Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-04 / 181. szám
L Minisztertanács tárgyalta... Kedvező az ipari termelés szerkezetének alakulása A kormány legutóbbi ülésén a pénzügyminiszter az ipari termelés szerkezetének kedvező irányú változásairól adhatott számot. Ezt jelzi egvebek között, hogy az iparban létrehozott tiszta jövedelem 51.8 százalékkal emelkedett 1968 és 1973. között. És csökkent mind a szocialista, mind a tőkés export fajlagos állami támogatása, növekedet a magyar ipar nemzetközi versenyképessége, bővültek a szocialista integráció lehetőségei. Az ágazati termelés szerkezetére kedvezően hatott a központi fejlesztési programok végrehajtása. A gazdasági szabályozás hatására megtett vállalati intézkedések pedig a gazdaságosabb termékösszetételben tükröződték. A Vörös Csillag Traktorgyár, illetve a Gyapjúmosóda és Szövőgyár beolvasztása más vállalatba, a Hajtómű és Felvonógyár átszervezése, valamint a Beton- és Vasbetonipari Művek gyárának profilrendezése eredményesnek bizonyult. A kibontakozó szocialista integráció elsősorban a gazdaságos és keresett vegyipari cikkek, illetve a számítástechnikai berendezések arányát növelte. A feltételek, a lehetőségek iparáganként eltérőek. Az alapanyag- és energiatermelő iparágak főként csak a technológia fejlesztése, illetve az üzem- és munkaszervezés javítás révén növelhetik termelésük gazdaságosságát, a feldolgozó ipar viszont e módszereken kívül termelésének összetételét is korszerűsítheti. Az eltérő lehetőségekből adódnak a feldolgozó ipar nagyobb eredményei. Bár sok vállalatnál csak részben élnék a lehetőségekkel, például ez új, a meglévőknél gazdaságosabb beszerzési források feltárásával, a szocialista import fokozásában. Pedig csak így szüntethető meg a hazai szükségleteket kielégíteni akaró; de nem gazdaságos termékek gyártása. A piac kutatása, befolyásolása egyébként az új, a gazdaságos termékek bevezetésénél is nélkülözhetetlen, sőt, a termelésben, vagy az értékesítésben kezdetben hozott áldozatok akár veszteséget is okozhatnak átmenetileg. Az új felkarolása, támogatása, a kockázatvállalás, a gazdasági vezetésnek még sokhelyütt gyenge oldala. A konzervativizmus még tipikusabb megnyilvánulása a görcsös ragaszkodás a régihez. A bevezetésre kerülő új, gazdaságos termékekkel párhuzamosan sok vállalatnál tovább gyártják az elavult régit. A meglévő termelőberendezések és munkaerők átcsoportosításánál indokolatlanul nagy a „tapintat”. Sokfelé elodázzák a döntéseket központi eszközökre, az irá- nvftó hatóságok beavatkozására, a szabályozó rendszer módosítására várva. A gazdaságos termelés fejlesztése összetett és hosszú távú feladat, nem tűri az időhúzást, folyamatos munkát igényel. Aki vár, rosszul jár. A gazdasági irányítás, a szabályozás továbbfejlesztése az ötödik ötéves terv időszakában lehetővé teszi majd ugyanis az átlagosnál hatékonyabban működő vállalatok gyorsabb fejlődését. Ahol viszont a gazdaságos termék- szerkezet kialakítására nem találtak módot, a termelés korlátozására, visszafogásra kerül sor. Ezért fontos a vállalati új ötéves tervek kidolgozásánál a termelés szerkezetének és gazdaságosságának tisztázása. Csak a távlatok ismerétében valósítható meg optimális irány- és arányváltozás a termelésben, és választhatók meg a leghatékonyabban módszerek, új eszközök e célok elérésében. S rosszul tervez, aki nem számol a verseny fokozódásával, az élenjáró üzemek további térhódításával. Eddig már több száz exportra termelő vállalat és szövetkezet 2400 termékcsoportra dolgozta ki az 1976— 1980-as évek kiviteli ajánlatát. Versenytárgyalások alapján, a külföldi igények figyelembevételével a leggazdaságosabb cikkek kapnak majd „kilépőt” az országból és „belépőt” a nemzetközi munkamegosztásba. Az ágazati minisztériumok az új ötéves terv időszakára is intézkedési terveket, akcióprogramokat készítenek a gazdaságtalanul működő vállalatok, üzemek helyzetének megváltoztatására, a reális versenyfeltételek kialakítására. Különösen a kis- és középüzemeket, a viszonylag nagy munkaerőt lekötő technológiákat korszerűsítik majd főkéht a szocialista import növelésével. ■ S a már elhatározott és az újonnan kialakításra kerülő központi fejlesztési programok a jövőben is nagy szerepet töltenek be a termelés gazdaságos szerkezetének kialakításában. De bővülnek a hatékonyan működő vállalatok fejlesztési lehetőségei is. S a népgazdaság ötödik ötéves terve, értékelve a helyi erőfeszítéseket, megfelelő anyagi fedezetet teremt majd egyes kedvezőtlen adottságú ipri üzemek felzárkózásához. A munkások nevében a munkásokért MINT LAPUNKBAN HÍRÜL ADTUK: az MSZMP Eger Városi Bizottsága a közelmúltban tartott ülésén vitatta meg és fogadta el „A munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztéséről, helyzetének további javításáról” szóló központi párthatározat irányelvei alapján elkészített városi intézkedési javaslatot. Érdemes belelapozni a munkások nevében a munkásokért készült programba, amely igen részletesen félre nem érthető pontossággal szabja meg a város mintegy 15 ezer kétkezi munkásának életévei, sorsával, munkájával, politikai, anyagi, erkölcsi megbecsülésével kapcsolatos legfontosabb helyi tennivalókat, feladatokat. A központi és a helyi bér- fejlesztések eredményeként a megyeszékhely munkásainak is számottevően nőtt — megyénkben az állami ipar munkásainak havi átlagjövedelme közel 2700 forint, amely több mint nyolc százalékkal magasabb az 1973- as év első félévinél — a jövedelme az utóbbi egy-két év során. Az elkövetkezendő években elsősorban fegyelmezettebb és hatékonyabb munkával előteremtve a szükséges anyagiakat tovább kell biztosítani az üzemeknek a jövedelmek további emelését. Ezen belül is elsősorban az azonos munkát végző nők és férfiak megbecsülése közötti igazságtalan különbség megszüntetése, valamint a végzett munka értékeire alapozott differenciált anyagi ösztönzési rendszer megteremtése az egyik legfontosabb feladat. A pártbizottság mellett működő várospolitikai bizottság rövidesen megvizsgálja a munkáslakás-építési akció továbbfejlesztésének újabb lehetőségeit, az üzemi pártszervektől pedig azt várja a öten ültük körül az asztalt az egri Nyári Egyetem főhadiszállásán, az Egészségügyi Szakiskolában. Három bolgár vendég — Ruszi Ata- naszov a baráti Targoviste megye pártbizottságának agitációs és propaganda osztály vezetője, Iván Jakinov, a megyei múzeum igazgatója és Kojcsev Drágán, a targovis- tei városi tanács titkára — a kedves tolmácsnő, és jómagam, a krónikás. A beszélgetés kissé nehezen indult, de ilyenkor mindig segít egy egyszerű kérdés: — Hogyan érzik magukat Egerben bolgár barátaink? — Őszintén szólva kissé zavarban vagyok — kezdi az osztályvezető —, mert most átkerültem az asztal másik oldalára. Én is voltam ugyanis újságíró és így gyakran kérdeztem, de első alkalom, hogy nekem kell válaszolnom: És nemcsak jól kérdezni nehéz, de jól válaszolni is. De azért megpróbálom. Először vagyunk ebben a szép országban. Ha röviden kellene válaszolnom a kérdésre, csak ennyit mondanék: nagyon jól érezzük magunkat, hiszen igaz barátok közé jöttünk, és hasznosan töltjük az időt. Ennél persze sokkal többről van szó. Arról, hogy ez a látogatás is elmélyíti a két megye barátságát és az élet különböző területén bővíti az együttműködést is. Éppen ezért örülünk annak. hogy megyéjük vezetője Vaskó elvtárs meghívott bennünket. — A barátságot említette. Mit jelent ez a barátság a targovisteiek számára? <= A barátság nagyon mély értelmű. széles fogalom, s esért bizony nehéz szavakba A városi tanács titkára önteni. Többek között azt jelenti, hogy érdeklődnek a Heves megyeiek iránt. Ezt tapasztaltam, amikor egriek, Heves megyeiek jártak nálunk. Az egyszerű emberek 6zinte megostromolták kérdéseikkel magyar barátainkat, akik alig győzték kielégíteni a sokoldalú érdeklődést. Ez a kölcsönös érdeklődés pedig azt jelenti, hogy eredményeink, gondjaink nem közömbösek egymás számára. — Hogyan lehetne bővíteni a két megye testvéri kapcsolatát? — A napokban találkoztunk a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának munkatársaival, s ezen a beszélgetésen több javaslat hangzott el. Szóba került például a műkedvelő művészeti csoportok közötti kapcsolatok felvétele, fotókiállítások, képzőművészeti alkotások cseréje, de javasoltam az ismeretterjesztő társulatok együttműködését is. Szélesíteni lehetne a turizmust is. Nem szokványos tu- ristautakra gondolok, hanem arra, hogy a két megye dolgozói utazzanak gyakrabban egymáshoz. Elmondhatom azt is, hogy a mi felsőfokú intézményünk már évek óta figyelemmel kíséri az egri főiskola munkáját, s remélem hamarosan sor kerül a kapcsolatok kialakítására is... A múzeum igazgatója — Vajon mit jelent ez az egri látogatás a múzeumigazgató számára? — Sok élményt és hasznosítható tapasztalatokat — kapcsolódik a beszélgetésbe az igazgató, aki néprajzos is egyben. — Az egri múzeum munkáját még nem ismerem eléggé, de láttam a helytörténeti kiállítást, s az kitűnő. A legnagyobb élményem természetesen maga a város, ahol igen magas szinten áll a műemlékvédelem. S nemcsak az épületek és a harmónikus városkép bizonyítja ezt, hanem a Nyári Egyetem programja és az előadások színvonala is. — Mivel foglalkozik most a targovistei múzeum? — Elöljáróban el kell mondanom, hogy a mi múzeumunk jóval kisebb az egrinél és tulajdonképpen csak 1960-ban jött létre. Vannak ugyan már eredményeink, de a kutatómunka java még hátra van. Mi elsősorban régészeti kutatásokkal, az ember megjelenésével foglalkozunk, aztán a trákokkal, de kutatjuk a bizánci uralom kiterjedésének nyomait is. A mi megyénkben elsősorban bizánci eredetű várak vannak, s a közelmúltban kezdtük meg ezek feltárását. Természetesen számos olyan építészeti emlékünk is van, amely a török időkből származik. Nem szabad elfelejteni, hogy minálunk pontosan 482 évig tartott a török uralom. A pártbizottság osztályvezetője — Milyen együttműködés várható a két múzeum között? — Elsősorban a tudományos kutatások tapasztalatainak cseréjére gondolok. — Milyen élményt visz magával Egerből a városi tanács titkára? — Elsősorban azt, hogy ebben a régi városban milyen fiatalok az emberek. És lenyűgözött a Nyári Egyetem előkészítő munkája, és a városi tanácsnak az az igyekezete, hogy mindazokkal meg akarja ismertetni Eger műemlékeit, akik látogatóba jönnek Heves megye székhelyére. A szakszerű tudományos munkát és a lelkes igyekezetei szeretnénk megta- nulni az egriektől. — Mikor hallott először Egerről? — Diákkoromban nagyon szerettem a földrajzot, s a térképről már akkor megtudtam, hogy létezik ez a város... — Ha már egy volt kollégával találkozhatom, megkérdezem: hogyan fejezné be ezt a beszélgetést? Az osztályvezető elneveti magát, de aztán komolyan mondja: — Fejezzük be azzal, hogy nincs lezárva ez a beszélgetés. Folytassuk tovább még szélesebb körben, hogy jobban megismerjük egymást, mert ezzel valamennyien gazdagabbak leszünk. Márkusz László pártbizottság, hogy az eddiginél is hatékonyabban ösztönözzék a munkások lakásépítésének anyagi támogatását. bar szamuk egyre Nö, ma is kevés fizikai munkást találni azonban a város, vezető párt, állami és társadalmi testületéiben. Az említett szervezetekben dolgozó munkások sem kapnak kellő segítséget tevékenységükhöz, időnként még anyagi veszteség is éri őket társadalmi funkciójuk miatt. A2 említett hiányosságok megszüntetése érdekében a párt- bizottság úgy döntött: az üzemi vezetést elsősorban képzett, közéleti jártassággal, szakmai és politikai tekintéllyel rendelkező munkásokkal kell megerősíteni, felfrissíteni, növelni kell a pártszervezetekben is a fizikai munkások számát, az újonnan megválasztott munkás párttitkárok részére pedig továbbképző tanfolyamokat szerveznek majd. Gyakrabban kerül ezután sok munkások-vezetők szervezett találkozóira is, a város vezetői egy-egy munkáskollektíva előtt adnak számot ^ várospolitika eredményeiről, a tervekről, a gondokról, s minden bizonnyal szimpátiát vált majd ki az is, hogy a tanácsi vezetők az üzemekben is tartanak fogadónapokat, fogadóórákat. KIEMELT POLITIKAI FELADATKÉNT határozta meg továbbá a pártbizottság — jelentőségét több felszólaló is hangsúlyozta —, hogy a munkahelyeken olyan légkört teremtsenek, amely ösztönzi, bátorítja a dolgozókat, a nyílt, őszinte véleménynyilvánításra. Egyetlen javaslat se maradjon válasz nélkül, az üzemi és a szocialista demokrácia szélesítésére hozott párt- és kormány- határozatok végrehajtását is szigorúan kérjék számon a pártszervezetek. A technika korát éljük, a termelőberendezések egyre modernebbek, egyre egyszerűbbek. A város, a megye, az ország tervszerű és dinamikus fejlődésének alapja: a munka termelékenységének, hatékonyságának növelése. Elengedhetetlenül szükség van tehát a szakmájához értő, a párt politikáját tisztán látó munkásokra, olyanokra, akik értik, ismerik s használni tudják a legkorszerűbb technikát, s akik nemcsak saját maguk ügyesbajos dolgaikért — óvoda, bölcsőde, bérfejlesztés — mernek szót kérni, hanem egyeztetni tudják az egyéni, s a társadalmi érdekeket is. Parancsoló követelmény lett tehát a tanulás, az önképzés, a szakmai, a politikai ismeretek gyarapítás*. Annál is inkább, mert Eger városban is igen sok olyan munkás dolgozik még, aki nem végezte el az általános__ iskola nyolc osztályát sem. A pártbizottság ezzel kapcsolatban többek között úgy döntött: elsősorban az üzemekben — és ne az iskolákban — teremtsék meg a kihelyezett iskolai oktatás feltételeit, biztosítsanak munkaidő-kedvezményt, adjanak anyagi támogatást a továbbtanuló dolgozóknak, az üzemi, s a tanintézetek kommunista kollektíváinak összefogásával is segíteni kell _ _ a munkások továbbtanulását. Ahogyan igen eredményesen teszik ezt már évek óta az Egri Dohánygyárban, ez Egri Finomszerelvénygyárban, a városon kívül pedig Vison- tán, a Mátravidékí Fémmüvekben, a Mátraalji Szénbányák Vállalatnál. Az említett üzemekben, vállalatoknál ma is több száz dolgozó tanul. A gazdasági, a politikai ^ vezetők nemcsak bátorítják a dolgozókat, hanem az anyagi, a tárgyi és a személyi feltételeket is biztosítják a továbbtanulásnak. A PÁRTBIZOTTSÁG ÜLÉSÉN a felszólalók közül többen megemlítették: az önmagában véve dicséretes dolog, hogy a szakmunkásképző intézetek végzős hallgatóinak többsége tovább kíván tanulni. Figyelembe kell venni azonban a fiataloknak a tanulásukhoz tetemes költséggel hozzájáruló vállalatok érdekeit is. Talán megoldást is jelenthet az egyik felszólaló javaslata: az üzemek készítsenek beiskolázási tervet, azt beszéljék meg a fiatalokkal, kölcsönösen egyeztessék az érdekeket és a lehetőségeket. Természetesen ennél sokkal többet kell tenni az üzemeknek a fiatalok, a pályakezdők zökkenőmentes beilleszkedéséhez, anyagi, erkölcsi megbecsülésükért is. A közelmúltban végétért ifjúsági parlamenteken igen nágy számban mondtak véleményt az ifjúmunkások, dicsérték a szépet, a jót, de arri?f is őszintén beszéltek, amivel nem elégedettek, amin változtatást sürgetnek. AZ ELKÖVETKEZŐ NAPOKBAN, hetekben valamennyi pártszervezet programot készít majd a Központi Bizottság említett határozatának alapján. A tervek, a célkitűzések, a helyi tennivalók bizonyára sokban különböznek majd egymástól. Az alap azonban közös, azonos: o feladatokat summázó programok a munkások nevében, a munkásokért készülnek. Koós József Munkában az öntözőte epek A kánikulai forróság hosz- szú hetek után ismét munkát ad a mezőgazdasági öntözőtelepeknek. Az idei öntözési szezon felemás képet mutat: az első szakaszban hosszantartó szárazság jellemezte az időjárást, ekkor igen jó eredményeket értek el az öntözésnél, később azonban, májusban és júniusban az állandó esőzések sokfelé feleslegessé tették a mesterséges csapadékutánpótlást, s ezért a gazdaságok nagyobbik része szüneteltette a szivattyúzást, öntözést. Július 1-ig azonban mindent egybevetve mégis a tavalyinál mintegy 30 000 hektárral nagyobb területet, összesen 237 ezer hektárt , öntöztek meg az országban. Az ezt követő három-négy hétben lényegesen kisebb volt az „érdeklődés” az öntözővíz iránt, ezt jelzi, hogy júliusban tíznaponként csak 5—7 ezer hektárt láttak el mesterséges csapadékkal a mező- gazdasági nagyüzemek, amelyeknek szakemberei éppen a túlzott csapadék levezetésével volktak elfoglalva. Még július végén is voltak olyan mélyebb fekvésű területek az országban, ahol lánctalpas vontatókkal kellett kihúzni a kátyúkban elakadt kombájnokat. Az elmúlt hónap végére és augusztus elejére azonban csaknem mindenütt megérett a helyzet arra, hogy ismét megkezdjék a mesterséges csapadékellátást, a talaj felső rétegeinek „feltöltését”. A szakemberek arra számítanak, hogy augusztus első tíz napjában mintegy 20—25 ezer hektár top majd öntözővizet. Ezt teljesen meg kell ismételni augusztus közepén és a hónap végén is, nagy forróságban ugyanis a növények gyorsan párologtatják el a nedvességet, emiatt máris szükség van az évelő növények felüdítésére. Ha az időjárás ilyen marad a következő napokban, úgy sorra kerülnek majd a sülevé- nyes, rosszabb vízháztartási talajokon levő kukoricák. 1974, augusztus Vi Beszélgetés a barátságról Hárman • n
