Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-04 / 181. szám
Á rossz hír elkísér... a káli zöldségátvevő * telepen ECY NAP Szabó István kocsifelelős irányításával vagonba pakolják a Zalaszentgrótra irányított főzőtököt. — Érdemes volna már ezt A nevet, hogy vegyes ktsz, másra felcserélni, mert az utóbbi időben nem valami jó a hangzása. Egyszer az egyik üzletfél, mikor meghallotta a nevünket, egyből visszalépett. Miért? — kérdeztük — van fedezet, itt a csekk, pecsét. „Vegyes ktsz-szel nem kötünk üzletet" — ez volt a válasz... A füzesabonyi Vegyesipari Szövetkezet egyik üzemének vezetőjétől származik ez a vélemény. Kezdjük mi is a névvel: „vegyesipari” annyit jelent, hogy a legkülönfélébb ágazatokba be. lekukkantanak valamilyen módon, igyekeznek mindennel foglalkozni, ami kifizetődő, hasznot hoz. A megyében egyedül Füzesabonyban találni ilyen nevű ipari szövetkezetét. Sok nehézséggel, gonddal küszködik, s meg kell mondani, az utóbbi észtén- • dőkben nem szerzett jó hírt a nevének. Szanálás után Tavaly februárban szanálták a szövetkezetei, több évi eredménytelenség után. A talpra álláshoz másfél milliót kaptak. A zűrzavar azonban jórészt a helytelen vezetési módszerek miatt tovább nőtt, s maguk a régi tagok is bizonytalannak tartották itt a jövőt. — Igen megnőtt nálunk a fluktuáció — idézte vissza a történteket Bocsi Lajos, tmk- vezető, a szövetkezet pártszervezetének titkára. — Ennek nyomán pártvizsgálatot is tartottak nálunk. Amikor összegyűjtöttük, hányán léptek ki, magam is megdöbbentem: fél év alatt 140-en kerestek más munkát. Az összlétszámúnk 200 volt. Még az is megfordult a fejemben; be merjem-e vinni ezt a jelentést a pártbizottságra ... A legtöbb régi dolgozó volt, közöttük nem egy tíz-tizenöt éve szövetkezeti tag. Főleg a munka szervezésével voltak elégedetlenek. Nem sok jót hozott a tavalyi év, s az idén márciusban rendezett mérlegzáró közgyűlései^ egyúttal új elnököt is választott a megtépázott közösség. Szabó Jánost, a poroszlód termelő- szövetkezet építésvezetőjét kérték fel erre a posztra. Az új elnök hivatalba lépése óta keveset él a családja körében. Reggeltől estig lekötik a munkahely gondjai, amelyekből erre az esztendőre is maradt éppen elég. Amikor találkoztunk, az első mondata ez volt: „Sok bajunk van...” A különböző hírforrásokból bizonyára értesültek már olvasóink arról, hogy magyar szakemberek is részt vesznek majd a Szovjetunióban létesítendő — Orenburg és Vngvár között húzódó — gázvezeték építésében. A magyar „kolónia” tagjai a csőkígyó középső, 600 kilométeres szakaszát készítik majd el. S mint a végleges megállapodások során leszögezték, a hatszáz kilométerből háromszázat a Mátrául ji Szénbányák Vállalat csőszerelői építenek meg. A gyöngyösi vállalat szakemberei a te"vek szerint 1975. júniusában kezdik meg a munkaterületre való felvonulást, s 1976. márciusában fognak hozzá a vezetéképítéshez. A hozzávetőlegesen hétszáz fős gyöngyösi „stáb” Harkov térségében települ majd le, az építésvezetőség helyének kijelölésére egyébként már az idén szeptemberben sor kerül. Ezzel egy- időben megkezdik a legfontosabb munkaterületeken dolgozó szakemberek alap-, illetve továbbképzését Vi- sontán, a vállalat külön erre a célra létrehozott oktatási központjában. OROSZUL IS TANULNAK... A visontai oktatási központ tulajdonképpen hármas funkciót tölt majd be: gondoskodik a vállalatnál dolgozók alapképzéséről, illetve es időközönként szükségessé p4U> továbbképzések lebo— Nehéz körülmények között dolgozunk — mondta —, az első amit tennünk kellett, hogy a részlegeket munkával, felszereléssel ellássuk. Itt van mindjárt a fő profilunk, az építőipar. Ki kell jelentenem: mi a lakásépítkezésből nem tudunk megélni úgy, hogy kőműveseink, ácsaink és szobafestőink vannak csupán. Állandóan alvállalkozókkal küszködni sem lehet, nem beszélve a ráfizetésről. Néhány családi házat és egy nyolclakásos társasházat építettünk tavaly, ezt az utóbbit a novemberi határidő helyett csak az idén márciusban tudtuk átadni. Igény sem sok van, hiszen körülöttünk több jó szövetkezet, vállalat működik. Elveszik a munkát. Amilyen a hírünk, nem is lehet csodálni, hogy építőipari szakembert hiába keresünk. Egyszóval: az idén már nem fogtunk lakásépítéshez, kisebb közületi karbantartási munkával foglalkoztatjuk az embereinket. Műanyagpohár, esernyőváz, székláb — Mi az elképzelésük a többi részleggel? — Valahogyan mindegyiket a helyére akarjuk tenni — válaszolta az elnök. — A legnagyobb gondot az jelenti, hogy állandóan munka után kell szaladgálnunk. A tekercselő részlegünk tavaly a visontai üzemek részére végzett felújításokat, az idén már gyengébb az ellátása. A lakatos részleget nemrég biztosítottuk be szériagyártással, csővázas éttermi székeket készítenek, s minden szerelési munkafolyamatot ; itt végzünk. A HAFÉM nagyobb mennyiségben rendelt tőlünk naperhyővázakat is. Az asztalosüzem a gyöngyösi építő szövetkezetnek készít ajtókat, ablakokat, de úgy tűnik, náluk is sikerül a szériagyártás: széklábakat, asztallábakat kér tőlünk, a BUBIV egri gyára. A Mátravidéki Fémműveknek csomagoló ládákat gyártunk. A legnagyobb lehetőség a műanyagüzemnél van, ez hozza a legtöbb hasznot. Hat géppel dolgozunk, körülbelül félmilliót ruháztunk be ide a szanáláskor kapott pénzből. Sok a megrendelő, s a legkülönfélébb termékeket tudjuk készíteni. nyolításáról, másrészt felkészíti az orenburgi munkára kiutazó szakembereket, később pedig kiképezi azokat a munkabrigádokat, amelyek a bükkábrányi bányafeltárást végzik majd.,. Mint Rejtényi Ferenctől, az oktatási bizottság műszakigazdasági tanácsadójától, az orenburgi munka létesítményi főmérnökétől megtudtuk, az oktatási központ elméleti és gyakorlati foglalkozásain előreláthatólag 600—650 kiutazó szakember vesz részt 50—60 fős turnusokban. Egy-egy szakma képviselői közül huszonöt-harminc bentlakásos továbbképzéséről gondoskodnak. A tervek szerint hegesztőket, autó- és lánctalpasdaru-kezelőket, kompresszorkezelőket képeznek ki alapfokon. Továbbképzésre főként már szakmával rendelkező kotrógépkezelőket, dózervezetőket iskoláznak be. A villanyszerelők részére külön katódvédelmi oktatást tartanak, ezzel egyidőben pedig gondoskodnak a műszaki szakemberek, termelésirányítók továbbképzéséről is. Külön tanfolyamon vesznek részt a nehézgép-járművezetők, akik 25—SÓ tonnás csőszakaszokat szállítanak majd a szerelések helyszínére... A kiutazó szakemberek felkészítésének egyik fontos Ezután a- felsorolás után valóban meg lehet érteni, miért van sok gondja a vezetőségnek. Az ok már a névben is fellelhető: vegyesipari szövetkezet. Bonyolult gazdasági környezetben képtelenség áttekinteni, irányítani ennyi ágazatot úgy, hogy ne legyen fennakadás. Amint azt Gál József főkönyvelő is elmondta, négy minisztérium felügyelete alá tartoznak; építőipart, nehézipart, gépipart, könnyűipart gyűjtöttek össze egy telepen. Mit bír a transzformátor? Ide kívánkozik még néhány adalék azokról a körülményekről, amelyekben ez a sok részleg dolgozik. Szántén a vezetőktől hallottam: a munkavállalás után, amikor elkezdődik az anyagbeszerzés, 50—60 kilónként 6zedik össze a vasat, s ha nem találnak megfelelőt, elkezdődik az alkudozás a megrendelővel, jó lenne-e más minőségű anyag... Két régi teherautó, egy öreg Polski Fiat végzi a szállítást. „Barkas” kiskocsijuk több mint fél éve a gyöngyösi Autójavító Szövetkezetben „parkol”. És végül: a szövetkezet központi telepének transzformátora olyan kis kapacitású, hogy képtelenek egyszerre használni minden gépüket. A műanyagüzem — mint Hajnal József üzemvezető elmondta — ezért dolgozik három műszakban. Napközben áll a gépek fele. Rossz híre van a füzesabonyi Vegyesipari Szövetkezetnek. 1969 óta az ötödik elnök irányítja a kollektívát, sok olyan üzletfelük volt, akivel később rendőrségi krónikákban találkozhattunk. Az új vezetőség becsületesen, a rendteremtés szándékával fogott munkához, de ez a szétforgácsalódás úgy tűnik, még sok bajt okozhat. Nem lehet egyik napról a másikra hozzáfogni a profil- tisztításhoz — volt a vezetők véleménye —, hiszen a szövetkezeti tagoktól nem lehet megválni, s biztosítani is szeretnék mindenkinek a kenyeret. Ez valóban így igaz, de megoldást a szakosodásra akkor is kell találniuk. Nem magukra hagyatva: az érdek- képviselet és a felügyeleti szervek sokoldalú támogatásával. Mert úgy érezzük: nemcsak a transzformátoruk nem bírja sokáig a „hajtást”. ök sem ... része lesz a nyelvtanulás: alapfokon mindenkinek — főként a termelésirányítóknak és gépjárművezetőknek — meg keli tanulnia oroszul. A munka bizonyos fázisaiban ugyanis szükség lesz a nyelvtudásra, az önállóságra, mondták az oktatási központ szervezői. Évente 9 hónap MUNKA, 2 HÓNAP SZABADSÁG A Szovjetunióban töltendő három év alatt — 1978. szeptember 30-ra kell átadniuk a megépített szakaszt — érdekesen alakul majd a csőszerelők munkaideje. Az év tizenkét hónapjából kilencet dolgoznak végig, két hónapra — télen — pedig szabadságot kapnak. A fennmaradó egy hónap az utazással, a felkészüléssel, csomagolással telik majd el... Decemberben, januárban és februárban csak akkor dolgoznak, ha szükség lesz ennek az időnek a kihasználására is, vagy ha olyan munka akad, amelyet csak ebben az időszakban tudnak elvégezni. TAPASZTLATSZERZÖ KÖRÚTON A hazai szakemberek előtt nagy feladat áll; eddig ugyanis nem építettek ilyen Reggel van és máris nagy a kánikula. Az izzasztó melegben szinte jól esik menedéket keresni az állomáshoz közeli raktárban. Kálban vagyunk, a pályaudvar mellett futó vasúti sínek közelében sárgafalú épület jelzi a SZÖVTERMÉK átvevőhelyét A falak mentén egymásra pakolt üres farekeszek emelkednek, szinte heggyé tornyosulva. A következő órákban ezeket mind megtöltik paprikával, paradicsommal, sárgabarackkal és uborkával. Azután útnak indítják szerte az országban. Benn a raktár hűvösében a nappal ellenére neon szórja a fényt. Sárgabarackokkal töltött rekeszeket látni mindenütt. Targonca jár gyors tempóban, szállítóvillái súlyos tehertől roskadoznak. A raktártér belsejét hosszú asztal választja ketté. Mindkét oldalon asszonyok kezdték a munkát, alig néhány perce. Válogatják, osztályozzák a paradicsomot. Nem sokkal később mérlegre helyezik az első csomagolt árut. Négyen a kékköpenyes asszonyok közül: Dávid Lajosné, Bencze Gáspárné. Besenyei Józsefné és Kiss Gyuláné már tíz éve végzik ezt begyakorolt mozdulatokkal. vezetékrendszert. Maga a cső átmérője is szokaUá.i, 1420 milliméter. Itthon csupán 400—600 milliméteres vezetékekkel dolgoztak a szerelők. Az új munka elvégzéséhez éppen ezért szükség van az építési tapasztalatok megszerzésére. A vállalat szakembereinek egy csoportja most Nyírmadán, a szovjet irányítással készülő távvezeték építésénél asszisztál, figyel, gyakorol. A tervek szerint 1975-ben egy kis csapat már a Szovjetunióban, az Orenburg és Tyumen közötti vezetéképítésnél ismerke- dig majd a „szakma” fortélyaival ... De nemcsak a vezetéképítők lesik el a fogásokat, hanem azok a szakemberek is, akik a nehézgé- pekkel, a szállítóeszközökkel dolgoznak majd. A vállalat minden típusból beszerez egy-egy darabot, hogy itthon, a tanfolyamok ideje alatt mindenki megismerkedhessen a kinti munkagépével. Mint az oktatási központ vezetői elmondották, csak olyan dolgozó kap „útlevelet” a szovjetunióbeli munkára, aki kitűnően ismeri a szakmáját, megfelelő eredménnyel végez a tanfolyamon, s megállja majd a helyét az öt ország szakembereiből álló munkacsoportban. Szilvás István — Állandó munkások vagyunk — mondja Dávid Lajosné. — Nemcsak ilyenkor nyáron, hanem a téli hónapokban is akad bőven itt rtiunka. Sokszor még vagont is pakolunk, mert ott is szükség van ránk. — Elégedettek? —, Valamennyien azok vagyunk, mert nem rossz a kereset. Nyáron a fizetés felmegy 2500-ra is. Máshol nem biztos, hogy ennyit keresnénk. A raktár melletti kis helyiségben gyakran csörög a telefon. Most éppen a vállalat egri központjából jelentkeznek. Racsek László telepvezetőhelyettes jegyzi a kérést, majd órájára pillant és megjegyzi: — Még alig van nyolc óra, és máris arra kérték, hogy Eger holnapi ellátására küldjék 180 vagon paradicsomot. Ebből kerül majd piacra, az egri üzemi konyhákba, és a környék üdülőibe. — Mindig ilyen nagy az igény? — Változó. — Most a kedvezőtlen időjárás miatt nagyon eltolódott a főszezon. Naponta csak ezer mázsa zöldség-gyümölcsöt vásárolunk fel. Ez augusztus közepére remélhetőleg eléri majd a napi háromezer mázsát. Közben térkép kerül elő. Szabó István szállításfelelős kezével határolja körül a felvásárló erületet. , — Minden nap a 60—70 kilométert átölelő körzetből, a hevesi, a füzesabonyi és az egri járás 40 gazdaságából érkezik ide az áru. Tizenöt teherautó segít a szállításban, természetesen vasúti kocsikat is igénybe veszünk, hiszen még a Dunántúl egyes részeibe is viszünk zöldséget. Ahogy telik az idő és közeleg a dél, úgy érkezik egyre több áru a telepre. Az uborkával, paprikával, főzőtökkel teli rekeszek jelzik, hogy Erdőtelken, Tenken, Tarnaörsön, Hevesen jó minőségű zöldségféléket takarítottak be a földekről. Egy paradicsommal telepakolt Zil teherautó dübörögve A parádi víz fogyasztói számára örvendetes hír, hogy az idei nyáron kedvezően alakult a vízellátás, lényegesen több víz tör fel a parádi forrásból, mint a korábbi hónapokban. Szinte példátlan hogy nyáron magasabb a vízhozam, mint tavasszal. Jeáll meg a hídmérlegen. Amíg ellenőrzik a szállítmányt, rövid barna hajú férfi ugrik le a vezetőülésről. Megtörli izzadt homlokát és odamondja: — Ma tényleg nem panaszkodhatunk, nagy a hőség, végre több a szállítmány is. — Honnan érkezett? — Tarnaörsről — válaszolja Rábli Lajos, a Szövetkezeti Szállítási Vállalat gépkocsivezetője. — Egyébként pesti vagyok, de ilyenkor segítek a nyári szállításban. — Nem ismeretlen már ez a vidék, hiszen harmadik éve járok ide a szezonban. — Meddig marad? — Ha minden jól megy, szeptember végéig. Jól jön a plusz pénz, meg szívesen csinálom. — Hányszor fordul naponta? — Az mindig az időjárástól függ. Ha kijön a lépés, akkor általában ötször-hatszor. De mi van a híres hevesi dinnyével, alig látni belőle néhányat? — kérdezzük Racsek László telepvezető helyettestől. — Sajnos baj van vele. A mostoha időjárás miatt az idén nagyon lassan érik. Több napfény kellene, ami sajnos hiánycikk. Pedig igény az bőven lenne rá. — Mennyit vásároltak fel eddig? — Alig néhány mázsát a hevesi homokról. Két-három hete ugyanígy voltunk a paprikával és a paradicsommal. — Hej, ez az idei nyár — legyint kezével — bizony becsapott bennünket. Délután hat óra ellenére is népes a telep. A gépkocsik jönnek-mennek, a rakodók cipekednek.- A telep rhelletti sínpáron vagont pakolnak. Szabó István füzetébe bejegyzi a szállítmányt, aztán lezárják á kocsi ajtaját. — Este kilenckor indul Za- laszentgrótra ez a főzőtökkel teli vagon és holnap már a zalai piacokon árusítják majd az ízletes főzeléknek valót. Lassan szürkül, kigyullnak az állomás fényei. Sokan pihenőre térnek, olvasnak, vagy televíziót néznek otthonukban és nem is tudják, hogy ezekben az esti vagy éppen éjszakába nyúló órákban indulnak el az áruval megpakolt teherautók és tehervagonok Kaiból Budapestre, Nyíregyházára, vagy Szombathelyre. Így kerül hozzánk fogyasztókhoz holnap reggel a friss hevesi paprika, paradicsom, dinnye és uborka. Mentusz Károly Két hét múlva sorsolják utoljára az V. Békekölcsönt Befejezéséhez közelednek az államkölcsönök teljes visszafizetésének előkészületei. Az Országos Takarék- pénztár két hét múlva, augusztus 17-én már az V, Békekölcsönt sorsolja utoljára, — az eredeti tervtől eltérően — az idei első és második félévre jutó nyereményeket együtt sorsolják, 119 100 kötvényre 47,9 millió forintot. lenleg naponta több mint kétezer palackot töltenek meg a gyógyító itallal. (MTI) MBÍMzQ Isffi, augusztus 4„ va&arnap Hekeli Sándor Gyöngyösről Harkovha A Szovjetunóban dolgoznak majd... Naponta 2 ezer palack parádi
