Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-25 / 198. szám

7" A boldogság elért kék madara a rágj: Autó = öröm (?) a szolgáltatót, hanem fordít­va. Ennek megfelelően a kí­sérleti szervizhálózat lényege az, hogy a szolgáltatást ott keU megvalósítani, ahol arra legnagyobb az igény. Így sok idő, pénz és fáradság megta­karítása válik lehetővé — fő­leg a vidéki lakosság számá­ra. Milyenné is alakul, fejlődik ezek szerint Heves megye autójavító szolgálata? A vá­lasz röviden megfogalmaz­ható : a szerviz-fejlesztésben «! este 9-lg mintegy 250—300 autó várakozik. Lórik Béla kútkezelő mondta — Van. ügy, hogy húsz autó is áll itt egyszerre, e! sem fémek a placcon. De ál­talában nem mérgelődnek, nem káromkodnak... Külön­ben is: nagy távolságon belül mi vagyunk az egyetlen tan­kolást lehetőség. Ha például a Hortobágy felől jön valaki vasárnap délután, akkor Gyöngyös előtt csak itt tan­kolhat. Egyébként, ha vala­mire hirtelen szükségük lehet az autósoknak — kondenzá­tor, trafó, biztosíték, ragasztó, gyertya, olajszűrő stb. —, azt tudunk adni fpleg Zsigulihoz, Fiathoz, Zasztavához. Míg beszélgetünk, Zsiguli kanyarodik a töltőálláshoz, Autó: öröm és irigység, büszkeség és bosszúság, bol­dogság, s nem ritkán bánat alanya, tárgya, kiindulási pontja, okozója. És még mi mindené! Felsorolni is lehe­tetlen. Annyi azonban tény, hogy sok-sok ember célja-ál- ma korunk új paripáinak egyike: Skoda, Volkswagen, Zsiguli, Trabant, Polski.. . kinek mi jut, kinek mire fut­ja. S amikor azután betelje­sedik az álom, és idő múltán jönnek a józan hétköznapok az autózás apróbb-nagyobb gondjaival, felmerül a kérdés: Öröm-e manapság autótu­lajdonosnak. lenni? A kérdésre alapjában véve asak kétféle válasz adható: az, hogy igen és az, hogy nem. Mégis, az e témában folytatott felmérő munkánk során gyakran hallottunk ilyen és ehhez hasonló vála­szokat: — Igen, az autó nagy öröm, a modern ember szá­mára valósággal nélkülözhe­tetlen. Csakhogy : nézzék eze­ket a zsúfolt utakat! Ezek ál­lapota és minősége egyálta­lán nincs arányban a gépko­csik szamának állandó növe­kedésével! Hovatovább már nem férünk fel az útra, és többek közt a zsúfoltság is oka. hogy annyira veszélyes a közlekedés. Aztán ... a szer­vizhálózat sem megfelelő, és az alkatrészek hiánya is ren­geteg bosszúságot okoz... Gyöngyösön az ÁFÉSZ szaküzletében a boltvezetőtől érdeklődünk: — Hány kocsijuk van? Szöllősi Károly nevet a kér­désen, úgy mondja: — Rengeteg. — És elkomo­lyodó arccal teszi hozzá: — Van, akit ki tudunk szolgálni, van, akit nem. A napi fizető- vendégeink száma 50 és 70 között mozog, de megáll itt 200 autó is... Ha köpeny­gondjaik vannak, azon álta­lában tudunk segíteni. Igaz: úgy, ahogy... igénytől füg­gően. Kielégítő a helyzet az akkumulátorral is. De hát, ha ezer fajta alkatrészünk lenne, akkor is kevés lenne. így az­tán, ha olyan kéréssel jönnek, amit nem tudunk teljesíteni, megmondjuk, mi újság.., — Mondana egy-két pél­dát? — Amennyit akarnak. Itt van például az új Volga, ah­hoz semmi alkatrészünk nin­csen. Vagy a Zsiguli... ah­hoz se. De nem is lehet úgy, hogy 30—40 tételes megren­deléseket adunk le, de csak 6—8 tételt kapunk. Aztán a Polski, ennél is sok a hiá­nyosság. Kormányösszekötő gömbfejet fél éve nem kap­tunk hozzá, és olajszűrő, ami mindennap' kéne, az sincs. Sajnos. Mert ezért mennek el sokan elégedetlenül. — Hova? Hol találnak leg­közelebb alkatrész-boltot? — Legközelebb? Nem is tudom ... Talán Hatvanban. — Akkor még azt mondja meg, mint szakember, hogy öröm-e nálunk autótulajdo­nosnak lenni? — Nem — mondja, s feje intésével is jelzi, hogy meny­nyire nem. ■ ■ ■ ■ Egerben, a Heves megyei Finommechanikai Vállalat oroszlánrészt vállal — az ARIT mellett — az autójaví­tásból. Az utóbbi években, fő­leg pedig az 1038-as kor­mányhatározat megjelenése óta, különösen fontos felada­tuknak tekintik a lakossági szolgáltatás fejlesztését, ezen belül is a gépkocsi-szervizhá­lózat bővítését. Mint a válla­lat igazgatója Jenes Pál és Vitka Zsolt főmérnök el­mondták, elsők között jelent­keztek a feladat megoldására, és ennek keretében egy 254 ezer óra kapacitású autójaví­tó üzemet alakítottak ki Egerben. Legalább ennyire lényeges, hogy a KPM közlekedési fő­osztályával közösen 1970-ben tanulmányt készítettek, amely a szolgáltatás javítá­sának lehetőségeivel foglal­kozott. Kiindulási pontnak tekintették, hogy nem a la­kosságnak kell megkeresnie tS'14., augusztus 35,, vasárnap érdekelt szervek körzetekbe osztották fel a megyét, ezek hatósugara általában 50—60 kilométer, s az igényeknek megfelelően különböző kapa­citású autószervizeket hoznak létre, melyek az egri törzs­üzemre épülnek. Kapacitá­suk szerint közép- és kisebb, úgynevezett futójavításra al­kalmasak. A nagyobb javí­tásban begyűjtőhálózatként vesznek részt. összesen tíz állomás megépí­téséről van szó, és a megyei tanács támogatásával ebben részt vesz a verpeléti terme­lőszövetkezet három kisipari szövetkezete is. A nagyszabá­sú programból az egri szer­viz már megvalósult, tavaly munkába lépett a lőrinci 40 ezer óra kapacitású szerelő, ez évben pedig — éppen most, augusztusban — a ká­polnai 30 ezer óra szerelőka­pacitású autószerviz. A ter­veknek megfelelően 1975 el­ső negyedévében sor kerül a hevesi 40 ezer óra kapacitású javítóműhely, majd sorban a bélapátfalvi, recski, kiskörei szervizek átadására. A nyitva tartási rendet vaiamennyi- -ben az igényeknek megfele­lően alakítják ki. A kialakuló hálózaton be­lül az egri törzsüzemben megvalósították az OTP-hi- telre történő javítást és a ga­ranciális javítást, s ennek jo­gát — a leggyakoribb autó­típusokra — a kisebb szervi­zek is megkapják. Terveik­ben szerepel, hogy a műszaki vizsgára való előkészítést szintén vállalják, már a tele­pen levizsgáztatják a gépko­csit, így azt tulajdonosa tel­jesen készen, érvényes for­galmi engedéllyel kapja meg. Kedvező a helyzet Heves­ben — mondhatnánk a fen­tiek alapján, és ezt megerősí­ti a statisztikai kimutatás, amely szerint nálunk az egy lakosra jutó gépkocsijavító kapacitás mintegy két és fél­szer nagyobb, mint az orszá­gos atlag. Ráadásul az egri üzem a lakossági szolgáltatás tekintetében, tartalék kapaci­tással is rendelkezik, ezért most inkább azt tekintik fel­adatuknak, hogy a gépkocsi­javítás műszaki színvonalat emeljék, elsősorban kisgépe- sítéssel, új műszaki berende­zések beszerzésével. ■ ■ ■ ■ S ezek után kérdezzük meg a legilletékesebbeket: — Űröm-e autótulajdonos­nak leimi ? A röpke interjúkat a ká­polnai benzinállomásnál vá­rakozó autósokkal készítet­tük, ahol 2500 liter normál és 1000—1500 lator extra benzin íosr el naponta, ea reggel 6* (Foto: Perl Marton) dr. Vámosi Zoltán budapesti orvos vezeti. — Kétéves az autóm — vá­laszol a kérdésre —, és én elégedett vagyok: nine» ve­le semmi baj, Palla Lajos szolnoki lakos, és már négy napja van ütőn sárga, S—100-as Skodájával. Lelkesen beszél róla: — Még csak 2900 kilométer van benne, és teljesen jó. Ma 600 kilométert tettünk meg eddig, és mondom.: nagyon jó! JzjffJJ&lOTc CSŐIK cTOWOT; van vele — mondja dr. Bor- sányi Gábor is új Zsigulijá­ról —, de benzinért 22 kilo­métert kellett jönni, és Kun­hegyesen még azt sem tud­ták, hol lehet 92-es benzint kapni. — Ez az autó, kérem? — kérdezi a CR 48-92 rendszámú, 408-as Moszkvicsáról Hor­váth László, aki rengeteg gyümölcsösládát szállít és földművesnek vallja magát —, ez, kérem, nagyon jó. Bár lehetne ilyet kapni! Nagyon elégedett vagyok: strapabí­ró... pedig már hét éve vi­szem. Csak a gumit kellett rajta cserélni az őszön, azt is csupán azért, mert a rendő­rök szuttyongattak érte ... — és ezzel el is ment, otthagyva minket a kétségek között, hogy vajon mit is jelenthet az a „szuttyongatás”? A nyilatkozatok többsége továbbra is kedvező, és mi ezeket kis fenntartással fo­gadjuk. Mert tudunk az autó­sok sok gondja-bajáról, mi­egyébről, megannyi tényező ről, ami keserűt vegyít az öröm jó ízébe. A többi között ismerjük az egri keserves tankolási lehetőséget: a város „kapuinál” található egy-egy benzintöltő már régen nem képes kielégíteni az egyre nö­vekvő forgalom igényeit. A kútkezelők ugyan azt mond­ják, minden a legnagyobb rendben van, de nem lenne helyes kritikátlanul elfogad ni ezt az állítást. Mert más szemmel nézi a világot a ben zinkutas és megint más szem­mel az autós, aki — és ezt könnyen kifoghatja —■ akár 20 percet is kénytelen vára­kozni egy-egy tankoláskor. Ennek ellenére úgy látszik: mégiscsak öröm autótulajdo­nosnak lenni. Legalábbis — a megkérdezettek szerint. Le­het, hogy mások másként vá- ■ laszoltak volna. De az is bi­zonyos, hogy mi, gyalogosok, egyre kevésbé irigyeljük őket. Becky Tibor Utasás előtt egy kis der9 die9 das — Guten Tag! Wohin fah­ren Sie? Bitte, Ihre Reise­pass! Wie Lange Zeit auf­halten sich Sie an Ausland? — hangzanak németül a kér­dések, de nem a határállo­máson, vámvizsgálatkor, ha­nem az egri Művelődési Köz­pontban, a nyelvtanfolyamon. A nyári vakáció idején ugyanis az NDK-ba utazó fia­talok kis csoportja szorgal­masan tanulja a németet. Nyurga, vállig érő hajú fiú Pusztai László. Elég jól be­szél németül. — Miért akarsz az NDK- ban dolgozni? — Még sohasem jártam ebben az országban, tehát először a kíváncsiság keltet­te fel a figyelmemet. A másik indíték, hogy sze­retnék továbbfejlődni a szak­mában, és végül; jó lenne megtanulni németül. Szeren­csémre, egy filmgyárba ke­rülök, ahol a lakatosmunkám mellett jut idő kedvenc idő­töltésemre, a fotózásra és a filmkészítésre is. — Mit■ szólnak a szüleid? — Először nem rajongtak érte, hiszen teljesen isme­retlen környezetbe kerülök és nem rövid időre, nem is nya­ralni, hanem keményen dol­gozni. Most már egeszen megbarátkoztak a gondolat­tal, hiszen sokszor hazajöhe­tünk majd látogatóba. — Vajon miért utazik Sán­dor József? — A nyelvtanulás és a szakmai továbbképzés mellett engem a szívem is nagyon húz Erfurtba, ahol villany- szerelő leszek egy kapcsoló­gyárban. Két éve levelezek ugyanis egy német kislány­nyal, áld Erfurt mellett, egy kis faluban él. Vele már sok­. szór bejártam a város Eger­re emlékeztető, szűk, kaes- karingós utcáit. Nem lesz is­meretlen a kollégium sem, mert a turistaútjaim alkal­mával sokszor aludtam ott. Kényelmes, összkomfortos szobák, főzőfülkék állnak majd rendelkezésünkre. A sportolástól kezdve, a kirán­dulásokig, mindenben szeret­nék részt venni, s remélem, a harmadik év végén már a saját motoromon. Megszakadt a beszélgetés, folytatódik, ismétlődik a né­met társalgás: — Guten Tagi Wohin fahren Sie?... (szüle) Hökizpont épül Gyöngyösön kőtömb fűtését, meleg vízzel való ellátását. A szerelést a petőfibányai gépüzem bri­gádjai végzik; az űjabb ka­zán átadásával elegendő tar­talékenergiát is tudnál:; majd biztosítani, . s így zavartalan lesz a lakások fűtése. Tóth Lajos (Tudósitónktöl.) Rövidesen üzembe helyezik Gyöngyösön a Gagarin Hő­erőmű kezelésében levő hő­központ harmadik olajtüze­lésű kazánját, amely július­ban érkezett az NDK-ból. A kazánház biztosítja majd a toronyház és még négy la­Kő Tamás: A repülés századai Repülés új utakon Eddig megismerkedtünk —i néhány kivételtől eltekintve — a repüléstörténet nagy vonalakkal felrajzolt útjávaL Ebben az utolsó előtti rész­ben néhány olyan érdekes repülési problémával foglal­kozunk, amelyekkel egyre gyakrabban találkozhatunk a sajtóban, televízióban és egyéb hírforrásokban. Az úgynevezett VTOL-va- dászgépek a repülés egy vi­szonylag új irányvonalát képviselik, a helyből felszál­lást. Köztudomású, hogy még a mai nagy teljesítményű hajtóművek által szolgálta­tott energia is csak akkor válik repülő erővé, ha a repülőtestet igen nagy se­bességre felgyorsítja és a gép szárnyain keletkezett felhaj­tóerő eléri, illetve megha­ladja a gép súlyát. Minél nagyobb a repülőgép súlya, annál nagyobb sebességnél keletkezik elegendő nagysá­gú felhajtóerő. Ez azt jelen­ti, hogy ma már egy nagy teljesítményű repülőgép fel- és leszálló sebessége elérhe­ti az utazósebeség 20 száza­lékát, ami mintegy 500 km/órás gyorsaságot jelent­het. Képzeljük el, mekkora felszállópályára van szüksé­ge egy repülőgépnek, hogy még a földön gurulva elérje ezt a nagy sebességet?! Hoz­závetőlegesen három kilomé­teres repülőtéri betont igé­nyel. A • repülőtér-építés egyike a legdrágább építke­zéseknek. Úgy alfákkor a há­borúkban néhány tucat bom­bával fel- és leszállásra al­kalmatlanná tehető, pedig éppen ilyenkor a felszállás­ra fordított minden másod­perc létkérdést jelenthet. Mi a teendő? Erre a kérdésre a tervezők adták meg a vá­laszt; VTOL-t, tehát függő­legesen fel- és leszállni ké­pes gépeket kell tervezni. Nos, ilyen gépek épültek és szolgálatba is álltak. A két leginkább bevált típus a szovjet Jak Vtol vadászboíh­báző, illetve a Harrier va~ dászbombáző. A függőleges felszállást több módon meg lehet va­lósítani. Egyes típusoknál a szárny a motorokkal együtt 90 fokban elfordul és szabá­lyosan felemeli a gépet a földtől, majd a kívánt ma­gasságban visszafordul ere­deti helyzetébe. A másik megoldású úgy éri el a füg­gőleges fel- illetve leszállást, hogy sugárhajtóművük ki­áramló tolósugarát fordítják el a föld felé. Ez utóbbiak azonban a kiáramló gáasu- gárral egyrészt rongálják a felszállópályát, másrészt ha terepről emelkednek fel, a leges elirányításával bizto­sítják. A függőlegesen fel- és le­szálló gépek tervezése, épí­tése és konstrukciójuknak végleges kialakítása még fo­lyamatban van. Egy bizo­nyos: üzemeltetésük rendkí­vül drága, szerkezetük ké­nyes, karbantartási igényük nagy, előállításuk költséges — és jelenlegi kezelésük ne­hézkes. Mégis ez a jövő egyik fő iránya! A költséges repülőtér­építés megtakarítására ter­vezték az úgynevezett STOL gépeket. E rövidítés jelöli a rövid fel- és leszállású gé­pek családját. Ilyen STOL­leszállő gép kiengedi és az ezáltal képződő több tonná­nyi íékezőerőt használja fel a leszállási pálya .lerövidítő-' sére. Fékernyőt használ le­szálláskor a többi között a szovjet szuperszonikus óriás- gép, a TU—144-es is, még­hozzá párosával. Ezt ábrá­zolja képünk. A leszállási sebesség csök­kentésére kísérleteznek még a torlósugár megfordításá­val, nagyobb feklapok kibo­csátásával is. A tervezők egyik konstrukciós szándéka a hajtóművek energiájának szembef ordítása, amely azonban a jelenlegi megvaló­sítás szintjén több szempont­ból igen hátrányos. Az eddigi kísérletek során beváltak a repülőgép-anya- hajókon alkalmazott rugal­mas gumiszalagok és mű­anyaghálók, amelyeket hidra­ulikus energiaelnyelőkkel kapcsolták össze. Ezfek egy bizonyos repülösúlyig bevál­tak. v:0.iv':' A TU—144-es fékező ernyőivel. felcsapodó homokszemcsék kárt okoznak a gép kényes hajtóművében. A VTOL-gópek leginkább elfogadott technikai megol­dási kompi-omísszumos jel­legű. A bevált típusoknál külön hajtómű szolgái a függőleges emelkedésre, il­letve a leszállás biztosításá­ra, s az ezen felül jelentkező emelőerő-igényt a fő hajtó­művek tolásuga ránaje rész­gép az úgynevezett varia- szárnyú repülőgép, amely fel- és leszálláskor szétter­peszti szárnyalt (ezzel meg­növeli a felhajtóerőt), szu­perszonikus repüléskor pedig teljesen a törzs mellé hajlít­ja, illetve behúzza azokat. A leszállási sebességet, il­letve a kigurulás hosszát rö­vidítik meg a fékernyők. Ezeket a fékernyőket (nagy teherbírású ejtőernyők) a Ezzel a kis kitérővel jelez­ni kívántuk, hogy a meglevő kontsrukciók továbbfejlesz­tése még távolról sem merí­tette ki a műszaki-tudomá­nyos lehetőségeket. Hogy mit hoz a jövő, és hogyan repülünk majd a második évezredben — erre követ­kező, s egyben utolsó ré­szünk igyekszik választ ad­ni. (Folytatják) Egy csendes délelőtt.

Next

/
Thumbnails
Contents