Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-25 / 198. szám

Hutnorszolqálaf A táncdalfesztívúl után az egyik énekes dühösen felki­ált: — Ez már felháborító1. — Ml a baj? — Hogyne mérgelődnék, három csokrot vettem és csak kettőt hoztak fel a színpad­ra! A papa és fia vMangvono- tagnak a szobában. Cseng a telefon. A mama felveszi — Ki az 7 — kérdezi a pa­pa. — Az alattiunk lakó. Kér­dezi, mikor indul ez utolsó ' vonat. igazán nem beszélhet a nagy­ságos asszonnyal, mert itthon tx*n a férje is. Egy angol újság levelezés- rovatában láttuk: „A feleségeim idegzavarok­ban szenved és azt állítja, hogy as orvos előírta: tart­son szeretőt. Hihetek neki?" »Minden bizonnyal — hangzik a szerkesztői válasz —, feltéve, ha meg tudja mutatni a receptet" Rendőrt hívnak a családi verekedéshez. Megkérdezik az egyik szemtanút: — ön látta, hogyan ve­szett össze a férj és feleség. Mi a véleménye, kinek van igaza? — Nekem! — Hogyhogy önnek? — Ügy, hogy én nem nő­sültem meg! ★ — Tudja-e miért aszfaltoz­zák a villamosmegállókat? — Hogy az emberek ne eresszenek gyökeret, míg vil­lamosra várnak. Az ideggyógyászati klini­ka folyosólyán sétál egy be­teg és spárgára kötve fogke­fét húz maga után. Az orvos megkérdezi: — Ez az ön kutyája? — Ugyan, doktor úr! Nem látja, hogy ez fogkefe? — vá­laszolja a beteg. Az orvos csodálkozik, az­tán megy tovább. A beteg pedig odafordul a fogkefé­hez: — Látod, Fifike, jól becsap­tuk a doktor bácsit! ★ — Hová mégy? — Lakást keresek. — Hogyhogy, neked nincs lakásod? — Van, de nem tudom, hol! — Mi a különbség az első és az utolsó szerelem között? _ Az erőről azt hisszük, e z az utolsó, az utolsóról pe­dig, hogy az első! A fiatal házaspár vacsorá­nál ül. Megszólal a telefon, a szobalány veszi fel és így szól: — Ki beszél? Ja, ön az, Rosi úr?. Nem, nem.... Most PUCÉRAK egy ÁRUHÁZBAN Az egyik washingtoni bíróság előtt kell védekeznie egy 17 éves fiúnak, aki egy nagy áruházban teljesen meztelenül jelent meg és véglgkerékpározott a megdöb­bent vásárlók között. Ez a meg­lehetősen furcsa sportteljesít­mény nem volt teljesen öncélú. Amíg ugyanis a vásárlók és az elárusítók döbbenten szemlélték a meztelenül kartkázó fiút, két társa nagy nyugalommal kira­bolta az áruház pénztárát. Panoptikumban ama Az országúton lerobban a v kocsi. A férj egy pillantást 'vet a motorházba, majd így szól a feleségéhez: — Várj meg itt, én vissza­megyek abba a kis faluba, amelyet az imént hagytunk el, és megpróbálok segíteni a bajon. Kisvártatva visszatér és így szól: — Nincs mit tenni, az egész faluban nem találtam egyet­len gyertyát sem. — Nem is csoda, drágám, hiszen ma már mindenüvé bevezették a villanyt. A kis Marika nem akar elaludni. A papája mesével próbálja elaltatni, de a kis­lány egyre az ablakot nézi, aztán hirtelen megkérdezi: — Mondd, papa, miért olyan sápadt a hold? — Mert soha nem alszitd — Maga az első eladónő, akit mosolyogni látok. — Jaj, elnézést kérek. Egy vicc jutott eszembe. ★ — Szeretnék venni egy ka­nárit T — Az ott a sarokban, kivá­ló énekes és 100 dinárba ke­rül. Mellette, a másik, nem tud énekelni, és csak 10 di­nárba kerül, de egyik a má­sik nélkül nem eladó. — Mit csináljak én egy hallgató kanárival? — Az szerzi a másik dalait ★ Nyelvtanórán. — Hol van az alany ebben a mondatban: A tolvajt le­csukták. — Azt hiszem, a börtönben. Biológiaórán. — Pistike, miért nem sza­bad dohányoznod? — kérdi a tanár. — Mert ha elkapnak, ab­ból nagy botrány leezr A minap Madame Truff elvtársnő pa­noptikumában jár­tam, amely nem olyan neves, mint a neves Madame Tro- uffeau panoptikuma Londonban, a múlt­ja sem olyan régi, mint amazé, de mind­ezek ellenére feltét­lenül érdemes és ér­telmes arra, hogy e rövid beszámoló ke­retében megismertes­sem Madame Truff elvtársnő hazai pa­noptikumát. A nóta- nács támogatásával, számos más társadal­mi szerv félhivata­los „anyagszállításá­val”, és eltitkolt szervezésében létre­jött hazai panopti­kum kiválóan alkal­mas arra, hogy a ki­állított figurák meg­tekintése után leg­alábbis töprengve lépjenek ki a látoga­tók közéletünk nap­fényére. De hát mi látható végül is ebben az el­ső hazai panoptikum­ban, amely arra hi­vatott, hogy a nagy­érdemű közönségnek olyan embereket mu­tasson be viaszfigu­rák képében és for­májában, akik, illet­ve amelyek uniku­mok, amelyek, olya­nok, hogy szinte nincsenek is, de mert vannak, példátlan, hogy vannak és ép­pen ezért bemutatni viaszmásukat a kor­nak és az utókornak kötelessége is? Ez a Madame Truff elv­társnő afféle hazai panoptikum itt van, nem messze a Jó ut­ca 4/b alatt napról napra gyarapodó, de még mindig igen szűköske és kevéske helyet elfoglalva. ’A kísérőm nem Mada­me Truff elvtársnó volt, őróla éppen ott- jártamkor készítet­ték a viaszmásolatot, mert egyedülálló, hogy egy nőnek jus­son éppen eszébe egy ilyen hazai pa­noptikum létrehozá­sa. Kísérőm Kajevác Benő okleveles te­remőr és viaszöntő volt. Szakértő kalau­zolása nyomán a kö­vetkezőket láttam és a következőket mon­dom el a látottakról. A szemközti üveg- szekrényben egy szí­nész térdelt, szem­mel láthatóan a Hamlet sírásója 6, s azért került a pa­noptikumba, mert a rendezője Hamlet alakjának megfor­málását bízta volna rá, de 6 Így szólt: — Rendező úr, ké­rem. .. Én tisztában vagyok a képessé­geimmel. Nekem az a Hamlet sok, a né­zőnek kevés. Tessék nekem ideadni a sír­ását, jól ugyan azt sem játszom el, de tisztességgel meg tu­dom formálni leg­alább. Ennyire telik a kevéske tehetsé­gemből. .. Ide került. A pa­noptikumba. A másik tárlóban egy labdarúgó állt. Állása éppen olyan megszokott,- mint ahogyan állni szokás a magyar labdarúgó- pályákon, de ez még­is más ügyben áÜ itt.. Ez a labdarú­gó arra kérte a szak­osztálya vezetőit, hogy neki prémiumot kifizetni azt meg ne tegyék, 6 azt meg sex. érdeaüi, 6 nem pénzért focizik, ha­nem mert játszani szeret éppen ezért sem gebinre, sem más juttatásra igényi nem tart, mindössze egyetlen pár sport-, szár az igénye. Ide kerüt A pa­noptikumba. Az a férfi ott — magyarázta Kajevác Benő okleveles te­remőr és viaszöntő — egy vállalati igaz­gató. Volt De le­mondott. Azt mondta a minisztériumának, őneki a vállalat igaz­gatása meghaladja a tudását ő becsületes ember, nem hajlandó a nép vagyonát jelen­tő üzemet zsákutcába vezetni Adjanak ne­ki egy szerényebb beosztást, ami tehet­ségének a legjobban megfelel. Es lemon­dott. Ide került A pa­noptikumba. Amott egy férfi. Kicsit megrokkanva bár, de mégis ember, kinézéssel. Huszon­két évi házasság áll mögötte és büszkén hirdeti, sőt vallja ma is, hogy szereti és még mindig kívánja a feleségét akit soha meg nem csalt, s ezt megtenni ezután sem áll kedvében. Ide ke­rült a panoptikum­ba. Odább egy nő áll az üvegszekrényben, olyan harmincasfor­ma. Három gyerek mellett mint segéd­munkás elvégezte az (Foto: Zeit im Bield) általánost, aztán a középiskolát, aztán az egyetemet, a dip­lomával együtt szül­te a negyedik gyere­két, vállalati igazga­tó lett belőle és még ma is minden este va­csorát főz a kedves kis Mucuska férjé­nek, aki közben a te­levízióhíradót nézi bent az egyetlen szo­bában, s még azt is mondja ez a nő, hogy ha újra kezdené az életét, akkor is és csakis így képzelné el Ide került A pa­noptikumba. Az ajtó másik ol­dalán, a sarokban egy férfi ül az író­gép előtt, kicsit za­varos tekintettel. Új­ságíró. Kajevác Benő szerint ez az a ma­gyar újságíró, aki fennen hirdeti, hogy soha nem tévedett, felettes szervei min­dig csak dicséretben részesítették, s bár kétségtelen tehetség- telensége a szakmán belül bebizonyosodott de a szorgalmával mindig kivívta olva­sói és felettesei tet­szését. Mégis, ha új­ra kezdené az életét, nem lenne újságíró. Pedagógus inkább. Ide került. A pa­noptikumba. Jómagam ékkor gyorsan kisiettem az ajtón, a közélet nap­világára, hogy beszá­molhassak önöknek a hazai Madame Truff elvtársnő-féle panoptikumról. Igen érdekes és tanulságos hely. (egri) higiénia Nyaranta különösen gyak­ran emlegetjük a címbeli szót. Higiéné alakváltozatát ritkábban halljuk és olvas­suk. Rövid közleményünk­ben megmutatjuk, mennyi sokféle szerepet vállalt ma­gára ez a görög eredetű szó­alak. Mint tudományos mű­szó, a magyar egészségtan, egészségügy összetételekkel vonható egy rokon értelmű szósorba. Mindennapi nyelvhaszná­latunkban a következő je­lentéstartalommal és haszná­lati értékkel vállal szerepet: az egészség megőrzésére, a fertőzés elkerülésére irányu­ló tisztaság, illetőleg enneK előírásai, a tisztasággal kap­csolatos legfontosabb szabá­lyok összessége, ennek isme­rete; a korszerű egészség- ügyi ismeretek, követelmé­nyek megtartása stb. Nyel­vünkben nagyobb szócsalád ja még nem alakult kiT belőle származó, az ’egészsé ügyi követelményeknek mi felelő, egészséges jelenté két hordozó higiénikus S2 alak azonban ma már ke ismert Az is érdeklődésre tarth számot, hogyan vált nemze közi szóvá, s milyen művi lődéstörténeti vonatkozások köthetők hozzá. A görögj nyelvben a következő ala­kokban és fogalmi tarta- ( lommal jutott nyelvi sze­rephez: hygiéne (egészség), hygieinosz (egészségre hasz­nos), hygiaino (jól van, egész­séges), hygiazzo (meggyó­gyít). A hygiaine! köszöntés a magyar „erőt, egészséget1 formának felel meg. A görög és romai mitoló­giában is névadási szerepe van szavunknak. Az egészsége istennőjét a gyógyászat védelmezőjét a Hygeja név­vel emlegették. Aszklépiusz, illetőleg Aesculapius, a gyó­gyítás istene ikonológikus ábrázolásaiban, állandó kí­sérője, Hygeja és Panácea. Viruló szép hajadon képében ábrázolják őket. Hygeja bal­jában csésze, s ebből egy kí­gyót itat. Ezekkel a képi ele­mekkel gyakran találkozha-i tunk a régi gyógyszertárak cégtábláin is. Panácea valójában a pa­nacea görög közszó tulajdon­név! alakja. Alapjelentése: varázsszer, mindent gyógyí­tó, minden bajban használó csodaszer. Ilyen használati értékkel még ma is nyelvi szerephez jut. Ha a cikkbell ismeretanyag birtokában vagyunk, a higié­nia idegen szó és jobban teljesíti megnevező szerepét a humán műveltség értékes elemeként pedig olyan ösz- szefüggésekre is ráirányítja figyelmünket, amelyek nél­kül szegényebb lenne általá­nos műveltségünk is. Dr. Bakos József FEJES ERIKA: Á IÁ NATURA Hűvös van. Irhádra, ledőlök. Száraz kis füvekkel időzök. Fordítom arcom rét varasának. Szúnyogok bolygó véremmel bálnak. Tücsköket Itatok tenyeremből. Kinyílok még egyszer sebeimből. EzerjófűlIIat túrja szét a zöldet. Most is csak karoddal érem át a földet Lépteid szaporák, indulsz szakadatlan. Szeretet gyűlik így anya-madarakban. Ittfelejtett irhád a letartott szérű. Alakunkban fekszem. Testünk nyoma még hű. Hűvös van. Hűvös. Egyre hűvösebb. Nem tudok szépeket Minek féltselek? Áramköreidben most Is ott vagyok. Fényévnyit lázasan — most borzongatok. Nyüzsög a levegő. Tüdőmmel ősszecikkan. Ügy belécsókolok, visszhangja vlsszacsattan. 8 levetem irhád, mint a gyászom, sebeimet egyszer felvirágzóm... JUHÁSZ ÁKOS: MIÓTA NEM VAGY Mióta nem vagy, hát megtörik a csend: őröl apró gond-magvakat Kikerget a szélbe a kedv visz utánad a gondolat Minden útkanyarban egy pusztulás Lejtők, emelkedők sírnak érted; de még messze vagy, s a völgybe érve megállók rövid álom-pihenésre. Innen ismét szíriekre hágok az aljban roppan a görgeteg. Rajtam nem fog már az átok hogy minden remeg, úgy kiáltok: visszhangja csattan — féltelek! Kifutnék még a lágy időből, elszórnám szirmait fűszeres hajadnak. Megbontott könnyűim zápora sziklafalban; s csak állsz gyönyörűn — megszólíthatatlan. " V AAAA VWWAAAA/ '

Next

/
Thumbnails
Contents