Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-22 / 195. szám

A nyereség forrásai Uj mfár Jánositásán Az Iskolabútor- és Sportszergyár új gyárat avatott augusztus 16-án Jánosházán. Az új gyárban iskolai padokat, tornatermi berendezéseket és szánkókat készítenek. A képen: összeállítják a tornatermi bordásfalakat. (MTI-foto — Jászai Csaba) Szélesebb és jobb lesz az ostoros—novaji út Javítások, felújítások a megyében úton korszerűsítési munká­H a vállalatról van szó, csaknem mindig sze­repel az a megállapítás, hogy nyereséggel gazdálko­dik s ehhez automatikusan pozitív gondolatok társul­nak. Nem ok nélkül, mert az eredménnyel, nyereséggel zá­ruló vállalati tevékenység végsó soron azt jelenti, hogy a dolgozók bére, keresete nö­vekedett, a nyereségből olyan alapok képződtek — részben a vállalatnál, részben a tár­sadalom közös kasszájában, a költségvetésben —, amelyek­ből a termelés bővítésének költségeit lehet finanszíroz- ni. Az is pozitívum, hogy szin­te minden vállalatnak van nyeresége, a valóságos vesz­teséggel gazdálkodók szá­ma oly csekély, hogy azokat két kezünkön is számba ve­hetjük. Népgazdasági szin­ten a vállalati nyereség ösz- szesített summája jóval meg­haladja a 100 milliárd fo­rintot. Az elmúlt esztendő­ben különösképpen szép volt a vállalati gazdálkodás mér­lege, mert a nyereség majd 20 százalékkal gyarapodott. A nyereség összege, növe­kedésének üteme elegendő indok arra, hogy elégedettek legyünk. A vállalati nyere­ségben ugyanis átfogóan tük­röződik egy-egy gazdálkodó egység munkájának eredmé­nye. Ebben a logikai össze­függésben a nyereség nö­vekvő összegéhez az élő- és holtmunka jobb hasznosítá­sa, a termelékenység javulá­sa, az önköltség csökkenése társul. Annál is inkább, mert a vállalati nyereség az ár­bevétel és az elszámolható költségek különbségéből adó­dik s az utóbbiak legjelen­tősebb tétele az anyag-, a bér- és az úgynevezett álta­lános költség. Kétségtelen, hogy a nye­Korábbi lapszámainkban tudósítások egész sora adott már hírt a párt XI. kong­resszusát és hazánk felsza­badulásának 30. évfordulóját köszöntő munkaverseny or­szágos, illetve megyei ese­ményeiről. Rendkívül örven­detes, hogy nem valami kez­deti nekibuzdulásról van szó: hiszen üzemeink, vál­lalataink, intézményeink az­óta is szüntelenül hallatnak magukról. Nemcsak ígérnek, hanem nap nap után adnak is. Többet, jobbat — méltó­an a nemes versengéshez. Mindezek hatása — „sző­kébb hazánkban” is érződik. S elegendő e megállapítás­nál csupán féléves eredmé­nyeinkre pillantani: szocia­lista iparunk a tavalyihoz képest 11 százaléklcal növel­te termelését — ami lénye­gesen meghaladja az orszá­gos átlagot —, javult a ter­melékenység. Számos helyen teljes egészében ez utóbbi­nak köszönhető a fejlődés. Egyre takarékosabb gaz­dálkodás jellemzi a verseny­zőket. Nagyüzemeinkben — o Gyöngyösi Izzóban, a Mát- ravidéki Fémművekben, a Finomszerelvénygyárban, a Gagarin Hőerőműben, a Thorez Külfejtéses Bánya­üzemnél — máris milliókra tehető a különféle megtaka­rítások értéke. A Heves me­gyei Finommechanikai Vál­lalat egész évre szóló 3,2 millió forintos teljes válla­lásából a dolgozók 2,4 mil­liót teljesítettek fél esztendő alatt, ami fényes bizonyítéka az ünnepi igyekezetnek. Hagyományaikat folytatva remekelnek ismét a dohány­gyáriak, a Cement- és Mész­művek Bélapátfalvi Gyárá­nak dolgozói, hétről hétre, hónapról hónapra bizonyíta­nak — gyakran nehéz kö­rülményeik közepette is — tsz-eink, állami gazdasága­ink, sőt a kisüzemek. Szinte vég nélkül sorolhatnék a meg-megújuló termelési si­kereket városainkból és já­rásaink területéről. A témával éppen mostaná­ban foglalkozó megyei szak- Mtrvezeti munkabizoKSág reséget ez a forrás is táp­lálja. A költségszint épp az elmúlt esztendőben javult — a korábbiakhoz képest — legjelentősebben s az ebből származó nyereségnövek­mény a vállalati gazdálkodás érdeme. A nyereség összegét azonban olyan forintok is gyarapították, amelyek más forrásokból származnak. Az iparvállalatok az elmúlt esz­tendőben kedvezőbb, jobb áron értékesítették termé­keiket, s a nagyobb árbevé­tel ugyancsak tevékenyen alakította a nyereséget. Eb­ből a szempontból a tőkés piaci értékesítésnek volt döntő szerepe; a tőkés pia­cokon értékesített iparter­mékek' árszintje majd 9 szá­zalékkal emelkedett. Nem írható a vállalati gaz­dálkodás javára az a nyere­ségsumma sem, amely az importárak költségvetési tá­mogatása következtében ke­letkezett. Az elmúlt eszten­dőben — s erről gyakran esett szó — a tőkés világpia­con példátlan ütemben emel­kedtek az anyagárak. A költ­ségvetés a viszonylagos ár- stabilitás megőrzése érdeké­ben milliárdokkal dotálta a legfontosabb nyersanyagok hazai termelői árát. s ez — a változatlan anyagárakkal dolgozó — magyar ipar ver­senyképességét, az export- árbevételben pedig a nyere­ségét növelte. Hadd utaljunk arra is, hogy ez a nyereség­forrás, amelyet egyrészt a növekvő importtámogatás, másrészt a tőkés piaci ér­tékesítési árak emelkedése táplál, ma még bővizű, de a termelői árak részleges — 197A január elsejei — ren­dezése elapasztja, a jövő év­ben azzal már aligha lehet kalkulálni. A vállalati nyereségnek — számos iparágban — a ked­versenyzok körében fokozó­dott a tanulási kedv is, a mindennapi feladatok telje­sítése közben mind sokolda­lúbb, nagyobb képzettségű szakemberek formálódnak. Határozottan fejlődik az üzemi demokrácia, javul a munkafegyelem. Egyre na­gyobb az érdeklődés közös gondjaink, tennivalóink iránt, folyton erősödik a társadal­mi segítségnyújtás. Gyakori­ak lettek a kommunista szombatok, az önkéntes munkaakciók. Az ÉMÁSZ Egri üzemigazgatósága pél­dául egyéb patronálásai mel­lett — soron kívül készíti a város leendő ifjúsági park­jának tervét. Az ugyancsak egri öntöde 100 ezer forin­tos munkát ad óvodaépítés­hez, s hasonló értékű se­gítségre vállalkozott például Heves Nagyközségi Tanács Kommunális Üzeme egy ál­talános iskolai kollégium lé­tesítésénél. S még seregnyi­en támogatják a gyermekin­tézményeket. Kétségtelen lendületet adott a versenynek, hogy számos helyen újabb, korsze­rűbb értékelést vezettek be. A korábbinál gyakrabban összegezik az eredményeket, jobban megbecsülik a telje­sítményeket, nagyobb nyil­vánosságot kapnak a legjob­bak. Amit természetesen itt is, ott is örömmel fogadnak a szocialista brigádok, a munkacsapatok vagy az egyéni versenyzők. Talán nem korai elkiabá- lás, ha elégedetten nyugtáz­zuk néhány hónap után, hogy sikeres ez a verseny, s még többel biztat. A szé­les körű igyekezet arra en­ged következtetni, hogy a következő hetekben, hóna­pokban a termelés további növekedése, az ellátás javu­lása. közös terveink mind gyorsabb és tökéletesebb megvalósítása várható. S ha így lesz valóban: szebben aligha köszönthet- nők pártunk közelgő kong­resszusát és felszabadulá­sunk 30. évfordulóját. Gy. Gy. vezmények is fontos össze­tevői. Népgazdasági szinten az eszközállomány majd egyharmadát ingyen hasz­nálják a vállalatok, azokért nem fizetnek eszközlekötési járulékot, sokan pedig a bér­járulék fizetése alól kaptak felmentést. Ezek a kedvez­mények ugyancsak milliár­dokkal gyarapítják a válla­lati mérlegekben kimutatott nyereséget. A nem minden arany, ami fénylik közmondásnak a vállalati nyereség vetületé- ben az a jelentése, mondani­valója, hogy a nyereségként keletkező forintoknak szá­mos összetevőjük van. Az évről évre gyarapodó válla­lati nyereség egy része bi­zonyíthatóan a jobb gazdál­kodás eredménye, de van­nak olyan nyereségforintok is, amelyek nem a gyárka­pukon belül végzett jobb munkából származnak. A vállalatoknak minden forint nyereség egyformán kedves, s aligha tesznek kü­lönbséget azok eredete, for­rása alapján. Mi sem ün­neprontás célzatával tettük. Nem titok azonban, hogy a részleges termelői árrendezés és az eszközlekötési járulék- fizetés egyidejű módosítása majd minden vállalatot érinteni fog. A tervezett in­tézkedések végrehajtásának ugyan az az alapelve, hogy az egyes vállalatok jövedel­mi helyzete ne változzék — se pro, se kontra — indoko­latlanul, mégis arra kell fi­gyelmeztetni, hogy a nyere­ség előállításának feltételei bizonyos értelemben mások lesznek. A z importár-támogatás csaknem teljesen meg­szűnik, az anyagköltségek hányada magasabb lesz, sor kerülhet egyes támogatások, avagy elvonások kiiktatásá­ra is. A felhasználható és feldolgozó iparvállalatok csak akkor módosíthatják saját termékeik árát — és kizáró­lag hatósági engedéllyel, ha az ár- és a járulékváltozás egyenlege meghaladja a termelési költség 2 százalé­kát s a vállalati nyereséget legalább 15 százalékkal csök­kenti. Ha a negatív hatás ettől kisebb mértékű, azt a vállalatnak saját erőből kell ellensúlyoznia. Aligha kétsé­ges, hogy ezek a körülmé­nyek a nyereség szemszögé­ből előtérbe állítják a költ­ségek csökkentését, ennek szerepét növelik. A vállala­tok figyelme, munkája ma még nyilvánvalóan az idei gazdasági feladatok, az idei nyereségterv teljesítésére összpontosul, de jól teszik, ha előrelátható az árrendezés menetét követve költségszá­mítással, okos mérlegeléssel és műszaki-gazdasági intéz­kedésekkel egyaránt felké­szülnek 1975-re. Garamvölgyi István NÉHÁNY HÓNAPPAL ez­előtt még szerkesztőségünk vendégeként ismerkedhettek meg dr. Halász Tibor életé­vel, munkájával olvasóink, most pedig néhány hét óta a nehézipari szaktárcánál egy miniszterhelyettesi szék vár­ja mindennap. Üj hivatalá­ban már ő fogadta szerkesz­tőségünk munkatársát. Mindjárt utalt a minisz­terhelyettes az interjú so­rán elhangzott kijelentésére, amely szerint — mint mon­dotta — nincs szándékában Gyöngyösről, a iVlátraalji Szénbányák éléről elmenni. De hát akarata ellenére is olyan helyzetbe került — ahogy ő fogalmazta: kész té­nyek elé állították, —. hogy nem tudott még vitatkozni sem. Szinte napok alatt zaj­lottak le az események: Gyöngyöstől a fővárosig, az igazgatói széktől a miniszter- helyettesi székig. Most teendői közé tartozik a szén- és ércbányászat, az aknamélyítés, a bányagép- gyártás. a bányászati szelle­mi termékek exportálásának felügyelete, irányítása, vala­mint a Haldex Vállalat el­lenőrzése. Az egyre növekvő forga­lom rendkívül nagy megter­helést ró közu tatokra. Ennek következtében gyorsabban romlik az utak állapota. Hol végeznek jelentősebb javítási és felújítási munká­latokat, a megyében? — erről érdeklődtünk az Egri Közúti Építő Vállalatnál. Elmondták, hogy befejez­ték a bogácsi út korszerűsí­tését, s jelenleg folynak a munkálatok a Szarvaskő és Vadna közötti úton. Augusz­tus elején megkezdték az Ostoros és Novaj közötti út­szakasz javítását és felújí­tását, ahol a megnövekedett forgalom miatt az eddigi burkolat nem bírta a terhe­lést. Ezért az építők kiszé­lesítik az utat, s ha az idő­járás engedi, novemberben új aszfaltréteggel borítják le, a víz elvezetésére pedig árokrendszert építenek ki az út mentén. A kékesi bekötő­Két vállalkozást mint igaz­gató kezdett el szervezni: az orenburgi és a bükkábrányi programot, most mind a ket­tő hozzátartozik, a miniszter után ő felel ezekért. A ti­zenöt tárcát egybefogó kor­mánybizottságnak elnökhe­lyettese. MEGMARADT a KGST is, de azzal a változattal, hogy a korábbi 2-es számú tudományos bizottságban be­töltött tisztségét a Mátraalji Szénbányák új igazgatója, Győry Sándor vette át, a miniszterhelyettes pedig a szénbányászati állandó bi­zottság vezetője lett. Természetesen Gyöngyös, a külfejtés megmarad tovább­ra is szívügyének. Egyetlen adattal érzékeltette, hogy a külfejtés milyen jövő előtt áll: 1985-ben az évi 40 mil­lió tonna széntermelés het­ven százalékát adja majd Visonta és Bükkábrány. Ek­kor említette dr. Halász Ti­bor. hogy a napokban Bor­sodba készül, de egy órával előbb indul el, hogy „be- ugorhasson” a Thorezhez is, érdeklődni. Új hely, régi kapcsolatain az ellentétpár is szóba ke­latokat végeznek: hat mé­teresre szélesítik ki az utat, kialakítják a vízlevezető ár­kot, s ezután aszfaltburko­lattal vonják be. A vállalat vezetői rémé-» lik, hogy az év végére va­lamennyi javításra, illetve felújításra szoruló úton bé tudják fejezni a munkálato­kat. (Tudósítónktól): Időről időre jelentős mun­kát végeznek Parádsasváron is a népfront szervezésével. Eredményes volt a tavalyi év, s biztató az 1974-es is. Az idén ugyanis megkezdő­dött végre a régóta sürge­tett szennyvízcsatorna-épí­tés, s emellett járda készül. További feladatként jelent­kezik a vízgondok enyhítése, rült. Ekkor mondta a mi­niszterhelyettes, hogy ne­ki alapvető tulajdonsága, hogy menedzser-típus. Bizo­nyos adottságokkal, tárgya­lási készséggel, érintkezési móddal. Ezt Gyöngyösön már ismerték és elfogadták, a minisztériumban még át kell ültetnie. Ahogy fogalmazott: a minisztériumi légkört, azt a még létező hivatalnoki ma­gatartást nem tudja elfogad­ni. Fel kell frissíteni a mun­katempót, meg kell gyorsíta­ni az ügyek intézését, hogy akinek joga van dönteni va­lamiben, az valóban mondja is ki a véleményét, ne vár­jon még erre is, arra is. Úgy érzi, ebben a vélemé­nyében a támogatást meg­kapja, és abban is bízik, hogy a már kialakított mun­kamódszerét Gyöngyösön is fenntartja az új vezetés, hi­szen egy bizonyos tehetet­lenségi nyomaték a folyto­nosságot biztosítja is. Már megkzedte a megyei pártbizottságokkal a kapcso­latok felvételét, mert hiva­tali munkájában a párt me­gyei fórumaira akar tá­maszkodni. Szándékát egyet­értéssel fogadták a megyei partszervek eddig. Elsónds Uj Tism-hidat avattak Hétfőn átadták a forga­lomnak az új szeged—hód­mezővásárhelyi közúti Ti- sza-hidat. Részt vett az ava­táson Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, az országgyű­lés elnöke. Ott voltak az építkezésen részt vett vál­lalatok vezetői, dolgozói. . A Szeged—Algyő határá­ban épült ,új hídon felállí­tott díszemelvényen — a külön autóbuszokkal odase- reglett több ezer főnyi kö­zönség előtt — Rödönyi Ká­roly miniszter mondott be­szédet. a vezetéképítés — különösen a község egyik új lakótele­pén az Arany és a Ságvári utcákban. Ilyen és hasonló témák­kal foglalkoztak a napokban a Hazafias Népfront parád- sasvári elnökségének kibő-, vített ülésén, amelyen a kö­vetkező munkákhoz az ak­tívák, a lakosság segítségét kérték. (G.) „itthon”, Heves megyében ment el a pártbizottságra, ami egyben búcsúzás is volt és új tisztében való első lá­togatás is. Túlórázik-e a miniszterhe­lyettes: tettük fel a kérdést. Határozott nemmel válaszolt. Sem haza nem visz munkát, sem a minisztériumban nem marad bent a hivatalos órák után. Persze, vannak proto­kolláris kötelezettségek, amik elől nem térhet ki. Nem is kevés alkalommal. De pihentetőül megmaradt a Duna-part, a horgásztanya, ahol halászlét főz; ha maga nem tudott pontyot fogni, akkor a csarnokban vásárolt halból, vagy abból, amit ese­tenként a horgásztársaktól kap — vigasztalásul, ha őt elkerüli a horgász-szerencse. És megmaradt egy kis nosztalgia Gyöngyös iránt, ami valószínűleg már soha nem szűnik meg. Talán ezért is jár majd gyakrabban a nehézipari miniszter helyet­tese a Heves megyei tájakon, mint az ország más részé­ben. ILYENKOR majd egy ki­csit „hazajön” mindannyi­szor. (gmf) 1914. augusztus «sötSrtök Méltó köszöntő Biztató eredmények a megyei munkaversenyben kedvező tapasztalata, hogy a Az igazgatói széktől a miniszterhelyettesiig Eredményes munkát szervez a népfront Parádsasváron is

Next

/
Thumbnails
Contents