Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

rAAAAAAAAAAAAA/'AAAAAA^^ *AAAAA/VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*V\A/^

•.. hogy ugyan bár az embert az elégedetlensége is hajtja előre, de panaszkodni azért mégis tudnia kell. Amikor e történelmi megállapítást rovom a papírra, ventillátor zug a szobámban, ahol a Meteorológiai Intézet jelentését hallgatom, miszerint fülledt, meleg idő várható, „öregem, becsszavamra, ezt nem lehet kibírni... Egy évszázada nem volt ilyen meleg” — mondta az imént ismerősöm és vizes rongyként dugta vissza zsebébe verítéktől terhes zsebkendőjét. Pontosan emlékszem rá, hogy egy jó hete talán, amikor más sorokat írtam és a Meteorológiai Intézet más jelentést közölt a rádión húszmillió fülével csüngő magyar állampolgárral, didergő rezignáltsággal és szinte a felelősségre vonás hangján jelentette ki egy más ismerősöm: „Kérem, nem tudom, maga hogyan bírja ezt az enyhe telet, de én már a betege vagyok. Egy évszázada nem volt ilyen nyarunk. Emlékszem!” — tette hozzá nyomatékül.

Semmi sem jó hát. Sem a meleg, sem a hideg. Opportunista időjárásra lenne szükségünk, amolyan se hideg, se melegre. Langyos időre, amelyben szívesen lubickolnak az emberek. Vízre és a levegőire értem a langyost, a se hideget, a se meleget és nem a politikára! Az időjárásrólo^rok, a meteorológiai hivatal jelentéseiről, az évszazad nagy időjárási anomáliáiról, és nem a politikáról.

Tehát ott hagytam abba, hogy a se hideg-se meleg időjárás tetszene tálán nem is éppen keveseknek.' „Hogy érzed magad? Kösz. Jó. Meleged van, vagy hideged? Se az, se ez, öregem. Lubickolok ebben a se hideg, se meleg időjárásban. Es mondd, mégis milyen az időjárás, szerinted? Meleg? Hideg? Nem nyilatkozom, illetve se meleg, se hideg, kérlek.” Tehát az ilyen időjárás lenne az ideális, amikor nem kellene állást foglalni, nem kellene azon töprengeni, hogyha hűvös van, miért történt, milyen légáramlat, a keleti, vagy, a nyugati hozta-e azt, ha hosszú, forró a nyár, azzal sem kell törődni, mert először is egy opportunista időjárás keretein belül sem hosszú, sem forró nem lehet a nyár, de ha mégis, akkor ez a nyár •— ugye — csakis nyugatról jöhet.

Hosszú évek óta hallgatom és olvasom a Meteorológiai Intézet jelentéseit, de az langyos időjárást még sohasem jelzett. Tavasziast, ősziest, téliest, nyáriast, kirándulóidőt, vagy szobába zárkózni valót, azt igen. De olyat, hogy langyos: soha. A Meteorológiai Intézet sem ismeri ezt a fogalmat, amély összemosná magában a legkülönbözőbb egyéni elképzeléseket az időjárásról, amely egyformán jó lenne stmneleg kedvelőinek és a hideg híveinek: abban ugyanis, hogy a meleg kedvelőinek hideg, 3 hideget óhajtóknak meleg lenne az idő. Amiből az derülne ki viszont, hogy a langyos idő nem is jó. A langyos idő kimondottan rossz idő. Határozatlan. Senkinek sem jó.

Tudomásul kell venniük mindazoknak, akik a m i klímaviszonyaink között élnek, hogy nyáron például, aratás idején, sajnos, nem á pék és az aszfaltozó érdekeit kell figyelembe venni, mert bár fontos — politikai kifejezéssel élve, de nem politikáról van szó! — csoportérdek az övéké: a mezőgazdaság a fontosabb. A gabonaérés. Az ország kenyere. A betakarítás.

A tél viszont a pékeké. A kazánfűtőké. Például. S bár visítva járkál a költők által meleg szobákban oly gyakran megénekelt őszi szól, hogy a traktorista és a többi szabadban dolgozó társa csoportérdeke — ez megint csak kifejezés és nem politika — legalább*- is langyos időt kívánna, de most lám a pékek, a kazánfűtők melege a fontos, mert az ő melegük szolgálja az ország melegét. S ezeket a meteorológiai és kazánfűtői tényeket nem észre venni lehet ugyan, de azokat holmi langyos időjárásjelentésekkel szolgálni már annál kevésbé. Mert akkor nyáron együtt sülne- főne a traktorista, a kombájnos, a paradicsomtermelő és a kazánfűtő, s télen együtt dideregne és éhezne a télnek ugyan enyhe, de a melegnek már nagyon is hideg időjárásban.

Persze, van klímaberendezés is. Jól bezárkózik a melegtől irtózó ember nyáron, a szobájába persze, és bekapcsolja az akkor legalábbis enyhe telet árasztó szerkezetet. Utána kimegy az utcára, s a meleghez akklimatizálódott emberek között betegen és magára hagyatottan ténfereg tova mindenre tehetetlenül. Télen lehet ezt fordítva is csinálni: ismét kizárni a világot az olajfűtés — pardon: szén. Az olcsóbb — jóvoltából. Az utcára lépés ismét a magára maradottság és a tehetetlenség. Ideig-óráig lehet nem figyelembe venni a meteorológiai jelentést és lehet még esküdni is arra, hogy ilyen soha, sehol nem volt: kiderül nem soká, hogy hinni kell a jelentésnek és,aszerint, a realitások szerint öltözködni.

Most hallom különben, hogy az Atlanti-óceán

északi része felől egy anticiklon indult el, amely lehetséges, hogy megváltoztatja a hőmérsékletet. De, ha jól figyeljük embertársaink sokléle voltát, igényét és reményét, akkor biztosak lehetünk az eddigi és hazai meteorológiai gyakorlat után, tapasztalataink alapján, hogy a hőmérséklet változhat, — de a légkör nem.

Ez az érdekes ebben a mi meteorológiánkban!

VAAA/VAAAAAAAAAAAAA/VXAAAAAAAAAAAAA/VWWWVWVWWWWWVVVWV

WWWVNMWVVVWWVVú WWVWVWWV VWVWWWVVWv'WVSAAA^AAAfSMAA/WV^W/WWWWWWWVV^/VVWW^WWWVVVVVWWVWWVVVúV'.

Leninnel

Moszkvában

■*t'*'*A*>***‘>**~>l^‘>^,»»>*A*'t***A*A***«*»'*‘»^*'>*i*’**l>’^llll *■»•**

........ ■ 1 r*mrnnnrrrrrrrwwvwiwuij

S

űrű kőd terpeszkedett-*a falura és egészen eltakarta a távoli hegyeket. A kis patakocska káveszínű, zavaros vize azt jelezte, hogy odafönn az erdőségben nagy eső volt az éjjel. Fadarabokat, rozsét, de még ölfahasábokat is hozott a víz, és a falu zúgőjánálúgy örvénylett, mint valami kisebb fajta folyó. A patak a falun folyt keresztül, s ha felhőszakadás volt odafönn, akkor 3 elöntötte a közeli

kerteket.

— Cudar idő — sóhajtott fel az orvos, s nézte, nézte az ablakon át ezt a csupa- sár világot. Egy hete, pont ma egy hete, hogy idejött, ide küldték, ebbe az eldugott kis sárfészekbe, s azóta nem volt egyetlen örömteli perce, egyetlen derűs gondolata. Becsapottnak, száműzöttnek érezte magát, s úgy tűnt, mintha összeesküdött volna ellene az egész világ.

Alig tíz napja, hogy megérkezett az írás, amely szerint dr. Angyal István Orvost Bükkösdre nevezték ki. Nagy volt odahaza az izgalom. Angyal bácsiT a nyugalmazott mozdonyvezető, csak fejét csóválta, aztán ki is jelentette kereken:

— Harminchat' évig jártam a világot, de én ilyen helységgel sehol sem találkoztam. — Az öreg szava tehát annyit jelentett, hogy abban a faluban, ahová fiát orvosnak kinevezték, nincs vasútállomás.

— Bükkösd... Bükkösd.. i gondolkodott, tűnődött az öreg, aztán előkerült egy megkopott iskolai atlasz is, de bizony azon sem volt feltüntetve a nevezett község.

— Valahol az isten háta mögött lehet ez, édes fiam — sóhajtott a mama és előlegképpen egy nagy könnycsepp gördült végig jóságos arcán.

— Ugyan, mama! Ne sírjon, hiszen tegnap még együtt örültünk a diplomának, s most... vagy azt gondolta talán, hogy egyenesen klinikára küldenek főorvosnak?

— Bükkösd! Itt van! Megvan — kiáltott közbe a

Szafay btvás»:

Uj orvos jégországban

papa, s már olvasta is valami megkopott helységnévtárból. — Kisközség a Bükkben, lakóinak száma 1300. Tengerszint feletti magassága 489 méter.

— Kisközség a Bükkben...

Hát így volt. Es most dr. Angyal István az ablak előtt állva lesi, bámulja az esőt, a sarat, a szennyes vizű patakot és a szürke, tej fehér ködüt, miközben várja betegeit. Várja, pontosabban már nem is várja, mert napok óta senki ra nem nyitja az ajtót. Tudta már a kinevezés után, azonnal megtudta, hogy olyan helyre került, ahol eddig meg sohasem j volt orvos.

— Állj majd a sarkadra,

Pistám — biztatta a megyen a főorvos. — Szép dolog ez, nagyszerű hivatás, mert ott bizony nemcsak gyógyítani, de nevelni is kell.

Dr. Angyal István nem

volt nagyigényű ember, számított rá, hogy falura kerül, de hogy ilyen helyre, arra azért mégsem gondolt. Álmaiban számtalanszor ábrándozott egy csinos kis renedelőről egy dunántúli falucskában, közel a Balatonhoz, ahonnan már csak néhány ugrás a város és van élet, szórakozás. Itt se rendelő, se lakás, mert ez a rendelő inkább elsősegélynyújtó hely, mint egy orvos állandó munkahelye. A rendelőből nyílt egy szoba; amely jelenlegi állományában, mint orvosi lakás szerepelt.

Nősülés! Mosolyodott el kesernyésen, úgy érezte,

hogy hirtelen valami összemarkolja a szívét A szőke, kék szemű Marikára gondolt, aki jövőre kész gyógyszerész, s akivel any- nyi, de annyi szép, közös tervük volt már az egyetemen. — Nősülés? De hová? Hová?

Az eső zuhogni kezdett, .nagy kövér cseppekben gurult végig az ablaktáblákon. A fiatal orvos felrezzent merengéséből, mert úgy tűnt, mintha valaki megállt volna az ajtó előtt

— Talán az első beteg? — villant át benne, s szinte félve válaszolt a kopogásra.

Egy 30—40 év körüli férfi lépett be az ajtón. Barna gumiköpönyegéről csörgött a víz és esőszag áradt belőle.

— A doktor urat keresem.

— Én vagyok, kérem. Tessék! Mi a baj, mi a panasza?

Az ember kicsit zavartan nézett körül, egyet-kettőt köhintett, aztán válaszolt.

— Egy pár szavam lenne.

— Tessék! Csak tessék, foglaljon helyet — s előhúzta az asztal mellől az egyetlen széket.

— Köszönöm, így állva is elmondhatom.

— Nem, nem, csak üljön le bátran.

Amíg a látogató elhelyezkedett, az orvos pillanat alatt végigmérte tekintetével.

Munkásember — állapította meg, alighanem bányász. A gumiköpeny alatt kék munkászubbonyt viselt, lábán bakancs volt, s egyik szemével kicsit hu- nyorgatott.

— Kicsi ez a mi falunk, doktor úr. Azt mondják a rossz nyelvek, innen már a drótos is visszafordul.

— Kicsi, igazán kicsi — mosolyodott el fanyarul az orvos. — Bár úgy hallottam, nagyon szép a vidéke, s ami a legfontosabb, sok az erdő. Csak az emberek. .. Napok óta felém sem jönnek, pedig kihirdettük kétszer is, hogy mindennap reggel 8-tól, 1- ig van rendelés.

— Tetszik tudni, furcsa nép ez a mienk, de nem rossz nép, azt igaz becsületemre mondom. Én ismeötvenöt évvel ezelőtt, 1919. augusztus 2-an lett a fehérterror áldozata Szamuely Tibor. Képünkön: a Tanáesköztarsasag vezetője Moszkvában, Leninnek

rém jól ezt a falut, itt születtem. Olyan mint a jégország. Nehezen olvad.

Doktor Angyal felfigyelt.

— Hogyan mondja?

— Mondom, nehezen olvad, kérem, nehezen barátkozik, de akit egyszer megszeretett, azt aztán igazán szereti. Az apam sorolta, hogy volt itt hajdanán egy öreg tanító, Az első esztendőben, amikor idekerült, tizennégy kérvényt írt az érseknek, hogy helyezzék el innen. De aztán negyven évi szolgálat után itt temettük el a faluban az elmúlt ősszel. Mert úgy van az, doktor úr — elmondanám még, ha nem untatom —, hogy Bükkösd a múltban eltiport kis fészek volt itt, a hegyek között.

Az orvos cigarettával kínálja látogatóját.

— Szóval... először meg kellene ismerni a falut, doktor úr. Hogy is mondjam. .. barátságot kellene kötni az emberekkel, mert így.,. csak így nehezen fog men íi a dolog. Én bányász vagyok. Tartson velem holnap, jöjjön, nézzen meg bennünket odalent, beszélgessen az emberekkel, meglátja, nem lesz hiábavaló...

A doktornak felcsillanta szeme.

— Szívesen elmegyek, úgysem láttam még igazi bányát.

— Hat akkor ebben is maradhatnánk, — állt fel az ember, s búcsúzéra nyújtotta kezét.

Odakint elállt az eső. Dr. Angyal István, az új bük- kösdi orvos, kinyitotta az ablakot, s kinézett vendége után. Látta, hogy végigmegy az utcán, aztán megáll egy ház előtt.

— Hol jártál, Imre — kérdezte tőle valaki.

— Itt voltam a rendelőben, az új orvosnál. Egy kis baj került... Rendes ember lesz, úgy látom, s ami a legfontosabb, érti a mesterségét...

A szavakat jól, tisztán hallotta és úgy érezte, hogy a kis rendelő megnagyobbodik, a kopott, festett bútorok kifényesednek, 5 agyáról felszáll a sötét, nyomasztó köd. 4

✓