Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-17 / 192. szám

Az etióp fegyveres erők pénteken újabb, a császári hatalmat jelentősen meg­nyirbáló intézkedéseket hoz­tak. Mint egy rádióközle­mény hírül adta, a hadsereg koordinációs bizottsága fel­oszlatta a koronatanácsot, a császár katonai tanácsadó testületét és azt a különleges bíróságot, amely arról hatá­rozott, hogy milyen ügyek­ben van szükség az uralkodó személyes döntésére. A nyu­gati hírügynökségek értéke­lése szerint a három testület feloszlatása megfosztotta Ha- ilé Szelassziét hatalmi bázi­sának maradványaitól is. Addisz Abebában pénteken csapatösszevonásokat hajtot­tak végre. A főváros utcáin csapatszállító és páncélozott katonai járművek cirkáltak, a város fölött szupenszónikus vadászgépek húztak el. Az Addisz Abeba-i rádió közlé­se szerint a demonstráció célja, hogy semlegesítse azokat az erőket, amelyek szembe akarnak szállni a fegyveres erők mozgalmával. I Péntek esti külpolitikai kommentárunk. Isabel és a hadsereg MÁSFÉL HÓNAPPAL Juan Peron halálát köve­tően Argentína a polgárháború küszöbéhez érkezett. A 24 millió lakosú dél-amerikai országban a hét évig tartó katonai diktatúrát tavaly májusban váltotta fel polgári kormányzat. Túl rövid yolt azonban az idő ah­hoz, hogy Perón valóban megvalósíthassa a nemzeti megbékélés politikáját. A peronista mozgalom veze­tőjének halálával olyan politikai űr keletkezett az or­szág élén, amely lépésröl-lépésre kiélezte a feszültsé­get a hatalomért rivalizáló személyek és csoportok között. Perón halála óta csaknem tíz politikai célzatú me­rényletre került sor, amelyekből különösen kettő ér­demel figyelmet. Július végén szélsőbaloldali peronis­ták meggyilkolták az utolsó katonai kormány volt belügyminiszterét, majd néhány nappal később vá­laszként egy jobboldali csoport merényletének áldoza­tává vált Ortega Pena baloldali peronista képviselő, aki hírnevét annak köszönhette, hogy következetesen kiállt a gerilla foglyok védelmében. A merényletek alkalmat szolgáltattak az argentin fegyveres erők­nek, hogy országszerte nagyszabású gerilla-ellenes hadjáratot indítsanak. A JELENLEGI argentin helyzetnek így az egyik fő vonása a hadsereg szerepének újbóli megnöveke­dése. Perón elnök felesége, Isabel asszony, aki férje halálakor államfővé lépett elő, a belpolitikai feszült­ség következtében óhatatlanul a hadsereg befolyása alá került. A konzervatív erők az új helyzetet ki­használták arra is. hogy a kormányban is változáso­kat kényszerítsenek. Lopez Reg'a jóléti miniszter, az elnökasszony titkára — akit az argentin lakosság a „varázsló” jelzővel ruházott fel —, a háttérből a jobb­oldal céljainak megfelelően irányítja a szálakat. Hét­főn még cáfolták, de szerdán már hivatalosan beje­lentették, hogy három miniszteri tárca gazdát cse­rélt. A bejelentést követően Buenos Aires több egye­temén zavargások törtek ki. S ami várható volt, az új belügyminiszter azonnal utasítást adott a feltéte­lezett gerillabázisok felszámolására. A POLITIKAI ÉLET fokozatos radikalizálódásá- val nézünk szembe, írta a Buenos Aires-i Opinion cí­mű lap. A konzervatív erők iépésről-lépésre próbálják visszahódítani a teljes hatalmat, amelynek egy részét a katonai diktatúra bukását követően a haladás hívei szereztek meg. Az argentin lakosság, amely a múlt évi választásokon döntő többséggel foglalt állást az al­kotmányos fejlődés mellett, bizonyára nem nézi tét­lenül, ha a jobboldal a belpolitikai feszültségre, a szélsőséges csoportok merényleteire hivatkozva ismét katonai puccsal kísérletezne. Etióp csapatösszevonások Washington felajánlotta közvetítését a ciprusi konfliktus „megoldására” (Folytatás az 1. oldalról) elfogadása szolgái majd alapként a tárgyalások fel­újítására. Marvin Kalb, a CBS diplomáciai főmunka­társa pénteki hírmagyaráza­tában megállapítja: „Az USA kezdettől fogva erős török jelenlétet akart Cip­ruson, vagyis gyakorlatilag a sziget kettéosztását pártol­ta. Amerikai stratégák sze­rint a török katonai jelenlét ugyanis bázist biztosítana Cipruson arra az esetre, ha netán a jövőben szovjet— amerikai konfrontációra ke­rülne sor a közel-keleti tér­ségben. Amerikai számítás szerint Görögország nem fogja megtámadni Törökor­szágot és Ankara kész lesz felújítani a tárgyalásokat, mihelyt Cipruson elérte cél­ját, vagyis ha a sziget ketté­osztása ténnyé válik.” Diplomáciai megfigyelők szerint az amerikai számítá­sokban a legnagyobb kérdő­jel az, vajon az Amerika-el- lenes megmozdulások viharos erősödése közepette a Kara- manlisz-kormánynak módja lesz-e elfogadni az amerikai közvetítési ajánlatot. George Ball volt külügy­miniszter-helyettes a CBS- nek adott nyilatkozatában élesen bírálta Kissinger cip­rusi politikáját, amely sze­rinte „azzal fenyeget, hogy megbuktatja a számunkra legjobb görög kormányt, vagy egy újabb jobboldali katonai államcsíny, vagy a baloldali erők megmozdulása útján.” ATHEN: Konsztantin Karamanlisz görög miniszterelnök vissza­utasította Kissinger ameri­kai külügyminiszter meghí­vását, hogy Ford elnökkel folytatandó tárgyalások cél­jából utazzék Washingtonba. Karamanlisz és Kissinger te­lefonbeszélgetése pénteken délután zajlott le, s ennek során Kissinger arról bizto­sította a görög miniszterel­nököt, hogy „az Egyesült Ál­lamok kész — mint már je­lentettük — közvetíteni az Szovj et-amerikai űrhajósok közös felkészülése Folyik az űrhajósok rész­letes repülési programjának kidolgozása az 1975-re ter­vezett szovjet—amerikai űr­repülésre, a Szojuz—Apollo programra — közölte pénte­ki sajtónyilatkozatában Alekszej Jeliszejev űrhajós, a program szovjet részről kinevezett vezetője. A perc­nyi pontossággal kidolgozott programban számításba Ve­szik azt is, mit kell tenniük az űrhajósoknak, ha egyik vagy másik berendezés fel* mondja a szolgálatot. Már eldöntött kérdés, hogy a közös űrkísérlet két földi központból fogják irányítani. Jeliszejev szerint a kínálko­zó lehetőségek közül ez bi­zonyult a legcélszerűbbnek és legegyszerűbbnek. így nem kell majd átszerelni a földi irányító és számító központokat, nem kell nagy skámú szakértői csoportokat küldeni egyik országból ar másikba a közös űrkísérlet idejére. A szovjet irányító központot Moszkva, az ame­rikait pedig Houston mellett állítják majd fel. Mivel a két űrközpontnak a közös űrkísérlet alatt az in­formációk kicserélésére és konzultációk folytatására közvetlenül érintkeznie kell egymással, közvetlen tele­fon-, telex-, telefoto- és te­levízió-összeköttetést létesí­tenek majd közöttük. Ezen kívül Moszkvában, amerikai, Houstonban pedig szovjet konzultációs csoport tartóz­kodik majd a kísérletek ide­jén. A földi irányítás biztonsá­gának fokozása céljából tö­kéletesítik a földi irányító- központot,, és az űrha­jók legénysége közötti érintkezés rendszerét is! A Szojuz—Apolló űrkísérlet során a földi irányító állo­másokat úgy rendezik be, hogy bármelyikük érintke­zésbe léphessen az űrhajóval — a két földi irányító állo­más közötti összeköttetés ré­vén — akkor is, ha az éppen a másik félteke felett halad el. igazságos és tartós ciprusi megoldás érdekében.” Kara- manlisz tartózkodott attól, hogy állást foglaljon az ame­rikai nyilatkozathoz. A meg­hívást a ciprusi válságra va­ló hivatkozással utasította vissza. A telefonbeszélgetés­ről Lambriasz tájékoztatás- ügyi államtitkár számolt be a sajtónak. Illetékes körökben a Reu­ter és az UPI úgy értesült, hogy Görögország nem szán­dékozik tárgyalásokat foly­tatni Ciprus politikai jövő­jéről, sem megállapodást alá­írni ezzel kapcsolatban. Az idézett források szerint a gö­rög álláspont az, hogy Cip­rus mint független állam, az ENSZ tagja, külföldi agresz- szió áldozatául esett, s a tö­rököknek mindenekelőtt a ciprusiakkal kell tárgyalni­uk. Hivatalosan ezt a görög álláspontot még nem nyilvá­nították ki. A görög fegyveres erők vezetői — a polgári kor­mánnyal folytatott konzultá­ciók alapján — ez idő sze­rint dolgozzák át a görög katonai terveket a NATO in­tegrált katonai szervezeté­ből. történt kiválás követ­kezményeként, (Reuter, UPI) Moon SeWang a szöuli merénylő A szöuli Nemzeti Szín­házban merényletet kísérel­tek meg Pák Csöng Hi dél­koreai elnök ellen. A me­rénylő csak az elnök fele­ségét scbesítetle meg, aki később belehalt sérülésébe. A merényletet, a 23 éves Moon Sekwang követte el, (képünkön) (Ncpújság-telefoto — AP—MTI—KS) Soares bizalmas tárgyalásai Soares portugál külügy­miniszter Tanzánia fővárosá­ban bizalmas megbeszélése­ket kezdett a mozambiki íel- szabadítási front (Frelimo) vezetőivel Mozambik önren­delkezéséről, az erről szóló hivatalos tárgyalások előké­szítésére. Részt vesz a tárgya­lásokon Almeida Santos, a te­rületközi koordinációs ügyek miniszteré is. A hírt jóltájé­kozott diplomaták közölték Dar Es Salaamban, s közvet- •ve megerősítette a portugál külügyminisztérium is, amelynek szóvivője Lissza­bonban annyit mondott, hogy Soares bizalmas tárgyalásokat folytat külföldön. Dar Es Salaamban arra szá­mítanak, hogy a bizalmas megbeszélések több napig is eltarthatnak, s csak akkor tűzik ki a hivatalos tárgyalá­sok időpontját, ha a főbb pontokban már megállapo­dásra jutottak. Diplomáciai források sze­rint Soares külügyminiszter tulajdonképpen azért érke­zett Dar Es Salaamba, hogy átadja a portugál kormány válaszát a Frelimo három pontos javaslatára, amelyet a felszabadító mozgalom az el­ső érintkezés felvételekor tett júniusban, Lusakában. E ja­vaslat lényege: Lisszabon fel­tétel nélkül elismeri Mozam­bik önrendelkezési jogát, át­adja a hatalmat a mozambiki népnek és a Frelimo-t isme­ri el a mozambiki nép egyet­len törvényes képviselőjének. Csődbe jutott garancia DMITRI J ARDAMATSZ­KIJ, a Novosztyi (APN) szov­jet sajtóügynökség hírma­gyarázója a ciprusi helyzet­tel kapcsolatban megállapít­ja, hogy a Földközi-tenger térségében kialakult íe- szültségi góc kiterjedhet és közvetlenül veszélyeztetheti az egyetemes békét és a né­pek biztonságát. Mint írja, túlságosan drága árat kelle­ne fizetnie ez esetben a vi­lágnak a Ciprus ügyeibe való NATO-beavatkozásért, azért a kísérletért, hogy a ciprusi kérdést a NATO tagországai maguk között, a ciprusi nép háta mögött oldják meg. Ma már végérvényesen be­bizonyosodott, hogy a ciprusi függetlenség és szuverenitás három „szavatolójának” gen­fi tárgyalásai olyan eszközt jelentettek a NATO szá­mára, amelynek segítségével megkerülheti a Biztonsági Tanács előírásait, hogy a ciprusi problémát a maga körében és a maga érdekei­nek megfelelően oldja meg. A genfi tárgyalások kudarca; Cipruson az elkeseredett har­f^MmüsU 1974. augusztus 17» szombat cok kiújulása, ártatlan em­berek pusztulása, valamint az a körülmény, hogy még távolabbinak tűnik a szuve­rén és független ciprusi ál­lam helyreállításé. — ezek a NATO „békéltető” erőfeszíté­seinek tényleges gyümölcsei” — mutat rá Ardamatszkij. A HÍRMAGYARÁZÓ meg­állapítja, hogy a NATO Cip­rus körül csapott lármája gyakorlatilag megakadályoz­ta a Biztonsági Tanács júli­us 20-i határozata valameny- nyi előírásának teljesítését. Ez a határozat világosan és egyértelműen előírta, hogy meg kell szűnnie a Ciprusi Köztársaság belügyeibe va­ló külső beavatkozásnak, ki kell vonni minden külföldi csapatot Ciprusról, és bizto­sítani kell a szigetországban az alkotmányos rend helyre- állítását. A jelenlegi esemé­nyek tragikusan demonstrál­ják, hogy milyen veszélyes következményekhez vezetett a NATO huzavona-taktikája, egyes nyugati köröknek arra irányuló kísérletei, hogy megakadályozzák a Biztonsá­gi Tanács határozatának ts teljesítését. Ugyanakkor a Cipruson és a Ciprus körül zajló esemé­nyek jelenlegi alakulása azt is megmutatja, hogy mennyit ér az a garancia, amelyet Anglia, Görögország és Tö­rökország vállalt magára a ciprusi népre kényszeritett 1960. évi zürichi és londoni megállapodások értelmében. A „szavatolok” csupán a NATO eszközeivé váltak a független állam belügyeibe való beavatkozáshoz. Nem­csak, hogy nem biztosították Ciprus számára a békét, a szabadságot, a függetlensé­get, hanem éppen ők tették kétségessé a szuverén állam­nak, az ENSZ tagjának pusz­ta létét is. A CIPRUSI NÉP érdekei, a Földközi-tenger keleti tér­ségében a béke és a bizton­ság érdekei, végül pedig az egyetemes béke érdekei megkövetelik, hogy erélyes intézkedésekkel vessenek vé­get a NATO Ciprus elleni agressziójának. Ki kell vonni minden külföldi csapatot a szigetről, a ciprusi görögök­nek és a ciprusi törököknek reális és erős nemzetközi ga­ranciát kell adni arra, hogy biztonságos viszonyok között éljenek, együttesen munkál­kodjanak, egységes államuk — a szuverén, független és területileg sérthetetlen Cip­rus — javára — hangsúlyoz­za végezetül a Novosztyi hírmagyarázója. ________ A SZOVJET LEGIFLOTTA NAPJA Üzemanyag felvétele a levegőben. (Foto: APN—KS) A szovjet nép augusztus 18-án ünnepli a szovjet légiflotta napját. 1933-ban elhatározták, hogy a hazai re­pülés fejlesztésében elért kimagasló ered­mények tiszteletére minden augusztus 18-án megünneplik a szovjet légiflotta napját. A szovjet repülők, Cskalov, Kokkinaki, Go- mov és más hős repülők távrepüléseikkel bebizonyították, hogy a Szovjetunió nem­csak kitűnő repülőgépekkel, hanem mester­ségüket értő, bátor pilótákkal is rendel­kezik. A szovjet légierő jelentékenyen hozzá­járult a német fasizmus feletti győzelem eléréséhez Köztudott, hogy a fasiszta lé­gierők háborús veszteségének jelentős ré­sze a szovjet—német fronton történt, a szovjet pilóták ugyanakkor nagy segítsé­get nyújtottak a partizánoknak, és a nemze­ti felszabadító erőknek. A háború után, a negyvenes évek dere­kán megjelentek a különböző lökhajtásos motorok. A légierők döntő többségét ma már léglökéses gépek alkotják. A modern szuperszonikus rakétahordozó gépek órán­ként 3000 kilométert is meghaladó sebes­séggel repülnek. Hasonló fejlődés és tech­nikai forradalom tapasztalható a polgári re­pülésnél is A szovjet légitársaság az utóbbi években jelentősen bővítette nemzetközi já­ratait: gépei ma már a világ több mint 60 országát kötik össze a Szovjetunióval. (APN—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents