Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-07 / 157. szám

Ckrudimi találkozások A Harlekin bábegyüttes külföldi áljáról Ünnepélyes megnyitó a Zdenka Nejedlého színház előtt. Szőke hajú, magas lányt bátorítanak társai, aki szé­les gesztusokkal magyaráz a fesztivál irodáiéban. Kezé­ben szótár, időnként bele­lapoz, de a bátortalan kez­dés után egészen jól meg­érteti magát. — Mluvi dobra cesky! (Jól beszél csehül!) —hang- zik az asztal másik feléről. Biztatásnak, elismerésnek szánta. Mindenesetre a finn lányok leg bátrabb ja elpirul. Szégyenkezve mentegetőzik, hogy szívesebben beszélne angolul, vagy franciául. Per­sze annak sincs akadálya, azonnal ott terem két tol­mács is. A vendéglátók an­gol tolmácsát azonnal kör­be „englischezik” a farmer- nadrágos csoport tagjai. A másik készséges segítő visz- szamegv /egy szemüveges, barna bőrű fiatalemberhez, egy algériaihoz. A Zdenka Nejedlého szín­ház emeleti csarnokában, ahol a fesztivál rendezősége fogadja a résztvevőket, nagy a hangzavar. A látvány sem mindennapi: néger kisfiú áll a hosszú, hajú angol fiúk között, kimonós japán hölgy tipeg a büfé felé, ahol sza­kállas spanyol fiú kávézik. Belgiumból érkezett csoport keresi emitt a próbarendért felelős színházi embert. És ebben a nemzetközi kaval- kádban iparkodtak eligazod­ni a mieink: az egri Harle­kin bábegyüttes tizenkét ta­gú csoportja. Az első akadályt könnyen vettük. Fárasztó éjszakai vo­natozás után érkeztünk a meghívást küldő Chrudim város vasútállomására, ahol tanácstalanul. álldogáltunk egy hatalmas transzparens előtt, amire ez volt ráfeat­ve: 111. Mezinárodni festival loutkúru amatéru. A nyelv- ismeret hiánya ellenére azonnal láttuk ugyanis, hogy ez a mi fesztiválunk alkal­mából került ide. Két fiatal­ember sietett segítségünkre, de csak a bátorításuk kel­lett, hiszen az egész ütem hatalmas nyilak jelezték az irányt, merre kell menni egészen addig az épületig, amelyet zászlóerdő vett kö­rül és homlokzatáról olvas­hattuk XXIII. LOUTKARS- KA CHRUDIM. A színliáz előtt kassai lányok és fiúk, dr. Szőke István Globus együttesének tagjai jöttek elénk, s ajánlották fel kész­ségesen segítségüket. De per­ceken belül előkerült a Prá­gából kiküldött tolmácsnőnk és Györgyi néni, egy szlo­vákiai bábegyüttes Magyar- országon már többször járt vezetője, az egriek régi is­merőse, aki nemcsak kitűnő tolmácsnak bizonyult, ha­nem ügyes-bajos dolgaink kiváló intézőjének is. Ilyen kedves segítőkkel körülvéve megismerkedhettünk a fesz­tivál rendezőivel, a szlová­kiai és cseh bábosok szerve­zetének irányítóival, sok­sok helyi és külföldi együt­tes tagjaival. Rövidesen szál­láshelyünkön voltunk, tájé­kozódni tudtunk a városban, a fesztivál eseményei között, s ami a legfontosabb, Eger« bői többszöri átrakodással, de épségben megérkeztek a fellépéshez szükséges kellé­keket, bábokat őrző ládáink. Este, a fesztivál ünnepélyes megnyitójára már fesztele­nül, másokkal együtt vidá­man, gond nélkül érkeztünk. Az ünnepi eseményen több ; kamerával képviselte ma­gát a cseh televízió, fényké­pezőgépek kattogtak, a kis téren a tizenkilencezer la­kosú városka sok száz lakó­ja vette körül Európa leg­rangosabb nemzetközi báb- fesztiváljának résztvevőit, köztük az egri bábosokat, akik számára ez volt az el­ső külföldi szereplés. Ladis- lav Dopita chrudimi tanács­elnök és dr. Vlastimila Ko- varika cseh kultuszmi­niszter-helyettes köszöntő szavai után hazaiak kezdték az egy hétig tartó bemuta- tósorozatot. Előbb a kassai Globus szlovák, majd a po- rubai Jitrenka cseh együt­tes ' előadására került ser. Szünetben kaptuk kezhez a fesztivál újságját, amelyben először olvastuk nevünket: Soubor Harlekin, Eger (MLR). Fölötte a rovat cí­me: Zitra. — Mit jelent s sítra? •— rohantak lányaink a tol ­mácshoz. — Holnap. Ez a műsor. Ti vasárnap, holnap délután há­romtól és este héttől tartjá­tok az előadásotokat. Reggel kilenctől délig tiétek a szín­házterem. A színházi mű­szak beáll a próbán, hogy az előadásra már minden rendben legyen. Az első este senkit sem kellett elringatni, az utazás, a másnapi bemutatkozás előtte izgalom kifárasztotta az együttes tagjait. (Folytatjuk.) j. í Pilisy Elemér V eszélyezietve... te H­A szituáció nagyon merös. Kezdődik valamelyik egri italboltban, borkóstolóban, vagy éppen maszek pincé­ben, ahol összejön egy vi­dám kompánia, s egyre-más- ra újratöltik a kiürült poha­rakat. Harsány sztorikkal traktálják egymást, s lassan- lassail alkoholmámortól szür­kül a tekintet. Fogytán a pénz? Sebaj, akad még olyan pincetulajdonos, akinél az „új búzára”, a jövő havi fi­zetésre, hitelben is lehet in­ni. Ide aztán rendszerint egy cigány is előkerül agyonnyűtt hegedűjével, s folytatódhat a mulatság, ha nem is kivilá- gos-kivirradtig, de legalább este tízig-tizenegyig. A másik helyzet sem is­meretlen. Az asszony gyermekeivel otthon várja a ház „urát”, aki havonta alig ad haza ezerötszáz-kétezer forintot, akit friss vacsorával kell várni, mert így követeli. A család vár. Türelmetlen, de retteg is a találkozástól, mert mindannyian megérzik a majdhogy naponkénti csete­patékat, s arra is felkészül­tek, ha ütlegelés következne. A gyerekek szemében tompa közöny vagy riadtság vibrál. S a kapatos, az ingerlé­keny, a kötekedő férj meg is érkezik, s kezdődik az egy­oldalú csatározás. Az élel- mesebbje felerősíti a rádiót, s úgy tombol saját birodal­mában, mit sem törődve az apróságok félelmével, a szomszédok nyugalmával. Tör, zúz, s alkoholtól bódul­tán üúegekkel bizonyítja, hogy ki a „legény“ a csárdá­ban. S ez így megy hétről-hétre, hónapról-hónapra. Egészen addig, amíg valaki meg nem unja, valaki közbe nem szól, s fel nem keresi a gyámha­tóságot, s szót nem emel a gyerekek érdekében, akik hosszú ideje élnek veszélyez­tetett körülmények között. A bejelentő névtelen ma­rad, ám a kéretlen emberség nem volt hiába.». Az aktákat hivatalos nyel­ven fogalmazzák, s így a száraz mondatok csak jelzik a tragédiákat, az apák fele­lőtlensége miatt vakvágány­ra siklott gyermeksorsok re­ménytelenségét. Ennek ellenére beszéde­sek. .. S mit tehet Bolyki fi ndrás- né főelőadó, mit tehet a gyámhatóság? — Csak akkor segíthetünk, ha a feleség, az élettára, a rokonok, vagy a szomszédok jelzik a gondokat, felkeres­nek bennünket. Először be­hívatjuk az apát, aki rend­szerint tagadja alkoholizmu­sát, brutalitását, s igyekszik a legjobb színben feltüntet­ni önmagát. Ezzel természe­tesen nem elégszünk . meg, hanem feltérképezzük a va­lóságot, felhívjuk a nehézsé­gekre a munkahely figyel­mét. Ha a jó szó nem hasz­nál — amint az legtöbbször történik — akkor az elvonó­kúrát kezdeményezzük. Saj­nos nem egyszer ez sem hoz­za meg a kívánt eredményt, mert gyakoriak a visszaesők, akik néhány heti nyugalom után ismét ott folytatják, ahol korábban abbahagyták. Ilyen esetekben már csak az segít, ' ha ifjúság elleni bűntett gyanúja miatt je­lentjük fel az embertelen apát, s ügyében a bíróság dönt majd. Arra törekszünk, hogy mindenképpen felszá­moljuk az áldatlan állapoto­kat, s biztosítsuk a gyerekek egészséges testi és szellemi fejlődését. Tudom, ez nem könnyű dolog, mégis vallom, hogy a legremérvytelenebb helyzetben is lehet valamit tenni. Az ügyiratok lényegretö- rőek, szűkszavúak, mégis a mondatok mögött megrázó történetek rejlenek. Róluk, a kisebb-nagyobb fiúkról, lá­nyokról, róluk, akik veszé­lyeztetve élnek. X.-éknél öten vártak nap mint nap szere tetre, s ter­mészetesen ételre és ruhára. A férj több mint háromezer forintot keresett havonta, s ehhez jött az 1600 forintos családi pótlék. Nem nagy összeg, mert a feleség nem dolgozott, ám gondos beosz­tással mindenre futotta vol­na belőle. Az apa azonban pénz helyett brutalitással traktálta családját. Berendel­ték a gyámhatóságra, nem használt sem a jó szó, se a figyelmeztetés. Végülis a bí- - róság határozott, s öt száza­lékos bércsökkentéssel javí­tó-nevelőmunkára ítélte a felelőtlen szülőt. A gyere­kek közül négyet felvettek a napközi otthonba. Megoldódott X-ék gondja? Még nem tudni. Egy azon­ban tény: a ház „ura” nem durváskodhat kénye-kedve szerint, mert a gyámhatóság újabb bírósági eljárást is kezdeményezhet, s azt is kérheti, hogy az asszony ré­szére utalják ki a családi pótlék összegét. A másik akta két gyerek és egy asszony tragédiájáról tanúskodik. Hat éve a nő kereste fel a gyámhatóságot, s elpanaszol r ta, hogy férje állandóan mér­téktelenül italozik, üldözi őt és a két apróságot. Pénzt nem ad haza, mert cimborái­val elissza a pincékben és a kocsmákban. Otthon — akár­csak poharazó barátai — ré­szegen duhajkodik, s kék­zöldre ver mindenkit, aki csak útjába kerül. Az elvonókúra először nem segített. Ezután már a visz- szaeső férfi jelentkezett * kórházi beutalóért. A gyógymód — s ezt már több hónap tapasztalatai bi­zonyítják ■— eredményes volt... Kikből toborzódnak a fe­lelőtlen, a gyermekeik egész­séges testi és szellemi fejlő­dését veszélyeztető, apák? Akad köztük segédmunkás, s van jó képzettségű ember is, aki csak otthon mutatja meg igazi arcát. Közéjük tartozott az a MÁV-dolgozó is, aki két nagyfiát elüldözte a háztól, a harmadikkal állandóan dur- váskodott, s feleségét is üt­legelte. A szesztestvéreket viszont rendszeresen felci­pelte a lakásba, s ott dorbé- zoltak néha hajnalig is. Először hallani sem akart az elvonókúráról, később be­látta, hogy ez az egyetlen le­hetőség. Segítettek rajta, s ma már elégedett ember. .­Az összkép évről évre el­szomorítóbb, hiszen köztu­domású, hogy hazánkban az alkoholizmus lassan-lassan népbetegséggé válik, s azt is majd mindenki tudja, szeszfogyasztás terén a „vi­lágranglista” első helyén ál­lunk. Egyre több veszélyeztettsé­gi ügy kerül az egri gyámha­tóságra is, hiszen ez a város nemcsak történelmi múltú váráról, barokk műemlékei­ről, hanem számtalan pincé­jéről, s többféle boráról is ismert A biztató csak az, hogy lé­tezik kiút, s egyre többen emelnek szót a bajba jutott gyermekekért Kéretlen emberséggel... Pécsi István PÖNGfcKeZ GT. KINCSES 0Y. 20.30: Babette háborúba megy Magyarul beszélő francia film. Christian Jacque ren­dező éppen 15 esztendeje forgatta ezt a háborús bur­lesziket, amiben a hazai kö­zönség először láthatta Bri­gitte Bardot-t. A főhős, naiv francia fa­lusi lány, aki véletlenül egy komoly partizánakció része­se lesz. A terv szerint el kell rabolni Von Arenberg náci tábornokot. A bonyodalmas, veszélyes vállalkozás min­den epizódja fejtetőre állí­tott helyzeteket mutat a né­zőknek, s így biztosított a ; jó mulatság, amit a színé­szek játéka is emel. Brigitte ‘ Bardot partnerei: Jacques Charrier, a világhírű Leslie ! Howard fia, Ronald Howard, és az őrült Schultz papa ; alakítója, Francis Blanche. A főszereplők magyar hang- ; ja Halász Judit, Végvári Ta- ! más, Somogyvári Rudolf és ; Körmendi János. (KS) Üdülőjubileum Huszonkét esztendeje üdül­hetnek SZOT-beutalóval gyerekek a röjtökmuzsaji 1374. július 7., vasárnap Verseghl-kastélyban, akik ‘ napi tíz forint térítés eile- < neben teljes ellátást kapnak. Jelenleg 370 budapesti,; Csongrád és Tolna megyei; pajtás él a kastélyban, spor- j tol, játszik az öthoidnyi; parkban, az erdei tornapá-1 iy»*. _____________UM»­U RDUIM Tichy Lajos életregénye 19. A beteg neve: labdarúgás A magyar sportkedvelők számára oly fájdalmas mar seille-i kudarc után nosztal gikus önirómáva] jegyezte meg az egyik jelenlevő szak­vezetőnk, dr. Lakat Károly: „A magyar történelem nagy tra£éd£i hálrom M-be tus helységhez kötődnek: Muhi, Mohács, Marseille”. Szak­emberek és szurkolók, s a sajtó is úgy emlegette a marseille-i vereséget, mint a magyar labdarúgás Mohá­csát Hogy ebben mennyi volt a túlzás, és mennyi az igaz­ság. ..? Tichy Lajosnak, az utóbbi évtizedek nagy játékosegyé­niségének a véleménye lab­darúgásunk e rövid korsza­káról a következő: — Mindenekelőtt szeret­ném leszögezni, hogy a mar­seille-i vereséggel kapcso­latos ultratragikus jelzőket, s az ebből a vereségből le­vont hangzatos következteté­seket bizonyos fokú szakmai rövidlátásnak tekintem. Ez után a vereség után megkon- dították a vészharangot, és sajnos, nagyon sokan csak ennek a mérkőzésnek tulaj­donították a magyar labda­rúgás nagy presztízsvesztesé­gét, visszaesését. Pedig nem itt kezdődött! És nemcsalt a világbajnokság 16-os döntő­jéből való kiesés volt az elő­idézője. — Véleményem szerint egészen egyszerűen nem is kerül sor a marseille-i, a harmadik csehszlovák—ma­gyar találkozóra, ha előzőleg a prágai találkozón 3:1-es magyar vezetésnél nem cse­rélik le Mészölyt. Ha ezen a találkozón, 3:1-es vezetés után, nyer a,magyar váloga­tott, már megváltotta jegyét Mexikóba, a világbajnokság 16-os döntőjébe. Akkor tehát nincs Marseille, nincs lab- dar ligásunk Mohácsa. — Ismételten nem szeret­nék hangzatos jelzőket hasz-. nálni, de mindenképp meg kell mondani, hogy labdarú­gásunk ebben az időszakban nagyon sokat vesztett a nem­zetközi porondon korábbi te­kintélyéből és már megelő­zően is számos nemzetközi kudarc, és a hazai nemzeti bajnokságok ugrásszerűen csökkenő színvonala is egy­értelműen bizonyították: na­gyon komoly bajok vannak a magyar labdarúgással. — Megpróbálom én kifej­teni saját véleményemet — amely nem biztos, hogy tel­jes mértékben helytálló. — Mindjárt azzal kezde­ném, hogy ebben az idő­szakban a magyar labdarú­gás utánpótlása a korábbi évtizedekhez képest nagyon gyenge. Ügy érzem, hogy bentről, a pályáról mindezt még jobban meg tudom ítél­ni, mint azok, akik fentről, a lelátóról nézik a mérkő­zéseket. Labdarúgó-pályafu­tásom csaknem negyedszáza­da alatt azt hiszem, nem túl­zás, ha azt mondom: sok nagy tehetségű fiatal labda­rúgóval kergettem együtt a labdát. Közülük kevés futott be igazán, kevésből lett iga­zi klasszis. De tehetség na­gyon-nagyon sok volt. Meg- armyian közülük még csak ismert első osztályú labda­rúgók sem lettek. Mégis, már fiatal korukban megtanulták a labdarúgás minden csín- ját-bínját, elsajátították a sportág minden fortélyát. Közülük kellett meg tovább emeikediú% mog joööruus lennie annak, aki a sportág­ban akart karriert csinálni, ismert labdarúgóvá válni. S ez a versengés vezette rá már kora fiatalságukban a tehetséges gyerekeket, hogy a sikerért meg kell küzdeni. — A mai fiatal labdarúgó­tehetségek nagyon keveset tesznek a sikerért, és * na­gyon keveset hajlandók ál­dozni. Mivel nagyon kevés is a tehetség a magyar lab­darúgópályákon, a nagyobb egyesületek szakvezetői túl korán, indokolatlanul, egy­mást licitálják felül egy-egy félig kész, vagy talán éppen meglehetősen képzetlen ifjú­sági labdarúgóért. S elsősor­ban ezek a túl korán kapott, a fiatalok tudásához képest aránytalanul nagy előnyök, erkölcsi és anyagi javak az okozói annak, hogy a tehet­ségesnek induló fiatalok je­lentős része előbb válik kö­vetelőző, elkényeztetett sztárrá, mielőtt még valójá­ban megtanult volna futbal­lozni. — Problémákot látok ugyanakkor az egyesületek vezetésében is. Minden sze­mélyeskedés nélkül, de szá­mos tapasztalatom bizonysá­gaként mondhatom,- hogy a klubok egy részében olyan személyek vannak a labda- rúyu-szakoszlályok vezetésé- se gében, akik nem képesek szívüket adni a labdarúgó­szakosztályban folyó munká­hoz. Legyen valaki bármi­lyen képzett, e tevékenység szív nélkül, a klub szeretet® nélkül, mit sem éri l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents