Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-04 / 181. szám
Kő Tamás Sufni-háború a 8árhe»yen A repülés századai Megszületik a léghajó A küzdelem most már több mint egy éve folyik. A két szemben álló tábor jól ismeri egymást, de mindkettő a saját erkölcsi erejében reménykedik. A Gyöngyösi Városi Tanács abban, hogy a hatályos rendeletek mellette szólnak, a Sárhegy legújabb- kori honfoglalói, pionírjai pedig abban, hogy a realitás, az ésszerűség, a hétköznapi józanság őket támogatja. Az állás pillanatnyilag döntetlen. Egyik fél sem tudott „mindent elsöprő győzelmet” aratni. o o o o A város jellegzetes képéhez tartozik a háttérbe húzódó Sárhegy sajátos gerincvonalaival. Egykoron pedig a leghíresebb gyöngyösi borok szülője volt. Aztán jött a filoxéra, majd a háborúk zivatarja, és a tegnapi szépséges vegetáció elsorvadt, tönkrement. Az időjárás, a szél, a víz, a fagy lassan elpusztította a termőtalajt is. Jó néhányszáz hektár, a nem is olyan távoli múltban még híres-neves szőlő és gyümölcsös ment veszendőbe. Aztán a józanabb belátás felülkerekedett, és a város eladta a gazt is alig termő, elvadult föld egy részét, szinte fillérekért. Jöttek vásárolni azok, akik kedvtelésből akartak lepedőnyi Megjelent a Központi Statisztikai Hivatal legújabb kiadványa, amely az 1973. január 1-én megtartott reprezentatív népszámlálás, az úgynevezett mikrocenzus adatait tartalmazza az 1970- es népszámlálás utáni hároméves^ 'időszakról. A mik- rocenzusban 200 000 lakos adatait összegezték, ezekből matematikai számítási módszerekkel következtettek az összlakosság különféle népességi. foglalkozási és a lakás- viszonyokat jellemző adatainak alakulására. A felmérésből kitűnt: az ország összlakossága 1970 és 1973 között 115 000 fővel — 1,1 százalékkal — 10 millió 416 000-re növekedett. A népességfejlődés üjeme azonos volt az 1960-as évek elején tapasztalt természetes szaporodás ütemével. Tovább tart a lakosság vándorlása a községekből a városokba. Csökkent Budapest vonzása, az adatok szerint ugyanis az utóbbi három évben a vidéki városok népességnövekedése több mint két és félszerese volt a fővárosénak. Három év alat nem változott a produktív munkát végző korosztály aránya, 62 százalék volt. A gyermekeké azonban kissé csökkent — 20 százalék — elsősorban azért, mert a demográfiai hullám utolsó két évjárata, az 1955 —56 évben születtek ezekben az években léptek produktív korba. A nemek közti arányt vizsgálva kitűnt: továbbra is a nők vannak többségben. Az iskolázottsági színvonal emelkedésének eredményeként 1973-ban a 15 éves és idősebb népesség 56 százaléka rendelkezett befejezett általános iskolai vagy magasabb végzettséggel, a 18 évesek és idősebbek között- az érettségizettek, illetve magasabb végzettségűek aránya 18 százalék volt, a 25 éven felüliek közül minden 20. lakos felsőfokú végzettséggel rendelkezett. Az oklevelesek száma több mint 330 000, egy- harmaduk pedagógiai, egynegyedük műszaki diplomás. 1970' és 1973 között legnagyobb arányban a műszaki és a közgazdasági végzettségűek száma nőtt.’ OMmm birtokot tudni a magukénak. Ma már az is, szinte valamennyi. A kis kert egyik csücskében pedig ott található a kis épületecske, a sufni, a szerszámos kamra, a pihenőház. o o o © — Nem kértek építési engedélyt a kerttulajdonosok a tanácstól, tehát az építményeket le kell bontani. Némelyik olyan, hogy ránézni is rossz. Mi lenne, különben is, ha mindenki a tetszése szerint eszkábálna össze bármilyen vityilót. A város közvetlen környezetében van a Sárhegy, esztétikailag sem mindegy, milyen kalyibák virítanak rajta szerteszét. — Az emberek nem cipelhetik ki naponta az ásót, a kapát, a permetezőt és a többi szerszámot mégsem, — Ez igaz, de a rendelkezések szerint csak szerszá- moskamrát ’szabad építeni, annak pedig nincs ablaka, o o o o — Nézze, lehet, i hogy ez a kis házikó nem tetszik egyeseknek, de azok jöjjenek ki ide dolgozni. Aztán, ha a nyakukba szakad a nyári zápor, vagy ősszel itt kapja el őket az eső, akkor mondják, azt, hogy ide nem szabad építeni semmit. — Azonban rendnek lennie kell, nem gondolja? — Ez is rend, ami itt van. Emlékszik még, hogyan volt 1973-ban az ország népességének csaknem fele — öt- miilió-nyolcvanhateaer fő — aktív kereső. Az aktív keresők megoszlása ágazatonként a korábbi évektől . eltérően alakult,. A gyorsütemű iparfejlesztés és az általános gazdasági fejlődés nyomán 1970-ig a mező- gazdaságot kivéve valameny- nyi termelő ágazatban növekedett a foglalkoztatottak száma, 1970-től azonban hazánkban is tapasztalható a fejlett országokra jellemző átalakulási folyamat: meggyorsult a kereskédelemben és a szolgáltatási ágazatokban dolgozók számának emelkedése, s ezzel párhuzamosan csökkent — bár a korábbi éveknél mérsékeltebb ütemben — a mezőgazdasági foglalkoztatottak száma. Az 1973-as évi adatok szerint az aktív keresőknek a mezőgazdaság mar kevesebb, mint egynegyedét, az ipar és építőipar 44 százalékát, a többi népgazdasági ág pedig együttesen csaknem egyharmadát foglalkoztatta. A fizikai dolgozók között a szakmunkások aránya három év alatt 32-ről 37 százalékra emelkedett, a betanított munkásoké alig változott, míg az egyéb fizikai dolgozóké —> vagyis a semmiféle képzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatottaké — 40 százalékról 34 százalékra csökkent. Előzetes számítások szerint 1973-ban az aktív keresők 58 százaléka — mintegv 2 950 090 fő — munkás, 15 százaléka szövetkezeti paraszt, csaknem egynegyede értelmiségi és egyéb szellemi dolgozó volt, amíg a kisáru- termelők aránya három százalék. A felmérés a lakáshelyzet alakulására is kiterjedt, s mint az adatok jelzik, 1973 elején az ország lakásállománya 3 millió 346 ezer volt, 196 ezerrel — 6,2 százalékkal — több, mint három évvel korábban. Ez idő alatt tovább nőtt a lakások átlagos szobaszáma. Jelentősen csökkent az egyszobás lakások aránya, 46 százalékról 38 százalékra, s ma már a lakások több mint háromötöde két- vagy több szobás. A lakások számának növekedése nyomán az 1970 évi 327- ről 1973-ra 312-re csökkent a 100 lakásra jutó személyek száma. régen? Minden szőlőben talált valami kunyhót. Ki adott engedélyt akkor a kunyhók megépítésére? Senki sem kérdezte, senki sem kutatta. Csak most csinálnak olyan nagy ügyet ebből a kis házikóból. Ha egyszer nem telik egy kétszintes villára, mit tegyek? Nincs jogom az időjárás elől meghúzódnom, ha már ide kijárok gürcölni? Tudja, micsoda baromi munka volt ezt a parlagot termővé tenni? Ez különben sem maga a város, ez hegy. Ki lát fel ide a Fő térről vagy a Kossuth Lajos utcából? O O G O Kiment a felszólítás a tanácstól: az engedély nélkül megépített házikókat le kell bontani. Egytől egyig, kivétel nélkül. A felszólított tulajdonosok fellebbeztek, majd panaszra is mentek a megyéhez. Megszületett a döntés: a helyszínen kell ellenőrizni, melyik építmény kaphat^ ideiglenes fennmaradási engedélyt, melyik nem érdemel könyörületet. Két szakember járta végig a Sárhegyet, minden kamránál, kunyhónál, sufninál megálltak és meghozták az ítéletei: maradhat, lebontható. A baj ott történt, hogy a kimutatást a végére egy kicsit megkeverték, mert olyan kapta meg a lebontási végzést, akinek az építményét ideiglenesen fennmaradható- nak minősítették, és ennek a fordítottja is megtörtént több esetben. o o o o Kellene közel tíz olyan épülettervet készíttetni, amelyek közül a sárhegyiek válogathatnának. Tetszésük és pénztárcájuk szerint állapodva meg egyiknél vagy másiknál. Ennek a javaslatnak már néhány hónapja, de a megvalósítása még mindig késik. Egy biztos: sem a parttalan engedékenység nem hozhat megoldást, sem a merevség. Aitinek olyan messzire esik a kertje, mint a Sárhegy, annak szüksége van kint menedékre. De az állami fegyelem rájuk is érvényes. Engedély nélkül nem építhetnek „emberi tartózkodásra is alkalmas” házakat, házacskákat. Az ilyen és ehhez hasonló „ügyeskedés” nem sok jóval kecsegtet. Erre rá lehet fizetni. Reméljük az a — mondjuk — tíz építési terv mielőbb papírra kerül, és akkor nemcsak fegyverszünettel, hanem ésszerű engedményekkel jól megalapozott „örök béke” megkötésére is sor kerül a sárhegyi „sufniháborúban”. G. Molnár Ferenc Még tanult, amikor a „to- borzók” megérkeztek, s az ajkai erőműhöz hívták a fiatalokat. Könnyen „kötélnek állt”, miután az efféle nagy üzemek iránt mindig is vonzalmat érzett. Pályakezdőként szívesen startolt a dunántúli energiabázison: tudta érezte, hogy felér ez egy egy újabb iskolával. Hat évet töltött Ajkán, s valóban sok mindent látott, hallott, alaposan kibővíthette ismereteit. Megszokta, megszerette a nagyüzemi légkört. Lehet, hogy még ma is ott dolgozna, — ha a szülei fel nem kerekednek, el nem költöznek a városból. Raft Mátyás nem szívesen mondott búcsút első munkahelyének. Amikor elköszönt, legfeljebb az vigasztalta valamelyest, hogy nem megy egészen idegen helyre, hiszen Gyöngyös közelében is épül egy hőerőmű. Akkoriban ugyanis már mind sűrűbben emlegették a nagy beruházást, ami a fiatal szakember előtt felcsillantotta az újabb reményt, lehetőségeket. — Sajnos, nem egészen úgy sikerült, mint gondoltam, mint szerettem volna — emlékezik most Leninváros-. 3. Amíg az álmodozók egy részének figyelme a madarak röptére irányult és túlzottan nagy realitásról tanúskodó szerkezeteket képtelenek voltak előállítani, addig a repülni vágyók egy másik csoportja felfigyelt arra az érdekes jelenségre, hogy ha nagyobb tűz volt valahol, a felmelegedett levegő kisebb tárgyakat, rongyokat, papírdarabokat ragadott magával a magasba. Ekkor már tudták, hogy a meleg levegő köny- nyebb a hideg levegőnél, tehát fölfelé száll. Tüzet ketl gyújtani A felmelegített levegőnek ezt az emelő tulajdonságát a hadművészetben már viszonylag korán alkalmazták is. Az 1247. évi liegnitzi csatában például olyan meleg levegővel emelt hadijelvényeket — sárkányokat — használtak, amelyek látványa megrémísztette az ellenséget. Sok sikertelen kísérletező után, aki vallotta, hogy a felmelegített levegővel üreges tárgyakat a magasba lehet juttatni, jött egy artán tudós jezsuita pap, nevezetes Lau- reto Lauro (1610—1658), akinek ötlete a léggömb megteremtésével kapcsolatban csak a kor felhasználható anyagainak e célra alkalmatlan volta miatt nem valósulhatott meg. Lauro így írt erről: „Ha egy fából készült nehéz gépet fel akarunk repíteni, akkor tüzet kell gyújtanunk. Amennyiben félnénk a tűztök hogy belőle tűzvész támad, úgy a „madarat” asz- beszttal kell kibélelnünk ... így a tűz minden veszély ( nélkül éghet odabenn...” Torioelli (1608—1647) felfedezte, hogy a levegőnek súlya van. Megállapította, hogy. a légnyomás mértéke, két könyöknyi (760 mm) hosszú higanyoszlop súlyával egyenlő. Az ismert magdeburgi féltekék megteremtője, Otto von Guericke, a levegő nyomásának erejét úgy bizonyította be 1654-ben, hogy két légmentesen illeszkedő fém félgömb közül kiszivattyúzta a levegőt. JÁz ílymódon összetapadt legömböket tizenhat ló sem képes széthúzni. Szaporodtak a fizikai ismeretek és eredmények. Egy olasz jezsuita, Francesko Lana de Terzi (1631—1687) kidolgozta a léghajózás elméletét és megkonstruálta léghajóját —, amellyel azonban nem lehetett repülni, mert a ban —: a visontai erőmű építése csak később kezdődött, így várni kellett. S nem tehettem mást, mint, hogy ezt a „türelmi időt” a gyöngyösi Izzóban töltsem... Persze, hazudnék, ha most azt mondán ám, hogy nem volt szép, érdekes, izgalmas ez az idő. Az igazság, hogy ez is hasznomra vált, további gyakorlatot szereztem pályámon. Amikor aztán, már Vison- ta is kitárta „kapuit”, azonnal átjelentkezett. S amíg a hőerőművet szerelték, műszaki ellenőrként ott is maradt az ERBE-nél. — Az óriáskazánok adták mindennapi feladataimat — beszél i. — Huszonöt éves voltam, tele lelkesedéssel, akarattal. Roppant élveztem a munkát! Itt történt lényegében az igazi, a nagy elhatározás - is, hogy: most már semmilyen körülmények között nem szakítok az erőművekkel. Tulajdonképpen ekkor „tettem” életemet az erőművekre. S az üzembehelyezés után, így kerültem ide, Leninvárosba, az Erőmű Beruházó Vállalat itteni ki- rendeltségére. A „Nehézipar kiváló dolgozója”-ként költözött át ifjú asszonyával s féléves kisfia-. vákuumos gömb teóriája, a gyakorlatban kivihetetlen. „Megtiltani badarság lenne...H Lana látnoki szavai viszont felvázolták a léghajó és a repülés egyfajta szörnyű veszélyét is, 250 évvel af megvalósulás, az első világháború eiőtt, amelyben megszületett a légiharc és a bombázás. Idézzük a tudós jezsuitát: ... „ akkor egyetlen város sem élhetne biztonságban, bánpely órában megjelenhetne a város fölött a légi óceánban a léghajó. Legénysége ... ármányos tűzzel, golyóbisokkal és bombákkal hajókat, házakat, palotákat és lakosokkal zsúfolt városokat is 'tűzbe boríthatnának. Miközben ők, kik onnan fentről e galádságokat művelik, rr),a- gasan biztonságban lennének.” Csakhogy az ilyen elméletek minden haladást megállítottak volna. Rousseau, a híres francia filozófus, az emberi haladás érdekében szót is emelt a léghajózásért': ... „megtiltani a repülést épp oly badar dolog lenne, mintha letörölnénk a földről mindent, ami nagyszerű, mert hiszen ma már semmi sem akad, amivel ne lehetne visz- szaélni...” „tett" val Borsodba, ahol az egykori beosztottból a kirendeltség vezetője lett. Leninvárosban, ahol már működik egy — a visontai- hoz hasonló teljesítményű — 860 megawattos erőmű, most a bázis teljes kialakításának második ütemét valósítják meg. Ha a program sikerül: 2000 MW-os üzem lesz itt a Tisza mentén. Közvetlenül „csak” húsz műszaki dolgozót irányít nap nap után a fiatal kirendeltségvezető, valójában azonban több vállalat — közöttük külföldiek is —• sokszáz emberének munkáját igyekszik a legjobban összehangolni. S foglalkozik persze seregnyi mással is: tárgyal, intézkedik az ellátással, az étkeztetéssel, elszállásolással kapcsolatban, kulturális témákról sportügyekről. Nemrégiben, akarva, akaratlan „belecsöppent” az árvízvédelmi munkákba is, s ki tudja,, hogy még mi minden gdódik az erőmű elkészültéig. — S ha elérkezik ez az idő..? — teszem próbára egy „rákérdezéssel” a fiatalembert, — Természetesen: megyek egy másik, a következő erőműhöz. Egy bizonyos orosz írnokot, alti 1731-ben tüzes levegővel teli zsákkal óhajtott repkedni, a szemtanúk állítása szerint „az ördög csiklandozta, míg meg nem kapaszkodott a harang .kötelébe.” Ezzel azonban csak elodázta végét, mert találmányával Moszkvába ment, ahol aztán elevenen eltemették. A léghajózás megszületését végülis a kémiai és fizikai kutatások eredményei tették lehetővé. Felfedezték a hidrogént, amelyből egy köbméter 1,21 kg szabad statikus felhajtóerőt jelent. A melegített levegő híveinek tábora és a hidrogén pártiak között éles harc vette kezdetét. A melegített levegővel töltött ballont sikeresen kipróbálták modell formájában a francia Montgolfier testvérek (Joseph Michel 1740—1810 és testvére Etienne-Jacques, 1745—1799) Joseph kísérletképpen vászonkockákat tett a tűz fölé, s a vaszonkockák lassan felrepültek. Joseph lerángatta a párnahuzatokat is, hogy kísérletét meg nagyobb formában megismételhesse — sikerrel. Az első nagyméretű papírlégömbjük tüzet *fogott, a másik, mintegy 20 köbméteres gömb azonban az emelő erő hatására még melegítés közben elszakította tartóköteleit, és 300 méter magasságban mintegy tíz percig repült. 25 perc a levegőben! Sikereiken felbuzdulva építettek egy 600 köbméteres, 12 méter magas ballont, amely 1783-ban a rendi képviselők jelenlétében felszállt, egyelőre még utas nélkül. A siker leírhatatlan volt. Az első szállítási kísérletet egy birkával, tyúkkal és kacsával megrakott kosárral hajtották végre. A birka közben rálépett a tyúk lábára, és eltörte, de a vizsgáló bizottság eskü alatt vallotta, hogy e „szerencsétlenség nem ama légi utazás következménye”. Ez a kísérlet is sikerült tehát. Az ember szállítására az eddiginél sokkal nagyobb léggömböt építettek: magasága 22 mét,er, űrtartalma 2000 köbméter volt. A gömb alatt körfolyosóban kaptak helyet az utasok és a tüzelőanyag. 1783 november 21-én, a sikertelen első kísérlet után, a .Montgolfier testvérek léggömbje két utassal a fedélzetén lassan emelkedett a földről. Az első két léghajós repülő neve: Pilatre de Rozier és d’Arlandes márki volt. A Bois de Boulogneban, a Muette vadászkastély parkjában és egész Párizsban újon- ganak az emberek. A kötéllel rögzített ballon 25 percet töltött a levegőben, aztán lassan visszaereszkedett a földre. Megtörtént a csoda: ha léggömbbel is, de repült az ember! A FIZIKAI DOLGOZÓK KÖZÖTT NŐTT A SZAKMUNKÁSOK ARANYA — CSÖKKENT BUDAPEST VONZÁSA Az 1973-as mikrocenzus fő feladatai Aki erőművekre 1971. augusztus 1« vasárnap (MTI) (Wóni) li/oiytaijukj
