Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-01 / 178. szám

/

;

Szerda esti külpolitikai kommentárunk:

Ciprus:

az első lépés

ÉRTHETŐ MÖDON A VILÁG közvéleményét

kedd este óta az foglalkoztatja, hogy milyen fogadtatásra talál a Genfben aláírt ciprusi megállapodás. Miközben a szigetországból nem érkeztek nyugtalanító hírek, vagyis a szembenálló felek nem szegték meg a tűzszünetet, a genfi, háromhatalmi nyilatkozat vegyes visszhangot váltott ki.

Callaghan angol külügyminiszter szerda reggel a londoni repülőtéren egyetlen szóval, szokatlanul tömören fejezte ki véleményét, amikor megkérdezték, sikeresnek tekinti-e a genfi tanácskozásokat. Válasza így hangzott: „igen”.

Jó jel, hogy Cipruson az élet lassan visszatér a normális kerékvágásba: kinyitottak a bankok és megindult a közlekedés. Denktas, a ciprusi török közösség vezetője „jó hírnek” nevezte a genfi megállapodást. Egyben hangsúlyozta: a ciprusi probléma rendezésében továbbra is a föderatív megoldás híve marad. Kleridesz ügyvezető ciprusi elnök üdvözölte a genfi megállapodást, amely véget vetett a harcoknak.

NAGY FIGYELMET KELTETT Eoevit török miniszterelnök szerdai üzenete a török fegyveres erők vezérkari főnökéhez. A kormányfő szerint a genfi megállapodás megteremtette „a ciprusi törökök jogait biztosító új ciprusi rend alapját”. Véleménye szerint Törökország Genfben tanúsított szilárdságának a legfőbb forrása a török fegyveres erők Cipruson aratott győzelme volt. Ugyanakkor a szélsőjobboldali török nemzeti jólét pártjának vezetője — Ecevit miniszterelnök koalíciós partnere — bírálta a megállapodást. Aggodalmát arra alapozta, hogy a genfi megállapodás bizonyos cikkelyeinek helytelen értelmezése esetén Törökország mindent elveszíthet Cipruson.

Karamanlisz görög kormányfő első nyilatkozatában hangsúlyozta: a megállapodás kiindulópontot jelent a ciprusi kérdés igazságos rendezéséhez. „Ennek megoldása biztosítaná a kapcsolatok helyreállítását Görögország és Törökország között és szavatolná a békét a világnak ebben a térségében” — mondta a miniszterelnök.

Makario6Z ciprusi elnök — aki Londonban tartózkodik —, óvatos fenntartással fogadta a genfi megállapodás hírét.

GENF TULAJDONKÉPPEN az első lépés a ciprusi rendezés útján. Ez derül ki a nyilatkozatok többségéből, mint ahogy a reális adottságok is további tárgyalásokat, az érdekeltek újabb eszmecseréit feltételezik. —

: ■VWWVWVWWVWVWW/A/'AAAAAV'AAA/W^A/WWV'/'A/\AA^AA/VWW\A'"

Ciprus egész területén betartották a tűzszünetet

NICOSIA

Szerdán a már életbe lépett genfi megállapodásnak megfelelően, Ciprus egész területén betartották a tűzszünetet. Az éjszaka folyamán csupán szórványos lövöldözések voltak hallhatók. Az élet kezd visszatérni normális kerékvágásába, az üzletek mellett kinyitottak a bankok is, és beindult a közlekedés.

Denktas, a ciprusi török közösség vezetője, szerdán elhangzott nyilatkozatában „jó hírnek” nevezte a genfi megállapodás létrejöttét. Hangsúlyozta, hogy a ciprusi probléma rendezésében továbbra is a föderatív megöl, dás mellett száll síkra. Kleridesz ügyvezető elnök egyelőre nem kommentálta a genfi megállapodást.

Az ENSZ Cipruson állomásozó békefenntartó erőinek egy szóvivője szerdán közölte, hogy a partroszállt török alakulatok a keddi nap folyamán — a genfi megállapodás aláírása előtt —, újabb erősítéseket kaptak. A Reuter hírügynökség egy magas rangú nyugati diplomat tára hivatkozva azt írja, hogy a Cipruson levő török erők létszáma mintegy 40 000-re tehető.

ANKARA

*

Kbülent Ecevit török miniszterelnök kijelentette, hogy a genfi tárgyalásokon Törökország igen kedvező eredményeket ért el. A nyilatkozat — mondotta —, „első lépés a. Ciprus státuszát meghatározó későbbi tárgyalások felé vezető úton”.

ATHENKaramanlisz görög miniszterelnök jóváhagyólag nyilatkozott a háromhatalmi tárgyalások eredményeirőL Szavai szerint a genfi megállapodás kiindulópontja leTiltakozások a chilei hadbíróság törvényleien ítéletei ellen

A genii Ciprus-konferencia résztvevőinek kézfogása a megállapodás aláírása után. Balra Mavros görög, mellette Callaghan angol és Günes török külügyminiszter. Mögöttük, a kép jobb szélén Roberto Gruyere, az ENSZ főtitkárhelyettese.

(Népújság-telefoto — AP—MTI—KS)

A magyar közvéleményben széles körű tiltakozást váltottak ki a chilei terrorhadjárat legutóbbi fejleményei, a légierő hadbíróságának törvénytelen és gyalázatos Ítéletei. A magyar társadalom felháborodását tolmácsolva, különböző magyar szervezetek Pinochet tábornokhoz és Jo6e Berdichewski katonai bíróhoz tiltakozó táviratot intéztek.

A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Szolidaritási Bizottság távirata hangsúlyozza: a hazaárulás vádja és a halálos ítélet Carlos Lazora, a szocialista párt tagjára, valamint három társára. 6Úlyos büntetések kiszabása a légierő tisztjeire, polgári személyekre — azokra, akik hűségesen szolgálták Salvador Allende alkotmányos kormányát: újabb arcátlan kihívás. A reakciós junta nem számol azzal, hogy kegyetlenkedései tovább fokozzák minden jószándékú és haladó erő együttérzését és rokon- szenvét Chile sokat szenvedett népével. Közvéleményünk nevében a leghatározottabban követeljük, hogy az igazi vétkesek, a chilei nemzet véreskezű hóhérai hagyjanak fel a bűnös és jóvátehetetlen erőszakkal. Követeljük az alapvető emberi jogok biztosítását, és a legelemibb emberi méltóságot bemocskoló ítéletek azonnali felülvizsgálását, valamennyi haladó szellemű politikai üldözött azonnali szabadon bocsátását!

A Magyar Országos Béketanács Elnöksége táviratában megdöbbenésének ad kifejezést, hogy a chilei légierő hadbírósága 67 hazafi felett

OM&M

1874. augusztus 1, csütörtök

ítélkezett, s csupán három személyt mentett fel. Az elítéltek nem hazaárulók! Az igazság és a békeszerető magyar nép nevében tiltakozunk a törvénytelenül kiszabott büntetések ellen. Követeljük az ítéletek megsemmisítését, a jogsértő módon fogvatartott hazafiak szabadon bocsátását — hangzik a tiltakozás.

A Szakszervezetek OrszáA MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ után a fejlett tőkésországok többségében bekövetkező gazdasági fellendülés, a nyugatnémet vagy akár japán „gazdasági csoda” s a gazdasági fejlődés kisebb-nagyobb visszaesésekkel tarkított folyamatpssága buzdítást, lendületet adott a burzsoázia ideológiai apostolainak. Természetesen a konzervatív tiszta tőkéspárti” liberális-individualista elméletek is erőre kaptak. Felfogásukban a kapitalizmus és csak a kapitalizmus — Voltaire szavaival kifejezve — minden lehetséges világok legjobbika, a „Szabadság”, az „Egyéniség’!, az „örök” emberi értékek egyedüli letéteményese. Az ilyen beállítottságú álteoretikusok egészen odáig mentek, hogy egy ideális, sosem volt — a XIX. század tőkés egyéni szabadságjogai csorbítatlanságának alapján álló’ — kapitalizmus nevében bírálták az állami monopolkapitalizmus új intézményeit, elsősorban az állami beavatkozás politikáját, a központi tervezés irányában tett lépéseket, a szociálpolitikai engedményeket, a — megalkuvó — szakszervezetek képviselőinek „szociális partnerré” választását, a békés egymás mellett élés nolitikájának kibontakozását. Jó példa erre az anakronizmusra az 50-es évek végén az Egyesült Államokban megjelentetett „szerény” című „Kapitalista Kiáltvány”, amelynek mondanigos Tanácsa táviratában szintén erélyesen követéli a chilei légierő katonai törvényszéke által hozott törvénytelen ítéletek megsemmisítőét, az elítélt hazafiak azonnali szabadon bocsátását.

Táviratban tiltakozott a chilei hadbíróság törvénytelen ítélete ellen a Magyar Nők Országos Tanácsa is.

valója mai napig vissza cseng egyes burzsoá teoretikusok írásaiban.

A „kiáltvány” a nyugateurópai és amerikai „modernizálódó”, központosítást erősítő állami monopolista fejlődésről a legszörnyúbbet mondja, amit egy hithű kapitalista csak mondhat: „távolodunk az igazi kapitalizmustól, sőt szocialista állam felé haladunk”. Holott ezek pont olyan intézkedések és tendenciák, melyek bizonyos eredményekkel éppen a burzsoá gazdasági és politikai uralom konzerválását, a változó körülményekhez való igazítását szolgálták.

A MEGLEHETŐSEN ABSZURD, de a szerzők által igen komolyan javasolt megoldás „mindenkit? ? ?) tőke- tulajdona révén vegyen részt a termelésben, hogy ily módon a lehető legkevesebb munkával megfelelő életszínvonalat élvezhessen”. Igen bölcs szerzőink — Kel- só és Adler — szerint a „vegyes” vagy „szocializált” gazdaság helyére, sőt a kisbetűs kapitalizmus helyére így léphet a nagy kezdőbetűvel írt Kapitalizmus, amelynek alapelve az, hogy „az igazságosság és a szabadság, a

hét a ciprusi kérdés olyan igazságos rendezésének, amely biztosítaná a térség békéjét.

LONDON

James Callaghan angol

külügyminiszter szerint a genfi megállapodás biztosíthatja Ciprus békéjét, dg nem tökéletes és „még nehéz napok állnak a sziget előtt”. Callaghan, aki szerdán reggel érkezett haza Géniből a háromhatalmi értekezletről, délelőtt nyilatkozott közvetítői . szerepéről és a megállapodásról az angol alsóházban.

Hangoztatta, hogy az ideiglenes megállapodást mielőbb jobb, állandó egyezménnyel kell felváltani.

A genfi megállapodás mindazonáltal „visszarántotta Görögországot és Törökországot a háború szakadé- kának széléről” — jelentette ki Callaghan. A legnehezebb napok azonban még hátra vannak — mondotta, arra célozva, hogy a görög és a török külügyminiszter a jövő héten folytatja tárgyalásait.

Kérdésekre válaszolva Callaghan elmondotta, Hogy tudomása szerint Makariosz érsek nem kíván részt venni az augusztus 8-án kezdődő genfi értekezleten. Callaghan értesülései Mavrosz görög külügyminisztertől származnak.

személyi jogok és az egyéni szabadságjogok szorosan ösz- szefiiggnek a magántulajdon intézményével és az embernek azzal a jogával, hogy abból éljen, amit saját, kizárólagos birtokában lévő tulajdona révén megkeres”.

Ma, a tudományos-technikai forradalom világméretű kibontakozásának időszakában az állammonopolista kapitalizmus intézményeinek keretei között sokkal inkább, mint bármikor eddig a tőkés társadalom eddigi története során, a burzsoázia egyre nagyobb mértékben az 'egyéni tőkés mozgáslehetőségeit bár bizonyos fokig korlátozva, a monopolisták, de egyáltalán a nagytőkés burzsoázia lehetőségeit viszont megsokszorozva — Engels szavaival — mint „eszmei össztőkés” lép fel. A tőkés uralom — a lényeget változatlanul hagyó — formaváltozásai kapóra jöttek a „modernebb” burzsoá ideológia tőkés rendet burkoltabban védelmező képviselőinek, akik szerint ma nyugaton már szó sincs holmi kapitalizmusról, ehelyett megszületőben van az osztálykü- kuionbsegeket feloldó „Nagy Társadalom”, a „tömegfogyasztás társadalma”, a „jóléAnkarában bizonyos megelégedéssel fogadták a ciprusi megállapodás hírét és derűlátással tekintenek a tárgyalások második fordulója elé.

A török sajtó nagybetűs címekben foglalkozik a genfi megállapodással. „Görögország kénytelen volt elfogadni feltételeinket” — írja a Hürriyet, a legnagyobb példányszámban megjelenő török lap. A Yeni Ortam című baloldali lap megállapítja, hogy a külföldi csapatokat szakaszonként, az alkotmányos rendnek a szigetországban történő helyreállítása mértékében vonják ki. A Milliyet című lap úgy véli, hogy sikerült leküzdeni az első diplomáciai akadályt, de egyelőre még nem látja biztosítottnak Törökországnak Ciprussal szembeni jogait, ezért csupán óvatos derűlátással tekint a jövőbe.

ATHÉN

Az athéni sajtó szerdán nagy címekben üdvözli a Genfben kötött ciprusi megállapodást. Az Akropalisz című lap vezércikkében megállapítja, hogy a Mavrosz külügyminiszter vezette görög delegáció érvei rendíthetetlennek bizonyultak. Elmarasztaló hangnemben ír Törökország pozícióiról, Nagy-Britannia közvetítő tevékenységéről és az Egyesült Államok közreműködéséről.

ti társadalom”, a „technetro- nikus társadalom” (technika és elektronika szóelegyítése), stb., stb.

Magukat az elnevezéseket is több sorban folytathatnánk. Az ilyen típusú, a kapitalizmust látszatra defenzíven és körmönfontabban, kevésbé nyíltan védelmező teóriák közül hatásukban és elterjedtségükben s egyúttal az antikommunista propagandában is az utóbbi évtizedben központi, mondhatni uralkodó helyet foglalnak el az ipari vagy egyesek szerint már ipari-utáni (posztindusztriális) társadalomról szóló elméletek. Ezeknek a lényegét abban foglalhatjuk össze, hogy a modern ipar, a korszerű technika egységes „modern” társadalmakat hoz létre, amelyeket . sem kapitalistának, sem szocialistának nem lehet nevezni, mivel — úgymond — a mai nyugati társadalmakban a tőke nem hiánycikk, tehát nem Is uralkodó tényező.

MI AZ IGAZSÁG a modern burzsoá társadalomelméletek körül?

Mindenképpen el kell ismerni, hogy a fentiekben tárgyalt „modernizált” burzsoá gazdaság- és társadaVem

fogalmazási prob téma

A tőkés országokkal hazánk érdekeinek, külpolitikai céljainak és alapelveinek megfelelően fejlődnek kapcsolataink. Szómos kapitalista országgal — közöttük természetesen a NATO-hoz tartozókkal is — több hosz- szú lejáratú kereskedelmi és más nemzetközi egyezményünk született.

De a kapcsolatok —nemcsak a gazdasági, hanem a politikai, a diplomáciai, a kulturális élet területén is az együttműködés bővítését eredményezi, a turizmus adta lehetőségek szélesítéséi, városok közötti kapcsolatok kialakítását, a szakemberek cseréjét, tanár-diák cserédet is lehetővé tesz.

Elméletileg hibás, politikailag, ideológiailag pedig káros, ha ezeket a kapcsolatokat — még az elnevezésében is — testvérkapcsolatoknak nevezzük. Képtelenség — ha az elnevezését illetően — ugyanolyan testvérkapcsolatnak tekintjük például Cse- bokszári és Eger páros kapcsolatát.

Szocialista és szocialista országok között, vagy azok területei, városai, üzemei, intézményei, iskolái stb. között kialakult, vagy kialakulóban levő kapcsolatokat joggal nevezhetjük testvérkapcsolatoknak. A szocialista országok belső társadalmi rendszere és egymás közötti kapcsolatai azonos elvekre épülnek, azonosak a céljaik, alapvető érdekeik is közösek. A tőkés országokban a gazdaságot, a politikát, az ideológiát a kizsákmányolás fenntartásának szolgálatába állították. Azokkal a vezetőkkel, akik a kizsákmányolás, a kapitalista restauráció hívei, a töke hatalmának, a politikai hata-r lomnak a birtokosai — azokkal nem tudunk és nem is akarunk testvérkapcsolatokat kialakítani.

Következetesen, marxista— leninista alapon — a kapcsolatok, a baráti kapcsolatok és a sokoldalú együttműkft-r,^, dés szélesítésére, mélyítésére törekszünk és azt szorgalmazzuk is a kapitalista országokkal. Többek között szeretnénk elérni azt is, hogy a nyugati világból mind többen ismerkedjenek meg országainkkal és alkossanak való képet szocialista jelenünkről és jövőnkről. A néppel testvéri, a kormányokkal. tőkés körökkel, progresszív mozgalmakkal baráti kapcsolatokra törekszünk. S itt nem egyszerű fogalmazási problémákról, mint sokkal inkább alapvetően ideológiánk, politikánk pontos megfogalmazásáról van ’szó!

Vasas Joachim

lomelméletek nem egy részletben helytálló felismeréseket is tartalmaznak a mai kapitalista gazdasági automatizmusok működéséről. Nem egy helyen és nem egy szerzőnél eléggé bonyolult módon keveredik a tudományos igaáság felismerése vagy részleges felismerése az osztálykorlátoknak megfelelő félrevezető ideológiával.

ARRÓL SEM SZABAD megfeledkeznünk, hogy amikor a kapitalizmus társadalom- tudósai már nem merik néven nevezni a kapitalizmust, amikor a tervszerűség — persze sajátos funkciójú tervszerűség — uralmáról beszélnek, akarva-akaratlanul beismerik: a kapitalizmus

túlélt társadalmi-gazdasági berendezkedéssé válik, a termelés társadalmasulása tendenciájában elkerülhetetlenül aláássa a magáneltulajdoní- tás — a kapitalizmus — rendjét, s a tudományostechnikai forradalom megteremti a kommunizmus anyagi bázisa létrejöttének lehetőségét. A kapitalizmusnak ez a történelmi funkciója és ennek teljesítése után értelmetlenné, szükségtelenné, önmagát túléltté válik. „Megszűnéséről” azonban helytelen beszélni: a továbbiakban „megszüntetéséért” kell szívós harcot, kemény politikai, ideollgiai küzdelmet* folytatni. A világban ugyanő^, mint az egyes fejekben.

G. Márkus György

A burzsoá ideológia korlátáiról

\