Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-08 / 184. szám

Milyen a kézfej hőmérséklete? Ezt vizsgálja dr. Nagy Dezső orvoskutató a különleges tranzisztoros mérőműszer­rel. ' (Foto: Puskás Anikó) Neonfényáradatban úszó szoba. A sarokban fehér le­pedővel terített heverő, kö­zépen asztal, a fal mellett pedig gyógyszeresüvegeket tartalmazó szekrény. Az asz­talon különleges műszerek: kardioszkóp, tranzisztoros bőrhömérséiclet-mérő, rágós izomerő-mérő, vérnyomás­mérő sorakoznak. Szemüve­ges orvos ül az asztal mellett és vizsgálatra készíti elő pá­ciensét. Szokásos orvosi vizsgálat­nak tűnik az egész, pedig lényegesen eltér a megszo­kottól. Dr. Nagy Dezső ugyanis különös embereket, az erdők munkásait vizs­gálja, azok egészségi állapo­táról készít rendszeres diag­nózisokat. Megállapításait rendszeresen értékeli és fel­dolgozza. Az Erdészeti Tu­dományos > Intézet mátrafüre- di állomásán fenyőkkel kö­rülvett kutató szobájában Ma­gyarországon jelenleg egye­dül ö foglalkozik ilyen jel­legű tudományos munkával. Fő munkahelye azonban mégis az erdő. Szombathely­től Tuzsérig a bükkösök, fenyvesek rejtett tisztásain pakolja ki naponta műsze­reit és a helyszínen vizsgál­ja az erdőmunkásokat. A kutató szoba most mégis rövid időre vizsgáló szobává alakul át Az orvos a mel­lette ülő fiatal férfi ujjhe­gyeire apró műanyaggyű- Szűket húz, melyek össze vannak kötve egy vékony gumicsővel. A gumicső vége pedig egy érzékeny műszer oldalába torkollik. Kis katta­nás hallatszik és a műszer skálája elmedül. — A fiatalember ujjai- ban az erek véráteresztő ké­pességét vizsgálom — mond­ja dr. Nagy Dezső. — Ezzel kimutatható, hogy meg bete­gedett-e a karja a motorfű­rész rendszeres használatá­tól. — Három évvel ezelőtt az Erdészeti Tudományos Inté­zet országos központja hívta életre Mátrafüreden ezt a munkaegészségügyi csopor­tot, melyet most én irányí­tok. Indokolta, hogy az erdő­gazdálkodásba is bevonult a modern technika. A hagyo­mányos' baltákat felváltották a fűrészgépek. Ezek látszó­lag kímélik az embert, de mégis rendkívül sok veszélyt rejtenek. Azok az erdőmun­kások, akik rendszeresen gépi fűrészekkel dolgoznak gvakran megbetegszenek a nagy rezgés- és zajártalom miatt. Sajnos manapság ez egyre gyakoribb. .— Az elmúlt évben hány erdömunkást vizsgáltak meg? Jegyzőkönyvet vesz elő és statisztikát mutat o.mmsn 1871. augusztus Ik, csütörtök — Kettőezer-nyolcszázat és közöttük elég sok beteget ta­láltunk, akik a rezgés- és zajártalom áldozatai. — Mi okozza ezt a civili­zációs betegséget? — Sajnos az erdőmunká­sok zöme fizikailag túlzot­tan igénybe van véve, holott naponta csak három órát len­ne szabad fűrészgéppel dol­gozni, amelyet egy-egy órás pihenő követ. Ezzel szemben naponta lényegesen több órán át működteti egy-egy erdőmunkás sokszor pihenő nélkül a motorfűrészeket. A fokozott igénybevétel fá­rasztja a kart és tompítja a hallást Dr. Nagy Dezső alig egy esztendő alatt felmérte a 19 hazai erdő- és fafeldolgozó gazdaságban foglalkoztatott munkások egészségügyi hely­zetét. Megállapította, hogy a gazdaságok még nem for­dítanak kellő gondot a mo­dern munkahelyi betegségek megelőzésére. Sokszor elma­rad a rendszeres orvosi vizs­gálat, pedig ezek könnyen eldönthetnék, hogy az erdő­munkások közül kinek nem lehet motorfűrésszel dolgoz­nia. Napok óta érezte a feszült­séget, de sem az idejéből, sem az erejéből nem futot­ta, hogy a végére járjon. Legidősebb fia, Tamás, amúgy is tartózkodó termé­szet volt, harapófogóval kel­lett kihúzni belőle minden szót. A puszta gondolat elbá- gyasztotta, hogy miután ha­zaért az irodából, megfőzött másnapra, kimosta a szeny- nyes ruhát és éjjel a ma­szek munkájával szándéko­zott foglalkozni, leültesse a fiát, szegény nagymama ka­rosszékébe, hogy szembe néz­hessen vele, s mint egy nyo­mozó keresztkérdésekkel szedje ki belőle, mi bántja, miért duzzog. Tudta, hogy a jeleneten át kell esnie, különben a rossz hangulat hetekre húzódik, mégis halogatta a leszámo­lást. Zajt hallott az előszobá­ban, több láb topogását; a három gyerek érkezett haza. Egyszerre! Ez még soha nem fordult elő. Fölémelyedett a gyomra. Nyilván találkát beszéltek meg, mert tervez­nek valamit és együttesen akarnak föllépni. Ki más el­len, ha nem ő ellene? — Szia. anyu, — köszönt a három gyerek. — Szervusztok, — vála­szolt, de nem nézett föl a munkájából, Tamás zokniját stoppolgatta. Máskor, mihelyt megérkez­tek, úgyszólván szétfröccsen­tek, Tamás a konyhába, zsí­ros kenyeret enni. Erzsiké a leckéjéhez, Cicuka a legki­sebb, előbb mindig őhozzá jött hízelegni. Most ö sem mozdult. Múltak a pillanatok, soka­sodtak. mint az öltések a vukas zoknin. Téglásné azon tűnődött, melyikük hol volt. Tamás a sportkörben, Cicu­ka a barátnőjéhez kéredzke- dett. Hogy Erzsiké hová, ar­Úttörők ezrei járták az ország legszebb tájait Magyarországon jelenleg hatezer motorfűrészes dolgo­zik az erdőgazdaságokban. Évről évre csökken a szá­muk, mert rendkívül nehéz munkát végeznek ezek az emberek. Télen-nyáron egyaránt ki vannak téve az időjárás káros hatásainak. Kapnak ugyan védöételt, de a gyakori egyoldalú táplál­kozás miatt megbetegszenek és a fogaik is tönkremennek. Hogyan lehetne segíteni ezen? Ezt az orvoskutató ta­nulmányából megtudhatjuk: — Mielőbbi széles körű felvilágosító munkára lesz szükség az erdőgazdaságok­ban. Egészségügyi csopor­tunk ugyan elvégzi a szük­séges vizsgálatokat és javas­latokat is tesz, de ezeket rendszeressé kellene tenni, mert általában akkor jön­nek, amikor megbetegedtek. Pedig tapasztalataink szerint az ellenőrző vizsgálatokat kedvezően fogadják az erdő­munkások. Szívesen meg­hallgatják felvilágosító elő­adásainkat és szívesen veszik az orvosi tanácsokat is. — Várható-e javulás, meg­szervezik-e az erdőmunká­sok rendszeres orvosi vizs­gálatát? — Egyelőre csak elképze­lések vannak. Azt tervezik, hogy a következő években a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi, valamint az Egész­ségügyi Minisztérium irányí­tásával három nagy tájegy­ségre osztják fel a hazai er­dőgazdaságokat. Ezek köz­pontjában a rendelőintézetek olyan orvoscsoportokat hoz­nak létre, amelyek folya­matosan ellenőrzik az erdők­ben dolgozók egészségét és gondoskodnak a betegek rendszeres kezeléséről is. A legfontosabb feladat azonban továbbra is a meg­előzés marad. Ennek alapja a felvilágosítás, főképpen annak tudatosítása, hogy a jövőben minden erdei mun­kás naponta valóban csak hárpm órát dolgozzék fű­részgéppel. Mert ha ezt be­tartanák, lényegesen csök­kenne a rezgés- és zajárta­lomban szenvedők száma. Mentusz Károly A sikeres vándortábor-ex- pedíciók keretében az idei nyáron hat útvonalon egy­szerre több mint ezer úttörő járja az ország legszebb, leg­változatosabb tájait. Csopor­tosan — kik gyalog, kik ke­rékpáron — ifivezetők és ta­nárok felügyeletével) keresik fel hazánk történelmi emlé­kekben gazdag, festői szépsé­gű vidékeit: a Duna-kanyart, a Mecsek, a Zempléni-hegy­ség és a Bakony környékét. A nógrádi partizánok és a Szőnyi partizáncsoport egy- > kori harcainak, küzdelmeinek színhelyét. A kéthetes expe­díció« túrák részvevői kétna­pos időközönként, gyalog, há­tizsákkal felszerelve egymást követve kelnek útra. A Vöröskő-expedíció tagjai közül már eddig is sokan is­merkedtek Esztergom, Vác, Visegrád vidékének történel­mi, mozgalmi múltjával, és indultak útra a szovjet had­sereg egykori dunai átkelésé­nek „felderítésére”. A parti­zánok útjain Salgótarjántól Szilvásváradig szervezett ex­pedíció részvevői a híres bá­Több éves ásatással feltár­ták a tatai Nagy-tó partján álló öreg várat, amely még Zsigmond király idejéből származik. A váron belül is kutattak a régészek, s ennek során helyreállították a Kuny Domokos Múzeum termeit is. Most már a kiállítási rende­zők vették át az építészek he­lyét. Az alkotmány ünnepén megnyitják itt az egyik leg­nagyobb vidéki múzeumot. 13 terméből most 9-et adnak át, 4-et pedig jövőre nyitnak meg. A múzeum gazdag — 20 000 A héten bezárta kapuit az idén tizenegyedik alkalom­mal megszervezett hajdúbö­I szörményi nemzetközi mű­vésztelep. Ez évben nyolc or­szágból 35 festő, szobrász és nyászvárost, Salgótarjánt és környékét, és Észak-Borsod erdőborította vidékeit láto­gatják meg. Az újdonságként idén először szervezett zemp­léni expedíció részvevői Sze­rencs és Sárospatak vonalán haladva több mint 150 kilo­méteres útvonalat tesznek meg: túrájuk során megte­kintik a hollóházi porcelán- múzeumot, elzarándokolnak a széphalmi Kazinczy-mauzó- leumhoz, látogatást tesznek Kossuth szülőházában, Mono­kon, a Regőczi-várban pedig tábortűz mellett emlékeznek a Rákóczi-szabadságharc nagy vezérére. Nagy sikere van a Mecsek-expedíciónak is: a pajtások Komlótól Sik­lósig — különböző turistahá- zakbán, iskolákban megszáll­va és az erdészet vendégei­ként — derítik fel Baranya megye, Pécs és a Mecsek hegység történelmi nevezetes­ségeit, hazánk szocialista épí­tésének eredményeit. A Bakony-expedíció kere­tében szervezett 11 napos tú­ra 20 kirándulócsoportja 60— —30 000 darabos — régészeti gyűjteményének legértéke­sebb leleteit állítják ki. A gazdag anyag kivétel nélkül Tata környékéről, illetve Ko­márom megyéből került elő. A látogatók — a bronzkortól kezdve napjainkig — külön­böző korszakokról alkotnak képet. A bronzkori terem­ben például kiállítanak egy Környéről származó, Ma­gyarországon egyedülálló ko­vács fújtatót. A megnyitóra elkészül a vár körüli ásatásokból a rom- kert. grafikus volt a hajdúváros vendége egy hónapon át. A nemzetközi művésztelep min­den tagja egy-egy alkotását ajándékozta Hajdúböször­ménynek. 80 kilométeres útvonalon, ré­gi betyárösvényeken baran­golva, kiszolgált szélmalmok, várromok történetével ismer­kedik. A kerékpáros vándor­túra részvevői pedig Győrtől Nagykanizsáig járják be a Nyugat-Dunántúl legszebb tájait. A szünidő befejeztéig, augusztus végéig az ország legkülönbözőbb vidékein több mint ötezer pajtás ismerkedik hazánk legszebb és legneve­zetesebb tájaival. (MTI) . 21.45: A Tv Galériája A Tv Galériája-sorozat fia­tal művészeket mutat be a nézőknek. Ezúttal Szkok Iván festőművészt ismerhetjük meg közele' ről. A művész 30 éves, 1971-ben fejezte be a főiskolát, s augusztus 10-én nyitja meg első, önálló tárla­tát a Műcsarnokban. Szkok Iván a fiatal képzőművészek Ernst Múzeum-i csoportos tárlatán tűnt fel, összeté­veszthetetlenül egyéni hangú, friss, modern látásmódú, rendkívül ötletes technikai kivitelezésű műveivel — ké­pekkel és szobrokkal. Példa­ként a műsorban bemutatott alkotásai közül azokat említ­jük meg, amelyek a művész sajátos eszköztárát reprezen­tálják: láthatunk olyan nő' félakt festményt, ami volta­képpen szobor is, az alap gipsz dombormű, s a művész ezután festett rá a felületre. Ilyen megoldású a Kőmívef Kelemenné című alkotás ií — féljg szobor, félig festmény — a hatalmas habarcsos lá­da mintegy koporsója a bal­lada tragikus nőalakjának. Uj múzeumot nyitnak Művészek táboroztak: Kapuzárás Hajdúböszörményben Kolozsvári Grandpierre Emil: Anya órabére ra már nem emlékezett. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy összebeszéltek és meg­várták egymást. Nem könnyíteni meg a dolgukat, — határozta el, s úgy tett, mint aki se lát, se hall, annyira leköti a mun­ka. — Anyu, — szólalt meg Tamás, — beszélni szeretnék veled. — Nem Látod, hogy dol­gom van? A te zoknidat stoppolom. — Meghaladott álláspont. — Mit mondasz? — kapta föl a fejét a váratlan meg­jegyzésre. — A lyukas zoknit, — mondta a fiú mély meggyő­ződéssel, — el kell dobni. A te órabéredet számítva, ez a munka veszteséges. Tátogott, mert nem jutott eszébe megfelelő visszavá­gás. Tamás volt a kedvence és ahogy most félig félén­ken, félig nyeglén állt előtte, egyszerre szerette volna po­fon vágni és megcsókolni. — Haggyuk ezt, — legyin­tett. — Vagy erről akarsz beszélni? — Nem egészen erről, de ilyesmiről... — elakadt, s rövid szünet után hozzáfűz­te: — gazdasági dolgokról. — Már százszor meg­mondtam. — vonta föl ide­gesen vállát az asszony, — hogy nem értek a politikai gazdaságtanhoz. — Épp ez az. Értetlenül pillantott fő! Tamás mögött a két lánya Erzsiké tizenhat évesen, tel­jes virágjában, Cicuka a nő­vé válás feleútján. Egyikük sem mert a szemébe nézni, Erzsiké dacosan beharapta az ajkát, Cicuka — közel a síráshoz — a zsebkendőjét morzsolgatta. Ezt is meg kel­lett érnem, gondolta kese­rűen, a gyermekeim úgy áll­nak szemben velem, mint ellenségek. — Hadd hallom, mit akarsz. Tamás leült, halkan, fo­lyamatosan beszélt, mintha memoritert mondana. Köz­lendőjének az volt a-magva, hogy ők. azaz a három gve­rek, ezentúl szeretne abból a pénzből élni. amit anyju* gyermektartás fejében az apjuktól kap, meg abból, ami édesanyjuktól hasonló címen ugyancsak megilleti őket. Először megkövültén, az­tán dühösen hallgatta fia fejtegetését, de uralkodott magán, visszafojtotta a fel­törő szemrehányásokat: — hát ezt érdemiem tőletek, ezert dolgozom rátok, mint egy cseléd, áldozom fel az éjszakáimat különmunkára és vonok meg magamtól minden örömet? Ebbe a nyugtalan belső monológba villámcsapásként hasított be­le a félelem: — El akartok költözni ha­zulról? Még be sem fejezte a mon­datot, már tudta, hogy ok­talan az aggodalom. A ket­tős tartásdíjból is alig futná egy albérletre. — Nem... — rázta meg fejét Tamás, maga is megle­petten. Téglásné tudta, hogy a lá­zadáson csak akkor lehet úr­rá, ha belemegy a játékba Más megoldás nincs. — Rendben van, — mond ta szokatlanul halkan. — De tulajdonképpen miér akarjatok igy? — Azért, anyu, — folytat­ta Tamás továbbra is fenn sőbbségesen, de mór gyöngé debben, — mert te nem tu dód beosztani a pénzt.. H< magunk gazdálkodunk, ak kor jutni fog arra is, hog biciklit vegyek. — En meg báli ruhát, — szólalt meg Erzsiké. — Es neked mi hiányzik Cicuka? Válasz helyett a ki Elán­éi pirult és az anyjához sza ladt, hogy görcsösen átölelje Most már tudta, honnal fúj a szél. Elvált férje sok szór ezzel. Nyilván' tüzelte föl a gyerekeket. Ed dig is mindent elkövetett hogy anya és gyerekei kap csőlátót megmérgezze. Mélyet lélegzett és a féli; stoppolt zoknit maga mefl< rakta. — Hadd hallom, hogy kép zelitek. — Nem akarunk mi sem mi rosszat, anyu. Mi szere tünk téged, csak... — Folytasd — biztatta a asszony. — Csak szeretnénk egy ki csii jobban élni. Ügy gon dőltük, hogy a két. tartását összegéből magunk gazdái kódunk. A reggelit Erzsik készíti, előfizetésben ebéöe lünk, vacsorára pedig hide get eszünk. Hát ennyi a. egész. — fűzte hozzá s na gyot nyelt. (Folytatjuk) Az erdőmunkások orvosa

Next

/
Thumbnails
Contents