ő félévben műszerekkel és aboratóriumí eszközökkel ísszesen 41208 termék és íruminta minőségét ellen- irízte. A megállapított sú- yos hibák miatt a termékek .0 százaléka. 138 hazai, és .25 importcikk nem kerülhe- ett a kereskedelmi forga- omba. A forgalomban található erm^kek minőségét 659 fővá- •osi és 234 vidéki kereske- lelmí egységben ellenőrizték íz érdekelt tanácsok kereske- ielmi fe’ü gyeiőségek. és néni űlenőrzési bizottságok műn- marsaival közösen. Meeál- am'tották, hogv ebben a fél- ívben a forga'nmban levő erririkek minősége számot- lévőén nem változott. Minő- légromlást csak szórványo­san, egy-egy esetben állapí­tottak meg, de még mindig több árucsoportra , volt jel­lemző a hibás minőségben, vagy az indokoltnál maga­sabb minősítéssel forgalom­ba került termék meglehető­sen magas aránya. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek többsége megfelelt a követelményeknek. Kisebb .mértékben javult a húsipari termékek minőségének szín­vonala, de még mindig nem olyan arányban, mint elvár­ható lenne. A tejtermék mi­nősége változatlanul jó volt, az üzletekben viszont több esetben árusítottak lejárt szavatosságú árut. A forga­lomba hozott zöldség, gyü­mölcs, déligyümölcs nagy ré­sze kielégítette a követelmé­nyeket, de az ellenőrzött té­telek mintegy tíz százaléká­ban a friss termék gyenge minőségű vagy romlott áru­val keveredett. A vehdéglá- tóiparban különösen sok esetben állapította meg az intézet, hogy italokból, éte­lekből és hidegkonyhai ké­szítményekből az előírt adag­nál kevesebbet szolgainak fel. A kereskedelmi . vállalatok egyébként az előző félévinél 32 százalékkal több, összesen 12 755 vevő reklamációjának esetében kérték az intézet szakvéleményét. A forgalomba hozott ter­mékek minőségének hatósági ellenőrzése alkalmából a vá­sárlók érdekeinek védelmé­ben az intézet mintegy 800 esetben megtiltotta, vagy meghatározott feltételekhez kötötte a nem megfelelő mi­nőségű, vagy minősítésű ter­mékek árusítását. A vásárlók tájékoztatását, eligazodását segíti, hogy mindjobban terjed a KER.MI tanúsító védiegy KTV-cím- kéjének felhasználása. E címkéről ugyanis a vevő megállapíthatja, hogy a vá­lasztott termék főbb jellem­zője milyen minőségi szint­nek felel meg. Az első félév­ben az intézet a forgalomban megmlent valamennyi KTV- cimkés termeket ellenőrizte s megállapította, hogy megfe­lelnek a korábban jelzett mi­nősítéseknek. (MTI) ez mekkora előny. Végül a modernebb gépek jobban kímélik: az embert is. A régi, izzófejes, egy hengerrel do­hogó magyar traktorokról még le kellett parancsolni a nőket, mert az állandó rázás néhány év alatt maradandó károsodásokat okozott szer­vezetükben. Egy modem kombájn, vagy traktor veze­tőfülkéjébe akár egy töré­keny kislány is beülhet, mert a viszonyok hasonlítanak egy személygépkocsiéhoz, sőt, légkondicionáló berendezés állandó hőmérsékletet és pá­ratartalmat tart. Ha ennyi az előny, akkor miért halad ilyen lassan a gépállomány korszerűsítése? Részben, mert tetszés sze­rinti gépeket, tetszés szerinti mennyiségben még nem le­het kapni. A kilátások azon­ban biztatóak, mert a KGST - országok ipara is egyre több, minden igényt kielégítő tí­pussal lép piacra. Addig azonban, amíg ezek gyártása felfut, gyakran tőkés devizá­ért vagyunk kénytelenek nyugati gyártmányokat be­szerezni. Szerepet játszik azonban az is, hogy az új gépek nagyon drágák és aránytalanul drágák. A gé­pesítés kezdetén egy már gumikerekes, 25 lóerős Ze- tor-traktor nagyjából 30 ezer forintba került. A már em­lített, hogymányosnak számí­tó, 50 lóerős MTZ ára 95 ezer forint. Ezzel szemben az egészen korszerű, 200 ló­erős Kirovec traktor — tes­sék megkapaszkodni! — ára több mint egymillió forint. Mint már említettük, ez a gép 4—4 és félszer „tud” többet, az ára viszont tízsze­res. Végső soron persze a korszerűtlen, elhasználódott gépek üzemeltetése a leg­költségesebb. A KORSZERŰSÍTÉS ha­laszthatatlan, de nagy anya­gi befektetéseket kíván. A termelőszövetkezetek töb­bek között ezért igyekeznek minden jövedelmi forrást megragadni, hogy legyen anyagi erejük a nagy be­fektetésekhez. Földeáki Béla A* idei termésből 300000 vagon gabona Július végén sem voltak és augusztus elején sincsenek áruelhelyezési gondjaik a szántóföldi és kertészeti ter­melőknek: a termények érté­kesítése és a felvásárlás za­vartalan. Az elmúlt évhez képest lényegesen csökkent a minőségi viták szama is, ami egyrészt annak köszönhető, hogy a szerződő felek jól képzett szakembereket irá­nyították az átadáshoz — át­vételhez, több esetben pedig már az év elején tisztázták azokat a minőségi mutatókat, amelyek értelmezése körül korábban általában viták alakultak ki. A Gabona Tröszt Vállala­tai várhatóan ezen a héten veszik át a 300 000-ik vagon idei termésű gabonát. Min­den mennyiséget, tehát azo­kat a szállítmányokat is fo­gadják, amelyekre nem volt érvényes szerződés. A Kon­zervipari Vállalatok Tröszt­jének gyárai szintén késede­lem nélkül átveszik a gazda­ságokból érkező terménye­ket. Az előirányzott 59 000 tonna zöldborsóval szemben több mint 70 000 tonnát vá­sároltak fel. Zöldbabból, uborkából, málnából az idő­járás okozta gondok miatt többet is szívesen átvettek volna a termelőktől, de azok a terméskiesés miatt az ere­deti megállapodásoknak csak részben tudtak megfelelni. Sárgabarackból az elmúlt évi 8000-rel szemben több mint 12 000 tonnát fogadtak a kon­zervgyárak. Előreláthatólag őszibarackból is fel tudják vásárolni az előirányzott mennyiséget. A Magyar Hű­tőipar az elmúlt hónap vé­géig zöldborsóból, fekete- és 'pirosribizkeből lényegesen többet vásárolt fel, mint az elmúlt év azonos időszaká­ban. A Tejipari Vállalatok Trösztje, üzemei 10 százalék­kal több tejet vettek át az elmúlt hónap végéig, mint 1973. azonos időszakában. A Zöldség- és Gyümölcskeres- > kedelmi Egyesülés vállalatai fejes káposztából, főzőhagy­mából és zöldborsóból eddig többet vásároltak fel, mint tavaly, a szerződés feletti kí­nálatot is minden esetben át­vették a termelőktől. (MTI) Munkásbüszkeség érdekes kezdeményezésit ^ vezettek be a Video­ton gyárban: a hatalmas üzem minden egyes dolgo­zójának tudnia kell a gyár történetét. Nem csupán azt, hogy ma mit termelnek, saz immár nemzetközi hírű, rangú televíziók, rádiók, szá­mitógépek hová kerülnek, hanem azt is, hogy honnan, s miként indultak, miiven lejíődest vallhat magaenak a nagyüzem. S amikor fia­tal szakmunkások, vagy új dolgozók kerülnek a gyár­ba, néhány hónap elteltével nem csupán arról kell szá­mot adniuk, hogy a szak­mában, a munkában miként állják meg a helyüket, ha­nem arról is, hogy ismerik-e az üzem múltját, jelenét s tudják-e, hogy a közelebb, vagy éppen távolabb fekvő üzemrészben mivel foglala­toskodnak munkástársaik. S ám lehet, hogy első pil­lantásra furcsának tűnik, de ez a gyári „történelemtudás” forintokat hoz, forintokait ka­matoz az üzemnek. Hogy mi- ,ért? Egyrészt azért, mert mindenki tisztában van az­zal, hogy az általa előállított bármilyen apró kis alkatrész lényeges és nélkülözhetetlen eleme a világszínvonalú ter­mékeknek, tehát munkájá­ra, tevékenységére szükség van. Másrészt pedig miután mindenki ismeri a gyár ed­digi történetét, jelenét és jövőjét — büszke arra, hogy ilyen üzemben dolgozhat. Ez a jogos büszkeség pedig mindenkit arra sarkall, hogy munkáját a gyár hírnevéhez méltóan végezze, hiszen „mit mondanának, ha egy selejt innen kerülne ki”. Az ilyenfajta jogos mun­kásbüszkeség az üzemi de­mokrácia következménye. Számtalan vitában elhangzott már, hogy vajon szükséges és indokolt-e, hogy az üzemi, vagy a mezőgazdasági mun­kások mindenről tudjanak, ami az üzemben történik, s ami még több ennél: beie- szóljanak-e a döntésekbe. A szélsőségekig kiélezett viták­nak természetesen nincs sok értelmük, hiszen nyilván­valóban minden döntésije nem szólhat bele mindig és mindenkor minden munkás. Például elsősorban a veze­tők feladata annak eldönté­se, hogy bizonyos terméke­ket hová exportáljanak — a világpiaci helyzet alapos elemzése, a konjunkturális lehetőségek feltérkepezese, vagy a devizaszorzók válto­zásának ismerete nyilvánva­lóan nem a munkás feladata, s az ismeretek hiánya miatt nem is szólhat bele meg­alapozottan a döntésbe. Ds arról szükséges és érdemes is tájékoztatni, hogy egy adott termék hová kerül, s miért éppen oda. A vezetők és munkások, állandó kontaktusa, az ál­landó és rendszeres tájékoz­tatás — amely az üzemi de­mokrácia egyik leglényege­sebb eleme —, ma már szük­séges és elengedhetetlen. Szorgalmasan és lelkiisme­retesen dolgozni csak úgy lehet, hogy mindenki tudja, mit és miért tesz. Ehhez vi­szont ismernie kell a terme­lésben elfoglalt helyét és sze­repét, másrészt pedig a töb­biek munkáját is. ]\íem utolsósorban tehát az üzemi demokráciá­nak kell megalapoznia a jo­gos munkásbüszkeséget, s hozzá kell járulnia ahhoz, hogy mindenki joggal vall­ja: büszke vagyok arra, hogy én ebben a gyárban dolgo­zom, s büszke vagyok arra is, hogy az én munkám is hozzájárult az eredmények­hez. (kaposi) Magyar kiállítók a Polimeri ’74-en Magyar vállalatok is részt vesznek a világ vegyipari termékeinek rangos találko­zóján, a moszkvai Szokol- nyiki parkban szeptember elején megnyíló Polimeri ’74 nemzetközi szakkiállításon. A HUNGEXPO szervezésé­ben 16 külkereskedelmi és export jogú vállalat csaknem 800 négyzetméternyi terüle­ten állítja ki legkorszerűbb termékeit. Most kezdték meg a ma­gyar kiállítási terület előké­szítését, berendezését. A bánya ajánlja Most már évek óta a kér­dések kérdése a Gyöngy ös- oroszi Ércbányánál: sikerül-e teljesíteni a tervet? Aztán jön a keserű csalódás, mint tavaly is. Éppen tizenötmil­liós veszteséggel zártak. Valahol valami baj van, ezt nem könnyű megállapí­tani. Az Okot keresve, kétfé­le indoklás hangzik el. Az egyik: a tervet úgy szabja meg a központ, hogy azt képtelenség teljesíteni. A másik indoklás a főváros­ban, az Országos Érc- és Ásványbányák székházában szokásos: rosszul dolgoznak Gyöngyösorosziban. Szeretnénk most a kérdés végére járni. Arak és költségek Mar korábban ts szóltunk róla, hogy a belső elszámo­lásra, kezelesre egy fiktív árat használnak. Ugyanak­kor a kiadásokat a napi fo­lyóárön könyvelik. Ebből úgy tűnik, ha a világpiaci arakat vesszük alapul, akkor a gyöngyösorosziak tevé­kenysége nyereséges. Még a növekvő költségek ellenére is. Ennek a költségnöveke­désnek olyan oka is van, mondják az orosziak, hogy sokkal nehezebb hozzájutni az érchez, mint korábban. De a telérek érctartalma is csökkent. Mit válaszol erre a köz­pont? A belső ár csak arra való, hogy a termelés növekedését mérni lehessen. A teljesít­ményt mindig a kalkulált világpiaci áron számolják el. A vállalathoz több üzem tar­tozik, a módszer tehát nem egyetlen mű hátrányát vagy előnyét szolgálja. A vita pedig folyik, és az oroszi bánya nem jut ötről hatra. 4 minisztérium vár Ügy tűnt, )fféljebb” kell keresni a megoldást. Ezért kértünk véleményt a Nehéz­ipari Minisztériumban dr. Balint Sándor főosztályveze­tőtől. Tőle megtudtuk, hogy a minisztériumban évente szo­kás a nagy vállalatokat „el­számoltatni”. A beadott írás­beli jelentést a minisztérium szakemberei megvizsgálják, elemzik, hozzáfűzik a véle­ményüket. De hogy az Or­szágos Érc- és Ásványbá­nyáknál hogyan szerepel Gyöngyösoroszi, ez vállalati belső ügy. Dr. Faller Gusztáv pedig azt közölte, hogy a vállalati önállóság széles hatáskört biztosít, ezért csak akkor lep közbe a minisztérium a részletkérdésekben, ha az nagyon indokolt. Egyelőre a minisztérium illetékes szakosztályai a gyöngyösoroszi bánya ügyé­vel így, konkrétan, nem fog­lalkoznak.' Aem a tervek, az emberek ' Ha úgy vesszük, csak­ugyan a vállalat belső ügye: hogyan teljesíti a feladatát egyik üzeme. Van a nagyka­lap, ahogy szokás mondani, abba kerül bele minden a vállalatnál, és ebből a bizo­nyos nagykalapból osztanak év végén, ha van mit. Tehát előfordulhat, hogy az egyik üzem veszteséges, a többi majd „kisegíti”. Ahogy az oroszinál is megtörtént. De a tizenötmilliós tava­lyi veszteség mégiscsak a bányászok jövedelmét befo­lyásolta Gyöngyösorosziban. Nem mindegy, mennyi a nyereségrészesedés, mennyi jut erre vagy arra. Az Sem, hogy jó-e a légkör, bizako- dóak-e az emberek. Bányásznak nem tolakod­nak ma a fiatalok. Az olyan bányába pedig különösen nem, amelyik gondokkal küzd. Ha volt eddig feszültség a szénbányászok és az ércbá­nyászok között, ez most to­vább fokozódik. Az emberek mennek el Orosziból. És itt van a lényeg, az emberek sorsán, gondján, baján. Ezért foglalkozunk az üggyel. V aiami — les/. A vállalat budapesti szék­hazában Stierand Jenőt, az üzemgazdasági osztály veze­tőjét kerestük fel. — Akármilyen enged­ményt adunk, az a többi üzemnél is visszhangra ta­lál. Lazítsuk a tervet? Ügy tűnik, mintha ellentét lenne a vállalat és a gyöngyösoro szi üzem között. Pedig mi már megvizsgáltuk ezt a kérdést. Egy bizottság járt kint. A véleményük szerint nem egészen olyan sötét a kép, mint amilyennek eset­leg festik. Egy tény, a költsé­gek növekedtek Orosziban, de nem a legfontosabbak. Például a bányafaé nem sok­kal több, mint korábban. — Mi tehát a megoldás? — Dolgozni kell. Növelni a teljesítményt, csökkenteni a költségeket, főként az úgy­nevezett egyéb költségeket. Ügy tudcaa, ítészül valami 1914. augusztus 9., pentei változás, valamiféle kompro­misszum. A megoldás módját tehát keresik a vállalat központ­jában is. Termelni kell Nincs értelme annak, hogy .most számokat emlegessünk, akár pro, akár kontra. Ha a gyöngyösorosziak első fél évenek a teljesítményét néz­zük, azt állapíthatjuk meg, hogy a saját maguk által javasolt termelés-mennyi­ségnek nem tudták biztosíta­ni az esedekes ötven száza­lékát. Ideges, nyugtalan a han­gulat Orosziban. Az egyik műszaki nemrég felmondott: — Mindig olyan munkám volt, ami nem a szakmáin. Állandóan igazoló jelentése­ket kellett gyártanom. Nem a fizetés elsősorban, bár az sem rózsás, hanem ez a má sík, ez indított arra, hogy máshová menjek, Igen, az igazoló jelentések Ha valami nem megy, akkor jön a kálvária. Senkinek egy nyugodt pillanata, hiszen mindig „bizonyítani” kell, hogy rajta nem múlott. Rengeteg energiát visz el. Ezt az erőt kell a terme­lésben kamatoztatni. Ha már ' megszületik az ésszerű kompromisszum alapján a megegyezés, akkor félre kell ^ tenni minden egyebet Oro­sziban, és a termelésre kell összpontosítani, A közös szándék ki tudja emelni a kátyúból az oroszi ércbányászok csilléjét. G. Molnár Ferenc MMíMQ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents