Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-27 / 174. szám

21.05: Bafettcipő Kun Zsuzsa műsorának harmadik része. A balettmü- vésznő műsorában ezúttal Harangozó Gyula koreográfi­áiból láthatunk összeállítást. A ma már nyugdíjas mű­vésznek a modem magyar balettművészet megteremté­sében igen nagy szerepe volt. Az adásban beszél pályafu­tásáról, arról, hogy hogyan került kapcsolatba a balet­tel. Harangozó Gyula koreog­ráfiái új életet vittek a szín­padra, megteremtette a drá­mai hatás mozdulat! effektu­sait, Egyéniségének egyik legjellemzőbb vonása a gro­teszk, karikirozó tehetség, s egyik fő műfaja lett a víg­balett. . A műsorban részlete­ket láthatunk Delibes Cop- péli'á című, 1870-ben bemu­tatott balettjéből, amelyet legutóbb — 1953-ban — Ha­rangozó Gyula koreografált. A műsor vezetője Kun Zsu­zsa Dózsa Imre partnereként a Romeo és Júlia című ba­lettből mutatja be az erkély­jelenetet, amelyet először ha­zai színpadon 1939-ben adtak eló. Csajkovszkij 30 évesen, 1870-ben formálta meg a Shakespeare-mű ihletésére a Rómeó és Júlia zenéjét, amelyből Harangozó Gyula egyfelvonásos táncdrámát hozott létre. A műsorban lát­hatjuk még Bartók Fából fa­ragott királyfi, De Falla A háromszögletű kalap című műveinek egy részletét és Hubay Csárdajelenetét. Tárlat, nyári egyetem, bemutató Szegeden Idegenforgalmi rekordot hozott az elmúlt hétvége Szegeden, kétnap alatt öt­venezer vendég lépte át a határt Röszkénél. Esemé­nyekben is bővelkedett a fesztivál. Megnyitották a XV. nyári tárlatot és átadták a díjait: Zombori László, Mi- háltz Pál festőknek, Kajári Gyula, Tassy Béla grafiku­soknak, Pató Róza és Hond- romatidisz Rigasz szobrá­szoknak. Befejeződött a pe­dagógiai, megkezdődött a művelődéselméleti nyári egyetem, ez utóbbi témája: Szocialista közösség, szocia­lista közművelődés. Körülte­kintő szervezés előzte meg a nyolcadik szegedi ifjúsági napokat, július 26—29 között az ország legkülönbözőbb vidékeiről tízezer fiatal rande­vúzik a Tisza-parti vártfsban, A főprogram: ifjúsági nagy­gyűlés és utcabál, a Széche­nyi téren. A szabadtéri játékok máso­dik bemutatója fölújítás ta­valyról, Kacsóh János vitéz, melyet az előjelekből ítélhe- tóen nem lehet elégszer ját­És a gyereknek igaza van! A nyári melegben jólesik a finom citromos limonádé. Beszélgetünk kedves ismerőseimmel. Fiatal hazasok, sze­mük fénye a fiuk. — Anyu! Kérek még jeges limonádét! — Nem lehet. Csabika! Megfájdul megint a torkod és mehetünk a doktor bácsihoz. A gyerek — jópofa, életrevaló lurkó —, elsomfordal egy időre. — Tudod, nagyon szeretjük ezt a gyereket. Nézz csak rá! Csupa apja __ . j. M arika elmosolyodik és nagyot húz a jeges limonádéból! — ügyen, edes fiam! Te mondtam éppen a minap, hogy a portás néni megjegyezte: egészen olyan ezt kisfiú, mint az édesanyja ... Kedves és kellemes itt minden ebben a lakásban. A há­zaspár finom ízléséről beszél a cseppet sem hivalkodó, de mégis nagyon szép berendezés. — Anyu! Szeretnék játszani a vasutammal. Légy szíves, vedd elő a szekrényből! A gyerek, áld csak be-be kukkant a szobába ahol ülünk, szemmel láthatóan unatkozik. — Nem lehet kisfiam! Most itt van a bácsi és ilyenkor nem lehet zörögni. Csabi rám vet egy sokatmondó pillantást és morogva duzzogva elvonul. Később a nyaralásról beszélünk. Arról, hogy ezen a nyá­ron pechesek voltak a beutaltak, a nyaralók, a vikendezők. — Mi a Velencei-tónál voltunk. Csodálatos, hogy meny­nyit fejlődött az utóbbi időben. Csabi is velünk volt, bár rengeteg baj volt vele. Mindig menni akart a vízbe, a csó­nakba, elbújt a nádban. Abból állt a két hét, hogy őt tar­tottuk pórázon. A házigazda — udvarias, figyelmes ember —, kérés nélkül megduplázza a citromos, jeges limonádét. — Apu! Lemegyek az udvarra. Ott vannak Jancsikáék is. A papa szeme — miközben a jégszekrény körül szorgal- maskodik —, szikrát vet. — Nem mész sehová! Könnyed napszúrást kaphatsz. Foglald el magad itt, a hűvös szobában. Itt van a bácsi is, es mutasd meg neki, hogy milyen jó gyerek vagy... Csaba, mint csatát vesztett hadvezér, durcásan újra el­vonul. . , — Szörnyű ez a gyerek! Ez mindent és mindig oiyat akar, ami tilos, amit nem szabad. Meglátszik rajta, hogy fiú. ß tábornok állva alszik Olasz 11 lm Sorsunk a dél-hevesi tájon A megszállók elrendelték A • hideg limonádé mellett jólesik a forró, Illatos kávé. — Tudod, én falun nőttem fel, de úgy emlékszem, hogy velem gyermekkoromban nem volt ennyi baj. Egyszer kap­tam ki istenigazából az apámtól, amikor csúzlival lelőttem a tartófáról a tejesfazekat... ............... - » , • • V áratlanul és újból berobban a kisfiú. . i-:~ ■ ' — Apu! Öcsiék mennek sétálni az anyukájával. Hadd menjek velük! Azt mondta á Tibiké mamája, szívesén vi­gyázna rám. — Nemi Van neked anyukád és téged ne sétáltasson a Tibiké anyukája. Menj szépen a szobádba, foglald el ma­gad, csinálj valamit! Eltörik a mécses. Csabika sírva, szipogva visszafordul. — Csináljak, csinálják. De mit? Szalay István örök emberi dolog és nem is egeszen eiitelendő hiúság, hogy az őrvezetőből tizedes, az ezredesből tábornok akar lenni. Umberto di Leone ez­redes fő gondja tehát az, hogy a mai Olaszországban, a többi tehetsegtelen ezredes közül kitörjön és — ha egye­nesen nem megy — kerülő útón jusson a tábornoki kar­ba. Igaz. lódoktórként kezdte a hadseregben, még a líbiai hadjárat idején. Majd a má­sodik világháborúban Görög­országban ő is azt hitte, hogy Athénig sétálva jutnak el. ( Közben embereket kezelt, operált és tapasztalatokat szerzett. Majdnem elfelejtjük leírni, hogy mellesleg költő is ez a Leone, beosztottjai­nak dedikálja húsz evvel ez­előtti kötetet. Bök mindent megtudunk erről a katonaemberről, akit barátok, ellenségek, asszo­nyok, beosztottak vesznek körül, aki azért nem tud mit kezdeni önmagával, mert más ember, ha ébren van és me­gint más, a nappalinál sok­kal veszedelmesebb és igaz- mondobb, ha alszik és álmo­dik. Hárman, Ugo Pirro, Giu­seppe D’Agata és a film rendezője, Francesco Massa- ro összehoztak egy esemény­sort, egy katona élettörténe­tét, amely az alapötlet köré, a neorealista filmek szer­kesztési mintájára kisebb epizódokat gyűjt össze. Ezek az epizódok, kisebb novellák valóban jellegzetes esemé­nyek, alkalmat kínálnak ar­ra, hogy az írók és a rendező leleolezzék az emberi gyen­geségeket, a hadsereg fel­sőbb régióiban mutatkozó ál­lapotokat a katonazubbonyt sem kímélő szenilitást és azt. hogy a katonai csúcsvezetés körül, hogyan és kik gondol­koznak a katonai morál és a hadsereg céljai felől. I, • . QMmMM 1971. július 27.» szombat Nem kétséges, hogy ez a vidám film Ugo Tognazzira épül. AZ ő egyénisége, lan­kadatlan mozgáskészsége, temperamentuma bírja a vígjátéki tempót. Arcán min­dig ott mozog az a bizonyos kétértelműség és bátortalan­ság, amely megkérdőjelezi szilárdságát, hitét is mind­abban, amit tesz. Az írók kitűnő párbeszéde­ket írtak ennek a jo jellem­színésznek és ő tud is élni ezekkel a megnevettető lehe­tőségekkel. Addig nincs is baj, amíg az írók és a rende­ző engedik őt játszani. A hi­ba ott kezdődik, amikor az alapötlet már nem fogja át a részleteket és így nemcsak a főhősben harcol a kettősség, a nézőben is felmerül a kér­dés: nem kellett volna ta­lán a hangsúlyt inkább a po­litikai szatíra fele eltolni? Annyi mindent tudunk meg Umberto di Leone tiszttar- sairól itt is, ott is, hogy ab­ból már egy külön film is ke­rekedhetnék akár. Ha a film­beli magas rangú tisztek kar­rierjük során ekkora hibá­kat és bűnöket követnek el, miért kell ilyen hosszú utat vegigverekednie és ekkora részletességgel ennek a fő­tisztnek? Ha ez a főtiszt is­meri az érvényesülés sok-sok útját, miért így vár és miért így juttatja magát előnyös helyzetbe? Így nemcsak Um­berto di Leone, állva alvó ezredesnek marad két arca bennünk, de kétkedésünk is a tekintetben, hogy néhány kompromisszum húzódik meg a film meseszövésében. Eze­ket a kompromisszumokat feloldani látszik az ezredes és a minősítő bizottság al­kudozása abban a teremben, ahol a szimbolikus madár olyan emlékeztetőén terpesz­kedik fenn. a magasban, az ablakok fölött. Ugo Tcgnazzi mellett há­lás szerepet kapott a sza- . bálytalan arcú Mariangela Melato, aki nem szépségver­senyről került az olasz film- , Hez, valamint Franco Fabrizi. Mario Scaccia és George Wilson. Jfarkas) szán! a dómszfnpadon. A négy előadásra hónapokkal ezelőtt elkeltek a jegyek. A színlap is azonos a tavalyi­val (Turpinszky Béla, Házy Erzsébet, Gobbi Hilda és a szegedi színház művészei), a rendezés (Horváth Zoltán) és a díszletek (Sándor Lajos) csakúgy. A karmester Szalat- sy István negyedszer dirigál­ja az 1959-es felújítás óta, s ha számba vesszük a 30-as évek két premierjét, a daljá­ték idén hetedszer került Grúz János: XV, Az Egn Népújság cikkírója így ostorozta ez időben a kö­zönséget; „Hibája a magyar közönségnek, hogy nem akar tanúskodni. Udvariaskodas, álsajnálat, gyávaság, vagy ta­lán a kényelemszeretet en­nek az oka. Sokan félnek at­tól, hogy tárgyalásokra kell menniük, ha tanúskodnak: a nyomozás során nem vállal­nak.” Horthy és különítményei­nek Szegedről Dunántúlon át Budapestig vezető útját a szocialista hazafiak piros vé­re jelezte. A vérgőzben ver­buválódott nemzeti hadsereg fővezére a román csapatok távozása után három hétre már Heves megyét is meglá­togatja. Heves megyéből nem is távozott üres kézzel. A nemzeti hadsereg céljaira 50 000 korona adományt mél- tóztatott megszavazni a tör­vényhatósági bizottság. A törvényhatóság első tiszt­viselője még a román inter­venciós csapatok megszállása előtt hivatalba lépett. Első ténykedése az volt, hogy megszervezze a románok fo­gadására a küldöttséget, s jó indulatra bírja a román parancsnokot. A hódolat eredménnyel járt, a régi tör­vényhatósági tisztviselők megkezdhették a restaurá­ciót. Első körendeletét az al­szfnre, mindannyiszor zsúfolt hazak előtt. És lassan megérkeznek Szegedre a minszki balett, előhírnökei. A Szegedi Sza­badtéri Játékokon augusztus 3—4-én A hattyúk tavát mu­tatják be a Lenin-renddel ki­tüntetett Belorusz Állami Akadémiai Nagyszínház ba­lettművészei, akik ezt köve­tően a Margitszigeten lépnek közönség elé, etűdökkel. Szöveg: Nikolényi István, kép: Enyedi Zoltán. ispán a román parancsnok­ság utasítására hivatkozva teszi meg. ..A megszálló román had­sereg parancsnoksága elren­delte — hangzik az alispáni körrendelet —, hogy minden hivatalban az 1918. novem­ber 1-i állapot visszaállítan­dó ... Az összes munkásta­nácsok működése megszűnt... A vármegyei közigazgatás vezetését ismét az alispán, illetve helyettese vette at. Hasonlóképp a járásokban a volt főszolgabíró, községek­ben a volt elöljáróságok visz- szahelyeztetnek... A rend és nyugalom biztosítása végett a régi csendörőrsök vissza­állítása iránt már külön in­tézkedtem ... az összes fegy­verek a csendörséghez hala­déktalanul beszolgáltassa­nak.” Az alispán a csendőrség visszaállítására 1919. au­gusztus 7-én adta ki a ren­delkezést. Általában ezt kö­vetően alakultak meg a csendőrőrsök, de előfordult, hogy ezt megelőzően is meg­szervezték. Például Erdőtel­ken augusztus 4-én, Egerben augusztus 10-én. Poroszlón augusztus 11-én, Pélyen au­gusztus 12-én, Abasáron au­gusztus 13-án, Tiszanánán augusztus 14-én stb. Még szeptember végén le­iratot küldött a kormánybiz­tos, az alispánhoz, hogy gon­doskodjék a közigazgatás za­vartalan működéséről. Isme­retes, hogy a lakosság mar 1918. őszén több községből, elkergette az elöljáróságot, a Tanácsköztársaság ideje alalt pedig egyszerűen leváltották Őket, Es most, az ellenforra­dalom hatalomra jutásával is­mét a régi tisztviselői kar lépett hivatalba, akiket a nép valósággal gyűlölt/ .. elvárom a tisztviselőktől, hogy a maguk részéröl sem cselekvés, sem mulasztás ál­tal ne szolgáltassanak okot a most annyira kívánatos össz­hang megzavarására” — hangzott a belügyminiszter leirata. ... minden kifogás, panasz felől tüzetes tájékoz­tatást szerezni, szükség ese­tén piedig a legnagyobb eréllyel eljárni szíveskedjék. De ahol valamelyik tisztvise­lőnek működése a közhangu­latban mélyreható ellen­szenvvel találkozik, ott szük­ségessé válik az illetőnek a működési helyéről való eltá­volítása ” Kénytelenek voltak tehát engedni a tömegek hangulatának. Az ellenforradalmi rend­szer ideológiai fegyvertárá­ba kezdettől fogva beletarto­zott a szociális demagógiái, a keresztényi eszme és a hang­zatos nemzeti szólamok. Szó­noklataik során mindig az egész magyarság egyetemes érdekéről beszéltek. A Heves megyei földbirtokosok, tőké­sek, katonatisztek és hivatal­nokok jö táptalajnak bizo­nyultak az ellenforradalmi ideológia befogadására. Jól megtanultak Horthytól, aki ebben a? időben gyakran el­látogatott Heves megyebe. Az 1919. december 11-i láto­gatása utáni néhány hónap múlva 1920. szeptember 1-én, újra megjelent Egerben. A látogatás előtti naplókban óriási nagy készülés, sürgés- forgás színhelye volt Eger. Az ünnepséget a vásártéren, a törvényszéki székház közé­lében. tartottak. Hogy meg ne zavarják az ünnepséget, a politikai foglyokat átterelték az épület vásártérrel ellen­tétes oldalára. De még is így hallani vélték az Intemacio- nálé éneklését, amikor • Himnuszt játszotta a katona­zenekar. Horthy fogadására nem­csak a világi előkelőségek, a megyei és városi vezetők vo­nultak ki a vasútállomásra, hanem még az egri érsek, dr. Szmrecsányi La;os is. Az eg­ri helyőrség zászlóavató ün­nepségének színhelyén dísz- sortűz, díszfelvonulás és dísz­tábori mise hangzott el a díszbe öltözött, darutolas hadsereg tagjai Horthy tisz­teletére. A mise közbeni szó­noklatot Zadravecz páter tar­totta, aki kitűnő leckét adott a Heves megyei uraknak, ho­gyan kell keresztényi eszmé­be rejteni, szociális demagó­giával felvértezni, mézes, vi­rágos szavakkal ecsetelni a munkások, parasztok eszméi­nek' és mozgalmának legke­gyetlenebb vérbefolytását. (Vég»)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents