Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-30 / 176. szám

■ 551 EMBER MEGHALT, 134 SÚLYOSAN MEGSÉRÜLT SajiaTa^malvtaSn IÄ“' KA" ÜKOK; az ittassac' A ÜVOES Megyénk közlekedésének első félévi számai figyelmeztetnek! A statisztikai számhalma­zokat általában nem szíve­sen fogadják a kedves olva­sók, s ha mégis kezükbe a ;ad egy-egy száraz közle­mény, közömbösen átsiklik rajtuk a tekintet, talán csak a Jellemzőbb számokra akad meg. Más a helyzet a közle­kedni balesetek alakulását mutató számokkal, nincs olyan ember, aki ne venné kezébe érdeklődéssel a gon­dos munkával nyilvánosságra hozott kimutatásokat. A He­ves megyei Közlekedésbizton­sági Tanács értékelő és elem­ző szakbizottsága az idei év első hat hónapjának adatai ismeretében összeállította a megye baleseti statisztikáját, és ez a közlekedés szakértőit, de az egyszerű újságolvasót, a közlekedés „szürke szerep­lőjét”, a gyalogost is meghök­kenti. A figyelmeztető számok: megyénk közútjain az első félévben 266 baleset volt, 387 ember megsérült. Huszon­egyen életüket vesztették az utakon, 134-en csak súlyos sérülés árán menekültek meg a veszélyes helyzetekből. Nem lebecsülendő a balese­tekből eredő anyagi kő? sem: másfél millió forinttal let­tünk rővidcbbek. Joggal felmerülhet bárki­ben a kérdés, miért történt mindez? Szükségszerű vele­járója a motorizáció mind nagyobb mérvű terjedésének az emberáldozat, a balesetek ilyen mérvű növekedése? Annyian haltak meg és szen­vedték sérülést megyénk út­jain az év első felében, mint Bükkszentmárton község la­kóinak számai A tavalyi 051 sérüléses baleset sokakat el­gondolkoztatott, de ennek majd fele megismétlődött és a július sem biztató, hiszen első tíz napjában 25 újabb balesetről kaptunk hírt és közülük húsz súlyos kime­netelű volt. Akik válaszolni tudnak er­re a kétségbeesett kérdésre, mind azt állítják — ezt iga­zolják az újabb számok is —, hogy nem az időjárásban, az utak állapotában, a gép­járművek hibáiban kell ke­resni az okot, hanem ma­gunkban, a közlekedő ember­ben, akár gyalog, akár ke­rékpárral, motorral, vagy személygépkocsival vesz részt a közlekedésben. A 266 bal­esetből — a csökkenés elle­nére — még mindig 47-et az ittasság számlájára kell ír­nunk. Tizenhat balesetet olya­nok okoztak, akik nem ren­delkeztek vezetői engedély­ivel, motorkerékpárt, sze­mélygépkocsit vezettek anél­kül, hogy akár közlekedési ismeretekből,- műszaki és ve­zetési gyakorlatból vizsgát 20.00: Nyitott könyv s Déry Tibor: Kedves bó- peer...! A kiváló író ez év őszén ünnepli 80. születés­napját, s így nála illetéke­sebben kevesen szólhatnának az öregségről. Ez ugyanis az elmúlt év őszén megjelent Kedves bópeer. .! című kö­tetének témája. Az öreg író szigorú kritikus szemmel, ironikusan szemléli saját öre­gedését, még fel-feltámadó vágyait és kudarcait, egvre fokozódó és kicsinyes fös­vénységét, rigolyáit, egészsé­gi állapota változásait. OäMMw J6S4. július 30.. kedd tettek volna. 125 balesetnél a gyorshajtás, 48 esetben a sza­bálytalan előzés, a kikerülés volt a baleseti ok. Mennyi szomorúságot, családi .tragé­diát lehetne elkerülni, ha it­tasan, vezetői engedély nél­kül senki sem ülne a volán­hoz, ha a gyorshajtás ördöge nem kísértene, ha a KRESZ előírásait maradéktalanul betartanánk?! Erre figyel­meztetnek a számok. Min­denki, aki nem változtat köz­lekedési magatartásán — le­gyen az hivatásos gépjármű- vezető, vagy kerékpáros, gya­logos — felelős a közlekedé­si helyzet ilyen kedvezőtlen alakulásáért. A sérüléses balesetek 87 százaléka a járművezetők hi­bájából történt, 10,1 százalé­ka a gyalogosok hibás maga­tartása miatt, és mindössze 2,9 százaléka írható a műsza­ki hiba számlájára, vagy a közlekedés más, objektív kö­rülményeire. A műszaki hi­bából eredő balesetek egy ré­szét is elkerülhették volna, ha a gépjárművezető indulás előtt a biztonsági berendezé­seket és felszereléseket el­lenőrzi. A kerékpárosok 28, a gya­logosok 27 balesetet okoztak. A gyalogosok nagy része az úttesten szabálytalanul ha­ladt át és azért történt a bal­eset. A közlekedési szakem­berek figyelmét is felkeltet­te, hogy nemcsak a gyakor­latlan járművezetők hibáz­nak, hanem nagyon sokszor azok, akik úgy érzik, már kellő gyakorlattal rendelkez­nek és figyelmetlenebbek mint társaik. A balesetek több mint felét ugyanis olyan járművezetők okozták, akik három éve, vagy annál ré­gebben kapták meg a vezetői engedélyt. A járművezetők hibájából történt balesetek okozói kö­zött magas a harminc évnél fiatalabbak aránya. Motorke­rékpárral a sérüléses balese­tek zömét 22 évesnél fiata­labbak okozták. A motorke­rékpár-vezetők közlekedési fegyelmezetlensége mind na­gyobb veszélyt rejt magában. A féktelen száguldás követ­keztében kilencen lelték ha­lálukat az utakon. Csütörtöki napokon volt a legkevesebb, 26 baleset, va­sárnap ennek a kétszerese, vagyis 45, szombati napokon pedig több mint a kétszere­se, 54 baleset történt. A bal­esetek negyedrésze a reggeli 6—10 óra, a másik negyedré­sze a 14—18 óra közötti nap­szakra esett. A megye jelle­géből fakad, hogy a hét végi napokon különösen megnö­vekedett a forgalom útjain­kon, ez a balesetek alakulá­sában is jelentkezett. Ha a számokat közigazga­tási egységenként vizsgáljuk: a balesetek fele a gyön­gyösi járásban történt. A me­gyén keresztülhaladó 3-as számú főút gyöngyösi szaka­sza különösen veszélyes. En­nek a veszélyhelyzetnek az ismerete is segíthet bennün­ket, hogy fokozott óvatosság­gal elkerüljük a bajt. Érvé­nyes ez minden kritikus köz­lekedési helyzet esetére, nem szükségszerű a baleset, na­gyobb figyelemmel, az egy­más iránti udvarias, megértő magatartással a veszélyek és a tragédiák számai is csök­kenthetők. Bronzkori leletek Dózsa községben Értékes leletre bukkantak a Debrecentől 10 kilométerre fekvő Dózsa község határá­ban. Az első leletek véletle­nül — építkezés alkalmával — kerültek felszínre, de az­után már szakemberek — a debreceni Déry Múzeum ré­gészei — folytatták a feltá­rást. Huszonhárom bronzkori 6irl bontottak ki, s ezekből többek között gyöngyöket, edényeket, karpereceket, csa­tokat találtak. A leletek a Déry Múzeum anyagát gaz­dagítják. (MTI) Látopíóh és útitársal Egy ismeretlen nevű fia­talember, Czele György há­rom novelláját mutatta be a tévé pénteken. Nem tudni, Nádor Tamás forgatókönyv- írása és Jánosi Antal drama­turg közbeavatkozása mit változtatott, hogyan módosí­tott a novellák eredetijén, mit élesített vagy torzított a szí­nészi játék és a kép az erede­ti párbeszédeken, de azt meg lehet állapítani: közös hasz­na a nézőnek és a tévének, hogy ez az egyórás műsor megszületett. Nincs okunk jóslásokba bocsátkozni, mert egy író fejlődése, beérése hosszú-hosszú folyamat ered­ménye, de egy bizonyos: Cze­le György a jellemek felkuta­tásában, a tettekig eljutó bel­ső döntések megismerésében éretten, jó érzékkel fogott munkához. Az írói szemlélet szerint, ha az Ütitársakra gondolok, a véletlen folytán egymás mellé kerülők jobban és na­gyobb szeretettel felnyílhat­nak egymás előtt, jobban, igazabb szeretettel szólhatnak bele egymás sorsába, segítve és emeive egymást és egymás értékét, mint a házastársak — Vacsora kettesben —, akik közül az egyik akkor is lehet áldozat, kegyetlenül kizsa­rolt áldozat és megtépett ember, ha a másik el is hi­szi magáról, hogy szeretetből, mi több, a legnagyobb alá­zatból és önzetlenségből teszi mindazt, amit jelleme, érde­ke és zsarnoksága diktál. Bs hogy valahol ez a fiatal­ember, ez a Czele György költő is, azt a harmadik no­vellájában bizonyltja. Ha úgy veszem, a novella eseménye paradox, így a valóságban a dolgok nem történnek, nem történhetnek meg, mégis már a második látogatás után el­hisszük a vendégről, hogy jönni fog, mert az összetar­tozásnak ez az abszurd játé­ka megköveteli a lélek tör­vénye szerint, hogy elkövet­kezzék valami, amin mi cso­dálkoznánk a legjobban, ha a saját életünkben megesne. S hogy ez így-esik, így eshe­Giuz János: Sorsunk a dél-hevesi tájon A szocialista mezőgazdaságéit XVII. Közel két évtizede, hogy egyenletes politikai, gazdasá­gi és társadalmi fejlődés részvevői lehetünk. Bizako­dóak és magabiztosak lettek az emberek, tudják, hogy mit, miért tesznek, hiszen vé­leményüket meghallgatják. A dolgozók nemcsak megvaló­sítói, hanem alkotói is a ter­veknek. Itt is, ott is élénk beszélgetések, viták fültanúi lehetünk, amikor azt vitat­ják, hogy gyorsabban és job­ban is lehet előre haladni. Ezelőtt 15 évvel még tisz­tázni kellett a mezőgazdaság jövőjét, hogy mit akar a pa­rasztság : kis földecské jén magára hagyatva tengődni, vagy összefogással, szövetke­zéssel nagy, korszerű gazda­ságot létrehozni. Fel kellett világosítani, meg kellett győzni a parasztságot a szo­cialista mezőgazdaság törté­nelmi jelentőségéről. Az 1950-es évek közepétől már egyre több termelőszövetke­zet mutatott jó példát az egyénieknek, egyre magasabb termésátlaggal és számos gazdasági, társadalmi ténye­ző érvényesítésével. Az egyénileg gazdálkodó parasztokat nem érte várat­lanul a1 szocialista átszerve­zés megindítása. .Egy évtizede ott élt tudatukban a szövet­kezeti gazdálkodás gondolata, s a párt és a kormány min­dig nyíltan hangoztatta a szocialista mezőgazdaság megteremtésére vonatkozó terveket. Értelmileg többsé­gük tisztában is volt a nagy­üzemi gazdálkodás előnyei­vel, de érzelmileg mégis ne­héz volt megbarátkozni a gondolattal. Ügy érezték, ha elvesztik a földet, összeom­lik az egész világ, amit ad­dig felépítettek. Ennek a kérdésnek a tisztázásában vettek részt a munkások, ter­melőszövetkezeti parasztok, kommunisták és józan gon­dolkodású pártonkívüliek, akik a párt hívó szavára 1959. tavaszán felkeresték az egyénileg dolgozókat és ma­gyarázták a jövő mezőgazda­ságának egyedüli helyes út­ját. A politikái felvilágosító munka következtében a nyugtalanító problémák csakhamar megszűntek, s egymást követően alakultak meg az új termelőszövetke­zetek. Amikor egy-egy község gazdáinak többsége szövetke­zetei alakított, a falu név­táblája alatt hevenyészve írott szöveg büszkén hirdette: „Termelőszövetkezeti 'község”. Heves községben 1959. márci­us 12-én már a gazdák több­sége a szövetkezeti gazdál­kodás mellett döntött, s már­cius 14-én megalakult a ki­lencedik, s egyben utolsó ter­melőszövetkezet, amely a „Búzakalász” nevet vette fel. 1959. tavaszán az átszer­vezés során a megye összes területének 74 százaléka, a szántóterületének 61 száza­léka a szocialista szektor út­jára lépett. A hevesi járás valamennyi községe termelő­szövetkezeti község lett, s igy termelőszövetkezeti járássá nyilvánították, a megyében elsőként. Heves község és a hevesi járás új termelőszövetkezeti gazdákat Dobi István, az El­nöki Tanács elnöke köszön­tik meg ebben a kicsinyke, de bájos játékban, annak az a titka és a hitelessége, hogy ez a kor, korunk már annyi megszokásról, annyi előíté­letről le tudott mondani, már úgy átértékelte az emberi kapcsolatokat a nagy rohan­va élés közepette, hogy a képtelenség sem valószerűt­len: mármint az, hogy egy jól öltözött, bátortalan fia­talember, nyitott ingben, riadtan fenyegetve, de betö­rőként belép nyugdíjasékhoz, kést emleget, bár egy pofon­tól elszaladna, megeszi a va­csorát egyre illedelmesebben, aztán ahogy jött, úgy elma­rad. Ami ebben a kis novel­lában zenél, az az öregasz­szony testi és lelki felöltőzé se a szeretethez, a vendég hez, akinek a megjelenése bi zonyára szebb álmokat hozot neki és ígért egy illúziót, ara nélkül könnytelenül is szó morú az élet. Gaál Albert a novellái poézisét és a jellemek össze kapcsolódásának poutos raj zát adta rendezésében. Me gint egyszer Kállai Ference kell dicsérnünk, aki a tév premier plánjának kutató fi gyelését is jól bírva nagySze rű jellemrajzot szolgáltatót Ugyancsak kitűnőre sikerül rPatkós Irma öregasszonya é Bánky Zsuzsa negatív figurá ja is. (farkas) A dorogi bányászok hangversenyéről Kedves színfoltja marad az idei egri nyárnak az a hang­verseny, amelyet a bazilika lépcsőjén adott vasárnap es­te, kitűnő időben, igazi nyá­rias atmoszférában a Dorogi Bányász Fúvószenekar. A csaknem kilenc évtize­des működési múltra vissza­tekintő együttes éppen kül­földi vendégszereplése után érkezett ide, hogy kétórás műsorával elszórakoztassa az egri közönséget. A hatvan tagú fúvószene­kar változatos programmal mutatta be tudását. Erkel Ünnepi nyitányával kezdte műsorát és Dunajevszkij Cir­kusz-indulójával fejezte be. Ez a két szám is arról tanús­kodik, hogy stílusokat és ko­rokat fogott össze ez a prog­ram, amelyben Kodály To- borzója, Sugár Rezső Szim- foniettája éppúgy helyet ka­pott, mint Hubay Csárdajele­nete, vagy Strauss Déli ró- zsákja. A zenekar nyílván zártabb és akusztikailag tömörítőbb környezetre számított, ami­kor műsorra tűzte Eördögh János Ünnep Harlember d mű művét, vagy Gershwi Három dalát, de Farkas Ari tál Magyar rondójában é Nagy Olivér Rondójában is mai modernebb fúvószem élmények uralkodnak, h egyáltalán ilyen összefogta ló meghatározást lehet adr manapság zenei stílusokró irányzatokról, elgondolások ról, amelyek a korábbi koro zenei kifejezéseit továbbfej lesztik, nemegyszer megkér dőjelezik. Lénárt Elek egy jól össze hangolt együttest mondha magáénak. A dorogi bánya szók nemes tradíciókat ápol nak és nem is eredménytele nül. Némely szólistája, mir például a posaunnal kitűnőé játszó Burghardt Tibor má sodkarmester is, észrevétett magát az egyes számoknál. A szabvány térzenénél jt val többet és igényesebbe kapott az egri közönség. j jövőben azonban nem árta na. ha a zenekar időben, fellépés előtt értesülne a akusztikai adottságokról, műsor összeállítás érdekéber í/. «-> tötte, aki a munkásosztály hatalmába, a munkás-paraszt szövetség egységébe vetett hi­tet hozta el a hevesieknek és a mezőgazdaság szocialista felvirágzását, a termelőszö­vetkezeti parasztság felemel­kedését helyezte kilátásba. És valóban, a tavasszal ki­bontakozott szövetkezeti fej­lődés támogatásához jelentős segítséget nyújtott az állam is. Mezőgazdasági és pénz­ügyi szakembereket küldtek a szövetkezetekbe, nagyarányú hiteleket folyósítottak vető­magvak, gazdasági felszere­lések beszerzésére, gazdasági épületek építésére. A párt és a kormány he­lyesen választotta meg az időt a szervezés megindításá­ra. Az átszervezés során egy- egy községben több kis ter­melőszövetkezet jött létre, amelyek egy-két év múlva egyesültek egymással, s így nagyobb, életképesebb gazda­ságokat hoztak létre. Ma leg­több községben egy szövetke­zet fogja össze a mezőgazda- sági lakosságot. Sőt, napja­inkban indult meg két, illet­ve több község, egy-két ezer holdas gazdaságának egyesü­lése, hogy a korszerű, szako- sítottan gazdálkodó szövetke­zetek sorába felzárkózzanak. A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezését követő évek­ben igen jelentős beruházá­sokra került sor. A kormány is tekintélyes hitellel és tá­mogatással sietett a szövetke­zetek segítségére. Az állami segítség, a tagság szorgalmas munkája és a szakszerű gaz­dálkodás eredményeként egy­re több szakosított istálló, zöldségtermelő hely alakul ki magas színvonalú gépesí­téssel, esőző, öntöző berende­zésekkel. A termelőszövetkezett pa­rasztság megtalálta számítá­sát a szövetkezetekben, ma­gasabb színvonalon él, mint a volt középparaszt és na­gyon szép anyagi jövede­lemmel rendelkezik. A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésével, a gépesí­tési színvonal növelésével a mezőgazdaságból jelentős munkaerő szabadult fel, amely elsősorban az iparban kívánt elhelyezkedni. Heves megye azonban iparilag kö­zepesen fejlett terület volt, nem tudta befogadni az ipar­ban elhelyezkedni szándéko­zókat. Nagyarányú ingázás, népmozgalom indult me 1961-től a megyén belül és megyéből. Gyorsítani kelle' tehát a megye iparosításá amelynek eredményeként harmadik ötéves terv végé re az iparilag fejlett megyé színvonalára emelkedett. El kor azonban még az iparos tási beruházásokból a megy déli része nem , részesül Emiatt a felszabadult mur kaerő kis részben megyé belül, nagyrészt viszont mi megyében kereste boldoguld sát. Heves és környékéi mintegy 40 km-es körzetbe semmiféle ipartelep nei épült, így csak a hevesi járá népesedése 10 év alatt mini egy 10 százalékkal csökken (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents