Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-13 / 162. szám
Merre halad a szénbányászat? A harmadik ötéves tervidőszak végén — az akkor feltárt új hazai szénhidrogén-lelőhelyek és a gyors ütemben növekvő szovjet kőolajimport eredményeképpen — kedvező lehetőség adódott, hogy a szénbányászatban ésszerűen koncentrálják a termelési kapacitásokat. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy felszámolhatták a veszteségesen vagy alacsony termelékenységgel működő aknákat, a munkaerőt, s a nagy értékű gépeket pedig magasabb termelékenységű bányákba csoportosították át. A koncentráció eredményeképpen az egy aknára jutó termelés mintegy negyven, a termelékenység pedig csaknem ötven százalékkal emelkedett, miközben a működő aknák száma a felére csökkent. A szénbányászati munkák racionalizálása egyszersmind a kitermelt szén minőségét is javította. A racionalizálás jelentősége abban összegezhető, hogy az elmúlt egy-két évben megszilárdult a szénbányászat helyzete, stabilizálódott a termelés és a felhasználás. A termelés például 26—27 millió tonna közötti szinten állandósult. A szénbázisú erőművek teljes kihasználásával a hazai széntermelés kétharmad részének állandó értékesítése biztosított. _ Az idén az erőművek a szénbányászat termelésének 64 százalékát veszik át. Most, amikor az energia- válság hatására világszerte nőtt a szén „becsülése”, felvetődik a kérdés: milyen jövője van a hazai szénbányászatnak? Az elképzelések szerint a következő,években is az erőművek lesznek a hazai szén legnagyobb fogyasztói. Ez egyben azt is lehetővé teszi, hogy bányákat csak ott zárjanak be, ahol a szénvagyon kimerülése, vagy egyéb objektív körülmények ezt elkerülhetetlenné teszik. Tavaly felülvizsgáltak min - den üzemet, ahol az évi szénfogyasztás meghaladja a háromezer tonnát. A vizsgálattal azt kívánták elérni, hogy az ipari fogyasztók a jövőben csak ott térjenek át a széntüzelésről a fűtőolaj- vagy gázfogyasztásra, ahol ezt a technológia, a környezetvédelem vagy a műszaki követelmények indokolják. A több száz üzemre kiterjedő felmérés eredményeképpen 200—300 ezer tonnával sikerült növelni a szénigényeket. A leghatékonyabb intézkedések az erőművekre vonatkoztak. Ezek lényege az, hogy a meglévő széntüzelésű erőműveket a műszakilag lehetséges legnagyobb mértékben használják ki. A korábbi előirányzatokhoz képest így jövőre mintegy egymillió tonnával, 1980-ra pedig csaknem 2,5 millió tonnával növelhető a hazai erőművek szénfelhasználása. A szénbányászatban új szakaszt nyitott a nagy kapacitású külfejtések üzembe helyezése. A hazai lignit- kincs kiaknázásának jelentős létesítménye a visontai Tho- rez Külfejtés, amely a Gagarin Hőerőmű szénbányájaként 1969-ben kezdte meg a termelést. A teljes termelési kapacitás elérése után a külfejtés évente csaknem nyolcmillió tonna lignitet ad — a mélyműveléses bányászatnál tízszer nagyobb termelékenységgel. Ezzel nyolcszáz megawatt erőművi teljesítmény szénellátását . teremtették meg. A visontai bánya mintegy 176 millió tormát kitevő, lefejtésre tervezett lignitva- gyona ily módon a népgazdaság villamosenergia-igé nyének kielégítésében is je jentős szerepet játszik. Az olaj- és gázfogyasztás növekedésével a szén a következő években, sőt a távlati tervekben sem veszít jelentőségéből. Az egyre növekvő villamosenergia-igé- nyek kielégítésében előtérbe kerülnek — az atomerőmű vek mellett — a hazai szénre telepíthető széntüzelésű erőművek. Az elképzelések szerint az erőműveket néhány nagy, jól gépesített, magas termelékenységű szénbányára, elsősorban külszíni fejtésekre összpontosítják. A bükkábrányi lignitkülfejtésre telepíthető mintegy 2000 megawatt teljesítményű Bükki Energetikai Kombinát fejlesztési koncepcióját már jóváhagyták. Ennek alapján megkezdődött az előkészítő munka, s a beruházási javaslat kidolgozása is folyik. Emellett vizsgálják az Oroszlányi Erőmű bővítésének műszaki-gazdasági lehetőségeit is. Mint dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter az ország energiahelyzetével foglalkozó sajtótájékoztatóján is elmondta, a szénhidrogének mellett számunkra továbbra is fontos a szén aránya. Bár tüzelőanyag-felhasználásban csökken, az erőművekben elégetett szén mennyisége ezután is növekszik. A már megtett és tervezett intézkedések — ezekről hozott határozatot a Minisztertanács legutóbbi ülése — hosszú távra stabilizálják m hazai szénbányászatot. K. Nyíró József Kongresszusi munkaverseny emberközelből A gyöngyöshalászi Győzelem Termelőszövetkezetben a Zrínyi szocialista brigádnak olyan tekintélye van, mint mondjuk Balczónak volt az öttusázók között. Ha a Zrínyi szocialista brigád elindult a termelőszövetkezeten belül meghirdetett brigádversenyen, valahogy mindenki úgy van vele, hogy így is, úgy is ők nyerik a versenyt, nem lehet tőlük elvenni az elsőséget. Így volt ez tavaly is, tavalyelőtt is. Miért és mitől olyan jó ez a brigád? Ezt kérdeztük Tusnádi József szőlészagronó- mustól, aki a termelőszövetkezetben —, ahol egyébként hat szocialista brigád van — szakértőnek számít, ő a versenybizottság elnöke. — A Zrínyi már igazi szocialista brigád. ilyeneknek kell majd lenniük a közeljövő szocialista brigádjainak. Az asszonyok több mint tíz esztendeje dolgoznak együtt, jól ismerik egymást, s a munka során kialakult jó emberi kapcsolat az alapja az elért sikereknek. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert kevesebbet beszélünk róla, mint kellene. Éneikül pedig nincs brigádmozgalom, különösen szocialista brigádmozgalom nincs. — A kongresszusi munkaversenyben részi vesz-e a Zrínyi Ilona szocialista brigád? — Mint mindig, most is a kezdeményezők között voltak. A kongresszus tiszteletére indított munkaversenyben felajánlották, hogy az évi kötelező százhúsz munkanap helyett húsz százalékkal többet fognak dolgozni az idén. A részes paradicsomból az eredetileg tervezett termés- mennyiséget tíz százalékkal túlteljesítik. A faluban épülő óvodánál mindenki öt óra társadalmi munkát vállalt és egynapi keresetüket felajánlották az óvodának, hogy játékokat vásároljanak az apróságoknak. — Mi minden valósult eddig meg a vállalásokból? Erre a kérdésre mór Szabó Antalné, a Zrínyi Ilona szocialista brigád tagja válaszol és azzal kezdi, ami nem sike— Nem sikerült a paradicsomból a vállalt többlettermést elérni. Ez, sajnos, már biztos. A jég elverte az ígéretünket, de, hogy húsz százalékkal túlteljesítjük a kötelező munkanapok számát, az biztos. Ha bárhol van valami munka, mi megyünk. Tavaly még a magtárnál is segítettünk belapátolni a terményt. Nem könnyű mun. ka volt, de valakinek úgyis el kell végeznie, mert ki bánja, ha nem mi. ha kint marad a gabona? — Nem jelent túl sok többletmunkát a vállalások teljesítése? — Én úgy vagyok vele, meg gondolom, a többiek is a brigádból, hogy nem éreztem többletmunkának, amikor az óvoda építésében segítettünk. Igaz, az asszonyok többsége itt, a brigádban kinőtt abból a korból, hogy óvodába vigye a gyereket, de ugye milyen jó annak a fiatal anyának, ha már kész lesz az óvoda, lesz a gyereknek hely, ahol nyugodtan hagyhatja. Most lenne jó nekünk is abban a korban lenni, hogy gyereket vigyünk az óvodába, nem úgy mint a mi korunkban, hogy vittük ki a kicsit magunkkal a földre. Szóval, hogy visszatérjek rá, én egyáltalán nem érzem megerőltető többletmunkának. Csak így élhet jobban az ember. Azt mondom, bárcsak előttünk is lettek volna szocialista brigádok, amelyek jobbá tették volna a mi életünket. — Azt is hallottam, hogy eljárnak egymás házához segíteni? i — Ha szükség van rá, igen. Nemrégiben megoperálták Szűcs Józsefnét. Elmegyünk hozzá segíteni a ház körüli munkában. Jólesik az ilyenkor, érezze, hogy hozzánk tartozik, meg aztán mindenkivel előfordulhat, hogy beteg lesz. Az ember ne azt érezze, hogy csak akkor jó. ha dolgozni tud, utána meg rá se néznek. — A munkán kívül szokott-e együtt lenni a brigád? —' Most már hagyomány, hogy együtt ütjük meg a névnapokat, összeülünk asz- gutafif*, «Jw^u*s4uiú*. «fiukéi tünk is már együtt. Most vasárnap felmegyünk a Mátrába a Sástóhoz. Ami pénzt kapott a brigád, egyben tartottuk, mert jobb az, ha együtt költjük el, mintha mindenki külön-külön vásárolna valamit. A Zrínyi szocialista brigádban több mint tíz éve dolgoznak együtt az asszonyok. Most már a munkán túl is szeretnek együtt maradni, mert nemcsak egymás mellett dolgoznak, hanem egymásért is. Sz. A. Gyúr kő Géza: A jó sztori: ■ : az NDK mezőgazdasága Tízmillió tonna A dobolni kemizálási központban folyik a rakodás, a hatalmas raktárakból szállítják a vegyszereket a járás termelőszövetkezeteinek földjeire. A magyar Ikarus lágy rugózással nyeli a kilométereket. És a kilométerek óta még dolgozó, vagy már csak hatalmas, holdbéli kráternek tűnő lefejtett külszíni bányák mellett suhan el utasaival, meg a levegőt sárgás opálszínbe burkoló óriás gyárkémények tövében, amelyekhez természetesen sok ezer munkást foglalkoztató gyárak tartoznak. Drezda, Lipcse, Halié, Magdeburg, mint valami kifli ível délkeletről fel északra, az NDK egyik legjelentősebb ipari körzete, s azon belül is az óriási vegyipari üzemeinek sora. Kereken harmincezer ember dolgozik a vegyipar ama ágaiban csak, amelyek „közvetlenül”, vegyszerekben, műtrágyákban szolgálják az NDK mezőgazdaságát. Tízmillió torma műtrágya! Nem kis mennyiség. Ennyit gyártanak, meg vagy kétszázfajta gyom- és rovarirtót. Épül már egy új karba- midüzem, amely ötezer kilométerről, a Szovjetunióból kapja a földgázt, s az egyetlen év alatt egymillió tonnát gyárt majd. Ennyit dió(?)héjban a vegyiparról. Az ipar más ágazatainak és a mezőgazdaságnak a kapcsolatáról csak annyit, hogy jelenleg 136 ezer traktor, 12 ezer kombájn és 13 ezer tehergépkocsi dolgozik az NDK-ban. Az autóbusz most maga mögött hagyva az ipar szükséges, de azért mégis kevés- bés vidám vidékét, egyértelműen mezőgazdasági területen, a döbelni járás hatalmas gábona-, burgonya-, cukorrépa- és lucematáblái között kanyarog, ahogyan az út szalagja vezeti Ostrauba, a járási mezőgazdasági szövetség központja felé. Egy hónapja esik errefelé az eső, de gyamot sehol nem látni, a tájképek festőinek nem lenne más színnel dolguk, mint a zöldnek festményen talán egyhangú, de a szakember számára szívet-lelket gyönyörködtető haragvó mély színével. A Kari Marx Érdemrenddel kitüntetett járási mezőgazdasági szövetség, amelynek fiatal igazgatóját Helmut Rehenek hívják, megérdeA régit nem lehet használni Kevés a tehergépkocsi. Meglehetős gondot jelent mezőgazdasági nagyüzemeinkben, különösen a nyári munkák idején a szállítás lebonyolítása: kevés a tehergépkocsi. Vannak, akik ezért a közismert kormányhatározatra „neheztelnek”, amely szerint a régi, már „lefutott” járműveket fokozatosan ki kell vonni a forgalomból. És a KPM illetékes szervei végzik is a selejtezést, és levétetik a rendszámtáblát azokról a gépjárművekről, amelyek nem felelnek meg az előirt műszaki követelményeknek. Előre kell bocsátani, amit a KPM egyik illetékes vezetője is mondott: nincs igazuk azoknak, akik azért méltatlankodnak, mert a le minősített gépkocsit kivonják a forgalomból. Ezt ugyanis a kormányhatározattól függetlenül is megtették azelőtt is, s meg kell tenniük — mindnyájunk biztonsága érdekében! — a jövőben is. Azon tudniillik, hogy egy műszakilag elavult és éppen ezért a közúton nagy baleseti veszélyt jelentő gépjármű tovább közlekedjen-e, vagy sem, még vitatkozni sem lehet. A mezőgazdasági nagyüzemekben. főként a termelő- szövetkezetekben érthetően nagyobb gondot jelent a selejtezés, mint más, esetleg i«an» vaay. «aüUata «álla»latnál. Ugyanis az új, s nagyobb rakterületű, kapacitású gépkocsit elsősorban nem a termelőszövetkezetek vásárolhatták meg, mert részint nem volt erre elegendő pénzük, másrészt pedig nem is részükre utalták ki azokat, így aztán kénytelenek voltak ipari, szállítási üzemektől, vállalatoktól régi gépkocsikat vásárolni, s ezek fölött aztán eljárt az idő. Az elavult kocsipark ezért nagyobb részben náluk található. Szinte valamennyi megkérdezett termelőszövetkezeti gépcsoportvezető elmondta, hogy most már pénzük lenne ugyan új, nagyobb teljesítményű tehergépkocsira, de nincs gépkocsi. A gondokat jól illusztrálja, hogy még John-Deere gépsorhoz tartozó IFA-kocsik sem érkeztek meg mind, amelyeket az érintett kilenc Dél-Heves megyei közös gazdaságban már az év első felében vártak. Az igények nap mint nap felmerülnek, s el is jutnak az illetékes helyekre, de megoldás egyelőre még nincs. Pedig összességében megyénkben is közel 18 ezer vagon elszállítani való gabona sürgeti az elkövetkező hetekben, mipokban e gond megoldását. Ehhez jön még a nem kis mennyiségű zöldség-gyümölcs is, amelynek jelentős időszakban kell „mozgatni a termelőhelytől a fogyasztóig, de legalábbis a legköze lebbi vasútállomásig... A növekvő és sajnos, tartósnak mutatkozó gondokon egyes javító szervizek úgy próbálnak „enyhíteni”, hogy meghirdették: vállalják a lerobbant gépjárművek műszaki vizsgára való előkészítését. Ezzel — amennyiben ezen járművek olyan mértékű megjavítását érthetjük, hogy azok valóban biztonságosan közlekedhetnek tovább — egyet is lehet érteni. A KPM-szervek illetékes képviselőinek azonban másfajta tapasztalataik is vannak: egy-egy ilyen „felkészítés” esetenként nem jelent többet, minthogy a gépjármű „átbukdácsol” a vizsgán, s azután rövid idő múlva újra nem alkalmas — tartósan és biztonságosan — a szállításra. Tehát az ilyen „felkészítés”, magyarázatra nem szoruló okoknál fogva, veszedelmes tendenciáknak nevezhető...! A megoldás nem egyszerű. A kormányhatározatot végre kell hájtani, noha vitathatatlan: megfelelő számú új és nagy teljesítményű teher- gépkocsi biztosítása nélkül a gondok csak tovább „gyűrűznek“*«.. mel minden figyelmet. Nemcsak azért, mert-e szövetségen kívül még csak három másik ilyen kapta meg ezt a magas kitüntetést, hanem amiért megkapta. S ha ezt megtudjuk, jobban megértjük az NDK mezőgazdaságának egy sajátos vonását, fejlődésének egy rendkívül érdekes, figyelemre méltó és nem kevés szempontból tanulságos jellemzőjét is. , Aligha van szükség arra, hogy az olvasót a hektárok mennyiségével, a gépek számainak adataival terheljem. A szakembernek egy-egy kikerülhetetlen adat éppen eleget mond ahhoz, hogy megértse azt, amit a „laikus” megérezhet a dolgok lényegét illetően. Inkább arról essék szó tehát, hogy miért kapta a szövetkezés ezt a kitüntetést és egyáltalán mi is ez a szövetkezés? Helmut Rehe Igazgató mondta el az alábbiakat: Az ostraui szövetkezés 6400 hektár szántón, 550 hektár gyümölcsösön dolgozik összesen nyolcszáz taggal. Itt, e területen kezdtek szerveződni 1952-ben a termelőszövetkezetek, s annakidején — ismeretes ez nálunk is — ahány falu, annyi sok szövetkezet: egy-egy községben több is volt. Teltek az évek, erősödött- az NDK ipara, több és jobb és főleg nagyobb kapacitású gépek indultak ide, a döbelni járásban is, mígnem meg nem értették az itt dolgozók: erősebb összefogásra van szükség. Minden területen. Most tessék figyelni! Az összefogás egyik eredményeképpen e járás székhelyén — de az NDK más területein is, jelenleg már vagy 250 helyen — „kemizálási központ”-ot hoztak létre, társulásos alapon, de állami segítséggel is az időközben nagyobb egységekbe szerveződött termelőszövetkezetek. (Már ez az utóbbi, ez a tíz községből hat. termelőszövetkezetbe való egyesülés is a fejlődés és előrelépés jele volt, különösen az volt ez a kémiai központ. Két repülőgéppel, hatalmas raktárakkal. teherautó- és vontatóparkkál, kölcsönösen elszámolási alapon áll rendelkezésre nemcsak az Ost- rau környéki hat szövetkezetnek és a nem sokkal később belőlük megalakult szövetségnek, de a járás többi szövetkezeteinek is ez a speciális állomás. Koncentráció, emberben, irányításban, nyersanyagban, gépekben és hatásfokban! (Következik: Az elűzött rém) Jimusősfi 10H,. Julius u..
