Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-14 / 163. szám

Feladatok, levélben Aki innen hazamegy, Az elmúlt' évek során kü­lönböző — s nemcsak peda­gógiai —- fórumokon igen sok szó hangzott el a tehet­séges munkás-paraszt fiata­lok támogatásáról. Legtöbb­ször nemhiába, hiszen hasz­nosítható javaslatoit, életké­pes ötletek, jó tervek szület­tek. A megvalósítás mégis las­san haladt, s nemegyszer meglehetősen sovány ered­ményeket hozott. Érthető is, hiszen néha rosszul válasz­tották meg a módszereket, s kevésbé hatékony formákat kerestek, találtak. így hát az égető gondok, ha megfogyat­kozva is, de maradtak, s to­vábbra is töprengésre kész­tettek minden jó szándékú pedagógust. A helyzetelem­zésbe, a kiút kutatásába be­kapcsolódtak mindazok, akik fájlalták, hogy az egyenlőt­len versenyben elkallódnak a kimunkálatlan tehetségek. Mi lenne, ha maguk a diá­kok, az egyetemi, a főiskolai hallgatók segítenének leen­dő társaikon. Azok, akiknek zöme maga is tapasztalta, hogy mit jelent a hátrányos helyzet. A jó gondolatot ha­marosan tett is követte. A budapesti Eötvös Lóránd, a műszaki és a Marx Károly közgazdaságtudományi egye­temek fiataljai, KlSZ-szerve- zetei vállalkoztak az úttörők szerepére. A mozgalomhoz — nem sokkal később — csatla­kozott az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola is, re­mélve azt, hogy az egészsé­ges, a sikert Ígérő alapelve­ket ötletesen valósítja meg. Három éve kezdődött, kö­zel százötven hallgató köz­reműködésével. Szeptemberben eljutottak a levelek Borsod, Heves, Nógrád, Szolnok és Pest me­gyék középiskoláinak igazga­tóihoz, arra kérve őket, hogy vegyék számba azokat a har­madéves munkás-paraszt fia­talokat, akik érettségi után az ország valamelyik tanár­képző intézményében szeret­nék folytatni tanulmányai­kat. Amint a visszajelzés meg­érkezett, a hallgatók azonnal akcióba léptek, megkezdődött a levelező felkészítés. Postá­ra adták az első — természe­tesen általuk készített — tesztlapokat és dolgozatté­mákat. Ezeket aztán kijaví­tották, pontozták, értékelték, s máris küldték az újabba­kat. így ment ez a tanév vé­géig, s ekkor bizonyosodott be, hogy megérte a munka, a fáradság, hiszen feltérké­pezték a képességeket, meg­állapíthatták, hogy kik az igyekvőbbek, a tehetségeseb­bek, kik azok, akikre érde­17.40: Arcképek, találkozások 77 éves korában, 1967. jú­nius 2-án, hunyt el a XX. századi magyar képzőművé­szet kiemelkedő alakja, a kétszeres Kossuth-díjas Fe- renczy Béni. Szobrász volt, de grafikáival és élete vé­gén akvarelljeivel is mara­dandót alkotott. Művészi pá­lyáját a híres nagybányai fes­tőiskolában kezdte, és tanul­mányutakon járta be Euró­pát A Tanácsköztársaság bu­kása után emigrált Bécsbe. A 30-as évek derekán a Szovjetunióban élt. A felsza­badulás után művészi mun­kája mellett, a Képzőművé­szeti Főiskola tanára volt. OSMMi. MiJL Julius iE. vasarnap mes számítani. Rendkívül so­kat nyertek a diákok. Tud­ták, hogy törődnek velük, érezték: honnan, hová és hogyan kell eljutniuk. A következő állomás az eg­ri főiskolán augusztusban megrendezett bentlakásos tá­bor volt. Ide valóban a leg­jobbak kerültek. Délelőttönként az egyes tanszékek tanárai tartottak előadásokat, s a diákok szá­mára feldolgozták a közép­iskola első három évének anyagát, s megismertették őket á magyar irodalom, a nyelvészet, a kémia, a mate­matika, fizika, a biológia, az orosz és az angol nyel­vek megannyi fortélyával. Természetesen úgy, hogy — a lexiális adatok tömege nél­kül — alkotó gondolkodásra, értő szemléletre nevelték a fiatalokat, akik így megis­merkedtek a sajátos követel­ményekkel, a főiskola légkö­rével, a tanulás legeredmé­nyesebb módszereivel. A levelező felkészítésben részt vevő hallgatókkal dél­utánonként találkoztak. Is­mét előkerültek a feladatla­pok, szó esett a felkészülés részletkérdéseiről. Arra is jutott idő, hogy megízleljék a laboratóriumi munkát, hogy részesei legyenek a ku­tatás, a kísérletezés örömé­nek. Az érettségi évében folyta­tódott a már megszokott le­velezés, s hamarosan kide­rült, hogy a nyári tábor egy­kori lakói már jóval köny- nyebban birkóznak meg a nehézségekkel: válaszaik pontosak, lényegretörőek. Érthető is, hiszen tudták, mit várnak tőlük, s azt is megta­nulták, hogy miként teljesít­sék a követelményeket. A felvételi vizsgára sem érkeztek riadtan, félszegen: otthonosan mozogtak a ko­rábban már megszokott kör­nyezetben, gátlásaikat felól- dották az ismerős arcok... S nem maradt el a két­éves, átgondolt felkészítés eredménye • sem, a sokoldalú törődés meghozta gyümöl­csét. Erről tanúskodnak a statisztikai mutatók is. 1972 nyarán — hat megye középiskoláiból — hatvanan vettek részt a főiskola által rendezett bentlakásos nyári táborban. Közülük negyve­nen jelentkeztek Egerbe, harminckettőt fel is vettek. Nyolcvan százalékos siker! Nem akármilyen eredmény, különösképp, ha arra gondu- iunk, hogy hány munkás-pa­raszt fiatal marad alul egyébként — megfelelő fel­készítés híján — az egyen­lőtlen versengésben. Nyolcvan százalékos ered­mény? Valószínű nagyobb is, hiszen húsz fiatal az ország más felsőoktatási intézmé­nyébe pályázott, s ők is je­lentkeztek köszönő leveleik­kel, méltatva a sokoldalú felkészítést, a rendszeres tö­rődést. Kétségkívül jól szervezett, irányított, alapos munka volt, s a jelentkező nehézségeken mindig úrrá lett az egészsé­ges bizakodás. A legtöbbet a hallgatók vállalták, hiszen társadalmi munkában, a sza­bad idejüket áliozták arra, hogy elkészítsék, postázzák, értékeljék a feladatlapokat, a dolgozattémákat, hogy a táborban foglalkozzanak a fiatalokkal. S a kör még ezzel sem zá­rult be, tudják ezt azok is, akikből tavaly lettek „gó­lyák”, hiszen a főiskolai kol­légiumokban tovább segítette őket a szenior-rendszer, a ta­pasztaltabb, az idősebb, a jobban felkészült hallgatóik gárdája. Egy életképes ötlet megva­lósult. 'Méghozzá az első ne­kifutásra átlagon felüli siker­rel. Érdemes erre felfigyelni, s ügy formálni a már bevált fogásokat, módszereket, hogy a nyolcvan vagy a kilencven százalék se légy6-n felső ha­tár, hogy lehetőleg egy ki­munkálatlan tehetség se kal­lódjék el az egyenlőtlen ver­sengésben. Pécsi István csak jó őrsvezető lehet!.. Pillanatkép a. felsőtárkányi táborból A játék neve: „Száll a dal...” (Foto: Perl Márton) Kedveszegett felhők bús- lakodnak a felsőtárkányi KISZ-vezetőképző tábor fe­lett. Minden okuk megvan a borúlátásra —, de nem me­teorológiai okokból! Mind­össze azért, mert minden igyekezetük hatástalan ma­radt: százötvenhat gyerek hány fittyet a szomorú idő­nek. Ők tudják, hogy a fel­hők fölött süt a nap, s egyéb­Benépesültek a balatoni kempingek, de a mintegy harminc kifogástalanul fel­szerelt táborban még sokezer turista elhelyezésére van mód. Ennek ellenére az utóbbi napokban ismét meg­szaporodtak , az úgynevezett vadtáborok. Tihanyban a műút mellett is megpróbál­tak sátrat verni, s ez nem­csak a félsziget természetvé­delmi területének épségét ve­szélyezteti, de közegészség- ügyi szempontból sem meg­engedhető. Az idegenforgal­mi szervek — ha szükséges a hatóságok segítségével in­tézkedéseket tesznek a vadtá­borozás felszámolására... A megyei tanácsok egyéb­ként az elmúlt években ren­delettel is szabályozták a sátortáborzás rendjét. Esze­rint a hivatalosan kemping­nek nyilvánított táborokon kívül a személyi tulajdonban levő ingatlanokon is csalt a terület nagyságának figye­lembevételével lehet sátrat felállítani. A beépített tel­keken legfeljebb két sátor állítható fel, maximálisan 15 négyzetméter területtel, a beépítetlen telken pedig há­rom sátor helyezhető el 20 négyzetméternyi helyen. ként is: ki látott már szomo­rúan táborozó gyereket? — Nincs baj sem az ét­vággyal, sem a hangulattal — mondja Pethö Margit, a hatvani városi úttörőelnök­ség elnöke, a tanfolyam ve­zetője. — Ez a turnus leen­dő őrsvezetőkből áll. Hatvani és gyöngyösi járásbeli gyere­kek. A program tíznapos. Ez idő alatt ismerik meg az ala­pot a kis közösségek, az őr­sök irányításához a pajtások. A témák: felkészülés az 1974 —75-ös úttörőévre, a felsza­badulási évfordulóra, mód­szertani kérdések, és játék, játék, játék ... Ott jártunk­kor éppen a tábori olimpia versenyei zajlottak. A tábor rendjére önkor­mányzat, az úgynevezett tá­bori tanács ügyel. Ellenőrzik a rendet, vezénylik a szolgá­latot (ne. adj isten, hogy va­laki ne. tudja a jelszót!), meghirdetik a kulturális és sportversenyeket. • A tábor egyik sétányán magába mélyedve baktat egy szöszke kisfiú. — Hová készülsz? — Pingpongozni fogok az olimpián .. — Jól érzed magad a tá­borban? — Hát persze! A kisfiú Kovács Tibor. Ötödikes, és jelenlegi (tábor* beli), beosztása: őrsvezető- helyettes. A tanfolyam kis hallgatói úgy élnek itt, mint egy „igazi” úttörőcsapatban. Van csapat, raj, és őrs is... Hirtelen kislányok serege vesz körül bennünket, s női szokás szerint — nem lehet elég korán elkezdeni... — egy kérdésre húszán vála­szolnak. Csicsergésük a tá­bor hatalmas iái alatt mesz- . sze száll. — Mi a napi program? — Hatkor ébresztő — vá­laszolja többek között Wag­ner Judit. És Magyar Ju­dit... és Berta Éva. — Az­tán tízperces reggeli torna, taborrend, reggeli, zászlófel­vonás, majd kezdődnek a foglalkozások, aztán ebéd, aztán csendes pihenő... já­tékok, vacsora, zászlólevonas, párancshirdetés... Fél tíz­kor takarodó. Az aznapi menü: reggelire főtt kolbász, tea, ebédre gyü­mölcsleves, roston sült máj, vacsorára bácskai rizseshús, ribizli. A feneketlen gyom­rokról Rácz Julianna kony­havezető irányítása mellett gondoskodnak. Van repeta, ha kell, zsíros kenyér, de al­kalmanként „tunkolni” is le­het a maradék, jóféle zaft- ból... Gyümölcs vagy süte­mény minden napra esik. A megyei KlSZ-bizot.tság felsőtárkányi vezetőképző tá­bora rendületlenül korszerű­södik. Már eltűntek végleg a faházak, ’ helyettük nyolc négyszemélyes kőház emelke­dik, , s a központi épülettel együtt egyszerre kétszáz fia­talt tudnak kényelmesen el­helyezni. — Rövidesen elkészül a sportkombinát is — újságolja Virosztkó Jenő táborvezető. — Lesz kézilabda- és kispá­lyás focipálya, futópálya, két tollaslabda-pálya, lesz külön terület a lábtenisz kedvelői­nek, a kosárlabdázóknak, s korszerűsítjük a lőteret is. Ezenkívül berendeztünk egy ezerháromszáz kötetes könyv­tárat is. ; A táborozok egészségére állandó tábori orvos vigyáz, tehát így összességében egy kis erdei állam, működik a kellemes zöldben. Aki innen hazakerül, csak jó őrsvezető lehet. Nem mi találtuk ki; az apróságok komoly lelkese­dése mondatja ezt velünk!.... (hátai) v / Grúz János: Sorsunk a dél-hevesi tájon Tüzesvaspróbára utasíttatik... IV. Ez a vizesárokkal és mo­csaras területtel körülvett földvár katonai erődítmény volt, védőbástyája a királyi várispánságnák, amely a kör­nyéken sok apró település kialakítását tette lehetővé. Veszély esetén a környék lakossága a várba menekült, itt keresett védelmet. A vá­rakhoz nagy terjedelmű föl­dek és helységek tartoztak, amelyek várföldek voltak, s mint hűbéres földet, a kato­nák és a szolgák műveltek meg. A hevesi várispánság neve „Novum Castrum De Heues”, Heves újvár volt. A várispánság élén a várispán, „Comes” vagy „Curiális Co­nies” álott. A várispán fela­data volt a fennhatósága alá tartozó katonák állandó harc- készültségének biztosítása, a bíráskodás, illetve igaz­ságtevés és a királynak járó szolgáltatások begyűjtése, amit a király évenkénti meg­jelenésekor élt fel kíséreté­vel. A magyar király ispán­jától a maga részére eső har­madrészül évenként 25 ezer márkát kap, továbbá az is­pán a királyt évenként egy­szer megvendégelni köteles és mielőtt az asztaltól felkel­ne. ajándékul 100 márkát kell adni. A hevesi várispánságban — különböző osztályok» réte­gek foglaltak helyet. Első he­lyen álltak a vezetőkön kí­vül: — a szentkirályi jobbá­gyok, akik elsősorban kato­nai szolgálatot teljesítettek, de fölműveléssel is foglalkoz­tak; ... — a szentkirályi jobbágyok fiai, akik a jobbágyok le­származottai voltak és elődük minden jpgát örökölték, — a szentkirályi várjob- bágyfiúk, akik a szolgák so­rából emelkedtek fel jobbá­gyi szintre és a — várnép, várszolgák. . Ez utóbbiakat elsősorban az idegen származású népek tették ki, így a besenyők, ku­nok, jászok stb. Természete­sen ezek a várszolgák is kö­telesek voltak hadba állni. A hadakozó várnép lovasok­ból, gyalogosokból, páncélo­sokból és ballisztrátusokból, vagyis a várak vívására szol­gáló kőhajító gépeknél al­kalmazott harcosokból állt. A várispánság tisztjei a kö­vetkezők voltak: várispán, seregvezér, várnagy, had­nagy, hirdetők főnöke, szá­zados, tizedes. A hevesi vár­ispánság jelentősége a kato­nai védelem és anyagi javak megteremtésén túl abban volt, innen figyelték a hatal­mas Aba-nemzetség az új ke­resztény monarchikus renddel szembeni viselkedését. Ugyanis a király igyekezett királyi hatalmát ée a keresz­ténységet erre a vidékre is kiterjeszteni, s az Abák nagy birtokközösségét megosztani. A hevesi királyi várispán­ság a legősibb várispánsá- gok életét elsőként a váradi regestrum, „Regestrum Vara- dinense” néven ismert a nagyváradi székeskáptalantól ránk maradt első jegyző­könyv tünteti fel. Ez — ki­sebb részben — 1208—1235. között írásba foglalt bevallá­sok, végrendelkezések, egyez­ségek, adásvételi, csere- és egyéb ügyletek kivonatait tartalmazza. Különös érté­ket ad az a nagyobb rész, a váradi székesegyház elő­csarnokában, „Szent László sírja” előtt bűnügyekben és 6tátusperekben megtartott tüzesvaspróbák ügyesetei, amelyeket lajstromba foglal­tak. Ezeket az Európa szerte hasonló egyházi szertartások kíséretében megtartott bíró­sági ítéleteket istenítéletnek is nevezték. A jegyzőkönyv több mint 30 vármegyét és ispánságot. 600 községet és 2500 ügyfelet; nádort, országbírót, ispánt, poroszlót stb. említ meg név szerint. Ugyanis a várispá- nbk a pörlekedőket perdön­tő istenítéletre, tüzesvaspró­bára valamely székesegyház, püspökség vagy káptalan elé utasították. A bűnösnek vélt peres félnek tüzes vasat kel­lett hordania. Ha az így ka­pott égési sebe három napon belül meggyógyult, akkor „igaznak találtatott”, hanem gyógyult meg, akkor bűnös­nek mondták ki „az isten akaratából”. Az a káptalan, amely előtt a próba lefolyt, a bíróságnak bizonyít, levelet küldött és az istenítéletről jegyzéket, re- gestrumot vezetett. így ke­letkezett és maradt ránk a váradi regestrum. Eszerint 1215-ben Búd (Tarnabod) községből Leustachius hevesi helyettes' várispán comes curiális, Mihály pristaldus- sal (esküdttel) a pörlekedő Varout és Imrét Váradra uta­sította. (Egy másik 1215-i be­jegyzésből látjuk, hogy 1215. február 22—28-án Bolosoy nevű pristaldus Bábolnáról (Tiszabábolna) megjelent Vá­radon több abaújvári job­bággyal, kik bevondorolták négy falujokbeli embert, hogy „Ök ugyan jobbágyok, de a várbeliekből kivett (felszabadított), a Szent Ki­rály jobbágyainak neveztet­nek”. Ezeket „Michael (Mi­hály) curiális comes de Heues (Heves)” Váradra,, isteníté­letre küldött. Bogya (Bágya) faluból Peth bevádolta Pausát lo­pással, s Pál hevesi ispán úgy ítélkezik, hogy a bűnös­nek vélt embert tüzesvas-, próbára küldi. Az ítéletvivő Péter és a kísérő Bulsu he­vesi, valamint a Heves mel­letti Ceászról Scenka voltak. Banc comes küldi Pál po­roszlóval Negodot a debrői monostor jobbágyot Ved és Vacy egri püspökség jobbá­gyai ellen elkövetett bűn­tényért Váradra, ahol tüzej?- yasat hordozva megigazuit, vagyis a sebe három napon belül meggyógyult, s így igaznak találták. 1222-ben Dénes, a király tárnokmestere ad parancsot a hevesi ispánnak bizonyos ítélkezésre. Az oklevélből ar­ról értesülünk, hogy Asu és Shmula hevesi várhoz tarto­zó községből többen vádolták az ugyancsak hevesi várhoz tartozó községekből többen vádolták ,az ugyancsak hevesi várhoz tartozó ecsegbeli hat jobbá­gyot azzal, hogy alá vannak vetve a századnak. Az ecse- giek viszont azt állították, hogy ők nincsenek alávetve a századnak, hanpm szabad dénárfizetők, s bizonyságul Foreos, Páson, Ipolt, Lucus, Uhusa, Jakab, Mátyás hevesi várjobbágyokra hivatkoztak. A, peres feleket Péter hevesi várispán Dénes királyi tár­nokmester utasítására küld­te Váradra tüzesvaspróbára. Az oklevelek igen sok tör­vénykezést, adományozást őriztek meg ebből a korból, amely mozaikok összeraká­sából elénk tárulhat a hevesi várispánság XIII. századbeli kialakulása, élete. Megerősö­désére azonban eléggé későn, csak a század végére, illetve a XIV. század elejére kerül­hetett sor egyfelől a tatár- dúlás, másfelől a szerviensek harca miatt. De ez utóbbi a megerősödés ellentmondását, az ispánság hanyatlásának kezdetét is jelentette. A ta- tárdúlás sok várispánságot, megyét szüntetett meg. A he­vesi viszont — jelentőségénél fogva — inkább megerősö­dött, jelentősége megnöve­kedett. / Megakadályozzák a vadtáborozást a Balaton partján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents