Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
I cÁlűzizfnúh r A civilizáció olyan szükségletek végeláthatatlan sósát hozza létre, melyekre nincs szükség. Mark Twaha Az esetek óriási többségében az ötletek azért hatásosak, mert nem gondolták végig. Heinrich Elsenberg Egyetlen valami van, amit a fiatalok megtehetnek az öiregekért: elképesztik ókét és így biztosítják azt, hogy az öregek úgy-ahogy tájékozódjanak arról, mi történik a világban. Bernard Shaw Csak egy embertípus van, amely jobban szereti a fuvolát a zongoránál: a hordár. Sámson Francois zongoraművész Ha az emberek ugyanazon a véleményen vannak amin én, mindig úgy érzem: tévedtem, Oscar Wilde Ahhoz, hogy az ember megéljen, elég dolgozni. De hogy gazdag is legyen, valami mást kell kigondolnia. Alphonse Karr A művészek minden gyarlósága a nagyság vonásait ölti fel, ha nyíltan beismerik. ÖK KETTEN Tadeusz Brena (Foto: Zeit un BielS) Magyar könyv a modem francia irodalomról Bizonyára nem véletlen, hogy a Gondolat Könyvkiadó ebben az évben adta közre az e század francia irodalmát bemutató két kötetnyi tanulmányt. (A francia irodalom a huszadik században. Gondolat, 1974.). írók, költők, műfordítók, kritikusok írták. így a megközelítés módja többféle. Az irodalomtörténeti elemzéstől (egy-kettő, sajnos, nem sokkal múlja felül az ismeretterjesztő írás színvonalát) a költőtárs együttérzéséig minden árnyalat megtalálható. A francia költő művészi ihletésű vallatása a legmagasabb példa Illyés Gyula tanulmánya Jean Follain-rőL A tudomány és művészet együvé ötvözésére, inspiráció és szabatosság egyforma kielégítésére Gyergyai Albert Proust-esszéje ad ragyogó példát Tiszteletet érdemel a szerzők megértése és tapintata a más világban élő, más öanök- ségű írók, költők nézeteivel szemben, itt-ott azonban kerülgetéssé válik. Vajda Endre soraiból úgy tűnik, hogy Claudel buzgó konzervatív vallásossága ellenére sem ártott a haladás eszméjének — pedig francia szakember is észrevette például, hogy a költő kritikátlanul pártolja a gyarmatosítást A szerkesztő — nagyon dicséretesen — szemlátomást azt az rivet vallja, hogy alkalmazni kell, de erőltetni nem szabad az itthoni szempontú szelekciót A válogatás mégis egy kis hiányérzetet ébreszt a tájékozott olvasóban. Hiányoljuk Montherlant-t De hiányoljuk Jacques Prévert-tis, akivel szemben politikát világnézeti szempontból nem lehet aggály. De hát a világ leggazdagabb irodalmának két évtizedéről van szó, el kell fogadnunk, hogy két kötet nem foglalhat mindent magában. A hézagokat jórészt kitölti Köpeczi Béla bevezető tanulmánya. A gyűjtemény elolvasása időt, fáradságot kíván, de megéri. Nélkülözhetetlen azoknak, akik az irodalomnak ezzel a területével hivatásként foglalkoznak: magyar és francia szakos tanároknak, könyvtárosoknak. Hasznos azonban mindenkinek, akit az írás világa érdekek Ha nem is pontos képet, de igen jó áttekintést kap a huszadik század francia irodalmából. A könyvkiadás szép gesztussal fejezte ki a magyar szellemi élet hagyományos figyelmét a felszabadulási évfordulójára készülő Párizs iránt Bán Érv la LEONARDO Cirkusz a színpadon A Szovjetunió TOO vámsában és falviban lépnek fel az új évad során a moszkvai „Cirkusz a színpadon” társulat művészei, a társulat ooo- portjainak tavalyi előadásait több mint kétmillióan tekintették meg. A Szovjetunióban több tucat állandó cirkusz van. Gyakorlatilag minden nagyvárosra esik egy. A cirkuszművészet népszerűsége oly nagy azonban az országban, hogy létrehoztak egy külön vándorcirkusz-társulatot, melynek művészei a nagyvárosoktól messzi tekvó vállalatoknál és kolhozokban lépnek f«L Ha megjelölnénk a Szovjetunió térképén mindazokat a helyeket, ahol a „Cirkusz a színpadon” társulat kollektívái megfordultak. Igen kevés „fehér folt” maradna. Abban a kis moszkvai villában, ahol a „Cirkusz a színpadon” igazgatósága működik, több száz fénykép látható. e felvételek akkor készültek, amikor a cirkusz művészei Naberezsnle Csolni városában léptek fél, ott, ahol a Szovjetunió legnagyobb teherautógyára épül, és az-Ural egyik legnagyobb kohóipari üzemében, vagy a Kazahsztán szűzföldjein létrehozott szovhozban. A társulat művészei utaznak a nyugati Breszttől a keletszibériai városokig, a sarkvidéki Murmanszktól a közép-ázsiai Kuskáig. Az érem másik oldala soger Peyrefltte francia irt a világ egyik leggazdagabb antik érmekollekciójának boldog tulajdonosa. A napokban nyitja meg kapuit az a kiállítás, amelyen értékes érmegyűjteményét áruba bocsátja. Ókori górftg érmék valóságos művészi miniatűr félti ombormúvek, amelyeknek értéke évenként 30—*0 százalékkal növekszik. Nem kevésbé értékesek a római korból, Tralanus, Marcus Antonius, Marcus Aurelius és más császárok korából származó érméi, amelyeknek értéke az utóbbi három év folyamán kétszeresére nőtt. Mint ismeretes, minden éremnek két oldala van: amilyen mértékben növekszik az érmék értéke, olyan mértékben kerülnek a forgalomba hamisítványok. Az érem hamisítást ma már iparszerüen űzik. R. Friedenthal Ahogyan hazánkban ti egyre növekszik a múzeum- és képtárlátogatóik száma, olyan mértékben növekszik az érdeklődés a művészeti könyvek iránt Ödön városok, múzeumók évezredes alkotásokat hoznak az emberek közelségébe s az emberek élményeiket a látottakat nemcsak elemükben ée emlékképeikben, hanem reprodukciókban, könyvekben is magukkal viszik otthonaikba, mindennapjaikba. R. Friedewthal a korábbi, túlméretezett Goethe, és Luther-könyvri után, most mértéktartóan a reneszánsz és Leonardo világába viszi el az olvasót. Az idő a Me- diciek, Sforzáik, Borgiák kora, a nyugtalan XV. századé. Mégis ebben a zaklatott béi-gyilkosságoktól, bél- viszályoktól, háborúktól terhes korben virágzott fel az építészet, szobrászat és festészet a tudományosság és az irodalom. Ennék a kornak fia Leonardo, a „homo universalis”, a mindent tudni, megismerni vágyó ember, aki kiapadhatatlan szenvedéllyel, kíváncsisággal barangolta be Európát a világmindenséget Talán ezért is nem hagyott sok müvet az utókorra, talán örök elégedetlensége, tudása ennek oka. Cellini mondta róla, hogy sohasem találkozott még halandó emberrel, akinek olyan tudása volna, mint Leonar- donak. De hát 6 festette Az utolsó vacsorát és a Mona Lisát Hétezer tepnyl jegyzet rajz, vázlat maradt utána. Magas utakat többsávos kocsipályákat lövedékmodel- leket, orgonaágyút páncélkocsit fúrópajzsot kőhaj ítót kriptákat templomokat istállókat bordélyházakat tervezett Az Amo folyását meg akarta változtatni. Betűszerkesztései ma is Időszerűek. ötleteit korunk valósítja meg. Üj Milánót tervezett Erről írta a város urának: „Tíz városod lesz, ötezer házzal, harmincezer lakóval. Így szétosztod a tömeget amely most összezsúfol tan szorong, egyik a másik hátán, mint a legyek, bűzükkel megtöltve a kapualjakat könnyű zsákmányul a dögvésznek, halálnak”. Egy életen át írta aforizmáit. monográfiája jegyzeteit Ilyeneket: ember előbb-utóbb lei gázhatja a levegőt és magasba emelkedhet, ha maga gyártotta hatalmas szárnyakkal erőt fejt ki, amellyel a levegő ellenállását legyőzi”. „Az embernek éppen olyan sokféle mozdulata van, amilyen sokféleképpen hullámzik a lelke.' Mert minden, új lelkiállapot több-kevesebb mozdulatot vált ki”. „Azért kell műveket alkotnunk, hogy halálunk után is ife- sonlóak legyünk az elevenekhez”. „Legjobb a festőnek egyedül lennie, különösen ha gondolkodásnak, szemlélődésnek szenteli magát. Ha egyedül vagy, egészen magadé vagy, de ha csak egyetlen társad is van, csak félig lehetsz a magadé”. A Mona Lisát négy évig festette. Egy mosolyt keresett, ami a pillanat kifejezése, amikor a feszültség feloldódik, s az értelem, a megértés derűje suhan át az arcon. a kép maga az egyszerűség. a 25 éves asszony nem visel ékszert, haját fátyol borítja, alakján, a mellrészen enyhén raffolt ruha, a tógaszerű drapéria redői a karokra hullnak. A háttérben kéklő rideg sziklák zegzugai csak kiemelik az arc meleg színeit Vasari írta róla: „Mona Lisa nagyon szép volt és Leonardo mindig gondolkodott árról, hogy legyen ott valaki, aki énekel, zenél vagy tréfás históriákkal szórakoztatja, így arckifejezése sohasem bágyadt el, nem vált kedvetlenné”. Volt nap, amikor reggeltői estig dolgozott „Az utolsó vacsorán”, máskor órákig elüldögélt alakjai előtt és csak egy-két ecsetvonást tett Friedenthal nem életrajzot írt, hanem képeik eredetét keresi, ezért is köti műve szerkezetét városokhoz, Firenzéhez, Velencéhez, Milánóhoz, Rómához. Műve egy kivételes tehetség htjait és szándékait tárja az olvasó elé. Zárt szerkezetű arányos alkotás. A könyvet névmutató és időrendi táblázat egészíti ki. Kár, hogy a reprodukciók minősége nincs arányban a szerző átgondolt és világos mondanivalójával. (Gondolat). EBEKGÉNYI TIBOR A falábú susztert mindenki ismerte a faluban. Akár egy csodadoktort, úgy tartották számon, mert nem akadt olyan csáro- pás sarkú, tátogú talpú, reménytelennek tűnő lábbeli, amelynek ne hosszabbította volna meg az életét. Már nem tudni, ki nevezte el Doktor Kopogósnak, de aztán rajta maradt A fiatalok nem is tudták a rendes nevét, és az idősebbek is egyre kevesebben. Sokan már el sem tudták képzelni két lábbal, mintha a sors kifürkészhetetlen akaratából így született volna. Pedig a sors csak az első világháborúban szólt közbe, akkor hagyta ott az egyik lábát és jött haza fél lábbal. Egy ideig sajnálkoztak a délceg fiatalember szerencsétlenségén, majd akadt egy lány, akinek így is kellett Aztán az a lány is özvegyen hagyta egy kisfiúval. Doktor Kopogós nem nősült meg ismét felnevelte, kitaníttatta a gyereket a töménytelen mennyiségű rozzant csizma, cipő, szandál összetákolásáibóL A fiú külkereskedelmi szakon végzett a közgazdasági egyetemen, ledoktorált az öreg nem kis büszkeségére, mintha csak az apjára ragasztott titulust akarta volna realizálni a családban. Aztán Pestre került állásba, megnősült és csak ritkán látogatott haza. Nem szándékosan maradt el hosszabb ideig, hiszen a maga módján szerette az öreget, meg tudta is, mit köszönhet neki, de munkája folytán sokat utazott, és így legtöbbször csak színes képeslapokkal kereste fel a szülői házat. D oktor Kopogós mindig megmutatta a színes lapokat a kuncsaftoknak, addig letette a kalapácsot, és az ölébe préselt, sarTóth-Máthé Miklós: üveg óceán kalásra váró cipővel gyönyörködött benne, ahogy forgatták, nézegették. — Ezt Görögországból küldte, azt meg Olaszországból — magyarázta —, azon meg a Francia-Alpok van. Nézzék csak meg azokat a havas hegycsúcsokat! — Hát jó szakmát választott a fia — mondta elismerően az egyik szomszéd —, úgy futkározfk az országokban, ahogy mi megyünk ki a határba. Doktor Kopogós legjobban az olyan lapokat szerette, melyek a tengert ábrázolták. Azokat csirizzel ráragasztotta a falra, hogy munka közben is rájuk pillanthasson. T ulajdoniképpen tv-t te a nagy víz miatt vásárolt. A tengerrel kapcsolatos műsorokat mindig gondosan aláhúzogatta piros ceruzával, és aztán izgatottan várta az adást Olyankor elfelejtette magányát, a falábát, a cipőromokkal zsúfolt kis bazárt, és elképzelte, hogy ott ül valamelyik hajókabinban, alatta meg hömpölyög, csapkod, morog az óceán. Amikor legközelebb hazalátogatott a fia, azt mondta neki: — Megkérnélek én valamire, de ígért meg, hogy nem nevetsz ki. Mert egy kicsit tán szokatlan kívánság ..! —- Tessék csat; apám; ha módomban áll, szívesen megteszem. Miről lenne szó? Az öreg előkerftett egy Ores kfividinkás üveget, gondosan megtö- rülgette, majd szégyenlős tétova- sággal nyújtotta oda a fiának. — Ha legközelebb a tengerhez mégy, merítsd már meg benne, aztán, hozd el nekem. Nem kívánom én ingyen a fáradságodat. — Ugyan, ez a legkevesebb — tette el az üveget a fiú —, két hét múlva megyek Szudánba, ott van a Vörös-tenger, majd kiszaladunk a tárgyalások szünetében. De mi a csodának ez magának? — Ne törődj vele... csak merítsd meg Szeretném látni, milyen vize van, meg aztán, — nevetett- fel apró, kicsit keserű nevetéssel —, ha én nem mehetek a tengerhez, jöjjön el az hozzám. A fiú megcsóválta a fejét, akart még néhány szót mondani ennek az egésznek az értelmetlenségéről, de ahogy a kicsire görbedt, sóvár- gó szemű öregemberre pillantott, magába fojtotta. Talán valamit megérzett abból, hogy ami neki szinte mindennapos élmény, az apjának egy életresxőló lehetne. Szudánba utazva gondolt is rá; később teljesen kiment a fejéből Csak otthon jutott eszébe ismét, amikor az ajándékokat osztotta ki a feleségének meg a gyerekeknek. A szennyes ingek alól szinte vádlón pucérkod ott elő az üres kö- vidinkás üveg. — Fiacskám = kérte g felesé^ gét —, juttasd már eszembe, ha megyék Lengyelországba, hogy merítsem meg ezt az üveget a Balti- tengerből. Tudod, az apám.'., nahát, erre kért meg, aztán mindig elfelejtem. Látszik, hogy az öreg * legpihentebb agyú köztünk, mert *sak neki juthat eszébe ilyen marhaság! jövet már határozottan idegesítette, hogy meginit feledékeny volt. Annál is inkább, mert ezután szándékozott meglátogatni az öreget, családostól. Mit mondjon majd neki? Doktor Kopogós ott várta Stet a ház előtt. Amikor megállt a piros Volkswagen, a köszöntések után mindjárt az üveget kérdezte. Nagyon sokat fogyott, zsugorodott a legutóbbi találkozás óta, és a fiú döbbenten állapította meg, hogy lassan már csak a falába lesz rajta a régi, a felismerhető. — Az igazság az, Apám —, kereste zavartan a szavakat —, hogy meg akartam én meríteni a tengerben, de aztán eszembe jutott, mennyivel érdekesebb lenne, ha az óceánból hoznék. Az mégiscsak más, mint a tenger! Két hónap múlva Spanyolországba utazom, majd ott megtöltöm az Atlanti- óceánból. — Azért jó lett volna nekem a tengerből is, de hát ahogy gondolod, fiam.i; — Na de nem jöttem ám üres kézzel — lélegzett fel megköny- nyebbülten a fiú —, hoztam magának tíz pár remek sámfát Űgyia megkoptak már nagyon a régiek, ezeknek biztosan jó hasznát veszi. Spanyolországba repülése előtt felírta a határidőnaplójába, az elintézni valók közé: egy üveg óceán. Nagyon szégyellté, hogy ezt a semmiséget még mindig nem tette meg az ipjának, és aggasztotta az öreg állapota is. Csak nehogy késő legyen már! Spanyolországban aztán meg Is merített* 42 üveget az óceánban, de később a száttndában felejtette. A repülőgépen jutott eszébe, és nagyon dühös volt magára, az apjára, az egész Atlanti-óceánra. Otthon első útja a közértoe vezetett. Egy liter kövidinkát vásárolt, aztán beleöntötte a lefolyóba (ezt a bort sosem szerette, savat csinált), majd az üres üveget teleengedte vízzel. Beletett néhány kanál sót, osszerázta, ledugaszolta. N ahát — gondolta elégedetten —, ez már jóval előbb is eszembe juthatott volna, megkímélve magam egy sor fölösleges idegességtői. Az apja helyett csaknem egy csontváz feküdt a nagy csíkos dunna alatt, amikor meglátogatta. A szeme, mint két szürke kavics, a konponyára aszalódott, homokszínű bőrben. Arról panaszkodott, hogy fázik, és már a dunna sem melegíti. A szomszédasszony valami krumplipépet főzött néki, és suttogva újságolta, hogy nem sokáig húzhatja az öreg. — A doktor úr már kétszer is be akarta küldeni a kórházba — mondta —, de nem engedte. Azt felelte, inkább itthon akar meghalni, pedig én tudtam, hogy igazán csak magát várta. Az üveg ekkor már ott hor- pasztotta a dunna tetejét. Doktor Kopogós erőtlenül végighúzta rai- ta az ujjait, és sokáig nézte. Eev üveg óceán, gondolta, és kavicsszürke szemével látni vélte benne a végtelen kékséget, hajókkal, bálnákkal, csodálatosan furcsa tengeri csillagokkal, kagylókkal, csigákkal. Aztán arra kérte a fiát, hogv töltsön belőle egy pohárba. — Csak nem akarja meginni Édesapám? Hiszen veszettül sós. kimarja még a torkát is... — Hátha ez.. ez segít — súgta az öreg —, nem akarok én többet, mint egy kortyot... éppen megízlélni, megforgatni kicsit a számban.. I vott egy kortyot, de • nem • érezte, hogy sós. Csak á-* tudta, hogy most az ó^eánK-í- ivott, a távoli, az elérhetetlen, a végtelen óceánból! '. ’ yVWSAAAAAAAAAA^^AAAAAAAAAA/ «AAAAAAAA, V» Vv * AVv »VNA'VVVVV's/VSAAAA VAAAAAAAAAA' I
