Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-23 / 170. szám

I ; Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: A ciprusi vihar Lapzártánkig még nem dőlt el véglegesen, valóság lett-e a Biztonsági Tanács határozatából és maradék­talanul megvalósult-e a megadott határidőre, hétfőn 15 órára a BT tüzszüneti felhívása. A jelentések arról számolnak be, hogy a harcokban résztvevő felek, mi­után kormányaik már korábban elfogadták a Bizton­sági Tanács döntését, csapataiknak kiadták a megfe­lelő utasításokat. Semmi biztosíték nincs arra, hogy ebben az el­mérgesedett helyzetben könnyű és gyors feladat lesz elhallgattatni a fegyvereket. Ez még akkor is igaz, ha valamennyi közvetlenül érdekelt fél hátsó gondola­tok, vagy netán titkos záradékok nélkül adta ki a tüzet szüntess! parancsot. Egyelőre csak annyi biztos, hogy ha — mire ezek a sorok megjelennek —, Aphrodite szigetén is hall­gatnak a fegyverek, egyelőre semmiképpen nem be­szélhetünk a ciprusi vihar elültéről, legfeljebb vi­szonylagos, talán csak átmeneti csendesedáséről. Mind­ez magától értetődően addig marad igaz, amíg vál­tozatlanok maradnak a jelenlegi vihar kiváltó okai. Mindenekelőtt az, hogy Ciprus pozitív semleges­séget folytató kormányát megdöntötték és egy szélső­séges rezsimmel váltották fel egy másik, hasonszőrű politikai színezetű kormányzat — az athéni köz­vetlen segítségével. Ha most eltekintünk á szigetor­szág önmagában is rendkívül bonyolult belpolitikai színképétől és csak arra gondolunk, hogy a világ egyik legérzékenyebb stratégiai pontján próbálták megváltoztatni a status quót, már világossá vélik, milyen felelősséget vállaltak magukra bizonyos körök. A korábban gyilkosságokért is körözött Szamp- szon nem az egyetlen gyanús figurája a jelenlegi ese­ményeknek. Miközben Lüns főtitkár a NATO hétfői ülésén kijelentette, hogy a konfliktus „az atlanti szö­vetség létét veszélyeztetheti”, a világsajtó — a nyu*- gati is —, bő terjedelemben kommentálja a NATO bizonyos köreinek egyértelmű felelősségét. Erre utal a nyugatnémet Frankfurter Rundschau, amikor megállapítja: „az Athénben uralkodó katonai diktátorok túl régen teszik azt, amit akarnak”. A Süddeutsche Zeitung című müncheni lap még tovább megy: „amikor Washington — írja —, nehezen érthető türelmet tanúsított az athéni junta iránt, amikor csak­nem leplezetlenül elégedettnek mutatkozott Makariosz eltávolítása után, kitette magát annak a gyanúnak, hogy az athéni ezredesek már az államcsíny megin­dulásakor abból indulhattak ki: államcsínyüket Wa­shingtonban elnézik, sőt fedezik”. Banola Des nehéz napjai Július.., „második felében óhatatlanul a nagy döntések hónapja kezdődik a világ egyik legfiatalabb független országában Bangla Desben. A hajdani Kelet-Pakisztán területén véres belső harcok és az indiai—pakisztáni ösz- szecsapás zivatarából 1971 decemberében megszületett független állam két és fél esztendő alatt eljutott a gaz­dasági és politikai szakadék szélére. Arra a pontra, ahol az ország egyetlen nagyvona­lú és gyakorlatilag abszolút hatalommal rendelkező poli­tikusa, Mudzsibur Rahman kormányfő kénytelen a had­sereg és a fegyveres testüle­tek segítségét igénybe venni, hogy széthulló országát ösz- szetarthassa. Bangla Des , válságának gyökerét az uralkodó párt, az Avami Liga köreiben ural­kodó káoszban, szabotázsban és korrupcióban kell keres­ni. Az Avami Liga, Mudzsi­bur Rahman pártja Brit-In- dia kettéosztásától kezdve egészen a függetlenségig, te­hát a pakisztáni uralom egész szakaszában a keleti országrész nemzeti burzsoá­ziájának pártja. volt. amely eredetileg csak önkormány­zatot követelt, nem függet­lenséget. Az Avami Liga pártjának nem volt semmi­féle társadalmi-gazdasági programja. A tragédiát vol­taképpen az okozta, hogy ez a teljesen alaktalan, prog­ram nélküli politikai alakulat a világ egyik legszegényebb országában (ahol az egy főre eső jövedelem még az indiai­nál is 30 százalékkal alacso­nyabb) hatalomra jutva, korrupt és nyerészkedő testü­letnek bizonyult. Az államo­sított ipar élére állított új vezetők. — rendszerint az Avami Liga fő korifeusai — a kormánypárt köntösében kapaszkodva gyorsan akar­tak meggazdagodni a kol­dusszegény országban. Az ország ipari termelése ennek következtében ma 30 százalékkal, mezőgazdasági termelése 18 százalékkal ala­csonyabb, mint a gyűlölt pa­QjmiMi 1V«&, júlúi* Ü» kedd kisztáni hegemónia korában és a közszükségleti cikkek árai 200—500 százalékkal emelkedtek! Mudzsibur Rahman felis­merte az Avami Liga korha- dását és ez kényszerítette né­hány héttel ezelőtt arra, hogy a hadsereget és a milí­ciát bevesse a korrupció meg­fékezésére és a rend helyre- állítására. Úgy látszik azon­ban, hogy ez a kampány nem hozott komoly eredményt. A hadsereg és a milícia a jelek szerint nem volt elég erős ahhoz, hogy megfékezze a fővárostól távoli vidékeken garázdálkodó fegyveres cso­portokat. A korrupció és a csempészés elleni hadjáratot pedig mindeddig az ítélte kudarcra, hogy nem ment elég „magasra”. Azaz: Mud­zsibur Rahman nem tudta rászánni magát az Avami Liga uralkodó köreiben vég­rehajtott könyörtelen és gyö­keres tisztogatásra. Már pe­dig. ha a rendszer belső rot­hadása tovább folytatódik, akkor ez Mudzsibur Rahman tekintélyét és befolyását is aláaknázhatja. S ha ez meg­történnék — akkor Bangla Des ismét egy világpolitikai méretű válság gyújtópontjá­vá válhat. Emlékeztetni kell arra, hogy amikor a hajdani Ke­let-Pakisztán függetlenné vált — ez teljesen megvál­toztatta az indiai szubkonti­nens erőviszonyait. India és a Szovjetunió erőteljesen tá­mogatták és támogatják ma is az ország függetlenségét. A maoista Kína viszont a függetlenségi harcot elnyo­mó Pakisztán oldalán állott, s akkoriban ez volt az ame­rikai külpolitika fő irányvo­nala is. Már ebből is kitűnik, hogy Bangla Des születése részben az amerikai, de min­denekelőtt a kínai hatalom­politika egyik nagyszabású veresége volt. Az akkori vereség nem szüntette meg a kínai nyo­mást, csak formája változott. Peking az utóbbi két és fél esztendőben a lassú behato­lás módszerét alkalmazta. Nem annyira a távoli vidé­keken még mindig garázdál­kodó maoista fegyveres cso­portokra épít, mint inkábba szívós, belső gazdasági és po­litikai aknamunkára. Magá­tól értetődik, hö£y Mudzsi­uiybiLbiia az x. uiUfUvruij kai hírmagyarázók egyöntetű véleménye szerint az ünnep­ségeket Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának je­lenléte fémjelzi. A nagy nemzetközi hírügynökségek, rádió- és televíziós társasá­gok, valamint a különböző országos befolyásos sajtóor­gánumai részletesen kom­mentálták és kommentálják az SZKP KB főtitkárának szombaton Katowicében el­hangzott beszédét, valamint Brezsnyev és derek felszó­lalását a lengyel parlament ünnepi ülésén. VARSÓ; A Trybuna Ludu vasárnapi kommentárjában rendkívül jellemzőnek tartja, hogy Brezsnyev lengyelországi lá­togatása a katowicei vajda­ság munkásosztályával való találkozóval kezdődött. Ezzel — mutat rá a lap —, Leo­nyid Brezsnyev, aki annak a pártnak a főtitkára, amely felépítette a világ első szo­cialista államát és amely ve­zető szerepet tölt be a test­véri szocialista közösségben, valamint a nemzetközi mun­kásmozgalomban, megerősí­tette az alapigazságot: párt­jaink barátsága, nemzetközi kötelékeinknek alapja a pro­letárjellegben, az osztályszö­vetségben. a marxista—leni­nista tanításhoz igazodó osz­tálypolitikában rejlik. BERLIN: A Neues Deutschland Leo­nyid Brezsnyev lengyelor­szági látogatását és beszéde­it kommentálva kiemeli, hogy a jövő a békepolitikáé. BONN: A DPA nyugatnémet hír­ügynökség fontos beszédnek nevezi Leonyid Brezsnyev varsói nyilatkozatát és rá­mutat: az SZKP vezetője kö­vetelte Ciprus függetlenségé­nek és szuverenitásának tisz­teletben tartását, sürgette a további előrehaladást a lesze­relés területén és üdvözölte a legutóbbi szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményeit, valamint azt a tényt, hogy az új francia és nyugatnémet kormány elkötelezte magát az enyhülés politikája mel­lett. NEW YORK: Az UPl megállapítja: az SZKP vezetője igazolta, hogy a Szovjetunió a tartós bé­kére, valamennyiünk béké­LONDON Hétfőn hivatalosan megerősí­tették, hogy az észak-írországi republikánus gerillák lehallgató- rendszert építettek azokba a te- Jefonvonalakba, amelyeket a brit hadsereg lisburni parancsnoksága használt. Az angol hadsereg szerint az IRA „ ideiglenesei” jére toreKsziK. Az s/Ar kb főtitkárának meggyőződése szerint — bár a nemzetközi kapcsolatok javulásának még mindig akadnak ellenzői — az ellenséges erők semmiféle mesterkedéssel sem tudják letéríteni a szocialista kö­zösség országait a tartós bé­ke felé vezető útról. ROMA: Az. Unita kommentárjában azt írja; hogy Leonyid Brezs­nyev lengyelországi tartózko­dása a szovjet—lengyel ba­rátság ünnepévé vált és új­ból kihangsúlyozta a két ál­lam megbonthatatlan egysé­gét. BEJRUT: Az An-Nida Brezsnyev ka­towicei beszédét kommentál­va hangsúlyozza: a világ né­pei tudják és megértik, hogy a szocialista államok a tar­tós békére törekszenek, bé­két akarnak maguknak és mindenkinek. azonban nem jutottak értékes információlehoz. Hivatalos helyen beismerték, hogy a lehallgatásoknak csak májusban szakadt vége, amikor aetertóztattak egy IRA-vezért és megtalálták nála a katonai telefonbeszélgetésekről készített, hangszalagokat. Lehall&atórcmlszcr a telefonvonalakban-— - — - - ■ — Az űrhajósok fogadtatása MOSZKVA: Vasárnap az egyik Moszk­va melletti repülőtéren több száz tudós, konstruktőr, mér­nök, munkás, újságíró, vala­mint a hozzátartozók fogad­bur Rahman rendszerének belső korhadása, a gazdasági helyzet romlása, a korrupció és a csempészés elhatalma­sodása ideális táptalaj a maoista agitáció számára. A „szakadék szelén” Bang- la Des csak úgy állhat meg, ha Mudzsibur Rahman sze­mélyes erkölcsi és politikai tekintélyének teljes beveté­sével elszánja magát a nagy- takarításra. Ez nyilvánva­lóan nehéz, fájdalmas operá­ció. De ez az egyetlen lehe­tőség, amely egyszerre szol- * gálja Bangla Des éhező mil­lióinak érdekeit és a robba­nékony Délkelet-Azsia poli­tikai és katonai megszilár­dulásának ügyét. (—i—e.) ták ünnepélyesen a 15 napos űrutazásról visszatért két szovjet űrpilótát, Pavel Po- povicsot és Jurij Artyuhint. A repülőtéri fogadtatást követően az űrhajósok a Moszkva melletti űrhajós vá­rosba, a híres Csillagvárosba utaztak, amely ünnepi zászló­díszben fogadta a kozmosz hőseit. A város parkjában Jurij Gagarin szobra előtt megtör­tént a hagyományos tiszte­letadás, majd az űrhajósok a kultúrházba hajtattak. Itt Vlagyimir Satalov re­pülő-vezérőrnagy, a szovjet űrhajósok kiképzési vezetője, a repülés eredményeit össze­gezve hangoztatta, hogy a személyzet kiváló, összehán- golt pmnkát végzett és pon­tosan teljesítette valameny- nyi feladatát. A két űrhajós ezután sajtó- értekezleten összegezte a vi­lágűrben tett útjának ered­ményeit. Pavel Popovics a többi kö­zött elmondotta az újságírók­nak, hogy a Szaljut—3 nagy­szerű gép. Igen könnyű a vezetése és rendkívül alkal­mas a különböző tudományos kísérletekre. Az orbitális la­kóház kényelme párosul a rendkívül nagy hasznos be­fogadóképességgel. A két űrhajós a 15 napos program során a Szojuz—14 űrhajót összekapcsolta . a Szaljut—3 orbitális tudomá­nyos űrállomással, amelynek fedélzetén a tudományos, a műszaki, az egészségügyi és a biológiai kutatások kiter­jedt programját hajtották végre. A világűrben végzett két­heti munka fáradtsága nem' látszik az űrhajósokon. Payel Popovics ez^el összefüggő­ben kijelentette az újságírók­nak, hogy a jó közérzetük elsősorban a sűrített munka­napoknak köszönhető, hozzá­fűzte: az űrállomáson olyan sporteszközök álltak rendel­kezésükre, amelyek használa­tával jól el tudták viselni a súlytalanság állapotát. Jurij Artyuhin az újság­írók kérdéseire válaszolva megjegyezte, hogy a befeje­zett repülési programmal kapcsolatban még sok munka vár rájuk. Mindenekelőtt a fedélzeti naplók anyagát sze­retnék összegezni és össze­foglalni az összes megfigyelé­seket (TASZSZ) AzE4K • nemzeti ünnepe Huszonkét esztendővel ez­előtt, 1952 július 23-án dön­tötte meg Egyiptomban a. szabad tisztek bátor csoport­ja Faruk király népelnyomó imperialista barát rendsze­rét és ezzel sorsdöntő válto­zások sorát indította el az egyiptomi nép életében. A Nasszer vezette hazafias, ha­ladó érzelmű tisztek segítsé­gével az egyiptomi nép vég­re kezébe vehette sorsának irányítását, lépéseket tehe­tett az imperialista politika és a külföldi tőke befolyásá­nak megszüntetésére. A forradalom győzelme után megvalósított vívmá­nyok, köztük a földreform, — amely ha nem is elégítet­te ki teljesen, de legalább csillapította a földesurak ál­tal sanyargatott parasztság földéhségét —, az iparfejlesz­tési programok, a progresz- szív társadalmi változások új világot teremtettek a Nílus partján. Az egyiptomi nép nemcsak kivívta, hanem meg is védelmezte függetlenségét az imperializmus megújuló támadásai, fegyveres agresz-, sziói ellenébén. Megvédte jussát, a Szuezi-csatornát, amikor 1956-ban visszaverte az izraeli—brit—francia hár­mas agressziót, az 1967-es hatnapos háborút követő helytállással megakadályozta Izrael háborús céljainak megvalósítását, a haladó egyiptomi rendszer megdön­tését és jelentős sikert ara­tott a múlt évi októberi há­borúban, amely döntő fon­tosságú lépésnek bizonyult az izraeli agressziók következ­ményeinek felszámolása, a megszállt arab területek fel­szabadítása útján. Haladó törekvéseinek meg-, valósulásában az egyiptomi nép mindig maga mögött érezhette a Szovjetuniót, a többi szocialista országot, a világ békeszerető erőit, ame­lyék a megpróbáltatás órái­ban önzetlen és döntő fon­tosságú segítséget nyújtottak az egyiptomi népnek. A Szovjetunió segítségének kü­lönös jelentősége volt és vari Egyiptom függetlenségének'• megvédelmezésében. S ezzel összefüggésben nemcsak a katonai támogatásra hivat­kozhatunk, hanem a gazda­sági és tudományos segítség­re is. A magyar közvélemény őszinte együttérzéssel és me­leg rokonszenvvel követte és követi azokat az erőfeszíté­seket, amelyeket az egyipto­mi nép a nemzeti felemel­kedés és a társadalmi hálaa­dás útján tesz, s amelyek a megszállt arab területek vég­leges és teljes felszabadításá­ra irányulnak. Meggyőződé­sünk, hogy törekvésüket, a kitérők és buktatók ellenére is, siker koronázza. (KS) 25 éves a magyar-szovjet imíszakl-íiMSoiiiáiByos egy üti működés Negyedszázada írták alá a két ország műszaki-tudomá­nyos együttműködési egyez­ményét. A dokumentum a kétoldalú kereskedelmi kap­csolaton kívül óriási segítsé­get jelentett a háborús se­bekből gyógyuló és egy új népgazdaságot kialakító Ma­gyarország számára. Az el­múlt 25 évben a Szovjetunió 2932 műszaki dokumentációt adott át hazánknak és 10 ezer 375 magyar szakember tanulmányútját biztosította. Magyarország 1797 tecnikai leírást bocsátott a Szovjet­unió rendelkezésére. 3294 szovjet szakember és szak­értő járt nálunk tapasztalat- cserén és tanulmányúton. A két ország gyakorlati együttműködése, illetve a Szovjetunió műszaki segít­ségnyújtása már a II. világ­háború alatt megkezdődött. Az ágyúdörgés elhallgatása után a Vörös Hadsereg csa­patai részt vettek az utak, hidak (Kossuth-híd), vasutak, kórházak,' gyárak és üzemek helyreállításában. Az aktív segítségen túl a Szovjetunió alkatrészek és szakemberek küldésével is hozzájárult, hogy a magyar gazdaság bé­nultságából kimozdulhas­son. A gyakorlati együttműkö­dés ct KGST alapokmányá­nak aláírásával (1949. janu­ár 5.), illetve a Magyar.— Szovjet Műszaki-Tudomá­nyos Együttműködési Bizott­ság létrehozásával (1949. jú­lius 26.) kapott szervezett formát. A kapcsolatok bőví­tésének főbb állomásai a kö­vetkezők voltak: rán 8 év alatt 56 kutatóinté­zet és-hat iparvállalat együtt­működési • munkaszerveket hagytak jóvá. 1961. A Magyar—Szovjet Műszaki-Tudományos Együtt­működési Bizottság a korábbi ipari kooperációt az építő­ipar, a közlekedés, a mező­1950. Megkezdődött a ma­gyar fiatálok egyetemi és fő­iskolai képzése a Szovjetunió­ban. 2957. március. Közvetlen együttműködési kapcsolat lé­tesült a Szovjetunió és Ma­gyarország rokon profilú in­tézményei között. Kőnek bel­gazdaság és a vízgazdálkodás területére is kiterjesztette. 1964. február 5. Létrejött a Magyar—Szovjet Gazdasá­gi és Műszaki-T"dományo- Együttműködési Kormány­közi Bizottság, amellyel egy­idejűleg a Magyar—Szovjet Müszaki-Tudományos Együtt­működési Bizottság a Kor­mányközi Bizottság Állandó Albizottságává alakult át. 1967. A magyar és a szov­jet minisztériumok között ál­landó munkacsoportokat hoz­tak létre. Három év alatt 11 magyar és 36 szovjet minisz­térium kapcsolódott be a munkába. 1970. december 24. Az 1971 —75. évi műszaki fejlesztési tervkoordináció eredménye­ként 400 közösen kidolgo­zandó témát jelöltek ki, ame­lyek a műszaki lejle tési és gazdasági kérdésekkel foglal— n koznak. 1972. június 23. Az albi­zottság megvizsgálta a KGST Komplex Programja végrehajtásának elősegítésé­re kidolgozott javaslatokat és irányelveket * ajánlott az együttműködő szervezetek­nek. 1973. február 22. Az albi­zottság megkezdte az 1976— 80-as évekre vonatkozó tu­dományos és műszaki fej­lesztési tervek egyeztetésével kapcsolatos munkálatok szer­vezését. ' Térképünk a magyar— szovjet műszaki tudományos együttműködés néhány hazai eredményét mutatja be. — IKKKA — \ Katonai díb***dmíe Varsóban

Next

/
Thumbnails
Contents