Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-07 / 183. szám

t Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Ismét a fekete rend Űjabb terrorakció tartja izgalomban Itália közvé­leményét. Akárcsak május végén a Bresciában rob­bant pokolgép, az Italicus expressen elhelyezett bom­ba is a neofasiszták műve volt. Az elmúlt hónapokban megélénkült az olaszor­szági újfasiszták tevékenysége. A csendőrség titkos kiképzőtáborokat leplezett le, a házkutatások valósá­gos fegyverraktárakra derítettek fényt, a nyomozók újabb és újabb bizonyságot szereztek arról, hogy az Olasz Köztársaság demokratikus rendjét komoly ve­szély fenyegeti. Ma már a szélsőséges olasz jobboldal nem is rejti véka alá azt az elhatározását, hogy előbb-utóbb ma­gához ragadja a hatalmat. Nemrég a Liberális Europeo című hetilapban terjedelmes interjú jelent meg, amelyben a külföldön megalakult „fekete olasz ár­nyékkormány” egyik prominens képviselője leleplez­te a neofasiszták elképzeléseit. A magas rangú kato­natiszt korábban a Síd, vagyis az olasz fegyveres erők titkos szolgálatának ügynöke volt. Elmondta: nincs messze az idő, amikor az olasz ejtőernyősök, a légi­erők és néhány más fegyvernem velük rokonszenvező egységeivel végrehajtják a katonai puccsot Itáliában. Nincs okunk kételkedni: az árnyékkormány em­bere csakugyan az igazat mondta. A bizonytalan sor­sú és rendkívül ingatag hatalmú olasz koalíció ellen — úgy tűnik —, könnyűszerrel végre lehet hajtani egy görög mintájú katonai puccsot. Annál is inkább, mert Itáliában a szélsőjobboldali terroristák ellen' mindmáig kesztyűs kézzel léptek fel, ahelyett, hogy keményen leszámoltak volna a gyilkosokkal, a fasisz­ta terrorakció szervezőivel és végrehajtóival. Több tu­cat neofasiszta merénylet tettese és gyanúsítottja má­ig sem nyerte el megérdemelt büntetését, ami termé­szetesen újabb és újabb merényletekre ösztönözte a jobboldalt. A Firenze és Bologna között elkövetett terrorak­cióért a Fekete Rend elnevezésű neofasiszta roham­osztag vállalta a felelősséget. Vajon ki vállalja a fele­lősséget a további vérontásért, a neofasiszták újabb merényleteiért? Itáliában politikai és gazdasági vál­ságról vitatkoznak a pártok. Félő, hogy közben szem elől téveszik a legnagyobb veszélyt: az ország hatá­rain belül és azokon kívül egyre szervezettebb formát öltő fasizmust, amely minduntalan véres jelét adja jelenlétének. > »NA/s/WAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAA# ft Itirosimai évforduló... Kedden délelőtt Hirosimá­ban tömeggyűlésen emlékez­tek meg az atomtámadás 29. évfordulójáról. Mint emlékezetes, az első amerikai atombomba 1945. augusztus 6-án reggel 8 óra 15 perckor robbant Hirosimá­ban és a város 400 000 lakosa közül körülbelül 240 000-et azonnal megölt.' A nagygyűlésre az ország legkülönbözőbb részeiből ér­keztek békeharcosok, köztük a kommunista párt, a szocia­lista párt, a komeito párt, a szakszervezetek, az ifjúsági és nőszervezetek, valamint más demokratikus és tömeg­szervezetek képviselői. Jama- da Szecuo, Hirosima polgár- mestere békenyilatkozatot ol­vasott fel, amely felszólítja az összes atomfegyverrel ren­delkező országokat, hogy az ENSZ keretén beiül haladék­talanul tartsanak konferen­ciát az atomfegyverek teljes betiltása érdekében. A katasztrófa évfordulójá­ról keddi számában megem­lékezik a Pravda, az SZKP KB központi lapja is. A szov­jet lap rámutat, hogy az Egyesült Államok imperia­lista körei a második világ­háború végén nem a hadi­helyzet alakulása miatt vetet­ték be a rettenetes, tömeg­pusztító fegyvert. „Ezek a körök hangsúlyozza a Pravda — arra számítottalt, hogy az atomfegyver mono­póliuma lehetővé teszi majd számukra saját akaratuk rá- kényszerítését a háború utá­ni világra. Az emberiség so­hasem felejti el azokat — hangoztatja végezetül a Prav­da cikke —, akik elsőként al­kalmazták a barbár tömeg- pusztító fegyvert, akik fele­lősek a hirosirfiai és nagasza- ki tragédiákért. Ka||«i hu Esy <dPrusi tör°k rendőr EFrt ■■ segít összeszedni egy görög ingúságait, miközben két török katona figyeli a fej­leményeket. A színhely: Bellapais város, amelyből a török katonaság eltávolította az ENSZ-erőket. (Telefoto — AP—MTI—KS) Chile: Halálbüntetés helyett 30 év börtön Santiago tartomány katonai bírája 30 év börtönre módo­sította azt a négy halálos íté­letet, amelyet egy héttel ez­előtt hozott a chilei légierő haditörvényszéke. Mint emlé­kezetes — a múlt héten befe­jeződött terrorper végén négy személyt — három katona­tisztet és a Chilei Szocialista Párt egyik vezetőjét, az ál­lami bank volt elnökét — halálra ítélték, 59 további személyt pedig 300 naptól életfogytig terjedő bör­tönbüntetéssel sújtottak. Washingtoni helyzetkép: Túlhaladott az elnök „Ideiglenes" lemondásának lehetősége • • Rendkívüli kabinetülés Köves Tibor, az MTI tudó­sítója jelenti: Nixon elnök hétfő esti nyilatkozatát követően ked­den reggelre az elnök lemon­dását követelő megnyilatko­zások valóságos áradata ön­tötte el a Fehér Házat. Az elnök „önkéntes” távozását sürgető mozgalom élére azok a konzervatív republikánus törvényhozók álltak, akik mindmostanáig Nixon leg­szilárdabb védelmezői vol­tak. Nixon elnök kedden reg­gel rendkívüli kabinetülést hívott össze. Gerard Ford al- elnök részvételével. A Fehér Ház szóvivője kijelentette, A tengerparttól egy ágyólövésre n. Az elmúlt időszakban be­következett, általános tech­nikai haladás következté­ben .jelentősen megnőtt az óceánokat járó hajók száma és teherbírása, egy sor, ko­rábban csak szárazföldi ér­dekeltséggel bíró ország is a tengerek felé fordult- Nem utolsósorban felfedezték a kontinentális talapzatban (a szárazföldhöz csatlakozó, ál­landóan tenger által borí­tott terület) rejlő, hatalmas nyersanyagkincseket, illetve megteremtették kitermelésük lehetőségeit. Már az először művelésbe vett kőolaj- és földgázlelőhelyek körül ki­alakult viták is bebizonyí­tották, hogy feltétlenül szük­ség van mind a vízfelület, mind pedig a tengerfenék felosztására. Az 1958-ban, majd az 1960-ban megtartott genfi konferenciákon azon­ban nem sikerült egységesen, valamennyi állam számára elfogadhatóan rendezni a parti tengerek határának kérdését. Addig jutottak el csupán, hogy az ott kidolgozott kon­venciók alapján, a parti or­szágok jogot kaptak 200 mé­ter mélységig a kontinentális talapzat természeti kincsei­nek kiaknázására, illetve ese­tenként az ennél nagyobb mélységben folytatandó mun­kákra, amennyiben ehhez a szükséges technikai eszközök rendelkezésre állnak. De ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a parti állam nem gya­korolhat ellenőrzést a ten­ger felett, amely a talapza­tot borítja.. Mint látható, alapvető hibája ennek a megfogalmazásnak az, hogy nem állapítja meg egyértel­műen 1 tevékenység hatá-é 0 jmm* 1914. augusztus 7, szerda így a technikai eszközök fejlődésével, az egyes álla­mok igyekeznek egyre na­gyobb területeket birtokba venni. A határok kitolására irányuló törekvés aztán számtalan konfliktus forrá­sává válik. Ami a felségvizek hatá­rát illeti, ezeken a tanács­kozásokon kizárólag a há­rom, illetve a tizenkét mér- földes sáv körül folyt a vi­ta. Az ennél nagyobb távol­ságok lehetősége a következ­mények miatt, nyilvánvalóan szóba sem kerülhetett. jelentene, hogy a szóban for­gó állam szuverén jogait gyakorolva, jogosan átvizs­gálhatná a hajók okmányait és rakományait, ellenőriz­hetné az utasokat olyan út­vonalon is, amelyek eddig nemzetközi vizeknek minő­sültek. Még súlyosabb problémát jelentenének a tengerszoro­sok- Egyes esetekben itt már a 12 mérföldes határ is ne­hézségekhez vezetne. A Do- veri-szoros például, amelyen 400 ezer vagy a Gibraltári- szoros, amelyen 150 ezer na­szes szükségletének négyötö­dét teszi ki) ezen a szoroson áramlanak keresztül és a Szovjetunió is fontos össze­köttetési útvonalainak tekin­ti távol-keleti és európai te­rületei között. Nem nehéz megállapítani, hogy milyen jelentőségre tenne szert egy állam, ha kizárólagos jogot szerezne egy ilyen fontos út­vonal ellenőrzésére. Mindezt felmérve, érdemes megemlí­teni, hogy a Kínai Népköz- társaság támogatja Indonézia és Malaysia igényét a ten­gerszorosra és bírálja a nemzetközi státusz fenntartá­sára irányuló szovjet javas­latokat. A Szovjetunió ugyanis vi­hogy a kabinetülésen „min­den kérdést” megvitatnak. A jogügyi bizottság vitájá­ban Nixon elnök mellett ki­tartott 10 republikánus kép­viselő közül kedd reggelig 7 jelentette be, hogy a képvi­selőház teljes ülésén az elnök ellen fog szavazni, 2 további jelezte, hogy „felülvizsgálja” álláspontját. Közülük töb­ben lemondásra szólították fe! az elnököt és a hatalom gyors és „rendezett átadásá­ra” Ford alelnöknek. Az elnök szenátusi fel­mentéséhez nélkülözhetetlen 34 konzervatív szenátor kö­zöl eddig legkevesebb hatan jelezték, hogy előnybe ré­szesítik az elnök lemondá­sát, mert helyzetét csaknem tarthatatlannak tekintik. Kongresszusi források sze­rint a 43 republikánus sze­nátor túlnyomó többsége — eltekintve a talán féltucat­nyi „tűzön-vízen át kitar­tó” Nixon hívőtől — óriási megkönnyebbüléssel üdvözöl­né, ha Nixon megkímélné őket egy szenátusi elnök-per „politikai méregpoharának” kiürítésétől a novemberben esedékes kongresszusi vá­lasztások előtt. Mértéktartó megfigyelők egybehangzó véleménye sze­rint a Fehér Ház munkatár­sai körében „zavarodottság és búskomorság lett úrrá”. Mi­után Alexander Haig tábor­nok személyzeti főnök né­hány órával az elnök nyi­latkozatának közzététele előtt belső tájékoztatást adott a legújabb fordulatról. Haig állítólag hangsúlyozta, hogy „nagyon nehéz heteknek né­zünk elébe”. A legújabb fej­lemények demoralizáló hatá­sát jelzi, hogy a Fehér Ház munkatársai szitaként szivá­rogtatják ki az elnök nyilat­kozatát előkészítő Camp Da- vid-i tanácskozás egyes rész­leteit. A Washington Post fehér házi forrásokra hivatkozó ér­tesülései szerint a Camp Da* vid-i tanácskozáson —- Ja­mes St. Clair Watergate-ügyí főjogtanácsos és Patrick Bu­chanan tanácsadó szorgalma­zására — Nixon elnök „komo­lyan megfontolta” a lemon­dás lehetőségét, de végül ezt a gondolatot elvetette. Meg­bízható források szerint az elnök ugyanakkor „nagy ér­deklődést” mutatott az alkot­mány 25. számú kiegészítése iránt, amely lehetővé teszi, hogy amennyiben az elnök „képtelenné válik hivatalá­nak ellátására” ideiglenesen átadja a hatalmat az alel­nöknek, anélkül, hogy for­málisan feladná elnöki tiszt­ségét. St. Clair állítólag azt a véleményét fejezte ki, hogy a 25. kiegészítéshez való fo­lyamodás „most már túlhala­dott” tekintettel az újabb bizo­nyítékok nyilvánosságra ho­zásának kényszerű voltára. A New York-i értéktőzs­dén kedden reggel az üzlet­kötés első órájában 23 pont­tal szöktek fel a részvényár-: folyamok. Tőzsdei megfigye­lők szerint a Wall Sírét már Nixon elnök lemondására spekulál, minthogy a súlyos infláció közepette az üzleti világ bizalmának helyreállí-’ tásához nélkülözhetetlennek tekintik a „gyors politikai konszolidálódást” Washing­tonban. Portugál nyitás -Kelet leié A hajók a tengerészeti összeütközéseket jelzik az egyes országok felségvízhatárán belük (TERRA—KS) Érdekes áttekinteni, hogy mi történne akkor, ha min­den ország kiterjesztené 200 mérföldre a parti vizek ha­tárát Ez azt jelentené, hogy a világóceán teljes területé­nek 40 százaléka parti ví ?nne, tehát jogilag és gyn nrlatilag az egyes ország iverén területéhez tartó- , Ez természetesen belá tatlan következményekkel arna a nemzetközi hajózás és a nemzetközi kereskede­lem szempontjából. Annyit jó. halad át évente, már a 12 mérföldes felségvizek ál­talánossá válása esetén is területi víznek minősülne, így a part menti állam jog­hatósága alá tartozna. Hasonló bonyodalmakba? zetne a Malakka-szorossa, ipcsola lan jelentkező in- : »néziai, illetve malaysia- követelés teljesítése is. Köz­ismert, hogy Japánnak a Perzsa-öböl térségéből szár­mazó kőolajszállításai (ösz­lágosan leszögezte, hogy olyan tengerszorosokban amelyek a nyílt tenger két része között, nemzetközi ha­józás útvonalait alkotják, az áthaladó hajók ugyanolyan ragokat kell élvezzenek, mint o nyílt tengeren. A parti vi­ele kiterjedés???! kapcsolat­on pedig az az álláspontja, hogy azoknak 12 mérföldig való kiszélesítését az egyes országok szabad elhatározá­aóno ItaI 1 K’—— ­Tolnai László Kis Csaba, az MTI tudó­sítója jelenti: Mario Soares portugál kül­ügyminiszter terjedelmes nyilatkozatot adott a Diario de Noticias című lisszaboni lapnak. A portugál kormány külpolitikáját ismertetve le­szögezte, hogy — a fegyve­res erők programjának meg­felelően — „teljes nyitást" akarnak végrehajtani a szo­cialista országok irányában. „Ennek a programnak nagy része már konkrét formában meg is valósult” — állapítot­ta meg a külügyminiszter, hangoztatva, hogy a nyitás az afrikai és az arab álla­mokra, az úgynevezett har­madik világ országaira is vo­natkozik. „Ugyanakkor a fegyveres ■rők programjának új külpo­litikai irányvonala nem je­lenti azt, hogy megváltoztat­juk hagyományos szövetségi kapcsolatainkat. Ezek feni maradnak és meg is erősöc nek” — mondotta Soare Ezzel kapcsolatban közölt hogy Portugália a Közi Piaccal újra akarja tárgya ni társulási szerződéséne feltételeit, azonban úgy, bog azok valóban az orsízág él dekeit szolgálják. „Téves az feltételezés, hogy levett ki lappal állunk az ajtóban” - jelentette ki. Portugália egyébként rer dezni kívánja kapcsolata más nyugat-európai szerv« zetekkel is. Idetartozik, hős Vasco Goncalves minisztei elnök fogadta az úgyneveze Európa Tanács küldöttségé A nyugat-cur épai par amer teket magában foglaló szei vezet delegátusaival arre tárgyalt, hogy Portugália jövőben részt kíván venni tanács munkájában.

Next

/
Thumbnails
Contents