Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
5;;hogy jobb menni, mint állni, jobb sietni, mint menni, de a legeslegjobb: rohanni. Száguldani. Hogy minél előbb odaérjünk, ahová megérkezve esetleg máris rohanhatunk, száguldhatunk oda vissza, ahonnan elindultunk. Ez a rohanás, ez a féktelen száguldás, természetesen nem gyalog, hanem a gépkocsival, hovatovább népbetegség lesz — állapította meg a Le Soir című lap. Franciaországban! Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a »hovatovább” nálunk ifi mind jobban elterjedő kór, amely korra és nemre való tekintet nélkül szó szerint is szedi áldozatait nem kis ideje hazánkban is. A hétvégeken, a fő közlekedési útvonalakon, de a szűkebb mellékvonalakon is csikorgó fékekkel és fogakkal előzgetik egymást a száguldozó gépkocsik, mintha valami félelmetes versenyt futnának, melynek győztese jutalmul életben maradhat. A többiek osztályrésze a pusztulás. A leggyakrabban persze a győztes lesz a vesztes, akit nem sokkal később a száguldó gépkocsi helyett az ehliez szokott gyászlovak poroszkálása visz az élért »célhoz”. A tét: előbb célhoz jutni A hely, ahová e5 akarnak jutni egy olyan pont, ahol meg lehet oihenni. Kirándulás, fürdés, baráti látogatás. Az idő, amit nyerni lehet ebben a nem nagy országban, a ma meg autópálya-szegényes világunkban a határtól a határig aem lehet több egy áránál Kettőnél? Ennyi mar nem is lehet. Am a legtöbbször « valóságban a percekért folyik tét adökló küzdelem, az ökolrázas, a vad gaztaposas, a rémült fékreállás. A világ jelenleg legjobb autóversenyzője! úgy hívják, hogy Jackie Stewart Hogy hányszor nézett szembe versenyződ pályafutása akut • halállal? Ahányszor beült a gépkocsijába. Eddig még mindig megúszta. Verenyzótársai közül barma nc- hürman már nem éinek- A pályán vesztettek az életűket Ha rémisztő is ez, de legalább magyarázhatok ebből Élnek? Edtekl A versenyzés vodt az felek elemük, a a helyezések, a győzelmek a kenyerük. Nos, ec • Jadrie Stewart az, Angliában az élére áQt ate. áJfeslánns sebességkoriátogasert folyó harcnak. Az országúton úgy vezet, hogy a száguldás önkéntes őrülb- ged — wm ismervén fel benne üackse-t — gúnyos fintornál intézik ed gyávaságát Egyébként abbahagyja a versenyzést Kié akar. ▲ Zsigulik és Trabantok; Volkswagenek és Pulstet Piaiok, Moszkvicsok és Dáciák megszállott tulajdonosai te akarnak —, a csak nem tudnak. Mert ahhoz wsaatni keB Utáni. Az állatvilág bármely valamelyest is értelmes négylábúját igen rövid idő alatt meg tanítani arra, hogyan kell a gázpedált nyomni. Ama meg külön nem is kellene ezek után, hogyan keB »tövig*’ nyomni. Ítélni, megítélni, következtetni, felmérni, állítólag rsak az ember tud. Csak ő képes ama, hogy tettének élőre belássa következményerta önmagára és embertársaira egyaránt Csodálatos dolog jó úton, a jó kocsival szagul- cfcml? Csodálatos dolog jó úton, jó kocsival haladni, hogy legyen mód és idő vezetés közben érezni és élvezni az út változó szépségeit és az út végén eljutni is oda ahová elindultunk: az autó révén közelebbre hozott ismeretlen, vagy ismert táj szépségeihez. Aki beül az autóba és máris rátapasztja talpát a gázpedálra, az voltaképpen semmit sem lát Igazában még az előtte kanyargó út ívelt sem. Az ilyen autós nyugodtan beülhetne kocsijába egy katlan közepén és foroghatna órákon keresztül a cementfalak, vagy a kőszikla meredély szürkesége között Nos, persze mindez még lehetne magánügy is. Am a hét végi rohanás, a gyilkos hajsza az értelmetlen percekért nemcsak arra életveszély, aki vezet nemcsak azokra, akik az e percekért hörögve zúgó gépkocsi utsai, de a többiekre, a lényegesen többekre, akiket még nem — hangsúlyozom: még nem — fertőzött meg az oktalan száguldás tébolya. Mert, ha marad a közszellem, megfertőződnek ők maguk is. Előbb vagy utóbb! Persze, hogy ostobaság cammogni, persze, hogy szükség lehet néha még igazán sietni is. De soha nem lehet szükség a vad, a mást minden áron megelőzni akaró, a néhány percért semmivel sem törődő száguldásra. Jómagam soha nem voltam autóversenyző, s most már aligha tartom valószínűnek, hogy az legyek valaha is. Mégis Jackie Stewart mellé állnék egy hazai sebességkorlátozásnál, egyszerűen mert, ha magamnak nem is, neki elhinném, hogy az országúton féktelenül rohanni olyan vétek, mint amilyen bűn egy autóversenyen gyáván cammogni, ö tudja: ez a szakmája, hivatása. f DESI HUBER ISTVÁN: Szoptató paraszt- asszony — (MTI-foto — KS) J dTfusfeas SOefeg szag dicsekedett, hogy ySmidi (Kovács) legyen a neve, ha egyetlen bomba hull a Harmadik Birodalom fővárosára”. Aztán au gaszta« S-ra virradó éjjel Preobrazsenszkij ezredes vertese vei egy DB—3 típusú gépekből álló szovjet bombázó egység szállt fel a baltikumi támaszpontról és támadást intézett Berlin ellen. Ez volt az első légitámadás, amely a fasiszta fővárost érte. A hírt a rádió mondta be 1841 augusztusában. ' A Preobrazsensdfcíj vezette repülőegység Berlin elleni bombatámadásának igen nagy katonai és politikai jelentősége volt Megdőlt a hitleristák állítása, hogy a szovjet légierő megsemmisült Most, harminc év mfBtä» ennek a támadásnak egyik részvevőjével beszélgetek. Húsz óra harminckor elkezdték melegíteni a motorokat A műszerészek még egyszer ellenőriztek minden műszert. A tűzszerészek felfüggesztették a bombákat a gépfegyverekbe befűzték a szalagokat és berakták a tartalék tölténytárakat Már erősen alkonyodott, de még mindig nappali világosság és forróság volt A félhold kiflije előbukkant a magas fenyőfák között. Nagy csend és nyugalom honolt mintha nem is lenne háború. Huszonegy órakor Preobrazsenszkij ezredes felemelte gépét a magasba. A startvonalnál halványan pislákoltak a jelzőlámpák. Onnan szakadtak el és fúródtak a sötétedő égbe a nehézbombázók. Aztán tiszteletkört írtak le a repülőtér felett, s utána irány: Berlin! Mindep oldalról sűrű felhők. Se fel, se le nem látni semmit. Az oxigénálarc üvege eljegesedik. Az ezredes ceruzájával próbálja lekaparni a jégréteget, de nem sikerül. Leveszi hát a maszkot és leheletével melegíti az üveget. Légszomjat érzünk, sötét karikák táncolnak szemünk előtt. Pjotr Hohlov az ezred balszárnyán leveti bélelt kesztyűit, hogy kényelmesebben kezelhesse a műszereket. Maximális magasságban repültünk, hogy minden kockázatot kerüljünk. Mihail Plotkin őrnagy a jobbszárnyon vezette gépét. Már ismerte az utat. Néhány nappal ezelőtt felderítő reaüléBerlin lángba borul Harminc éve, augusztus éjjelén •cs volt Teljes hard készenlétben repült, de azzal a szigorú paranccsal, hogy egyetlen bomba ledobása nélkül tér jen vissza a repülőtérre. Az utóbbi napokban romlott az időjárás, de a pilóták ennek örültek, bár a tájékozódás sokkal nehezebb lett. Hiába igyekezett Plotkin, hogy ne veszítse szem elől a parancsnokot, a sűrű felhőzet eltakarta tőle barátját. A rádiózás meg volt tiltva. Ko- rotyenko, a vezérgép rádiósa csak egyetlen üzenetet adhatott le, azt is csak a feladat elvégzése után. A vezérgép irányt változtatott. Plotkin bólintott, hogy érti. Hiszen kívülről tudta az irányt, behunyt szemmel is végigvezetné rajta a gépet. Ugyanilyen tisztán látja a fasiszta főváros utcáit, lakónegyedeit, pontosan tudja, hol fekszenek Berlin katonai létesítményei. Nemhiába tett az utóbbi napokban annyi „utazást” Berlin felett. Igaz, hogy csak térképen. A gép emelkedik. A kabinban egyre metszőbb a hideg. Mind kevesebb az oxigén. Plotkin kinyitja az oxigénballon csapját. Nagyot szippant a friss levegőből és megnyugszik. Hatezer méter. Stettin felett vannak. Odalent a felhőkön át is megliaJiották őket. A reflektorok leszállásra invitálnak. A hitleristák is éjszakai bevetésen vannak, s „vendégszeretetük” magyarázata egyszerű — á sajátjaiknak hitték őket. A reflektorok vakító fénnyel árasztják el a repülőteret, amelyen két sorban állnak a gépek, kissé odébb a hangárok, a laktanyák és a különféle szolgálati épületek. Nagyszerű célpont, de tovább kell menni. r Stettin után még rosszabbak a repülési viszonyok. Mínusz 54 fokos hideg van odakint... Stettintöl Berlinig ötven perc a repülőút. A felét már megtették. Krotenko rádiós és Rudákov, a lövész készülődni kezd: az egyik lehasal \ a jéghideg padlóra, míg a másik a felső nyílásnál foglal helyet Hirtelen kijutnak a felhőkből. Az ezredes számol, mind megvannak. Az ott Fokán, Jefremov, amott Gre- csisnyikov... A látóhatár hajnalpírt mutat Mindig így van ez, ha az ember éjjel kivilágított nagyváros fölé érkezik. A pilóták megdöbbentek a fasiszták elbizakodottságán: sehol semmi elsötétítés. Ragyogtak az autópályák, szikrát hánytak az éjszakai villamosok áramszedői. Az óra 00,50-et mutatott A magasságmérő 7000 méter. — Érdekes —■ szolt Hohlov —, még az utcai világítást sem kapcsolták ki. Alant millió fényben Berlin. Az ezredes jelt adott a gépeknek, hogy repüljenek a célpontok fölé. Lent ijedten felugattak a légvédelmi ütegek, az eget fényszórók pásztázták. — Felkészülni — vezényelt Plotkin a célpont fölé érve. Berlin egy pillanat alatt teljes sötétségbe borult, de már késő volt. — A bombákat! — kiáltott Plotkin. A gép, megszabadulva súlyos terhétől, megrázkódott. Odalent bombák robbantak a ködbe dermedt városban. Felvillannak a vadászgépek fényei, amint elhúznak a sötétbe borult város felett. Preobrazsenszkij gépét három fasiszta pilóta is támadja. „Mint a gőzkalapácsok” — gondolja az ezredes, s úgy dönti meg a géljét, hogy mind a két lövésznek legyen jó kilátása. Krotyenko az első sorozattal végigsepri az ellenséges gépet. A másik kettő távolabbra húz, mert veszedelmesen robbannak a légelhárító lövedékek, s a fasiszta pilóták nem akartak a saját légelhárításuk tüzébe kerülni. A dörrenéseket nem lehetett hallani, de a szovjet gépek körül sűrű füstpamacsok lebegtek. Berlin már nem tudott elbújni, elrejtőzni a ködbe. Hatalmas lánggal égtajg % gyárak, az olajtartályok, robbanták a lőszerraktárak. A pályaudvarok üvegcsamo- kai kísértetiesen verték visz- sza a lángnyelvek fényét. — Irány, vissza — adott jelt Preobrazsenszkij és intett a rádiósnak. Krotyenko abban a pillanatban leadta az üzenetet: „Berlin felett vagyunk! A feladatot végrehajtottuk! Visszamegyünk a támaszpontra”. Napfelkeltekor érkeztek haza. A bőrruhás és bőrsapkás, karikás, kfalvatlan- szemű, pilóták nehézkesen szálltak ki a gépből es huppantak a földre. Majd leültek, egyesek végignyúltak a repülőtér betonján. Preobrazsenszkijnak táviratot nyújtottak át. Gyorsan átfutotta a papírlapot, majd ünnepélyesen jelentette: — Moszkva a feladat sikeres teljesítése alkalmából üdvözli a balti pilótákat. Reggel a fasiszták rádiója bemondta, hogy egy hatalmas angol repülőgépcsoport megpróbálta bombázni Berlint. A légi és a földi elhárítás azonban még a város határában szétszórta a támadókat. Az angolok állítólag hat gépet vesztettek. — Miért nem nézték meg jobban az én földi maradványaimat — tréfálkozott Plotkin. — Talán meg tudtak volna különböztetni az angoloktól. Ugyanaz nap elhangzott a brit cáfolat. Az angolok bejelentették, hogy légierejük augusztus 7-ről 8-ára virra- dólag a rossz időjárási viszonyok miatt semmiféle tevékenységet sem végzett. Augusztus 13-án örömhír érkezett a támaszpontra: Preobrazsenszkijt, Hohlovot, Jefremovot, Grecsisnyiko- vot és Plotkint a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. A Berlin elleni első légitámadásban részt vett többi pilóta rendjeleket kapott. A szovjet repülők a háború folyamán még többször, mélyen berepültek a fasiszta Németországba. Bombázták Berlint, Hamburgot, és a hitleri birodalom más iparvárosait. Ez az első 1941 augusztusában történt. Goring persze nem lett Smidt (Kovács), hanem Göring maradt, addig... Nagyon mesz- sze volt még 1945 májusa... Áltatott) Baranov ___ tAtU-MM
