Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-14 / 163. szám
Nehéz eltérni a megszokottól Meditáció helyett döntésekre van szükség Üvegről, szerelmesen A közelmúltban egy, a szarvasmarha-tenyésztéssel kapcsolatos megyei tanácskozáson, az egyik előadó némi ingerültséggel jegyezte meg, hogy a termelő üzemekben hasznos lenne, ha véget vetnének immár a „hús vagy tej?” vitáknak s az energiát inkább a döntésre, a konkrét tervek kidolgozására fordítanák. A nem éppen nyugodt hangvételnek — sajnos — volt és van is alapja. Mert igaz, hogy a szarvasmarhaprogram végrehajtása során — az országban és Heves megyében egyaránt — születtek jó eredmények, de az is bizonyos, hogy a kezdeti lendület után némi megtorpanás tapasztalható, és az is biztos, hogy a szakosodás kérdésében sok gazdaság nem akarja, vagy nem meri letenni a voksol A szarvasmarha-program jelentőségét fölösleges hangsúlyozni hiszen nem csupán a mezőgazdasági szakemberek, de az ipari munkások, a hivatali dolgozók is fel tudják mérni, hogy a szarvasmarha-tenyésztés ma a mezőgazdaság egyik kulcsponti kérdése. Az ország lakosságának szüksége van tejre, tejtermékekre, a hússzükséglet egyhato- dát a szarvasmarha biztosítja, emellett az egyik legjelentősebb exportcikkünk. S hogy a tenyésztés helyzete miképpen alakul a közelebbi és távolabbi jövőben, az az egész népgazdaság számára is égetően fontos kérdés. Döntően hűs Az, elmúlt esztendő júniusában,' a megyei párt-végrehajtóbizottság is tárgyalta megyénk szarvasmarha-tenyésztésének helyzetét és állást foglalt a szakosodás kérdésében is. A megye domborzati, éghajlati viszonyai inkább a hústermeléshez adnak lehetőséget. Éppen ezért a jelenlegi és az 1980-ig kialakítandó tehénállomány 30 százaléka a tej-, 70 százaléka pedig a hústermelés irányába ésszerű, hogy szakosod j ék. A tejtermelésre alapvetően a megye déli részén lévő, alföldi termelőszövetkezeteknek gazdaságos berendezkedniük, a hegyesebb. dombosabb vidéken pedig a hústermelés a jövedelmezőbb. A hegyvidéki gazdaságoknak azért is célszerűbb a hústermelést választaniuk, mert a hizlalátelepek beruházási költsége lényegesen kisebb, mint a tehenészeti telepeké. A megyei párt-végrehajtóbizottság állásfoglalása, de a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium irányelvei is segítséget nyújtanak a megalapozott üzemi döntésekhez. Azt azonban, hogy végső soron l$:i mit tart gazdaságosabbnak, célszerűbbnek, csakis az üzemek dönthetik el. Sőt — el is kell dönteni, mert enélkül nem lehet egy tapodtat sem előbbre haladni. A gazdaságok korábban felvetették: mi lesz akkor, ha kimondjuk az igent a tejre, vagy a húsra. Hiszen a jelenlegi, döntően magyartarka állomány alapvetően vegyes hasznosítású típus. Nos, a kérdés ma már rendezett. A tejtermelésre berendezkedő gazdaságoknak a szakemberek alapvetően a Holstein-Friz fajtát javasolják. A tiszanánai termelő- szövetkezetben már 237 üsző található ebből a fajtából, s valószínűleg az andomaktá- lyai Egervölgye, a kerecsen- di Aranykalász és az egyesült tamabodi, boconádi, tar- nazsadányi termelőszövetkezet is Holstein-Friz tehenekkel népesíti be telepét. Ahol a pénzügyi lehetőségek nem adnak alkalmat a drága, import tehenek megvásárlására, ott célszerű mielőbb megkezdeni a keresztezési munkákat A megyei állattenyésztési felügyelőségen azonban — ilyen tervvel, kéréssel — eddig egyetlen gazdaság sem jelentkezett A hústermelő gazdaságoknál a magyar-tarka fajta igen alkalmas jelenleg is, később is, a tenyésztésre. Azonban a jobb húsformák, a kedvezőbb hús-csont arány kialakítása érdekében szükségszerű az állomány keresztezése az úgynevezett limousine és chafolais francia fajtákkal. Ugyancsak az állattenyésztési felügyelőség véleménye szerint — a keresztezési munkák elindítása rendkívül vontatottan halad. Nehéz tehát eltérni a hagyományostól, pedig a fejlődés mindenképpen ezt követeli. Betonvárak helyett egyszerűbbet Ha az eddig felépített Szakosított telepek költségeit vizsgáljuk, meghökkentő következtetésekre juthatunk, Egy-egy tehénférőhely költsége rendkívül drága, akad olyan telep, ahol 100 ezer forint körül mozog. Pedig a szakemberek szerint a szarvasmarha nem igényli a vasbeton férőhelyet, sokkal egyszerűbb is megtenné. A Holstein-Friz fajta pedig még az átlagosnál is igénytelenebb a férőhellyel szemben. Éppen ezért feltétlenül érdemes a jövőben fontolóra venni, hogy miképpen lehetne olcsóbban, gazdaságosabban, célszerűbben építkezni. Ugyanakkor viszont — az eddigi tapasztalatok alapján — azt lehet elmondani, hogy a technológia korszerűségére több figyelmet érdemes szentelni, és a jó megoldásoktól nem kell sajnálni a pénzt A szarvasmarha-program kapcsán — megyénkben is — felmerült a tartásrend- szer kérdése is. Az állásfoglalás az, hogy a jelenlegi tehénállománynál a kötött, később a kötetlen tartás az indokolt A hústermelő gazdaságodénál pedig most is, később is a kötetlen tartás a célszerű. Jövedelmezőség A program szerint a kővetkező ötéves terv időszakában olyan feltételeket kell teremteni, hogy a tehénállomány a mezőgazdasági nagyüzemekben 32—35 százalékkal emelked jék. Ez' azt jelenti, hogy megyénkben 1980-ra mintegy 31 ezerre szükséges növelni a tehenek számát Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy megyénkben az ütem a kívánatosnál lassúbb, vontatottabb. Pedig egyelőre férőhelyprobtott telepek csupán 80 százalékban vannak kihasználva. Ez a kihasználtság erősen rontja a telepek gazdaságosságát, jövedelmezőségét S itt eljutottunk egy újabb olyan kulcsponti kérdéshez, mely erősen foglalkoztatja az üzemeket. Vajon a jövőben jövedelmező marad-e a szarvasm arhatenyésztés ? Az 1973-ban kiadott szabályozók az ágazatnak 15 százalékos nettó jövedelmezőséget biztosítottak. Azonban — érthető módon — a szabályozó rendszer a fejlesztésre kell, hogy serkentsen, s ahol nem törekszenek erre, másrészt pedig nem tudják emelni kellő ütemben a hozamokat, ott bizony lassan „elkopik” a jövedelmezőség. A szakosodás fontosságát éppen ezért hangsúlyozzák lépten-nyomon az irányító szervek, a szakemberek. Évi 2000 literes tej hozammal mar sem, de később különösen nem lehet remtábillis termelésről beszélni. A szarvasmarha-tenyésztés, a -program a fejlődés egy újabb szakaszához érkezett. Ma már nem elég pusztán az állományt növelni — bár ez alapvető feladat —, hanem más, fontos kérdésekben is dönteni szükséges. El kell dönteni a „hús, vagy tej ?” kérdést, ki kell választani a kellő fajtát, tartási rendszert, technológiát, több gondot szükséges fordítani a takarmányellátásra, a szakemberekre, szakmunkásokra s nem utolsósorban a fejlesztési elképzelések következetes, precíz kidolgozására. Mindehhez a megyei állattenyésztési felügyelőség szakemberei szívesen segítséget adnak. Az új, fejlettebb szakaszban nyilvánvalóan más köz- gazdasági szabályozó rendszerrel találják magukat szemben a gazdaságok. Ezért érdemes és szükséges mielőbb megteremteni a feltételeket az .Átálláshoz”. Mert aki később ébred és nem megfontoltan dönt, később súlyos hátrányt szenvedhet. — Mintha színház lenne, mintha nonstop pantomim műsor menne, mintha mindenki egyformán tenne... Kör alakú dobogókon mozognak, jönnek-mennek, tűzbe merítik „kelléküket”, a hosszú „pipát", aztán letartják, forgatják, belefújnak. Arcuk tüzel a munka hevétől, meg a piros torkú kemencék leheletétől, hajuk nedvesen fejükre lapul, szemük csillog, s csak dolgoznak, elbűvölő mozdulatokkal, hangtalanul. Mintha mindegyikük varázsló vagy szemfényvesztő lenne, százszor csodált illuzionista, a folyó-olvadó tüzet apró gömb alakban kimerítik a narancs izzásból és a gömb nő, új szint kap, csillogást, áttetszőre nyúlik, ovális lesz, majd alul ellapul. Közben sistereg, fénylik, hőt sugároz, s mire felocsúdsz — üveg született a tűzből. Parádsasváron aligha titok az bárki előtt is: legjobb üvegfúvó az „öreg”. Később azért, amikor a munka zaja elől egy csendesebb irodába húzódva beszélgettünk, megkérdeztem tőle: — így igaz-e? — Nem gondolnám — válaszolt — egyformák vagyunk itt. Jó lehet csak mindegyik, a rossz meg se maradna, meg se maradhatna. öregnek titulálták, noha nem látszik idősnek. — ötvenhárom vagyok, lassan megöregszünk. Igaz, a munkaviszonyom is majdnem olyan öreg már, mint jómagam vagyok. Negyven évet töltötttem eddig az üvegszakmában. Itt kezdtem, ebben a gyárban, gyerekfejjel, és itt vagyok ma is a nyugdíj közelében, Na, persze, azért csak elkerültem egyszer, még 49 október tizedikén, amikor itt leállt a gyár. Akkor elkerültünk innen, szinte mind, üvegfúvók, Tokodra, Tarjánba, Sajószent- péterre... — De, hogy sorrendet tartsak, tán csudálkoznak is rajta, hogy olyan fiatalon, gyerekfejjel álltam be munkába. Pedig így volt ez, velem is, másokkal is. Én például itt lakom, itt születtem, apám is, nagyapám is itt született. A mesterség úgy szállt apáról fiúra, amit — gondolom — kevesn mondhatnak el. Nekem valóban üveges volt a dédnagyapám is. Rendes, ballonos. Nagyapám már finomcsiszoló mester lett édesapám meg, mint üveg festő, szintén itt dolgozott. — Hogy olyan régi lenri ez a gyár. azt kérdezi? Hé igen, olyan régi; még Ií. Rá kóczi Ferenc idejéből val* Vándorhuta volt, több helye" dolgozott, mindig ott, ahov a fát könnyűszerrel oda tud ták vinni. Mi is fával fű töttünk itt, egész 49-ig, mile nem állt a gyár. Hogy magamról is szó! jak... Hiszen arról beszéleV A kérdés meglett volna gyé rekkoromban, hogy milyev szakmát válasszak, de a vá lasz is megvolt rá mindján hogy csak üvegesnek, csai ide, a gyárba. Azt megkövetelte a tőkés, az nem lehetett, hogy ha valaki itt dolgozik, annak a fia ne ide jöjjön. így jártam én is, pe dig szívesebben álltam volna el valahová lakatosnak. — Mondom, maradtam, napi nyolcvan filléres bérért. Tiznenégy órát kellett dolgozni érte, sok volt, sok, de nem bántam meg. Mert ahogy elteltek az évek, kezdett jobbra jönni minden. M is megalapoztuk a családi körünket. Itt a házunk, itt építettem a fiamnak is, a lányom is itt van velünk, s férjével együtt. — ök is... Persze, hog- ők is itt vannak a gyárbar de ők nem kényszerből, ha nem mert megszerették. / fiam a nagyapja szakmájá tanulta ki, üvegfestő lett é - ide szegődött el a vejem is. — Szeretjük is, mind a" egész család az üvegszakmá* Most talán meg is kérdez hetnék; miért, miért oiyai szép az. Erre csak azt mondhatom, azért, mert mindif van benne valami új, mindig tanulunk valami újat, szebbet. Nagy élmény, higgye el nekem. — Gyerekkoromban, alig, hogy üveges lettem, alig 15 évesen,, mindig az volit bennem, hogy minél nagyobbat készítsek. Aztán, hogy Tarjánba kerültem, finomabb munkára kényszerültem. A nagy demizsonok után kisebb korsók és palackok következtek Itthon is, amikor újra megindult a munka a gyárban, pohárral kezdtünk, világító- eszközökkel, vázákkal, hamutartókkal. .. Hányat is csinálhattam. .. ? De nehéz lenne kiszámolni! És nemcsak azért, mert olyan nagyon sokat, hanem mert 17. éve vagyok, a kelyhes műhelynél, és minden darabot brigádban, közösen készítünk. — Itt aztán el is válik, a brigádban, hogy ki a jó üvegfúvó. Azt mondom, az kall hozzá, hogy mindenhez értsen. Nemcsak magához a fú- váshoz, hanem a szerszámhoz is, hogyha elromlik, meg tudja csinálni. Az olyan igen, az már jó üvegfúvó. A.zokat szeretjük, tanítjuk, és ők is megszeretik a szakmát, az üveget. — Kell is, hogy megszeressék. Az kell, hogy ők még jobb szakembereivé, hogy ne mondjam, művészeivé váljanak az üvegnek. Ne tudjanak róla másképppen , beszélni, csak szerelmesen... Mert ugye, mi régiek, lassan csak kiválunk belőle. Elmegyek nyugdíjba én is, az év végével. Akkor, úgy gondolom, csak a méheimmel vándorolok majd... Az utolsó szavakat már az üzembe való visszatértében mondja, hallják is többen, s mosolyognak. Mert az nem így lesz. A „Kiváló dolgozó” címmel nyolcszorosán kitüntetett Somfai Sándorról senki sem hiszi el, hogy jöhet olyan idő is, nyugdíjasán vagy nem nyugdíjason, amikor ő elkerülné a gyárat. És elfoglalja most újra a helyét, melynek őrzésére a fiatal művezetőt kérte meg. S nem is volt fennakadás semmi a munkában. Nem csoda: a müvezetg, és szinte mind, aki fiatal a gyárban — tanítványa volt Somfai Sándornak. Talán ezért is, hogy szépen születnek a szavak, ha szól az üvegről. BECKY TIBOR 1971. július 14„ vaiMMjt Űjabb kompolti siker A hibrid lucerna születése Dr, Bojtos István virágpor steril Iucernaegyedeket vizsgál az üvegházban. (Foto: Puskás Anikó) Dr. Böjtös Zoltánt, a mezőgazdasági tudományok kandidátusát, osztályvezetőt, szakmai körökben az egyik, legismertebb magyar lucernaneme sítöként tartják számon.. Nem véletlenül, hiszen munkásságát ismerik szerte Európában, sőt a távoli Egyesült Államokban is, miután publikációi már több nyelven: megjelentek. Kompolti dolgozószobájában most régi emlékeit idézi. — A lucerna iránti érdeklődésem korán kezdődött. ParasztdinasztiáHan születtem, akit csak ismertem, mindenki földműves volt a családban, így érthetően közel kerültem a földhöz. A növények életét azonban behatóan mégiscsak a budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetemen töltött évek alatt ismertem meg. Ott Surányi János profesz- szor ajánlotta nekem, hogy foglalkozzam lucernával. Az első kísérleteimet az ő felügyeletével végeztem. Amikor befejeztem az egyetemet, csaknem egy évtizedet töltöttem el a határral szomszédos Mosonmagyaróváron, a Grábner Emil által alapított országos hírű növénynemesítő intézetben. Böjtös Zoltán a nagyobb arányú nemesítéshez mégiscsak az 50-es években látott hozzá. Akkor a Magyar Tudományos Akadémia marton- vásári kutatóintézetében dolgozott. A néhai Brunswick család híres parkerdővel övezett kúriája nyugalmas körülményeket biztosított a kutatóknak. — A lucernanemesítés rendkívül lassú folyamat, egyike a legnehezebb feladatoknak. Sokan feladták már. Az én több, mint 10 esztendeig tartó munkámat viszont siker koronázta. 1961-ben államilag is elismerték a Sy- nalfa elnevezésű lucernafajtámat. Ez volt akkor Európában az első szintetikus fajta, melynek előállításában én alkalmaztam először a tömegkeresztezés módszerét. Magyarországon a lucerna-vetésterület mintegy harlémák sincsenek, a szakost madán termelik ma is ezt a fajtát. Intenzív hasznosítású, tehát öntözéssel több termést ad, mint a korábbi hazai fajták. Vetőmagjából Ausztriába és Nyugat-Né- metországba is exportálunk néhány vagonnal. Az első sikere után nem állt meg Böjtös Zoltán, hanem egy nemzetközileg is jelentős munkához fogott. Egy évtized után ugyanis bebizonyosodott, hogy az Igen jó tulajdonságokkal rendelkező Synaifa a korszerű igényeket már nem elégíti ki. Ezért újabb fajtákat keresett, amelyek adott területen az eddiginél nagyobb terméshozamokat adnak. így merült fel tulajdonképpen a hibrid lucerna előállításának gondolata. * A hibrid lucerna nemesítésére irányuló törekvéseket a hibridkukorica-előállítás tapasztalatai alapján csaknem 30 évvel ezelőtt kezdték meg az Egyesült Államokban és Franciaországban más-más módszerekkel. Ezek a kísérletek azonban nem jártak tökéletes sikerrel. Nem sikerült ugyanis olyan módszert kidolgozni, amely gazdaságos lett volna. — A hibrid lucerna előállítása különösen nehéz feladatnak bizonyult. 1966—67- ben egy esztendőt töltöttem az Egyesült Államokban Ford-ösztöndíjasként. Az ott szerzett tapasztalatok alapján előbb Marton vásáron láttam hozzá, majd Kompolton folytattam a híbridlu- cerna-nemesítési kísérleteket. Kaposi Levente 1968-ban egy év alatt 80 ezer lucernát vizsgáltunk meg a tény észkertekben és a szántóföldeken. Ebből a hatalmas mennyiségből választottam ki 26 virágpor steril egyedet. Mint azonban ketsóou kiderült, összesen csak négy mutatott megfelelő tulajdonságokat. Ekkor az NDK-beli bernburgi mezőgazdasági kutatóintézettől, amellyel tudományos együttműködésünk van, kaptam még kilenc virágpor steril egyedet és így összesen 13-nak a keresztezésével vizsgáltam ezek öröklésmenetét. A vizsgálat meglepő eredménnyel zárult, mert csupán egy örökítette a hibrid lucerna előállításához szükséges tulajdonságokat. Ezzel a kísérletsorozattal indult el tehát Böjtös Zoltán, amikor 1971-ben előállította az első kísérleti lucemahib- rideket. — 1972-ben Hajdú böszörményben, Kompolton, Szarvason és Tardoson kis parcellákon kezdtem meg az első hibridek kipróbálását, különböző talaj- és éghajlati viszonyok között. Nyomon követtem, hogy öntözéssel és nagyadagú műtrágyázással milyen terméseredményeket ad az új fajta. A kétéves átlag alapján a hibrid lucernából mintegy 10 százalékkal több termést takarítottak be. mint amennyit a legjobbnak számító Tápiószelei, Szarvasi és a Synaifa adott. A Német Demokratikus Köztársaságban Bemburgban is kipróbáltuk a hibrid lucernát és az ott legjobbnak tartott francia fajta, az Europe terméseredményét 10—18 százalékkal szárnyalta túl. Egy probléma azonban mégis akadt. A betegségekkel szemben csak részben ellenállók ezek az első hibridek. A továbbiakban tehát nemesítéssel kell fokoznunk az ellen- állóképességüket. Ez 5—10 százalékkal tovább növelné a termésátlagot, amely eddig példa nélküli az egész világon. Dr. Böjtös Zoltán eredményei tehát nemzetközileg Í6 kiemelkedők. Érdeklődnek iránta Franciaországban, az NDK-ban, a Szovjetunióban és Bulgáriában. Kompolton 300 hibridkombinációt állítottak elő. Ezek közül a két legjobb hibridet a kápolnai Alkotmány, a káli Petőfi és a szentistváni termelőszövetkezetben, illetve a Füzesabonyi Állami Gazdaságban nagyüzemi körülmények között vizsgálják tovább. Jövőre természetesen még több helyen és nagyobb területen nyílik erre majd lehetőség. A hibrid lucernát elképzelések szerint kezdetben az országos termőterület mintegy negyedrészén vetik, amely megköveteli az öntözést és a nagyadagú műtrágyázást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más fajták teljesen háttérbe szorulnak. A hibrid lucerna bevezetésétől mindenesetre a termésátlag növelését várják a szakemberek. Életéből eddig csaknem három évtizedet a lucerna-te- nyészk érték ben töltött. És mégsem unta meg, sőt ma I sem unja a sokaknak talő egyhangúnak tűnő műnk?' Egy-*gy siker mindig továb bi elmélyült tevékenységr sarkallta és sarkallja ina is Mentusz Károly J
