Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-15 / 190. szám
4 nevelés professzora Magasabb felkészültségű dolgozók a tanácsi hivatalokban 17 vek óta ismerjük egy- mpst. Tudom róla, hogy kiváló szakember, nagyszerű szervező, elsőrendű gyakorlati és elméleti pedagógus. Tudom — s ezt tanúsítja sok száz ismerőse, barátja is —, hogy bizalomkeltő, közvetlen, a professzori pózokat elutasító egyéniség, aki megveti a külsődleges csillogás talmi jegyeit, aki nem törekedett, s nem pályázik érdemekre, aki hetven éves korában is az ifjúkorra jellemző kitartással hisz abban, hogy az igaz; nevelő meg kell, hogy találja a létektől lélekig vezető utat. Talán ezer is olyan fiatalos dr. Somos Lajos, nyugalmazott főiskolai tanár, aki rangos, eredményekben gazdag munkásságának méltatásaképpen a közelmúltban kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatát Talán ezért is olyan nehéz Lajos bácsinak szólítani, hiszen jó néhány kortársától eltérően nem emlékei közt tallózik, hanem előre tekint, s a mában is a holnapok megoldásra váró kérdéseit kutatja. Vajon hogyan, milyen környezetben él? Ez a kérdés foglalkoztatott. ezért otthonában látogattam meg. Útközben elképzeltem « dolgozószobáit, az általam sejtett jellemhez illő bútorokat, könyvespolcokat, festményeket. Nem eeelódtamr a szobában semmi hivalkodó dísz, minden a célszerűségről árulkodott. Az íróasztal oldallapjába könyvespolcokat építtetett be Lajos bácsi, szakkönyvek sorakoznak ott, tanúskodva, a sokirányú érdeklődésről. egy életpálya megannyi fordulójáról. Távolabb, az ódon polcokról nem hiányoztak a saját művek sem: egy vaskos csokorra való tanulmány, tankönyv, pedagógiai, nevelés- tudományi okfejtés. Lapozom őket, egy részük akkor készült, akkor jelent meg, amikor még meg sem születtem Mennyit fejlődött azóta ez a sajátos szaktudo- mánv, $ mennyire igazak ma is az alapelvek. Mintha el sem suhantak volna azok az emberpróbáló, világformáló évtizedek. A képek? Azok sem hiányoznak. Persze, nem neves mesterek jó pénzen vásárolt, díszes keretekkel övezett munkái, hanem házi alkotások. Mindjárt belép az egyik „mester”, az egyik kisunoka az öt közül. Talán egy Picasso-vászonra se lenne olyan büszke a nagyapa mint erre. Érthető is, hiszen 6 az ügyes ecsetvonásokban már a jövőt sejteti, a képességek és adottságok sorsát latolgatja. f!\ Uvnumia im an«*»«!« 1&, «6tortok Beszélgetés közben sok mindenről esik szó, felelevenedik rég tűnt évtizedek világa, megannyi tolira való sztori kerül terítékre. Engem mégis csak az foglalkoztat: miért lett Lajos bácsi olyan, amilyenné vált, milyen motívumok határozták meg egyéniségének formálódását ... ? Az egri Ady Endre utcában a csendet csak a ritkán közlekedő vonatok zaja veri fel, a kertben azonban háborítatlan a nyugalom. — Ezt szeretem, ezért vásároltam itt telket a harmincas években. Ez a környezet felidézi a Szabolcs megyei Pusztateremen töltött ifjúkorom világát. A Károlyibirtokon cselédkedő család hetedik, legkisebb gyermeke voltam. Ma is tisztán érzem a szabad kóborlások ízét, a természeti környezet varázsát. Akkoriban nem nagyon érdekelt a tanulás. Az elemi iskolában mindössze egy tankönyvem volt, s még bizonyítványt sem kaptam az itt töltött évekről. Arra szántak, hogy szüleim mellett maradjak. Mégsem így történt, mert az fgyik bátyám közbeszólt, beíratott a nyírbátori algimnáziumba. A folytatás már nehezebb volt. Taníttatásra nem jutott pénz, ezért magántanuló lettem a nyíregyházi evangélikus gimnáziumban. Itt tudtam meg, hogy mit jelent Igazában a szegénydiáksors. Részleteket már nem idéz. Szívesebben beszél tanárairól, különösképp a nyírbátori Mészáros Sándorról, akit hosszú ideig példaképének tartott, s akinek nevelési elveit ma is helytállónak vallja! — Az algimnáziumba úgy kerültem, hogy csak írni- olvasni és számolni tudtam.' Persze, hogy nem boldogultam se a magyar, se a latin nyelvtannal. Rajtam és a hasonló helyzetben levő társaimon osztályfőnökünk segített, aki óráinak egy részét arra használta fel, hogy behozassa velünk azt a lemaradást, amiről nem tehettünk. Ez a nemes, ez az önként vállalt munka olyan pedagógusra vall, aki őszintén hisz hivatásában, s teljesíti azt a pluszt is, amire nem készteti senki. íme az egyik forrás, a példa, amelyik emberöltő múltán is örökség, hatóerő ...! A fordulókat terjedelmes lenne felsorolni. Sikeres érettségi magyar—német szakos középiskolai tanári diploma, majd doktori disz- szertáció a debreceni egyetemen. Közbeszólt Fortuna is, hiszen mindjárt akadt legalább kisegítő állás a civis városban. Elfogadták azt a pályázatot is, amelyet az egri tanítóképző intézetnek küldött. Képességeit megbecsülték, hamarosan igazgató lett, s ekként működött egészen 1949-ig, majd az államosított intézmény tanulmányi vezetőjeként dolgozott 1959-ig, amikor az Egri Tanárképző Főiskolára került, hogy ezentúl kizárólag pedagógiával, neveléstudománnyal, a felnövekvő pedagógusnemzedék képzésével foglalkozzék. Az adjunktusból docens, igazgatóhelyettes, majd tanszék- vezető lelt, egészen a nyugdíjaztatásig. — Nagyon szerettem a tanítóképzőben dolgozni. Akkoriban Észak-Magyarország munkás- és parasztfiataljai kerültek ide, azok, akikben élt a felemelkedés, az érvényesülés vágya, akiknek igyekeztünk a legjobb felkészítést biztosítani. Ezek & fiatalok pedagógusként, 1945 előtt és után is, bizonyították rátermettségüket. Vállaltak minden nehézséget, hajtotta őket az alkotás, sorstársaik felemelésének vágya. Ilyen környezetben öröm volt nap mint nap dolgozni, tankönyveket írni. Már a jelenben járunk, a nyugdíj, a pihenés éveiről beszélünk. Pontosabban a munkáról, mert Somos Lajos enélkül képtelen élni. Tevékenykedik a Pedagógusszakszervezet Heves megyei Bizottságánál, titkára a Magyar Pedagógiai Társaság Heves megyei tagozatának, rendszeresen segíti a megyei pályaválasztási tanácsadó munkáját is. Foglalkozik a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei számára szervezett szakkörökkel. Rá mindig. mindenütt lehet számítani. Mintha nyomtalanul telt volna el az a hét évtized. Az előrelépést keresi, kutatja. — A Műszaki Egyetem és az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet megbízásából részt vettem a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolyamának szervezésében. A jelentkezők alkalmasságát vizsgáltam. Bízom abban, hogy a kiválasztottak egyéves kurzus után, érettségi nélkül is helytállnak. S nem szólamokkal, hanem tényekkel igazol, érvel, ő, aki így fogalmazza meg hitvallását: — Nincs a pedagóguspályánál szebb hivatás. Érzékkel, megértéssel kell és lehet formálni a legnehezebb matériát, az Embert azért, hogy méltó legyen önmagához. Számvetésnek is beillő összegzés. Irigylendő örökség, inert tovább él, nemzedékről nemzedékre ... Mi sem könnyebb, mint színdarabot írni. Nem kell rímeket keresgélni, tájleírásokkal, jelzőkkel bíbelődni. Párbeszéd az egész. Három nap leforgása alatt (kettős ünnep, meg egy csúsztatás) megírtam egy három- felvonásos drámát. Miután felmértem, hogy első kísérletemmel Shakespeare szintjét nemigen érhetem el, úgy döntöttem, hogy a legkisebb ellenállás felé fogok haladni. Azaz: bűnügyi drámát írok. Rendkívül eredeti témát választottam, az életből ellesve: hősöm rendszeresen fosztogatja a rábízott raktárt. A lopást felfedezik, a szélhámos biztos helyen elrejtőzik. Menyasszonya rá akarja beszélni, hogy jelentkezzék a rendőrségen. Hosszas lelkitusa, té- pelődés után a bűnöző megtörik és elindul, hogy feladja magát a legközelebbi rendőrőrsön. De az úton elkapja egy rendőr, akinek sehogy se tudja jó szándékát bebizonyítani. Már a börtön fenyegeti, amikor a raktári dolgozók kollektívája kezességet vállal érte. A harmadik felvonásban megtörténik az esküvő. Dalok, táncok, tűzijáték. Happy end. Gondosan letisztáztam a darabot, és elvittem az egyik gyár üzemi színjátszókörének vezetőjéhez, Zsorához, aki régi barátom. Szerencsém volt, éppen néhány szakember tartózkodott nála: Raja, a színházi statiszta és egyúttal az üzemi színjátszás csillaga, Vitya, a színházi tűzoltó és Lo- nya. a kultúrfelelős. Nagyjából elmondtam nekik darabom tartalmát. Tekintve, hogy mindnyájan kiváló színházi szakembernek tartották magukat, azonnal 20.55: Richard Strauss: Don |uan Szimfonikus költemény a Bécsi Filharmonikusok Zenekarának előadásában. 25 évvel ezelőtt, 85 éves korában hunyt el Richard Strauss, akinek életműve mintegy hidat képez a német romantika és a XX. századi modern európai zene között. Strauss kompozícióival a német romantikus zene konzervatív szárnyát reprezentálta, s csak később vált merész újítóvá, s Debussy mellett a XX. századi zene modern nyelvének előkészítőjévé. Éppen szimfonikus költeményeiben találja meg igazi hangját, s életművében az 1888-ban született Don Juan ezért jelentős, mivel az első olyan Strauss-mű a századfordulóig terjedő alkotói szakaszban, amelyben a hagyományos zenei formák keretei között egyre inkább érvényesül a szabad gondolati program. Szimfonikus költeményeire — elsősorban a Don Jüanra — a Wagnertől örökölt hőskultusz a jellemző. A művet Richard Strauss 24 éves korában írta, s a bemutatót — 1889-ben — maga vezényelte Weimarban. A Don Juan, amit Nicolaus Lenau azonos című verse ihletett, a szerelem körtánca, a szenvedélyek rondója. Egy hatalmas indulatot jelenít meg, Don Juan életre, szerelemre, kalandra szomjas, féktelen erejű szenvedélyét. A művet "Kari Bohra vezényli, (KS) hozzáláttak a darab megvitatásához. — Tudod, öregem — kezdte behízelgő hangon Zsora —, ez a kis munkácskád bizony eléggé primitív és erőtlen. De azért ki lehet hozni belőle valamit. Természetesen csakis eredeti, új, friss és Ördögien merész rendezői elképzelésekkel. Hogy semmihez se hasonlítson ... Például: kezdődjön az előadás mindjárt a ruhatárban. A nézők vetkőzés közben hallják a tolvaj gyászos monológját, aid a kabátok és köpenyek között bolyongva föltárja bűnbeesésének tragikus történetét ... — Ez az! — helyeselt Vitya. — A színház mindjárt az akasztóknál kezdődik. — És a menyasszony szerepét én kapom? — érdeklődött Rája. Bólintottam, seire 5 kékesen rám cuppantóttá gyöngyA Minisztertanács Tanácsi Hivatala a tanácsi szervezetben dolgozó vezetők és ügyintézők helyzetének felmérése során megvizsgálta, Hogy a személyi állomány fel- készültsége lépést tart-e a tanácsi munkában az utóbbi időben előtérbe került jelentős állami feladatokkal. A tanácsi szervezet hatósági jogkörének bővülése ugyanis fokozottan megköveteli a dolgozok szakmai-poli ti kai hozzáértésének növelését valamennyi tanácsi szinten, elsősorban a nagyközségekben és a községekben. Megállapították. hogy a tanácsok hivatali szervezetében — az illeték-, az illetmény- és a földhivatalokat is ideszámítva — a vezető beosztású dolgozók mintegy 70 százalékának van felsőfokú végzettsége. Az ügyintézőknél ez az arány meghaladja a 17 százalékot. Azokban az ügyintézői munkakörökben, amelyekben felsőfokú iskolai végzettség a követelmény, az előírt képesítést eddig mintegy 53 százalékuk szerezte meg, a középiskolák végzettségűeknél ez az arány több mint 80 százalék. Gyorsabb ütemű fejlődés indokolt ilyen vonatkozásban a nagyközségi és a községi tanácsoknál, ahol a képesítettség mértéke még nem éri el az országos átlagot. A képesítésként előírt középiskolai végzettséggel a nagyközségi tanácsokban dolgozó ügyintézők 77. a községi tanácsi dolgozók 74,5 százaléka rendelkezik. A felmérés során a tanácsi dolgozók iskolai végzettségén kívül egyéb körülményeket is megvizsgáltak. Ezek közül különös figyelmet érdemel a tanácsi dolgozók munkahely-változtatása, amely az utóbbi években emelkedést mutat. A tanácsok hivatali szervezetében 1971. júliusától 1973. júliusáházrúzsos ajkát. — A második felvonásban — tervezgetett Vitya, a kultúrfelelős — a bűnöző a színházi büfében ül és konyakot vedel. Ugyanitt a menyasz- szony arra igyekszik rábeszélni, hogy jelentkezzék a rendőrségen. — Nagyon jó — kapott az ötleten Zsora. — A nézők körülöttük helyezkednek el és bort isznak, aminek az ára benne lesz a jegyekben. — Túl szokatlan — próbáltam ellentmondani —, pohár is sok kellene... — Minél szokatlanabb, annál jobb. Különben ihatnak sört is, egyenesen az üvegből — mondta Lonya. — A harmadik felvonásban a közönség végre elfoglalhatja helyét a nézőtéren — folytatta révülten, alkotói lázban Zsora —. egy rendőr pedig kutyát vezet pórázon a sorok között, és keresi a bűnöst... ig mintegy 500 vezetői, e körülbelül 4700 ügyinté • munkakör üresedett meg. két állománycsoportba ta tozókat együtt számítva fluktuáció megközelítette 20 százalékot. A munkahely változtatóknak csak kis ha nyada — 27 százaléka maradt meg a tanácsi szer vezetben, nagy többségű1 másutt helyezkedett cl A tanácsi szeriek szemé lyi állományának további erősítésére, a személyzet! munka fejlesztésére a közel múltban több központi In tézkedés történt. Ilyen volt a tanácsi dolgozók egyes munkajogi kerdeseinek ú;i szabályozása, amely nemcsak a magasabb követelményekéi foglalta rendszerbe, hanem az ehhez szükséges kedvezményeket is biztosította. A július 1-ével bevezetett új bér- és címrendszer, a jelentős összegű béremelés kétségtelenül hozzájárult a személyi állomány megszilárdításához. De hathatós segítség az állami személyzeti munkáról szóló új miniszter- tanácsi határozat is, amelynek végrehajtási rendelkezései részletesen megszabják a tennivalókat. A jogszabályok a tanácsi vezetők kötelességévé teszik, hogy rendszeresebben foglalkozzanak munkatársaik fejlődésével, törekedjenek a helyes vezetési módszerek kialakítására. A tanácsi szervezet minden szintjén fokozni kell a káderek képzését és továbbképzését, kialakítva a vezetők és a beosztott szakemberek tervszerű utánpótlásának legjobb formáit és módszereit. Előírják a jogszabályok: a személyzeti munka eszközeivel is elő kell segíteni a színvonalas tanácsi tevékenység feltételeinek megteremtését. (MTI) — Itt még előre nem látott rögtönzésekre is sor kerülhet — kiáltott fel lelkesen a kultúrfelelős. — Hiszen a közönség közt biztosan lesz minimum két-három szélhámos, akik nem bírják ki az idegfeszültséget és beismerő vallomást tesznek... — Ez ismét csak az élet és a művészet szoros kapcsolatát fogja bizonyítani — örvendezett Rája és ismét rám cuppan to tt. — A hős pedig, illetve az antihős ezalatt menyasszonyával együtt kijön a színész- vécéből, szemében az őszinte megbánás könnyeivel... — És akkor a rendőr elkapja, mert nem hiszi, hogy éppen most megy feljelenteni önmagát! Lövések hangzanak fel, a nézőtér elsötétül... — Mire én, mi.nt menyasz- szony, a nézők humanizmusára apellálok, és aláírásokat kezdek gyűjteni vőlegényem védelmében. És zokogva mondom, hogy gyereket várok ... — A meghatott nézők pedig kezességet vállalnak a tolvajért... — Remek — nyugtázta az eredményt Zsora. — Most pedig döntsétek el, gyerekek, hogy hol és mit iszunk. A darab és az új szerző egészségére, aki belép a művészet világába! Éjjel három körül mentem haza. — Tu-tudod — magyaráztam kissé akadozó nyelvvel a feleségemnek, miközben ka- bátujjammal a rúzsnyomokat próbáltam eltüntetni az arcomról —, orrriási siker! Rája lesz a menyasszony! Belépek a művészet világába! A feleségem tűnődve nézett rám egy pillanatig, aztán fejbe vágott egy serpenyővel. Ettől a perctől nem tudok darabot írni. Ez aztán az Igazi tragédia! (Oroszból fordította: . íjZ. Hering Margit) Pécsi István Jurij Tárán: A modern dráma
