Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-31 / 203. szám

Alfrédo, Alfrédo A nők helyzete ?-----------------------------------------­a Fino.il* ? szerel vény gyár \ ^ '' ^ hevesi gyár­egységében Beszéljünk magyarul! (Tudósítónktól): A nagyközségi tanács ipari és ; kereskedelmi bizottsága legutób- • bi ülését az egri Finomszerel- vénygyár hevesi gyáregységében * tartotta, ahol a dolgozók munka- ' körülményeivel ismerkedtek. A - gyáregység sok helybeli, s első­sorban női dolgozónak biztosít 1 munkalehetőséget. A jelenlegi \ létszám meghaladja az ötszáz ; főt. A bizottság tagjai eliámerő- en nyilatkoztak a munkahelyek * szociális ellátottságáról, a mun- ! kakörülmények korszerű kialakí- ; tásáról. Tóth Mária I7.5S: Ekdni tudni kell.». Dokumentumfitai két: könyvterjesztőről, vagyis in­kább két könyvügynökről, akik a legnagyobb forgal­mat bonyolítják — magya­rán ők adják el a legtöbb: könyvet. Éspedig fejenként; többet, mint például a bajai könyvesbolt! Érdekes embe­reknek, a kultúra terjesztői­nek látszanak. Látszanak — írtuk —, mert nem azok. Még akkor sem, ha kereske­désük, ügynökölésük tárgya ' könyv — kultúra. (KS) — Milyen nyelven beszélsz? — Németül, kicsit franciául és most tanulok angolu — Hallom, sántikálsz a magyarban is.„ Meredt szemmel bámul. — Gőzös vagy, apám! — Na, látod! Nem tudsz magyarul. Beszélj csak egy szer mikrofonba és játszd vissza magnón a szöveget. Mej ijedsz önmagadtól. Az Élet és Irodalom nagy cikket közölt a nyelvsorvi dásról. Igaza van. Búcsúztatja a magyar igeragozás hároi múlt idejét, pontosabban azt mondja, hogy a régmúlt < félmúlt nincs többé. Felemeli szavát a megkopasztott kor' nyelv ellen és tudományosan, okosan bizonyít. A napokban az egyik községben egy tanácskozásé vettem részt. És nem csupán a felszólalások tar'a imát f gyeltem. A legszebben, igazán magyarul, egy bodonyi p; rasztember szólt. Akkor döbbentem rá, — bizony, még mi gamat is rajtakapva a pongyolaságon —: itt baj van! F korcsosodik, elfajzik a nyelvünk. Csíkszeredán, egy öreg székellyel beszélgettem a mú nyáron. Azóta sem felejtem el ízes, szép magyar beszédé — Szia, öreglány! Anyuka kedvesen öleli magához kamasz fiát. — Marha dög vagyok! Roggyanj le te is. — Sok a melcsid? Anyuka csak sejti a kérdést. — Tudod, kisfiam, mindig sok a munkám! Egy vám nőnek nyári szezonban ... — Azért kérdezem, mert megyünk a csajokkal stans lizni, és nem ártana egy kis dolcsi... A mama pénzt ad a fiának, vacsorát készít. Még ef pohár hideg sör is az asztalra kerül. És miután Csabi! kajált és piált, lezserül edhúzza a csíkot... Szóval, így vagyunk! De nemcsak a fiatalokkal vagyunk így. Mi magur felnőttek 'is mind csúnyábban beszélünk magyarul. Ponti sabban nem is magyarul beszélünk. „Magyartalanok” v; gyünk. Figyeljék csak meg egy-egy értekezleten a monda fűzéseket, a kifejezéseket, a szavakat! Egy egyetemet vé; zett fiatalember ezelőtt két nappal a tízperces hozzászól' sában negyvenkilencszer mondta, hogy „kérem szépen Törte saját anyanyelvét. Említenék egy-két szót az előterjesztésekről Is. f úgynevezett .anyagokról”. Ha ezeket kijavítaná egy nyel' tanár, legtöbbjük csupa piros tinta lenne. Nem vészharang-kongatásról van szó. Csupán a figy- lem felhívásáról: Mert ha idejében nem vesszük észre m; gun kát, akkor megérhettük, hogy a TIT megindítja keze fokú magyar nyelvtanfolyamait a magyarok számára. Szalay István Tanévkezdés előtt az egri főiskolán Kamerák „ügyelik” az osztály! Pietro Germi nagy rende­ző. Ez még akkor is igaz, ha ezt a tényt most egy vi­szonylag gyengébb, erőtle­nebb alkotása kapcsán kell megállapítanunk. A hibái­ban is van valami nagyvo­nalúság! Pietro Germi most is a házassággal bajlódik, úgy, olaszosan. A Válás olasz módra remek képsorai után évekkel, most lassú menet­ben bemutat' egy folyamatot férfi és nő között, amely végül is a házasságba, majd annak a szétrobbanásához vezet. Germi nem szűkölkö­dik az őszinteséggel. Olyan pillanatokban és olyan ter­mészetességgel vonultatja fel elénk hőseit, hogy az egész maszkarádé éppen realitá­saival és a valósághűségéért nevetséges. Germi színterén jobbára csak az olasz kö­zéposztály emberei mozog­nak, testi félszegségeikkel, lelki bajaikkal, társadalmi előítéleteikkel és sok-sok elöregedéssel a reflexekben. Itt minden lány — bármit fecseg is — férjhez akar menni. A magakelletésnek, az allűröknek, a kihívó és alig leplezett szándéknak el­söprő lendületével vetik ma­gukat a harcba. Az ember a végén végül is azon ámul el, hogy önző gátlásosságuk­ban a választható két férfi közül mégis a bambábbnak adnak előnyt. Nyilván azért, mert az ilyent könnyebb megtartani, irányítani és hasznosítani. Germi, amikor a házasságról csinál filmet, először a nőket veszi célba a szatíra nem is fájdalom- mentes döfködő nyilaival A film minden kockája azt akarja bizonyítani, hogy a házasságok nem az égben köttetnek, hanem nagyon is a földi dolgok, az" ösztönök, a körülöttünk zajgó világ korlátái és gátlástalanságai, erkölcsi jó- és balítéletei hozzák azt létre. A film szerint ezért ezt a társadal­mi köteléket emberek kö­zött valónak kell tekinteni és csak emberek, az érde­keltek dönthetnek felőle, ha a társadalomban a polgáro­kat nagykorúaknak tekint­jük. A példázat politikai fel­hangot ii? kap, aktualizál a Mikor a nagy betonszállító kocsi majdnem feltaszított a járdára és lestoppolt előttem, persze tudtam, hogy az a csibész ki akar nyírni. Le­álltam én is nagy üggyel- bajjal a sötét, elhagyott kül­városi utcán és mert egyéb nem akadt a kezembe, eser­nyőmet megmarkolva kiug­rottam a kocsiból. A betonos úgy visszatolatott, hogy egy hajszál választotta el a lök­hárítómtól. Kiugrott ő is, egy franciakulcsot lóbált a kezében. — Ide figyeljen, apóca! Szálljon le rólam, mert... — és ami mocsok kifért a szá­ján, rám zúdította, de csak három lépés távolságról. Szerencsémre. Nem azért, mert féltem tőle, hanem mert magamtól * féltem. Görcsbe rántott a düh, éreztem, hogy agyonverném, ha támadna, pedig mennyit szelídítettem OM&M ■074. augusztus 3L, szombat Olasz—francia film rendező és nem is rosszul. Csak az a baj, hogy ez a férjként kezelt filmbéli hős, ez az Alfredo így, ilyen lel­ki és társadalmi adjuszti- rungban, felfogásban hitelét veszi az egyébként nevette- tően is komoly mondanivaló­nak. Dustin Hoffman játssza ezt az ügyefogyottat, ezt a szerelmi hüvelyk-matyihőst, aki szürkébb és sápadtabb a legszürkébb és legbetegebb köznapi verébnél Is. A kö­rülötte feltünedező nősté­nyek szinte felszippantják Jules Verne az ifjúság kedvelt írója volt és marad. Igazságszeretete vonzó, fan- táziagazdasága úgyszólván bámulatos, s nem véletlenül tartják őt a tudományos­fantasztikus Irodalom egyik legelső nagy mesterének. Melyik fiatalnak ne tetsze­nének okos, ügyes, erős, szeplőtlen jellemű hőséi, akik, ha viszontagságok árán is, de legyőznek minden akadályt, leszámolnak a go­nosz indulatokkal, s győze­lemre viszik az igaz tudo­mány, a tiszta emberség ügyét. Nem véletlen, hogy alko­tásai zöméből látványos, for­dulatos filmek — köztük igen sok nívós alkotás is akad —• sora született. Ezek Verne írói erényeire alapoz­tak, s a lehető legprecízebb tolmácsolásra törekedtek. A Fogadó a Törött Patkó­hoz című színes, szélesvász­nú szovjet film forgató­könyvírói Vlagyimir Vlagyi­miron és Pavel Finn, egé­szen más, sajátos feladatot vállaltak: az író regényei nyomán, á műveiben rejlő ötletek felhasználásával egy kerek történetet formáltak az igazságkereső szenvedély­ről, csupaszív és velejükig romlott, minden gonoszságra kész figurákról. Nem feled­keztek meg az izgalmas cse­lekményről, a feszültségtől terhes pillanatokról sem. magam az utóbbi időben! Közben egyenletesen zakatolt a betonkeverő dob, mintha a fejemben forgott volna három tonna súllyal és egy pillanat alatt átfutott rajtam egész hülyeségem története. O Hülyeségem története, attól a naptól kezdve, amikor az autóbusz peronján nem kap­tam szájon egy mocskolódó huligánt, aki mólésan az anyánkat szidta. Mivel pedig annyi ember között — csak közvetlenül hozzányomódva legalább húszán voltunk — egy sem akadt, aki betömte volna a száját, hát neki lett igaza, hogy büdös nekünk a meló, csupa naplopó, mun­kakerülő, tekergő, a nők meg... — Jobb a békesség -r- gondoltam akkor, kell is nekem rendőr, jegyzőkönyv, tárgyalás, mifene. Ha elka­pom a koszos orkánját és ki­rázom belőle, megvan a botrány. Amellett kinéztem a tisztelt utastársaiból, hogy nem állnának mellém. Ha jön a rendőrség, egyszeriben mind elszelel a sürgős dolga ezt a helótát, akinek vélet­lenül sikerült férfinak szü­letnie. Némely részletében a film így is kitűnő. Stefánia Sand- relli, Carla Gravina reme­kül játszik. Duilio del Pre- tében — ha nem csalódunk — egy új-és érdekes egyéni­ségű olasz jellemszíné6z je­lentkezik. A film üresebb járataiban Carlo Rustochelli zenéje üdíti fel a nézőt. (farkas) Arden nemcsak kiváló író, tudós, bátor humanista, ha­nem neves utazó is, aki lég­hajóján járja a világot. Rá­adásul kitűnő nyomozónak is bizonyul, kibogozza, egy meglehetősen komplikált gyilkossági ügy kusza szá­lait. Sőt, arra is képes, hogy más javára lemondjon sze­relméről, Leydáról, Petersen doktor* lányáról. Az alkotók mindent felvo­nultattak, ami csak kell a sikerhez. A forgatókönyv- íróknak segített Szemjon A.ranovics rendező, s két operatőr, Jevgenyij Sapiró és Dmitrij Dolinyin lényeg­látó és költői hangoltságú munkája. Csak elismerés il­leti a nagyszerű szereplőgár­dát, különösképp a főhőst alakító Szergej Jurszkijt. Mégis közepes színvonalú film született, olyan produk­ció, amelynek nem sok kö­ze van Jules Verne szár­nyaló fantáziájához, ötlet- gazdagságához, jövőt körvo­nalazó elképzeléseihez. Az alkotók nem találták meg a helyes arányokat, képletesen szólva agyonfűszerezték a csemegének szánt falatokat. Az ifjú " nézők mégsem csalódnak, mert közel áll hozzájuk a fordulatos, izgal­makban bővelkedő cselek­mény, s a mesék színes vi­után, még én maradtam vol­na meg botrányokozónak, hát hallgattam. Vagyis igaza volt a huligánnak, rohadt kispol­gári csőcselék voltunk. Éppen akkoriban olvastam valami szentbeszédféle ve­zércikket, hogy közömbösek vagyunk embertársaink iránt, mintha külön-külön csillagon laknánk, elérhetet­len távolságban a másiktól. És megalkuvók, nem állunk ki az igazunk mellett, tűrjük a nagyszájúak hatalmaskodá­sát, nem élünk még a de­mokratikus jogainkkal sem. Pedig nem vagyok berezelt alak. Olykor talán éppen azért nyelek le egyet-mást, mert némelyik nagypofájú olyan nyamvadt, hogy a le­gyintésemtől összecsuklana. Vagyis afféle, a békesség kedvéért lapító mélák len­nék? No ennek mától vége, nincs az ördögnek az a csi­bésze, aki velem packázha- tik! Mert hová jut a világ ha a tisztességes ember min­dig csendben marad. Lassan arra sem leszünk képesek, hogy a rendbontók ellen megvédjük a magunk becsü­letes csendjét. Nem vigyáz­hat mindenkire külön rend­őr. De majd én! Attól kezdve letorkolltam a huligánokat, és ha letorkoll­tam őket, többnyire csend is támadt. Ha első szóra nem, másodikra biztosan, mert le- öcsiztem én a hatvan éves szeszkazánt is. Annyiféle em­ber lakik már a városban, hogy jóformán naponta ki­jutott az igazságtételből a csúcsforgalom tolongásában. Viszont mindig átadtam a helyem a kismamáknak, a mások kőikéi js felugráltat- tam, ha nem látták öreg­anyjukat fél lábon rázkódni a csuklós busz hátuljában; rendesen átvezettem a vak Lassan vége a gondtalan, vidám pihenésnek, hiszen szeptember ,7-én a főiskolán is kezdődik a tanítás. Ho­gyan készülnek a szeptem­ber fogadására, milyen új­donság várja a tanárokat és a diákokat a két gyakorló általános iskolában? Kétszáz éves az egri Líce­um, mely még most is a megyeszékhely reprezentáns bácsikat az úton, nem ta­postam le a virágágyakat, a csikket is elvittem a legköze­lebbi szemétgyűjtőbe. Mikor pedig megkaptam a a kocsimat és már nem gya­korolhattam tömegközlekedé­si eszközeinken az irgalmas­ság cselekedeteit, én voltam a környék legudvariasabb úr­vezetője. Soha szét nem spricceltem volna a zebrán cammogókat, bevártam, míg az utolsó csiga is végigván- szorgott az átkelőhelyen, tül­kölhetett mögöttem a világ- bajnoki futam élmezőnye. És egy ilyen derék embert akart először fának kergetni, má­sodszor dagadtra verni a franciakulcsos atyafi. o Tettem pár lépést felé, ő meg ugyanannyit hátra. — Nézze, hapsikám! — és én is megmondtam neki, hogy kinél csapjon fel legkö­zelebb éjszakai tréfacsinálő- nak. Az eset előzményeihez tar­tozik ugyanis az az éjszaka, mikor kegyetlen túráztatás- ra, ablakzörgetésre és ordí- tozásra ugrottam ki a finom meleg paplan alól. '— Jaj, csak nincs tűz... — rémül­dözött a feleségem. — Olyan rosszat álmodtam! — A gye­rekek is ébredeztek a másik szobában. Mire az ablakhoz slattyogtam, majdnem szét­verte valaki az új redőnyömet, amiért annyit futkostam egy kispesti asztaloshoz. — Ki az? — Gyorsan, gyorsan! — bömbölt kinn egy bagómarta hang. — Ki az? — Gyorsan, gyorsan, Balog úr, az isten- erremegarra... — Nincs itt senki Balog. .. — Hát akinek a ... — és csak köpi a disznó, a kimondhatatlan trágársá­gokat. — Na megállj, csibész! — Ki az udvarra, miközben a épülete. Az eltelt hosszú évek azonban megviselték a falait. Évek óta tartanak a megerősítések, amelyek nőm szüneteltek ezen a nyáron sem. Szeptember elejére be­fejezik az emeletenkénti kar­bantartásokat, a hivatali he­lyiségek és a növénytani tanszék tantermeinek festé­sét, parkettázását és folya­matosan kicserélik az el­kömyék valamennyi kutyá­ja majd elvitte a kerítést. De mire kiértem, már csapták a kocsiajtót, feíbőgött a motor és a behemót cementes jár­gány elporzott az utca vé­gén. Mire csak úgy pizsamá­ban, kivittem a kocsit, már nem láttam sehol. De addig szaladtam az éj­szakában, míg lemorzsoltam az előnyét és megláttam a rendszámát, meg a kocsi ol­dalán a vállalati jelzést. Éle­temben nem ismertem attól a vállalattól senkit. Nyilván egy szellemeskedő ürge tré­fája volt az egész. Az öreg­asszonyok mesélték is a fe­leségemnek, hogy mik tör­ténnek a környéken az utób­bi időben. Hát ilyesmik. Na majd én! O Megyek másnap a vállalati jogtanácsosijukhoz és mesé­lem neki a dolgot. Hallgatja, hallgatja, aztán letorkoll. — Kolléga úr, mostanában olyan kötözködő lett. Azt mondják, hogy folyton hu- zgkodik a főnökséggel, a be­osztottai is panaszkodnak, hogy kiállhatatlanul sokat követel. Most meg ez a mar­haság. Kell ez magának? Fe­lejtse el szépen az egészet. — Kell, nem kell, nem én kezdtem. Nekem semmiféle egyéni sérelem nem fáj. De mi lesz, ha mindenki enged mindent magán száradni? — Nem olyan ügy ez, hogy megérné. Vannak bizonyíté­kai? Hátha egy másik kocsi­nak a rendszámát írta fel, mert a maga embere más irányba lógott. Utólag fúj­hatja az egészet! Csak nem fogják ezért a fél ország fu­varlevelét átvizsgálni?... _ J£oiytatjuk)_ avult, rosszul záródó ab kokat is. Hátra van még torony állványozása és fe tése, így tellát jó ideig vá ni kell még arra, hogy főiskola kitűnő akusztikáv rendelkező, híres barokk u vara hangversenydobogóv Illetve nézőtérré váljék. Tiszta, barátságos kömy vet várja a tanulókat a tai évnyitótól kezdődően az i’ tézmény három kollégium ban is, ahol ebben az évbe 580 diákot tudnak fogad, az 1250 nappali tagozat- hallgató, közüL A többiek a bérletekben helyezkedne majd el. Szeptember köz pén az első évesek avatásé 324 „gólyát” köszönthetnek tavalyi 296 helyett. A „g. lyák” mellett hét fiatal P dagógussal bővül a főisko. tanári kara,' így ebben tanévben már 155 neve’ oktat majd a különböző szí kokon. Megoldódott végre a te remhiány és a fűtési gon a IV. számú Gyakorló Á talános Iskolában. A szű tanári szobát egy nagyobi ra cserélték ki, az egészség télén szénfűtést pedig óla. tüzelés váltja fel, Újdonság és bizonyár nagy sikert arat majd a le endő tanárok és kisiskolá sok körében az országszert ritkaságszámba menő zár láncú tv bevezetése a I számú Gyakorló Általáno Iskolában. A több mint egy millió forint értékű bérén dezést a minisztérium peda gógusképző osztálya adomá nyozta az iskolának. A egyik osztályteremben há rom álló és egy mozgó ka merát helyeznek el, amelyel „figyelik” a tanítást. A szak tanár a monitorokon meg jelenő képek közül választ ja ki a pedagógiai szempont ból legmegfelelőbbet és az továbbítja a másik terembe ahol 40—50 főiskolás nézi é: hallgatja az adást. így i hallgatók nem zavarják sen a gyerekeket, sem pedig i gyakorló főiskolásokat. A: egyes tanítási órákat kép­magnóra is rögzíthetik, ame­lyet bármikor vissza tudnak iÁt&zam. Fogadó a Törött Patkóhoz Színes, szovjet film Feddhetetlen hősük jlfles

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents