Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-30 / 176. szám

MŰSOROK! %' -" '•• • »* RADIO KOSSUTH S.20 Harsán a kürtszó. 8.58 Lanzing: Cár és ács. 3 felv. vigopera. 11.15 Iskolarádió. 11.35 Szimfonikus zene. li.21) KI nyer ma? 12.35 Melódiákoktól. 13.38 Törvénykönyv. 13.53 Az írnok és a fáraó. TI. rész. 15.10 Éneklő ifjúság. 1J.S0 Az élő népdal. 15.30 Bach: 3. D-dur szvit. 16.05 Magyar indulók. 16.26 Kőruspódium. 16.33 A hét bagoly. VII. 17.05 Mozart: Ész-dúr divertimento, 17.39 Van új a Nap alatt. 17.57 Könnyűzenei olimpia. Döntő. 18.30 A Szabó család. 19.25 Népzenei magazin. 20.05 A mondabeli Petőfi. 21.45 Pataky Kálmán énekel. 21.04 örökzöld dallamok. 22.30 Válaszút. 23.03 Könnyűzene. 0.10 Éji zene. PETŐFI 8.05 Zenekari muzsika. ».00 Népdalok. ».52 Könyvek, tájak, emberek« 12.03 CsajKovszkij-művek. 13. ai Áriák. Kettőtől — hatig .. • Zenés délután. 13.10 Európa belülről. 13.40 Honvéd—Rába labda­rúgó-mérkőzés. 19.06 Gitárral angolul. 19.21 Bartók: Zene ... 23.28 FTC—Videoton mérk. 20.50 Népi zene. 21.00 Édes anyanyelvűnk. 21.58 Hangversenynaptár. 22.11 Zenés játékokból. 22.40 Könnyűzene. 23.15 Vonósnégyesek. 23.48 Népi muzsika. SZOLNOKI RADIO 18.00—19.00 Alföldi krónika. Népdalok. A száj öli energiaközpont. Szerkesztik a hallgatók. Mit szól a beosztásához? MAGYAR 18.53 Hírek. 17.00 Sportvetélkedő. 18.05 Korszerű háztáji. II. 18.35 Játék a betűkkel. 19.10 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Nyitott könyv. Déry Tibor: Kedves bópeer. 2t.00 Falusi Rrcképek. IV. 21.15 Arany Mokka Kupa. 21.55 Tv-híradó. 2. műsor 20.00 Asszonysorsok. 20.30 Az Életünk, irodalmi éa művészeti folyóirat. 21.10 Tv-híradó. 21.30 Egy ágy monológja. Magyarul beszélő* norvég rövid.iátékfllm. POZSONYI 9.30 Maliszeészké kisasszony. Tv-játék. 19.00 és 21.00 Híradó. 20.00 Győzelmes verseny. 21.30 A tettes ismeretlen. 22.15 Hazai szeneszerzők müveiből. | mozi EGEI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Du. fél 4. fél 6 órakor Ordasok között A népszerű kalandregény szinkronizált szovjet filmen. Este 8 órakor A tábornok állva alszik Színes.szinkronizált olasz film. EGRI BRODY (Telefon: 14-07.) Du. fél 4 és fél 6 órakor Bob herceg Színes magyar filmoperett Este fél 8 órakor Érintés Színes svéd film. Rendezte: Ingmar Bergman EGRI KERT Este 8 órakor La Mancha lovagja Színes olasz—amerikai film. Főszereplő: Soohia Loren GYÖNGYÖSI PUSKIN Folytassa külföldön GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A korona elrablása, avagy újra a bosszúállók GYÖNGYÖSI KERT A fekete farmer HATVANI VÖRÖS CSILLAG Az audiencia HATVANT KOSSUTH A boszorkánymester HEVES Nyílbegv és aranyöv FÜZESABONY Csárdáskirálynő ■fr ORVOSI | ÜGYELET 1 Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Bajcsv-Zsi- linszky utcai rendelőben. (Tele­fon: 11-10.) Rendelés gyermekek ffesyre is. Gyöngyösön: 19 órától szerda *>$*gel 7 óráig, a Jókai utcs ti. mtan alatti rendelőben. (Tele­fon: 11-727.) Legendák és legendás arcok... (3) Ejfél a Néva-parton Kereskedők napja a ^ándorpéíi*n Kétezren szórakoztak, pihentek,sportoltak Most már évek óta július utolsó vasárnapján találkoz­nak a Heves megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat dolgozói a Parádfürdő melletti Sándorréten. Ez történt vasárnap is, de annyi változással, hogy az ipar­cikk kisker., és a Füszért is csatlakozott hozzájuk. Ekkor rendezték meg itt a termé­szetjárók a Somody József ügyességi emléktúrát is. A ragyogó napsütésben mintegy kétezer ember gyűlt össze a szép völgyben, aki­ket Csépány Ferenc, az élel­miszer és Bári József az ipar­(Foto: Kovács Ferenc) cikk kisker. igazgatója kö­szöntött, majd virágcsokorral ■kedveskedtek Somody Jó­zsef, lapunk sportrovata volt vezetője özvegyének. A nap folyamán nem volt hiány a különböző tréfás ve­télkedőkben sem. Női és fér- íi labdarúgó- és tollaslabda­mérkőzés. asztalitenisz-ver­seny, zsákban futás és le­pényevő verseny követte egymást, majd az önként vállalkozók a táncolásban mérték össze képességeiket. A nem hivatalos kereske­dők napja résztvevőinek egész napját a jókedv, az üdítő pihenés jellemezte. A Szputnyik Hotel előcsar­nokában fiatal leningrádi is­merősöm sürget: Igyekez­zünk, mert a Néva vizén éj­félkor feltűnnek a piros vi­torlák . i.! Amikor kérdőn rápillantok, kapkodva elme­séli, hogy a város fiataljai, így, tanulmányaik végeztével, minden évben kivonulnak a folyóhoz, s hajnalig vidáman, önfeledten elszórakoznak. A diákünnep fénypontja a pi­ros vitorlákkal hajózó fre­gatt, amelynek kapitánya — egy régi legenda szerint — hosszú-hosszú távoliét után tér meg szerelméért, Natas- káért... •k Hogy ki volt ez a Nataska? S mit akar jelképezni a Le- ningrád környéki nép ajkán mindmáig fennmaradt le­genda? Szergej Pamfilov — úton a fehér éjszakában — elmagyarázta. — A monda szerint a szép­séges árvaleányt mostoha­szülők nevelték, s hogy minél tovább kihasználhassák ere­jét, ügyességét, sohasem me­hetett mulatságba, legénytár­saságba. Egyszer mégis úgy hozta a sors, Nataska a folyó­parton sok-sok fiatallal együtt táncolt, vigadott. Itt vette őt észre a kikötőben ringó hajó kapitánya, s azon nyomban belészeretett. A lányban ha­sonló érzések támadtak. De mindhiába. A mostohák hal­lani sem akartak róla, hogy a délceg kapitány bekösse Nataska fejét, ö mégis meg­fogadta, hogy senki másnak nem lesz a felesége, senki férfinépet nem fogad a szí­vébe. A hajós pedig arra es­küdött, hogy egyszer, talán sokára, szép piros vitorlák alatt visszatér még a Néva-ki- kötőbe. S akkor semmi és senki nem állhatja útját, vi­szi magával szépséges, szőke szerelmét,.. Telt-múlt az idő, Nataska mindennap ki­sétált a folyópartra, s für­készte, jön-e érte a deli' ha­jós. A piros vitorlák azonban nem jelentek meg a láthatá­ron. Pedig mehetett -volna most már a leány, hiszen mostohaszülei régen a teme­tőben porladtak. Mulatott is rajta minden útjába kerülő. ~ Különösképpen azok a férfivá érett legények, akiket hajdan kikosarazott. De a leányt ez nem bántotta. Tűrt, szenve­dett és várakozott... Akkor is a Néva partján kóborolt, amikor hatalmas, háromár- bocos fehér tengerjáró vitor­lással vidám matrózok érkez­tek a kikötőbe, s derék, vi- haredzette kapitányukkal ott mulattak a kertvendéglőben, nem messzire Nataskától. Sok szép leányt látott ez a ka­pitány, hiszen rengeteg kikö­tőben megfordult, ám a sző­ke szépséghez egyiket sem lehetett mérni. Kezdett is járni a sarkában, de mind­untalan elutasításra taláK. -Nem értette a dolgot, míg aztán tudomására jutott, miért is oly hűvös a Náva- parti leány... Nosza raita! Talpra ugrasztottá ármádiá­ját, kiadva a parancsot, hogy vásárolják neki össze Péter- vár valamennyi piros vász­nát... S íme, elérkezett a következő reggel, a következő dél, a következő napszáma! Maid a látóhatár alján, a csillogó víztükrön _ megjelen­tek a piros vitorlák. A par­ton kuporgó Nataska szíve nagyot dobbant a látványra. S remegve, reszketve várta a nagy hajó közeledtét, a pa­rancsnoki hídról lesétáló dél­ceg kapitányt. Aki most már boldogan ölelte boltozatos mellére a leányt, hogy soha többé el sem eressze, hanem vigye magával messzi szülei­hez, ahol csend, békesség és szeretet voltak az uralkódó csillagzatok ... Igen, a hűség! Ennek a példázata ez a mon­da — fejezte be a mesét ifjú leningrádi barátom. Majd hozzátette még: Ebből a tör­ténetből egyébként film ké­szült nemrég nálunk. Ka Magyarországon is bemutat­nák, ne mulassza el. ★ Különleges eljárás a vesekövek vizsgálatára Orvliorgászok tragédiája A Villány kövesd! Oj Elet Tsz halastaván súlyos tra­gédia történt a közelmúlt­ban: a megzavart orvhorgá­szok közül ketten — apa és fia — a vízbe fulladtak. A közös gazdaság 32 hoddas ha­lastava régóta kedvelt va­dászterülete a környékbeli zughaiászoknak és tetemes károkat okoznak a tó hal­állományában. A szeren­csétlenség időpontjában is több haltolvaj tartózkodott a vízparton, amikor a terme­lőszövetkezet hal. és mező­őrei meglepték őket. Az orv­horgászok többsége a közeli erdőbe menekült, Petrovics Milán 40 éves és nevelt fia, Petrovics János 18 éves új- petrei lakosok viszont ijed­tükben a vízbe ugrottak. Egyikük sem tudott úszni és mire a halászok segítségük­re siettek, elmerültek a tó felduzzasztott, több méter mély vizében. Holttestüket csak napok múltán találták meg. (MTI) Becslések szerint százezer­nél több vesekővel küszködő beteg van az országban. Ke­zelésüknél gyakori gond a kövek összetételének pontos meghatározása, amely a leg­megfelelőbb gyógyszer kivá­lasztásához és a diétás étrend összeállításához szükséges. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem urológiai klinikáján ezért különleges módszert, úgynevezett termoanalitikai eljárást alkalmaznak a vese­kövek összetételének megha­tározására. A termoanaütika lényege, hogy az anyag hevítésénél végbemenő kémiai változá­sok regisztrálásával feltárják összetételüket. A klinika la­boratóriumában több mint 3000 vesekövet vizsgál­tak meg ezzel az eljárással, s összetételük szerint a kövek­nek 13 főbb csoportját külön­böztették meg, míg korábban csali hármat ismertek. Az elemzéseit rendszerezéséből többek között kitűnt; a kövek fajtája általában a 40 és 60 év közötti férfiaknál fordult elő, egy másik féle kő pedig öröklődés folytán a gyereke­ket betegíti. Azoxalát kő fő­ként az ülőfoglalkozású, ke­veset mozgó embereknél bukkan fel, egy másik fajta pedig a sokat evő, piknlkus alkatúaknái gyakori. A nők körében sok a fertőzés útján keletkező vesekő-fajta, ehhez a miniszoknya divatja is hoz­zájárul. A vesekövek fajtáinak fel- térképezése alapján pontosan meghatározható, milyen eljá­rást igényel eltávolításuk és milyen gyógykezelés a legha­tásosabb megelőzésükre. A vizsgálat most arra irányul, hogy a kő keletkezésének közvetlen okait derítsék fel. Ennek meghatározásával, s a megfelelő védekezési mód ki­alakításával elkerülhetővé válhat sok műtéti beavatko­zás is. Az eddigi termoanalitikai vizsgálatok eredményeinek felhasználásával dr. Berényi Mihály, a klinika tudomá­nyos munkatársa, a közel­múltban olyan vegyszert ál­lított elő, amely mikroszkó­pon át is lehetővé teszi a ver sekő összetételének megha­tározását. Az eljárást szak­emberek hamarosan felül­vizsgálják, s ha beválik, a megyei kórházak urológiai osztályán vizsgálóbázisokat állítanak fel. Ide küldi majd a veséből eltávolított követ a beteget kezelő urológus. A megyei bázisnál elemzik a kő összetételét, és ennek ismere­tében megfelelő gyógykeze­léssel megelőzhetik majd az újabb kő keletkezését. (MTI) Megígértem. Majd folytat­tuk trolizásunkat a piros drapériákba, színes lámpa- füzérekbe öltözött leningrádi utcákon, ki a Néva-partra. Közelgett éjfél. De a forga­lom nem csappant. Erről is, arról is jókedvű diákcsapa­tok törtek elő, hogy megro­hamozzák a járműveket, s mielőbb odaérkezzenek, aho­vá mi magunk elindultunk. Szállt a dal, röpült a kacagás a fehér éjszakában. Itt és ott, zöld gyepen vagy a kikötő betonján táncra perdültek a fiatalok. De csak' hogy éjfél­tájt néhány percre minden elcsendesedjék. S akkor messzire, fénykévék tüzében, fellobbantak a piros vitorlák. Majd lassan, méltóságtelje­sen közelgett felénk Nataska viharedzett kapitányának há- romárbocos hajója ... Szép élmény volt. Méltó búcsú a „hős várostól”. Moldvay Győző Hol a boldogság? j G. GRESNYEV*: A telefon ott állt nem messze L.juda asztalától, ezért ö vette fel a kagylót. — Tessék, tervosztály. — Borja Vaszint kérem. Ljuda nemcsak jó terve­zőmérnök, hanem kitűnő munkatárs is volt. — Borka, téged keresnek — fordult a rajztáblánál dolgozó fiúhoz, miután leta­karta kezével a kagylót. — Kicsoda? — Azt hiszem, a barátod. Borisznak egy pillanat alatt eszébe jutott a kölcsönkért tízrubeles, amit három-négy nappal ezelőtt kellett volna megadnia, és hevesen inte­getni kezdett: '„Nem vagyok itt.” — A főnöknél van — szólt Ljuda a telefonba. — Hívja később. Egy óra múlva, a tervosz­tályon ismét csöngött a ké­szülék. — Megint ő keres — mondta Ljuda Borisznak. Az ijedten gesztikulált. — A főmérnökhöz ment. Amikor két óra múlva is­mét megszólalt a telefon, és ugyanaz a hang megint Bo­risét. kérte, Ljuda már auto­matikusan felelte: — Az igazgató hívatta. — Mondja meg neki. le­gyen szives, hogy hívjon ’ csen olts záriban élő orosz humorista, vissza, ha megjött. A szá­mot tudja. Sürgősen beszél­nem kell vele — hangzott a készülékben. — If)en, átadom. Bár az a hír járja, hogy elő akarják léptetni. Attól tartok, ha visszajön, se magával, se velem nem fog szóba állni. — Ez már az ő dolga. Es Boriszt aznap már nem keresték telefonon. Másnap reggel Borisz összetarhált egy tízest és el. ment Oleghoz. — Ez nagyszerű! — örült meg a pénzű:’: Oleg. — Már jóformán nincs mit ennem. — Es a vízzel telt pohárból kivett egy darab kenyeret. Kalapáccsal ráütött, a ke­nyér érces hangot hallatott. — Már fél órája ázik, de mintha sose látott volna vi­zet. Kitűnő lisztből dagasz­tották .. — Betette a kony­haszekrénybe. — Jó lesz ez még. De ezt ki kell dobni. — És a tizenkét kopejkás sajt, ami inkább hasonlított asz- talosenyvhez, a szemétvödör­be repült. — Ja ■— jutott eszébe hir­telen Olegnak —, ellenőriz­ted a lottószelvényed? — Milyen lottószelvényt? — Nem emlékszel? A kol­légiumban ... Hogy ne emlékezett volna! Akkor este mind a ketten Lenocskához mentek a kol­légiumba, és mindkettőjük zsebében két-két jegy lapult: Borisznál színházjegy, Oleg- nál mozijegy. Lenocska ne­héz helyzetben volt, nem tu­dott dönteni. Végül aztán elővett a táskájából egy lot­tószelvényt és nevetve mond­ta: ,,Ki tudja, mi a boldog­ság, ki tudja, merre van..,? Sorsoljunk. Kinek a lottó, kinek — én .. A barátok, bár majdnem összevesztek (kettejük közi!' egyiknek sem kellett a szel vény), végül mégiscsak elfő gadlák Lenocska javaslatát A szerencse Olegnak kedve­zett, kettesben Lenocskával elindult a moziba. Borisznak pedig a lány unszolására ál kellett tennie a lottószel­vényt. A színházról is meg­feledkezve aznap este sokáig bolyongott a városban... — Megnézted a tárgynye­reményeket? — kérdezte is­mét Oleg. — Nem? Itt a lis­ta. — Borisz elé dobta az új­ságot. — Tegnap, amikor a szandálom csomagoltam ki, vettem észre az újságban a sorsolást. Rögtön felhívtalak, de te. azt mondták .. — Rémhír az egész, Öle- ~sa, mendemonda... — fe lelte Borisz előhúzva levél­ircájából a szelvényt. Aztán hirtelen felordított: — Mégis van boldogság az életben! — Mi van veled? — rez­zent össze Oleg. —a Nyertem... Ural mo­torkerékpárt — kiabált Bo­risz, miközben kirohant és becsapta maga után az ajtót. — Várj csak, hiszen ... De Vasain ezt már nem hallotta. Egyenesen a taka­rékba szaladt, fejében öröm­teli gondolatok kavarogtak: „Léna és én... most már kimehetünk együtt a zöld­be... De nem, inkább el­adom a motort és pián inót veszek az árán. Aztán elhí­vom Lénát egy étterembe, Olegot is meghívom, rán­tott karajt rendelek, és ak­kor mondom meg neki. hogy ajándékot vettem. Nem, Lé­nának konyhabútort és re- kamiét ajándékozok. Oleg meg menjen a fenébe!... Csodálatos reggel volt. Bo­risz úgy futott, mintha re­kordot akart volna dönteni. Berepülve a takarékba, meg se nézte a falon a hivatalos listát, rögtön a kisablakhoz ment. — Motort nyertem, tessék — nyújtotta a szelvényt a pénztárosnőnek. Az figyelmesen megnézte és visszaadta. — Sajnálom, a szelvény már érvénytelen. A nyere­ménytárgyak átvételének ha­tárideje tegnap lejárt. Oroszból fordította: Agyagási Klára Jfljgg 1974. július 30., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents