Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-27 / 199. szám

RÜGYIN Turgenyev liberalizmusa nem jutott el a cselekvő hős ábrázolásáig. Turgenyev zse­nialitása törvényszerűen el­jutott a XIX. század első fe­le, dereka cári Oroszorszá­gának, s e látszólag még csendes világ, valójában nagy feszültségeket már méhében hordd kor típusainak realisz­tikus erejű ábrázolásához. A realisztikus hűség, a valóság jó ábrázolása és az elkötele­zettség tudata és megvalósu­lása a művekben: nem vé­letlen, hogy száműzte a cár az orjoli kormányzósági bir­tokára az írót. Turgenyev hősei parasztok, középne­mesek, nagybirtokosok, a ki­alakuló, de még mindig rendre „elkéső” forradal­már értelmiségi réteg kép­viselői, § írói megfogalma­zásuk kegyetlen és kiábrán­dult világot fest Turgenyev tolla nyomán Oroszországról. A Rugyin, amelyből Szalai Györgyi adaptációjában és Iglódi István rendezésében tv-film készült, mégsem csak „egy” a turgenyevi hősök közül. A század közepe tá­ján írott regény főhőse, aki­ben nehéz felfedezni az író alakját is, s aki iránt Tur­genyev ezért is, másért is kiérezhető rokonszenvet táp­lál — talán a legjellemzőbb „reformer” típusa az akkori Oroszországnak. Nem vélet­len, hogy Turgenyev később is, évtizedek múltán is oly fontosnak tartotta ezt a re­gényét, mert valamiféle kulcsregény ez, amely nél­kül nem, vagy legalábbis alig érthetnőnk meg a szá­zad közepe orosz forradalmi, nemesi mozgalmait. Ez a korszak, amelyben Rugyin él és 1848 párizsi barikád­jain öngyilkos módon, ön­magát megbüntetve elpusz­tul, már nem a dekabristá­ké és még nem a narodnyi- koké. A ' szentszövetség Oroszországa mozdulatlan álló víznek tűnik, de pocso­lya, mutatja be Turgenyev, s ebben a tespedt világban csak tervezni érkeznek a jók, de cselekedni még kép­telenek. Későn érkeztek és korán jöttek. Itt van ez a Rugyin 'is: ragyogó tervek, ragyogó ko­ponya, a tények és a gondol­kodás megszállottja, ahol megjelenik, ott semmi sem mehet úgy tovább, ahogyan Egri nyár ’74 Toronyzene fiataloknak Az Egri nyár megszokott programját az idén színesí- tette-gazdagította az a né­hány kamaraműsor, amelyet az ifjúsági parkban rendez­tek. A Gershwin-, a citera- zene, a Virágh Tibor által tartott előadói est ténye mö­gé most felsorakozik az egri szimfonikusok tagjaiból ala­kult fúvós szextett is, amely szombaton a reneszánsz mu­zsikából adott ízelítőt a fia­taloknak. Lévay Zsolt pedáns, taná­ros bevezetőjéből kitűnt, hogy a zenetörténeti háttér felvázolása, a kultúrtörténe­ti és históriai adalékok — ha mégoly érdekesek is! — csak akkor érdeklik a ti zen­és, huszonévesék közönségét, ha azok a mondatok köny- nyedek, harsogok, vagy any- nyira rövidek, mint egy megnyújtott közmondás. A mai fiataloknak szokatlan reneszánsz muzsika első né­hány száma még csak szok­tatta a másra hangolt füle­ket, de éppen az egyre erő­södő taps é® érdeklődés bizo­nyította, érdemes ezt a néha fáradságos zenei próbálko­zást folytatni, győzelemre vinni a jövő évadban is. Bevezetésként Hollós Lajos feldolgozásában hallottak az egri fiatalok öt tételt a Vie- torisz-kódexből, majd Far­kas Antal átdolgozásában si­kert aratott az Orgonafúga. És hogy mennyire értékes munkát végzett a régi ma­gyar táncok és dalok újra­írásában, életrekeltésében Farkas Antal, azt a Scherzo, a Magyar dal és tánc című kompozíció előadása is bizo­nyítja. A magyar fúvósmu­zsika kissé elhanyagoltnak látszó területén érdemes volt ezt a rövid sétát megrendez­ni az Ifjúsági parkban. Az egri szimfonikusok bel­ső életét, mozgását, fejlődé­sét és további terveit is mu­tatja, hogy ez a szextett — Bikkes István, Mezei László, és Mengyán László, I—jj— III. trombita, Kovács Károly, Kelemen Tamás I—II. po­saun és Palásti József tuba — erre az egy előadásra ilyen lelkiismeretességgel felkészültek egy nem is je­lentéktelen zenei anyagból. Csak a rendezés lehetne céltudatosabb, átgondoltabb! (farkas) 1 KfPElNTÍ [Ilii eddig volt. S voltaképpen azok kegyelemkenyerén él, akikkel szemben kiálmodja álmait. Csak tenni, csak cse­lekedni ne kellene: még sa­ját szerelméért is képtelen a tevésre. Hős-e, vagy komi­kus, legjobb esetben tragi­komikus figura? Turgenyev szerint: hős. Tragikus hős, akinek legalább önmagával szemben volt ereje cseleked­ni, tenni végül is. Iglódi István rendezésé­ben és Szilágyi István alakí­tásában ez a Rugyin inkább tragikomikus figura. De nem következetesen az. A rende­zés, a színészi játék egye­netlensége az oka, hogy nem tudta hitelesre formálni Ru­gyin alakját, legalábbis a rendezői elképzelés hiteles­ségével nem. A néha bizony tempótlan, meg-megtorpanó, de nem tűnődésre késztető előadás többé-kevésbé ugyan hűségesen tolmácsolt vala­miféle elképzelhető és ki­érezhető „turgenyevi” at­moszférát, ám sokkal keve­sebb légkört teremtve a ma nézője és a ma Rugyin- jaival való szembenézésre. Nehezen érthető az . is, hogy a realisztikus szoba­belsők ás Turgenyev árnyal­tan gazdag és méltán ma is csodált természetleírása mel­lett miért kellett nyikorgó színpaddíszletek és száraz faágak ihlette „külső” fel­vételek közé vinni a cselek­ményt? Kétségkívül, nem ép­pen könnyű, — de nagyon hálás! — feladat Turgenyev- nek bármely, így ezt a mű­vét is képernyőre alkotni, s kétségtelen az is, hogy iménti kifogásaink ellenére is, néhány igazán kitűnő pil­lanat kárpótolhatta helyen­ként a nézőt mindezekért, s ezek a pillanatok nem ke­vésbé a rendező és a szí­nész érdeme, mint hibája volt „az, amit kifogásolni voltunk kénytelenek. Rugyin alakja tipikusan a XIX. század Oroszországából való. Csak onnan? Nem ismerős ez a magyar történelem nem éppen min­dig dicsőséges lapjairól is? Csak éppen nem Rugyinnak hívták, hanem mondjuk Szakroáry Zoltánnak. Gyurkó Géza Fokosok és csobolyók Hírneves ember az osto­ros! Tóth János. Faragott tányérjai, csatlakjai, kula- csat a drezdai népművészeti múzeumban is megtalálha­tók. Országos faragópályáza­tok ismert szereplője. leg­kedvesebb anyagain: a ju­har, vadgesztenyén és fe­nyőn még ma is gyermekko­ra summásélményei minid- zódnak. (Foto: Puskás Anikó) Ma éjfél kár lenne meghalni Színes jugoszláv film 20.00 Jegor Bulicsov és a többiek Magyarul beszélő szovjet film. Gorkij a Jegor Buli- csovot 1932-ben írta, s a családi dráma keretében a polgári osztály történelmi méretű bukását, életképte­lenségét mutatja be. Csalá­di dráma: a halálos beteg Jegor Bulicsov betegágya körül mindenki mindenki el­len aosarkodik, szövetkezik és árulkodik. Bulicsov osz­tálya tehetséges tagja volt, így hát az élen járt a va­gyon összeharácsolásában és most betegágyán, környezete örökségére spekuláló tagjai láttán döbben rá arra, hogy „harminc évig éltem idege­nekkel". Az 1972-ben készült film forgatókönyvét a rendező, Szergej Szoloviev írta, a ma­gvar szöveg Gábor Andor 1947-es fordítása felhaszná­lásával készült. A hitelesség önmagáiban kevés a sikerhez, hiszen szü­lettek már színvomalitalain dokumentumjátékok és va­lóságélményen alapuló kö­zepes vagy gyenge filmek is. Ez a jugoszláv alkotás a szerencsés kivételek közé tartozik. Annál is inkább, mert Predrag Golubovic író és rendező nemcsak leszá­molt a kísértő sablonokkal, az agyonheroizálás reflexszé csontosodott fogásaival, ha­nem arra is képes volt, hogy újszerű, nagyon is igaznak tűnő megvilágításban mutas­sa be a jugoszláv partizán­harcok egy-egy sajátos epi­zódját. Ez a megközelítés magya­rázza a film erényeit és hi­báit egyaránt- Az író-rende­ző két partizán — Jofco és Kovac — sorsának jellegze­tes fordulóit villantja fel. A fiatalemberek, aikárcsak sok­ezer társuk, nap mint nap életüket kockáztatják, s ott ártanak a német megszál­lóknak, ahol csak tudnak, ahol csak erre lehetőség adó­dik. A film jó része beveté­sük története: arra vállal­koznak, hogy felrobbantsák az ellenség kitűnően felfegy­verzett, jól biztosított hegyi erődjeit Joko és Kovac az WAAAAMMAMAWAMAAWWA VAAAAAAAAAÖAAAŐAAAAAáAAAAAAAAAAAAAAAAMf ; Bczzegék Otven érés a dorm índi önkéntes tűzoltótestület A közelmúltban ünnepel­te 50 éves jubileumát a dor- mándi önkéntes tűzoltótestü­let a helyi művelődési ház­ban megtartott ünnepség ke­retében, ahol a megyei ta­nács, a járási hivatal, vala­mint a megyed és a járási tűzoltó-parancsnokság is kép­viseltette magát. Csanálosi József községi tanácstitkár méltatta a testület fél év­százados tevékenységét, majd kitüntetések, előléptetések és pénzjutalmak átadására ke­rült sor. Ezúttal kapták meg a dormándiak a BM Tűzol­tóság Országos Parancsnok­sága jubileumi serlegét. (—váry) 1974. augusawus 87., kedd Egyszer már meg kell írni Bezzegéket. Egyszer már föl kell világosítsam vala­mennyi boldogtalan férjet a világon erről a Bezzeg-misztifikáció- ról, amivel századok óta keserítik az életét — amivel betömik a száját, gúzsba kötik és elkábítják és fejbe vágják, ha moccanni mer, amivel megelőzik és profilaktikusan le­hetetlenné teszik a vi­lág minden férjének egyesülését a nagy forradalomban, ami­nek régen ki kellett volna már tömi, ha ez a Bezzeg-dolog sok minden egyéb vissza­éléssel egyetemben nem forgácsolná szét a mélységekben forrongó elkeseredés robbantó erejét. Ne tegyen úgy, sze­rencsétlen férjtársam, mintha ön nem tud­ná, miről van szó, mintha ön nem ismer­né Bezzegéket. ön összehúzza a szemét, gondolkodik, hm — a szó határozottan is­merős, ugye csak nem jut eszébe? Dehogy is nem jut az eszébe, csak nem meri beval­lani — talán még ön- v:aga előtt is tagadja. Persze, mert azt hi- - zi, hogy ez valami speciális dolog, hogy ezt csak az ön gyón­gesége és tehetetlen­sége tette lehetővé, egyéni nyavalya ez, amit legjobb elhall­gatni, eltussolni — hogy más, erős, egész­séges, öntudatos férj nem ismeri Bezzegé­ket —, nem ismeri, nem tudhat róla eb­ben a vonatkozásban, hiszen... Hiszen ez az erős, dolgos, öntudatos, va­lódi férj éppen az a bizonyos, aki önöknél Bezzeg úr szerepét játssza! Vagy mit ke­rülgetem sokat a dol­got — kimondom ke­reken, mint aki már rájött a nagy titokra — én nagyon jól tu­dom, hogy önöknél én, én, éppen én va­gyok a Bezzeg úr, az ön házasságát én te­szem tönkre, mint példakép és összeha­sonlítási tárgy — tönkreteszem és el­nyomom önt, minden mozdulatommal, min­den lélegzetvételem­mel, azzal, hogy a vi­lágon vagyok, hogy dolgozom, hogy kény­telen vagyok robotolni és élni. „Bezzeg Ková- csik (nevezzük így sze­rénységemet) nem lop­ja a napot” — mond­ja az ön felesége. — „Kovácsik dolgozik, erőlködik, csinál va­lamit, mindenütt ott van, ahol érvényesül­ni lehet, feltűnni, elő­re menni — azért van a feleségének rendes ruhája, azért mehet­nek minden nyáron külföldre.” És ön hallgat és nyeli az epét, boldog­talan, és titokban gyű­löl engem, mert én gyázzon, hogy meg ne hallja a felesége. Ha megtudja az igazsá­got, az ön haja ég­nek mered és hango­san- felkiált, é£ talán végre mégis rászánja magát, hogy gyűlölkö­dés és irigykedés he­lyett inkább összefog­junk és csináljunk va­lamit ez ellen az átko­zott bezzegizmus el­len. Émber! tudja hát meg, értse meg — mi- nálunk is van egy Bezzeg úr, az én fele­vagyok önöknél Bez­zeg, és az én sze­rény családom az önök B ezzegék-je, akiknél minden rendben van, minden jól megy, bezzeg, mivel én, Ko­vácsik, mintaférfi és mintaférj vagyok, önöknél pedig azért megy minden rosszul, mert bezzeg ön nem olyan ember, mint bezzeg én. ön gyűlöl engem — rosszul teszi! Súgok valamit önnek, de ín­ségem is minden má­sodik mondatát így kezdi, hogy .„Bezzeg...” Amikor kicsit nyújtóz­kodni szeretnék, ami­kor eszembe jut, hogy a világra én is élni születtem, mint a lep­ke, vagy szitakötő — nem gürcölni és eről­ködni és harcolni és küzdeni és kellemet­len dolgokat dolgozni. És tudja, hogy kieső-'-' képviseli nálunk Bez zeo urat? ön, uram, ön, ép­pen ön, csakis ön, ön és kedves neje, Bez- zegné őnagysága. Bezzeg, mondja a feleségem, a Kucsera (már mint ön) annál ilyesmi nem fordulhat elő, hogy elseje körül gondjai vannak. Mert a Kucsera komoly em­ber, aki nem ábrándo­zik és nyafog, mint te, hanem hivatalt szer­zett magának, mert annak a családja is fontos, mert az tisztá­ban van vele, hogy neki felesége és gyer­mekei vannak és köte­lességei a családjával szemben — amiről te mindig újra megfe­ledkezel az önzésed­ben, amikor valami felelőtlen kamasznak képzeled magad, aki futkározhatik az áb­rándozásai után. Érti most már, Bez­zeg úr? Nem gondolja, hogy ezen segíteni kellene? Attól tartok, hogy hiába. Az ön felesége, ha ez az írásom a kezé­be kerül, azt fogja mondani: „Bezzeg Ko­vácsik (már mint sze­rénységem) dolgozik, erőlködik, csinál va­lamit — látod, megint cikke jelent meg az újságban, akármilyen marhaság, fő, hogy megfizetik — ezért van a feleségének ...” stb. Reménytelen ez a -lolog, Bezzeg bará­tom. Karinthy Frigyes életből. ellesett, valódi hús-' vér figurák. Bátrak, folyvást kockáztatják életüket, ám vakmerőségük ötletességgel, a pillanatnyi helyzet alapos mérlegelésével társul. Embe­rek, s nem pdedesztálra ál­lított pzemélytelen hősök ők, olyan figurák, akik közel állnak mindannyiunkhoz. Ez elsősorban az újszerű, a sok­oldalú ábrázolásnak köszön­hető. Predrag Golubovic nagy­szerű segítőtársra lelt Mili- voje Milivojevic operatőr személyében, aki mestere nemcsak a látvány megjele­nítésének, hanem a költőiség képi ábrázolásának is. Az ő érdeme is, hogy az írói-ren­dezői alapgondolat hiányta­lanul hangot kapott. Boris Bizetic kifejező filmzenéje ugyanezt segítette élő. A két főszereplővel már találkoztunk a mozivásznon és a televízió képernyőjén. A Jokót alakító Bata Zivoji- novic sokoldalúságát megis­merhettük a Sutjeska, a For­rófej, az Átkozottak va­gyunk, Irina című filmek­ben, Ljubisa, a Mardzic, (Kovac) pedig a népszerű tv-sorozat, a Vaddisznók ... Fekete Rokjával hívta fel a figyelmet •Most sem csalódtunk ben­nük, hiszen könnyedén ját­szottak a jellemábrázolás széles skáláján, olyan biz­tonsággal, hogy sosem vétet­tek, egyszer sem tévedtek fals hangra. Hiányérzetünk mégis ma­radt, s ez elsősorban az írói­rendezői elképzelés számlá­jára írandó. Predrag Golu­bovic ugyanis nemcsak egy cselekménysor, az erődrob­bantások köré építette a té­mát, hanem felvillantotta Joko és Kovac most már meglehetősen elnagyolt port­réját a háború után is. A két különböző egység ötvö­zése nem futotta sem idejé­ből, sem alkotóerejéből. Ennek ellenére a Ma éjjel kár lenne meghalni érdekes, szórakoztató, felnőttek és fiatalok számára egyaránt maradandó élményt nyújtó alkotás. Pécsi István Kisfaludy-napok — szoboravatással Befejeződtek vasárnap Té­ten a Kisfaludy-napok. A rendezvénysorozatot az idén Kisfaludy Károly festmé­nyeinek, valamint a járás fafaragó szakköreinek és bé­lyeggyűjtőinek kiállítása gazdagította. Sor került Kis­faludy szobrának leleplezé­sére és a népi táncegyütte­sek bemutatójára. A vasár­napi gálaesten ausztriai nép­táncegyüttes, a kapuvári Kata-kör, az egyedi citerá- sok és' a rábapatonai művé­szeti együttes műsora zárta a Kisfaludy-napok rendez­vénysorozatát. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents