Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-30 / 202. szám

Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságáijak titkára Heves megyéken Aktívaülés Gyöngyösön — Látogatás Visontán és Kompolton (Folytatás az 1, oldalról) róncó még igazi béke Viet­namban. Olaszországban a legszélsőségesebb fasiszta erők próbálkoznak és Portu­gáliában sem nyugodott meg a reakció. Időnként rága­lom- és vádkampányt indít a reakció a Szovjetunió és a szocialista országok ellen. Mindez bizonyítja: a békés egymás mellett élés tartós ta az előadó, hogy gazdasági ,és politikai életünk szilárd, sikerek, jó eredmények jel­lemzik. Az iparból és a me­zőgazdaságból vett példákkal és az életszínvonal-politi­kánk megvalósulását szolgá­ló intézkedések felsorolásá­val bizonyította, hogy jó úton járunk, a X. kongresz- szus határozatai megvalósul­nak. A gondokról, problé­mákról szólva elmondotta, r&ok sikert kívánok a brigádnak...* •megszilárdításához nem si­ma az út, minden eredmé­nyért, minden sikerért meg kell harcolni a jövőben is. Az viszont történelmi tény, hogy a békés egymás mellett élés elvének érvényesülése megváltoztathatatlan, ha a szocialista világ — közte hazánk is — gazdasági, po­litikai és ideológiai eredmé­nyed tovább erősödnek, nö­vekednek. A további altban arról szolt az előadó, hogy amikor a szocialista világ országai je­lentős és hatalmas eredmé­nyeket: érnek el, sikeresen haladnak a kommunizmus, a szocializmus útján, a kapita­lizmus általános válsága to­vább mélyül. Gyorsult az infláció, növekedett a valuta- és energiaválság. Ehhez kap­csolódnak a különböző poli­tikai és ideológiai válságok, egves tőkés országok kor­mányainak bukásai is. Vál­ságban van a polgári ideoló­gia és kultúra is, nem tud választ adni a kor, a társa­dalom kérdéseire. Perspektí­vát sem tud nyújtani a ka­pitalista országok népeinek, jó írói, művészi alkotásai nem születnek, ami született, az sem a fennálló társadalom mellett, hanem ellene szól. A válság tehát átfogja nemcsak a gazdaságot, hanem a kultú­rát, az ideológiát, a közmű­velődést, s az Egyesült Ál­lamok például a nyers erő­szak, a félelem társadalmá­vá vált. A kapitalizmus általános válságának elmélyülése nagy lehetőséget biztosit a szo­cializmus eszméinek, a hala­dás, a béke eszméinek elter­jesztésére. Ugyanakkor nagy a felelősség is: a szocialis­ta világ, közte hazánk is, mi­lyen eredményeket tud fel­mutatni ■ a gazdaságban, a politikában, a kultúrában és az ideológiában, mennyire teszi még vonzóbbá a kapi­talista világ dolgozói előtt a szocializmust. 1 Ezt követően belpolitikai kérdésekről szólva elmondot­hogy a kapitalizmus gazda­sági válsága alapvetően nem érezteti hatását népgazdasá­gunkra, megáll határainknál. (Az inflációnövekedés, mun­kanélküliség, energiaválság stb.) Mi ezelenek nem érez­zük nagy mértékben a ha­tását, de a nyersanyag, az energiahordozók tőkés ár­emelkedése kisugárzik gaz­dálkodásunkra is. mivél a tőkés piaccal kapcsolatban vagyunk. Belpolitikai helyzetünket úgy összegezte a Központi Bizottság titkára, hogy az nyugodt, a párt, a nép végzi a maga mindennapi munká­ját, készül a XI. kongresz- szusra, hazánk felszabadulá­sának harmincadik évfordu­lójára. A készülődés fő mód­ja a X. kongresszus határo­zatainak végrehajtása, moz­gósítani a napi feladatok megvalósítására, mert ez biz­tosítja a kedvező feltételeket a XI. kongresszus munkájá­hoz. A továbbiakban a kong­resszusi készülődésről, az egyre terebélyesedő verseny­mozgalomról szólt az előadó és hangsúlyozta, ma és hol­nap is a párt előtt két fő feladat áll: a gazdasági épí­tőmunka feladatainak jó el­végzése és az ideológiai mun­ka fejlesztése. A két feladat elválaszthatatlan egymástól, a gazdasági építőmunka nél­külözhetetlen feltétele a jó ideológiai munka, az, hogy az emberek tudják, mit mi­ért csinálnak, ha látják, mi a cél. Ugyanakkor az ide­ológiai munka fejlődése fel­tételezi a gazdasági munka eredményeit, mert a gazda­sági tevékenység sikerei az ideológiai fejlődésre is ki­hatnak. Ezt követően arról szólt az élőadó, hogy az ellenforra­dalom leverése után hazánk­ban a lenini politika érvé­nyesül, törvényes rend ural­kodik, megteremtettük a jog és a kötelesség egységét; szövetségi politikánk ered­ményeként pártunk, politi­kánk a nép nagy többségé­nek egyetértésével találkozik. A szocialista vívmányok nemcsak meggyökeresedtek, hanem egyre terebélyesed­nek, ugyanakkor azonban néhány kedvezőtlen, nemkí­vánatos jelenség is kísérője életünknek. Az önelégültség, a formalizmus, a bürokratiz­mus, a szerzési vágy nem törvényszerű kísérői a szo­cializmus építésének, mégis jelen vannak egyes helye­ken, — és ezek a kispolgári megnyilvánulásokban, gon­dolkodásmódban jelentkez­nek. A munkásosztály, a pa­rasztság, a tömegek zöme szocializmust akar. becsüle­tesen dolgozik, él és akar él­ni a jövőben is. Ugyanakkor vannak önző, harácsoló em­berek, akik mással nem tö­rődve többet akarnak és el­ítélendő módon szerzik meg javaikat. A kispolgáriság je­lentkezik az ideológiában es a politikában is. Az ideoló­giában, az elvtelenségben, a vitakészség hiányában, a marxizmus—leninizmús el­méletének lebecsülésében je­lentkezik, politikában pedig a kényelmesség, a csak rózsa­szín szemüvegen való szép­látás a kísérője. Nem ész­revenni a gondokat, és ak^ kor nincsenek is, vallják egyesek. A másik véglet pe­dig — mert nem ismeri a marxizmust—leninizmust és nem tudja reálisan felmérni a valóságot — a gondoktól megijed, pánikba esik. Ma­gatartására. viselkedésére, ..elméletére” a csapkodás, a véglet a jellemző. Vagy min­den nagyon szép, vágj' pe­dig minden nagyon rossz, te­hát egyszer a túlzott illúzió, aztán amikor az nem válik valósággá, akkor a pesszi­mizmus beszél belőle. A kis­polgári szemlélet megnyil­vánul a közügyektől való el­fordulásban, a ne szólj szám, nem fáj fejem elvének han­goztatásában, az úrhatnám- ságban, kritikátlanságban és még sok más jelenségben is. Feltette az előadó a kér­dést: mi az oka, hogy ilyen problémánk van még ma is, huszonöt, harminc év után? Elmondotta, hogy nemzetkö­zi méretekben még erős a polgárság, a kispolgárság és ezektől a nemzetközi forrá­soktól mi sem vagyunk her­metikusan elzárva, nem le­het előttük lezárni a határo­kat. Nálunk már nincs osz­tálygyökere a kispolgáriság- nak. a hagyománya azonban még megvan, hiszen nem is olyan nagyon régen a kispolgári réteg hazánkban, is széles volt ési a gondolko­dásmódot nehéz gyorsan át­alakítani. A mai felnőtt tár­sadalom régi iskolákban ta­nult és nemcsak kispolgári, hanem más nézeteket is ma­gába szívott. Az okok közé sorolta az előadó a társada­lomban még meglevő való­ságos gondokat, amelyeket el lehet túlozni jobboldali és álbaloldiali ..plattformon” is. Egy újabb ok, hogy könnyebb kispolgári módon gondolkod­ni, viselkedni, mint marxis­ta módon: például egy vitá­nál könnyebb hallgatni és bólogatni, mint harcolni, ki­állni a valóságért, az igazsá­gért, könnyebb az ösztönös- ségre hallgatni, mint a va­lóságot tanulmányozni, be­magolni és szajkózni tétele­ket, mint az elméletet és a gyakorlatot összevetni — könnyebb a megszokott úton járni, mint megkeresni és megtalálni a helyes utat. S ezért nehezebb a kommu­nistáknak, akik a nehezebb, az igazabb, a valóság útját járják. A továbbiakban még több szubjektív és objektív okait sorolta fel az előadó a kis- polgáriságnak és hangsúlyoz­ta, ha előbbre akarunk jut­ni a gondolkodásban, a mar­xista ideológia terjesztésé­ben, ha gazdasági gondjain­kat. meg akarjuk szüntetni, ebben a fő tennivalója első­sorban a pártnak van, De ezentúl is nemcsak a három­negyed millió kommunistán, hanem az egész társadalmon, múlik, hogy e területen is milyen léptekkel haladunk előre. A kommunisták szö­vetségeseikkel, barátaikkal, azokkal szót értve, őket meg­nyerve és mozgósítva vehetik csak fel. eredményesen a har­cot minden káros jelenség, eszme és cselekvés ellen. A part a legszervezettebb erő és szövetségeseivel a szocia­lizmushoz hű embermilliókkal együttműködve a helyes po­litika birtokában, a dolgozó tömegek támogatásával ered­ményesen tud fellépni a még meglevő hibák, gondok el­len, jelentkezzenek bár azok a fejekben, vagy az élet bár­mely területén. Az eltelt évtizedek ered­ményei szépek, jók, büszkék lehetünk rájuk, de legyünk mentesek az elbizakodott­ságtól, a gőgtől. Az elmúlt évek tanúsága az, hogy szí­vós, eredményes, mindennapi munkával lehet csak ered­ményt elérni és ennek a fel­tétele — helyes politikánk, a dolgozó tömegek támogatása — adva van ma és adva lesz holnap is — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Övári Miklós. A kommunista aktíva után a gyöngyösi járási pártbizott­ság székházába látogatott a Központi Bizottság titkára, ahol Vaskó Mihály Heves megye politikai, társadalmi, gazdasági helyzetéről és a XI. kongresszusra történő készülődésről tájékoztatta vendégünket. Övári Miklós a kora dél­után — a megye és a járás vezetőinek kíséretében — Visonta két ipari óriását te­kintette meg. A Thorez Kül- fejtéses Bányaüzemnél Kálo­Látogatasa végén övári Miklós megköszönte, hogy ellátogathatott Visontára: „Érdekes volt, érdemes volt idelátogatni.’’ Valóban érdekes és izgal­mas a két óriást megismer­ni. Néhány számadat a kül­fejtés és az erőmű méretei­ről, tevékenységéről, egy- egy mondat az ott hallott tá­jékoztatóból. A bánya ebben az esztendőben 25 millió tonna meddőt mozgat meg, hogy 6,8 millió tonna ligni­tet biztosítson az erőműnek. Ehhez tizenötezer bányász kellene, mégis mindössze 2800-an vannak, s a munka zömét óriás gépek végzik. A szivattyúk percenként 35 köbméter vizet emelnek ki a bánya alól, az erőműnek állandóan 200 ezer tonnányi biztonsági tartalék lignit áll rendelkezésére. A Gagarin Erőmű termeli a magyar energiatermelés 25 százalé­kát, ami csaknem annyi, mint Budapest fogyasztása. Az erőművet négyezer em­ber — 30 nagy, és közel száz kisebb vállalat — építette, s több mint 1500 olyan embert képeztek szakemberré, aki azelőtt erőművet sem látott. Az elmúlt évben 13 millió köbméter vizet használt fel A biokémiai laboratóriumban, Kompolton. (Foto: Perl Márton) Mohácsi Miklós mutatja be az erőművet. mista Imre bányavezetS és Varga István, az MSZMP csúcsvezetőségének titkára, a Gagarin Hőerőműnél pedig Mohácsi Miklós igazgatóhe­lyettes, és Alakszai László, a vállalat pártbizottságának titkára fogadta és kalauzol­ta a. KB titkárát és kíséretét. Óvári Miklós ellátogatott a külszíni bányához, megtekin­tette a bánya majd három­száz hektárnyi rekultivációs területét, amelyet Oláh Já­nos, a rekultivációs üzem vezetője mutatott be a ven­dégeknek. Ezt követően az erőművel ismerkedett; a Központi Bi­zottság titkára. Megnézett több turbinát, ellátogatott a XIX-as blokk vezérlőtermébe, ahol a következőket írta az Április 4. szocialista brigád — négyszer nyerték el az ezüst koszorút, — naplójá­ba: „Sok sikert kívánok a brigádnak ebben a szép és felelősségteljes munkában. Kívánom, érezzék mindany- nyian a jól végzett munka semmi mással nem pótolható örömét”. Az erőmű látoga­tása a Heller-hűtőtorony- ban folytatódott, amely 21 ezer köbméter vizet hüt óránként, az erőmű, a kongresszusi versenyben 30 ezer tonna lignit megtakarítását vállal­ták az erőmű dolgozói. És még két adat arra, hogy mi­lyen fontos helye van a népgazdaságban megyénk egyik büszkeségének, az erő­műnek: az elmúlt tíz év alatt a mezőgazdasági ener­giafogyasztás 555 százalék­kal, a háztartásoké 330 szá­zalékkal növekedett, Érdekes és érdemes hát valóban ezzel a két óriással megismerkedni. Övári Miklós megyei láto­gatása Kompolton, a Nö­vénytermesztési és Talajvé­delmi Kutató Intézetben fe­jeződött be. Itt dr. Szaiai György, az intézet igazgató­ja, Veres István, a füzes­abonyi járási pártbizottság első titkára és Héja Sándor párttitkár köszöntötte a ven­dégeket, akik megismerked­tek az intézet munkájával, eredményeivel. Övári Miklós az esti órák­ban visszautazott a főváros­ba. Papp János 19*4» augusztus 30. péntek

Next

/
Thumbnails
Contents