Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-30 / 202. szám
Csökkentik a pedagógusok kötelező óraszámát Kormányhatározat intézkedik arról, hogy az oktatásügy területén is bevezetik a csökkentett munkaidőt. Ennek keretében vaióra váltják a pedagógusok régi, jogos kívánságát: a heti kötelező óraszám mérséklését is. Az Oktatási Minisztériumban a pedagógusok kötelező óraszámainak csökkentéséről a következő tájékoztatást adták az MTI munkatársának: A kormány határozata szerint a pedagógusok heti kötelező óraszámának csökkentése negyedik ötéves tervidőszakra előirányzott munkaidő-csökkentés szerves része. Ezzel azonban még nem tekinthető teljesnek az oktatásügyi dolgozók általános munkaidő-csökkentése. Ahhoz például, hogy a pedagógusok — az általános munkaidő-csökkentés keretében — a kéthetenként második pihenőnapot megkaphassák, a tanév szerekezetét kell átalakítani. Be kell vezetni a kéthetes tanítási ciklust, amely 11 tanítási napból és egy szabadnapból áll. Ennek gyakorlati megvalósítására már jelenleg is folynak kísérletek, tapasztalatai kedvezőek. A kéthetes ciklus széles körű kiterjesztésére is megszülettek már a részleteiben is kidolgozott és átgondolt javaslatok. Remélhető tehát, hogy az óraszám csökkentésén túlmenően a munkaidő-csökkentés a 11 napos tanítási rendszer útján a következő tervidőszakban megvalósítható. A kormányhatározat nem csupán az óraszámokat mérsékli, hanem szeptember elsejétől az alsó-, közép- és felsőoktatásban lehetővé teszi a csökkentett, heti 44 órás munkaidő általános bevezetését. Ez egyebek között azt is jelenti, hogy az oktatási intézmények gazdasági, műszaki, adminisztratív, és kisegítő munkakörben foglalkoztatott dolgozóinak munkaideje az űj tanévtől kezdve 44 órára csökken. A pedagógusok tervezett óraszám-csökkentését két szakaszban hajtják végre. Az első szakasz az idei tanév szeptemberében, a második pedig a következő tanév szeptemberében kezdődik. Az óraszám csökkentésének első szakaszában — a most kezdődő tanévben — a következő intézkedéseket teMúzeumi hónap Szabolcsban Az októberi múzeumi hónap eseményeként első ízben állítják ki az utóbbi évek Szabolcs-Szatmár megyei régészeti feltárásának legértékesebb leleteit. A Rakama- zon, talajegyengetési munkálatok közben, napvilágra került honfoglalás-korabeli emlékeket restaurálás után láthatják az érdeklődők a nyíregyházi Jósa András múzeumban. A rakamazi aranyozott szablyák, pénzérmék és tarsolylemez mellett bemutatják az 1972—73 geszte- rédi ásatásoknál feltárt főnemesi leleteket is. Külön kiállításon helyezik el az elmúlt évi méhteleki feltárások 40 újkőkori agyag istenszobrát. Spanyolországtól Ogyesszáig Magyar turisták külföldön Szeptember elsején befejeződik az idegenforgalmi főszezon, de az IBUSZ utazásai iránt továbbra sem csökken az érdeklődés. Csak ezen a héten 106 csoport — mintegy 5200 turista — indult, vagy indul útnak a különböző országok megismerésére. Legtöbben a Szovjetunió városait, idegenforgalmi nevezetességeit keresik fel. A napokban 300 építőipari dolgozó barátság-vonattal indult Kijev, Kisinyov, Ogyessza megtekintésére. Ezernél többen szállnak most vonatra, vagy autóbuszra, hogy Jugoszláviába, ötszázan pedig az NDK-ba, Spanyol- és Olaszországba utazzanak üdülésre, turistaútra. Az IBUSZ-hoz beérkező jelentkezések szerint szeptemberben is több ezren kívánnak társasutazáson részt venni. A turisták többsége a spanyol és a jugoszláv tengerparton tölt majd a „vénasszonyok nyará”-ból egy vagy két hetet, de jelentkeztek már a Szász-Svájcba és a Tátrába szervezett utakra is. szik: a kollégiumi nevelők heti^óraszáma a rendelet szerint 36 lesz. Az óvónők órái általában hárommal csökkennek, a következők szerint: a függetlenített óvodavezetők heti hat, háromcsoportos óvodák vezetői 33 órában, a beosztott óvónők 36 órában kötelezhetők foglalkozásra. Az általános iskolákban a nyelveket, fizikát, kémiát tanító szaktanárok kötelező óraszáma 21 lesz, ha tárgyukat legalább 11 órában tanítják; az ének, rajz és testnevelés órái — amennyiben 12 vagy ennél több órában tanítják — 23; a gyakorlati oktatás tanárainak pedig 26, ha legalább heti 13 órában tanítják tantárgyukat. Az általános iskola többi fel nem sorolt szaktanárának 23- ról 22-re csökken a kötelező órája. A középiskolákban szintén arányosan vezetik be a köny- nyítést. A szakközépiskolákban a műhelyfőnökök órái 12-ről 11-re mérséklődnek. A szakközépiskolákban és a gimnáziumokban általában egy órát csökken a szaktanárok kötelező óraszáma: 19 lesz. A nyelveket, fizikai, kémiai, biológiai, pedagógiai tárgyakat, a pszichológiát, gimnáziumokban a szakmai gyakorlatok elméletét, szak- középiskolákban a szakmai előkészítő és szakmai elméleti tárgyakat tanító tanárok kötelező óraszáma 19, ha legalább 10 órában tanítják tantárgyukat. A testnevelés, rajz, szakrajz és szabadkézi rajz, műszaki rajz, kertrendezési ismeret, ének-zene óráit 23- ban maximálták, ha legalább heti 12 órában tanítja a pedagógus; a középiskolákban a gyors- és gépírás óráit pedig — ha legalább 11 órában tanítják — 22-ben állapították meg. A gimnáziumokban és a szakközépiskolákban a szakmai gyakorlatokat vezető pedagógus kötelező óraszáma 26, ha legalább 13 órában végzik. (Szakközépiskolában az úgynevezett nem elméletigényes szak szakmai gyakorlatról van szó.) A világnézetünk alapjait legalább 9 órában tanító pedagógus kötelező óraszáma heti 18. A fel nem sorolt középiskolai tanárok óraszáma általánosan 21. Teremtő küldetés Tele volt ambíciókkal. Jobbító tervek sorát dédelgette. Hitt abban, hogy „Lámpás” lesz, azzá kell lennie. Gárdonyira gondolt, a tanító hivatására, nemes küldetésére. Fiatal volt, bízott önmagában, s kikötött Felsőtár- kányban. Ekkor, 1925-öt írtak ... Huszonkilenc kollégájával együtt ott volt Békésen, átvette — több évtizedes népművelő tevékenységének elismeréseképpen — a Művelődési otthonért emlékplakettet. Emlékezetébe villant az ifjú tanító arcéle, azé az ambiciózus fiatalemberé, aki csalhatatlan bíróként mérlegeli: vajon miként sáfárkodott a rábízott tálentu- mokkal. Ekkor, 1974-et írtak... Az első óra, az első diákok ... Az egykori sumimá- sok, fuvarozók, ölfarakók gyermekei lassan-lassan nyugdíjba mennek. Több mint négy évtized során sok mindent elfeledtek, de rá, a betűvetés mesterére mindegyik emlékszik, hogyne emlékezne, hiszen nemcsak a katedrán állt helyt, hanem megtanította őket a kultúra, a szép szeretetére is. Tette mindezt önzetlenül, néha még jelképes tiszteletdíjnak sem számító fizetségért. Soha meg nem torpanva, soha el nem keseredve. Bartók Sándor tudta, hogy a falusi pedagógus népművelő is. ♦ ő szervezte a színjátszó csoportot, ő választotta ki, tanította be a darabokat, toborozta, dirigálta az énekkart. Hosszú-hosszú éveken hány téli estét áldozott erre? Megsejtette a helyi népdalokban szunnyadó egyéni ízeket, a táncmotívumokban rejlő ősi értékeket. Érlelődött benne az elhatározás, hogy ezeket a 24. órában megmentse, s a felnövekvő nemzedék kultúrkincsének részévé tegye. szorított tervek, elképzelések. Népi együttest szervezett. Az egész embert követelő napi munka után járta a falut, megkereste nótafáit: Vásárhelyi Lajost, Takács Fűzfa Lajost, Erdélyi Bogár Jánost, s hallgatta, kottázta dalaikat a sanyargatott kisemberek öröméről, bánatáról. Az együttes nemcsak megalakult, hanem hamarosan országosan is ismertté vált. Már 1953-ban felléptek Budapesten az Operettszínházban rendezett népművészeti fesztiválon. Milyen sokan emlékeznek még arra, hogy 1954. május 1-én sok ezren tapsolták meg produkcióikat. S aztán a vidéki fellépések sora: elismerés, lelkes méltatás mindenütt. Valósággal megbabonázta a tárkányiakat. Ezt mesélik, ezt mondják ma is. íme egy jellemző sztori. Az egyik apa odament hozzá s hamiskásan ránevetett: „Ejnye, tanító úr, maga aztán megbolondítja a fiamat. Tegnap éjjel hallom ám, hogy jókora zaj szűrődik ki az istállóból. Baj lenne a lovakkal ? Felöltöztem, hogy utánanézzek, s akkor lepődtem meg igazán, mert a gyerek ropta a táncot. Egy- szálmagában gyakorolt, hogy ne valljon szégyent a próbákon.” őket, velük örül az eredményeknek^ nem fukarkodik a jó tanácsokkal sem. A betűvetés egykori mesterére hallgatnak volt tanítványai, s figyelnek a szó nemes értelmében vett népművelő szavára. Az egykori tanító számára a nyugdíj nem jelent pihenést, hiszen félállásban dolgozik az Egri Járási Hivatal művelődésügyi osztályán. Természetesen azzal foglalkozik, amit egykor küldetésként vállalt, szíwel-lélekkel csinált 42 éven át. A békési ünnepségen emlékezetébe villant az ifjúta- nító arcéle. azé az ambiciózus fiatalemberé, aki csalhatatlan bíróként mérlegli: vajon miként sáfárkodott a rábízott tálentumokkal? Nem kell szerénykednie... Pécsi István Az igazi alkalom akkor adódott, amikor a községben felavatták a művelődési otthont, s ezzel zöld jelzést kaptak a korábban visszaS azok a próbák, azok a maratoni felkészülések ... Legtöbbször kora délutántól késő estig tartottak. Jöttek az emberek munkaidő után, s népviseletbe öltözve egyre jobb kedvvel gyakoroltak, követve a tanácsokat, ügyelve a megjegyzésekre. A hétköznapi ruhákkal gondjaik sorát is levetették. Érthető is, hiszen a csoportvezető nem várta a próbák végét, hanem átadta magát az alkotás örömének. Ezt sejtették meg, ezért nem hiányoztak a foglalkozásokról, ezért volt számukra is igazi élmény a közös munka. Az együttes ma is él és sikerek sorával büszkélkedhet. Bartók Sándor nyugdíjba vonult, otthagyta Felső- tárkányt. De nem a csoportot, hiszen öröksége ma is hatóerő, s az sem titok, hogy olykor-olykor meglátogatja 20.00: Kaputt! (Tv-játék) Tönkrement, tönkretett, darabokra hullott, szétrombolt, összetört, kikészült — mindezt jelenti a kaputt szó, s ez a címe az olasz haditudósító, Curzio Malaparte könyvének, amelyet annak idején titokban írt — és csak Mussolini bukása után jelenhetett meg. A Kaputt most televíziós játékként kel új életre. Esztergályos Károly írta, rendezte tv-re ezt a kegyetlen drámát, amely Franknak, Lengyelország német kormányzójának egy vacsoráján játszódik. A főbb szerepeket Latinovits Zoltánra, Mensá- ros Lászlóra, Moór Mariann- ra, Garas Dezsőre, Balázso- vits Lajosra és Venczel Verára bízta a rendező. Műemlékrekonstrukció Kőszegen A műemlék és műemlékjellegű épületekben gazdag Kőszegen meggyorsult a lakóházak és a műemléképületek felújítása. Erre a célra a negyedik ötéves tervben mintegy nyolcvan millió forintot fordítanak. A híres lábasház után rendbehozták a Chernél utca 5. szám alatti műemlékházat, befejeződtek a Kelcz és Gyöngyös utcai, valamint az Árpád téri felújítások. Három millió forintos költséggel hozták rendbe, majd átadták az ifjúságnak a Jurisich téri úgynevezett sgrafittos házat. A Köztársaság téren is hozzáláttak több műemlék- jellegű épület felújításához és jó ütemben halad a belvárosi házak sortatarozása. ÜlSfa 1974. augusztus 30. péntek Hamukáék családjában már annak a végzetes napnak a reggelén érezhető volt, hogy viharfelhők csoportosulnak és ezekből a jellegekből a nap alkonyán biztosan vihar lesz. Némelyik családban ezeket a belső, családias prognózisokat nem is lehet észrevenni, mert vannak olyan családok, ahol napirenden vannak az ilyen családias viharok. Hamuka Richard családjában azonban, melyben harmonikus volt az élet, ezen a reggelen ez a rendkivüliség valahogy olyan, vagy annyira drasztikus formában érződött, hogy a nagymama, aki hosszabb látogatáson volt náluk, elkezdett panaszkodni a mindkét térdében fellépő szaggató fájdalmakra. Ezek a fájdalmak tulajdonképpen a férj és feleség reggeli párbeszédével egyidejűleg kezdtek jelentkezni. — Na végre — szólalt meg Hamukáné, a férjének címezve mondanivalóját —, végre van a második műsorban is egy jó történelmi film. — Igen, de az első műsorban egy még jobb jégkorongmérkőzés van — ál lapította meg Richárd, félreérthetetlen hangsúllyal. — Csak bele ne bolondulj abba a jégkorongozásba, Richard — jegyezte megemelt hangon Hamukáné. — Foglalkozhatnál olykor a történelemmel is. Tudod: a történelem az élet mestere. Ma este kitűnő alkalmad lesz felfrissíteni sötétségbe súly- lyedt történelmi ismeretei- let. — Majd frissítgetem a jégkorong után. de az már csak úgy tíz óra után lesz. = Én pedig meg fogom Mese a harmadik műsorról nézni a fűmet a második műsorban... — Először a jégkorong, azután a történelem. — Azért sem ! I! — És azért is !!! A vihar szimptómái gyorsan gyülekeztek, a nagymama pedig ezalatt a másik szobában halkan jajgatott. A kis Renátka beosont hozzá és állhatatosan kérlelte a nagymamát, hogy játsszon neki bábszínházát. — Jajj, jaj}, nem tudok édeském, rettenetesen fáj a térdem. — Jöjj, jaj}, nem tudok Renátka is. — Már karácsonyra kaptam ezt az aranyos / bábszínházát, kulisz- szákkal, díszletekkel, bábokkal és még senki sem játszott nekem bábszínházát. — Amint elmúlnak ezek a szaggatások, mindjárt játszok neked, aranyos, egyetlen unokám — és tovább nyögdécselt. A délelőtt és a délután órái valami feszült csendben teltek, olyan baljós csendben, mely vihar előtt szokta megülni a tájat. Hamukáné ezalatt tárcsázta az információs irodát és kérte a tv műsorszerkesztő, programtervező irodáját, de a nagymama közben lefékezte és megkérdezte: — Mit akarsz te a televízióval? —- Azt akarom, mondják m«g, mikor lesz végre harmadik program. — Ej. ej, emberek. Valamikor nem volt semmi. Aztán volt egy műsor, azzal meg voltunk elégedve. De telhetetlenek vagytok! Most már kettő sem elég. Most már két műsor is kevés. Mi lesz az emberiségből!!!? — Amikor egy műsor volt, legalább nem voltak ütközések. — Miféle ütközések? — A jégkorong sohasem ütközött össze a történelemmel. rint kivonuljanak a csapatok a jégre. Aztán rágyújtott egy cigarettára, igen, egészen lezseren, szertartásosan, mintha csak pattanásig akarta volna feszíteni a jelenlevők idegeit és nyugodtan várt. — Nyolc óra után a második műsort akarom, vedd — - ^ mi /■) r\ 11! v lí • \ — o 1 . 1 l • 0 A nagymama elosont és bedörzsölte a térdeit valami kenőccsel. Renátka még vagy háromszor előjött könyörögni a bábszínház ürügyén. Kenegetés közben teljes belső feszültségben várta az estét. Ah. ah! Mi lesz itt, ha leszáll az est. Ügy lett. ahogy ez várható volt. Hamuka Richárd megvacsorázott és befészkelte magát megszokott karosszékébe. pardon! Előbb bekapcsolta a televíziót és vár- ta, hogy az első műsor szetudomásul! — jelentette ki határozottan Hamukáné. — Én meg az első műsort akarom, de ezt csak azért mondtam, hogy te is vedd tudomásul — jelentette ki ugyanolyan határozottan Hamuka. — És mit képzelsz magadról, mi vagy te? Te vagy a Dzsingiszkán? — Nem vagyok semmilyen kán, csak a család feje... És mit képzelsz te, ki vagy te? Talán &ansk a vállalatnak a korlátlan és felelős vezetője? — Én a feleséged vagyok, egyenlő jogokkal és egyetlen lányunknak az anyja. — Ennek rendkívül ör- vendek, de ilyen nő nagyon sok van a földön.. . Éppen ezért ma este jégkorong van az első műsorban. Ilyen és hasonló csevegéssel kurtították az időt. És amikor megérkezett a végzetes pillanat, azaz a végzetes 20. óra, Hamukáné a kilátástalanság borújába burkolózva kuporgott az egyik, Hamuka pedig befelé dühöngve ült a másik szobában. Nagymami pedig ezalatt odasurrant, kikapcsolta a televíziót, odaintette Renátkát, a tv előtt szakavatottsággal felállította a bábszínházát és nem törődve térdfájdalmaival — megkezdte a bábjátszást. O. milyen gyönyörűen beszélt. Gasparekről, Andulkáról és a gyermeklélek tiszta tükrében eddig még árnyékba nem borult sok kedves mesehőséről. Nem múlt még el egy félórácska sem és íme: a szomszédos szobákból, amelyekbe nemrég még az engesztelhetetlennek látszó ellentétek mérgezték a kis család légkörét — előjöttek a haragosok: Richárd és kedves felesége, egyetlen lányuk édesanyja. Leültek egymás mellé a rekamiéra, átölelték egymás vállát, nézték a kis bábokat, hallgatták a nagymamát és... hallgattak. 4 viharfelhők szertefoszlottak. a légkör tiszta lett, f a derült égen megható- döttan hunyorogtak, csillagszemei. (Szlovákból fordította: Csülik Bálint)
