Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-13 / 162. szám

I §i Sím fíiftrtl tiív 1 ''árosligeti Vajdahunyadvárban • forgatja legújabb film- m « * ••• f j;,[ Sándor Pál. A szeptemberben műsorra kerülő produk­téó címe. „Itt járt Mátyás király". Képünkön: éjszakai forgatás. (MTI-foto: Bisztrói Károly felvétele.) A véletlen folytán szerdán este a franciák által készített dokumentumfilm-sorozat- ban a nagy csaták közül ép­pen a sztálingrádi ment a tévében és másnap mutatták be a moziban ezt a filmet, amely ugyancsak a sztálin­grádi csata egy érdekes epi­zódját eleveníti fel, Juri) Bondarev azonos című regé­nye alapján. Ilyen témaismétlés kap­csán a néző joggal tart attól, hogy az azonos események, a már ismert, de eléggé mé,g nem ismert apró és nagyobb részletek majd zavarnak és átúsznak az emlékezet és a képzelet síkjain, zavarva és s/mezve, esetleg semlegesít­ve is egymást. És ez a két egymásnak időben oly közel álló filmélmény mégis elkü­lönült, nem rontotta egymás hatását, ,S„ha azt állítom, hogy az Égő hó című játék­film tetszett valódibbnak, ér­zelmileg Igazabbnak és gaz­dagabbnak, akkor ez nem a véletlen műve. Szerdán este. « franciák alapos és jól dokumentált filmjében ésszerűen, logikai sorrendben tálalva az esemé­nyeket. komoly szakértőkkel és a történelmi események résztvevőivel együtt kaptunk valami lényegeset és izgal­masat, amit a filmhíradók egykori felvételei is támo­gattak. A film a kérlelhetet­lenül bekövetkező eseménye­ket rögzítette riportszerűen. Nem volt hatástalan. De ez az Égő hó más, több és igazabb, mint maguk a históriai dokumentumok. A filmhez Jurij Bondarev re­génye szolgált alapanyag­ként; a regény pedig embe­reket, hősöket, katonákat, apákat és fiúkat, szenvedő és meghaló, életben maradó és a győzelemért minden áldo­zatra kész népet állít a tör­ténés tengelyébe. Apró mo­zaikokat illeszt össze zárt lé­lektani handrendben. bele- ágyazva a kicsiny csoportot a nagy egészbe, ahol az egy­másra utaltság és az egymá­sért való felelősség mércéje megszüntet minden önzést és egyéni érdeket. A film rendezője Gaörtl Jcgiazarov. nyilván a fiata­labb szovjet filmrendező nemzedék tagja. Az esemé­nyek jellemformáló hatását csak annyi pátosszal és len­dülettel hangsúlyozza, amennyi szükséges. Hősei ki­fakadnak és elfáradnak, fia­talok ts öregek, lelkesedésük nem azonos hőfokú a külső­ségekben, de a vállalás, amit és ahogyan a történe­lemnek ebből a szakaszából a vállaikra vesznek, éppen a/ apróságok sűrűjéből vilá­gít tisztán. Amikor a kitün­tetett kis csoport átveszi az érmeket a tábornoktól, a megihletődésén és a szótlan­ságon kívül alig marad itt más mondanivaló; Mert azok­Égő hó Szovjet film nak nincs okuk nagyon han­gosan beszélni, akik mögött rettenetes nappalok és még rettenetesebb éjszakák hé­vernek, sűrűn kiegészítve halottakkal. A filmnek ezt a legszebb és fojtott pá­tosszal megfogalmazott je­lenetét a rendező nagy át­éléssel és őszinteséggel be­széli el. A film külön érdeme, hogy a fiatal, alig húszéves tisz­teknek, az apró hadnagyok­nak. a nagy gépezet apró csavarjainak az oldaláról né­zi ezt a vihart. Kuznyecov. DrozdovszklJ. Tanja és a többiek azt a fiatalságot idé­zik vissza, akik jóformán gyerekéveiket és lelkesedé­süket vitték a frontra, har­colni és — ha kellett — ott­hagyni azt, A filmben Georgij Zzsonov, Anatolij Kuznyecov. Vagyim Szpiridonov. Borisz Tokárjev, Nyikolaj Jeremenko, Tama­ra Szegyelvyikova és Aram Babadzsanjan kapnak hálás szerepeket. Fjodor Dobronravov ope­ratőri munkája a nagyszabá­sú csatajelenetek érzékelteté­sében is kitűnő. Alfred Snyit- ke zeneje mintha chopini ih­letésű lenne: a finomabb szö­vésű hangulatokat derűsen szövi át dallamtöredékeivel. (farkas) Film ét zene Űj ifjúsági program Egerben Disc Jockey klub nyílik az egri Otthon étteremben, ol­vashatták a fiatalok a pla­kátokon. .. Ez volt a terv, a valóság pedig: kellemes szó­rakozás, kitűnő program, film és zene. így .kezdődött az új ifjúsági program az Otthonban. A klub első műsorán egy űrhajós, Apolló-íilm vetítése szerepelt, az aláfestő zenét pedig a hires Pink Floyd együttes szolgáltatta A kAt szervező, Koppány János és Kovács Csaba, az első este után örömmel állapította meg: nagy siker volt... Mit várhatunk, milyen programra szám. thatunk a jövőben? Mint elmondották, a következő klubfoglalkozá­son ismét egy Apolló-íilmel vetítenek, s a pergő képek alá újra csak kedvelt együt­tesek zenéjét játsszák le. A Disc Jockey zenei anyagát öt év szorgalmas munkájá­val gyűjtötték össze, érde­mes tehát „odafigyelni” a számokra. Az érdeklődők egyébként 6—7 óráig a leme­zek bemutatásán vehetnek részt, majd megismerkedhet­nek az új, komolyabb köny- nyűzenei irányzatokkal. Sze­retnének irodalmi műsorokat is szervezni, később pedig Rallye-filmekkel bővített mű­sort adni a résztvevőknek. (/• e.) 18.50: „Chile csalogánya*’ A Béke- és Nobel-díjas költő születésének hetvene­dik évfordulója alkalmával a televízió összeállítást ad Pablo Neruda verseiből. A vasutascsaládból szár­mazó költő a nevét a cseh irodalom egyik reprezentán sától vette át és ezen a né ven vált világhírűvé. Neruda történelmi hűség gél. de nagy szenvedéllyel rajzolta meg a dél-amerikai táj szépségét, a nép vágyait gondjait. A líra mellett következetes politizálás is mindenkor erős vonása volt A tv-műsor cime Louis Aragont idézi, mivel ö ne vezte igv a hazájától távol száműzetésben élő költőt­doßgtrt*. et* Sok a hab Ülünk a kerthelyiségben. Halkan szól a zene. néhány an ebédelnek. Az asztalokon tarka" abroszok, itt-ott még vad­virág Is hervadozik az üvegvázókhan. Lehet talán huszonöt vendég, többnyire fiatalok. A. szomszéd asztalnál három középkorú férfi beszélget. — Mit igyunk? Kevés ideig totóznak a fröccs és a sor között, végül is az utóbbi mellett döntenek. — Mit hozhatok, kérem7 — Három korsó sört kérek! Amíg a pincér kijön, erről-arról beszélgetnek. A hűvös nyárról, az esőről, az aratásról. A következő asztalnál fiatalok ebédet kérnek. Levest nem esznek, csak pörköltet. — Sok-sok rizs és nagy lej saláta! — szól a pincér után az egyik. Ezen azután jóízűi nevetnek. Csörög a sárga kavics, riszáija"' magát és táncoltatja a tálcán a három korsó sört a pincér. — Parancsoljanak, kívánságuk szerint, uraim! A három férfi összenéz. A korsókban az ital vastag habbal együtt sem ér el a jelzésig. — Mi, kérem, három korsóvá] kértünk. És nem pohár sört korsóba öntve. A pincér arcáról eltűnik a nagyobb borravaló remé­nyében odaragasztott mosoly. — Méltóztatnak talán valamit parancsolni? Most már a másik férfi szólal meg. — Nézze, kérem! Mi nem vitázni akarunk, de ez, amit hozott, a meghazudtolása a három korsó sörnek. Lefogadom, hogy a három nincs több két tisztességes korsónál. A pincér először néma marad, és lassan visszaszedegeti a tálcára a söröket. — Természetesen, ahogy parancsolja a vendég. Sört fogyasztani elvégre nem kötelező ... Eltelik újabb negyedóra. A három középkorú szinte egy­szerre jelez a pincérnek Ugyanannak. — Parancsoljanak, kérem! — Nem mondtunk le a sörökről, Legyen szíves, hozzon három tisztességes korsóval. — Fájdalom, uraim! Éppen most vagyunk csapolás alatt. Bevallom, ügyetlen egy kicsit a csaposunk, hosszabb idő is beletelhetik, amíg.. Közben tovább telik az idő. Masoknak rendületlenül hordják ki a söröket. — Küldje ide a főnökét! — Szói oda most már kemé­nyebben a három vendég egyike — Lehetetlen, uram. Valahol a Brassoi-havasokba kel­lene utána futnom. — A helyettesét, Vagy a panaszkönyvet... — De kérem, miért nem inkább három korsó sört? És csodamod, az asztalon terem a három „korsó" sör. Elmenőben meg hallom a pincér halk megjegyzését: — Micsoda világ! Már az is baj, ha sok a hab. Nem igaz, hogy milyen háklisak lettek az emberek!... Szalay István ISTtL július 13« sióm bit Grúz János: Sorsunk a dé!-hevesi tájon in. A hazát alkotó magyarok társadalma a X. sz. közepére már válságossá vált. Tartha­tatlanná lett a pásztorkodu életmód: a feltört, megmű­velt területek között nem te­hetett jószágot tartani a nagy nyájakban: de a katonai ka­landozások is idejét múlták, mive! a nyugatiak felismerték a magyarok harcmodorát és sorra mérték csapásaikat. Egyes magyar törzsek között is éleződött, az elleniét. Géza fejedelem, a legerősebb ma­gyar törzs vezére, a válság­ból való kilábalást a végle­ges letelepítésben, a föld­művelésre való áttérésben látta. Ez azonban nem me­hetett simán, hiszen a tör­zsek jelentős része görcsö­sen ragaszkodott a régi ka­landozó életmódhoz, a régi valláshoz. Így került sor a legjelen­tősebb belső- és külső erők egyesítésére, többek között azzal, hogy Géza fejedelem lányát Aba Sámuelhez, az egyik hatalmas törzsvezérhez adta feleségül, fiát Istvánt pedig a német uralkodó házba házasította be. Ez a családi kapcsolat megterem­tette az. alapját a többi törzs feletti erőfölény kialakításá­nak. Az új társadalmi viszonyok az új kapcsolatok a régi nemzeti vallás elvetését és az új, az e korban leghala­dóbb katolikus vallás felvé­telét sürgette. Géza katoli­kus papokat hozatott be Ma­gyarországra. akik megkezd­ték az új hitre való térítést, a földművelésre való áttérés ^oltalmazását, ö azonban Castrum Heves a régi vallásról nem mondott le. Fiát, Istvánt viszont mar a katolikus vallás szellemé; ben nevelte, aki fogékony­nak bizonyult apja akaratá­nak kiteljesítésére olyannyi­ra, hogy a hűbéri szolgálatát felajánlva, 1000-ben kérte a pápától királlyá koronázását. Ilyen körülmények között került sor a XI. században a magyar állam megalapítá­sára, ' amelynek formáját István elsősorban az itt élő sziávoktól vett át, természe­tesen felhasználva egyes vo­natkozásokban a nyugati mintákat is. István — ha ugyan módszerében nem is válogatósán — a lázadókat leverve, igen erős királyi ha­talmat és egyházat hozott, létre. Az állami élet a kirá­lyi udvaron és a megye, il­letve királyi várispánsági székhelyeken keresztül érvé­nyesült. A XIII. században Magyarországon 72 megye, de sokkal több királyi vár­birtok létezett. Tudvalevő, hogy István hatalmát, kirá­lyi erejét elsősorban a kirá­lyi birtokokon megszervezett királyi várakban látta. Ugyanis az ország összes földje nem maradt a kirá­lyé, hanem a régi vezérek és az új egyház tulajdonába is került. Heves megye északi részét, a mátrai részt az Aba nemzetségbéliek bírták, Eger­től a Tisza vidékéig eső rész viszont egyházi birtok lett, míg ettől keletre kirá­lyi birtok volt. Ennek kö­zéppontjában alakult meg a királyi várispánság, amely­nek élén a „Comes Castren- dis". a várispán állott, Ilyen királyi várispánság vojj He: vés is, amelyről „Novum Castrum, Újvár, vagy Cast­rum Heves” néven emléke­zik meg a diplomatika. A várakban elsősorban a királyi szolgák, katonák él­tek, akik mindenkor a király erősített helyen szervezték meg, Ilyen megerősített he­lyen alakították ki a heve­si királyi várispánságot is. A vár területéhez tartozott a XIII. században Halászi (Gyöngyöshalász), Bátor, Bo­gács (Pusztafogacs Tárnámé­ra mellett), Fegyvernek, As, Schmula, (ma ismeretlen he­lyek), Ecséd, Pata (Gyön­gyöspata), Pély, Tarnaörs, Szurdokbánya, Vezekény (Hevesvezekény), Domoszló, Agasvár (Málraszentimre U £ V £ s rÓLOVÁtfA szolgálatában álltak és a várszolgák, akik inkább ide­genekből tevődtek össze. A megyei, illetve a várispánsági kerületeken kívül István ki­rály még az egyházmegyéket és az esperesi kerületeket fej­lesztette ki. Megyénknek há­rom esperesi kerülete volt: a patai, a hevesi és kemeji. A királyi várispánságokat a királyi birtokon, annak kö­zéppontjában, valamely meg­mellett), Tiszabábolna, Tar- nabod stb. A királyok a hatalomért vívott harchoz meg akarták nyerni egyes földbirtokosok támogatását is. Ezért nagy területeket adományoztak nekik, elsősorban a királyi birtokokból. Bár István ki­rály törvényei kimondják, hogy az Illető vártól a vár­földet elszakítani nem lehet. ban IV. Béla és V. István szerzett érvényt. Az előd­jeik által adományozott föl­dekből sokat visszavettek, de. később ők még több birto­kot eladományoztak, mint elődjeik. Például: II. And­rás 1234-ben az Aba nem­zetségben Demeter mester­nek három helységet ado­mányozott, amelyet a hevesi várispánság köteléke alól felmentett. E három hely­ség: Pély, Patának egyne­gyed része és Szurdokbánya volt. Az adománylevél rész­letesen leírja Pély határát. Határában vannak: Oltu- mánmocsár, Soly-föld. (ma Sajtok), Holopy-föld. Araka- föld, Holmoi-föld, 1 wan- föld (ma Jászivány), Endre- falva (ma Jászszentandrásl, Polgár, Weseqttn (ma Heves­vezekény), EJV és Tyulod ha­tárhelyek, Dornoszlót 1262- ben adományozta el Kom- polth ispánnak. V. István 1264-ben Tarnaörsöt a he­vesújvári ispánság alól ki­veszi és szintén Kompolth •ispánnak adományozza, fia Péter pedig a csehek elleni háborúban Győr váránál szerzett érdemeiért kapja meg Vámosgyörköt. Tarna- őrs határjárásában találjuk a Tárná folyót, Nysta földet, a sári egyház birtokrészét és a hevesi várjobbágyok két ekényi földjét. (Egy ekényi 120—150 hold.) A királyok­tól adományozott: Vámos- györk, Tarnaörs. Detk és Domoszló birtokokban III. Endre 1291-ben megerősíti Kompolti Péter és Pál test­véreket. V. István ifjabb ki­rály 1267-ben Gyöngyösha­lászt veszi ki a hevesi vár kötelékéből, és Csobánka fiá­nak, Jánosnak adományoz­za az apja, IV. Béla elleni harcokban szerzett érde­meiért,

Next

/
Thumbnails
Contents