Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-11 / 160. szám

Gvurkő Géza Miben vetélkedünk ? Az amerikai munkások közérzetéről A jó sztori: az NDK mezőgazdasága Tizenhárom országból — Lipcse, amely nemcsak történelméről híres, s nemcsak arról, hogy ipari, de mint kitűnt, mezőgazdasági centrum is. í AZ EGYESÜLT ' ÁLLA­MOKBAN egy hivatalosan kinevezett szakértői bizott­ság jelentést készített, amely­ben részletesen taglalja az amerikai munkások elégedet­lenségének tényeit és okait, a dolgozók közérzetének romlását. A jelentés szerzői abból indulnak ki, hogy a munká­nak örömet kell szereznie; a dolgozó embernek teljesen ki kell élnie magát a munká­ban; sőt személyiségének teljes mértékben azonosulnia kell, végzett munkájával. Ez a feltétele annak, hogy az embert érdekelje munkája, jelentőségét megértse. Csak igy ébredhet rá saját szere­pére, közvetlen környezeté­ben és a társadalomban el­foglalt helyére. Ennél a gondolatnál áll­junk is meg egy kérdés ere­jéig. A tudós bizottság való­ban komolyan gondolja, hogy az. amerikai munkást rá kell ébreszteni a társadalomban elfoglalt helyére? És ha rá­ébred, jó lesz az az USA tő­kés osztályának? Hagyjuk nyitva a kérdést. Nézzük inkább, .mit sorolnak fel az amerikai munkás elé­gedetlenségének okaiként. A ma már anakronisztikus tay- lorizmus; a nem kielégítő emberi kapcsolatok; a mun­ka önállóságának korlátozá­sa (nemcsak a végrehajtó jellegű, de az irányító mun­ka esetében is); a futósza­lagrendszerben végzett mun­ka egyhangúsága és unalma. Mindez szerintük együttvéve olyatr helyzetet hoz létre, amelynek logikus következ­ményei a sztrájkok, szabo­tázsok, a berendezések pusz­títása. A jelentés a fentiek alá­támasztására számadatokat is 3, (Tudósítónktól): A kedvezőtlen időjárás mi­att később indultak a borsó feldolgozásával a hatvani Konzervgyárban, de az eső okozta lemaradás már a múlté. Mint Szekszárdi De­zsőtől, a termelési osztály vezetőjétől megtudtuk, a Képünkön: t ..^orsószatag”. (Foto: Szabó S,) közöl. Az Egyesült Államok­ban 1968-ban több mint ti­zennégyezer ember halt meg üzemi baleset következtében, kilencvenezer munkás vesz­tette el hosszabb időre mun­kaképességét, és több mint kétmillió lett átmenetileg munkaképtelen. A rossz munkakörülmények miatt 1969-ben egymillióan szen­vedtek egészségi károsodást. A SZELLEMI DOLGO­ZOK helyzete sem különb az USA-ban.. Egy jelentés, amely á NATO egyik szerve számára készült, megállapít­ja, hogy munkájukkal a leg­elégedetlenebbek a közép- és felsőfokú végzettséggel ren­delkező fiatal dolgozók. Elé­gedetlenségük legfőbb oka az, hogy tanulmányaik elvégzése után többnyire rutinmunkát végeznek: könyvelők, prog­ramozók, statisztikusok. Több mint ötvenöt százalékuk nem a szakképzettségének megfe­lelő munkát végez. Az USA-ban az elhalálo­zások fő okai a szívbetegsé­gek. A szívbetegségek het­venöt százaléka pedig az alábbiakra vezethető vissza: a munkával való elégedet­lenség; az unalmas és mono­ton munka: a munka elisme­résének hiánya; a munkatár­sakkal kialakult rossz kap­csolat; ellentétek a főnökök­kel; a túlterheltség miatti stresszállapot; a túl nagy felelősség; a becsvágy és a tényleges munkakör közötti ellentmondás; az alacsony presztízsű munka miatti csökkentértékűség érzete; a biztonságérzet hiánya. A szakértői bizottság meg­állapítása szerint mindez nemcsak szervi megbetege­désekhez, hanem depresszió­hoz, lelki betegségekhez is vezet. Ebből a „kiutat” gyaks ran az alkohol, a kábítószer­hétfői műszakban a kon- zervborsó mennyisége már ismét azonos az egy évvel ezelőttinek. S míg tavaly csak egy napon tudtak 5ö vagon borsót feldolgozni, az idén már napok óta tartják ezt a csúcsot. Az idei ter­vük 1200 vagon zöldborsó feldolgozása. Ebből már 847- et teljesítettek, s amennyi­ben továbbra is tudnak csúcskapacitással dolgozni, a hét folyamán már túl is tel­jesítik vállalásukat. Van te­hát borsó elegendő mennyi­ségben! Alig győzik szállíta­ni a szerződött gazdaságok — köztük a nagygombosi, a nagyteleki, a zsámboki, a valkói, a vácszentlászlói, a túrái szövetkezét, hogy csak a legjelentősebbeket említ­sük. Az osztályvezető elmond­ta, hogy problémát már a létszámhiány sem jelent szá­mukra. Az üzem vezetői a szocialista brigádokkal együtt már időben gondoskodtak erről is. A hiányzó létszá­mot brigádvállalással igye­keznek pótolni, de vannak itt segíteni a gyár más mun­katerületeiről is. A férfiak­nál például a szakmunkások és a műszakiak külön mű­szakot is vállaltak. De a ve­zetőknek is van éppen elég tennivalójuk: Óráról órára szervezni kell a létszámot, hiszen a barsószezon megin­dulása óta a feldolgozás na­pi 24 órában megy, s itt még a vasárnap is munkanapnak számít. A konzervgyári dolgozók emellett a vasárnapi mű­szakból 4 órának megfelelő munkabért ajánlottak fel — egyenként —, a városi óvo­dák bővítésére. long István fogyasztás, vagy más káros „élvezetek” jelentik. Kimu­tatják, hogy nemcsak a mun­kások, de a vezető beosztású dolgozók is e szenvedélyek­ben keresnek feledést a nem megfelelő munkakörülmé­nyekre. Bizonyára nem köz­vetlen és direkt összefüggé­sekről van csupán szó, de a kábítószer-fogyasztás ellen harcoló bizottság kutatásai is ezt igazolják. Sok olyan pél­dát sorolnak fel. mint az a 3 400 munkást foglalkoztató üzem, ahol a munkások ti­zenöt százaléka a heroin rab­ja. A kormány által kineve­zett szakértői bizottság ala­pos munkát végzett. Megál­lapította, hogy döntő válto­zásra van szükség a munka­szervezésben. Ügy kell át­programozni a fizikai és szellemi munkát, hogy a munkának ne legyenek ne­gatív következményei. Nem enyhíteni kell a következmé­nyeket, hanem — figyeljük csak! — az alapvető okokat kell kiküszöbölni. És itt megint a kérdés va­lóban így gondolják? Hiszen az alapvető ok maga a tár­sadalmi, gazdasági berendez­kedés. Nézzük tovább. hogyan részletezik a tennivalókat: Létre kell hozni a gyári ön- kormányzati szerveket; job­ban kell tájékoztatni a dol­gozókat az egész gyár tevé­kenységéről; biztosítani kell a dolgozók részvételét a dön­téshozatalban; érvényesíteni kell a nyereségrészesedés el­vét. DE LEHET-E MINDEZT a tőkés társadalmi-gazdasági berendezkedés talaján meg­valósítani? Semmiképpen, mert annak a termeszeiével állnak szemben ezek a kö­vetelmények. A javaslatok egy részét, időnként es átme­netileg meg lehet valósítani, de az nem jelenti az ameri­kai munkás problémájának gyökeres megoldását. Nem is jó másra az ilyenfajta vizs­gálódás, szakértői jelentés, mint annak az illúziónak a keltésére, mely szerint a kapitalizmus betegségei gyó­gyíthatók, vadhajtásai le- nyeshetőik, s utána máris egy idillikus társadalom lesz be­lőle. (Folytatjuk) Varga József I Mit jelent ez a szó, Lipcse: Leipzig? Messestadt:, vásár­város. Tavasszal, ősszel, a világ minden tájáról tízezrek és tízezrek jönnek látogató­ként, hogy lássák, száz és száz gyár. több tucatnyi or­szágból, milyen terméket kí­nál a világpiacon eladásra: a szőrmétől a kompresszorig. Lipcse .neve összeforrott a nemzetközi ipar és kereske­delem nagy bemutatójával. Lipcse: Leipzig? A könyv városa. A könyvnyomtatás ősi centruma, ahová ma is tanulni járnak könyvet al­kotni művészek, készíteni majdani nyomdászok, mér­nökök, technikusok. Múzeu­ma világhírű, kincsei egye­dülállóak. Lipcse és történé- te, neve elválaszthatatlan im­máron a könyv történetétől. Lipcse: Leipzig? Természe­tesen ősi város, hétszáz esz­tendőnél több is viharzott el falai között és fölött. Az „új” városháza múltját is csak századok mérik, közép­kori utcái, belső városmag- va a kora középkortól az újkorig valósággal szabadté­ri, de élő múzeuma a város- építészet történetének. Goet­he és Bach, hogy csak ezt a két óriást említsük, akiknek neve, míg áll a város, össze­fonódik Lipcse nevével. A 'Tamás-templom karnagya és a Weimarban meghalt költő­óriás egyúttal azt a kulturális pezsgést is fémjelzik, amely a „népek csatája” — mert erről is híres a város — előtt is, utána is, de manapság kü­lönösen jellemzőek a 600 ezer lakosú a múltat a jelennel építészetileg és a szellem bel­ső, inkább csak érezhető, mint látható világában har­monizálíatni tudó városra. Lipcsére! Az NDK egyik legnagyobb ipari központjá­ra. Mert Lipcse az ts. A vegy­ipar egyik fellegvára többek között, de gép- és könnyű­ipara is vezető helyet foglal el az e tekintetben ugyan­csak figyelemre méltó fejlő­dést és dinamizmust mutató NDK gazdasági életében. De hogy mezőgazdasági vá­ros? A meghívás egy mezőgaz­dasági kiállítás megtekinté­sére szólt, s annak örvén- ürügyén kis körültekintésre: a bemutatók mégiscsak lom­bikvilága hogyan lép Iá és lesz reális valósággá a ma német mezőgazdaságában. Amikor a repülőgép másfél óra repülési idő után a vá­sárváros repülőterén szeren­csésen földet ért, számomra Lipcse mindazt jelentette még, amit az imént már fel­soroltam, mindazt, ami álta­lában köztudott erről a vá­rosról. S még valamit: egy mezőgazdasági kiállítás, va­lamiféle helyi ügybuzgolko- dás illő megtekintését és an­nak lehetőségét, hogy proto­kolláris keretek között, aho­gyan az sajnos oly gyakran szokás, ellátogassunk egy jól működő termelőszövetkezet­be. Ha az ember, aki most érkezik egy másik országból, mindaz utóbbit végiggondol­ja. várván az útlevél- és vámvizsgálatot, aligha várhat önmagától is mást, mint il­lő és fegyelmezett magatar­tást. Ahelyett, hogy ennek a városnak életéből kapnék ke­resztmetszetet legalább, amelyben — üsse kő — le­gyen benne a mezőgazdaság is, helyette még a város megtekintésének hivatalos programja sem szerepel. ­Amikor egy hét múltán a repülőgép Berlinből felemel­kedett velünk a tízezer mé­teres magasságig, már úgy jöttem haza, 'mint a szeren­csés újságíró. Jó sztorim, volt: az NDK mezőgazdasága. S a sztorihoz elsősorban az „AGRA 74”-en, illetőleg an­nak segítségével jutottam. Egy . hónapig volt nyitva az őszi és téli lipcsei ipari és kereskedelmi vásárok ár­nyékában a méltatlanul mel­lőzött és most —, nemcsak számomra — végre a nemzet­közi nagy nyilvánosság hét­köznapjai elé lépő „Ágra 74”, az NDK fejlődését reprezen­táló, évenkint megismétlődő s az idén már huszonötödször kapuját megnyitó mezőgaz­dasági, erdészeti es élelmi- szeripari kiállítás. Amikor e sorokat írom, a kiállítás már bezárta kapuit, legalábbis mint látványosság. De dolgo­zik tovább, szűkebb keretek között, csendben, mint vala­miféle „zöld egyetem”, álló­vá egész éven keresztül ki­járnak a szakemberek ta­pasztalatcserére, a tudni vá­gyók tanulni, — a megha­gyott állandó kiállításokra, mint bemutatóhelyekre. A Német Demokratikus Köztár­saság is ebben az esztendő­ben ünnepli fennállása ne­gyedszázados jubileumát, mindez együtt és még sok más ok és indok vezette né­met barátainkat, hogy ti­zenhárom országból hívjanak meg újságírókat: nézzenek körül itt és számoljanak be otthon, mit láttak, mit ta­pasztaltak a mezőgazdaság fejlődése tekintetében. Egyiptomi és szovjet, cseh­szlovák és román, iraki és mongol, francia, bolgár és lengyel, kubai és észak-viet­nami, jugoszláv és magyar újságírók gyűltek össze Lip­csében, hogy a zsúfolt prog­ram adta lehetőségeket jól fel- és kihasználva, gyűjtse­nek benyomást a ma NDK mezőgazdaságának terveiről, gondjairól. Az, hogy a vásár hivatalosan bezárta már kapuit, mit sem jelent. A tapasztalatok feldolgozása az emlékek értékesítése, a benyomások rendszerezése számunkra, s a jövő évi újabb mezőgazdasági kiállí­tás szervezése a kiállítás rendezői számára most kez­dődik. Kezdjük el jőmagunk is. (Következik: Hadjárat a kévés ellen) ,Mwüsm£\ Magasban a helikopter, magasban a gépbemutató nagy számú nézőinek tekintete is A nagy' teljesítményű korsz<>rií mezőgazdasági helikopter igen nagy segítséget ad a koiszeru mczegazilasaguak» ^ ___-_____ . ..._______ M űszakonként félszáz mázsa Borsószezon a Hatvani Konzervgyárban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents