Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
Regény a falakon Különleges módszerrel terjeszti irodalmi alkotásait Londonban David Coxhad fiatal angol író: falfelületekre írja fel folytatásokban regényeit. Coxhad minden héten megismertet egy rövid fejezetet az olvasókkal legújabb könyvéből — a nagy papírívekre írt szöveget egy metróállomás falaira függeszti fel. Az író egy gépírásos oldalnyi nagyságú kivonatot készít, amelyet lefényképezve reklámplakát nagyságúra nagyít tat feL Minden ilyen kivonatot a hirdetések kozott helyez el, amelyek új mosóport vagy valamilyen újfajta whiskyt reklámoznak. Az utasok százai azonban megállnak, annyira meglepi őket a hozzájuk intézett üzenet szokatlan formája és elolvassák a regényfejezet ismertetését. „Ha valaki mindennap elmulaszt egy metrószerelvényt, hogy elolvassa, amit írtam, ez annyit jelent, hogy kezdeményezésem elérte célját” — jelentette ki David Coxhad. „A XX században a közönség figyelmét egyre jobban lekötik a világ eseményei, és az embereknek kevesebb idejük van, hogy szórakoztató könyveket keressenek az üzletekben. A fali regény általam feltalált rendszerének kell segítséget nyújtania az olvasó számára — a fali regénnyel megkezdődik a középületekben, nyilvános helyeken kiállított irodalmi művek korszaka, ami lehetővé teszi, hogy a nagyközönség könnyebben hozzájuthasson az irodalmi művekhez”. Coxhad első két regényét szinte egyáltalán nem vették észre az emberek. Legújabb fali regényének címe „Berta néni!” és egy furcsa, paradox személyiség életéről szól. Becslések szerint a metróállomásokon kifüggesztett regényt eddig körülbelül százezer ember olvasta el. A regény ' fényképezése és nagyítása nem valami olcsó mulatság. Zászlológia Londonban 1973-ban megrendezték az V. nemzetközi vexillológiai kongresszust: munkálataiban 14 ország 57 küldötte vett részt A latin „vexilla” — azaz zászló —, szóból származó vexillológia a nemzeti és más lobogók tudománya. A kongresszus elnöke, az amerikai Whitney Smith, a világ egyetlen vexillológiái intézetének igazgatója volt. Smith túláradó lelkesedéssel számolt be 'a kongresszusnak a vezetése alatt álló intézet nagy sikeréről: Guyana dél-amerikai állam elfogadta az intézet által javasolt nemzeti zászlót A vexiüológusok szerint a nemrég függetlenné vált államok zászlajának kidolgozását egy kézbe kell összefogni, hogy. könnyebben megbirkózzanak a zászlóügyekből következő nehézségekkel (például Indonéziának viszonylag nemrégiben kiválasztott zászlaja túlságosan hasonlít Monaco és Lengyelország nemzeti lobogójához.) A kongresszus résztvevői felszólították: az összes államokat: vegyék le zászlóikról az összes harcias szimbólumokat, s váltsák fel azokat a békés munka emblémáival Segítség a lant el ügyelőnek Egy bajor országúton egy gépkocsivezető hiába igyekszik ismét elindítani autójának motorját Egy arr3 járó tízéves fiú egy pillanat alatt megcsinálja. A gépkocsivezető borravalót ad neki és megkérdezi: miért nincs az iskolában. A fiú elmeséli hogy falusi iskolájában tan- felügyelőt várnak és ezért a tanár hazaküldte, hogy ne tűnjön fel mert ő a legostobább az iskolában. A gépkocsivezető pedig éppen a tanfelügyelő volt! Ííj könyvek ZQyés Gyula. Puszták népe A Puszták népe sokrétűen gazdag értékei közül elsőként a regényszerű, izgalmas feltárási módot említhetjük, melyben, mint csepp- ben a tenger, úgy tükröződik a feudális gazdasági körülmények között/ sínylődő tanyasi béresek elviselhetetlen és megalázó élete. Tudósítás ez, szociográfia, költői önéletrajz, dokumentum hitelességű tényanyag bonyolult elegyéből alakítva. S mindezt a szerző hallatlanul gazdag nyelvi leleménynyel, költői képgazdagsággal társítja, szövegét néhol a ritmikus prózáig oldva. Az olvasói élménynek is páratlan kötet döntő ösztönzést adott a falukutató mozgalomnak, bátorságot az igazság kimondásához, ösztönzést a mozgalom nemzeti méretű kiszélesítéséhez. Az Ebéd a kastélyban 1961-ben íródott és az író 1947-es látogatását meséli el az irgedi grófnál, aki egykor ura volt „annak a pusztának, ahol már apám világra jött, a világgal összeismerkedett. ahol nagyszüleiül is éltek, haltak mint uradalmi alkalmazottak vagy szegődményesek”. A hatalmát vesztett földesúr és a, volt cselédek leszármazottja az arisztokrácia történelmi szerepéről vitatkozik. A mérkőzés során az író nem használja ki a helyzet adta előnyt, műveltségi fölényével is csak mértékletesen él, mindössze a csendes irónia veszélytelennek tűnő, s mégis gyilkos fegyverével szorítja sarokba a grófot, akinek nincs más pajzsa, mint hasznavehetetlen illúziói. Az író i elnéző humora azonban mégsem eredményez érzelmes megbékélést, végső soron minden szavával a történelem helyes ítéletét juttatja kifejezésre. rája nem jelentékeny. Férfik kora delelő je hozza megszid mára a lírai fölszabadulástj ekkor találja meg a maga szervesen sajátos költői hangnemét Vészi élményvilágának top> rásai a múlt és sokszor a tárgyi világ apró elemek Emellett verseinek nagy része töprengés, csöndes ek mélkedés, önmaga magányára, a barátságra, a világ dolgaira és az élet értelmére való általánosított rákérdezés. (De hol a csúcs.) Kök tészete részleteiben hiteles, rokonszenves és megnyerő, de nem mindig ragadja magával olvasóját ^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^ yV^AAAA✓\AAAAAAAA/^AAAAAAA/VVV^yVA-'^/'-AyVv^A/'A_A-SAAAAA.AjV\A/v\A.A.‘/V\AAAAAAAAAAAAA-AAAAAAA/V^/ <*AAAAAyV\/\> W T essék, írd alá — nyújtotta s fiam a? ellenőrző könyvecskéjét — Mi e? már megint? —- vettem e!, bosszúsan, mert láttam, hogy gyorsan lehajtja a fejét és a bal lábával a jobb lábfejét kezdi taposni. Ha rosszat tesz, vagy dorgálást vár, mindig így áll előttem. — Hogy állsz? — mordultam rá és belelapoztam a könyvecskébe. Rögtön megtaláltam a kettest, amit tornából kapott. Egy pillanatig a kéktintás vonalkát néztem, hogy összeszedjem gondolataimat, aztán ráemeltem a tekintetemet — Hát nem szégyelled magad? Tornából beszedni egy kettest?! Szégyent hozol az apádra. Még megérem, hogy mindenből kitűnő leszel, és testnevelésből elhúznak! Lezökkentem a székre. Elővettem a töltőtollamat, lecsavartam róla az ebonit-rudat Magam elé húztam a .könyvecskét, hogy alákanya- rítsam a nevemet. — Mondd csak — néztem a fiamra, — hát mit nem tudtál? Mi nem megy? Ferkó a vállát vonogatta. — Na, beszélj nyugodtan — biztattam. — Mitől' félsz? — Hát — kezdte újfa —, hát, a kézenállás. Ledobtam a töltőtollat. —- Miii? — kiáltottam feL — A kézenállás — ismételte. Bejött a feleségem is. — Mi történt? Miért kiabálsz? — kérdezte. •— Mi történt? Nézd csak meg az ellenőrzőjét — nyújtottam a feleségemnek. — Tessék! Nézd csak meg. Hát nem szégyen, hogy egy Kanyuk-Ferkó kettest kapjon tornából? Mert nem tud kézenállni... Hahaha... — nevettem. — Kézenállni nem tud!... Pedig meg kell tanulni kézenállva táncolni is, mert ilyen az élet, érted, máskülönben a fejed tetejére is állhatsz, akkor sem viszed majd semmire az életBába Mihály: Kézenállás M, ben. Nem tud kézenállni? Hallottak már ilyet? Hát hogy akarsz te boldogulni az életben, ha még ké- zenállni sem tudsz? — Ugyan, szívem, ne túlozz, és ne ijesztgesd a gyereket. Majd megtanulja. Igaz, Ferkó? Ferkó bólintott eg, persze, hogy meg'. De mikor. Ha ötvenéves lesz. Amikor én ilyen gyerek voltam, kézenállva jártam körül az udvart! — hadonásztam. A fülem is vörös lett, olyan ideges lettem. Arcom égett Tátott szájjal bámultak rám. Elfordítottam a tekintetemet. Kinéztem az ablakon. Fülemben az előbb mondott szavak csengtek-bongtak: „Amikor én ilyen gyerek voltam, kézenállva jártam körül az udvart”. Pirultam. Égett az arcom, mert hirtelen eszembe jutott, hogy milyen gyámoltalan voltam kicsi koromban. Sosem tudtam magam felhúzni a nyújtón, a kötélen egy métert sem bírtam felkapaszkodni. Kézen meg sohasem álltam. Egyszer próbáltam meg, akkor is lezuhantam, mert úgy éreztem, hogy a fejembe tódul a vér és elszédülök. Amikor felálltam, azt hittem, hogy kificamodott a nyakam, és mindenem fájt. Tornaóráról, ha lehetett, mindig meglógtam. Kegyelemből engedtek át. De hogy mondjam meg ezt most a fiamnak? Mit mondjak neki? Hogy én is olyan gyámoltalan voltam, mint ő? Hogyan neveljem akkor? Hiszen bármikor a szemembe mondhatja, hogy te sem voltál különb, akkor meg mit akarsz? Visszafordultam. Feleségem és Ferkó még mindig mozdulatlanul állt. Csodálkozva néztek rám. De ebben a csodálkozásban már büszkeség is volt — Csakugyan? — kérdezte a feleségem. — Igazán, apa? — csillant meg a Ferkó szeme. — Igen — vágtam ki hetykén. A feleségem félrebillentette a fejét, felém lesett — Akkor nincs semmi baj, szívem, mutasd meg Ferkónak, hogy kell csinálni, aztán begyakorolja és jelentkezik, hogy már tudja. Azt az égy kettest még könnyen kijavíthatja. ' — Hogy én mutassam meg? — kiáltottam. — Hát mi vagyok én? Tornatanár? Azt hiszitek, más dolgom sincs, mint hogy itt nektek kézenálljak? — Ugyan, szívem. Ne légy olyan ideges. Felesleges. Megmutatod Ferkónak, hogyan kell csinálni és kész. Sajnos, én sohasem tudtam a kézenállást. Feleségem széttárta a karját. Tekintetével meg biztatott. — Na mutasd meg! Ferkóra loptam a tekintetemet. Feszülten figyelt Várta a mutatványt Hát csakugyan azt hiszik, hogy most hipp-hopp, kézenállok? Hiszen egy félméterre sem tudom felemelni a lábamat — Ugyan, kérlek — tértem ki a bemutató elől —, hát hogyan képzeled ? — Ö, né kéresd már magad anynyira — mondta a feleségem és elhúzta az asztal*, hogy nagyobb hely legyen a szoba közepén. A fiam közelebb lépett — Mutasd meg, apa, és és Ss megpróbálom, utánad. Szeme csillogott Most mit tegyek? Nevettessem á magamat? Nem, nem lehetek előtte nevetséges. Rajtakaptak! Már százszor, százezerszer megbántam, hogy hencegtem. — öreg vagyok én már áhhoz — mondtam fölényesen. Azt hittem, hogy így visszavonulhatok. — Hahaha, apa, hogy te öreg vagy: röhögnöm kell. — Ferkó! — kiáltottam rá. — Mi van? Csak mondom, hogy nem vagy öreg. — Igaza van Ferkónak. Ne kéresd már magad! — Hát jó — mondtam dühösen. — Meg akarod tanulni a kézenállást? Meg? Akkor el a kisasztalt a fal mellől. Mert gyakorolni csak ott lehet. Eltóltuk az asztalt. Ledobtam a zakómat. — Na, gyere ide. így, ide teszed le a tenyeredet — mutattam meg pontosan a helyet — aztán felrúgod magadat. — Fél lábamat a magasba emeltem. A vér a fejembe tódult. Azt hittem, elszédülök. Arcom olyan piros volt, mint a pipacs. Feleségem nyugtalanul nézett rám. Ferkó meg mohó kíváncsisággal leste minden mozdulatomat Lehajtottam a fejemet. Meg kell mutatnom — szorítottam ösz- sze a fogamat — Meg kell mutatnom —, ismételtem gondolatban. A szőnyeget néztem, tenyeremet összedörzsöltem. Menekülni szerettem volna, de már nem tudtam, hogy merre, hová? Ott álltam két várakozó tekintet és a tekintély fala között és nem tudtam, hogy melyiket ugorj am át. H irtelen lehajoltam, két tenyeremet letettem a szőnyegre és egy gyors mozdulattal a levegőbe röpítettem lábaimat. Az első pillanatban karom megremegett. Azt hittem, berogy a ránehezedő teher alatt. Kinyitottam a számat Szívemet, gyomromat a torkomban éreztem. Lábaim ringtak, inogtak a levegőben, mint szélben a nád. Nem tudtam, merre fogok lezuhanni, éreztem, hogy nincs erőm, akaratom irányítani lábaimat. Már féltem. Hallottam szivem heves dobogását. Halántékomon kidagadtak az erek. Éreztem, hogy feszítik a bőrömet Csak egy kis támaszt találjak a lábamnak — gondoltam, mert olyan érzésem volt, mintha órák óta a levegőben lógnék. Még egy centimétemyit hátrább hajlítottam a lábamat. Cipőm orra elérte a falat. Megköny- nyebbültem. Mint mikor a fuldokló elkapja a mentőövet, és már tudja, hogy megmenekült a haláltóL Könnyű remegés futott át a testemen. Valami ilyesmit érezhet a magasugró, amikor a léc fölött átrepül, és súlyosan zuhan a fűrész- porba, vagy a homokba. Jobb lábamat elvettem a faltól, térdemet behajlítottam és lassan visszaestem a szőnyegre. Gyorsan felemelkedtem és fölényesen összeveregettem a tenyeremet. Feleségemre lestem. Tekintete riadt volt, aggódó. De nem szólt. Fülem zúgott. Ferkó büszkén állt mellettem és felkiáltott. ■— Bravó, apa — csapta össze a tenyerét. — így kell! Érted? — mondtam néhány pillanatnyi szünet után — .megfigyelted? Na, akkor most gyakorold! Rajta! , Felvettem a zakómat. Karom remegett. Testemen zsibbadó érzés hullámzott át. — Ülj le — mondta gyengéden a feleségem és megsimogatta a hajamat. Cigarettára akartam gyújtani, de remegett a kezem. Feleségem adott tüzet. — Nézd — intett Ferkó felé mosolyogva. Arra fordultam. Ferkó hosszú , lábai magasan kalimpáltak a levegőben. — Megtanulja, ne félj — mondta a feleségem halkan. — Igen, biztosan — bólintottam, és aláírtam az ellenőrző könyvecskét. .. ■ erkő még aznap megtanulta a kézenállást. Egy hét múlva kézenállva járta körül az asztalt. De én azóta sem próbáltam meg másodszor. És most már óvatosabb -és szerényebb vagyok: kevesebbet dicsekszem. F Vészi Endre: A teljesség igézetében Vészi Endre költészete nem sorolható be a huszadik századi magyar líra egyik irányzatába sem. (Munkásköltőként kezdte, de lírai alkata pL sem Kassákéhoz sem József Attiláéhoz nem állt közel, hanem inkább Tóth Árpádéhoz: „Csend hímzett a szoba felett / s az inas akkor már álmodott, / nem érezte ólmát az időnek, / az órakop- pant, mint , az esőcsepp, (öröm.) A felszabadulás optimizmussal hatja át költészetét: Ó, mégis jó a föld, / hát vess belé magot — } mert élted nélküle / már meg nem oldhatod. (Háború után), de ezt követő lí-
