Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-06 / 156. szám
íl tájékoztatás szerepe az üzemi demokráciában A napi munka kérdésévé vált az üzemi demokrácia fejlesztése, „nagy- korúsítása”. Foglalkozott vele a Szakszervezetek Országos Tanácsának legutóbbi plénuma is. A cél: a dolgozók fokozott bevonása az üzemi kérdések eldöntésébe és a vállalati tevékenység alapvető folyamatainak társadalmi ellenőrzés alá helyezése. Más szóval ezt úgy is mondhatnánk: a dolgozók bevonása a döntési folyamatokba, de nem fakultatív módon, nem a vezetők tetszésére bízva, hanem az üzemi élet alapvető folyamatainak társadalmi ellenőrzésével. A feladat nagyságrendjéből következik a második teendő: ennek szervezeti keretet adni. Ma már közhely, hogy az emberek tekintélyes tömegei jobban tájékozottak az ország-világ dolgaiban, mint közvetlen környezetük ügyeiben. A tájékozottság, az alapos, átfogó ismeret egyik legfontosabb feltétele az üzemi demokrácia „működésének”. Nem lehet az üzemi élet alapvető folyamatait társadalmi ellenőrzés alá helyezni alapos és pontos tájékoztatás nélkül. Nsm lehet valamely vezető jó szán-_ dékára, tehát szubjektív, vé-' letten tényezőre bízni, hogy kiket mikor és miről tájékoztatnak, és kinek mikor van ideje (esetleg kedve) meghallgatni a dolgozók véleményét. Hatékonyabbá kell tenni például az igazgatók (műszaki, gazdasági igazgatók) eszmecseréjét, találkozóját a dolgozókkal; meg kell szüntetni a formalitást, a „végigsétálok az üzemen”, a „hozzám állandóan be lehet jutni” reklámfogásokat. Sok helyütt a munkahelyi vezetők (üzemvezetők, művezetők) tájékozottsága hézagos, pedig a dolgozók bevonása a vezetésbe az ő közvetlen feladatuk lenne. A szakszervezeti keretek lényegében adottak. A párt- bizottságok, a pártszervezetek, a szakszervezeti bizottságok, a KISZrszervezetek és fórumaik képesek az üzemi demokráciával összefüggő feladatokat is betölteni. A pártellenőrzés jogköre és követelményei, a szakszervezet és a KISZ jelenlegi hatásköre már ma is sok lehetőséget adnak az üzemi demokrácia fejlesztésére. Az eddigi tapasztalatok elemzése, a következtetések új elhatározásokat érlelnek. Amíg a döntés létrejön, lehetséges a felkészülés az új feladatok megoldására. Ezek közül az egyik legfontosabbnak éppen a helyi tájékoztatás, az információ tartalmának meghatározását tartom. Ezt aszerint kell meghatározni, hogy hol akarunk beleszólási lehetőséget teremteni: a műhelyben, az üzemben vagy a több telep hellyel rendelkező vállalatnál. Az információnak ugyan is más tartalmat kell kapnia aszerint, hogy üzemi vagy vállalati témakörben kívánunk lehetőséget teremteni a beleszólásra. Az érdekeltek körén belül — akik jogosultak a tájékozottságra — a közéleti érdeklődést tanúsító emberek számára különösen. rendszeres érdemi tájékoztatást kell biztosítani. A helyi tájékoztatás eszközei, formái sokfélék. A leghatásosabb eszköz az üzemi lap, de a szóbeli formák szerepe is jelentős. A pártnapok, a termelési tanácskozások, az ifjúsági parlamentek,, a politikai vitakörök, a szocialista brigádok értekezletei megannyi szóbelid fórum. A vállalat, az üzem kérdéseiről, feladatairól, tennivalóiról való tájékozottság egyébként segíti a munka termelékenységének növelését, jobb közérzetet teremt a munkahelyen, az üzemben. A helyi tájékoztatás gazdagítása tehát gazdasági és politikai eredménnyel jár. Régóta vajúdó kérdés ez, keresni kell azonban a megoldást Mégpedig olyan megoldást, amely láncreakciót válthat ki és más területeken is kedvező folyamatokat indíthat meg. Az üzemi demokrácia, a helyi tájékoztatás fejlesztése hozzájárulhat a hatékonyabb, gazdaságosabb termeléshez, a jó minőségű termékek gyártásához, s kedvező irányban formálhatja a termelési kedvet, a munkahelyi magatartást, az általános politikai légkört. Dr. Ritter Tibor ta Hálátlan ' asszonyok Sokat várnak vagy keveset kapnak a munkásnők a MÁV Kitéiőgyártó Üzemében? Csalódni sokszor és sokféleképpen lehet. Különösen akkor, ha sokat, pontosabban: ha többet várunk valakitől vagy valamitől, mint amit adni tud. Ilyenkor aztán nehéz eldönteni, hogy vajon végül is ki a „hibás”, az-e, aki csak annyit adott, amennyire lehetőségei képessé teszik vagy pedig az, aki talán nem egészen megalapozottan várt volna többet ... Azt mondtam, nehéz eldönteni. Erre sokan válaszolhatnák: dehogy nehéz. Mert aki sokat vár, elég bátor a sokat várás vállalásához, annak kell vállalni az esetleges csalódással járó rossz érzéseket, kellemetlenségeket is. ★ Bevallom, csalódottnak éreztem magam, amikor több órai ott-tartózkodás után becsukódott mögöttem a 'MÁV Kitérőgyártó Üzemének ajtaja Gyöngyösön. Korábbi értesüléseim szerint ugyanis itt igencsak jókedvű, de legalábbis elégedett munkásasszonyokkal kellett volna találkoznom. így mondták vagy csak így értettem? — majdnem mindegy. Majdnem mindegy, és ezt azért merem kijelenteni, mert a nők helyzetéről folytatott, afféle „előzetes”, az üzem kapuin belüli beszélgetésem tapasztalatai optimista hangulatba hoztak. És aztán — természete-' sen (?!) — le kellett szállni a földre. Deme Károlyné, az üzem szakszervezeti bizottságának nőfelelőse, „civilben” darukezelő, volt társam ebben a számomra váratlanul „jött leszállásban. Kettőnk közül azonban egy nem lepődött meg, és ez — ő volt. Pillanatok alatt asszonyok gyűrűje zárult körénk. A hatalmas csarnok nem szűnő zaját ki-ki saját hangjával ..próbálta legyőzni. „Szabályos” beszélgetésről így persze nem lehetett szó. — Jancsó Istvánná vagyok — mondta az első. — Mióta dolgozik itt? — Én? Hét éve. & jöttek a nevek, évszámok, szépen, sorban. Háztáji feltaláló Különös motorzaj töri meg mostanában az Egerszólát felé hajló Agárdi-dülő csendjét. Deresedé hajú férfi délutánonként a szőlőskertjében kapál, de nem a megszokott, hagyományos kézi szerszámmal, hanem motoros kapával. A szépen fejlődő szőlősorokban egyenletesen halad a gépi kapa, nyomában pedig mindenütt szépen elmuijkált föld marad. Egyszerű kis szerkezet az egész, mégis nagyon hasznos, hiszen az ősi, fáradságos mezőgazdasági munkát, a kapálást korszerűsíti. Gazdája, Páka István, a Mátravideki Fémművek csoportvezetője, erről így vélekedik: — Hobbym nekem a "motor, meg szeretem a földet is. A háború előtt summás voltam, így tudom, hogy milyen nehéz munka a kapálás. Viszont évszázadok óta semmit sem változott. Tudomásom szerint még sehol a világon nem gépesítették ezt a nehéz munkát. Sokat gondolkoztam, hogyan lehetne ezen segíteni. Rajzoltam tervezgettem, aztán másfél év alatt elkészítettem ezt a kis szerkezetet. Póka István először a gép vázát alakította ki. Vékony vascsöveket hajlított és hegesztett. A kocka alakú váz aljára négy kereket szerelt, az első két keréknek,. korábban kiselejtezett motortárcsákat tett. Ezeket összekötöttte egy tengellyel, amelyekre reszelt késeket szerelt. A váz tetejére meg egy kis teljesítményű Csepel-motort helyezett , ez hajt ja meg a kerekeket és a tengelyre szerelt késeket. — Éjfélekig is reszeltem ezeket a késeket, amelyek egytől egyig tíz centi mélységig állíthatók, s ennek megfelelően forgatják a talajt. A géppel kora tavasztól a tél beálltáig kapálhatok a szőlők, gyümölcsösök, sőt a háztáji kertészetek is. Rendkívül gyorsan lehet vele dolgozni. Én itt az' Agárdi-dűlőben a 420 négyszögöl szőlőmet például 35 perc alatt megkapálom vele. A kis háztáji gépi kapát hamar fel is fedezték. Bőven akad érdeklődő. — Nemrég miskolci, debreceni és egri kiskerttulado- nosok kerestek fel, megnézték működés közben Is a motoros kapámat. Kértek, hogy készítsek nekik is. Aztán jöttek , műszaki szakemberek, akik arra bíztattak, hogy erdune» imm gyárilag is foglalkozni. De azóta máshol még egyetlen egyet sem készítettek. Írtam a Mosonmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyárnak, sőt az egri MEZŐGÉP Vállalatnak is küldtem fényképes levelet, de még nem is válaszoltak rá. Pedig érdemes lenne jobban odafigyelni erre a kis gépre, hiszen nem is túl drágán lehetne gyártani és a háztáji vetőgépek illetve permetezők mellett ez is nagyban segítené a kiskerttulajdonosok munkáját. És főleg korszerűsítene egy évszázadok során nem változott nehéz munkát. Ötlet és leleményesség a Páka-kapa, amely nevét gazdájáról kapta. Talán'•egyszer szabadalom is lehet. Most mindenesetre pátfogót keres. ., ttUusz) — Sipos Jánosné. Tíz éve, igen, tíz. — Kelemen Istvánná, szintén tíz éve. — Pásztor Lászlóné, négy éve itt... . ; — Barna Józsefné, de én csak három hónapja ... Aztán egymásba kapaszkodnak, összekeverednek a nevek, az üzemnél munkában töltött évek. Kérdések maradnak megválaszolatlanul és válaszok fogalmazódnak kérdések nélkül. — Sokszor azt sem tudjuk, hogy szedjük le a hegesztés után maradt salakot. Még a férfiak is azt mondják, hát ez nehéz! — Igen, nagyon nehéz, főleg a hosszú oszlopokon. — A férfiak szerint a hegesztőben van a hiba. — Mi a pénzt keveselltük ehhez a .munkához: 9,60—9,80 órabér, de van, akinek csak 8 forint. —< És két műszak ...! Csak lenne toll, amely mindent jegyezni képes; lenne fül, amely mindent meghallani tudna; lenne tapasztalat, eligazodni tudó. De csak szóáradat van. Legyünk őszinték: panaszáradat. — Védőétel nincs, mert megszűnt a minium. Most már Rapiddal festünk, ez is nagyon erős, bizony, hogy fáj ettől Is a fejünk, sokszor nagyon fáj... És egy szelídebb hang: — Van ennek a gyárnak szép oldala is, csúnya is, olyan, mint az élet. — Meg akarunk élni, ez az igazság! — Amikor nem olyan enyhe a tél, mint most volt, majd’ összefagyunk, igaz-e, Ilonka? — Ha jutalmazás van, mi sehol sem vagyunk. Tíz év alatt csak két asszony kapott kiválót, kettő ... Kiss Károlyné, meg Orémusz Józsefné, de ő már el is ment az üzemtől. — Még viccet is csinálnak belőle: „Asszonyoknak nem adunk jutalmat, mert csak összevesznek rajta.” — Persze, valamit azért mégis adnak. ★ Szinte kábultan érkezem vissza Szabó Györgyné irodájába. Szabóné készséges, segítőkész asszony, az üzem első magas, beosztású asszonya — május óta ő a személyzeti osztályvezető. Bizonyára nem tehet róla, hogy a munkásasszonyok ■helyzetéről elmondott előzetes kis tájékoztatója alapján jobbra számítottam s hogy szinte hidegzuhanyként ért mindaz, amit a csarnokban dolgozó asszonyoktól hallottam. Érdemes felidézni, amit Szabó Györgyné mondott: Az üzemnek 938 dolgozója van, ebből 150 nő. Fiatal kevés, inkább középkorúak. A vezetőség az utóbbi három évben rendszeresen figyelemmel kíséri helyzetük alakulását, számos intézkedést hoztak munkakörülményeik javítására. Ennek ellenére, nincsenek könnyű helyzetben: a darukezelők három, a festők két műszakban dolgoznak. Bérrendezésben az előírtnál nagyobb arányban részesültek, de így is akadt, aki kevesellte. Az illető bement az igazgatóhoz, és elmondta, hogy kevesli a béremelését. „Az igazgató bejött hozzám — mondja Szabóné —, kérdezte, többet érdemel-e az asszony, jól dolgozik-e? Mondtam, hogy igen, és az asszony meg is kapta a magasabb bért.” Mindazok, akiknek nincs meg a nyolc osztályuk, és munka mellett elvégzik, a tanulmányi eredménytől függően 10, 20, 30 fillér óra- béremelést kapnak. De a három műszak tényén ez sem változtat, az nem nőknek való. A gyöngyösi kitérőgyártó üzemben 33 asszony, mint darukezelő, három műszakra kényszerül, és ezen nem is lehet változtatni — a munka jellege így kívánja. (— Van magának fogalma, hogy mi az, három műszak, itt?! — Dugnovics De- zsőné darukezelő fájdalmasharagos szemmel nézett rám a csarnokban, és megismételte: — Van fogalma?! Én 25 éve csinálom...) — Mennyit tudnak keresni az asszonyok az üzemben? — kérdeztem Szabó Györgynétől, mielőtt a csarnokba mentem volna. — Általában 1600 és 2200 között. — Tehát elégedettek lehetnek? — Mondjuli ... Mutasson nekem olyan asszonyt, aki elégedett. De például nincs óvodagond, segítünk a gyerekek elhelyezésében, különösen a 3 műszakosaknak és az egyedülállóknak. A bejárók (a dolgozóknak több mint 50 százaléka) ingyenjegyet kapnak, a „húszast”. Nőnapon megajándékozzuk, és a lehetőségekhez képest jutalmazzuk az asszonyokat. Szóval, amit csak lehet... És aztán a nagy csarnok, az asszonyok. Munkaruhájuk a rájuk ragadó festéktől megkeményedett. Kezüket ormótlan kesztyű védi, tenyerükben férfias erő. Vagy legalábbis, az kéne, hogy legyen. Kéne, mert na- gyon nehéz a munka, ami nekik jutott. Vissza kell menni a személyzeti osztályvezetőhöz, mindent elmondani. —* Igen — mondja Szabó Györgyné —, igen. Tudjuk, hogy sok a gond, hogy nagyon nehéz itt az asszonyoknak. De azt is tudni kell, hogy ez nem női üzem. Hogy mégis alkalmazunk fizikai munkára asszonyokat, az elsősorban azért van, mert elhelyezkedési gondjaikon akarunk segíteni. Azonban ez mégis férfi-munkaterület, és nem is igen lehetne darusnak, festőnek nőket felvenni. Amikor kijött, hogy nem szabad egészségre ártalmas területen asszonyokat foglalkoztatni, nehéz helyzetben voltunk. Mert a míniummal való munka ártalmas. Hatvan nőnek kellett volna felmondani, és ezt nem akartuk. Akkor álltunk át a Rapidra. Az nem olyan ártalmas, de az is igaz, nogy ehhez már nem jár védőétel. Erről viszont nem tehetünk. A rendeletet nem mi hoztuk, de nekünk is oe kell tartani. És így tovább. A íiáeíás nem sokkal jobb vagy még inkább: nem sokkal rosz- szabb a gyöngyösi kitérő- gyártó üzemben, mint más, nagyobb, hasonló jellegű gyárakban. A jutalmazási keret 35 főre elegendő. Általában ennyien kaphatnak évente kiválódolgozó-kitüntetést. A nők létszámuknak megfelelő arányban veszik ki ebből részüket, és ez persze, kevés. Viszont 15— 16 százalékuk már kisebb vezetői pozíciót tölt be, és 1971 óta rendszeresen kapnak külön nőnapi jutalmat. Az első évben 3250 forint állt rendelkezésre erre a célra, és akkor ezt 31 asz- szony között osztották szét. A következő évben nem sokat változott a helyzet, de 1973-ban már 9900 forintot, az idén pedig kereken tízezret szánták 33—33 asszony nőnapi megjutalmazására. Az eiköszönés perceiben Szabó Györgyné azt mondta, sok fontos tanácskozásra küldik el a gyár asszonyait, hogy ott ők is emeljenek szót, mondják el gondjaikat, sérelmeiket. De az esetek nagy többségében nem kerül erre sor. Hallgatnak. Meglehet, így igaz. S ha igen, annak is bizonyára sok oka van. Most mindenesetre bebizonyították: szólni i3 tudnak. ★ ; Végezetül felmerül a kérdés: valójában rossz-e a munkásnők helyzete a gyárban vagy éppenséggel elfogadhatónak mondható. Az ott töltött idő alatt szerzett benyomásaim és a beszélge- tés során elhangzottakból erre is, arra is lehetne következtetni. Mégis, úgy érzem, annak a dolgozónak volt leginkább igaza, aki azt mondta: — Van ennek a gyárnak szép oldala is, csúnya is, olyan, mint az élet. Más kérdés, hogy a dolgozók és vezetők kölcsönös tájékoztatását nem érzem egészen jónak. A munkásasszonyok bizonyára kevesebbet és kevésbé szenvedélyesen panaszkodnának, ha többet tudnának arról, mi az, amire reális lehetőség van mind bérezésük, jutalmazásuk, mind munkahelyi körülményeik jobbá tételével kapcsolatban. S hasonló a helyzet a „másik” oldalon, a vezetés oldaláról nézve is: úgy tűnik, hozzájuk sem jut el a dolgozók minden kívánsága, minden gondja, így maradhat ezek' egyrésze orvosolatlanul, megválaszolatlanul. (Mondhatni: gyermekbetegség ez, amelyre lehet is, kell is gyógyszert, megoldást találni. Becky Tibor Szövetkezeti nap Egerben (Tudósítónktól.) A nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából pénteken délelőtt Egerben, a ME- SZÖV-székházban ünnepi megemlékezést ' tartottak. Részt vett az ülésen Kormos Miklós, az MSZMP Heves megyei Bizottságának munkatársa is. Dr. Havellant Ferencnek, • a Szövetkezetek Heves megyei Tanácsa soros elnökének megnyitó szavai után Urbán Imre, a Dél-Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy a szövetkezés gondolatának széles körű terjedését bizonyítja, hogy a öíövetkéssetek Nemzetközi Szövetségének ma már 63 országból 630 tagja van, amelyek 300 millió szövetkezőt képviselnek. Rámutatott, hogy megyénkben a szövetkezeti mozgalom jelentős gazdasági erőt képvisel. A termelőszövetkezetek évente — a mostoha időjárás ellenére — négymilliárd forint értéket állítanak elő. Termelésükben mind jobban tért hódít a szakosodás. A megyében működő 25 ipari szövetkezet termelése pedig eléri az 546 millió forintot. Jelentős a fogyasztási szövetkezetek széles körű tevékenysége is, amelyet a lakosság ellátása écdekében kifejtenek. A megyében 2,3 milliárd forint forgalmat bonyolítanák le. A takarékszövetkezetek betétállománya pedig eléri az 543 millió forintot. Tavaly áruvásárlásra, építésre és fejlesztésre mintegy 170 milliós kölcsönt adtak. Hasonló kedvező eredményekkel dicsekedhetnek a lakásszövetkezetek is, amelyek hozzájárulnak a megyei lakásépítési program megvalósításához. (szabó) 1971, Mto
