Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-27 / 199. szám

iAAAAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^^AAAAAAAAM . Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: Légihíd Bissau és Lisszabon A Reuter angol, az AP amerikai és több más nagy hirügynökség egybehangzó jelentése szerint Portugá­lia képviselői Mario Soares külügyminiszter és Al­meida Santos, a területközi koordinációs ügyek mi­nisztere, valamint a Paicg nevű felszabadítási szervezet nevében Pedro Pires hadügyminiszter-helyettes, kö­zép-európai idő/szerint tizenhét órakor aláírták a Bissau-Guinea függetlenségének megadásáról szóló okmányt. Ez annyit jelent, hogy a fél évezredes portugál gyarmatbirodalom első országa gyakorlatilag máris elnyerte függetlenségét, bár jogilag ez az előzetes hírek szerint csak szeptember 12-én következik be. Az ün­nepélyes deklarálás tervezett időponjának két oka van. Az egyik az, hogy szeptember 12-e közvetlenül megelőzi az ENSZ-közgyűlés őszi ülésszakának nyitá­nyát.» A másik pedig az, hogy ez a nap a függetlensé­gi mozgalom nagy harcosának, a korábban meggyil­kolt Amilcar Cabralnak a születésnapja. Szép gesztus az öröm pillanatában ezen a módon is emlékeztetni barátot és ellenséget arra, hogy a sza­badságot nem adták ingyen, hogy a küzdelem hosszú volt — és áldozatokat követelt. Bissau-Guinea 36 125 négyzetkilométeres, nem egészen háromnegyed millió lakosságú onszág Nyu- gat-Afrikában. A portugálok 1446-ban fedezték fel. Már korábban kereskedelmi és rabszolgaszerző tele­peket állítottak fel a területén, de csak a tizenhatodik században sikerült gyarmatosítaniok. Ezután ez a földdarab a világ egyik szégyenfoltja, a nemzetközi rabszolgakereskedelem egyik nagy „le­lőhelye” lett. A nép fegyveres felkelése 1961. január­jában tört ki és 1964. nyarára már az ország területé­nek egyharmada a mozgalom, a Paicg politikai és ad­minisztratív vezetése alá került. A fővárosáról Bissauról elnevezett ország nem véletlenül az első a gyarmati rabságból hivatalosan is szabadulok sorában — és ezt mindenekelőtt a Paicg egységének köszönheti, valamint annak, hogy itt viszonylag kevés a portugál telepes. A többi gyar­maton még nehezebb és még bonyolultabb lesz a füg­getlenség útja, de ez az út már megnyílt és többé nem eltorlaszolható. Napokon belül légihíd. íveli át a Bissau és Lisz- szabon közötti nagy távolságot és szállítja haza a portugál katonákat. Nehéz megmondani, hol lesz na­gyobb öröm: azoknál, akik búcsúztatják, vagy azok­nál, akik otthon várják őket. A kínzások napirenden voltak n n Élmény- beszámoló Thíeu börtöneiről Dél-vietnami hazafiak, akik megjárták a Thieu-rendszer börtöneit, a New York Times tudósítójának beszá­moltak az embertelen kínzá­sokról, kegyetlenkedésekről, a foglyokkal szemben alkal­mazott erőszakról. „Cellánk annyira zsúfolt volt, hogy mozdulni sem tudtunk. Sok fogoly lábán bilincs volt” — mondta a lap tudósítójának a dél-vi­etnami diákmozgalom egyik vezetője. „A mellénk rendelt őrök szabad kezet kaptak fűzte hozzá a diákvezető. A kín­zások napirenden voltak ...” A conchon-i foglyok tanú­sága szerint a Thieu-rend­szer a tiltakozások hatására a „tigrisketrecekből” elha­gyott istállókba helyezte át a foglyok egy részét. „A szá­raz, forró második évszak idején — mondta az egyik fogoly — ezekben a ketre­cekben még lélegezni is alig lehet. Az esős évszakban pe­dig patakokban ömlik a víz a tetőn keresztül.” A fog­lyok helyzetét súlyosbítja, hogy nincs orvos, és napi élelmiszeradagjuk egy tá­nyér rizs­197*. augusztus 27., kedd Válság A „FORRÖ ŐSZ” kifeje­zés már tőkés országok egész sorával kapcsolatban hang­zott el — de talán sehol sem ígérkezik most olyan jelen­tősnek politikai szempontból, mint Olaszországban. Az olasz újfasiszták legutóbbi merénylete, a róma—mün­cheni gyorsvonat ellen vég­rehajtott barbár bombatáma­dás újra és minden eddigi­nél kegyetlenebb fénnyel vi­lágította meg Európa egyik legfontosabb országának kao­tikus állapotát. Az olaszországi újfasizmus fellépése régóta szerves ré­szévé vált a politikai élet­nek — csak éppen az egy­mást követő keresztényde­mokrata kormányok mind­annyiszor félrefordították a fejüket és vonakodtak a meg­felelő politikai következteté­sek levonásától. így történt ez az 1969-es nagy milánói merénylet és az 1974 máju­sában Bresciában végrehaj­tott terrortámadás után. S így történt az újfasiszták tu­catnyi rajtaütésével kapcso­latban, amely e két időpont között zajlott le. Az olaszországi eseménye­ket és az őszig nyilvánvalóan kiéleződő politikai harcokat azonban nem lehet megérte­ni' ha pusztán az újfasiszta terrorizmus oldaláról közelít­jük meg a helyzetet. Itt lé­nyegesen többről van szó: az Olaszországban kialakult rendszer egészének válságá­ról! HA A DOLGOK legmé­lyebb lényegét nézzük, azt kell mondanunk, hogy amió­ta a második világháború vé­gén Olaszországot kiszabadí­tották a fasizmus béklyóiból, -— az ország élén egyértel­műen jobboldali kormányok állanak. Mindvégig a keresz­ténydemokrata párt (olasz rövidítésével a DC) volt az :rányító. Ennek a pártnak sok frakciója van, közte őszintén baloldali, reform­gondolkodású is. A kormány- I hatalomban azonban mindig Választások Malaysiában S&k^íLiSSS ÄS­ban, Kuala Lumpurban újságírókkal beszélget, miután pártja, a Nemzeti Front megnyer­te a választásokat. (Népújság-telefoto — AP—MTI-*—KS) Hege!­kongresszus Moszkvában Moszkvában- hétfőn meg­nyílt a X. nemzetközi He- gel-komgresszus, amelynek fő témája: Hegel-dialektiká- ja és a társadalmi haladás. A világ különböző országai» ból több mint 400 filozófus jelentette be részvételét. A szovjet filozófusok a ta­nácskozáson felvetik korunk alapvető világnézeti és tár­sadalmi-politikai kérdéseit. Ezek között a nemzetközi enyhülés előmozdítása fog­lalja el a legfontosabb he­lyet. Francia nukleáris kísérlet — kérdőjelekkel... Szadat-beszéd: Arab egységfront-törekvések - problémákkal... Párizsban — az eddigi szokásnak megfelelően — most sem reagáltak hivata­losan az új-zélamdi minisz­terelnöknek arra a bejelen­tésére, hogy újabb francia nukleáris kísérletet hajtot­tak végre a Mururoa korall­zátony térségében. A francia fővárosban min­denesetre meglepetést keltett, hogy újabb nukleáris kísér­letre került sor, mert álta­lában úgy vélték, hogy az augusztus 15-i robbantással lezárult az idei kísérletsoro­zat. Giscard d’Estaing elnök ugyanis korábban úgy nyi­latkozott, hogy gazdasági okokból hat robbantásra kor­látozta az idei kísérletsoro­zatot Szadat egyiptomi elnök vasárnap megerősítette, hogy országa nem fogadja el a közd-kéletd válság részle­ges vagy elkülönített meg­oldását. Az összarab népi kong­resszus előkészítő bizottsá­gát fogadva kijelentette, hogy Egyiptom ragaszkodik a megszállt arab területek tel­jes kiürítéséhez és a palesz­tin nép jogainak helyreállí­tásához. A genfi békeértékezlet kö­vetkező szakaszáról szólva hangsúlyozta, hogy az ugyan­olyan előkészítést igényel, mint az októberi háború megindítása. „Egységes arab frontként és nem több fron­tot alkotva akarunk részt te Olaszországban a párt centrumától a jobbol­daláig terjedő áramlatok po­litikusaié volt a döntő szó. A merev, az európai és vi­lághelyzet változását nem követő hatalmi struktúra el­sősorban azért tudta felszí­nén tartani magát, mert Nyu- gat-Európában hosszú ideig gazdasági konjunktúra ural­kodott. Ezen belül a gazda­sági fellendülés Olaszország északi, ipari körzeteiben kü­lönösen erős volt. Ráadásul a többi nyugat-európai ország konjunktúrája lehetőséget adott az olasz vendégmun­kások százezreinek kiván­dorlására, ami csökkentette a dél-olaszországi munka- nélküliség hagyományos nyo­mását. A konjunktúra évei­ben az olasz kommunisták és általában az olasz baloldal többszöri figyelmeztetése el­lenére elkerülték az ország égető társadalmi-gazdasági kérdéseinek megoldását EZ A HALOGATASí tak­tika megbosszulta magát amikor 1973 őszétől kezdve drámai gyorsasággal élező­dött ki a gazdasági helyzet. Az olajválság Olaszorszá­got — a már említett gazda­sági-társadalmi szerkezet gyengeségénél fogva — sok­kal érzékenyebben érintette, mint Nyugat-Európa bármely más országát. Ennek követ­keztében az ország pénz­ügyileg és gazdaságilag a csőd szélére került. Ezzel csaknem egyidőben zajlott le a válás ügyében megtartott népszavazás, amely valójá­ban az évtizedek óta kor­mányzó kereszténydemokra­ta kurzus politikája feletti népszavazássá vált. A nép­szavazás megingatta a DC hatalmát és a párt vezetői előtt felrémlett az évtizedek óta megőrzött politikai ura­lom elvesztésének réme. Ezt a helyzetet különösen veszélyessé tette, hogy a bü­rokrácia gépezete, az erő­szakszervezetek, és a hadse­reg automatikusan „jobbra” keresték és keresik a kiutat a válságból. Ezek a körök kénytelenek voltak tudomá­sul venni, hogy Portugáliá­ban megbukott a fasizmus, hogy Franciaországban a kommunista-szocialista egy­ségfront gyakorlatilag a sza­vazatok felét szerezte meg az elnökválasztásokon, hogy Spanyolországban végső sza­kaszába jutott a Franco-re- zsim, a legutóbbi napokban pedig Görögországban meg­bukott a fasiszta katonai dik­tatúra. Ezek az erők úgy ér­zik. hogy a válság e szaka­szában „bezárult körülöttük a kör”, méghozzá egy olyan országban, ahol a kommu­nista pártnak rendkívüli tö­megei és óriási tekintélye van, ahol a kommunisták de­mokratikus, antifasiszta nem­zeti egységre szóló felhívása visszhangra talált a széles tö­megek körében, s ahol min­den lehetőség megvan a ke­reszténydemokrácia haladó gondolkodású csoportjai, va­lamint a szocialisták és a kommunisták közötti alkotó párbeszédre. Az Olaszországot megren­dítő fasiszta merényletek, és az azokat végrehajtó külön­böző terrorcsoportok tevé­kenysége csak „a jéghegy csúcsa”. Valójában arról van szó, hogy az olasz nagytőke, az állami bürokrácia és az erőszakszervezetek befolyá­sos csoportjai a keresztény- demokrata párt által veze­tett, megmerevedett rezsim kiéleződött válságából a szélsőjobb irányában keresik a kiutat. AZ OLASZ politikában várható „forró ősz” politikai csatái éppen e körül zajla­nak majd. A feladat óriási, az ország baloldali erőinek a legszélesebb tömegharccal kell kényszeríteniük a ke­reszténydemokrata párt kor­mányon levő vezető csoport­ját az erélyes és határozott fellépésre az alkotmányos rend védelme érdekében. —i —e venni ezen az értekezleten” —i mondotta az egyiptomi államfő, majd hozzáfűzte, hogy jelenleg egyetlen olyan zavaró körülmény áll fenn, amelyet Izrael kihasználhat és ez a Palesztinái Felsza­badítási Szervezet és Jordá­nia ellentéte. A genfi kon­ferencia várható kimenete­léről szólva rámutatott, hogy vagy igazságos, békés és tisz­tességes megoldással végződ- i nek a tárgyalások, vagy pe­dig újra kezdődik a harc. Szadat az októberi hábo­rú és az arab összefogás pozitív eredményeként érté­kelte azt a változást, hogy az Egyesült Államok, amely Izrael elvakult szövetségese volt, elkötelezte magát az igazságos és tisztességes ren­dezés mellett. „Ezt nem le­het úgy tekinteni, hogy ki­árusítottuk az arab ügyet az Egyesült Államoknak” — mondta az egyiptomi elnök. A Palesztinái problémára visszatérve emlékeztetett rá, hogy két évvel ezelőtt ideig­lenes paleszitinai kormány létrehozását javasolta. „Ha ez a kormány megalakult volna, akkor most ez lenne a palesztinai nép egyedüli képviselője, és október után az egész világ elismerte vol­na.” Mint kairói megfigyelők rámutatnak, a részleges és az elkülönített megoldás is­mételt elvetése nyilvánvaló­an összefügg azokkal a hí­resztelésekkel, amelyek sze­rint Izrael az Egyesült, Ál­lamok folytatólagos politikai és katonai támogatásával ki. akar bújni az átfogó rende­zés nemzetközi kötelezettsé­ge alól és külön-külön pró­bál megegyezésre jutni egyenlőtlen alkuba igyek­szik bocsátkozni az agresz- szió áldozataival. Bizonyos fokig az izraeli törekvések sikerét jelzik az arról szóló washingtoni nyilatkozatok, hogy a palesztinai képvisé- let nem a többi küldöttség­gel egyidejűleg, hanem csak a tárgyalások későbbi sza» kaszában kapcsolódhatnék be a nemzetközi értekezlet mun­kájába. Husszein jordániai király tulajdonképpen az iz­raeli kormányzat kezére iát-..-, szik, amikor nem ismeri el a Palesztinai Felszabadítási Szervezet teljes és vitatha­tatlan képviseleti jogát. Mint ismeretes, Izrael nem fo­gadja él tárgyalópartnerként a PFSZ küldöttségét és min­denáron Jordániát próbálja feltüntetni a palesztinai ér­dekek hivatott képviselője­ként. A Szadat által sürgetett arab egységfront kialakítá­sa egyelőre várat magára. Ennek két fázisban kellene megtörténnie: előbb egy né­gyes egyiptomi—szíriai—jor­dániai—palesztinai találkozó keretében, majd az október­re tervezett arab csúcsérte­kezleten Rabatban. Pillanat­nyilag mindkét konferencia az előkészítés stádiumában van. Megalkuvás nélkül, szövetség Tömeggyűlések Portugáliában Kis Csaba, az MTI tudó­sítója jelenti: A portugál városokban, fal­vakban a hét végén tucatnyi gyűlést tartottak a kormány­ban résztvevő demokratikus pártok, valamint a Portugál Demokratikus Mozgalom szer­vezetei. A gyűléseken tízez­rek vettek részt. Lisszabon közelében, Almada ipari te­lepülésén a Portugál Demok­ratikus Mozgalom nagygyűlé­sén a részvevők hitet tettek a demokratikus erők és a fegyveres erők mozgalmának szövetsége mellett. A sokez­res gyűlés szocialista, kom­munista és más pártokhoz, tömegszervezetekhez tartozó szónokai leszögezték: a de­mokratikus folyamat győzel­mének záloga a szövetség fennmaradása, a nép és a hadsereg egysége. Egyúttal a szónokok megállapították: erre az egységre alapvető szükség van a reakciós erők elleni harchoz is. A gyűlés­ről táviratot intéztek a fegy- veres erők vezérkari főnöké­hez, Costa Gomes tábornok­hoz, aki egyébként levélben köszöntötte a szolidaritási gyűlés részvevőit, s biztosí­totta őket: a fegyveres erők és a nép közötti szolidaritás töretlen. Hasonló határozatok szü­lettek számos más gyűlésen is. A részvevők mindenütt követelték, hogy a fegyveres erők és a demokratikus pár­tok a leghatározottabban lép­jenek fel a reakció, a fasiz­mus restaurációs kísérletei ellen, amelyek az elmúlt na­pokban megsokszorozódtak. Ezt bizonyítja egyébként, hogy a Porto közelében le­vő Savóra településen is­meretlen tettesek bombát dobtak a demokratikus moz­galom által szervezett gyűlés részvevői közé. A merénylet­nek két könnyebb sérültje van.

Next

/
Thumbnails
Contents