Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-09 / 185. szám

f * • ** * ^i^^i%%*uVV%^L‘trir^*t‘trLA-ru-^ Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Saigon! Szoldateszka ÜJÁBB RIASZTÓ HÍREK érkeznek Dél-Vietnam- báL Ezúttal Loc Ninh városa szenvedett el súlyos lé­gitámadást. A saigoni rezsim gépei — köztük több F—5—E vadászbombázó — a város sűrűn lakott ne­gyedeit támadta, gyújtóbombákat, golyósgránátokat és napalmot szórt a lakóházakra. Mint a „Felszabadulás” hírügynökség jelentette, a barbár kalóztámadás súlyos anyagi károkat okozott, békés lakosok tucatjai vesztették életüket és több mint százan megsebesültek. A terrortámadás, a légikalózkodás nem az első és bizonyára nem az utolsó azóta, hogy a múlt év janu­árjában aláírták a Vietnamról szóló párizsi békemeg­állapodást. Az egyezmény szellemét és paragrafusait ,egyre sűrűbben és mind súlyosabban megsérti a sai­goni rezsim. Véres ütközetekről érkeznek hírek: Thieu katonái minduntalan területrabló hadjáratokat kezdeményeznek és arra kényszerítik a hazafiakat, hogy a kihívásra éppoly keményen visszavágjanak. EZÜTTAL ISMÉT békés lakosok szerepelnek az áldozatok listáján. Jeléül annak, hogy a saigoni re­zsim nincs tekintettel a nemzetközi jog legelemibb szabályaira sem. Dél-Vietnamban tulajdonképpen egy pillanatra sem szűnt meg az ellenségeskedés az elmúlt 19 hónap alatt. Van pedig érvényes megállapodás, amelyet a Thieu-rezsim nevében is aláírtak. És létezik olyan döntés is, amelynek értelmében korlátozni kell min­den Dél-Vietnamba irányuló fegyverszállítmányt. Csakhogy ezt a döntést sem Washingtonban, sem Saigonban aem vették komolyan. Máskülönben alig­ha rendelkeznék Thieu légiereje a legmodernebb F-—5—E típusú vadászbombázókkal, amelyek egytől- egyig a párizsi megállapodás aláírása óta ér­keztek Dél-Vietnamba. John Rodes: Nixon lemond Ma hajnali 2 órakor az Egyesült Államok 37. elnöke megmagyarázza döntését (Folytatás az 1. oldalról) Nixon várható lemondá­sát megelőző hírügynökségi jelentéseink: Közép-európai idő szerint 17.15 órakor John Rhodes, a képviselőház republikánus pártosoportjának vezére kö­zölte • képviselőtársaival, hogy Nixon elnök a csü­törtöki napon benyújtja le­mondását. Nixon elnök és Ford alel- nök 70 perces megbeszélését követően Ronald Ziegler, az elnök sajtótitkára közölte, hogy Nixon késő délután ta­lálkozik a kongresszus két házának mindkét pártbeli ve­zetőivel. majd ezt követően helyi idő szerint 21 órakor (közép-európai idő szerint pénteken hajnali 2 órakor) tv- és rádióbeszédet intéz az amerikai nemzethez. Ziegler nem nyilatkozott az elnök bejelentésének vár­ható tartalmáról. Washing­tonban mindazonáltal csak­nem bizonyosra jósolják: az Egyesült Államok 37. elnöke Befejeződtek a magyar - lengyel tárgyalások JOGGAL NEVEZTE a DIFK külügyminisztéri­uma erélyes tiltakozásában rendkívül komolynak az elkövetett cselekményeket. A Loc Ninh elleni légitá­madás éppúgy, mint a múlt év januárja óta sorozato­san elkövetett területrabló hadjáratok komolyan ve­szélyeztetik Ázsia e térségének békéjét, és beszéde­sen bizonyítják a saigoni szoldateszka arcátlan törek­vését a háború folytatására. Elfogták az olasz újfasiszta merénylőket Megkezdődött a rőma— mcheni gyorsvonaton elkö­veti robbantás gyanújával olognában letartóztatott há- ■om újfasiszta: Italo Bono, ’manuele Bartoli és Gaeta- \o Casali rendőrségi kihall­gatása. A három terroristának kö- s van ahhoz a merénylet­hez is — állapította meg a endőrség —,. amelyet az egyik bolognai körzeti rend­őrkapitányság ellen kísérel­tek meg szerdára virradó éj­jel. A letartóztatottak egyike, a 20 éves Italo Bono, aki éj­szaka öngyilkosságot kísérelt meg cellájában, beismerte: ő készítette^ azt a röpiratot, amelyben a „fekete rend” nevű szélsőjobboldali szerve­zet magára vállalta a vo­natrobbantást. Bono laká­sán a házkutatás alkalmával megtalálták a röpirat eredeti­jét. Egyik lefoglalt tárgyi bi­zonyíték a rendőrkapitányság elleni merénylettel áll össze­függésben. A r^pdőrség a negyedik terroristát, a 26 éves Mauri- zio Barbierit, akinek három társa letartóztatásakor sike­rült elmenekülnie, még nem találta még. A vizsgálat most arra irá­nyul, hogy tisztázzák a letar­tóztatottaknak a vonatrob­bantásban játszott szerepét. Az már bizonyos, hogy Bar­toli szombaton és vasárnap Firenzében járt. Feltételez­hető, hogy ő szállította a robbanószerkezetet . és hogy közreműködött annak a. vo­naton ' történt elhelyezésé­ben. A robbanás; '.mint isme­retes, 12 halálos áldozatot követelt, megrendülést ■ és felháborodást keltve ■ egész Olaszországban és drámai módon tűzve napirendre a jobboldali terrorizmus kérdé­sét. A vonatrobbantás áldoza­tait pénteken temetik el Bolognában. A temetésen részt vesz Leone államfő és Rumor miniszterelnök is, ott lesznek a pártok vezetői, köztük Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára. (Folytatás az L oldalról.) A magyar és a lengyel kor­mányelnökök megelégedéssel állapították meg, hogy a nem­zetközi feszültség enyhülése folytatódik, az együttműkö­dés tendenciái erősödnek. Ebben döntő szerepet játszik a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország közös erőfe­szítése, következetes békepo­litikája. Hangsúlyozták, hogy a jövőben is tevékenyen és egyértelműen támogatják a Szovjetunió és a szocialista közösség békekezdeménye­zéseit és hozzájárulnak azok sikeres megvalósításához. A felek kiemelték a Varsói Szerződés politikai tanácsko­zó testületé legutóbbi varsói ülésének jelentőségét a biz­tonság és az együttműködés erősítésében. Megbeszéléseik 6oráh pozitiven értékelték a legutóbb megtartott felső­szintű szovjet—amerikai ta­lálkozó eredményeit, mint fontos lépést a békés egymás mellett élés elve érvényesü­lésének útján. Annak a meggyőződésűk­nek adtak kifejezést, hogy az európai biztonsági és együtt­működési értekezletnek a legmagasabb szinten történő gyors befejezése kedvező fel­tételeket teremt az európai enyhülés megszilárdításához és hatékonyan hozzájárul Európa békés jövőjének meg­teremtéséhez. A bécsi had­erő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások sikeres előreha­ladása lényeges lépést jelent az európai enyhülésben. A felek kölcsönösen igen hasznosnak minősítették a megbeszéléseket, amelyek ba­ráti légkörben és egyetértés­ben folytak, s teljes nézet- azonosságot tükröztek az ösz- szes megtárgyalt kérdésben. Piotr Jaroszewicz, a LNK Minisztertanácsának , elnöke baráti látogatásra hívta meg Lengyelországba Fockí Jenőt, az MNK Minisztertanácsa el­nökét, aki a meghívást köszö­nettel elfogadta. Budapest, 1974. augusztus 8. (MTI) lflíí. augusztus y„ péntek Reformer-e a császár? LASSAN MAR fél éve tart a nyugtalanság Etiópiá­ban. Az Eritreában és Ad- disz-Abebában kirobbant sztrájkok, a fiatal tisztek re­formmozgalma, a 14 tarto­mány egyikében-másikában fel-fellobbanó véres esemé­nyek, a mintegy száz őrizet­be vett politikus, császári ta­nácsadó, volt kormányzó, miniszter és tábornok bi­zonytalan sorsa, az utóbbi hetekben kirajzolódó kettős hatalom révén nőttön nő a kérdőjelek száma. Mindenekelőtt kérdéses: az ifjú századosok és őrnagyok mindmáig meglehetősen hát­térben mozgó szerepe volta­képpen mennyire meghatáro­zó tényező Sába királynője földjén? Június végén kato­nai államcsínyről érkeztek meg nem erősített hírek, ám a 24 órás zűrzavart követően csakhamar kiderült, „csak” újabb magas rangú személyi­ségek őrizetbe vételét hatá­rozta el a fegyveres erők úgynevezett koordinációs bi­zottsága. Tisztázatlan már önmagában az is, kik állnak a kétségkívül legjelentősebb etióp hatalmi szerv mögött. AddiszrAbebában úgy tud-; jék, húsztagú a bizottság. S egyre több - jel mutat . arra, hogy I. Hailé Szelassziéval — legalábbis látszólagos — egyetértésben hozzák dönté­seiket. Máskülönben bizonyára heves ellenzésre talált vol­na a császár részérói az a manifesztum .amelyben a fegyveres erő, a korábbinál részletesebben, konkrétab­ban körvonalazta politikai irányvonalát. Ennek leglé­nyegesebb mondanivalója az, hogy záros határidőn belül végre kell hajtani az lei­ben kidolgozott és azóta csak jelentéktelen mértékben mó­dosított etióp alkotmány re­formját, hozzá kell látni az alkotmányos monarchia in­tézményeinek kialakításához és haladéktalanul új alapok­ra kell helyezni a középkori körülményeket konzerváló földtulajdon-viszonyokat. NEM SOKKAL a mani­fesztum nyilvánosságra hoza­tala után lemondott Makon- nen kabinetje. Etiópia egy­kori ENSZ-fódelegátusát, aki alig öt hónapig állt a kor­mány élén, a hadsereg letar­tóztatta. Míg a korábban börtönbe vetett politikusok túlnyomó többségét azzal vá­dolták, hogy korruptak és enyhén szólva hűtlenül bán­tak az államkincstár javai­val, addig Makonnen bűnéül mást róttak fel. Éspedig azt, hogy mint miniszterelnök, hátráltatta a reformok meg­valósításának folyamatát. Nos, a .háromezer éves csá­szárság hazánkénál tizenhá- romszorta nagyobb területén, a több mint hetven törzsre tagolódó Etiópiában, a 25 milliós lakosság különböző rétegeinek aligha könnyű ele­get tenni. Bár az amhara á hivatalos nyelv, s a kopt-ke­X szténység, mint államvai- s, mélyen gyökerezik az emberekben, a feszültség egyik forrása éppen a törzsi megosztottság. Vajon hajlan- dóak-e más törzsbelieket is vezetőnek- elismerni Addisz minisztériumaiban és hivata­laiban, de különösen a négy' hadosztály, a korszerű ame­rikai és nyugatnémet felsze­reléssel rendelkező légierő és haditengerészet berkeiben? A tiszték, á~ miniszterek és ál­talában a politikai-gazdasági élet vezetőinek túlnyomó többsége ugyanis az amharák közül kerül ki. További kérdés, vajon si- kerül-e a nagybirtokosokat, mindenekelőtt a császári ház tagjait és a kopt egyházat — együttesen birtokolják az ország megművelhető terüle­tének körülbelül nyolcvan százalékát — a földtulajdon maximálására rákényszeríte­ni. S hogy a császár, aki jú­lius 23-án töltötte be 82. évét, vajon miként véleke­dik a reformerek mozgalmá­ról? Volt olyan beszélgető partnerem Addisz-Abebában, aki azt sem zárta ki, hogy a császár — ifjú korában ma­ga is lelkes reformer — tu­lajdonképpen egykori kor­mányzói ambícióit látja meg­valósulni. . Északkelet-Afrika leghatal­masabb országában még ko­rántsem bontakozott ki teljes szélességében a februárban kezdeményezett reformmoz­galom. Egyelőre joggal ne­vezi a nyugati sajtó „szaka­szos forradalomnak” az etió- piai eseményeket. Ám Mic­hael Imru személyében most olyan politikus került a ka­binet élére, akit „vörös her­cegnek” tisztelnek Etiópiá­ban. Latifundiumainak te­kintélyes többségét szétosz­totta a nincstelenek között, míg ő maga diplomáciai pá­lyán működött, majd Makon­nen kormányában tárcát vál­lalt. Negyvennégy éves és ízig-vérig reformer: a had­seregen kívül a császár bi- zálmát is élvezi. EGYELŐRE PEDIG az ad­diszi gibbi. vagyis a császá­ri palota szerepét nem ' sza­bad lebecsülni az etióp vál­tozásokban. Gyapay Dénes azért fordul az amerikai néphez, hogy megmagyaráz­za döntését, amellyel a négy­éves mandátumából még hát­ralevő 897 napra átruházza a hatalmat az általa kijelölt álelnökre, a 61 éves Gerald Fordra. képtd tárónkon érkezett Bombariadó az ENSZ székhelyén. A világszervezet New York-i palotájában szerdán robbanóanyagot találtak, ame­lyet a tűzszerészek végűi is eltávolítottak az épületből. (Népújság-telefoto — AP—MTI—KS) A világ közgazdászai Budapesten A Nemzetközi Közgazda- sági ' Társaság 1971-ben az­zal a kéréssel fordult a Ma­gyar Közgazdasági Társaság­hoz, hogy 1974-ben vállalja el a IV. Közgazdász Világ- kongresszus megrendezését. A Magyar Közgazdasági Társaság, eleget téve a ké­résnek, vállalkozott a kong­resszus megszervezésére, melyre 1974. augusztus 19— 24-e között kerül sor Buda­pesten. A Nemzetközi Közgazda- sági Társaságot az UNESCO társadalomtudományi osztá­lyának kezdeményezésére, 1950-ben alakították. Célja, hogy elősegítse a személyi kapcsolatok és a kölcsönös megértés fejlesztését a világ különböző részein élő köz­gazdászok között. Ennek megvalósítására, fennállásá­nak 24 esztendeje alatt mint­egy 40 nemzetközi szakértői konferenciát szervezett. A Nemzetközi Közgazda- sági Társaság kongresszusai alkalmat nyújtanak a világ közgazdászainak, hogy a vi­lággazdaság legfontosabb kérdéseiben kicseréljék né­zeteiket és vitákat folytassa­nak. A társaság eddig három világkongresszust rendezett: Rómában 1956-ban, Bécsben 1962-ben, és Montrealban 1968-ban. A IV., most meg­rendezésre kerülő kongresz- szus lesz az első olyan világ- találkozó, amelyet egy szo­cialista ország fővárosában rendeznek. A világkongresszus a vi­lágpolitika és a világgazda­ság fontos kérdését: a gaz­dasági Integráció területi lés ágazati problémáinak meg­vitatását tűzte napirendre. A téma aktuálitását nem­csak az a tény indokolja, hogy a világnak úgyszólván ma már nincs olyan régiója, ahol ne lenne kialakulóban az országok valamilyen gaz­dasági közössége, hanem az is, hogy a világpolitikában végbemenő változások új le­hetőségeket teremtenek és távlatokat nyitnak meg új együttműködési formák és az integrációs törekvések számára. A világkongresszuson a közgazdaságtudomány - mű­velői mellett előreláthatóan nagy számban vesznek majd részt a kormányok mellett működő és. az integrációs kérdésekkel foglalkozó ter­vezési, pénzügyi, vámügyi szakemberek is. A Magyar Közgazdasági Társaság — vendégeként — mintegy 100—120 neves köz­gazdászt — köztük Nobel-dí- jasokat — is meghívott a kongresszusra, melyre egyéb­ként mintegy 1300—1500 szakember válható a világ minden részéből. * A kongresszus előkészítés sére 12 tagú programbizott­ság alakult, amelyben Ang­lia, Argentína, az Egyesült Államok, Franciaország, Gha­na, Japán, Lengyelország, Magyarország, a Német Szö­vetségi Köztársaság, Svédor­szág, Szovjetunió közgazda- sági társaságainak képvise­lői vesznek részt. Magyar részről Csikós-Nagy Béla, a Magyar Közgazdasági Társa­ság elnöke a programbizott­ság tagja. A kongresszus 10 munka- csoportban folytatja majd munkáját. A munkacsopor­tok témái a következők: — a gazdasági integráció fokának és fejlődésének mé­rése; — szektorális integráció: mezőgazdaság, közlekedés és szállítás, energiagazdálko­dás, egyes iparágak; — iparpolitika: telepítés, technológia, multinacionális vállalatok, verseny- és a ter­mékpiacok integrációja; — munkaerő-áramlás és a munkaerő-piac integrációja; — nemzetközi tőkemozgás és a tőkepiacok integrációja; — valutáris-, pénzügyi in­tegráció ; — az integráció, társada­lompolitikai és intézményi szempontjai; — a kevésbé fejlett és a különböző fejlettségű terüle­tek integrációja; — az integráció fejlesztése tervezéssel és piaci eszkö- ; zökkel; , v — világkereskedelem és ré­giókon belüli kereskedelem:; •, fejlődési irányok és szerke- - zeti változások. ■, A világkongresszussal egy­idejűleg a Magyar Közgaz­dasági Társaság megrendezi a közgazdasági irodalom 200 ‘ éves fejlődését bemutató ki- állítást. A kiállítás bemutat­ja a közgazdaságtudomány fő eszmeáramlatait repre­zentáló publikációkat, kéz­iratokat stb. Kiállításra ke­rülnek a nemzetközi szem- - pontból jelentős szerepet játszó művek és végül a nemzetközi szervezetek fon­tosabb kiadványai, a leg je- ' lentősebb közgazdasági fő-' lyóiratok és a közgazdasági információk fejlődését bé- ’ mutató dokumentumok. V. ö*.

Next

/
Thumbnails
Contents