Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-14 / 189. szám

Könyvvel a iák alatt — Az írónő elmondta, hogy ismert olyan gyerekeket, akik fára másztak és ott olvastak, elbújva az ágak között Meg aztán olyanok is vannak, akik az iskolában a pad alatt szoktak könyvet nézegetni... — Te is szoktál olvasni igy, óra közben? — Hát. .. azért nem sok­szor. — Eri is akartam kérdezni valamit az Írónőtől, de aztán nem kerültem sorra. Arra vagyok kíváncsi, mi lesz a regénnyel, ha valaki már megírta, kinek kell odaadni, hogy kinyomtassák... Felsőtárkányi tábor: festői rtóeK, aprócska házikók a fák között. Pihenésre, játék­ra csábító környezet. Itt dol­gozik az a nyolcvan úttörő, akiket meglátogattunk. Tíz napra jöttek, a megye min­den részéből. Nem, ne tes­sék azt gondolni, hogy építő­tábor ez, nem gyümölcsöt szednek, nem is utat építe­nek. Olvasnak. Megbarátkoz­ni a könyvek világával; ez a munkájuk. A megyei olvasótáborok szer­vezésében, az Olvasó népért mozgalom leihívására, sokan összefogtak. A Hazafias Nép­front, a KISZ, a megyei út­törőelnökség. Az idei első ol­vasótábor lakói úttörők, őket követik majd ni ősszel Ifjú­munkások, szövetkezeti fiata­lok. Pilist/ Elemérné táborveze- t.0 sokféle programról szá­molhat be: — A gyerekek könyvhasz­nálatot Játszanak, írók láto­gatják meg a tábort, játéko­kat tanulnak, Irodalmi jel­mezversenyt. rendezünk, emellett, természetesen sport, kirándulás, és minden más, ami egy táborban elképzel­hető. Nem gondolunk arra, hogy a gyerekek itt tíz nap alatt egyszeriben megkedve­lik u könyvet, olvasóvá vál­nak, ha még eddig nem vol­tak azok. Viszont azt elérhet­jük, hogy majd otthon, a sa­ját közösségükben tudnak valamit tenni azért, hogy társaik is eljárjanak a könyvtárba és együtt barát­kozzanak a könyvekkel. Itt minden feltételt biztosítot­tunk ehhez, könyvtárt ren­deztünk be, szakmai veze­tők, ifjúsági vezetők irányít­ják a foglalkozásokat. Halmai tiéláné az egri, Er­délyi Zollánné a hatvani gyermekkönyvtár vezetője. Ók is Itt táboroznak: — Kántor Zsuzsa írónő lá­togatott meg bennünket leg­utóbb — mondja Erdélyi Zoltánná. *- El sem lehet mondani, milyen csendben és áhltatttal hallgatták Őt a gyerekek, s amikor a kérdé­sekre került sor, nem győ­zött válaszolni. Mindenre kí­váncsiak voltak, például ar­ra, hogy ml a legkedvesebb könyve, s még arra is: miből él egy író? Lányi Máriát, az egyik szakmai vezetőt éppen mun­ka közben találjuk a tábor könyvtárhelyiségében. Nyolc­tíz melegítős farmernadrágos fiú, lány veszt körül; köny­vekben búvárkodnak. — A csoport feladata egy kis ünnepségre műsort űsz- szeúllítuni. Verseket, prózát keresünk közösen. — En már többször Jártam táborban Ifi vezetőként. Az Idén érettségiztem Hatvan­ban, « az ősszel Debrecen­ben folytatom az egyetemen, népművelés-történelem sza­kon, QJHű. á§?4, augusztus 11, szerda I Milyen szép illusztrációk! 4ki bemutatja: rőzsér Edit ífivezető. Neki tehát szakmája lesz az. amit most a táborban gyakorol. Es a gyerekek? — ín Gyöngyössotymosról jöttem — mondja Erdős Zsu­zsa. — Édesapám az oroszi ércbányában vájár. Néhány könyvem otthon is van, de inkább könyvtárba járok. Sok érdekeset hallottunk már itt eddig is; otthon majd édesapámnak is viszek haza könyveket... Vágási Ildikó Lőrinciből jött: — Egymás mellett lakunk itt a táborban, együtt szok­tunk játszani. — Mit olvastok legszíve­sebben? — A Verne-könyveket — válaszolják szinte egyszerre — Most is olyanokat hoztunk ki a könyvtárból. Persze, közben sokat tollaslabda zunk. focizunk is. Van itt sok játék... Halmai Béláné végigjárja a szorgoskodó csoportokat. Mi­kor elbúcsúzunk, megkérde zem: marad-e még ideje nya­ralásra a táboron kívül? — Nagyon kevés. Sokat foglalkozunk a gyerekekkel nyáron is, s ez bizony elvi­szi a szabad időt. A csalá­dom szokta mondani; kell ez neked? Ügy látszik, kell... Az egyik raj énekel a fák között. Messze hallatszik a kedvelt forradalmi dal, Quantanamera: ÍJ fftrvény lié«zfil Az enyeri környezet védelme Gulyás Mária és Cstllih Zsuzsanna a rajzgyakorlaton — Tsz-ben dolgoznak a szüleim, édesapám fejő. Most megyek hatodikba. Én a ver­seket szeretem a legjobban. Az ecsédi Kürti - Benedek és a gyöngyösi Kovács Laci itt ismerkedett, barátkozott össze: „Szétosztom sorsom a földnek. Mindegyik szegénye kapja, Szivemnek nem kell a tenger, Füröszti hegyek patakja... ” Hekeli Sándor JAPAN FŐVÁROSÁNAK központjában a forgalomirá­nyító rendőrök gázálarcot hordanak, mert szolgálatuk ideje alatt mérgezést szen­vednének a szennyezett leve­gőtől, a gépkocsik kipufogó­gázától. A nagy vegyigyárak környékén lakók szélcsendes időben nem mernek ablakot nyitni, olyan szemet maróan fertőzött a levegő. Környezetünk védelme, életünk védelme — nem túl­zás ez a megállapítás. Az utóbbi években az ipar, a motorizáció fejlődésével any­agira szennyezetté vált az emberi települések környeze­te, hogy nem egy helyen, szinte elviselhetetlenné teszi az emberi életet. Társadalmi méretekben először a Hazafias Népfront kongresszusán hangzott el: „Népfrontbizottságaink lép­jenek fel kezdeményezően az ember természeti környeze­tének védelme érdekében. A levegő, a vizek és a talaj tisztaságát károsító hatások, a zajártalom lényeges csök­kentése mellett törekedje­nek az új ártalmak keletke­zésének megakadályozására.” A felhívás elhangzása óta a környezetvédelem országos méretű mozgalommá válto­zott, szakemberek kutatják a módokat, formákat, ame­lyekkel hökkenthető ko­runknak ez az újfajta „nép­betegsége”. Ma pedig már ott tartunk, hogy a kénysze­rítő, sürgető okok miatt az egész ország közös ügyévé vált a környezetvédelem. Az Igazságügyi Minisztérium és az Élelmezésügyi és Város­fejlesztési Minisztérium ille­tékesei elkészítették a tör­vénytervezetet az emberi környezet védelméről. A Népfront pedig — gyakorol­va alkotmányos funkcióját —, ezt az egész társadalmat érintő kérdést a legszélesebb nyilvánosság elé tárta. Az országban harmincnégy helyen tanácskoznak a ké­szülő törvényről. A főváros­ban kilenc tanácskozás már lezajlott, szakértők, a leg­közvetlenebbül érintett tár­sadalmi ágazatok képviselői­nek részvételével. Vidéken elsősorban az ipari közpon­tokban és a nagyüzemi me­zőgazdaság centrumaiban voltak és lesznek környezet- védelmi tanácskozások. Az új törvénytervezet ff jelenlegi és a jövő nemzedé kék életfeltételeinek rend­szeres javítása érdekében megállapítja az emberi kör­nyezet védelmével kapcsola­tos alapvető szabályokat. Ez a védelem kiterjed az embe­ri környezet megóvására és tervszerű alakitására is. Hazánkban védelem alatt áll a föld, a víz, a levegő, a élővilág, a táj és a települési környezet. A törvény meg­születése után a védelem alatt álló tárgyak felhasz­nálása, hasznosítása, alakí­tása csak a környezet védel­mét szolgáló jogszabályok és hatsóági rendelkezések meg­tartásával történhet. A ter­vezet sok eddig vitás kérdést megnyugtatóan rendez. Pél­dául: „A vizek fertőzését, vagy káros szennyezését elő­idéző üzemet, létesítményt csak szennyvíztisztító beren­dezéssel szabad építeni és üzemben tartani.” Vagy a levegő tisztaságát óvó rész­ből egy mondat: „Csak olyan gépjármüveket, tüzelőanya­gokat, tüzelőberendezéseket szabad gyártani, behozni, forgalomba hozni, továbbá gépjárműveket, tüzelőberen­dezéseket üzemeltetni, ame lyek nem okoznak a megen­gedett határértéket megha­ladó mértékű légszennyező­dést.” Es folytathatnánk a sort, hiszen a tervezet min­den egyes paragrafusa min­dennapi életünket kívánja jobbá, egészségesebbé tenni. Ennek érdekében a legszigo­rúbb büntetést is kilátásba helyezi a törvény megsze­gőivel szemben. A JELENLEGI tanácsko­zásokon a helyi népfrontbi- zottsagok mellett részt vesz­nek a tanácsok, a MTESZ képviselői is. Az elhangzot­takat összesítik, s végül a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a két említett mi­nisztériumnak átadja a ta­pasztalatokat, kéréseket. A törvény megalkotásáról, élet­be lépésének idejéről az or­szággyűlés őszi ülésszaka dönt. A széles körű, orszá­gos méretű előkészítés, a nyílt vita jelzi, hogy ismét, egy olyan törvény van szü­letőben, amely a társadalom egészét érinti, megalkotása a társadalom közös érdekeit szolgálja, E. Gy. AJÁNIATINK 18.35: Mindenki közlekedik Az adás egyik témája: s bad-e beszélgetni a vezc vei menet közben? A kös kedés — a zsúfoltság egyre nehezebb feladat állítja az autóvezetőket, egész embert kíván, ám a kétségtelen, hogy a vezeú kel az utasok a jövőben beszélgetni fognak. A vi gálatok érdekes megálla tással zárultak: ha már 1 szélgetiink a vezetővel, kér jük a zsargont, mivel — b. milyen meglepő is — ez b: vúrosabb vezetésre ösztön A műsor beszámol az M— es autópálya-autóút segé szolgálatának átszervező; ről is; ezentúl öt bázison á nak készenlétben a „sár angyalok” — a budaörsi be zi akutnál, a 34-es és 50- km-kőnél, valamint a Ne stop presszónál és a Siói előtti Agip-kútnál. A vezetők nagy rés igyekszik spórolni az üzer anyaggal, ám sokan ezt kérdést úgy kísérlik megc dani, hogy olcsóbb benzi használnak, mint amit gépkocsijuk igényelne, megoldás — amihez prakt kus tanácsokat is adnak • a vezetési technikában va (KS) Hevesi Szem te TI. évfolyamának 3. szám augusztus 18-án már kap ható. Keresztmetszet a ma irodai mi, tudományos, kulturált: műszaki életéből —, e2 nyújtja a Hevesi Szemle. őszintén megvallva: világ­életemben híve voltam, és híve vagyok az emberi kö- nyörületnek, a segítőszán­déknak. Hiszen adni és kap­ni egyformán öröm; örül az ember, ha segíthet a bajba jutott embertársán, s mi is hálásak vagyunk, ha szoron- gatottságunkban támaszra le­lünk. Persze az irgalmasságnak is megvannak az ’egyoldalú értelmezői, vámszedői, akik inkább szeretik tartani a mar­kukat, és ha mégis könyörü- letre szánják magukat, ak­kor azt úgy igyekeznek csele­kedni, eléggé-furcsa módon, hogy az adakozás, a megse­gítés mérlege a maguk hasz- nára-élvezetére történjen. Az utóbbihoz hasonló né­zeteket valló fiatal emberrel hozott össze minap a sors. Az történt ugyanis, hogy a bolt zárása után, ahogy ha­zafelé vettem az utam, a vasútállomás előtt egy kihívó modorú és öltözékű ifjú mo­torosba ütköztem bele. A bősz kinézésű motoros, kinek varnyúábrózatát bozontos fe­kete szakáll keretezte, meg­koronázva, betetőzésül, az or­szágúti lovagokat jelképező bukósisakkal, hanyag test­tartással állt a Járdán, mi­közben az egyik kezét az MZ gyártmányú motorkerékpár kormányán pihentette, míg a másikkal a tartalék bukósi­sakot lóbálta. Az összeütközéstől kissé meghabarodvu, szíves elné­zését kértem a figyelmetlen­ségemért, amiért vaklégy kén 1 nekirohantam. de aálán. ahogy alaposabban szemügy - re vettem az emberemet, raj­ta h csiricsáré színű trikóját, melyen vastagbetűs felirat hlrdeUe-Invltáitn az utazást kedvelőket, hogy: „MŰTŐ* HOZZ VELEM". igencsak oglépöd! eiv>. Ami azt Illeti, eléggé tisr ában voltam a felkérés cél­jával. Tudtam, az Invitálás nem nékem szól. Legalábbis nem a férfinemhez tartozók­99 fAiolopozz vetem 99 nak. Mivei azonban a meg­győződésemből mindig sze­retem száműzni a kételyeket, így most is hozzáfogtam az oknyomozáshoz. — Fiatal barátom — kezd­tem a beszélgetést a lehető legudvariasabb hangnemben —, ha nem veszi zokon, megkérdezem: merre szán­dékszik indulni a „targoncá­jával”? Bizonyos gyanakvások kö­zepette kaptam kérdésemre kérdést. — Miért kíváncsi erre?! Elmosolylntottam magam. — No azért nem kell oly mérgesen visszakérdezni — próbáltam szelíden csillapí­tani a vadulásra hajlamos motorost. — Elvégre a kérdé­sem jogos, hiszen a felkérés ott díszeleg az ön pompás trikóján! Meg aztán, úgy gondolom, ha Pest fele vin­né útja, szívesen lennék úti­társa. Márcsak azért is, hogy kellemesen langyos ilyenkor, alkonyattájt, a le­vegő. I Pillanatok alatt játszódtak le az indulatok a motoro­som ábrázatán. A sanda gya­nakvás, hogy: Mit akarhat ez a „suVernyák ürge?”, a szá­nalommal vegyes megvetés, hogy: Miképp létezhet még 'ilyen ökör, mármint én, aki annyira félnótás, hogy kép­telen észrevenni: a felkérés nem néki szól. És így tovább. Már úgy látszott, szétrob­ban a méregtől, a sunyinak tetsző okvetetlenkedéseimtől. amikor is, kis idő múltán, újabb gyanút fogva, elvigyo­rogta magát. — No, jó! — pihentette meg a tartalék bukósisakot a köldöke tájén —- Látom, ma gát sem ejtették a feje lágyá­ra, annak idején. S ezért, mivel órdekk * „benzin- tyúk” vadászatának a straté­giája, elmondok egyet s mást. E szavaknál két lyukat tá­gított bukósisakjának áilad- zó-szíján, majd az alábbi tá­jékoztatót adta: — Tulajdonképpen most is e célból pásztázom a járdát. Persze olyan alapon, hogy senki se foghassa rám: pi­masz, arrogáns és vérlázító a modorom. Nem, ezt senki nem mondhatja el velem szemben, mert én, kérem, egy büdös szót nem szólok, aján­lataimmal senkit nem zakla­tok, helyette csak várok, vá­rom az eredményt, hiszen itt a szöveg — csapott a mellé­re — nyomja helyettem a „szöveget”, hívja a vállalko­zó szellemű csajt. Mert, ugyebár, én tisztában vagyok a jó ízlés, az úri modor alap­vető szabályaival. Éppen egy jól szabott, va­lóban mutatós szőkeséget vett célba a vizslatekinteté- vel. S amikor a szőkeség to- vábbvonult ringó léptekkel, figyelemre sem méltatva az epedő tekipletet, a trikóra „álmodott” felkérést, akkor egyszeriben kitört a moto­rosból a ku) túr más alá rej­tett alpári harag. — Ügy látszik, néked már csak a Mercédesz imponál! Megsajnáltam a sziszegve szitkozódó motorost. S ezért, hogy kizökkentsem a vereség okozta kábulatból, no meg végére járhassak az oknyo­mozásnak, igen udvariasan megkocogtattam a hasa tá­ján pihentetett tartalék bu­kósisakot. — No és — doboltam a si­sakon szórakozottan —, ezek a, hogy is mondjam, ezek a hódítási hadműveletek meg­hozzák általában az ered­ményt? Néhány másodperc telt el, mire válaszolni tudott a pácban maradt portyahős. — Hát, hogy úgymondjam, a mostani esettől eltekintve, a manővereim beválnak... Még egy ideig meggái- gyultan bámult a tovahetye- gő női tünemény után, majd túltéve magát a vereségen, kábulatából felvillanyozódva, szinte hetvenkedve folytat­ta: — Látja, így fest a straté­giám. Semmi duma, semmi hadova, és nincs leégés! Akinek almás a szöveg, az továbbmegy, lekopik, aki meg bukik rám, azt szemrevéte­lezem. Már mint hogy milyen a csaj: elfogadhatók-e a man­kók, a lökhárítók, vagyis — etcetera — az egész beren­dezés. Es ha úgy látom, hogy az ügylet megéri a befekte­tést, akkor — oké! A következő pillanatban ismét feltűnt a láthatáron egy útitársnak ígérkező je­lölt. Igaz, a leányzó még igen kezdetén járhatott az efféle tanulmányutaknak — kissé fiús, nyurga termetéből ítélve meg a dolgokat —, de azt nyomban észrevettem a szeme sugarán: érti a tobor­zásra szánt szöveg értelmét. Minden különösebb cere­mónia mellőzésével indult az ismerkedés. Ügy szólván a fiatalok nyelvhasználatában alkalmazott félszavak, nyo­morék szók hangzottak el csupán, de abból is esek né­hány, mint: Szia! Jó fí vagy! Lófrálhatunk, ahov tetszik, s a partnerré rúgta tott „csaj” máris a „targon cás lovag” mögé kucorodot Én meg a jámbor, ahog visszamerengtem a valami ko ri ifjúkoromba, amikor éve kig tartó csökönyös udvai lássál igyekeztem tanúbi zonyságát adni annak, hog az imádotton kívül érzéket len és vak vagyok mindéi más lánnyal, tündérlénnye szemben: hogy a rám szakad szerelemtől sem enni, sen aludni nem bírok ... akko most >$zt kell látnom-tapasz talnom, hogy az udvarlásho: teljesen fölösleges a legszebi évek, az ifjúság éveinek egy oldalú eltékozolása, mer amit látok, érzékelek, az ; szerelemnek, az udvarlásnál végsőkig lemeztelenítése, le rövidítése, amely úgy tét szik számomra mint amfko' inget cserél az ember, vágj mócsingot vásárol a hentes üzletben. Arra eszméltem fél, bőgj brummog a motor és a mo­dern technika országúti lo­vagja — hirtelen tegező mo­dorban — búcsúzóul meglen­geti bal karját, miközben 8 következő szavakat kurjant­ja felém: — Eg veled, faterig Ja­vulj meg! A lány meg, aki Tündér Ilona kecsességével pihen­tette fenekét a fiú mögött, miközben két karjával va­lósággal átölelte, magához kulcsolta fél perce szerzett lovagját, csúfondáros gri­masszal rám mosolyog, % csak annyit mond, búcsúzás­ként, hogy: Pál Következő pillanatban meglódul a jármű, rajta a testi örömökre éhes párocs­kával, s én nem látok mást, csak a szeleburdi lány háta közepét, a kibomlott geszte­nyebarna hajzuhatagát, mely úgy úszik utána a bukósisak alól a levegőben, mint vala­mi sallangos lófarok. Püspöki Mik

Next

/
Thumbnails
Contents