Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-14 / 189. szám
I ■ kongresszusi verseny ■i változást hozott a briga- lok életébe. Üj brigádok alakulnak, a régiek is úgy dolognak, mintha most kellene lőször bizonyítaniuk: méltók i szocialista címre. A fel- jánlások szűkszavú monda- ai nemcsak a verseny idő- zakára szóló elhatározásokat artalmaznak. Minden brigád nagasabbra állította a méret, hogy méltó részük legyen ,z országos versenyben. Az gyes felajánlások teljesítése zinte próbája is egy-egy kis özösség erejének. A mostani versenyben nem supán termelési, gazdasági •redmények születnek. Napól napra erősödik az együtt olgozó emberek kapcsolata, s ez megsokszorozza a munkában elért teljesítmények rtékét. A brigádmozgalom álja — az, hogy az emberek :iaguk alakítsák ki munkálj k, közösségi életük szocia- ista normáit — egyre több lelyen valósul meg. Ismét negmutatkozik: a munka a egnagyobb közösségteremtő rő. A kongresszusi versenyen önként vállalt feladatok eljesítéséért mindenki feleősnek érzi magát, tudása leg- avát adja, Mégsem csupán az egyéni képességeken és szándékokon múlik, ki mennyit képes hozzátenni a közös teljesítményhez. A gyárakban most sokat beszélnek arról is: hogyan szabja meg a termelési folyamatban elfoglalt hely a lehetőségek mértékét. Az üzemvezető mérnök nyilvánvalóan más összefüggésekben látja a vállalat munkáját, mint az a brigádtag, aki csak saját környezetét ismeri. A szakmunkások, betanított munkások nem végezhetik el a műszaki, gazdasági vezetők dolgát. Joguk és kötelességük, hogy az üzemi demokrácia eszközeivel élve részt vegyenek a vezetésben, de tapasztalataik csak kiegészítik a gazdasági irányítást. Megbízatása szerint a vezető felelős az üzem életéért, egyaránt számadással tartozik a termelésért és a politikai munkáért. Nem lehet eredményes a brigádok összefogása ott, ahol a vezetés, az irányítás nem közvetlen része a versenynek. Ezért érdemel különös figyelmet, hogy a kongresszusi versenyben már a csatlakozás pillanatától az eddiginél sokkal szorosabb kapcsolat jött fATRA VIDÉKI CUKORGYÁRAK: 29 MILLIÓS 1ERUHAZÄS Róbert bácsi nyugdíjban — Meddig bírta az öreg? •— Nyolcvannégy évig, — Szép idő. — És mennyi cukortó'® Aztán most mi lesz ffl orsa? — Eleget szolgált, megy eiejtbe... Akinek eddig kétségei vol- k Róbert bácsi .jszenjglyét” pes terméssel számolunk, «ükkor is visszakapjuk 3—4 esztendő alatt. Az új berendezések ugyanis lényegesen gazdaságosabban működnek, mint elődeik. Több cukrot vonnak ki a répaszeletből, kevesebb tüzelőanyagot használnak el, ami ma igen döntő szempont, g ugyanekkor A megnőtt hatvani torony. (Foto: Perl Márton.) lletően, annak elmondjuk, íogy a selypi cukorgyár lé- íyerő berendezését küldték íyugdíjba a közelmúlt hóna- xjkban a szakmai vezetők. Meleg, párás volt a környeze- é, gyakran okozott kisebb- lagyobb balesetet, s drágán s üzemelt. Most dán szaba- lalom alapján készített lengyel szerkezetek kerülnek a kiszolgált berendezések he- yébe. S ha tartják szavukat i Heves megyei Építőipari Vállalat, valamint a GFV izakemberei: augusztus utolsó hetében sor kerül a próbaüzemelésre. ★ ' — Mibe került a vállalatnak ez a beruházás? — A selypi 25 millió forintba, a hatvani ötmillióba. Mert ott is komolyabb felújítást oldunk meg ezekben a napokban. A Buckán—Wolf- cég kilenc évvel ezelőtt szállított lényérő tornyát húsz méter magasra emeltettük — mondja dr. Hanggal Károly főmérnök. — Ez. sem kutya! Hetekig hajkurásztunk például egy óriásdarut, ami az új alkatrészek felemeléséhez, összeállításához kellett. — S mikor térül meg a befektetés? — Függ az évi répameny- ^rfcégtől. De ha csak köze-. emberi létszámigényük is kisebb ... ★ Látogatásunk alkalmával arról is tudomást szereztünk, hogy a Mátravidéki Cukorgyárak korábban szocialista szerződést kötött az üzemek felújításán munkálkodó építőkkel, illetve a gépszerelést végző vállalattal, amely a selypi gyár alapítása óta működő Róbert-rendszerű lényerőt is eltávolította helyéről. A „cukrosok” igen komolyan veszik a megállapodás minden pontját, a mai napig valamennyi feltételnek eleget tettek, akár anyagi természetű volt, akar pedig a kedvező munkahelyi körülmények biztosításáról kellett gondoskodni. Vezetők és gyári dolgozok természetesen ugyanezt várják szerződő feleiktől. Mert nem babra megy a játék! A selypi új lényerő rendszer például naponta háromszáz vagon répaszeletet képes „megemészteni”. S ha egyszer megindul a szállítás, begördülnek a gyár udvarára a nyersanyagot hozó vonat- szerelvények, teherautók, a legapróbb műszaki hiba komoly termelési veszteséget okozhat a vállalatnak. . .1 m .1 ..... ímoldvay) létre a munkások és a vezetők között. A termelékenység növelésével, az anyagtakarékosság fokozásával és kiszélesítésével gazdaságilag rendkívül jelentős tartalékok szabadulnak fel. De az emberekben rejlő „tartalékok” adtak rá lehetőséget, hogy mindez anyagi erővé váljék. Soha nem volt akkora összhang a vállalatok termelési érdeke és a versenymozgalom célkitűzései között, mint most, a kongresszusi verseny idején. Minden gyár azt tartotta a legméltóbb vállalásnak, ha saját tevékenységét teszi gazdaságosabbá, a népgazdaság számára hasznosabbá. Nem bízták a véletlenre, a brigádok találékonyságára a felajánlásokat. Nyíltan, tudatosan irányították a figyelmet a legfontosabb gyári feladatokra. Az üzemrészek, műhelyek vezetőinek kötelességévé tették, hogy saját területükön határozzák meg az elsődleges tennivalókat. Ami eddig a vezetők jóindulatán, segítőkészségén múlt, most egyértelmű kötelesség lett. Képzettségük folytán a vezetőknek kellett megtalálniuk a kívánatos eredmények műszaki megvalósításának módját. Hatáskörük: is nekik van hozzá, hogv létrehozzák a teljesítéshez szükséges feltételeket. Rajtuk múlik, hogy a brigádok a verseny egész időszakában kellő feltételek között dolgozhassanak, a vezetés intézkedésed támogassak munkájukat * legapróbb akadályok elhárításában is. H atározatok szólnak arról, hogy a verseny szervezése, irányítása a vezetők munkaköri kötelessége. De ez a határozat most, a kongresz- szusi verseny idején válik napi gyakorlattá, A feladatok ismertetésével, a feltételek kialakításával, u dolgozók ötleteinek, újításainak támogatásával, a vállalások teljesítését szolgáló szervezési intézkedésekkel a vezetők olyan segítséget adnak a bri- gadmozgalomnak, melyet nélkülük senki más nem adhat. Azzal, hogy saját munkájuk a versenyhez kapcsolódik, a maguk helyét is megtalálják a brigadmozgalombaa. ÍV. E> Éled a vásárváros Szeptemberben rende: >t meg a BNV Albertirsai üti vásárvárosában a fogyasztási javak nemzetközi lcialli- tását. Az őszi bemutatóra már megkezdték az előlcé- születeket. A KIPSZER,szüle- emberei a főbejárat mellett épült víztornyot 14 szintes, négyszámyas épülettömbbel veszik körül, ahol majd a HUNGEXPO irodái Icapnak helyet. Jelenleg a szerelők az épülettömb acélvázát készítik elő az összeszereléshez. Szerelik az őszi BNV főbejáratát. (Balra.) Bitumcnburkolatot kap « BNV óriás pavilonjának belseje. (Lenti képünkön.) (MTI-foto — Bar a István "x felvétele — KS) Újabb három tsz! Fél évvel az egyesülés után Ha az időjárás nem tréfálta volna meg az idén a mezőgazdaságot, már a Tárná Gyöngye Tsz-ben is befejezték volna az aratást. .Ezzel az összegezéssel sok mindent elmondtunk, csak azt nem említettük még, hol is található ez a szövetkezet. Ha azt Válaszoljuk, Boco- nádon, ez egyszerűen nem igaz. Pedig a tsz központi épülete csakugyan ebben a községben van. De a határa három falura terjed ki, ebből az is következik, hogy a tagjai is három település' lakói. Mégpedig Tarnazsadány, Tarnabod és Boconád tartozik az alig fél éve egyesült termelőszövetkezethez. ★ — Azt, mond ja nekem az egyik traktoros: ugyan már, én menjek a hódiaknak segíteni? Persze, mert ő boco- nádi. No, kapott is tőlem a fiú. Hogy gondolod, te, meghagy hódiak és boconádiak? Hát a zsadanyiak? Egy ez már, barátom, mégha (cord b ban három is volt. Hát igy beszélj te ezentúl! Nem megy egyszerre az átállás vagy minek nevezzem. Össze kell meg rázódni. ★ Az irodában négyén ültek együtt: Kassa József, az elnök. Urban Zoltán az egyik, Somogyi Gyula a másik elnökhelyettes és Takács Béla főkönyvelő. Később rájuk nyitott még Bencze Mihály, a csúcsszervezet titkára is. Azt is mondhatnánk, hogy ők a szűkebb vezetőség. A kot elaökhejjtotteä valamikor a másik két tsz elnöki tisztét töltötte be. — Mi tagadás, volt egy kis bizonytalanság bennem is annak idején — vallja be most Urbán Zoltán. — Hiába, más az, hogy én vagyok az első ember a tsz-ben, és megint más az, hogy ezentúl már nekem is mondják: menj árr'ébb, ide vagy oda. De semmi okom most a panaszra. Jól érzem magam, megtaláltam a helyem. Jól megértjük egymást. • ★ A zöldbabot gyorsan le kellett szedni. Mind a három községből kivitték azokat, akiket lehetett. Teljesítmény után fizettek munkadijat. A három község három brigádba állt össze. ' Azt mondják azért, mert egymás után vitte ki őket a gépkocsi. Kisebb-nagyobb csapatokba verődtek, de a legjobb teljesítményt az az asszony érte el, aki nem csapódott oda senkihez. Versenyt nem hirdettek, de nagyon figyeltek egymás munkájára a csapatok. ★ — Egyelőre üzemegységenként dolgozunk — magyarázza Kassa József elnök. — Azokban naponta van eligazítás, mi, itt a központban hetenként tartjuk meg. Any- nyiból könnyebb a dolgunk így, hogy megnőttek a lehetőségeink. Több a gépünk, jobban lehet összpontosítani. De nehezebb is, mert az egesz nagy gazdaságot átfogni egyszerre egészen más munkát igényei, műt a kisebb szövetkezet irányítása. Most délelőtt bejártuk a határt a Volgával. Ugyancsak igyekeznünk kellett, hogy délre végezzünk. Csak arra mondom, hogy mekkora ez a mostani tsz. Aztán az is gyakran megesik, hogy a gépeken vitáznak az üzemegységek ag- ronómusai. Mindegyik a maga munkáját tartja a fontosnak. Ha majd megváltozik a szervezeti felépítésünk, akkor az egyes ágazat irányítása is valamivel könnyebb lesz. ★ Nem panaszkodhatnak ars eredményekre. Egészen meglepően jó az őszi árpa termése, nem sokkal marad mögötte a búzáé, de a tavaszi árpa is szépen mutat. Egyedül a szarvasmarhák leadása körül van most egy kis huzavona. Nem csekély értékről, több milliós tételről van szó. Nem mindegy a tsz-nek, hogy exportra viszik-e el az állatokat vagy hazai fogyasztásra vásárolják fel. Az árban ugyan nincs lenyeges eltérés, de azért... No, ne bonyolódjunk bele a részletekbe, mert ez már nagyon szakmai kérdés. ★ — Hogy mennyi lesz az év végén az elszámoláskor? — kérdezte vissza Takács Béla főkönyvelő. — A bevételi tervünk 104 millió forint. Ez biztosítottnak látszik. Külön- külön több mint harmincmillió a növénytermelés és az állattenyésztés, a kiegészíti üzemek is közel ennyit adnak, A jövedelmet úgy kel* tett megterveznünk, hogy « korábbi három tsz legjobbja legyen az idei tény. Ez pedig nem is kis erőkifejtést igényel az egyesült, új tsz-től. De bízunk magunkban, a tsz- gazdák lelkiismeretes mun- Icajanak gyümölcsében. ★ Kimaradt a három község közé eső Tárnáméra az egyesülésből. Az eltelt idő ezen az állapoton is változtatott. Már nem csak Móráin folynak a különböző gyűléseken az egyesülésről a tanácskozások, hanem Zarán- kon és a hevesi Kossuth Tsz- ben is. Ha a tagok is úgy gondolják és úgy akarják, akkor a közeli jövőben, talán augusztus 20-ig kimondják a csatlakozást. És akkor kialakul az első igazi nagyüzem a Tárná völgyében. összesen korábbi hat tsz-nek az egyesülésével. Lehet már majd gépesíteni. Ha tudják, akkor a sárgarépa és a zöldséggyökér zárt termelési rendszerét teremtik meg még ebben az évben. Minden attól függ, sikerül-e a szükséges gépeket beszerezni., ★ Még egy fél év sem tett el a korábbi három tsz egyesülése óta. És mégis, mennyi minden változott, de menynyi minden változik meg. Mint a magból a csíra, kezd kiteljesedni a szocialista mezőgazdasági nagyüzem, ha nem is minden zökkenő nélkül, de egyező szándék és akarat szerint. G. Molnár Ferenc fNwwSzQ 1*31. aaguitttus 11», a&erd* Vezetők a munkaversenyben
